Mekkora?:-O

Most, hogy nézzük a VB-t, és jól megnéztem a térképen mi merre van pl. Brazíliában, döbbentem rá, milyen kis országban élek. Szeretek itt élni. De azért bevallom a déli temperamentumot, meg tudnám szokni. Talán a klímát is. A fociban is inkább az olyan meccset szeretem, vagyis szerettem, ahol a déli temperamentum szerepelt. Már a himnusznál látom az összetartást, hát még mikor továbbjut a csapat. És a szurkolók...
És megdöbbentett, mekkora Brazília. Tudtam én, de most jobban megnéztem. Nekem, akinek a 300km kihívás, ott meg az 1000km, nem távolság. Persze repülővel. Én mindig mondom, nem repülnék...eddig még nem repültem sehova. Most repülnék e? Ha lenne lehetőségem, igen. Persze a lehetőség szele, nem fenyeget, elvi síkon, meg mondhatom nem???:-D
Jó kis gondolatok, aki egyszer megy egy évben hosszabb útra, mikor nyaral, akkor is összvissz, 300km, oda vissza...és akkor már világot láttunk. De a világ milyen nagy....:-O Azért ebbe, jó belegondolni. Főleg, mikor eszembe jut, honnan olvasnak engem?:-)
(kép:net)

?

Sokat gondoltam az éjjel Rátok, Kedves kamasz gyerek szülei..Nem, nem, a visszabeszélősmajdmegmondomén féle kamasz, hanem, aki elindulnakbeleazéjszakába féle fajtából valók éppen. Miközben forgolódtam ide, oda, egyik oldalról a másikra, majd vissza, iszom, majd vissza, forgolódom megint...telnek a percek az órák...és én alig várom, hogy meghalljam a kilincs jellegzetes hangját, mikor meghallom, pirkad. Közben a Királylány is fent van órák óta, reggel állította, csiga volt az ágyában, félt...

Mikor lehet ezt megszokni, meddig lesz a ébren forgolódás?????

És igen, igen...:-)

És igen! És olyan volt a nap, amilyet szerettem volna..:-)
Volt lángos sütés, játszóterezés, jégkásázás, napsütés, foci, biciklizés, egy jó kávé, meg sok apróság...
Sok ilyen napot, vagy hasonlót szeretnék!!!!

Rájöttem...

Szóval arra jöttem rá magamtól (jó lett volna valakivel kibeszélni), hogy nem mehet ez így tovább.
Lépnem kell egy lépcsőfokot. Csengének az energiáját le kell kötnöm. Ma döbbentem erre igazán rá. Körbe körbe járkált a szobában, és mindenkit kikészített a folyamatos nyávogásával. Annyira nem találja fel magát egyedül. Vagy csak akkor, ha ketten vagyunk itthon. Na ez most nincs, jelenleg mind a hatan itthon vagyunk. Kéne neki, vagy egy majdnem egykorú tesó, ami nincs, vagy egy kis barát..vagy ha közelebb laknának Katáék, az uncsitesó. Este akkora hisztit levágott, hogy hisztizve fürdött, csak a mesénél nyugodott meg. Én sem vagyok mostanában a türelem szobra.(amúgy sem vagyok nagyon az)

Holnap IGENIS másképp lesz, nem fog érdekelni a jövő...a múlt. IGENIS a MÁNAK fogok élni.

Hiszen ma is volt jó hír. Dáviddal is menni kellett Nevtanba. Tanulási nehézsége volt. Igen VOLT. Mert a felnőtt intelligencia szintje, majdnem felső határon van, és van, amiben jóval több. Nem találtak nála semmit már. Az látszik, hogy nem szeret olvasni, szöveg értésben kicsit lassúbb. De vele többet nem kell mennünk. És ez jó hír!:-)

Finom biggyesztés is volt, bab gulyás, és kevert kuglóf. :-)

Szóval holnap, a mának élek majd...;-)))

nem értem...

Hiányzik, az ilyenkor mindig érződött felszabadult pihenés. Mert érezni a feszült figyelés, várakozás, tehetetlenség hátszelét. Pedig megérdemelné a pihenést, nagyon is....
Fene egye meg..olyan, mintha a pilótának azt mondanák, 25 éves repülés után, holnaptól nem szállhatsz fel....és akkor??????

ezekről...

Amiről lehetne írni, és úúúgy kijönne már belőlem, nem írhatok. Nem azért, mert nem érint a dolog, de nem csak engem érint, így nem írok ide semmit róla, most legalábbis nem.
Azt hittem jön a nyár, majd kisöpri a elmúlt tanévet, nem...feldolgozási folyamatban van, most nem jó.:-(
Másik dolog...na az még lesz egy nehéz feladat...

Tegnap este 9 órási meccs első félideje után, elmentem aludni. Nem tudtam elaludni, rajtam kívülálló okok miatt..lejöttem, felmentem, lejöttem, felmentem, közben csendesen dühöngtem..Várták a fiúk az éjféli meccset, hirtelen felindulásból, én is nézni kezdtem. Közben dühöngtem...majd, egyik fiú aludni ment...Bence itt maradt, jött a második félidő. Füstölgő agyam...a meccs hatására kitisztult. És gondoltam, elég izgalmam volt már eddig, utolsó percben le akartam lépni aludni, milyen jól tettem, hogy nem tettem.:-) Kis gőgös focistánk, vagyis portugál focistánk, olyan passzt adott, és utána olyan szép gól lett az utolsó perben, kár, hogy amúgy mindig lelkes focisták, most nagyon csalódott arcot vágtak.  Na mindegy, mosolyogva mentem aludni..vagyis forgolódni, mert Zsolti ment ma pecázni, fél négykor, én még nem aludtam....
Most meg, zajlik már az élet!:-)
Na ezekről írattam...

Közepes!

Ma jó hűvös van, így nekiállok ablakot pucolni. Függönyt is mosok, de azt csak félig meddig tudok, mert a fönti karnisokhoz nem merek hozzá érni, majd lehet, jövőhéten, mikor Zsolti itthon lesz. És lehet kimosom az agyam, a konyha csetreszei lemosásával is. Főznöm nem kell...Csak délután menni megint a Nevtanba, Bencével.

Őszinte leszek, kicsit ilyenkor mikor megkapjuk a bizit, én magamra veszem, és keresem a hibát, miért nem lett jobb, lehetett e volna jobb? Sok sok, kitűnő bizonyítván, nálunk meg....jó, igazából tisztába vagyok a teljesítő képességükkel. Talán igen, ez jellemez engem igazán. Közepes!
Az életben is. Közepes. Persze ez rajtam is múlik, képezhetném magam, járathatnám jobban az agyam..meg a testem, lehetnék jó példa is..
És mindig a libikóka, kevéshez, sok....sokhoz, kevés..Mindenben, így van. 
Életben is azt látom, vagy sok...tanul, pörög, sportol..
Vagy kevés...(ezt most bántás miatt nem írom le) Én meg középen....sok, kevés...KÖZEPES!

Mire megszedtem ezt a csokrot kisimultak az idegeim.(Meg akkor is, mikor az elszívót sikáltam, és rájöttem, üveg van a zsír alatt:-)

Azért ez jó!

Ma évzáró a fiúknak. Mesinek holnap. És hogy az éves rosszat felülírjam, Mesi is javított az év végére. Jobb lett, mint félévkor. És ez jó, bár ez az utolsópillanatbankapkodóskészülés, nem én vagyok. De nem baj, ezzel neki kell majd birkózni az életben. :-) Lényeg, hogy mindenből átment, ha rezgett is a léc, fizikából. Ennek örülök, de még bennem van az év végi feszült hajrá.
Nem baj, lassan kialakul a nyár, augusztus közepéig látunk előre. Addig beütemeztük a nyarat.
Ma olyan nyugis takarítós, mosós, főzős nap lesz, és kaptam kb két kiló meggyet, én most azt is üvegbe rakom kompótnak. Télen minden üveg kincset ér majd.
 Mai biggyesztés: paradicsomos káposzta, fasírttal.

Legyen szép napotok!(kép:net)

Alakul...

Alakulnak a napok, már sokkal jobb...Este is. Nem tudom, hol rontottam el a Királylányt, ha egyáltalán elrontottam...Nagyon anyás.(nagyonnagyon) Bár mióta itthon vannak a srácok kevesebb a nyűg rajtam. Esti lefektetés utóbbi időben rém álom volt. Fürdéstől, alvásig két óra volt, de közben állandóan, kérni, rimánkodni aludjon már. Ez azért is felettébb fárasztó, mert reggel fél héttől, este nyolcig folyamatos pörgés van, aludni két éves korától nem alszik délután. Sosem volt jó alvó, elvárható lenne, hogy este nyolckor, már csönd legyen, és pihenjen. Próbáltam, korábbra hozni, későbbre. Nem sok sikerrel. Volt nagy sírás, nekem hangos (nagyonhangos) fenyegetés...ja, azt nem írtam le, hogy úgy alszik el, hogy én fekszem az ágyamba, alvást imitálva, és ő, hosszasan néz, majd elalszik. Én meg közben, mennék már, végre kicsit magammal törődni. Utóbbi időben, nagyon feszült voltam miatta, és itt a bibi, feszült...Most pár napja, nyugodtabban próbálom viselni, a "nemmegyekaludni" jelenetet, hamarabb alvás a jutalom érte.:-) Csak legyen mindig türelmem.

Magam részéről is sok megoldani való feladat. Jobban kell figyelnem mindenre. Egy hónap múlva megyünk nyaralni is. Idén más lesz...nem baj, pár napra kimozdulnunk, abban az időszakban úgyis nagy változások miatt, biztos feszültek leszünk. Most úgy fogunk menni nyaralni, mint sok, sok család...de, megyünk!

Mai biggyesztés: karfiol leves, túrós, meggyes rétes.
Tegnap idei első lecsót főztem, finom lett!:-)

Tényleg?

Ülök a nappaliban, egyedül. (már ez is nagy szó) Meccset nézek, még le is köt, pedig állítólag nulla esélyes csapatok. Végiggondolom a napot. Juj, ha ilyen lesz a két és fél hónap, akkor...kész, diliház.
Mert nem akarnak reggelizni, és a törpicsek inkább vetkőzik mint öltözik, és délelőtt csak ténfergek, szokásost csinálom, mégis olyan haszontalannak érzem magam. Pedig rittyentek a maradékból rizses húst, és még van húsleves is. Jön az ebéd, száj húzás, ..maradék?..., igen kisfiam maradék, probléma???? Nem is eszik szinte semmit. Gőzöl az agyam...
Körbenézek, pakolok, látok kuplerájt, de hagy ne menjek már én pakolni a kamasz szobákba. Majd bögrés süti gyártás, önkényesen, amit  a végén, kukába dobunk, mert nem ette meg, és én igen zsörtölődtem, azért az nem úgy megy, hogy drága csokik, kakaó por, stb...fene egye meg, de igen, ezt kell mondanom, berágok, ha kaját dobunk ki.

Igen vannak napok, mikor azt érzem, engem mindenki szeret, ma lehet, hogy pár gyerekem úgy feküdt le, rossz napja volt anyának, mindenen morgott....de miért is???
Belenéztem volna ma minden szerettem utolsó gondolatába, álommanó előtt....

Nem baj, este arra való, hogy azon biztassuk magunkat, holnap új nap lesz, és sokkal jobb!:-) (MEGFOGADOM)