Na szóval!

Kezdjük ott, hogy most magamban letudtam a hisztimet. (nem, nem vitte a nagymama fagyizni az unokákat, vagy egy hétre unokázni) DE rájöttem a bajomra.
Többször olvastam Dominikánál, hogy ő egy "én blogot" ír. Milyen igaza van!

Rájöttem, hogy milyen is vagyok..."én, te, ő, mi, ti, ők" Szerencsém volt, olyan nagy családban nőttem fel (legyen az bármilyen zűrös, zavaros), hogy sosem voltam egyedül. Majd persze jött a kamaszkor, bármilyen is volt, hamar megismertem Zsoltit. Nem voltam 20 éves. Hamar lettünk család, férj, feleség, együtt MI! Majd jöttek a gyerekek, ŐK voltak a fontosak.
HOl vagyok ÉN???? Mi van nekem ami csak az enyém, a lukas zoknimon kívül?( az sem az enyém mindig, lenyúlja Mesi) De hát, így vagyunk egy család MI HATAN! Így jó, csak ugye mindig ott van az ÉN! Hiszen, egyedül születtünk meg, egyedül fogunk meghalni. Vannak olyan dolgok amit egyedül kell csinálni. Ha ez nincs, akkor érzem ezeket a furcsa hülyeségeket, amiket ilyenkor összeírok, az is én vagyok, akkor igazán csak ÉN!
És ez a blog, az az egyetlen jelenleg ami CSAK ÉN VAGYOK! Csak az én gondolatom, csak az én érzésem. Néha félelmetes, a MI érzés mellett az ÉN érzés.
De mivel kell az ÉN, ez a blog ÉN leszek, minden bújával, bajával, örömével, és nem MI! Bár a cím megtévesztő, Mi kis életünk blog, most jó darabig Én kis életem lesz! :-)

Nem örömködős...

...bejegyzés lesz!

Végül is semmi ok nincs rá, mármint a rosszkedvemre. Hogy ma olyan csimpánz bébi volt Csenge hogy a wc-t is olyan tempóban végeztem, hogy a forma-1 pilóta is megirigyelné. Vagy a kamasz lányom, jól beszólogatott, én meg zokon vettem, és visszaszólogattam...(minek, semmi értelme), nem újdonság, mindennapos, vagy majdnem. Hogy délután sírva könyörögtem, hogy míg megiszom a kapucsínóm, ne üsse ki a fogam, vagy a könyökét vegye már ki az oldalamból a legkisebbünk. Hogy míg, próbálok információt nyerni a külvilágból,(ezt is minek??)ne halljam folyamatosan, bogyót akarok nézni....vagy a nyüszített változat:bógyóóóóóóóóóóóót, aaaaanyaffnyaffbbbaaabócát..és megadom magam, csak Barneyt NEM!!!!
 Na a fiúkról nem is ejtettem szót. Ők most, egy tankos szg játékért képesek voltak elővenni a kötelező olvasmányt.Igaz Bence a 36 oldalon tart az ötszáz valahányból, Dávid legalább úgy csinál, mintha olvasna. Na, ezért kellett elővenni a könyveket már most!:-(

A rossz érzésem inkább magamból indul ki. Nem vagyok kreatív, sőt...mondhatnám semmi érzékem hozzá, irigykedem azokra akiknek van. Abban akkora siker élményt lehet szerezni.
Nincs nagy baráti társaságom, sőt kicsi sem. A szülők nincsenek mellettem, mögöttem...olyan támasz nélkül vagyok. Kicsi családomat imádom, ők ott vannak. De nem mindig. Olyan jó lenne nem csak valamit "elég jól csinálni" Valami olyan kellene, hogy szárnyaljak benne. Anya vagyok elsődlegesen. De abban is sokszor érzem, csak elég jó vagyok. Mindig megfogadom, türelmesebb, elfogadóbb, mosolygósabb leszek, aha.....szinte soha nem tudom teljesíteni, így elég jó vagyok csak abban is. Feleség vagyok, ami számomra a legszebb dolog, de azért ott is érzem, sokkal jobb is lehetnék, barát vagyok, fenét, mindent rosszul csinálok, abban még elég jó sem vagyok.
És a legfontosabb sokszor magamnak is, csak elég jó vagyok. Ó, ha lenne nagyobb kert, és úgy csinálhatnám, ahogy nagyon, nagyon szeretném, talán abban kiteljesedhetnék...
Milyen az, mikor az ember nagyon, nagyon jól csinál valamit???
Fáradt vagyok, megint. Kéne pár napot kettesben lenni Zsoltival, azt csinálni amit szeretnék, akkor amikor akarok...önző vagyok????? Kellőképpen utálom is magam miatta!:-)

Nyaralás!

Hajnal van, csak a néha, néha zakatoló vonatot hallani, meg a sirályok veszekedését. Azok, hogy tudnak veszekedni..:-))))Rászánom magam, el kell jutni a mosdóig! Itt ez a legnagyobb kihívás. Lassan húzom a cipzárt. Fel ne keljen senki, bár Zsoltit soha nem tudom megelőzni, már kint ül a pecabot mellett!:-)
Kócosan, gyűrödten vágok neki a húsz méterre lévő mosdóig. Találkozok pár hasonszőrű kócos emberrel.:-) Legtöbbjük mosolyog, majd hangosan köszön.Németek zömmel. A magyar elfordítja a fejét...miért??????Mindegy,én hangosan köszönök, vagy visszaköszön, vagy nem. Ez van!
Még gondolkodom, visszafekszem, nem tudom mennyi az idő. Telefonom a táskám legmélyén van, azt sem tudom egy darabig, milyen nap van, hány óra? Minek? Ez az igazi szabadság!
Meggondolom magam, olyan napfelkelte fogad, mint a filmeken, narancs sárga az ég, hosszan nyúlik a Balaton vízén. Még engedi hogy nézzem, mert olyan szép! Lassan kúszik fel, és én nézhetem még egy darabig, míg citromsárga nem lesz, és perzselően meleg. Erőt veszek magamon, és fürdőruhába bújok, elindulok, a vízbe úszni egyet. Pedig micsoda merészség ez, hol itt, hol ott rabolnak a halak, és a vízisiklók is jönnek reggelizni.:-)
Lassan kel Bence, elkezd botladozni a strand papucsba, de már ő is a pecabotját keresi. Majd kel Csenge is még vacakol a cipzárral, addig nyugi van, míg a zsákot leveszi magáról, utána már elindul az élet. Reggelihez készülünk, Dávid is felkel, mire végzünk talán Mesi is. Majd egy nagy műanyag lavórban összepakolunk és megyünk mosogatni. Mások is ezt teszik, összemosolygunk. Sors társ!:-))))
Ennyi volt a nagy munka, mehetünk úszni, matracozni, labdázni, a játszótérre ugrálni. Már mindenki kérdi, hol ebédelünk.:-) Majd fagyizunk, és délután vissza a sátorhoz. Úszunk, gyümölcsöt eszünk, fagyizunk...én néha(sokszor) vágyakozva nézek a  mellettünk nyaraló német párra. Két komplett ülő garnitúra, egy matracos nap ágy, hol itt olvasnak, hol ott esznek, este nagyokat játszanak iszogatnak. Néha átmosolyognak hozzánk, mi vissza.:-) Nem tudom, ki néha az irigyebb. Megismerkedtünk hasonló párral mint mi vagyunk, na ők sem pihenni jöttek a Balcsira. Bár azért voltak lopott pillanatok, mikor igazán lazultam. Mikor a bolyán túl úsztam, ott mindig más, nyugodtabb a víz, csönd van, magam vagyok a gondolataimmal, vagy a matracon..az a lopott negyed óra.

Azt hiszem idén igazán jó nyaralás volt. Mind a hatunkon láttam az összhangot, és ettől olyan jó volt a nyaralás. Idő remek volt és mivel egy méterre voltunk a Balatontól el sem kívánkoztunk a sátor mellől. Ami megjegyzem jó volt, egy hétig nagyon jó volt, de azért már jó volt itthon a fürdés és az ágyikónk.:-)))Csenge is nagyon élvezte, bár dac korszakos a lelkem. De kibírtuk. Első éjjel végig nyafogott, míg rájöttem sötét van, nem lát, nálunk itthon nincs vaksötét. Másnaptól lámpa mellett akkorákat aludtunk, hogy csuda. És izgalmas is volt nagyon a sátor!!!:-))))És hogy kilépsz a sátorból és ott a fenséges Balaton! Nem csinálsz semmit, csak nézed, nézed, soha nem unalmas....

Jó, hogy elmehettünk idén is, remélem még egy párszor megtehetjük!

Vége a szabinak....:-(

Ma, sőt tegnap is, már benne volt a levegőben, hogy letelt a szabi. Mennyivel jobb várni valamire....
Tele a fejem gondolatokkal, de olyan nehéz leírni. Mindenesetre a legközelebbi bejegyzés, tényleg a nyaralásról fog szólni!

Köszönöm!

Köszönöm mindenkinek, aki ma rám gondolt, jólesett nagyon!((()))

Bár ugye nálunk ez a Bence napja. Ma lett 12 éves!  Nekem sok(k)! Tegnap mértük meg őt, mert gyanús volt, mikor magamhoz öleltem, már jóval magasabb tőlem. (jó engem, könnyebb megkerülni...)
Ma nem voltunk annyira összhangban. Kicsit elfáradtak a szülők... érzem Zsolti is. És a kis dac korszakos nyifinyafi, rátesz a hangulatra.:-( Még jó, hogy este meg tudtunk szökni egy fél órát sétálni a kutyival. Mostanáig meg mosogattam...:-(
Pedig Mesi isteni csoki tortát sütött!!!Meg is ettük, holnapi "bulira" joghurtos torta lesz, meg kedvenc toszkánai csoki torta. Anyósom süt pogit. Lesz halászlé, abból a halból amit fogtak a fiúk Balcsin. És rakott csirke mell, valami könnyű salátával.
Megyek is rápihenek a holnapra..;-)))))

Én mondom...

....,hogy antiszoci vagyok!:-)
Ma, hogy ugye szabadság meg mifene, na jó, nyomós ok a kedvezmény mai napra, menjünk strandra. Én korán szeretek menni, mondván nincsenek sokan. Megdöbbenésem, fél tízkor, tele a parkoló, kis sokk után a pénztár is tele, meg a medencék is. De még a kis medence mellett pont nekünk van foglalva a pad. (megjegyzem, nem férünk el rajta mind a hatan) Amúgy mindenki boldog, Csenge nagyon élvezi a vizet, mi is tudunk menni Apával romantikusan, a meleg vízbe. Szerintetek is a gyerek rész felé akartam menni???? Igen!:-DDDD Azért Zsolti tovább lökdösött a felnőtt részhez. És ugye nem csodálkoztok, ti sem, hogy a végén legalább egy, nagyobb gyerek is hozzánk csapódott.:-) Volt tömeg is, de nem zavart, az sem ha fröcskölnek, az sem hogy csepereg az eső, mert meleg volt! Csak hiányzott a Balaton, mikor úsztam a nagy medencében, és olyan büdös klóros volt a víz, és nem olyan opálos, mindig változó melegségű és olyan Balaton illatú sem volt, és sehol nem lehetett labdázni, meg matracon heverészni. :-( Jó, jó, tudom én...
Na, ha már spóroltunk a belépőn, együk el a büfében. Én komolyan sajnálom a gyerekeinket, hogy ilyen sz.r hamburgert és hot-dogot kell enniük. Műanyag vacak az egész, és még jól sem laksz. MÉG jó, hogy itthon igazit szoktam sütni nekik, tudják a különbséget.
Ilyenkor amúgy is a legfinomabb étel a zsíros kenyér, zamatos paradicsommal, vagy koviubival.:-)))

Szóval ezek mennek nálunk. Állandóan írom a fejembe a bejegyzést, a nyaralásról, lesz majd egy külön bejegyzés, addig pár kép...

Megjöttünk...

..tegnap! Hiányzik......

De jó itthon, lesz mire visszagondolni. :-) Jövök majd képekkel, meg beszámolóval, de a héten is szabin vagyunk. Csak kényelmes, otthon illatú ágyban alszunk!:-D

Szabadságra mentem!

Höhö....álmodni még lehet, nem????:-DDDDD

(forrás:internet)

Vannak..

...... gyermekkorban olyan állomások, ami nagy mérfőld kövek. Ilyen, mikor átfordul a baba, vagy gügyögni kezd, vagy mászni, vagy feláll, elindul..stb.
Ilyen mérföld kő, a szoba tisztaság is. Csengénél megy már, mint a karika csapás. Itthon gyakoroljuk, éjjelre, még nem vagyok bátor levenni róla a pelust, de az is menni fog nemsokára.
Viszont elkövettem egy hibát, vagyis nem is jó szó ez erre, mert nem hiba. Csak ugye megyünk nyaralni, és kempingbe megyünk, nagyon tiszta hely, de a  két és fél évesnek még hiába mondom, nem tapizzuk végig a wc deszkát, így vettem egy bilit. Nem zenél, figura sincs rajta..:-), egyszerű, a legolcsóbb, mert benne volt a pakliban, lehet nem is akarja használni, eddig a szűkítőt használta a wc-be. MOST, büszkén viszi a piros bilijét, ha kell a nappali közepébe, és alkot is bele rendesen. :-))) Juhéjj...nem a pelusba. Bár semmivel sem gusztusosabb a bili...úgyhogy ha hazajöttünk a nyaralásból, jó messzire dugom a bilit..:-D Inkább a wc-t pucolom..:-)

Ma már sokkal jobban is vagyok ettől a hűvösebb időtől, mert három napig, jó kis migrénem volt! De remélem letudtam egy ideig.
Finom pizza volt az ebéd, vagyis egyik langalló féle. Kefirrel nyakon öntöttem, Zsolti által készített zöld fűszerrel megszórtam, majd jó sok pirított szalonna és lila hagyma ment rá, és sajt...nyami..
A másik klasszikus, szalámis, kukoricás, sajtos lett.

Mi lenne velem, Nélküle!!

18 és fél éve, minden nap van egy olyan mondata, ami életben tart.
Csak Ő tud, úgy rám nézni, hogy a világ legszebb nőjének érzem magam.
Csak Ő tud, úgy reggel is megpuszilni, mikor kócos vagyok és gyűrött, hogy elolvadok tőle egész napra.
Csak Ő tud, olyan fél mondatod mondani, amitől erőre kapok, és folytatom...
Csak Ő miatta vagyok, az aki VAGYOK!

Köszönöm Neki!

(lehet nem is olvassa....nem központi téma nálunk a blog..)