Rájöttem...

...., az az én bajom mostanában, hogy görcsösen akarok megfelelni magamnak. Pedig egy párszor már éreztem ezt. És nem tanulok belőle. Eltervezem, és az élet, a körülmények keresztül húzzák számításaimat! Változott a család, én lemaradtam, de görcsösen akartam megváltoztatni a dolgokat, úgy ahogy én szerettem volna. Nem lehet, legalábbis, egyik pillanatról a másikra nem megy. És ha állandóan frusztrált vagyok miatta, csak magammal szúrok ki, mert a többiek is a maguk módján a saját szemszögükből dacolnak. Hisz, nekik most ez a dolguk. Ez egy ördögi kőr!
Be is fejeztem a témát! Megpróbálok lazább lenni, ez kihat majd az egész családra.

Megyek kis begyúrom a pogit, Bence estem megcsinálta a tiramisut, Dávid megcsinálja a kókusz golyót. A malachús bepácolva, a krumpli saláta is kész (és tesztelve van:-), a hal krém is kész a falatkáknak estére.:-) Lehet okunk panaszra? Nem!!!!!:-)

Köszönöm ebben az évben azt a rengeteg lelki támogatást amit kaptam Tőletek! A sok kedves olvasót, a mindig kedves hozzászólást!
Kívánom magunknak, ne legyen rosszabb évünk, mint ami most volt, és azt hogy jövőre is kívánhassam nektek ugyanezt!

Aranyosi Ervin: Boldog új esztendőt...

Eljött hát a szilveszter,
Éjfélt üt az óra.
Legtitkosabb vágyaid
váljanak valóra.
Harangoznak, szól a himnusz
pezsgő a kezedben.
Kívánom, hogy életed
teljen szeretetben.
Egészséged, egyre jobb,
szíved fitten dobban,
mozogj, nevess, s érezd magad
napról-napra jobban!
Váltsd valóra terveidet,
legyen, ahogy kéred,
Kívánok egy sikeresebb,
boldogabb új évet!

Most...

...., hogy Csenge alszik, a nagyok a karácsonyi ajándékot élvezik sógornőmmel (mozi), teljes a nyugalom. Megy valami a tévében, nem is tudom mi, de csönd van! Csak halkan hallom Zsoltit a konyhában. Vacsorára készíti a halat. Ilyennek kellett volna lenni az ünnepeknek. Gonosz vagyok, mi? Gonosz anya! Úgy látszik nem vagyok még elég Mamma típus. Kifáraszt a három nagyobbacska gyermek mostanában. Állandóan jár az agyam mit lehetne másképp, hogy mindenkinek jó legyen. Zsolti is hasonlóképpen van...
Nagy fogadalmak kellenének. Itt a remek alkalom, új év, lehetne másképp is..lesz is! Kicsiben kell kezdenem. Összegezni a múlt évet. Vegyes volt, év vége nekem nem annyira jó. Fáradt vagyok, ideges, rosszkedvű. De fogok változtatni rajta. Mert mikor láttam a fényképeket rólam, megriadtam.:-) Karikás szem, na jó, az mindig is volt, de ez a gurujkám test, már engem is zavar.:-))) Milyen jó lenne kicsit fogyózni. Na erre a szóra konkrétan éhes vagyok!:-D Komolyan!!
Tehát nem fogok ilyet kívánni, nem biztos, hogy meg tudom tartani a fogadalmat! Mindig csak olyat kívánok ami tartható, de változtani fogok magamon az BIZTOS!!!!:-)

karácsonyi képek:-)

74.....

....ez a kedvenc számom. Ezt le kellett írni. Már vártam a 74. Kedves olvasómat aki rendszeres olvasóm lett! Üdvözlöm, mint a többi 73-at is! :-) Olyan jó, hogy vagytok!!!:-)

Hát itt....:-)

Ma bekapcsoltuk a gépet! Eddig kényszerűségből csak tegnap tettük ezt, gázórát diktáltuk be.
Mesi már nagyon vágyott rá, mi nem annyira.
Szép volt a karácsony, jó volt a karácsony. Én idén nem tudtam annyira átélni. De ez az én hibám. Volt már így, meg lesz is így. Voltunk vendégségben, nálunk is voltak. Mind jól sikerült. Ilyenkor még jó, hogy van szilveszter, mert lehet még mire várni, nem lesz hirtelen üres az ember.
 Nagyon szép lett a fa. Kék égő, fehér dísz, mikor sötét van akkor olyan, mintha hó csillanna meg a karácsonyfán, idén jég csapok is lettek rajta, nagy vágyam volt évek óta.:-)
Már tervezem a jövőt. Szeretnék picit változtatni dolgokon. De ezt majd leírom később.
Fáról is teszek fényképet, sőt bónusz képe is lesz hatunkról.:-)))(csak töltsük fel a gépre...)

Nem, nem lesz.....

.....világvége. Csak egy új korszak kezdete. És bár abszolút nem tudatosan, bennem is ez zajlott le az utóbbi hónapokban, napokban. Hangulatom világvégi, de érzem javítható. Ezért tennem kell valamit. Ez a december nem az én, a mi, hónapunk. Felét sem írtam le, mi zajlott bennem, részben nem publikus, részben magam is untam magam...Talán két éve, vagy már több jutott eszembe befejezem a blogírást. Este átfutott az agyamon ez az ötlet is. Átgondoltam mi lenne, ha lecsuknám a számítógép fedelét és nem nyitnám föl? Persze semmi. Azon kívül, hogy sok kedves olvasóm van, én is sok kedves blogírót ismertem meg akik nagyon, nagyon hiányoznának. És lehet én is hiányoznék. Egy darabig! Majd menne minden tovább, mert az élet nem áll meg azzal, hogy én befejezném a blogírást.

De nem fejezem be! Csak kicsit elcsendesedek most. Arra összpontosítok amire most szükségem van. Családomra, magamra! Persze gondolok azokra is a kedves olvasóimra, akik mindig mellettem voltak és vannak. Tehát mindenkinek olyan legyen a karácsony amilyet szeretne, egészségben, pihentetően, kacagósan, csendesen, örömben, megnyugvásban. Ja és valakinek várakozóan. Ünnepek között jövök majd, megmutatom a karácsonyfánkat, beszámolok az ajándékok remélhetőleg sikeréről.
De addig is készülök, testben és lélekben, erre van most szükségem.



Boldog karácsonyt kívánok!

Nagyon....

 

 

 

......jó hangulatú délután volt!

Viszont hiányzik Zsolti, délutános...és elegem van abból, hogy évvégén, megköszönöm a munkádat, helyett, semmit nem kapnak, csak fenyegetést a leépítésről..volt ez másképp is. Így legyen az ember optimista, jókedvű, tervezzük a jövőt. És így ismerik el a munkáját. Hogy még egy köszönömöt sem kap, másról nem is beszélek!:-( Szomorú vagyok miatta.:-(

Olyan...

....hullám völgy az életem mostanában. Egy nap alatt mindent megélek, amit meg lehet élni. Ehhez hozzátartozik a gyerekeim viselkedése, karácsony megélése. Annyi blogon olvasom, hogy nem várják a karácsony, fáradtak, nem élik ezt most meg úgy ahogy szokták.
Én várom nagyon, de közben félek is tőle. Mert miután folyamatosan mondogatom magamnak, ha én mosolygok, mosolyog az egész család, környezetem is. És ez nem duma, mert tényleg így van. Kipróbáltam vad idegenek múltkor a boltban. Először nem tudatosan, csak véletlenül, ahogy toltam a bevásárló kocsit és manővereztem, egy idősebb hölgy jött velem szembe, én ahogy kerültem, rám mosolygott, olyan melegen, jólesően. Pillanatra, kívülről néztem magam, én is mosolyogtam előtte, persze, ahogy láttam magam, nem az a határozott, és meleg, és jóleső volt. Na ez felbátorított, hogy a következő szituációban én is mosolyogjak. Majd ugyanaz a tétova, DE mosoly volt az arcon, mint nemrégen rajtam volt. Tehát működik a dolog, HA én is akarom! És megfogadom, egy nyugodtabb pillanatban, hogy ezt fogom tenni, és akkor sokkal jobb lesz a nap, a hétvége, az ÜNNEP! De senki ne higgye, hogy ez olyan könnyű, nem, baromi nehéz. Én ha felhúzom magam, sokáig esz a dolog. Ez nagy hibám, és addig nem tudok mosolyogni...Mostanában minden napra van valami kis hülyeség ami felhúz. Le sem írom mi, mert nem nagy dolgok. Jó ami kiverte a biztosítékot estére (de előtte is volt sok apró) Dávid agresszív válasza a piszkálásra. Jól pofon ütötte Bencét. Nem láttam a jelenetet. Jobb is.. Így jól lehordtam Dávidot, és éreztettem vele, kiverte nálam a biztosítékot. Vártam odamegy öccséhez, bocsánatot kér, nem tette. Hozzám sem jött! Ma reggel kaptam tőle kávét, engem húzott adventre, szerintetek mennyire van kedvem ilyenkor? Elfogadtam, mondtam neki, messze az este még, addig nem fog kitartani a; Boldog Advent! -érzés. És valamit nagyon elfelejtett az este, na akkor, valamit makogott az orra alatt! De ez most csak Dávid, ilyesmi sztorit írhatnák, Bencéről, sőt többet Emeséről is. Közben annyira, de annyira várom a karácsonyt, várom, hogy együtt legyünk...Mégsem tudom, mivel tudnám rávenni a három nagyobbat, ugyan éljünk már úgy mint egy család.
És én közben próbálkozom veszettül, hogy jobb legyen, nekem is, nekik is,de nem megy, csak pillanatokra. Régen dőltem hátra, hogy most minden oké, jó úton haladunk.
Próbálkoznak, hisz kamaszok, így lesz ez egy pár évig még. Nem egyszerű átlépni, a gyermekkorból a kamaszkorba, nekik sem, nekünk sem. Én lépek velük, csak együtt csináljuk, mert úgy érzem lemaradtam nagyon...

Nem én...

...készítettem ezt a gyönyörű mézeskalács házikót! Bence osztályfőnöke, Ági! Szívből örült a bejglinek, és mondta egyre gondoltunk. Ja, azért kapta Bence ezt a gyönyörűséget, mert Ő húzta Bencét az ajándékozásban. Én nagy tisztelettel adózok aki ennek nekivág! Köszönjük neki. Ilyen szépség még nem volt nekünk.:-)

Csenge is nagyon ügyes volt, élvezte a sok reá irányuló mosolygást! Van egy olyan érzésem, pár évig míg Csenge oviba nem megy, nem lesz ilyenbe részem.:-(

Megint...

...csak kapkodós kép lett. De lett!:-)

Muffint kért  Bence, a délutáni karácsonyi ünnepségre, csokis + csokidarabos volt a rendelés. Rátettem egy kis díszítést! És a Bejgli, Ági néninek. Kíváncsi vagyok, hogy fog viselkedni, Csenge a tömegben. Amilyen visszahúzódó mostanában az idegenekkel.

Dávid a Parlamentbe ment ma, az osztállyal. Biztos szép lehet, de én annyira, de annyira fel vagyok háborodva, hogy nincs Karácsonyfa állítva, sem a Parlamentbe, sem előtte. Hát micsoda országban élünk????:-((