tag:blogger.com,1999:blog-65689242570644292402024-03-19T10:39:36.980+01:00Mi kis életünk!Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.comBlogger2262125tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-42704127049222539732023-04-25T09:14:00.005+02:002023-04-25T09:14:47.554+02:00itt vagyok, ragyogok! :-)<p>Megigértem, hogy jövök, erre nem írok. Pedig sokat gondolok arra, hogy ezt most megírom nektek.</p><p>Ez azért is van, mert telefonról valahogy nehézkes belépnem és nincs türelmem ehhez.</p><p>Most 10-re megyek dolgozni, gondoltam gyorsan írok.</p><p>Már főztem is ebédet, nem nagy dolgot, milánóit. Legalább Zsoltinak nem kell főzni délután.</p><p>Beindult a tavasz, mondjuk mai időjárás nem éppen a szép tavvaszi napot tükrözi,</p><p>De ugye tudjuk ami a legjobban változik az az időjárás.</p><p>Zajlik az élet, munkahelyen is nagyon peregnek a napok, bevallom ott most nagyon kell gyakorolnom a visszafogott Anikót, nem mindig megy. Sok a katyvasz én meg a szemetesláda vagyok. Még nem tudom milyen megoldást kellene gyakorolnom a pozitív érzés visszacsalogatására.</p><p>Pedig nagyon dolgozom rajta, ott vagyok napi 8 órát.</p><p>Itthon minden rendben, vagyis...izgulunk holnapig, remélem csak addig...</p><p>Dávid teljesen csak hotelnek használja a házat, néha őrjöngve veszekednék vele...de inkább várom a csodát. Nem tudom lesz-e?</p><p>Bencéék meg élik az életüket...</p><p>Tudom, hogy jó pár év eltelt mióta itthon voltak, mind, néha hiányoznak, néha boldog vagyok, hogy már a maguk útját járják...</p><p>Hiszen Szofi is nemsokára 3 éves, megy oviba szeptembertől..Durva mi??? :-)</p><p>De szeretem a mostani életünket is. Zsolti is szeret itt dolgozni a suliban, aprópénzért.. :-) Nekem is van munkám, Csenge is halad a suliban, még van egy kis idő a kőzépiskoláig, </p><p>Szeretünk mozogni, futni, héten 4-5x elmegyünk futni, az a kb fél óra nagy önismeret tanulás, amit hosszú, hosszú ideig nem tudtam megélni a gyerekek mellett, mert az akkor úgy volt jó, most meg így jó éppen.</p><p>Sajnos lassan mennem kell dolgozni.</p><p>De azért jelentkeztem, itt vagyok, ragyogok! :-)</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-62456510613331423322023-03-18T19:51:00.000+01:002023-03-18T19:51:20.113+01:00Végre kis tavasz.🌞<p> Végre, végre, végre....ma már csak kicsit fáztunk a kertben. Jó sokat kertészkedtünk. Örömmel hoztuk ki a telelő virágokat, amik nagyon jól átteleltek, talán soha meg ennyire jól nem néztek ki tavasszal. Mai egyik boldogságom a pici barack fa körül csak úgy repkedtek a méhecskék, porozták a virágokat. </p><p><br /></p><p>Másik boldogságom Szofi volt, édes, drága kicsi kincs. Olyan jó látni, ahogy egyben vannak ők hárman, Apati, Annnya és Szofi. </p><p>Meg vagyunk mi Papi meg Mami....</p><p>Nem nagyon tudom megfogalmazni ezt az érzést, boldogság???? AZ!❤️</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-42284907436236855392023-03-16T12:26:00.000+01:002023-03-16T12:26:06.735+01:00Szülői lét öröme és nehézsége...<p> Igazság az, hogy mostanában elkap a hétköznap mókuskereke, ami részben jó, mert eltelik a nap, néha még azt is érzem, hogy hasznosan, néha meg hogy minek rohan annyira gyorsan?</p><p><br /></p><p>Tudjátok olyan furcsa érzés még mindig felnőtt gyermek anyukája lenni, és nem egy felnőtt, hanem három felnőtt gyermek anyukája lenni.</p><p>Nehéz néha, most nem testileg, hanem lelkileg. Persze könnyebb mint a kamaszkor, na most az is van még egy itthon. :-)</p><p>Átvenném a nehézséget tőlük, és közben meg teljesen tisztában vagyunk azzal, nekik is ezen túl kell lenni, ez erősíti őket, ebből tanulnak. </p><p>Lelkileg nehezebb mikor valami gond van, én meg tehetetlenül tipródom, van aki hallgat rám, várja, hogy mondjam a tutit, van akit nem érdekel a véleményünk, van aki meg, találjamkihogyéppenmitszeretne felnőtt.</p><p>Viszont sokkal több szabadidőm van. Amit munkával tölthetek, meg a hobbimmal, és pihenéssel is, mondjuk az egy héten egy délután. De nem baj, most ez így tök jó összhangban van éppen.</p><p>Azt hittem többet tudok itt lenni, de mintha az idő felgyorsult volna, nem tudom miért? 😏</p><p>Ez a tegnapi nap is? Szuper volt amúgy jöttek Mesiék és ahogy örül nekem Szofi, mikor bejöttek nem látott, kérdezgeti Papát, Mama hol van?? És mikor meglátott odaszaladt és megölelt. 💓 Potyogott a könnyem, annyira aranyos volt.</p><p>Mesivel is jót beszélgettünk, meg futottunk is kicsit...de a beszélgetés a legfontosabb ilyenkor.</p><p>Én sosem tudtam így együtt lenni anyukámmal, remélem én tudok adni Mesinek ezzel...</p><p>Szóval kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, de ez így nem igaz, csak más...folyamatosan tanulunk belőle.</p><p><br /></p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-42801636286993925832023-03-05T18:31:00.000+01:002023-03-05T18:31:41.251+01:00Futni jó...:-)<p> Lassan két éve kattant be nálam a sport szeretete.</p><p>Az úgy kezdődött, hogy fogyózni kezdetem, majd ahogy mentek le rólam a kilók éreztem, hogy mozognom kell, mert akkor érzem magam jól a bőrömben.</p><p>Így először elkezdtem tornázni, majd két éve nyáron, első nap mikor szabadságra mentem, elmerészkedtem futni. Emlékszem, majd meg haltam, de azt sosem felejtem, milyen jó volt utána.</p><p>Most az van, hogy heti 3x tuti megyek futni és a cél a 4 futás, ezen a héten 5x futottam, de csak azért mert ma új cipőt kaptam, így fel kellett avatnom. :-) Sikerült! :-)</p><p>Kicsivel több mint 5km futok, tervem szerint ha itt lesz a jó idő, 1-2 km növelem majd a távot, de nem bánkódok ennyin sem, olyan 33perc alatt futom ezt le, ez olyan kényelmesen belefér a napba, munka után, hétvégén is, család mellett, közben is.</p><p>Büszke vagyok arra, hogy hatok a környezetmre is. Mesi is elkezdett futni, ha van ideje, csinálja. És nagyon örülök, hogy Zsolti is elkezdett futni. Ő még sportol mást is itthon. Mint régem Tai chi -zik , meg erősít.</p><p>Szerintem ebben a korban kell valami mozgás, mondom én, aki eddig soha nem mozogtam. Látszik is a testemen. Hiába fogytam 16kg-ot ott a nyoma a rossz tartásnak például. Oké, a 4 terhesség nyoma örökre ott marad a hasamon, de arra büszke vagyok. Viszont a gravitáció mért olyan nagy ebben a korban azt nem értem? :-)))))</p><p>Szóval bekattant a futás nálam, pedig azt hittem feladom, de most már talán azt látom, hogy nem fogom most még. Jó érzés, hogy meg tudom csinálni. ÉN AKI UTÁLTAM FUTNI!😀💜</p><p>Amúgy nehogy azt higgyétek minden futást élvezek, nem így van, a végén, hogy megcsináltam, na azt élvezem, mostmár sokszor közben is élvezem. Jó kis futózenét összeraktam magamnak, és csak én vagyok közben ezt élvezem.</p><p>Mostmár nem nyűg elindulni sem, főleg, ha együtt futunk Zsoltival, motíváljuk egymást. Egy helyen futunk egy időben, de más tempóban...ez így jó. :-)</p><p><br /></p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-77231592844198321912023-03-02T18:49:00.002+01:002023-03-02T18:49:28.731+01:00Hihetetlen.<p>Rájöttem, ha nem telefonon pötyögök, kicsit gyorsabb lesz...:-)</p><p>Szóval, csütörtök délután, munka után, nem a legjobb programom van, a heti nagybevásárlás, egyedül, így gyorsabb. Mindig a közeli Lidlbe megyek, de közelharc megy a vásárláson, már a parkolóban is, utálom.</p><p>Ez azért lett igy kitalálva, hogy se a hétvégéből ne menjen el már az idő ezzel, se a péntek délután. Egy nap a hétvégén találkozunk Mesiékkel, vagy Ők jönnek, vagy mi megyünk, Most mi megyünk szombaton, jönnek Bencéék is. Úgyis régen találkoztunk velük.. Míg Mesiékkel naponta beszélünk, Bencéékkel nem minden nap, sőt...de nem baj, tudjuk egymásról, hogy jól vagyunk. És mindenki éli az életét.</p><p>Még mindig szuperül érzi magát Bence, egy nagy visegrádi Hotel, étterem vezetőjeként. Jó tudni, hogy most jó helyen van.</p><p><br /></p><p>Minden nap, de tényleg minden nap azon gondolkozom, mikor nőttek meg, mikor lettek felnőttek?</p><p>Mikor???</p><p>És, hogy akkor ennyi volt, a gyereknevelés? Már sokszor csak azon kapom magam, hogy mutatnak valami fontos papírt és az anyja neve vagyok csak már, sokszor meg sem kérdeznek róla mit csinálnak, nem is kell, de értitek??? :-)</p><p>Nem panasz, hiszen azért nagyon jó érzés, hogy most éppen minden klappol. Vannak persze dolgok amit én másképp csinálnék mint ők, de alapjában jól csinálják. </p><p><br /></p><p>Próbálom megélni a rohanó pillanatot, imádok ekkora gyerekek anyukája lenni.</p><p>Néha visszagondolok az kiskorukra és olyan messzinek tűnik, közben oly közelinek.</p><p>HIHETETLEN!</p><p>Csak a tények, Mesi 25 éves múlt januárban, Dávid júniusban lesz 23 éves, Bence 22 éves júliusban és Csenge 13 lesz decemberben, Legdurvább, hogy 25 éve vagyok anya és, hogy CSENGE 13 éves lesz????</p><p>Emlékeztek, hogy vártuk Őt??? :-)💓💓</p><p><br /></p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-2735770584412247112023-03-01T18:51:00.031+01:002023-03-01T19:09:05.795+01:00Mindennapok☺️<p> Köszönöm, hogy írtatok. ❤️</p><p>Lehet, át kellene neveznem a blogot már, mert most inkább már rólam fog szólni a bolg. </p><p>Persze ez sem igaz, mert attól, hogy nem sertepertél itt mellettem mind a négy gyerekem, akkor is mindig nagycsalád leszünk, róluk is lesz szó bőven.🤣</p><p>Mindenesetre már nem nyüzsögnek itt, de így is tele a fejem estére. </p><p>Munka nagyon átrendeződött, még mindig szeretem csinálni a munkám, de véleményem szerint nem jó irányba megy a dolog. Nem csak itt, sajnos a világban sem. Mindig próbálok pozitívan hozzáállni, de néha rossz érzésem van. Persze ilyenkor örülök, hogy van munkám. Zsolti teszi a dolgát, szerintem szeret a suliban lenni. Szeret a gyerekekkel foglalkozni. Annak örülök, hogy élvezi.</p><p>Na nem lövök le minden poént. 🤣</p><p>Megyek pihenni, futottam ma, olyan jó volt. ☺️ </p><p>Szép estét!</p><p><br /></p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-56141218052839060402023-02-28T20:36:00.003+01:002023-02-28T20:36:15.719+01:00Hahó 😍<p> Sziasztok!!!!!</p><p><br /></p><p>Na, itt az én kis blogom.❤️</p><p>Mennyire hiányzik ez a fajta írás. </p><p>Szerintem visszajövök, mert vissza olvasva,történelem már a sok írásom. Legyen ez is majd történelem.🤣</p><p>Hahó, van itt még valaki?😍</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-72291435509895280782022-08-09T21:22:00.001+02:002022-08-09T21:22:07.337+02:00Azért nem minden habostorta, csak majdnem..😊<p> Nagyon kedvesek vagytok, hogy írtatok hozzászólást, mind nagyon, nagyon jólesett. ❤️</p><p>Azért nem mindig minden, móka és kacagás. Felnőtt gyerekek szüleinek lenni sem egyszerű. Ezt is tanulja az ember és valahogy mint a szülői feladatokban is mindig így van, úgy érezzük nem csináljuk elég jól. </p><p>Vagy kevesek vagyunk, vagy sokak..</p><p>Ha beleszólok az a baj, ha nem az...de csak sodródok az árral, nem akarom már, nem is tudom tökéletesen csinálni. </p><p>Azt beszéltük épp Zsoltival nyaralás alatt, megérdemeljük, hogy fel tett lábbal pihentünk már, nincs lelkiismeret furdalásom, ha tovább alszok reggel, vagy sorozatot nézek szabadság alatt. 3 felnőtt gyermekünk van, egy kamasz. Mi is hosszú, hosszú éveken át, felváltó mentünk úszni, vagy akkor sem, hiszti volt ebéd közben, és a táska is csak popsitörlővel, pelenkázó, használt papirzsepivel, kaviccsal, szétmorzsolt kekszel volt tele.😁</p><p>Olyan mintha tegnap lett volna, hogy fogtam a kezüket el ne essenek, számoltam háromig, hogy fejezzék be a műsort....</p><p>Most meg, csendben figyelem őket...</p><p>És hol sok vagyok, hol kevés...</p><p>Nem jó érzés amúgy, de megszokjuk mint a végig üvöltött éjszakát, a dackorszakot, boldog kiskamaszkor, majd a horror nagyot is😄, hogy néha kellek, néha nem.</p><p>Nem bántásból ilyenek ám...❤️</p><p>Közben középkorú házaspár csiszolódik újra össze. Az összes makacs, rossz tulajdonságúnk, ahogy idősödünk erősödik fel, na innen szép nyerni.☺️</p><p><br /></p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-18507736961402551772022-07-28T19:21:00.007+02:002022-07-28T19:27:14.494+02:00Hahó ☺️🤗<p> Igen, igen...utolsó bejegyzésem februárban volt, nyár, tengerpart....</p><p>Nyár az van.😁 van pár megkezdett bejegyzésem is, amit nem küldtem el, nem is bánom.</p><p>Már nem hiányzik a blogolás, vagyis ebben a formában nem igaz, mert szeretem ezt a blogot, néha, néha visszaolvasok én is. De más lett az életünk.</p><p>Kedves régi blogtársaim ott vannak fb felületen, így azért tudok róluk. Persze biztos vannak sokan akik nem ismerősök.</p><p>Engem aki követ, látja azért, mi mindent csinálok mostanában...családom szerint, rengeteg futó posztot osztom meg, ha még nem azt akkor levendulásat.😁💜</p><p>Na igen, végre van idő magamra, mostmár nem azért futok, hogy túléljem a futást, hanem mert teljesen kikapcsol és közben baromi menő vagyok magamnak, 20 éves hosszú combú, gazella, aki mindenre (is) képes. 😂</p><p>Hát nem megéri arra a fél órára?🤣</p><p>Itthon minden rendben még együtt vagyunk, jóban rosszban Zsoltival, ez már csak így lesz szerintem (irónia)❤️, Csenge nagylány lett minden értelemben, igen zokoghatunk együtt, dehiszen most vártuk öt, hogy megszülessen. 🥰</p><p>Mesiék jól vannak, durván visszaköszön a fiatalkori énem, Mesi süt, főz ugyan olyan makacs mint én voltam khm...vagyok.☺️</p><p>Szofi édes kis egyéniség, cuki bomba határozott markáns jelemmel, még nem én vagyok a kedvenc Mamija, de türelmes vagyok. 😍</p><p>Bencéék lassan egy éve albérletben laknak barátnőjével. Ez már igazolva van, működik nekik. 26.-án volt 21 éves, augusztus 1.-től munkahelyen, egy szállodában ahol egy éve dolgozik, mondjuk előtte itt tanult, kinevezték étterem vezetővé. Azért ez jó érzés, hogy a kis tanulási nehézséggel küzdő fiam, 21 évesen Visegrád egyik neves szállodájában étterem vezető lett. Nem semmi.🥰</p><p>Na Dávid, imádom őt is, pedig ....munkahelyen elismerik, ott is elő akarják léptetni menedzsernek, egy vizsga válassza el. Ez jó hír, ő még itthon lakik letette a KRESZt, vett egy kocsit is, viszont nem sokat kommunikál velünk. Mint egy durcás kamasz sokszor. Várom nála meg a változást...(nagyon)</p><p>Holnap még munka, ahol kisebb nagyobb feszkó mindig van ( mondjuk, hol nem?), úgy minden rendben és után 2 hét szabi. Megyünk 5 éjszakára Dömösre kempingbe, vagyis apartman házba.de várjuk. Hárman megyünk, de jönnek majd egy napra a többiek is.❤️</p><p>Szóval ezek vannak mostanában velünk, aki olvassa ezt a bejegyzést írjon már valami kommentet, kíváncsi vagyok ki olvas még?☺️</p><p>Mert azért hiányoztok!❤️</p><p>(Köszi Popianyu és persze többieknek is az érdeklődést 😍)</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-39906844567151185342022-02-09T19:42:00.003+01:002022-02-09T19:42:54.094+01:00Nyár, tengerpart, egyedül...🏖️☀️<p> Nem vagyok irigy általában, talán fiatal koromban az voltam. Mikor gyerek voltam és nekem nem volt RIT farmerem, Trapper sem, meg semmilyen sem, kordbársony rémes kockás volt ,aminek hamar kikopott, khmmm a combközepe 😀 na, akkor irigy voltam, meg mikor néztem a kerteket , házakat arra gondolva nekünk sosem lesz olyan. Olyan nem lett, lett másmilyen. Mert tettünk érte, hogy szebb és jobb legyen, lett is </p><p>Most úgy vágyom egy kis pihenésre, nyárra, tengerpartra legszívesebben egyedül, ha már álmodozom, ha lúd..legyen kövér 😁😁😁🤣🤣🤣</p><p>Úgyis csak álom és kell az egyedüllét magammal. Kíváncsi lennék ,meddig bírnám.🤣</p><p>Persze nem lesz keret idén sem nagy nyaralásra, tengerpart egy álom marad, amilyen árakban van a nyaralás,nem is fáj a szívem utána.</p><p>Biztos kimerült a D-vitamin szintem.😁</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-49437091213348483522022-02-06T18:53:00.006+01:002022-02-06T18:53:59.156+01:00Szuper érzés 🤩<p> Azért az olyan felszabadító érzés mikor rájössz, hogy merre van a helyes út, hogy jobban érezzem magam. Sokkal jobb érzés erre gondolni, mint arra miért nem tudok megfelelni azoknak akiknek nem lehet megfelelni.</p><p><br /></p><p>Így ez a hétvége nagyon jó volt, pedig a hormonok változása miatt igencsak fájt a hasam. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy a változó kor ami dátum szerint lehetne, vagy az oltások miatt borult fel az én tűpontos havi ciklusom.na mindegy, rávettem magam, elmentem két hete nőgyógyászhoz, ő szerint a változó kor, hat nem tudom...mindegy is....de nem túl jó ez így.</p><p>De ez nem vette el a kedvem. Tegnap Mesiék voltak, vagyis Szofira vigyáztunk, főztem tyúkhúslevest, fánkot is sütöttem, Mesiék elmentek Csengével csavarogni mi meg jól kiunokáztuk magunkat. Imádnivaló, huncut kismókus Szofi, puha illatos baba.🥰</p><p>Majd ma, gondoltam semmit nem csinálunk, mikor jelentkezett Bence, hogy nem csinálunk valamit? Meghívtak hozzájuk, mivel kocsiba sem kell ülni, hogy elmenjünk hozzájuk, így délután elmentünk. Finomat, főztek, sütöttek ittunk isteni kávét, cicáztunk majd hazasétáltunk. </p><p>Értitek? Vendégségbe voltunk a fiúnknál?</p><p>Félelmetes, hogy felnőttek.....de csupa jó értelemben. Megnyugtató, hogy jól vannak.</p><p>Szóval ezekre kell koncentrálni, meg arra micsoda jó érzés egészségesnek lenni, sportolni és hogy körülöttünk is minden rendben van.</p><p>És minden egyéb rossz dolgot el kell űzni. </p><p>Tervezem a nyári felújítást...lassan a nyaraláson is gondolkozunk majd.....</p><p>Szóval azzal foglalkozunk ami előre visz,mert ha minden erőfeszítés ellenére kevesek vagyunk el kell engedni. Mindenkinek nem lehetünk jók. ☺</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-7511770973044265452022-02-03T19:23:00.004+01:002022-02-03T19:25:58.984+01:00Mostában ezek vannak...<p> Persze minden jó, van munkahelye mindenkinek, élünk egyik napról a másikra, örülünk kisebb, nagyobb dolgoknak, bosszankodunk, majd újra örülünk a reggeli napfelkeltének, a későbbi naplementében.</p><p>Telik egy nap, egy hét, egy hónap. Már a 12 hónapból 1 eltelt. Nemrégen volt az ezredforduló, döbbenet, hogy már 22 év telt el azóta.</p><p>És mi reggel felkelünk, tesszük a dolgunkat, majd haza....es este, lefekszünk, majd felkelünk újra....igazi mókuskerek. Ami néha jó, és örül az ember, ha a megszokott rutin van. </p><p>Kialakult a 4 fős életünk is. Ami a legnagyobb bánatomra szó szoros értelmében 3 fős. Mert bár Dávíd néha itt ül velünk a nappalibs, de egy szot sem lehet kihúzni belőle. Dolgozik, csinálja a kreszt ,akkor látjuk többet,ha baja van. Pl nátha, vagy a feje fáj. De akkor sem beszél sokat. Sosem beszélt, de mostanában annyit sem. </p><p>Mondjuk Bence sem...ő is sokat dolgozik, de van, hogy napokig nem ír, ez van, Én néha ráirok akkor tőmondatokban válaszol. </p><p>De ettől függetlenül TUDOM, bármi baj lenne, mindkettőre lehetne számítani azonnal</p><p>Mesiekkel minden nap beszélünk , persze ott van Szofi is...ez azért sokat dob ezen. </p><p>Mesivel is jó a kapcsolatom, van amit én már másképp látok, de sokmindent megbészélünk, már amennyire hagyják körülöttünk 😁</p><p>Csenge meg 11 évesen extra kamasz lett. Hormonilag is fejlett lett kívül belül. Valahogy nem akadok rajta annyira ki, mint szegény Meseinél, egyik pillanatban baba, másikban nőcike 😍</p><p>Zsoltival pont úgy vagyunk mint egy középkorú házaspár, akik pont 27 éve vannak együtt. Zsörtölődnek egymással, majd a legjobb támaszai egymásnak. ❤</p><p>Én lassan megtalálom magam, lelkem sokat dúl, munkában egy ideje ugy érzem kevés vagyok, fárasztó, soha nem tudok végezni a feladatokkal, sajnos olyan összetett feladatok vannak, hogy nem látszik a bele fektetett idő, energia. Szeretem csinálni,de soha nem tudom jól csinálni, persze engedjem el...stb. de mikor lecsesznek, nem esik jól, még akkor sem ,ha tudom, lehetőségemhez képest a legtöbbet kihozok magamból. </p><p>És mit csinálok ilyenkor? Még jobban akarom csinálni, hogy megmutassam DAFKE </p><p>Persze dicséret az nem nagyon van. De vannak cuki szülők, akik hiányolnak, ha nem látnak.</p><p>Kialakult a heti rutin is, mostanában csütörtökön megyünk a lidlbe heti nagybevásárlást csinálni, így a péntek délután szabad, akkor szoktam takarítani ami ki is kapcsol, jó látni a rendet is,ami plusz egy napig tart, mert hétvégén egy nap jönnek Mesiék, vagy mi megyünk, néha néha jönnek Bencéék, bar ők álltalában hetvegen dolgoznak. </p><p>Viszont egy nap a miénk délután az enyém. Mikor leheveredek a kanapédé tele hassal, picit szundítok, majd filmet nézek....Én idő!😊</p><p>És még heti 5x Cardio szobabicozás van. Ég a zsír. 😀 ma 15kg-mal mutatott kevesebbet a mérleg mint egy éve, micsoda energia, de nagyon szeretem, jön a jobb idő, megyek futni, de addig is IMÁDOM a bicajozást, még sorozatot is tudok nézni közben KIRÁLY 😅</p><p><br /></p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-28411451495427892732022-01-20T19:28:00.001+01:002022-01-20T19:28:40.490+01:00Elfáradtam 😔<p> Tudom, semmi újat nem írok, de durván sok a covidos körülöttem. Van aki csak otthon tesztelt, van akit nem is tudjuk ,hogy tesztelt-e? De már dolgozik...és köhög. </p><p><br /></p><p>Csenge is ....egy hete pénteken, ugyanilyen bágyadt volt. Szombatra semmi baja. Ma megint, hőemelkedése is van, holnaptól nincs suli. Írok majd az asszisztensnek.</p><p>Vejem, kicsit köhögött, home office dolgozik,de be kellett mennie kedden. Gondolta csinál tesztet, pozitív...már Mesi sincsen túl jól.😭 Pedig szülinapja van ma.😔 </p><p>Csupa, csupa lemondás a munkahelyen is.covidos a szülő, nagyszülő,gyerek. Intézményekbe káosz. Ki karanténos, ki nem, meddig, meddig nem?</p><p>Mindenki el fogja kapni előbb utóbb.</p><p>Már nincs karantén, nincs pecsétes papír az ajtón, nincs ellenőrzés, jobb esetben megjön a határozati papír, ha éppen lejár</p><p>Káosz van, akinek sok pénze van, teszteltet folyamatosan. Vicc amúgy!</p><p>Közben mindenki oltassa be magát...</p><p>Félelmetes ami most megy!</p><p>Sokkal jobban be vagyok tojva,nem a vírustól, hanem az egész hozzá állástól, mint amikor nagy lezárások voltak.</p><p>Elfáradtam 😔</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-23553104389560931672022-01-05T18:54:00.003+01:002022-01-05T18:56:05.736+01:00Tudatosabb 🤔<p> Tükrözi a lelkiállapotomat ma, hogy reggel óta baromi éhes vagyok. Ebédre két szendvics majd egy lekváros leveles táska után, délután mikor 5 órakor hazaértem valamit úgy ettem volna. És megéreztem az orromban a palacsinta illatát, így sütöttem azt,4 palacsintát ettem már, mégis éhes vagyok.,🤔 És fáj a fejem, frusztrált vagyok. Munka miatt most. Pedig nincs semmi gond, csak fejem felett csapódnak a hullámok. És persze baromi rossz érzés ezt kimondani.</p><p>Nem fogadtam meg semmit újévre. Csak szeretnék tudatosabb lenni, tervezettebb, kiszámíthatóbb életét élni l. Nekem ez nagy meló, az alaptermészetem sem ilyen, de nagycsaládban sosem lehetett, lehet tervezni. Munkám is olyan...egyik pillanatban semmi, majd ez, az.... telefonálok, közben mondják szembe a dolgokat. E-mailt írok, majd válaszolnak, de én már máshol vagyok agyilag, vissza , majd az épp aktuálisan oldom meg a dolgot....és délután négykor csak abbahagyom a munkát és imádkozom ne felejtsük el valamit. Ráadásul ritkán tudom jól csinálni a munka egyik részét, mert ez olyan láthatatlan, csak akkor észrevehető,ha nincs meg valami,vagy nem úgy van megcsinálva, ahogy ezt szeretnék. De ez nem panasz, csak nagyon nagyon fárasztó, de nem testileg, hanem agyilag. És azért megvan a hierarchia...mindenkinek. persze nem vagyok királylány, tudom én, hogy mindenhol ez van, sőt.... máshol meg rosszabb. Tisztába vagyok vele, értékelem is, hogy nekem ez megadatott. Csak jó leírni, kicsit kiírni magamból.</p><p>Karácsonyi nagy evészet, 3 kg plusszal zárult pedig minden nap mozogtam. Mesiék megleptek bennünket egy komoly szobabicajjal, na azt nyomjuk azóta ami nagyon szupi, főleg hogy sötétbe érek haza, futni már így nem tudok menni,de minden nap tekerek egy jó fél órát, kalóriában ugyan annyi szinte mint a futás és ömlik rólam a víz, és a zsírégetést szinte 100% írja.😁 Feszkó levezetésenek is jó, közben sorozatot nézek.😀 Legjobb ,hogy Zsolti is szereti, örülök, hogy ő is mozog. </p><p>Szóval ez is van mégis feszkós vagyok, na ezért akarok tudatosabb lenni, higgadtabb , átgondoltabb, nyugodtabb, jobb munkarendben dolgozni....</p><p>Na, de ma nem tekerek, eszek meg egy palacsintát..😋❤️😁</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-54685383490566608592021-12-18T20:15:00.003+01:002021-12-18T20:15:46.994+01:00Milyen jó már...😊❤️<p> Döbbenve konstatálom, hogy így egy héttel karácsony előtt, minden megvan, mondom minden!!!!🤣</p><p>Csak friss cuccosért megyek el jövőhéten, szerdán vagy csütörtökön a Lidlbe, ennyi.</p><p>Sütiket is kitaláltam megvettük a hozzávalókat, vacsihoz is szentestére, családi ebédre is ..és az ajándék is MIND megvan, sőt egy nasival több is van.🤣😊 Pedig a munkahelyemre is kell, Csenge is húzott egy osztálytársat, Zsolti is.</p><p><br /></p><p>Felemelő érzés ám ez...😊 Ma sütöttem a hatlaposhoz a lapokat, mert a munkahelyemen kedden tartunk batyus karácsonyi ünnepséget, és első évben vittem hatlapost, na azóta mindig azt kell vinnem, egyik kolléganőmnek ajándékba is azt adok, sütöttem egy nagy püspökkenyeret is, azt a Zsolti viszi magával hétfőn nekik délután lesz karácsonyi ünnepség, Csenge osztályába majd hétfő este sütők.remélem lesz időm rá, gesztenyés piskótát holnapra, adven 4. vasárnapjára. Jönnek Mesiék, Bence is azt hiszem...</p><p><br /></p><p>Hétfőn leltározunk és reggel viszem a kocsit szerelőhöz végre megcsinálják a lökhárítót három napig nem lesz autó, de mit számít , legalább megcsinálják, majd kedden még dolgozunk meg oromkodunk, majd remélem szerdán lesz már kocsi.</p><p><br /></p><p>Legközelebbi posztom Szofiról fog szólni.❤️</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-50962056605731999312021-11-29T20:48:00.001+01:002021-11-29T20:48:03.846+01:00Sokkal jobb..🤗<p> Nálunk már tegnap karácsony volt, mind a 9-en együtt ebédelünk. Nagyon jó volt. Mesiekkel naponta beszélünk, de Bencéékkel két hete nem beszéltünk, csak nagyon keveset. Nem rosszból, de sokat dolgoznak, amúgy meg élik az életüket. És így van ez jól. Dáviddal is sokszor napokig nem találkozunk. Furcsa ,de jó érzés is egyben, hogy ennyire jól boldogulnak nélkülünk is az életben.</p><p>Már tervezzük a karácsonyt, én várom a pihenést az együtt létet, mindent. Még nem tudom ki mit kap karácsonyra, de majd alakul ez is , mint mindig.</p><p>Sokkal jobb kedvem van mostanában, még akkor is, ha ma migrénnem van, pedig régen volt már.😊 </p><p>Érdekes ez....</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-31341885213043892072021-11-16T20:14:00.003+01:002021-11-16T21:04:32.266+01:00Őszinte 😊<p> Igazság az, hogy ezt most nem olyan szándékkal írom, hogy panaszkodnak, hiszen aki ismer, tudja nagy hibám az, hogy őszinte vagyok, általában mindig.</p><p>Azért általában, mert mostanában néha nem. Például, mikor megkérdezik, hogy vagyok. Elmesélném...de ki kíváncsi rá, úgy őszintén?</p><p>Családom biztos meghallgatna, de valahogy nem tudom nekik ezt úgy elmondani ahogy érzek. Hiszen bűntudatom van, mert szeretnek, és szeretve lenni a legjobb érzés, én is szeretem őket, így sokszor nem is értem, hogy mi bajom van. Vagyis ebben a formában nem igaz. Mert tudom, hogy az alap probléma a hormonok. Aminek egyik tünete a hangulat ingadozás, más is. Ingadozásnak nem mondanám már,hónapok óta stagnált a rossz kedvem. Néha erős bűntudattal társul, mert emberek vagyunk hibázunk. Volt hogy a kocsival tolattam neki egy másik kocsinak, nekem nagyobb lett a horpadás, másik kocsinak szinte semmi, hátranéztem a visszapillantóban is ezt láttam a szürkületben, mégis őrjöngve állított meg egy másik kocsiból egy fickó, hogy hova a túróba megyek persze megálltam, hagytam egy részletes cetlit a kocsi szélvédőn, szánva bánva...na és pont másnap mentünk Siofokra a családdal....mérő bűntudattal. Persze nem hívott a kocsi tulaja, én bejelentettem a kocsit, casco van rajta, így remélem hamarosan megcsinálják. De ettől függetlenül is nagyon nehéz elviselni magam... fáradt vagyok, folyamatosan agyalok, munkában is van döcögés, főnököm sem dicsér mostanában, sot..és akkor mellette ott van a család, ahol minden a lehető legjobban halad. Erre a folyamatos lelkizés, hab a tortán ma munka után futni szerettem volna ,el is kezdtem, 3 kor 5km. Első kör félhomályban,láttam a nagy puklikat a pályán, majd a második körnél klasszikus pofára esés volt, magam is meglepődtem. Felálltam, tudtam tovább futni, így elindultam, pont hívták masengeren Mesiék, felvettem, mondtam nekik, hogy jól pofára estem, de megnyugtattam őket, jó ez a gumis pálya semmi bajom nem lett, majd lefutottam a kört, harmadikat már nem futottam le, nem volt lelkierőm hozzá. Hazafelé araszolva, hullámzott a kedvem az esés miatt. Majd azon gondolkoztam, ilyen vagyok én, felállok és megyek tovább. Pedig engem tenyerén hord az élet, kár,hogy nem érzem ezt mindig, pedig ez az érzés a legjobb.</p><p><br /></p><p>Ma egy anyuka meglepett valamivel, egy nagyon jó illatú kéz fertőtlenítője van, olyan szegfűszeg, borsmenta illatú. Mindig megjegyeztem neki ezt, aroma terápiának sem rossz, ma hozott nekem...majdnem elsírtam magam....mondom, hogy a hormonok.🤣🤣❤️</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-425201071528278552021-11-10T18:44:00.001+01:002021-11-10T18:44:18.214+01:00Van amikor....<p> Van amikor tök jó, hogy már ekkora gyerekeim vannak és dolgozom, meg minden...de ma nagyon vágytam arra a 20 évvel ezelőtti Anikóra, akinek éppen akkor van egy majdnem 4, 1,5 éves és egy fél éves gyereke. És itthon vagyok, és csak a három törpe ossza be az időmet, sütők, főzök, takarítók, játszunk nyüzsi van. De szeretnek, én vagyok a mindenük...elég voltam, annyi amennyi.</p><p>Ma nem szerettem a mostani magamat...de ki szeretné, ha jól leszúrja a főnöke. Persze érzem, most épp nem volt annyira igaza. Vagy, ha igaza is volt...jobban esett volna, ha nem a többiek előtt teszi meg, hanem odajön hozzám és megbeszéljük. De értem én, ez is a főnöki imidzs része. Tudom hol a helyem. Persze tanulják belőle. Nem, nem vagyok annyira kiadva, mint amennyire szoktam...mert azért ez egy folyamat része 😀 éppen én voltam soron.😊</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-81538909624953081242021-11-05T21:35:00.002+01:002021-11-05T21:35:09.149+01:00Ma csupa jó ❤️<p> Ne csak a rosszat írjam...😊</p><p>Ma 4-kor végeztem, kocsinál várták Bencéék, hazavittem őket, ittam náluk egy jó kávét, beszélgettünk, majd hazajöttem át öltöztemi,bekapcsoltam egy jó zenét hangosan, majd elkezdtem takarítani...csillog villog a ház...és jól is esett.</p><p>Tegnap amúgy relaxáltam este, ma meg úgy gondolom jó napom volt.</p><p>Az is nagyon jólesik, hogy a munkahelyen tanítok be valakit, és nagyon sokan félve kérdezték anyukák, ugye nem megyek el? ❤️</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-71895152066644230962021-11-04T17:15:00.002+01:002021-11-04T17:15:08.137+01:00Stressz 😔<p> En teljesen ki vagyok bukva, egy ideje már biztos.</p><p>Utálok vezetni, nem magát a vezetést utálom, azt szeretek. Közlekedést utálom, annyi agresszív ideges ember van az utakon.millió. státusz szimbólum lett az autó, tudom szőke vagyok csak egy szar szuzukim van. Ebből kifolyólag nem tudok vezetni, gondolom....na mindegy csupa sztori amit utálok, menjek tömegközlekedéssel? Azt fontolgatom, de most járvány kellős közepén? Zsolti szerint el kéne engednem ezeket.</p><p><br /></p><p>Kis házikóban szeretnék lenni, egy nyugodt szép falucskában. Épp raknék a tűzre, kelt tészta illatt lenge körül, közben sülnek a tök. halk zene szólna, én meg bobiskolnék a fotelben.</p><p>Utálom ezt a folyton nyüzsgő életét, lenyugszunk valaha, mindig rohanunk.</p><p>Autóba vezetjük le a stresszt, azt hisszük ott mi vagyunk a főnökök. És jó főnök módjára, mindenki hülye csak én vagyok a legokosabb.</p><p>Engem ez annyira elszomorít.😔</p><p>Még jó, hogy ettől azert van ami boldoggá tesz a családom...lenne sok pénzem elvinném az egész családot egy lakatlanul sziget, egy darabig nem hiányozna semmi....❤️</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-29859585555438280602021-10-31T20:00:00.004+01:002021-10-31T20:01:45.751+01:00Újra ketten.🍁<p> Pont ma, ahogy kettesben kirándultunk Zsoltival, beszélgettünk róla, hogy elrepült 24 év mióta szülők lettünk. Egy pillanat alatt történt, hogy újra kettesben kirándultunk. És már nem kellünk minden pillanatban a gyerekeinknek. Furcsa érzés, olyan vegyes érzés. Jó mert mind a négy gyermekünk jó úton van talán. Rossz mert hiányoznak.</p><p>Nehezen dolgozom ezt fel, pedig szuper családom van, és támaszom Zsolti is ugyanúgy szeret, mint lassan 27 évvel ezelőtt megszeretett.</p><p>Tükörből pont egy 47 és fél éves nő néz vissza, minden ráncával, megereszkedett bőrével, ősz hajával, aki kicsit lelkileg nehezen viseli a dolgok valtozását most. Pedig körülötte majdnem minden rendben van. Gondolom a hormonok miatt van, életkózép micsoda is lehet.🤣</p><p>Tehát sokszor magamat sem értem miért érzem lelkileg olyan vacakul magam, mikor körülöttem minden oké. És ez valahogy még jobban frusztrál.</p><p>Futás jó, de még mindig a legjobb mikor vége van.</p><p>És az ősz is csodaszép arcát mutatta, ki is használtuk...ez nagy öröm.</p><p>De akkor miért tombolok legbelül?😔</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-79676211003364377682021-10-06T20:45:00.000+02:002021-10-06T20:45:03.662+02:00Változunk❤️<p> Nem tudom mikor változtam meg ennyire, változott meg minden körülöttem.</p><p>Mikor lett akkora az unokám, hogy már azt mondja gyere❤️, mikor lett a lányomból szuper feleség és anya❤️, mikor lett a nagy fiam akkora, hogy csoportvezető lett és a kreszt is csinálja❤️, mikor ment, repült ki egy szempillantás alatt a kisebbik nagyfiam barátnőjével albérletbe, úgy hogy már teljesen külön élik az életüket ❤️, mikor lett az én legkisebb lányom is gyönyörű, nagyszájú, egyik pillanatban gügyögő baba, másikban egy sértődött kamasz ötödik osztályos ❤️, mikor lett az én drága férjem iskolában pedagógia asszisztens ❤️?</p><p>Talán akkor, mikor megszerettem futni, mikor már kezdek végre elégedett lenni magammal...mikor már van ÉN IDŐM.</p><p>Fura érzés ez, hogy már nem kellek minden pillanatban, hogy már úgy élik az életüket, hogy már nem mindenről tudok, na ez a legfurább érzés. Nem rossz, csak furcsa. De meg lehet szokni...cseppet sem unalmas...meg van jó pár évig kamaszunk, aztán van unoka is, akit csak szeretni kell...</p><p>Csuda jó ez is...❤️</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-45453002588902370642021-09-11T08:28:00.002+02:002021-09-11T08:28:30.393+02:00Ez is eljött...❤️<p> Nem tudom minek írom már ezt a blogot, talán mementóként majd évek múlva jó lesz talán végig olvasni.</p><p><br /></p><p>Szóval elérkezett ez a nap is, Bence elköltözött albérletbe barátnőjével. Erős voltam, főleg azért mert jövőhétre tervezték a költözést, valamiért előrébb hozták.jol jött ki, pont háromig voltam, így tudtam segíteni nekik cuccolni. Meg vásároltam is, nekik is a kezdésre.</p><p>Nagyon furcsa érzés ez, legyek ott, de mégsem, fogadjam el, ha nem úgy gondolják mint én. Nehéz ám ez. Irtó büszkék vagyunk rájuk, féltem is őket. </p><p>Persze már másodszor éljük ezt meg, és amúgy is olyan ügyesen csinálják ők is...de ezt nem lehet megszokni, nem lehet rutinból.</p><p>Próbálom persze teljesen jól kezelni a dolgokat, lelkem legmélyén viszont, tele vagyok kétséggel. Jól csináltuk, jól csináljuk?</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-18863335351504981542021-08-28T07:31:00.001+02:002021-08-28T07:31:02.430+02:00Boldogság 😊<p> Csak leírom, pedig sokszor gondolok rá, el kellene engednek ezt a blogot, ami nem olyan könnyű, mert az enyém, mert én gondolataim vannak benne..., Na, de nem is erről szerettem volna írni, hanem, hogy annyira boldogok vagyunk, sikerült Zsoltinak a munkahely váltás. Boldog tőle, mi meg attól, hogy ő boldog. Itt a cél most nem a magas fizetés, hanem a motiváló, változatos munka. Szóval végre kicsit megnyugodva haladhatunk tovább.🤗</p><p><br /></p><p>Tegnap előtt munkatársaimmal, Pannonhalmi kirándulást tettünk, nagyon, nagyon jó volt, meg úgy is , hogy útközben a hormonok miatt, migrénem volt, viszont vettem ott vásárfiaként citromfűvet, két napja azt iszom este és olyan jól alszom, hamar el is múlt a migrénem.</p><p>Sok az év eleji munka is, én élvezem, munkatársam nem, de az a baj ezzel, hogy nagyon rá akarja nyomni ezt a negatív érzést az emberre és baromi nagy munka ellene menni.🙁</p><p>De jobb lesz majd tudom,ha elindul az év, kialakul minden, csak addig tartsunk ki.😊</p><p>Viszont most hétvége van, jobban van Csenge is aki sajnos a héten kicsit beteg volt.🙁 Jönnek ma Mesiék is, lehet elmegyünk futni is, meg bográcsban főzünk, lehet sütők palacsintát is és jól megpuszilgatom Szofit,az nem lehet, hanem biztos.😍😍😍😍</p><p>Szép hétvégét!🤗❤️</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6568924257064429240.post-32913444008931024602021-08-23T18:29:00.002+02:002021-08-23T18:29:15.309+02:00Akkor kezdjük...nem esett jól!<p> Még úgy is nagyon, nagyon nehéz volt a mai nap hogy szeretek bejárni dolgozni.</p><p>Mintha nem is lettem volna szabadságon, semmi kipihentséget nem éreztem delutan 5-kor, rámtornyosult minden. Cseppet sem jó érzés....de talán kibogozzuk a szálakat, csak folyamatosan jön új is. Csütörtökön viszont kirándulni megyünk a munkahellyel... Pannonhalmára és mivel még nem voltam itt, izgatottan várom aztán mehet az év...</p><p>Mikor fogok futni? És hol?</p>Anikóhttp://www.blogger.com/profile/15359552258498157675noreply@blogger.com0