ahogy vesszük..

Kedves Névtelen kérdésére válaszolva, ahogy vesszük. (és köszönöm az érdeklődését)

Minden rendben, tényleg. Kisebb nagyobb problémák vannak, fája  fülem, Csengének még mindig be van dugulva az orra...de ezek olyan mindennapi nyűgök.

Hazafelé az oviból sokkal jobban elgondolkodtatott egy téma. Láttam egy fiatal anyukát, akin akkora nyomot hagyott a nehéz élet, hogy sokkal többnek nézett ki, mint a valós kora. És akkor elgondolkodtam, hogy milyen nehéz lehet neki. És most ünnepek előtt...

Kicsit én is lehangolt vagyok emiatt. Ilyen nem nagyon volt még, hogy 6 nappal mikulás előtt, egy darab mikulás csoki nincs a házban, persze, minden megoldható, csak be kell menni a boltba, pénzzel, és venni...Írom még egyszer, CSAK BE KELL MENNI A BOLTBA PÉNZZEL ÉS VENNI...
Azért lehet érezni a mondat lényegét, nem? Jó, valószínű bemegyek majd a boltba, és veszek, és aki NEM tud venni? Mennyien vannak, akik nem tudnak venni.:-((((
Karácsony dettó. Nálunk is rajzolódik az ajándék lista, de ha régen ki voltam akadva a legós játékok árán, akkor most mit írjak? Álmok, kérések vannak, de a teljesíthetetlen kategória. Közben szomorú vagyok, mert nem hiszem, hogy meg tudjuk lepni őket. Pedig nálunk nincs sokszor ajándékozás. Szülinap, és karácsony.
A keret nem lesz több, sőt már fűtés számla is van rendesen. Karácsonykor csak valami finomat eszünk, meg iszunk, meg vendégek, meg még Csenge szülinapja is...
Remélem, és bízom benne, kicsit ki tudom pótolni majd a sütipénzzel, a karácsonyt.
És akkor én még ne keseregjek, mert vannak lehetőségek, de milyen sok családban nincsenek. És akkor biztos nagyon rosszul érzik magukat, mert csak szerényen tudnak ünnepelni. Pedig tényleg nem ez a fontos. De látva a médiát, boltban tele kocsikkal küzdő embereket, nem lehet könnyű lelkileg.:-(

Látjátok, ez vagyok én. Nemhogy a magam életével foglalkoznék, magamra veszek másokét is...

Kell ez is..

Nem baj, ha csendesebb vagyok, kell ez is...néha!

rájöttem..

Tegnap este, de ma reggel véglegesen rádöbbentem arra, hogy én változtam meg nagyon. Ne másban keressem a hibát.
Legelső amit észrevettem, sokkal érzékenyebb lettem. Mindent fog  a radarom. Ezt jól megrágom, kivesézem, és azt nézem, nekem miért jó, nem jó...NEKEM!
Na itt változtam, előjött az ÉN.
Hamar megsértődök, olyan dolgokon, amit régen fel sem vettem. Sokszor azt nézem, miért nem ismernek el, miért nem mondják folyton, hogy szeretnek...

Pedig, ott vannak nekem ők, ha nem is mondják, tudom, hogy szeretnek.

Nem csak az én radarjaim erősek, hanem a gyerekeké is, mert ha én ideges vagyok ők is, ha én nyugodtbb, akkor ők is. Legjobb tükőr Csenge, a kisgyermek őszinteségével..:-)

Nagyon nem tudom eldönteni mit csinálja másképp? Ha felrakom a facebokkra, a plakátot, egyből van érdeklődő...de a legtöbben, jó. majd karácsonykor..majd..majd..és az árak..érzem, sokalják, pedig..vagy nincs pénz, tényleg nincs! :-(((( (én tudom)

Na és, ma nincs kedvem suliba menni, nagyon nincs.:-( 4 óra matek, halálos...:-(((

Változások..

Tudom ezen a témán kattogok mindig, meg a barátságon, két olyan téma, aminek soha nincs 100%-os megoldása. :-(
Apró dolgokból alakul ki minden. Tegnap pl. délután suli. Majszolom a szendvicsemet, nem voltam különösebben éhes, de éppen szünet volt, így ettem, nem ez a lényeg. Hanem egyik osztálytársam mondja a másikra, (másfél évvel idősebb nálam akiről beszél,) hogy hümeghá, milyen jól néz ki. (akiről beszél) Meg vékony, meg micsoda csinos ruhája van, és mennyit tanul, meg mióta új szerelme van, azóta kinyílt, észre vettem-e? Keserű lett a számban a falat, mert utána közvetlenül, mondta az osztálytársam,hogy igen, de nem baj mi így is szépek vagyunk. Na ja, ő lassan nyolc hónapos terhes, én rajtam meg lánykoromhoz képest 20 kg felesleg van. Zavar-e? Néha igen, néha nem... többet igen. Jó, jó tudom, következő gondolata mindenkinek, miért nem teszek ellene? Miért, miért..csak, mitudomén..nem lehetne azt mondanom erre, de jó vagyok én így is, tetszek Zsoltinak, mert hát 21 év ide vagy oda, mindennap, nem duruzsolja a fülembe a szerelmes igéit, én sem teszem, ehhez ez is hozzátartozik. De sohasem kritizál!
Aztán persze, rá sem nézve a szép osztálytársamra elfogott az irigység. Mert irigy az az ember, aki a másikat krizálja rosszindulatúan. Jó, jó, neki egy felnőtt(majdnem) lánya van, hétvégén találkozik, csak szerelmével...stb, de ettől még akkor is csinos, látszik hogy jól érzi magát a bőrében. Lehet, hogy csak kifelé, de mindegy. Gondosan elcsomagoltam a szendvicsemet, és megpróbáltam humorosan előadni, az engem nem érdekel, hányas lesz a föcidoga, című előadásomat.
Majd itthon, folytattam a magánszámot...á, nem részletezem, felhúztam magam valamin, nagyon. Mindenki sértődötten vonult aludni. Én meg vártam Mesit a színházból. Kapcsolgattam a tévét, meg neteztem közben. Tévében a kő gazdag sztár pár előadja mennyire jót tesz a kapcsolatnak, ha heti kétszer étteremben romantikus vacsorát ejtenek, meg havi egyszer elmennek egy hétvégére kettesben. Hát, gondolom milyen jó lehet. Mit számít kétnaponta egy 25000ft-os virágcsokor, látjátok erről beszéltem, az a rosszindulatú irigység, melyik nőnek nem esne jól ez? Meg, ha azt mondanák neki, hogy milyen jól néz ki. Igen igen, tenni kell érte! Macinaciban, hurkásan, kinyúlt felsőben, nem lehet 25000ft.os virágcsokrot elvárni. Mert nem pottyan be az ölembe ez..vagy igen????

Netezek, rákattintok egy ismerősöm (férfi) oldalára, látom feltesz egy pár képet egyik ismerőse(nő) oda, gondoltam, unokatesók, és így kedvelik egymást. Én naiv....mikor egy csókos képet látok, ledöbbenek. Egy percig csak rakom össze a képkockákat. :-( Szomszédaim amúgy, ennyit erről. 15 éve házasok voltak.

Változás, változás...mi is változtunk, sokat is, többet mint szerettem volna. Amit még úgy könnyen meg tudnék emészteni.
De állandóan változik minden, a gyerekeim piha illatos húsiból, micsoda lakli kamaszok lettek, én ha belenézek a tükörbe (most nem írom le), ha ránézek Zsoltira, ha körbenézek a világban...

Nem tudom, ez már a klimax előjele, vagy csak úgy a kapuzárási hülyeség (nem is tudom mi az), de félelmetes megélnem a mindennapi hullámvasútjaimat.

Lesz olyan, hogy minden megnyugszik, kiszámítható, elfogadó öröm lesz?

Napjaink, szösszenet..:-)

Nem tudom, ki, hogy van vele, de megszerettem a hideget. :-) Ezt a hideget, csípős, de napsütéses. Ebben csak egy dolgot nem szeretek, ha hirtelen mennem kell kocsival, és kaparni kell a jeget, brrrrr, jó lenne egy garázs (is).
Szóval megjött a hideg, a hangulatom, csak fokozódik a karácsonyra. Már e körül jár az agyam, félreértés ne essék, nem az ajándék beszerzésen...mert fogalmam sincs kinek mit vegyünk. Őszinte leszek, ezt a részt kihagynám, nem azért mert nem szeretek adni, hanem azért, mert valahogy mostanában nem szokott jól elsülni a dolog. :-( Három kamasz minek örülne? Mondjuk van tippem, de azok egy vagyonba kerülnek, és igen, a nadrág szíj összehúzás, mindig is jelen van.
De persze mindig alakul ez is, általában kedvezően...

Tegnap konkrétan délutánik suvickoltam, fogkefével is, a fürdőt és a konyhát. Két fontos központi helyiség. Átpakoltam a fürdőt kényelmesebb legyen, mert nagyon apró, és sokan vagyunk rá...ahogy nőnek a gyerekek, egyre kisebb a tér.:-) Éppen nosztalgiáztam közben, mikor mind a három kamasz kicsi volt, és kergetőztünk fürdés előtt, három, kicsi...most csak egy kicsi van, mégis olyan kicsi a hely, pedig nem húztuk össze a falat! :-)
De a tanulság: hazajön a Zsolti délben ebédelni, nem mond semmit...majd hazajön a Dávid, semmi...
Hazajön Bence, semmi...Hazajön Mesi, semmit sem mond a változásra. Hazahozom Csengét az oviból, le sem vetkőzik, már hangosan örül, jaj anya átrendezted a fürdőszobát, jaj de szép....:-D Zsolti még este megjegyezte, le fogják a zuhanyozás közben a szekrényt locsolni vízzel a gyerekek...kipróbáltam este, nagyon kell a zuhanyzóval célozni, hogy így legyen. Persze, mikor megjegyeztem félig viccesen, hogy neki csak ez jött le az átrendezésből, akkor persze korrigált, nem, nem...:-)
Na, ezt csak azért meséltem el, hogy ha nem lenne Csenge, kevés pozitív visszajelzést kapnék, édes kis családomtól. Na és sárkánynak néznek, ha rájuk szólók, próbálják meg, megtartani a rendet. Nem akarom egyiket sem kibeszélni, de rendetlenek. A szobájuk...hát, jujj. A miénk is, mert ott Csenge rendezkedik mindig. Pedig szeretem a rendet, nagyon is szeretem, vagyis szeretném.:-D
Most a konyhát praktikusra csináltam. A kis segítő dagasztó gépemet olyan helyre tettem, ahol kényelmesen tudok dolgozni vele.:-) Apropó dagasztó gép, olyan kenyereket sütök mostanában, hogy kb másfél kilós, de reggel egy pici csücsök marad jobb esetben Zsoltinak belőle reggelizni.:-) Néha bosszantó, hogy ennyi fogy, de mellette, meg annyira jó érzés, hogy ízlik nekik, és megeszik. Mert nagy kritikusok, nem szóban, hanem tettben, inkább nem esznek.:-)
Ez volt a Mi kis életünk...napjai.:-)
Ma föci doga, mennyire nem érdekel..Átolvasom, aztán lesz ami lesz..
Biggyesztés: csirkepörkölt, nokedlivel.

akkor hajrá..:-)

Na, ma van olyan nap, amilyet mindenki aki arra vágyik, hogy otthon legyen, munka helyett, irigyelhet.
Elterveztem, hogy ma végre, mivel pár óra csönd lesz, pl. filmet nézek, vagy tanulok..vagy mittudomén. Lényeg, hogy valami olyat, és azért csinálok, mert ÉN szeretném. Azt fogok csinálni..
MERT? Most, hogy süt a nap, csípős hideg van, és szokásos téli látvány fogad, minthogy párás ablak, pára...pára...pára...ami egyet jelent a penészesedőssel, a fugák között, sarkokban...így szerintetek mit csinálok, Igen, azt. Nagy takarítok! Nem baj, legalább kicsit rend lesz, és megnyugszom kicsit. Át is kellene rendezni pár dolgot. Sokan vagyunk, kevés a hely (ez nem panasz, tök jó..) De állandóan beleütközünk valamibe (vagy valakibe). Fura lenne, ha másképp lenne, de praktikusan kellene berendezkedni. Sok a kacat, pedig már nem veszek semmi olyan nagyon foooontos dolgot, mint régen.:-) Mégis sok a kacat. Ma elpakolok ebből sok mindent, hogy szellősebb legyen a lakás..
Munkára fel..:-D :-D

hmmm

Ma, ha lenne egy kívánságom, mi lenne? Visszatekerném az időt reggel nyolcra. Mit csinálnék mást? Mindent!
Egész délután árakat kalkuláltam. Nem könnyű, de már vannak megkeresések, persze karácsonyra inkább, nem baj, jó ez így. Csak rendeljenek. Csak rendeljenek...
Eddigi tapasztalat, olyan furi. Mikor vendégségbe jön valaki, megkóstóltatod vele amit sütöttél, hmmm, meg hámmmm, de finom, felrakod a facebokk-ra, ú, de jól néz ki...írjátok.
Megsütöm, becsomagolom, eljönnek érte, kifizetik, aztán...nem látod,a hmmm meg hámmmot..:-D :-D :-D
Na, ez azért hiányzik. De dolgoztam én kereskedelemben, tudom, hogyha a vevő meg van elégedve, visszajön...ez meg idő...ha húsvétkor, is nálam kérik a kalácsot, akkor talán meg van elégedve.:-)))

Izgulok, de tudom, nem lesz könnyű, de megéri...tegnap meg töltődtem, mert a városban sétáltunk Zsoltival, ami tök üres volt, és ittam az kedvenc helyemen, Adriában, egy kis mazsola bor. Másik kedvenc helyemen, egy fél lángost, és beszélgettünk, és sétáltunk, és sétáltunk..:-) Jó volt nagyon! :-) Lesz miből töltekezni a héten majd.:-)

Tádám..:-)

Fél óra múlva megyünk szülinapi buliba Csengével, juhéjj..:-) Amúgy tényleg, mert olyan jó nézni az izgatottságát! :-) Ma három kiló pogit sütöttem, szerintem finom lett, és hatlapos is tegnap, remélem az is ízlik majd annak, aki elvitte.:-)
És Zita segítségével, plakát is készült, nagyon köszönöm itt is.
De bevallom,nagyon fáradt vagyok, holnap csak nézni szeretnék ki a fejemből. Megfőztem egy hatalmas adag töltött káposztát!:-)

Nézzétek:

Inkább mást...

Most nem szeretek 41 éves, 6 hónapos, és 1 hetes és 1 napos lenni.
Most inkább pont 20, nem is, inkább 19 szeretnék lenni.
Nem, rájöttem, öt éves, és mindennek örülni.
Vagy...
Miért nem szeretnék inkább, 71 éves lenni?
Miért az első gondolatom, hogy fiatalabb legyek?

Most szeretek itt lenni, gyapjú takaróval beburkolózva, Körhintát nézni, sosem láttam, most is csak a híres jelent ment, és a "vége" felírat. Kéne menni aludni, de fel vagyok pörögve, hosszú volt a suli nap. Töri téma zárom négyes lett, örültem neki. Angol szavak mentek, ennek is örültem.
Éljen, éljen...csak olyan jó lenne, megint fiatalnak lenni...:-)

kusza...

Ezt most kifejtem miért kusza minden a fejemben. (angol szavak tanulása helyett)
Kusza, mert azért nem kis dolog amibe már belevágtam. Idő, előkészítés, idő, idő...
Na itt dől meg minden, az idő. Mert bár úgy látszik nem csinálok semmit, mármint nem vagyok rendes ember, mert nem járok el nyolc órát dolgozni,(eddig kéthetente egyszer megyek) még sincs időm. Nem panaszkodom, ezek tények.
Hiszen, ma reggel is, mire a konyhát rendbe tettem, és kicseréltem az asztal terítőt, legalább fél napig úgy nézzen ki, mintha étkező asztal lenne, nem valami műhely asztal. Tudom azt is, sokan vagyunk, sok a kamasz, állandóan esznek, na de ugye elpakolni, azt már nem. Azt majd én. Jó, majd én elpakolok, hiszen amúgy miért vagyok itthon nem?
Na, és az állandó lelkiismeretfurdalás? Tegnap kihozott Csenge úgy a sodromból, én nem tudom, mi ez az állandó napi hiszti...öregek vagyunk már ehhez, látom Zsoltit is, ő már élné a klasszikus ebben a korban élő életet, meg is értem. Nyolc óra, kemény munka után, van, hogy nézne ki csak a fejéből este, vagy éppen csinálna valamit, amit kitalált, és nem lehet...mert a kis Akaromka, két embert is kíván sokszor. Én sem olyan vagyok, mint tíz éve, van amiben sokkal türelmesebb vagyok, van amiben nem. És akkor itt van a három kamasz, amiből kettő, változó felállásban mindig, úgy megy el reggel, hogy rád vágja az ajtót. Tök jó érzés.:-( Pedig amúgy nem valami eget rengetőt mondasz neki, de megsértődik. Délután nem látom őket,csak ha éhesek, estefelé megjelennek, kezükben a telefon. Ha kérem, megcsinálják amit mondok, ez az egy szerencséjük, mert különben....Úgyhogy nekem ne mondja senki, hogy keveset beszélgetünk a gyerekkel, mert kamasszal ez is sok, szerintük. És persze, hiányoznak, nagyon is, és nem értem miért haragszik rám. vagyis ez így hülyeség, tudom, mert a hormonok..és tudom, hogy majd lesz másmilyen is. De egyszerre kettővel, hárommal nehéz mindig megérteni. És akkor itt jön a mini kamasz..:-D:-D

Akkor a suli is. Idén sokkal nehezebb, állandó dolgozat hegyek, feszített a tempó.
Akkor legyen itthon elég kaja, legyen mindig friss ebéd, legyen mindennap kenyér sütés, és a nasiról se felétkezzek meg.
Ezután jön az én kis vállalkozásom. Amit szeretnék nagyon csinálni...
És valahol még legyek feleség is, közben, közben magamra is gondoljak.
És mikor elmélázok, ezek a szálak párhuzamosan futnak az agyamban. És néha összekuszálódnak..