Nézzétek! :-)

Mikor más nem számít! Nagyon jó érzés volt! Ezt is szeretem! 

Sajnos akárhogyan bűvészkedem, nem tudom megmutatni nektek, ahogy Bencével keringőzöm. :-( Túl nagy a mérete...és béna vagyok, nem tudom átméretezni...:-(

Végre, újra, szeretem..:-)

Mai napra tökéletesen jellemző, hogy új nap, új érzés.
Mert ma, bár szinte esti sötétség van, mégis tök jól érzem magam. Annak ellenére, hogy úgy kelek fel, hogy feszít a fejem, és a testem egy nagy görcs, már reggel. Ennek több oka is van, egy, hogy az előző nap(ok), amit nemsokára leírok, másik, talán a korom, és a harmadik, legnagyobb gond szerintem a túlsúlyom és a mozgás hiányom. Erről nem írok, meg a koromról sem.;-)
De az előző napról igen.
Éljen a meleg, és a melegfront, nem panasz, de tegnap megint...le sem írom mim fájt. És annyira rosszkedvű voltam emiatt, (meg mostanában más miatt is), hogy mikor az osztály társaimmal találkoztam, együtt megyünk be a suliba, első mondata az volt Zolinak, mennyire látszik rajtam a rosszkedv. Én kicsit megdöbbentem, ennyire látszik rajtam? Azt mondták, igen. Pedig annyira küzdöttem ellene, mindenféle kifogásokkal akartam élni a suliba menés ellen, de mégsem találtam olyat, ami miatt ne mentem volna. Utólag nem bánom, bár a fejfájás betett annak, hogy élvezzem is a matekot, a fizikát, a törit, és az angolt. Dupla órákban. Ráadásul az utolsó órában, konkrétan mire bejött a tanár negyed nyolc volt, szó dogát írtunk angolból. Rendhagyó igék, három alakja. És én hiába magoltam, most semmi nem maradt a fejemben. Mérges is voltam, hogy olyan sokan leléptek az óra előtt, mert tudták, dogát írunk, én meg ott voltam, szinte üres zúgó fejjel, és megírom a szó dogát, bár mondtam a tanárnak, hogy én is hazamentem, csak a testem van itt, így nem írnám meg a dogát, de azt mondta, ha nagyon rossz lesz kijavíthatjuk jövőhéten. És képzeljétek, egy szót nem tudtam csak, én nem tudom, honnan jöttek elő a szavak..(na meg azért, rendes volt a tanár, olyan egyszerűeket is belerakott, mint a tenni, put, put, put..:-) Úgyhogy ötös alá lett! :-) Boldog voltam, na! :-) Csak a fejem fájt, de mit számít, hazajöttem, és végre olyan este volt, mint régen...Éjjel meg, nagyon sokat köhögött Csenge, úgyhogy ma mehetünk a doki nénihez, meg postára, meg üres a hűtő..és esik az eső, de az én kedvemet nem szegi semmi! :-)
Csodaszép hétvégét nektek!

Megint..

Most nem azt akarom ebből a bejegyzésből sugallni, hogy megint depis vagyok. Ezek tények, őszinte tények!
Minden januárban, és júniusban összeugrik a gyomrom. Főleg az utolsó években.
 És az utóbbi években a felvételik miatt is stresszes a január, február. Gyalázatos félévi bizik, és az évvégik is, van bukás itt ott, van éppen átcsúszásos megúszás, vagy éppen közepes. Mi soha nem voltunk azok akik, azért nyüstöltük volna, mert nem ötöst hoztak haza, tegnap este elkeseredésünkben azt mondtuk Zsoltival, lehet ez volt a baj. Felvételiző komolyan megkérdeztem meddig akar itthon üdülni? Gyalázatosan rossz lett a központija, mindegy is, mert teljesen leképezi a hozzáállását most mindenhez. El vagyok szontyolodva, hogy a háromból egy sem olyan megnyugtatóan tanul, hogy nem kell izgulnom.
Tegnap a felvételiző jól megmondta nekem, attól hogy én tanulok, és jól tanulok, nem kell nekik is....ezzel a mondattal mindent elmondott. Nagyon rossz ez így, olyan szülőknek főleg, akiket azért ez zavar. Zsolti mindig úgy elbeszélgetne velük, akár történelemről, vagy bármiről, de nem érdekli őket. Soha nem is érdekelte őket.
És akkor egy év ovi még, de jövőre nagycsoportban már kezdődik a stresszelés, mert logopédia, ilyen olyan foglalkozás...és akkor újra 12 vagy több év suli jön. :-( Most azt látom Csenge érdeklődőbb, sokkal jobban irányítható mint a többi, de akkor is el vagyok keseredve, hogy ennyit sikerült csak kihozni a nagyokból...:-(

Nem tudom még mi lesz a jövőben, azt tudom egyik sem lesz agy sebész, nem baj ez, Én csak olyan felnőttkort szeretnék nekik, hogy legyen egy alapjuk, amihez tudnak nyúlni, ami ad nekik egy tartást, hogy megtalálják azt a biztonságot, hogy majd tudjanak boldogulni. Ne vesszenek el, a semmiben...:-( Ehhez tenni kell nekik is, most is, és mindig...

Jobb! :-)

Tegnap megírtam az Ember tragédiájából a fogalmazást. Szerintem jól sikerült, de tudjuk, az irodalmat mindenki másképp látja, lehet, hogy a tanárnőnek nem tetszik. Majd kiderül...
Holnap szó doga angolból és úgy néz ki, egy hét szünet jön...mármint nem lesz doga.:-)
Csengét ma már vinni akartam oviba, de most meg néha köhög, de hurutosan..:-(
Úgyhogy ma is együtt leszünk! :-) Főzünk, sütünk, még nem igazán látom mit lehetne főzni...(hütőprojekt van) És ma szeretnék sütni a kenyéren kívül valami csokis sütit, kalács, vagy tekercs???

Érdekes a mostanában rám törő rosszkedv...nem tudjátok elképzelni mennyit küzdök ellene..:-(
De ma már sokkal jobba  kedvem, pedig körülöttem semmi nem változott, ma mégis másképp látok mindent. Sosem voltak ilyen hangulat ingadozásaim, mos miért???:-(

De ma mégis másképp látok mindent!!!! Hálás vagyok az életnek, hogy megélhetem ezt is.
Legyen nektek is szép napotok!

"Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek."

" Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"
Nem véletlen, hogy ma írok ebből egy nagydolgozatot.

idő..:-(

És akkor tegnap megvilágosodtam...éppen mikor önfeledten gyúrtak bele a hóba a kamasz fiaim..én arcomat, meg az egész testemet belepte a hó, hogy igen, igen ez hiányzik...ezek az önfeledt pillanatok, mikor nem számít más...nem kell megfelelnem, mikor semmi más nincs, olyan érzés mintha megállna az idő, igen az idő...ami mostanában azt érzem megfojt.
Nem tudom, de az utóbbi időben állandóan azt érzem, futok az idővel, de mindig ő győz. Az egész nap eltelik, és folyton kell valamit intézni, csinálni, és ha van egy pici idő szinte pár perc, addig mély levegőt veszek és újra jön a feladat. Nem az a baj, hogy feladat van. Hiszen ez visz előre, ez jó dolog, én már nem is tudnék "semmit" csinálni. Hanem az állandó idővel harcolni, hogy akkor csináljam meg, de ebben a kevés időben, tökéletesen nem lehet, közben megint valamit el kell kezdeni, és akkor folytonos bűntudat, hiszen az előzőt sem tudtam befejezni. És ezek annyira jönnek egymás után, hogy végig sem tudom gondolni. Néha irigykedek másokra, hogy van idejük egy egy szituációt kivesézni, megbeszélni, napokig benne élni. Én nem, jön, az egyik a másik után...

Ünnepeltük Mesi szülinapját vasárnap, jó volt, mégsem tudtam olyan meghitté tenni, mint akartam. Mégis csak 18. szülinapja volt..:-( Ez zavart, minden más jól sikerült, de ez hiányzott. Még jó, hogy elmentünk hetesben hócsatázni, este meg csináltak öten "gyerekek" egy nagy kártyapartit, az tök jó volt.
Ma meg kezdődik a hétfő, Csengével kettesben vagyunk, nincs nagy baj, folyik az orra, néha köhög...de így mégsem viszem oviba. Majd meglátom, hogy lesz a héten...lehet valamikor elmegyünk az orvoshoz, bár tudom mit mond, c vitamin, torokfertőtlenítő, sok tea. Ez az új doktornő, nem ír egyből fel gyógyszert, ezért nagyon szimpatikus nekem.
 

Jobb lesz...majd! :-)

Szeretnék csupa vidám dolgot írni, nem nagyon megy...persze tudom az okát.
Most azon gondolkodom leírjam e?  Hogy aggódtok értem, érdeklődtök jólesik nagyon! Köszönöm!

Hogy a minden hónapban rám törő migrén miatt borúsabban látom az életem, mint amúgy lenne, már nagyon elszomorít. Hogy magam sem értem miért borultam be tegnap a féléves matek lezáráson, hiszen tudtam, hogy ennyi a reális, mégis, úgy szerettem volna négyesre.:-( Kicsit felvidított a töri ötös doga, és ezzel ötösre zárt le, ez nagyon jó. :-) Angolt nem zárta le,mert nem javította ki, de már nem bántam, annyira el voltam fáradva. Olyan sokat tanultam a matekra...tényleg sokat. Itt, öt feladat volt, amennyinek a végeredménye jó lett, annyi jegyet adott rá. nekem három jó lett, a negyediket meg nem tudtam befejezni, ötödiket nem tudtam. És ennyi..bosszantani csak az bosszant, hogy mennyit tanultam rá..és ha azt a feladatot megcsinálom, akkor négyes lett volna, és akkor megadta volna a négyest..persze tudom, mi az az egy jegy, főleg matekból, legalább nem kettes...mindegy is..tényleg hülye vagyok.. mert az átlag 4,2-4,3 lett.:-)


Más, Dávid belázasodott tegnap, akkor minden gyermekemen átment a nyavalya...viszem dokihoz, meg megyek még a hétvégére vásárolni. vasárnap ünnepeljük a szülinapját Mesinek. De sok időm nincsen, Csengét délben ilyenkor hazahozom..

Persze, hogy mindent másképp fogok holnap látni, nem fog fájni a fejem.
Már sok a a felvételi, a betegség, a félév, nekem a suli, az oviba ez az, a munka, az itthoni dolog...:-(
De összeszedem magam! :-)

:-(

Lehet, hogy már ennyi volt a blogolás? Bezárnak a blogok, csökkennek az olvasók, nem írtok, én sem írok valami eget rengetőt...lehet ennyi volt??? Lehet, hogy kimerült?


Pedig izgalmas este volt 18 évvel ezelőtt...nekünk!

Hiányzik, hogy nem írtok..:-(

Mit szeretnél most csinálni?

Pont ezen gondolkoztam az előbb, itt görnyedek az exponenciális egyenletek felett, több, de inkább kevesebb sikerrel. Csenge nézi a Sohaországot, közben pakolva játszik, lásd, minden párnát és amit mozdítani lehet elpakol...Zümmög a mosógép, lassan rakom be a megkelt kenyeret sülni. Borsófőzelék lesz a biggyesztés, és annak örömére, hogy ma van itthon utoljára Csenge, palacsintát sütök.:) Délután suli..

És akkor eszembe jutott, mit csinálnék éppen?
Mit is, jaj ez a képzeletbeli szabadság, csapongás...ha lehetne...Forró habos vízben zamatos vörösbort innék..;-) Madárcsicsergős meleg tavaszi nap, hegytetőről néznék le, túrabakancsban, hátizsákkal...:-)
Úsznék a balatonban, naplementekor...este ropogó tűz mellett szalonnát sütnék,:-)
Önfeledten táncolnék...
Leginkább, egy forró bögre tea mellett beszélgetnék valakivel, aki figyel rám is....

És ti? ;-)

izgi???

Mára már sokkal jobban van Csenge! :-) De nem ment oviba...annyira örülök, hogy jobban van. Legszívesebben a héten itthon hagynám, de a hét, kicsit megint sűrű..


Nem tudom, de be vagyok zsongva már, unom a semmit nem csinálunk, de mégis mindig valamit ,állapotot. Az a baj, hogy nem lesz jobb tavasszal sem. Jó, majd kapirgálhatom kicsit a kertet..de olyan picike, nem fogok megizzadni benne..Meg mennék kirándulni, de Csengével még nem az igazi...Mennék valahova kettesbe Zsoltival, de nincs rá keret, meg más sem...Meg...mitudomén...Kéne kicsit várni valamit... Jó, mondja Zsolti, majd reméljük megyünk nyaralni..Na igen, sátorozni kellene menni.. hát az jó..csak ott én, ugyanazt fogom csinálni mint mindig, csak tábori körülmények között..:-) Milyen kis elégedetlen vagyok mi??? :-)))))

Megyek ezekhez a nagyon jó kis exponenciális egyenletek közé... Jujj, de izgi! ;-)