Randiztunk;-)

Szóval a mai nap! Felkeltünk, viszonylag későn. Nagyok aludtak, Csenge édesen játszott a nyuszival az ágyában, míg én magamhoz térve felkeltem, háromnegyed nyolckor!:-) Bizony, ilyen későn, jó is lenne...ha nem lennék náthás...de mindegy, nem is ez a lényeg!
Felkeltünk, kávéztunk, de éreztem, hogy van valami a levegőben..Nem rossz dolog, de éreztem, hogy Zsolti is és én is egyre gondolunk. Gyerekek meg kérdezték, mikor mentek a fürdőbe? Meddig lesztek? HÁÁÁÁÁÁT, majd indulunk, én elkezdtem tojást sütni reggelire, majd elkezdtünk beszélgetni, hogy hát izé, én nem szeretnék menni nagyon a  strandra, mert mennyien vannak, és a szaunában hallgathatnánk más búját baját...és a kedvünkért nem ürítik ki a strandot...:-DDD Nézzünk inkább a konyhába lámpát, csak KETTEN!:-) Hahahaha akkor már menjünk be tejért kenyérért a boltba, majd szaladjunk haza ebédelni, utána viszont, háromkor, mikor már minden tepsit fényesre pucoltam, de csak zavart a kosz a sarokban, szólt Zsolti ideje elindulni, ugyancsak KETTESBEN a városba. Hú de jó volt!!! Elindultunk kéz a kézben...Zsolti pipázott én meg lépkedtem mellette, nem kellett senkit sem terelni, vagy visszahívni, vagy megfogni...nem, nem, csak ketten! Kis idő múlva, egy ismerős anyuka, családjával jön szembe. Mosolyog, majd megszólal, gyerekek nélkül vagyunk????:-DDD Igen, igen...micsoda szabadság, csak akkor szorult a szívem össze, ha hasonszőrű kismuki jött szembe velem..(de csak egy kicsit ám!)...mint Csenge!:-)
Nagyot sétáltunk, de nem volt kedvünk beülni a Szamosba, így vettünk egy isteni forralt bort, meg sült krumplit, és igen, csak KETTEN megettük!:-))))Majd hazasétáltunk, és beszéltünk, beszéltünk, és senki nem szólt bele...senki!:-)))
Na ez a rövid története a mai randinknak, tipikusan olyan volt, mint MI!:-)

csillagszórós...

Mindenkinél jártam, bekopogtam, olvastam, mondtam is sok mindent...írni nincs időm. De nem baj, tudom megértitek!:-)
Remélem mindenhol csillag szóró illatos, éneklős, gyertyás, sütizős, evős, ívós, beszélgetős, nevetgetős..karácsony volt.
Nekem... már ha kérdeznétek, ilyen volt! Eleje kicsit feszült, meg náthás, (soha nem lesz jobb, csak rosszabb???)
Bár nem tudom miért várom, hogy valaki kérdezze? Itt legalább leírom. Isteni bejglit sütöttem, nagyon finomakat ettünk, ittunk...beszélgettünk, gyerekek örültek, akkor én is, Zsoltival örültünk, így akkor én is...Holnap meg, tatadam...Zsoltival leszek pár órát KETTESBEN! Ez az én karácsonyi ajándékom neki.:-) Van egy két ötletem, kitaláljuk melyik legyen. Volt olyan ötletem, hogy mennyünk kirándulni, sok forralt borral. Vagy valamilyen kiállításra, vagy Leányfalura áztatni magunkat. Szerintem utóbbi lesz.:-))))) Kíváncsi leszek.:-))) Mármint mi lesz itthon, és mi hogy tudunk lazulni?:-)

Pihenjetek sokat! Egyetek sokat, vagy amennyi jólesik..;-) Beszélgessetek sokat, nevessetek sokat!:-)
 

Áldott, Békés Ünnepet!

Áldott Karácsonyi ünnepet kívánok mindenkinek, aki erre jár!:-)
(kép:internet)

Sütünk, főzünk...:-)

Tegnap megsütöttem három rúd mákos és három rúd diós bejglit! Ilyenkor nagy sikere van, és kicsit ráhangol az ünnepre. Szerénytelenségből mondom, most is isteni lett! Nem is bizonyítja jobban, mint ahogy kivettem a tepsit a sütőből, már kérte Dávid hagy vágjon belőle, tört még a tészta mert meleg volt, de nagyon ízlett neki.:-) Nemsokára lefényképezem és megmutatom nektek!
Ma sült túró tortát is sütök, mert jönnek vendégek délután. Megfőzzük a bográcsban a halászlét, mert vinni is visznek majd belőle barátaink.  Hétfőn meg a lapos sütiket csinálom meg, úgy mint vagy a hatlapost, vagy margarinkát. Utóbbira szavaztak, így akkor csak hat lapot kell sütnöm, majd vanília krém, csoki krém, és a tetejére csokimáz kerül, ennek is kell állni, hogy megpuhuljon. És akkor már itt háttérbe kerül a bejgli, legalábbis a gyerekeknél...:-D

Viszonylag nyugi volt tegnap, és ez nagyon jó volt! Mosni, vasalni folyamatosan kell, és mosogatni, de beosszuk, és így könnyebb. Ma már nem lesz napsütés???? Hát ez van...gyerekek mennek korcsolyázni..

Nem kevés benne a töltelék.:-)))

Olíva olajban mindenféle sajt, fokhagyma, bors zöldfűszerek.,

Remélem ízleni fog az ajándékozott neki!

Bónusz kép, duma közben...:-)))

Jó készülődést!:-)

Hideg van, sötét, olyan igazán téli. Hó nem lesz, de ugye azt nem tudunk csinálni, csak hangulatot. Azt próbálok, pedig bevallom, még hangolódnom kell az Ünnepre. Talán majd ha Zsolti is itthon lesz, és szürcsölhetjük együtt a diólikőrt, akkor lesz! Mert szeretném, hogy legyen!
Amúgy minden nap készítettem, készítettünk valamit. Gondoltam majd megmutatom a másik blogban, de nem jött össze. Köhögés még tart, és a nyakam is fáj, olyan mintha meghúzódott volna, és begyulladt. Kegyetlenül fáj, most épp nem, bevettem fájdalom csillapítót. Köszönöm a testem jelzését, megértettem, nem idegeskedem tovább. Hiszen minden megoldódik, már nem sípol a régi tévé, megcsinálták az újat ami öt éves "új", az utolsó pillanatban jó pénzért, de megvan...Diót meg kell még pucolni, csak a fele van meg. És nagy valószínűséggel, ahogy számoltuk kevés lesz a hal, kértek a barátaink is halászlét, meg eszünk is belőle vasárnap...na mindegy ezek édes terhek..
Tehát készült már a konyhában, vegyes sajtok, szép üvegben, olíva olajban, zöld fűszerrel ajándékba, csokit is öntöttük, majd Mesi sütött mézeskalácsot az iskolába. Tegnap meg sütöttem püspökkenyeret Zsolti munkahelyére, aszalt szilva is ment bele, ami eddig szilva pálinkába pihent!;-) Finom lett nagyon.:-)
Eddig is zajlott az élet, de ezután igazán fog. Nem baj, jó lesz ez így. Biztos kevesebbet leszek, de próbálok azért jönni.

Jó készülődést, mindenki pihenjen is azért, mert bár hamar eltelt ez az év, de nem volt könnyű, és igazán kell az erő, jövőre is!:-)

Vannak furcsaságok, de inkább nekem...:-)

Az is furcsa nekem, mostanában jöttem rá, hogy ilyen nagyok a gyerekek. Az is furcsa, hogy Csenge már három éves, hiszen most született de tényleg...Teljesen más most, mint pár hónapja, zsiványabb, cserfesebb! De maradt a bújós szeretet gombócunk.
És akkor hazajönnek a nagyobbacska gyerekek. Hogy Bence nagyobb mint én...és az ereje, mint egy bivalyé, amit próbál kordába tartani, és nagyobb a lába apjánál, és pattanásos, és foci után, igazán "fiúszagúak", :-) És már nem legóznak, kocsiznak, és ha fociznak is, akkor csak a nagy csattanás ami a falon (jó esetben) landol,  a lényeg. És már ha együtt vannak a gyerekek, nagy a tömeg, mert nagyok, és furcsa, hiszen nemrégen (de tényleg) öltöztettem őket overálba, sorba sorba..és mentünk az oviba. És akkor már a 16 évesnek barátja van, és már nem az én kezemet fogja, mikor megyünk át az úton! Komolyan nem hibbantam meg, mert tisztába vagyok vele, hogy felnőnek, és ez lesz, csak nem készültem fel rá!:-)))) Mert én még azt a képet nézem, ahol az oviban vannak kézen fogva a képen, vagy jönnek le az alvásból karácsonykor, és Mesi csak beszél, beszél...majd megszólal a két ujját szopó Bence, hogy "umba", és Dávid fapofán odamegy a kanapéra, és csodálkozik mit keres itt ez a karácsonyfa? :-DDD

Bencéék karácsonyi műsora: Egy anyuka, a lányával, odakeveredik mellénk, én Csengének mondom, kicsit halkabban legyen, ne futkározzon. Anyuka éppen sütit evett, közben mosolyogva mondja; ugyan már, hagy futkározzon...Jól van, futkározzon akkor. Majd csak úgy kérdi, rám sem nézve, ketten vannak? Én nézek magam elé, majd Bencére, -nem, közlöm, és zárnám a beszélgetést. De anyuka tovább...és Bence a legnagyobb? -megint, - nem, a válaszom. Négyen vannak, 16, 13, 12 és 3 évesek. Nééééééééééééégyen? Így az anyuka. Igen, négyen, válaszolom. Majd csóválja a fejét az anyuka, és csak úgy mormolja maga elé...nekem a három is sok! Én nézek az anyukára, kicsit megdöbbenve, kicsit furcsán, és mosolyogva elköszönök tőle...
Mikor lesz az, ha mondom hányan vannak a gyerekeim, nem egy megdöbbent arcot fogok látni???:-DDDD

És Ti mire???

Tegnap Dominika kérdezte a blogjában, ki mit szeretne magának a fa alatt.
Gyorsan elgondolkodtam...Szerintem mindannyiunk, akik már nem vagyunk gyerekek, így vagyunk ezzel. Már nincs lista, vagy a kedvenc játékunk, vagy a vágyott ajándék. Mert hát, ahol gyerek(ek) vannak, ott ő(k) az első(k), és mindig azon jár az agyunk, hogy meglepjük őket. Majd a párunkat, család tagokat, barátokat..persze senki nem kér semmit, és határozottak megbeszéljük nem ajándékozunk, de én, ha csak a kedvenc teáját adom, annak is örülök, mert adni szeretek. De az nem lenne igaz, hogy kapni nem, sajnos Zsoltin kívül, nem nagyon ismernek, pedig ha tudnák milyen apróságnak is tudok örülni..de mindegy, nem is ez a lényeg, hanem elgondolkodtam minek is örülnék, úgy igazán..Azután meg lett a nagyon vágyott dolog...Két nap Zsoltival. Mindegy, hogy hol, csak KETTESBEN.
Ez különben annyira lehetetlen kívánság, mint gyerekkoromban. Akkor annyira vágytam egy babára, és nem kaptam meg évekig, majd mikor megkaptam már nagylány voltam, nem babáztam. Vagy a walkmanre, ami olyan szenzáció volt, hogy mentem az utcán, és a fülembe üvöltött a Michael Jackson, hát annál nincs is jobb, gondoltam tiniként, csak egy baj volt, az unokatesómé volt, én csak ácsingóztam rá...
Na ezzel az ajándékkal is így vagyok, csak szeretném, de nagyon....

És ti? Mire vágytok nagyon????:-)

Vicces vagy szomorú?

Inkább az utóbbi! Bence hatodikos, osztály karácsonyi műsor volt. Hatodikban...mondjuk, ha nagyon összetartó jó fej osztály, még jó is lehet(ne), de nem erről híres sajnos, sőt...negyedik évvégén, szétbontották a három osztály, majd turmixoltak kettőt belőle. Na igen, itt vége is lett, a jó kis osztálynak. Ofőjük nem valami belevaló, de van ilyen. Semmi osztály program, semmi, szó szerint, míg más osztály minden pénteken, biciklizni, kirándulni, korcsolyázni jár, ők másfél éve a kötelező évvégi kirándulást leszámítva, ami annyira jól sikerült, hogy a budapesti plázába kötöttek ki... nem voltak sehol. 26-os osztály létszámból, 10-en szerepeltek, benne Bence is , gyertyát kellett elfújnia. (ezt is meg kell csinálni, nem volt kötelező szerepelni) Naaaaaaaaagyon lelkesen készült az osztály( nem igazán), így fél ötkor kezdődött a műsor, 40-ig vártak, hátha befutnak a lemaradtak, mi ötvenre értünk oda, Bence azt hitte ötkor kezdődik, már sütiztek, vége volt a műsornak. Na sokról nem maradtunk le ezek szerint! Kiraktam a sütit azért, ha már itt voltunk, és Katival beszélgettünk, majd hazajöttünk...ült egy pár szülő, ki klikkesedve, régi ismeretség, ki magányosan, gyerekek, meg már nagyon unva a dolgot...olyan szomorú volt...arra gondoltam, milyen aranyosak voltak, mikor betlehemest adtak elő alsóban..milyen szép volt, vagy mikor Mesiék a Gyufa árus lányt, és végig pityeregtem, és most??? Ez van, szerintem most éppen elég lett volna az osztályban ajándékozni, és sütizni, szülők már nem kellettek ide..


És mivel nem jöttetek, hiába hívtalak benneteket;-), takarítottam ma, konyhát, a tálalót, akkor elmosogattam az üvegpoharakat, a csecsebecséket, na az van sok..:-)
Biggyesztés: bab leves!:-) 

Hehe...

Minden beszerezve, csak a friss ennivaló hiányzik. Fenyőfa gyönyörű, ajándékok becsomagolásra várnak, a mélyhűtőben a finomságok!
Csak...két hete köhögök...az amúgy is nagyon fityfirity vagyok, de ez azt a kicsi erőmet is elveszi..
Úgyhogy szeretettel látok mindenkit, aki nagy takarítani akar (folyamatosan) vagy mosni, teregetni vasalni, pakolni (folyamatosan), főzni(majdnem folyamatosan), vagy sütni (azt is majdnem folyamatosan) szeretne.:-)
Hehe, azért néha el tudnám viselni, hogy csettintek egyet és rend van, meg főt kaja. Jól van tudom, máshol sem kolbászból van a kerítés...:-D

És igen, ha panaszkodok, akkor most azt is leírom, vasárnap beszélgettünk a nagylányunkkal, és igen, jól kibeszéltük magunkat...most türelmesnek kell lennünk...de szép Advent harmadik vasárnap volt!:-)

És találkozunk rég nem látott barátokkal majd, az ünnepek előtt, és közben is...ennek nagyon örülök! De annak is, hogy lesznek üresjárat napok, amikor majd jót fogunk punnyadni, de tényleg!(hogyiskellazt?)

Még egy gondolat...

Na igen, mondhatni túljutottam rajta. De a tegnap esti beszélgetés Zsoltival rávilágított, hogy azért csak elnyomtam magamban azt a furi érzést, amit a kamszság okoz. Mert mindent megtennék annak érdekében, hogy ne így legyen...öt nap telt el azóta, mióta kiborult a bili. Mi, én,  azt hittem, kedden, legkésőbb szerdán, már közelítünk a megoldás felé. De nem, ma sem, és jön a hétvége...Na de azért őszinte leszek, az az érzés is én vagyok, aki túlnéz ezeken a nehézségeken, és koncentráltan figyelek, másokra, akik ezt meghálálják....ők is lesznek kamaszok, sőt néha már most is azok, de valahogy könnyebb. Jobban belátnak dolgokat, önzetlenebbek, segítőkészebbek. És igen, a kamaszkorban hatványozottabban kijönnek a gyerekkori rossz szokások. Pl. hiába szerettem volna, mikor csak terveztük 16 évvel ezelőtt a családot, majd olyan kislányt, aki copfos, mosolygós, szeretős, szerethetős, elfogadó, családcentrikus....pici korban láttuk nem ilyen...de mindegyikre írhatnék ilyet....és persze azt is tudom, amit elképzelsz, nem úgy lesz, hiszen mi sem vagyunk anyukánk, apukánk...legalábbis egy ideig, azután látjuk, ugyan azt csináljuk mint ők, ennyi idősen...:-)))
Zsolti mondata tegnap megint kicsit igaz volt; építesz 16 évig egy házat, majd összedől, hát ja, lehet újra építeni, de már nem lesz a régi.
Amúgy nem kell megijedni, nem mindenkinek nehéz megélni a kamaszkort!:-)

De most lehet panaszkodni a kamasznak, hogy egyedül van, a családjára sem számíthat..és az ugyanilyen kamaszok, akik éppen jóba vannak a szüleikkel, sajnálják szegény kamaszt, hogy milyen rossz lehet EGYEDÜL! De eddig is egyedül volt, ő így szeret lenni, most amúgy is....hiába a nagycsalád!

Nővéremmel beszélgetve, mondja;de kívülről olyan összetartó családnak "tűntök"....tényleg? Mert erre törekszünk, mert így szeretnénk. Ha valaki meg nem akar ide tartozni, akkor sajnos a fejemen pöröghetek, akkor sem lesz máshogy...erre is rájöttem a napokban.
Ilyenkor megcsapja a szele annak a bölcs mondásnak, a gyermeket csak kölcsönbe kapod! De ez így van....és a szeretettel nincs baj, én most is nagyon szeretem mindet, és az életem végéig így lesz! Hiszen tudjátok Ti is ezt az érzést....:-))))