kalács

Felraktam a kalács receptjét IDE!:-)

Jól van, tudom nem a legszebb...;-)

Péntek van!

Végre péntek! Jó lenne, rávenni a gyerekeket, hogy tanuljanak ma, legalábbis  a fiúkat, Mesit már nem tudom. Furcsa már Mesivel, hogy nem lehet tudni, mikor mit csinál. Néha csak azt veszem észre este van és köszön el, hogy megy aludni. Meg kell tanulnom ezt is, a kamasz lelkek kiszámíthatatlanságát is. Hogy bezárkózik, hogy rendetlen a szobája, hogy csak enni, inni jön le, vagy néha megjelenik mint a szellem, hogy fontosabb az ismerősök véleménye, mint a miénk, hogy  a telefonja, és a fb nélkül nem tud élni...lassan szokom. Vekerdyt olvasva rájöttem, kell a kamaszkor a gyerekeknek, mert különben nem szeretne soha elmenni itthonról, felnőtt életet élni, olyan idilli lenne minden. És ez hosszú folyamat...:-)  Elhiszem neki...meg azoknak is akik előttem vannak..muszáj elhinnem, mert különben nehéz! Persze ott van Csenge, aki tündi bündi virágszál, iszonyú anyás, és matrica, és minden. Na de nekem a gyerek nem csak addig kell, míg ilyen kezesbárány, majd utána meg menjen az útjára. Szeretem mind a négyet, nagyon, nagyon!:-) És persze mindig a legjobbra törekszem, nekik is jó legyen, nekem is.:-)

Amúgy nagyon jó lesz a hétvége, ha minden igaz, Zsolti itthon lesz hétfő, kedd. Viszont, ha meggyógyul Mesi, menni kell hétfőn Budapestre a száj sebészetre..:-((((( Csak túl leszünk rajta!
De addig élvezzük a napokat, hisz most is süt, bár hideg van!
Nem kell főznöm, viszont sütök egy nuttelás kalácsot.
Szép hétvégét minden kedves idelátogatónak!

Érdekes....

Érdekes felismerés volt ma számunkra, milyen kiszolgáltatottak vagyunk!
Ma nem volt net és tévé, ami ugye nem egy lét szükséglet. Először Csenge reklamált a meséért. Beraktam egy dvd-t, furcsa volt neki, nincs türelme még egy hosszú meséhez, sem képileg, sem mikor mesélek. De eltelt a délután, legfőképpen a zsír kréták papír védője gondos levétele volt a program.:-)
Este felé, beraktam a magamnak egy dvd,mert megérdemeltem, öröm mámor fejfájás mentesen.... (Született feleségek, kár hogy már ezeket az első részeket unásig láttam) közben elmentek sétálni a fiúk Csengével, kiskutyival. Majd jött a fürdés,altatás...jöttem le. Fiúk látványosan unatkoztak, ilyenkor valami katonás, vagy horgászost néznek, elküldöm őket aludni, és filmet keresek, nem tudok ugye netezni, és közben megy a tv mint háttér zaj, hanem egy filmet megnézek, EGYEDÜL....mire....visszajön a net, tv!
Tanulság számomra, kellene egy pár nap, mire tudnánk tv, net nélkül élni, nem mondom, hogy lehetetlen lenne...És ez még csak a net, tévé. Mi lenne áram, vagy víz hiányakor? Azért az komolyabb!!!!

Ilyen a hangulatom!:-)

 Nem rossz, ugye???:-)))) Recept ITT !
Parancsoljatok!!!

Szóljatok ám...:-))))

Napról napra rádöbbenek, mikor Csengével vagyunk itthon délelőtt, hogy ajándék nekem ez az egy év még. Ajándék, mert nem kell rohanni reggel, a többiek, elmennek a suliba, mi meg még pizsamában teszünk veszünk, semmi rohanás, semmi idegeskedés. És igen, lehet ezzel majd jól elkényeztetem a legkisebbünket, de dögönyözöm, felkapom, csikizem, kényeztetem, jól össze is vagyunk nőve. Ami majd rossz lesz, jövő szeptemberben, de kit érdekel, addig simán elege lehet majd belőlem, és örül majd az ovinak, és  a szabadságnak. (vagy, nem!:-))))
Imádom nézni, ahogy tesz vesz, most éppen ollóval vág apró fecniket, de olyan odafigyeléssel..
Imádom mikor szalad, ha kergetem, ha kacag mikor csikizem, ha noszogatom, "jóvananya..."ha rám néz, és kérdezi,- mi a baj anya???A puha bőrét, az illatát...
Mert a nagyok már nem ilyenek, nagyok, és ez így van jól!:-)))

Szóljatok ha agyatokra megyek az ömlengéssel...:-))))))

 

Mikor nőtt meg ekkorára?

Előbb ülünk az ágyunkon. Éppen az esti lefektetési szertartáson vagyunk. Most Bencét kértem meg, hogy Csenge itatójában cserélje ki a vizet. Megteszi, majd leül mellém az ágyra. Ránézek, és olyan furcsa "idegen"  nem, nem jó ez a szó rá, de mégis. Ahogy ott szuszogott, ült és nézte a Húgát ahogy molyolt, éreztem a meleget a testéből, az erőt, a "nagyságot" és valahogy olyan furcsa érzés fogott el. Nem mondom, hogy rossz, inkább olyan izgalmas. Hiszen, (szerintem minden anya) érzem a bőrömön a kis teste melegét, mikor megszületett, Bence  fehér magzat mázas volt. És pont olyan csontozatú, mint most, merev, erős..ő volt a legnehezebb, 4 kiló 5 deka, szép súly az én magasságomhoz..:-) Na de nem kalandozok ebben el, mert most nem ez a lényeg.
Ott a hálónkban az ágyon, rádöbbentem, NEM csak közhelyes az a mondat, hogy röpül az idő....
10 évvel ezelőtt, mikor nem is hittem, hogy nagy kajla 41-es lábú, 160 cm-es(eddig), nagyétkű, megmondó, őszinte ember lesz belőle. Aki apja megunt pólójában alszik...aki szívesen hallgatta volna a mesét, ha nem lett volna ciki, és nagyon menő akar néha lenni, katonásat játszik, de odaül, talán ötünk közül legnagyobb türelemmel Húgához  kockázni...sorolhatnám!
kb fél év múlva 40 éves leszek. Nem tudom emiatt e, vagy amúgy is ez az érzés kerítene hatalmában, de olyan sokat gondolok arra, soha nem lesz egyik gyerekem sem újra 1-2 éves, vagy akár én sem leszek 20-30 éves. Ebben a testben biztos nem leszek már soha 20 éves, de ezzel az ésszel sem. Hazudnék, ha azt írnám, néha nem sajnálom, de, néha igen, van ami másképp csinálnék. De nem lehet visszahozni az időt, és jó ez így, mert akkor nem így éljük meg együtt a dolgokat, ahogy...
Mindenesetre van amit semmiféleképpen nem csinálnék máshogy! Lenne nekem Zsolti, Emese, Dávid, Bence, Csenge. Mert nem lettem agy sebész, sem politikus, sem valaki nagyon népszerű ember, ja igen, celeb...:-))) De azt hiszem, ha mindenki ennyire elégedett, mikor visszagondol az életére, már szebb, és boldogabb világ lenne. És tudom, gyermekeket, csak kis időre kaptuk meg, én néha érzem, hogy az az idő TÉNYLEG kis idő! DE mekkora dolog is az, hogy én négyszer adhattam életet, akiknek én vagyok az anyukájuk. És mellettem van az, akit jóisten mellém rendelt! Én hiszek benne, nincsenek véletlenek!!!!
Pedig, (igen, igen sokat olvassátok) néha fáradt vagyok, rosszkedvű, elkeseredett! De az biztos, ha valamit elértem az életben, jó, nagyon JÓ!:-)

Szép volt!:-)

Nagyon jó hétvége volt. Szombaton főztem, a káposztát, délután pihentünk, már ahogy..elment a nap szépen lassan. Vasárnap Zsolti pecázni volt, majd kilenc felé hazajött, és gondoltunk gyorsan egyet, elmentünk almát szedni, Pomázra. Szép idő volt, illatos alma, idén gyönyörű lett az alma és sok. Zsolti pontosan meg tudta saccolni, hogy hány kilót szedtünk, 1 óra alatt sem..45 kilót, ennyi fogy el kb a télen nálunk. Szépen ládába tettünk, és olyan jó, hogy a pincében pihen már. Lassan hagyma és krumpli is mellé kerül.:-) Délután palacsintát sütöttem, sokat...nagyon sokat, nem is birkóztak meg vele.:-)

Tehát olyan nyugodt hétvége volt, vasárnap igazán kellemes idő, olyan kirándulós, lehet jövő hétvégén el is megyünk.:-)

Mai biggyesztés ITT !:-)


Örömmel néztem, hogy már csak két rendszeres olvasó, és 100-nál tartunk. Nem vagyok telhetetlen, sőt, csodálkozom, hogy még mindig van akit érdeklek, vagy a kis családunk. Köszönöm, köszönöm..:-)))

KÖZVÉLEMÉNY KUTATÁS: Legyen egy kis játék meglepivel, a 100. olvasónál? Mert akkor törpölök rajta....

Ebéd!:-)

Mai ebédünk leírása ITT megnézhető!:-)

ízelítő...

Hideg van...

....akkor tényleg vége  a nyárnak? Igen, vége!
Tegnap már azon beszélgettünk, ki milyen téli paplant szeretne, ha felhúznám neki. És ma reggel már lázas keresésben voltam, annak érdekében, kinek mi lenne a legmegfelelőbb. Mert én tudom, hogy a tavaly vett, igazi tollpaplanra esküszöm. Milyen finom meleg is van benne, ha visszabújok, de Zsoltinak meleg ez. Bence viszont már tavaly is ácsingózott rá, így megkapja Zsoltiét. Neki kaptam ma anyósomtól gyapjú paplant. De Csengének is nagy paplant kell felhúznom, mert a 140 hosszában jó, de szélességében már rövid. Dávidnak jó az ami most van, állandóan variálja, a nyárit, a télit, a plédjét. Mesi meg csinál egy fészket magának és azzal elvan:-))). Én meg már fázok, a lábam mindenképp, remélem azért még a hétvégén jobb idő lesz.

És a hideg első jele közé tartozik, hogy ketten már reklamáltak a káposztáért. Így holnap cserépben sült, töltött, székely káposzta lesz!:-)))

Egyszer volt, hol nem volt...

Ez volt az a cím, ami már megvolt napok óta, és tuti úgy végződne: itt a vége fuss el véle, és mint Csenge szokta este lefekvés előtt, becsukja a könyvet, olyan jó hangosan.
Közben mi van, a cím és a vége között?
Csukd be szemed, mit szeretnél, mi legyen? Az lesz! Rajtad múlik, legalábbis sok múlik rajtad!
Az itt  a vége fuss el véle után, még az is lesz: boldogan élt, míg meg nem halt! Érted? Boldogan!!!

Tegyünk így! Éljük meg...

Ezért úgy dagasztom a kenyeret át, ahogy kell, boldogan!:-)