Függő vagyok...

..komolyan!
Sziasztok, Anikó vagyok és sütit sütő függő!
Szerintem ilyet Dr Zacher Gábor sem látott! (pedig gondolom ő már sok mindent látott)
Ma hangosan és komolyan gondolva nagyon is, kántáltam, az éppen elmenő Bencének reggel, hogy én többet nem sütök sütit, csak egy héten egyszer, aztán osszák be. Mert kért nasira pénzt, mikor tegnap egy tepsi diós csokis sütit sütöttem, este mire hazajöttem sehol nem volt, előtte nap 28db emberes nagyságú, rengeteg sok töltelékkel párosulva túrós bukta készült, előtte, almás pite, azelőtti nap már nem is emlékszem...de komolyan minden nap sütök, és akkor elégedetlenednek, a legkisebb is, hozzáteszem, hogy kevés nasit VESZEK. :-O
Na erre lázadtam, akkor többet hétközben nem sütök!
Négy óra húsz perc. Kényszeresen kapcsolom ki a facebookot, mert ha még egy süti recept jön velem szembe, nekiállok sütni sütit, éppen most lépten nyomon Gabriella konyhájából  a Mákos sütije
 jön  velem szemben folyamatosan!!!:-))))
NEM, MAJD CSAK SZOMBATON SÜTÖM MEG!!!  Jó lesz kirándulni vasárnapra!
PUNKTUM! És mást sem sütök...inkább megyek tanulni az abszolút függvényeket és az angol igék jövő, és múlt idejét!:-) Mennyivel izgibb lenne sütni...

Rosszkedv!:-(

Drága Olvasóim!

Konkrétan ma, ha tudtam volna, majdnem szétrobbantam volna az idegtől a suliban! Pedig semmi nem volt, előtte sem, csak a szokásos,  főztem, sütöttem, tanultam.. semmi különös!
Mégis, egyre jobban bőszített kedves osztály társaim, olyan megnyilvánulásai, ami máskor soha nem szokott zavarni. Tudom különben mi a bajom, zavar az, mikor harsány valaki és azt hiszi magáról, hogy tökéletes..ZAVAR!
Nem, most nem az zavar, hogy a kémiai képletek nem sikerültek túl jól, mert röpi volt, és én nem tudtam koncentrálni, hogy a B csoport, mint amiben én voltam, már régen nem hallottam, mindig csak az A csoportét...de nem izgat, szeretem ezt a tanárt, nem emiatt fog engem megítélni..

Na mindegy, rosszkedvem lett ma és nem szeretem ezt....
 Legyen szép estétek!
Nagy nagy ölelés nektek!
Anikó :-)

Folytatom..:-)

Köszönöm, köszönöm..., hogy vettétek a bátorságot, és válaszoltatok az előző bejegyzésemre! Tanulságos volt nekem. Ebből az látszik semmit nem ér a rendszeres feliratkozók száma, mert többségben voltatok, akik nem is rendszeres olvasóim, mármint nincs feliratkozva. Ez tök jó, semmi negatív bejegyzés, ez is mutat valamit nekem, hogy őszinte vagyok, ez az életemre jellemző. (néha nem jó)
Érdekes ez a blog írás, 5 és fél éve vezetem a blogot. Tegnap beleolvastam, az évekkel ezelőtti bejegyzésekbe, és annyira jó volt. Minden bejegyzésnek örülök! És nem tudnám abbahagyni még, ez is jóérzéssel tölt el.


Tehát folytatás.:-)
Ma reggel szipolyozás volt Csenge részéről. Nem tudom, de nálunk a klasszikus dac korszak nem volt olyan három évesen, na de most...Bepótolja, néha mit művel reggel az est fürdés körül...na ketté áll a fejem tőle. Ma reggel, nem AKAROK oviba menni című műsor volt. Klasszikus felvonásban, krokodil könnyek, meztelenül rohangálás..és nem AKAROK öltözni...aztán beértünk az oviba, már jo(bb) kedve volt. Egy fokkal, nekem meg baromi lelki ismeret furdalásom ilyenkor (is).
Közben zajlik a kamaszkor is, de mennyivel jobban átlátom már a dolgokat, mint régen. Sok mindent nem értek, de nem vagyok türelmetlen, tudom, ez csak egy állapot, és ilyenkor nem lehet kényszeríteni őket, semmire. De azért egy bizonyos szint alá, nem mehetünk, és ezt tudni kell nekik is.

Nekem ma kémia doga, csütörtökön matek, angol..hát, mindegy ezen is túl leszünk.

Megyek, sütök kenyeret, meg lehet kakaós kalácsot. Ebéd valamilyen spagetti lesz...megint üres a hűtő..:-(  Majd maradék felhasználás lesz!:-)

Bénaságom története..;-)

De balfék voltam tegnap este! :-)
Akartam, ezt azt változtatni a blogon. Nem nagyon sikerült, de azt igen, hogy, mint látom priváttá tettem a blogot. :-O Hogy sikerült, nem tudom, vagyis sejtem na... :-(
Reggel felnézek a facebookra, és mit látok??? Csupa érdeklődő kedves olvasómat, hogy mi történt a blogommal? Én meg mire rájöttem, mit szúrtam el...:-((((
Na akkor leírom ide is, hogy először is, iszonyú hálás vagyok a érte, hogy egyből kerestek! Baromi jólesett, még ha én magam bénasága, elég ciki..:-))) Csak valahol láttam, hogy zenél is a blogja, meg a levendulás képet akartam kicserélni, aztán rájöttem szeretem ezt így, meg nem is értek ehhez az egészhez...de ezek szerint már a privát blogot tudom kezelni!;-)

Na de, ha már így alakult, írjatok egy mosolygós jelet, ha itt jártok a hozzászólásokhoz, lássam kb mennyien is vagyunk? :-) Egyszer már pár éve kértelek erre benneteket, meglepő volt a sok kedves olvasóm bátorsága. KÖSZÖNÖM!!!!:-)

Mi lenne ha...? :-)

Gondolkoztatok már azon, hogy mi lenne, ha megtehetné az ember azt, amit amúgy nem....
Persze, hülye kérdés hogyne gondolkozott már el ilyenen az ember.
Én is, elgondolkoztam, pedig amúgy elégedett vagyok az életemmel, nagyon is.
De hát csak eljátszik a gondolattal az ember.:-)
Leírom, ha van kedved Te is írd le, kíváncsi vagyok rá!:-)

Első helyen még mindig az őrségi házikó áll, lassan belátom, álom marad ez nekem, nekünk.
Másodikra, felülnénk egy repülőre,  mind a hatan és elrepülnénk valahova, Soha nem repültünk, jó lenne ezt az élményt is megtapasztalni, együtt. Van egy pár hely a világba, ahova Zsoltival kettesben egy jó bakanccsal megjárnék. Közben tudnám a gyerekek jó helyen vannak. Persze, van amit velük is megnéznék, élményt gyűjtenénk. Ezt nagyon sajnálom, hogy nem tehetjük meg. Persze tudom, nem kell ahhoz több ezer kilométert utazni, hogy ezt megtegyük, de azért jó lenne, egy kicsit messzebb is menni, feszegetni a határainkat..
Ha megtehetném, kipróbálnék egy automata váltós csoda kocsit. Mindenféle extrákkal felszerelve, milyen lehetne vezetni? Majd visszaülnék az én kedvenc 15 éves zafimba.:-))))
Építenék egy szaunát, irtóra élveztem a nyaralás alatt is. :-)
Lenne egy nagy kemencénk is kint, de bent is lenne egy nagy kandalló, álmom valósulna meg vele, mert imádom, hallgatni a pattogó tüzet,(nagyon keveset hallom.:-(  )

Ha megtehetném megcsinálnám a kis reggeli kávézót, kis asztalokkal, színes székekkel...aki régóta olvas tudja milyen is ez..:-))))

És ti?????

Bármi is lesz...

Egyik nap megyek a ...valahova, végül is nem ez a lényeg. Gondolok valamire, vagy valakire éppen és történik valami. Valami mélyen legbelül érzem azt a valamit. Megtörtént már máskor is, semmi különös nincs ebben. Mégis van, mert utána más lesz a perc, az óra a nap, lehet, hogy már így is lesz mindig.

Hálás vagyok, mert szeretnek olyannak amilyen vagyok, nem kell hozzá máz, sem külsőség, szeretnek akkor is, ha kócos vagyok, vagy butaságot mondok éppen.
 Szeretem mikor azt mondja valamelyik a négy gyermekem közül, hogy anya..szeretem, ha megszárad a tészta a ujjaim ráncain, mint most is, mert bedagasztottam a napi kenyeret, ma a zsömléket...szeretem mikor hozzám bújik, vagy dörmög nekem...vagy mert vannak, nekem vannak...szeretem az elmúlt lassan 21 évet, hogy soha nem kellett magányosnak lennem...szeretem a múltat, a jelent, a titokzatos jövőt...szeretem az ÉLETEMET!:-) Hálás vagyok, hogy nem kell bizonytalanságban élnem, szeretem a biztonságot amit nyújtunk egymásnak, bármi is legyen!!!

Megint péntek!:-)

Örülök, hogy nem lett indulat előző bejegyzéshez. Véleménye mindenkinek van, lehet az különböző is, ez nem baj, sőt!

Tegnap, bár csak hat óránk volt a suliban, én mégis nagyon kifáradtam. Érdekes tavaly is ez volt, Zsolti szerint, használom az agyamat azért van, lehet igaza van...;-) Minden esetre teljesen kifáradok agyilag, bár a négy óra matek???? De legalább kapisgálom a másodfokú függvények transz formálását, és jellemzését. Jó is, jövőhéten doga belőle..én aztán nem izgulok, átmenős jegyem megvan..(pofa jegy) :-)

Végre esik, (pollenek miatt)...sajnos esik, akartam ma ezt azt csinálni kint...lehet meg is teszem, mi az a kis eső, ugye? :-)

Csengét ma hazahozom ebéd után, még nem tud róla, lesz öröm!:-)
Ebédre zöldbab levest készítek és szilvás gombócot.

Legyen szép hétvégétek!

Ne legyen indulat!

Kérek mindenkit, ne úgy álljon ehhez a témához ITT, hogy megosztó legyen!

Migrációs kérdésről szeretnék írni. Nincs olyan ember a környezetünkbe, akit ez most, vagy majd, nem érint. Vonatkoztassunk el a különböző hír csatornák, lehet az tévé, vagy internetes hír portál saját véleményétől. mindenkiben kialakult egy kép, még ha zavaros kép is. Szerintem mindenkiben zavaros.
Kérdések tömkelege forog az én agyamban is, miközben élem a mindennapjaimat.
Kérdés, már ott kezdődik, hogy ki buzdítja őket, hogy tömegével elinduljanak, valahonnan.  Semmi hír efelől. Azt nem tudom elképzelni, hogy ma éppen megjön a gyerek az iskolából, holnap meg egy hátizsákkal nekivágnak az útnak. Senki nem tudja lefedni a személyazonosságukat, már mindenki tudja, jobb ha Szírnek mondják magukat, mindenki tudja már, hogy ott háború van, menekülniük kell. De hova mennek? Miért válogatnak, hogy ám bizony itt nem jó, oda AKAROK menni..Mert ott JOBB, tényleg jobb? Ha nagyon rossz volt nekik, akkor miért nem az első jobb helyen maradnak, addig míg nem lesz a hazájában is jobb?
Miért Európát lepik el ennyien? Miért nem máshova mennek? Valljuk be, itt sem fenékig tejfel minden. Jó, hát tudjuk nekik a kis országunk sem felel meg, még jobbat és jobbat akarnak.
Lehet jönni azzal a mondattal, de hát mi is megyünk külföldre a jobb élet reményében (hoppá, már gazdasági menekültekről van szó), igen ám, de mi a naaaagy európai UNIO-hoz tartozunk elvileg, és ha megyünk, nem tesznek virágszirmokat a mi lábunk alá sem az úton, sőt, nem adják ingyen a szállást és az ételt sem. Persze tudom, én már a szép új világba születtem, nem életem a régi nehéz világban. Könnyű nekem, van fedél a fejem felett, nem lőnek rám. Na de nekem, nekünk sem adták a dolgokat csak úgy, megdolgoztunk, megtanultunk érte.
Legfontosabb szerintem azt is tudni, nem az a sok százezer embertől tartunk mi, hanem attól a pár százaléktól aki tényleg veszélyes. Valahogy soha nem gondoltam, hogy félnem kell majd az utcán az emberektől. Most lehet mondani, na de Anikó, itt nem lesz ilyen, miért lenne...Miért gondolták volna a tengerparti szállodában, hogy jön egy ember aki lelövi őket, vagy gondolták volna azok a szülők aki becsomagolták a tízórait a gyereküknek, hogy nem látják többet őt, mert egy örült bemegy az iskolába és...:-(((( Eddig azt hittem, ezek a dolgok távol vannak tőlünk. De valahogy egyre közelebbinek érzem ezeket a dolgokat. Persze ezzel most nem azt értem, hogy holnaptól így lesz, de azt is lehet látni, holnap nem lesz vége annak, hogy jöjjenek a menekültek.
Én, hiú ábrándnak látom azt is, "de csak átmennek rajtunk" mondatot is, még csak átmennek...

Azt látjuk pár éve, nekünk is nehezebb, kis réteg, aki nem érezné meg, ha nehezebb lenne, én határozottan mondom, én, mi, nagyon megéreznénk. És persze nem arról van szó, hogy nem szolídaritok velük, nem sajnálom azokat akik rászorulnak.

És persze, csak azt látjuk mi itt, hogy mennek...Bennem a legnagyobb kérdés honnan indulnak, hova mennek, mit csinálnak mikor elindulnak, mit csinálnak ahova mennek? Közbe mindenki látja, hogy mennek....

 Leszögezem, én nem ahhoz a csoporthoz tartozom akik utálják őket, hanem értetlen vagyok...

És végre este!:-)

Ez a kedd, agy leszívás, írni..írni...de ebben az a jó, hogy már itthon vagyok,megfürödve..:-)
Föcim négyes lett( majdnem ötös, de ez mellékes) Én úgy örültem neki.:-))) Kis dopping..:-))))

Csak hiányzik Csenge, de ez van. Amúgy meg, magyarból csak lesek majd, mert három oldalas összehasonlítást kell írni majd a Himnuszból és a Szózatból, három oldal, na jó érettségire négy oldal kell, de akkor is, na.. De majd a négy óra matek csütörtökön, az lesz szép..:-(((( Mikor lesz már őszi szünet?:-D

Legyen szép estétek!

Jól megmagyarázom...magamnak!:-)

Mert rájöttem, hogy miért éreztem így a hétvégén. Mert látom a kirakatot. Igen kirakat, a facebook, ki hol van éppen, mit csinál, biztos nektek is van jó pár ismerősötök, aki állandóan kirakja mit csinál épp. Bár azt is látom, magamon is, már nem izgi a facebook, mi az új trend, meséljetek..:-))))

Na, meg egypár ismerősöm is meséli, mit csinál a hétvégén,ide mennek, oda...és akkor felhív a Sógornőm, hogy van e hulahopp karikánk, mert este egy társasjátékhoz kell. Kicsit irigykedtem no, pedig rajtam (is) áll, ha valami izgibbet szeretnék csinálni. ;-)

Aztán tegnap, erőt vettem magamon, hiszen a beígért rossz idő is kikerült minket, Zsolti pecázni ment a nagyobbacska gyerekek, saját programot szerveztek, én meg ott voltam Csengével. Kérdeztem tőle, mit szeretne csinálni, közölte, menjünk a pataki játszóra. Oké, menjünk. Messze van, közöltem, sokat kell sétálni, nem baj, mondta, menjünk. Mentünk, és tényleg élvezte...és én is, (valamennyire, mert azt nagyon, hogy vele voltam, de nem rólam volt szó a csúszdánál, tehát,megint nem nekem izgi...) Majd lementünk még a Duna partra is, megnéztük Zsoltit, aki pecázott.
Ez olyan mártíros szöveg tudom, és semmiért sem cserélném azt a pillanatot, mikor hazafelé kitaláltam, hogy busszal jöjjünk, mert annyira szerette volna már Csenge, és akkor amikor felültünk a buszra, annyira boldog volt, hogy hihetetlen, szeretem!:-)
 Majd hazajöttünk, vacsi és hajmosásos fürdés, mese és alvás egyből, semmi hiszti!

Amúgy a játszótéren, volt egy anyuka, tanító a suliban. Megkérdezte tőlem, ő a legkisebb gyerekem, mármint Csengére bökött a fejével, én meg hevesen elkezdtem bólogatni igen. Gondolom megint arra gondolt, hogy nekem nagyon sok, pontosan négy gyerekem van. Ez olyan pecsét számomra, ami azt feltételezi, tudod a szőke csaj, akinek sok gyereke van...Nem először van így, hol csak egy vicces beszólás, (na nektek sok cipő tartó műanyag tálcát kellene venni, vagy,  neked annyi gyereked van, úgysem csinálsz semmit, vicces beszólásokon), hol a hűha, meg tényleg???? Aztán lehet én alakítottam így. Mármint soha nem titkoltam, hogy négy gyerekem van, ha valaki megállít, akivel régen találkoztunk, bizony nem csak a legkisebbről esik szó.
És akkor itt jön a csavar. Ha Csenge nem vinne a játszótérre már...a legkisebb fiam is nyolcadikos már! Értitek???? Már nem kellene plüss nyuszit vinnem reggelente, nem kellene mesét olvasnom, nem lenne (már rég) fellépő a mosdó előtt, a hercegnős sátor, elég lenne a sok villany dugó (legyen hol tölteni a kütyüket), a térerő, és a wifi. Ezek, mind kevés helyet foglalnak, na és a bringák a fiúknak. :-)
És akkor nem a játszótérre mentem volna, hanem biztos valahova én programra. Hiszen most is olyan program volt a játszótér végül is, mert  hiszen én akartam minden egyes gyermekemet. És itt vannak, velem vannak és én boldog vagyok, mert az anyukájuk lehetek. :-)
De kell az én idő...tudjátok, én pillanatok vannak, én idő nincs még, majd lesz, de most más az életem, ha megélem, majd lesz én időm is...

Ezt jól megbeszéltem magammal, majd ha legközelebb nem érzem elég izginek a hétvégémet, erre gondolok erősen!:-))))