Két napja gondolkozom, hogy megírjam e ezt a bejegyzést!
Semmi titok nincs benne, hiszen én vagyok ez is, mint eddig. Csak valahogy éppen benne vagyok valamiben, ami nekem nem jó.És ami miatt gondolkodtam rajta, hogy ide írjak e, az az, hogy hála istennek olvastok egy páran, és nem akarom, hogy olyat gondoljatok rólam, ami nem igaz! Miszerint, milyen jó dolga van...és nyafog. Kérek mindenkit, zárja be a piros x-et, vagy lapozzon tovább, aki kicsit is így érez most, nem fogok megsértődni, hiszen na mindegy...most nem erről akartam írni....
Családom szerint az egész képzelgésem nem igaz! Mert ők szeretnek nagyon, mondják is lépten nyomon, Csenge szószerint állandóan, többiek a megfelelő pillanatban. Nem erről van szó, én szeretem őket, ők szeretnek engem. TUDOM!
Mégis szinte kiszaladnék a világból, mert nem a családommal van bajom, hanem magammal, és nem azért mert nem szeretem magam, hiszen teljesen elfogadom magam, hanem sajnálom magam, és ez nem olyan régen fogalmazódott meg bennem.
Nem is értem ha 20 éve kialakítottunk magunknak egy életet, akkor most mit hőzöngök???? Hiszen 20 évig jó volt így most miért nem jó, NEKEM?
Rájöttem....
Mindenre....
Hogy nekem miért nincs barátnőm, hogy én miért vagyok így elmagányosodva legbelül, pedig milyen nagycsaládom van... miért érzem ezt a folyamatos hiányt...
És a hiány mellett a dühöt is, "miért én.." érzést. Miért nekem kell mindent megoldanom? Miért érzem úgy, hogy nekem kell mindent csinálnom? És amúgy miért akaszt ki, mikor 20 éve így van? A csekkbefizetéstől kezdve a gyerekek cipőéig, ide oda fizetni, a kocsi, az összes bevásárlás..hiszen tudom, hogy jó ez így..mert a másik felem nincs itthon, meg csak én tudok vezetni, így a kocsitéma az enyém... Klasszikus felállás ez, én mégis tiltakazom. Hogyan????
Nem szépen, morgok, morgok, kiabálok, megint morgok...persze ilyenkor én vagyok a hibás, elrontom a morgásommal a szép napot! Jó bűntudat, mi? A végén úgyis én vagyok a ludas, mert morgok. Hogy MIÉRT morgok??? Ha érdekel is valakit, egy ölelés nem mindig elég...
És miért vagyok ilyen frusztrált? Mint feljebb írtam, rájöttem...
Mert nekem nincs HOBBIM, ahol levezethetem a sok felgyülemlett feszültséget. Basszus, 41 évesen jöttem erre rá???:-(((((
Semmi!!!! Iszonyú volt a felismerés..Hiszen mellettem Zsoltinak mindig volt, most is van. Elgondolkoztam, és a körülöttem lévő embereknek mindnek van...MINDENKINEK. És itt ne nagy dolgokra gondoljatok, mert van aki kötöget, van aki fut, olvas, van aki, számítógépes játékkal játszik, van aki meccsre jár, van aki bulizni, van aki utazik, van aki állatokkal foglakozik, kertészkedik, horgázik, gombászik..stb. ..
Én gondolkoztam...saját magamon. Amit magam miatt csinálok az az iskola, de az is olyan, amire nem tudok rendesen időt szánni, de ez nem hobbi.
Tudom amire kapásból gondoltok, az a sütés főzés..Bevallom, egy ideje, nem hobbi, kötelesség. Ha minden nap főzöl, ha minden nap sütsz, kenyeret is, sütit is, már nem hobbi, azért nem hobbi, mert nem azért csinálom már, mert kedvem van sokszor hanem kell, kell mert éhesek, MINDIG!. És ha valaki már gyanúsan kérdezi, te minden nap sütsz? Vagy mérgelődik a morzsolódó kenyér miatt, vagy morgás van az ebéd miatt...vagy egyszerűen, már TERMÉSZETES minden, akkor néha morogva közlöm, hogy nem természetes dolgok ezek. És ne értse félre senki, nekem nem nem kell naponta kezet csókolni ezekért. De vannak olyan pillanatok, amikor igenis jólesne. Egy ünnepnap, egy, egy pillanatban valami más lenne, mint mindig, és nem a morgásom után, hanem előtte még.
Ha lenne hobbim, akkor csinálhatnék olyat ami szeretek, ami igazán leköt, ami felüdít, ami kicsi színt visz az életembe, amiről lehetne beszélgetni, amit lehetne csinálnom. Ja csak rajtam múlik?
Akinek van hobbija, annak ezek a dolgok természetesek, de akinek nincs, annak hiába mondja akárki, menj keress magadnak...ez nem így működik...
Erről most ennyit, fogok még erről írni. Mert úgy érzem, ez nem egy lezárt téma. Most meg amúgy is végre van pár óra nyugi, én meg itt kalimpálok ahelyett, hogy tanulnék, pedig ma kettőből dogát írunk, kémia és föci. Megyek is, kicsit átnézem főzés előtt.