2015. július 31., péntek

Mi kis...:-)

Hát nem is tudom..Olyan rosszul érzem magam mostanában a külvilágban...éppen most a tágabb családban. Nem egy óriási a családunk...mégis én vagyok a fal mostanában, ahova dobálják a labdát, konkrétan anyósom és sógornőm...most. Teljesen mások vagyunk...mindannyian. Mégis, ugye a rokoni szálak...És akkor nekem mondja anyósom a mit a lányának kellene, megértem őt, közben a lánya nekem mondja amit anyukájának kellene, megértem őt is,...én látom a problémát, de nem tudok vele mit kezdeni, mert nem érti meg a sértődött fél, és nem lehet ebbe beleszólni...de rossz már, mindennapos szemetesláda vagyok...:-(

Nem jó ez így!!!

Közben a magam harcai...

És csodálkozik a világ, hogy bezárkózom a MI KIS VILÁGUNKBA???

Frappáns mi? De az! Pontosan a miénk!!!:-)))

Biggyesztés: sok és finom legyen!!!!:-) Magamnak: -Hé Anikó, fél kiló darált húsból nem lehet fasírtot csinálni, 1 kg-ból kell minimum, egy zacskó keksz nem elég a falkának. Ugyanígy egy tábla csoki sem elég...egy kenyér egy napra jó, a kolbász mindig kevés, és a sonka is...sajtot meg sem említem.:-)))

Jön újra a meleg, legyen is, egy hét múlva már izgalomban leszünk..:-)))))

2015. július 30., csütörtök

Titkos!;-)

Úgy tűnhet mintha elégedetlen lennék mostanában mindennel. Pedig NEM! Tényleg nem!
Írunk páran blogot, hol jobban, hol kevésbé írjuk meg, ami történik velünk, amit megélünk. Kicsit olyan titkos érzés... látunk valamit egymásból, van véleményünk...persze mindenki azt olvas, ami megfogja, mert hasonló, mert szimpatikus, még ha nem is vagyunk mindig egy véleményen, de ez így van jól. Szűk kör ez, én nem bánom...jó így, és ez már évek óta így van.
De mégis olyan titkos, mert általában leírunk olyat, amit más felületen nem teszünk, de jólesik leírni.

Én sem bántam meg még semmit amit leírtam. Azt már inkább utálom, ha sokat nyavalygok, pedig nincs igazán miért... MOST nincs! Hiszen nyár van, pihenés, lazulás, kedvemre tanulás, mindennapi apróságok, megoldandó feladatok. A ház körül amit szerettem volna megcsináltam. De az folyamatos...a terasszal nem tudok mit kezdeni. Leterítem az asztalt szép terítővel, akkor a horgász cucc tisztítása folyik rajta, de nem adom fel, rakok virág csokrot oda.:-) Ennyi cipője nincs senkinek mint nekünk, és szanaszét....Kiskutyánk szőre mindenhol, pedig naponta porszívózok. A padon, ahol ülhetnénk, hátizsák hegyek, ülni nem lehet rajta...nyuszika szemetel...Na és akkor  mikor ezekért morgok, mondja Zsolti, de hát itt élünk, hatan néha heten...nem lehet mindig élére rakva semmi. Ó élére....milyen is lehet az?????(hmmmmmmmmmmnagy sóhaj!:-)))))
 Igen tudom jó nekem, mert morgok, de mindig is erre vártam, és itt van...nagycsalád!
Mindennél többet ér, egy fél mondat, ahogy Csenge előbb reggelizett és mondja nekem; anya olyan finom a kenyér amit sütöttél...és akkor huss...megint kaptam egy olyan töltetet, hogy igen, jó nekem!!!!:-)

2015. július 29., szerda

...(nem jut eszembe semmi cím)

Héééé, oké hogy legyen kicsit hűvösebb, de csak KICSIT!:-(

Tegnap voltam bevásárolni a hétre ennivalót. Már alig bírja ki, az egy hetet a bevásárlás..pedig többet veszek mindenből. Előbb nézem a hűtőt és két liter tej már tegnap óta elfogyott..:-( Nem ez a baj..mert hát mindenki egyen amennyi jólesik, meg amennyi van..csak utálom, hogy egy stressz forrás nekem, mert már bevásárlás előtti napokban kapom a fejemre..hogy hmmmhmmm nincs mit ennem...mondatot. Ha vásárolok, meg állandóan mondanom kell, hogy osszuk már be pár napig a nasit, meg a többit. Hozzáteszem, nem is mindig az frusztrál, hogy megint vásárolni kell menni....hanem, hogy miből...eddig mindig kisakkoztam, de nem egyszerű, sőt, nagyon nehéz! De tudom, hogy van akinek még ennyi sincs beosztani. Most ilyen időt élünk..Hálás vagyok így is, hogy ennyi van amennyi!

Tanulom az igéket angolból, meg duolingo-zom is...:-) Tök jó, bár közben anyaaaaaaaa, anyaaaaaaaaaaaa, de jó így is!

Biggyesztés: lencsefőzelék van beírva a menübe, de tegnapról maradt egy kis rizs...valamit i kellene találnom belőle...és kenyeret is sütök.

2015. július 28., kedd

Élmény...

És igeeeeeeeeeeeen! A tegnap óta tartó migrénem, husssssss, tovaszállt! Micsoda felszabadító élmény!!!!:-)

Nem úgy mint a tegnapi! Van ugye két lakli kamasz fiam, akik a nyáron, nagyon jól feltalálják magukat! De tényleg, megfelelően segítenek, számítógépes játékokat játszanak, és bicajoznak. Mostanában a Duna partra szoktak menni. És persze, én mindig mondom nekik, hogy elérhetőek legyenek, stb...hívjanak, ha van valami...stb.. Na tegnap délután hívtak, én persze nem hallottam mert teregettem, csak látom, van egy nem fogadott hívásom. Majd hívnám vissza, lefagy a telefon,,, grrrrrrrrr, mire újra működő képes...már nem is tudom, hogy újra hív Dávid, vagy én hívtam, mindegy is...lihegve mondja, mondja...hogy hárman vannak, kérdezték tőlük, mennyi az idő, meg, hogy összetűztek, kicsit nagyon, behúztak Dávidnak, Bence ezt megelőzendő otthagyta tesóját és a barátjukat, eltekert...MI????:-O A sztori végül is mindegy, csak az, hogy bennem megállt az ütő...és folyamatosan azon kattogott az agyam, ez még csak a kezdet...ez még csak a kezdet...a kamaszkorból. Kérdeztem menjek e értük? Azt mondták, ne, és apjuk se menjen majd le...biztos elmentek már a "nagycsávók"..Hazajöttek, megbeszéltük, én szerintem jól döntött Dávid, hogy nem hősködött, apja szerint Dávidnak is vissza kellett volna ütni...nem láttuk a szitut..így nehéz bármit is mondani. DE, hogy mennyi ráncom alakul ki ilyenkor??? És mennyi ősz hajszálam van...(amúgy is). Nem tudom lesz e valaha, hogy már nem idegeskedem, persze jól leplezve, hogy aggódom értük, ha elmennek... Pedig amúgy nem egy csavargók...nagyon jó gyerekek, csak a világ...

2015. július 27., hétfő

Blogom és én..

Néha annyira örülök, hogy van ez a blog, néha meg nem tudok vele mit kezdeni.
Aki csak innen ismer, mégpedig a 90 % aki ismer, innen ismer, nem tud mindent. Ami természetes, hiszen a lelkem legmélyét nekem kell ismerni.
Sokszor nem tudom kifejezni magam, nem tudom visszaadni amit érzek.
De talán nem is ez a fontos, csak kiírni magamból, és akkor itt az ellent mondás egyből, alig várom, hogy hozzászóljatok. Tudjátok azért szeretem mikor írtok nekem hozzászólást, mert érzem, hogy őszintén írtok. Nekem ez fontos, én szeretem a visszaigazolást!
Igen, talán kicsit sokat várok a blogtól...de egy nagy űrt helyettesít!

Más! Nagyon szép napom volt tegnap, a sok köszöntés, a virágcsokor, már reggel ahogy felkeltem, ahogy a gyerekeim átöleltek, ahogy Mesi fáradtan meglepett délután a munka után, egy szál virággal, és egy tábla kedvenc mogyorós csokival..szép volt!:-)

Úgyhogy aki csak a blogon ismer nem látta ezeket a pillanatokat, de ezek a pillanatok is ÉN voltam!:-)
Szeretek ide írni, ez nekem az a felület, ahol őszintén írhatok, ahol panaszkodhatok, örömködhetek, ahol én vagyok....

2015. július 25., szombat

ÉN? TE? Ő? MI? TI? ŐK?

Ma nem kellett órákig gyúrnom a kenyeret, hogy "essen az eső",  verejtékezzen a homlokom...:-) Jó, akkor már begyúrtam a mai ebédet, 1 kg lisztből lángost, 1 kiló lisztből, holnapra guba rúd, és két és fél kiló lisztből kenyeret.
Holnap ugyanis a legkisebb fiúnk is 14 éves lesz, félelmetes...és ahogy átölelt ma, két fejjel nagyobb mint én...olyan jó, hogy ilyen nagyok, amúgy meg nem, hol vannak a kicsi fiaim????

Holnap lesz bab gulyás, mellé házikenyér, meg mákos guba, meg torta. Anyósom süt pogit..

Más téma...kicsit kiakadtam ma, hogy olvasom, már másodjára valahol, mennyire nem értik meg ők, ha egy párkapcsolatban elveszik az ÉN, és a MI jön előtérben. Nem értem ezzel mi a baj????  Mi a baj azzal, hogy anyának, meg apának hívják egymást a párok...mi is sokszor így hívjuk egymást. A családban, persze, ha nem a szűk családban beszélünk, nem így hívjuk egymást. És mi a baj, a Mi-vel???? Nem értem...MI pl, már többet vagyunk együtt mint külön voltunk. több mint 20 éve..ezalatt MI voltunk, együtt, élményekkel, gondokkal, örömökkel...MI. De ettől még nem mentem el a Zsoltival tegnap a munka helyére lazítani, vagy hajnalban pecázni, az Ő. Hogy ÉN, mi vagyok? Most keresem az utam...de azért ÉN is vagyok!:-)

De mostanában igazi besavanyodott öregasszonynak érzem magam..utálom az örömposztokat a fb, utálom, hogy mások vigadnak hajnalig a szomszédban, és nem is azt utálom ebben, hogy rohadt hangosak, be kell zárni az ablakot, és amúgy fuldoklok a melegtől, hanem, hogy ŐK bazi jól érzik magukat...ja, miért nem teszem én így, mi??? Hát kivel????
Na mindegy, pár nap, és helyrerázódik a hormon háztartásom!:-))))

2015. július 23., csütörtök

Talán le tudom zárni...

Ebben a posztban semmi olyat nem írok, ami vádló, vagy személyeskedő, vagy remélem semmiképpen nem bántó!
Csak inkább magamnak, írom le, hogy meglegyen, mikor majd néha olyan pillanatom lesz, hogy mást gondolok.
Igen, talán nem is a jelen fáj ebben, vagy a jövő, hiszen nem is az fáj, hanem, hogy annyi mindent megéltünk együtt.
Nem voltunk osztály társak, mert egy évfolyammal felette jártam. De majdnem egy utcában éltünk, minden nap találkoztunk. Felsősök voltunk, mikor egy nap, az ovi udvarán labdáztunk többen, jót szórakoztunk. Bandázva mentünk szánkózni, vagy szilveszterkor trombitát fújni. Majd együtt kamaszodtunk. Imádtuk a bicós gatyót, ő a feketét, én a rózsaszínt, fehéret, én festettem az ő haját feketére, ő szőkére az enyémet! :-) Szüleink nem annyira szerettek minket, de kamaszkorban ez megbocsájtható. Mi annál többet voltunk együtt. "futottunk" ez első buszmegállóig, Majd ott pöfékeltük a cigit, majd a dunaparton csináltunk sok lányos baromságot, és pózoltunk, mint most a kamaszok, csak akkor nem volt fb, nem tudtuk felrakni.;-) Mentünk Szentendrére bulizni, volt minden, de együtt voltunk! Mentünk Balcsira "pasizni" barátokkal, majd elszöktünk Bicskére egy testvér párhoz...(pssssszt...), majd ...majd megismerkedtünk a férjeinkkel, majd volt eljegyzés majd volt sok közös program négyesben, volt házasság (külön, külön:-), közben csillogó szemmel elmesélni, hogy babát várunk, volt közös baba várás, izgulás, sorban, hármat, közös karácsony, szilveszter, volt olyan mikor megkért, hogy menjek be vele a lánya születésére. Életre szóló élmény volt..Aztán jöttek a sok boldog évek, fél szavakból értettük egymás gondolatát. Volt, nyár, megint tél, közte sokszor csak gyerekes buli...Aztán felnőttek a gyerekek, változott ő is, változtam én is. ...gyerekek is, kamaszaim, viselkednek ahogy viselkednek..nem tudom, csak sejtem, ott történt valami. ...Mindegy mi, már mindegy! Régóta nincs jelen, jövő már nem lesz, bánt, hogy így lett vége....legalább vesztünk volna össze...

Mit csinálok én, pl. ha izgulok?????:-)

Nagy vihar volt nálunk, az elmúlt pár órában. És most is morog az ég...
Senki nem hitte el, Mesiék strandra mentek a fiaim a dunapartra (bennem van a para, de 14-15 évesek, meg kell bíznom bennük) Jól felpakoltak elemózsiával, Mesiék is, fiúk is, és elmentek. Végre csönd, csak a kis cérnahangúcska maradt, ő élvezte a vihart, izgi...
Na akkor leszakadt az ég, csapkodott a villám, majd egyből dörgés, én meg jól beparáztam. Szaladok fel, persze a gyerekszobákban az ablak nyitva, ömlik be az eső...majd megint nagy fény, majd durrrrr! Hívom az egyiket...persze tudtam sikertelenül, mert szakadó esőben nem veszik fel, jogosan...hívom a másikat, ők a medencében pancsiznak, ugyanis pár km-re arrébb, semmi vihar. Izgulok...
Szerintetek mit csinálok????

Na jó elárulom, gyorsan elkezdem begyúrni a fánknak a tésztáját, hiszen ha hazajönnek jól fog esni nekik.:-D

Közben persze hívnak, híd alá menekültek a fiúk, hál istennek, nem fa alá...már fürödtek a Dunában, és a bicajt is vonszolják, mert beállt a kereke..
Csak egy átlagos délután, nagycsaládos módra...Isteni lett a fánk!:-DDDDD

Van!

Mit írjak? Hogy meleg van? Hol nem most? Bár éppen most esett egy nagyot. Éjjel nem sokat aludtunk, vízes minden, meg az a pár nyomi szúnyog!:-((((

Hogy tegnap dolgoztam, Mesi közben isteni rakott krumplit főzött? Hogy ma elmentem a medencébe algaölőért, hátha...
Hogy a mai biggyesztés milánói? Hol van az már...hogy fáradt vagyok a nagy melegtől... Minek panaszkodjak, van akinek sokkal nehezebb...
És...nyár van nem??? JÓL VAN EZ ÍGY!!!!
Ma kezdtem el érezni, hogy várom a nyaralást! Még van addig pontosan 16 nap...:-)

2015. július 20., hétfő

hétvége

Jó kis hétvége volt. Több, kisebb bosszúsággal, pl szegény Zsoltinak egész hétvégén fájt a feje.:-(
Hogy már olyan meleg volt sokszor, hogy kellemetlen, főleg éjjel, mert ha a lepedőt is ledobjuk magunkról, hogy aludni tudjunk a több mint 28 fokos hálóban, akkor egy szenyó szúnyog csipked agyon.:-( Tehát választhatok, vagy csurog a víz rólam, vagy napokig a szúnyog csípést vakargathatom.:-(
Vagy az éjszaka a semmiből olyan szélvihar van, hogy a huzat miatt az ablakot be kell csuknom, na akkor fuldoklás....
Jó oké, nyár van... Voltak pillanatok mikor élveztük is.:-) Lementünk szombaton is, és vasárnap is a postás strandra, ez a dunaparton van. Régen rengeteget jártunk ide, de én évek óta nem voltam. Nagyon sok ember volt, mégis olyan jó volt, nem annyira idegesítően, mint a strandon, nem mellékes, még 7-8 ezer ft belépőt sem kellett fizetni. A víz tiszta volt, lehetett látni az iszapos alját a Dunának. És ahogy Csenge élvezte...hát az leírhatatlan. Fiúk is, mentek apjukkal nagyot úszni, meg bombákat ugrottak...én meg kókadtam szombaton a parton. Magam sem tudom, miért nem vittem fürdőruhát, na de vasárnap. Mikor kéz a kézben ültünk a parton Csengével az homokos parton, és vártuk a hullámokat, majd sikongatva élveztük...bevallom belevésődött az agyamba egy egész életre.:-) Érdekes, arra gondoltam éppen, mikor mellettünk egy apuka próbálta lefényképezni a csemetéjét, de sosem sikerült neki, hogy milyen érdekes, nekem nem az volt az első, hogy lefényképezzem a jelenetet, hanem, hogy együtt megéljük, és bennem mélyen legyen róla egy közös élmény...Az egy olyan közös pillanat volt, enyém és Csengéé.:-)

Viszont a medence víz, menthetetlenül bezöldült, nem csúszós, de zöld, nem veszünk bele már vegyszert, mert vettem bele kombi klór tablettát, megint a valamit veszek, ugyanott van, mintha kicseréljük a vizet.
A fű kiégett, a fáról potyognak a levelek...itt semmi eső nem esett nagyon régóta.:-(

Hétvégén grilleztünk, vasárnap rántottunk karfiolt, csináltam, egybe fasírtot, ma ahhoz lesz krumpli főzelék, csinált Mesi megint almás pitét, én valami krémeset ettem volna, így étcsokis, feketeszedres tortát sütöttem, olyan jól nézett ki, és finom is lett. Jövőhéten bizti nem sikerül így majd.:-))))))

2015. július 19., vasárnap

Csenge


Rég írtam csak Róla. Pedig mostanában nagy változásom ment át. Nagylány lett!
Szeretetem mind a négy gyermekemmel kapcsolatban, egy és ugyanaz, mindig erős, és jelen van.
De a kicsi az kicsi, nem a szeretem kevésbé, vagy jobban őt, mint a másik hármat, hanem máshogy. Mindegyiknek van szeretet nyelve. Csenge mind a négyük közül a legjobban kifejezi  a szeretetet. Mondja, ölel, bújik...DE lassan lassan már kevesebbet teszi. Vagy jobban eloszlik, mert hol egyik tesó ölében van, hol a másik...hol apja, hol a mama...aminek én nagyon örülök, de kicsit furcsa is. Hiszen eddig én voltam a MINDEN! Nem baj ez, jól van ez így. A nyáron kinyílt teljesen. Külsőre is változott, persze nagyobb lett, olyan jó, kis husis, étvágya általában nagyon jó. Belsőre még többet változott. Kérdez, beszél, énekel, de állandóan érdeklődik. Ebben semmi meglepő nincsen ebben a korban, csak nekem furcsa. Mesi nagyon zárkózott volt kicsi korban is, Ő mindig mindent jobban tudott, nem érdekelte amit mesélünk neki, majd ő el olvassa a mesét és megtapasztalja...ma is így van!
Fiúk, soha nem értek rá kérdezni...mert folyamatosan együtt el voltak, eljátszottak...ma is így van!
Csenge más, néha olyan mintha egyke lenne, kor különbség nagy, emiatt. Amúgy meg nem, mert nyüzsgés van, édesség elosztás, beosztás...stb.
Érdeklődése meglep, emiatt sokkal több ragad rá, néha olyanokat mond, hogy meglepődünk.:-) Mesét imádja hallgatni minden este, belekérdez, érdekli.
Általában megcsinálja amit kérünk, ha nem, akkor is lehet vele kompromisszumot kötni. Viszont néha nagyon nyafka, addig nyünnyög, míg valakit nem tud ugráltatni..:-D
Empatikus, nagyon is!
És a legjobb tulajdonsága, mindig mosolyog!!!! Remélem ez mindig így lesz, mert így bearanyozza a mindennapjainkat!

2015. július 17., péntek

Na igen!:-)

Jól van, látom, nem kell két repülőgépet foglalnom (mint Rubint Rékának az alakreform táborba;-), hogy elmenjünk pihenni.:-DDDD
Oké, akkor én is maradok! (más választásom úgy sincs) Mert jól körberöhögtek tegnap a kamaszaim, hogy én már a repülőtértől visszafordulnék, annyira hiányoznának (pedig nemisannyira), meghát persze, csak a gondolat szabadsága vonz!:-)

Baromi meleg van, a kert, lassan haldoklik, a füvet ma már meglocsoltam mert hát hamár van...pedig a vízdíj..jujjjj...a medence szép zöld, de dolgozok rajta. Tegnap nagy lubickolás volt, majd rakok fel képeket.

Ma valami könnyűt kéne főznöm, de mit???
És ma angolozni fogok végre!!!:-)))

2015. július 16., csütörtök

Hirdetés

Keresem azt a hasonszőrű anyukát, aki csatlakozna hozzám, hogy messzire repüljünk a családjától, egy kicsit (sokat) pihenni! Csak addig, míg sírva, nem, zokogva könyörögnének otthon, hogy jöjjön haza, mert HIÁNYZIK! És nem a tiszta ruha, a kaja a hűtőből, a mosogatógép pakoló, a mindent elpakoló, elintéző...
Hanem, ÉN az ANYA!!!!!

Attól, hogy nem írok a kamaszokról, még küzdök! Egy Lány, (néhakamasz..) és két Fiú, (büdösek, pattanásosak, és mutáló dörmögő hangjukkal, útszéli stílusukkal) higgye el mindenki, a legkönnyebb a négy és félévest nevelni...:-)

Tehát, én csomagolok...
Cím a szerkesztőségben!

2015. július 15., szerda

ez most komoly???:-O :)

400 000 ezer oldalletöltés????? :-O KÖSZÖNÖM!<3 br="">

jobb...

Előszőr is üdvözlöm itt is, és a másik blogomon is, az új olvasókat, és persze az összes régit is!:-))))
Sokkal jobb kedvem van...mitől is? Mit tudom én...Talán, hogy rendbe tettem majdnem mindent amit szerettem volna nagyjából. Hogy két napja, jól vagyok. Szeretem mikor zajlik az élet, olyan semmi különös nincsen érzéssel..
Igen, én olyan vagyok, akkor érzem jól magam, ha rend van körülöttem és tisztaság. Játékokat is kipakoltuk, de elég nehéz úgy válogatni, ha minden nagyon kell, és játszunk vele...:-) Minden esetre, ennyi év anyaság után megtapasztaltam, ha ilyen rend rakást csinálsz, garantált, hogy a gyermek, gyermekek ilyenkor órákat elvannak a nem talált kincsekkel...:-D
És jobb esetben ki tudod válogatni gyorsan a dolgokat.

Mondtam már, hogy imádom nyáron a lecsó és a töltött paprika illatát mikor fő?:-) Utóbbi készül, a kenyér viszont még sül, úgyhogy nem lesz kész délig.
Délután Mesi megígérte, süt almás pitét...,-)

2015. július 14., kedd

olyan semmilyen...

Tudom, nyár van...uborkaszezon! De mostanában mégis rám tört a "neblogoljmárannyitanikó", pedig mostanában tényleg kevesebbet írok.
DE, ennek több oka is van, egyik, hogy telefonnal kukucskálok általában, arról írni nagyon nem lehet, mert gyorsasága, reagálása hagy némi kívánni valót..vagy nincs időm, vagy nincs kedvem, vagy lenne miről írni, de minek...
Közben meg hiányzik. Furcsa érzés ez...meg hiányzik az is, bár az olvasó szám meg van, de írni nem írtok. Ez nem kritika, hiszen a telefonról én is nehezen írok...de hiányzik.
Persze mire is írnátok? A semmitmondó mondataimra nem lehet reagálni. Mondjuk, most nem is nagyon történik semmi..
Bár ezt most pont megcáfolom, Péntek óta, furcsa szédülés, has fájás van rajtam. Olyan ijesztő...pedig általában elmúlik pihenés után. De én pihenni???
Tegnap elkezdtük a konyhát pakolni, leszedtünk mindent lemostunk, és visszaraktunk, azok a sok cserepek, képek, régi dolgok, mindegyiket olyan szeretettel mostam. Három kamasz sokat segített, sőt Mesi vitte a prímet, a végén ő fejezte be, mert rosszul lettem. Én????:-( nagyon merem remélni, hogy csak egy vírus...
Ma a fürdőt rakjuk rendbe, de előtte el kell mennem vásárolni. Anyósom megkért és Bence is...meg főzök is valamit.
Mérges is vagyok magamra, július közepe lassan és tegnap vettem csak majdnem elő az angolt, írom, majdnem...:-(

2015. július 11., szombat

Mi lányok ♡

Milyen furcsa a három emberes élet. ♥
Ma csak lányok voltunk itthon, fiúk pecáznak. 🐟
Jó volt, meg furcsa, csend. Bár Csenge nyűgös, remélem nem lesz beteg, mert én is tegnap eléggé rosszul voltam,a szédülés ma délutánig megmaradt, ez annyira rossz Volt. Már csak Volt, remélem.
Ma bent voltam egy fagyizóban, levendula fagyizó, szép volt, de én teljesen másképpen csinálnám..☆

2015. július 9., csütörtök

Más...

Érdekes, tegnap éreztem először, hogy melegem van, úgy igazán. Dolgoztam is, úgyhogy a mindenhol a víz folyt rólam.:-)
Mai lehűlés, jólesik. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. ;-) Sok eső itt nem esett, ez baj, mert minden annyira ki van száradva, persze a nagy vihart nem vártam.

Más...a nyaralás, egy hónap múlva már ott leszünk Balcsin. Én annyira nem bánom, hogy augusztusba megyünk, mert ez olyan mint a karácsony, várni a legjobb!:-) Rövid lesz, három teljes nap, és a jövés, menés...így öt nap. De aki a kicsit nem becsüli...ugyebár. Nem messzire megyünk, Balcsi elejére, hamar leérünk. És persze hamar megyünk, kihasználjuk azt a napot is. Furcsa lesz szállodában, még nem voltunk, furcsa lesz a napi háromszori teljes ellátás..ez nagyon jó lesz. Csak nem lesz valami hosszú...mindegy, ennek is nagyon örülök, hogy egyáltalán megyünk, idén nagyon nehéz lett volna megoldani másképp a nyaralást. Sőt, ha nem lett volna ez a lehetőség, nem mehettünk volna..Nem panasz, de azért elgondolkodtam, milyen sokan nem tehetik meg, hogy elmenjenek nyaralni. Mert azért valljuk be nem olcsó mulatság. Én most már azokkal is nagyon együtt érzek.

Más...Fáj a torkom???? MOST??? hihetetlen...
Mai biggyesztés: tök rántva, petrezselymes krumpli, és lecsó. Meg a kenyéren kívül, amit amúgy is sütni kell, lehet, hogy sütök kakaós kalácsot, vagy kuglófot.

2015. július 6., hétfő

nyár van...

Hétvégén felhívott egyik kedves Unokatestvérem. Vagyis, csak ő az egyetlen, unoka testvérem, akivel tartom a kapcsolatot. Na, de nem is ez a lényeg, hanem ahogy kedvesen érdeklődik, hogy kedd óta nem írtam, és nem tud semmit rólunk.:-)))) És hogy Mesi mondja, hogy a vejem(kackac, ha már engem anyósomnak nevez:-D)olvasta, hogy volt macskajaj is a hétvégén, mert olvasta nálam...olyan furcsa érzés kerített hatalmába, olvasott?????
Persze, ez egy nyílt blog, az olvas aki szeretne, nekem mégis olyan sokszor, hogy írok, majd...kész, megnézem a kommenteket, de ugye oda is általában az ír, aki mindig szokott, és azt hiszem, kutya nem olvassa a bejegyzést többet.:-) És akkor valaki mondja, hogy olvasta amit írtam, és még van egy fél mondat is hozzá, furcsa érzés, nem mondom, hogy rossz, sőőőőőőőőőőőőőőőőőt..:-))))

Telik a nyár, jól alapvetően, most éppen Bence jött haza, hogy beázott a telója, múltkor a Mesi húzta le a WC-n, nem viccelek, több telefont nem veszek! Ennyi...

Most jöttünk ki a medencéből Csengével, élvezi nagyon. Zsolti és ő, a nagy úszómester, én is már élvezem, van vagy 35 fokos a víz.:-)))))


Csudába, hajszárítozza ki Bence a telefonját, még a hátlapját sem lehet leszedni ennek....BRRRR:-@

2015. július 5., vasárnap

ajajajjjjj, macskajaj...:-D

Nagyon régen éreztem ilyen jól magam, mint tegnap este Zsoltival a sörfesztiválon. :-)
Na, de ez a másnaposság....hát ezt is nagyon régen éreztem!:-DDDDDD