Eszembe jutott valami. Most van időm ezen elmélkedni..;-)
Egész évben azon gondolkoztam, miért nehézkes néha a tanulás, és miért nem menne nekem egy főiskola, vagy egy erősebb iskola, ahol még ennél is többet kellene tanulni. Hozzáteszem, tudom, hogy van, aki megcsinálja ezt gyerek(kek), család mellett is.
Én, 18 és fél éve anya vagyok. Mindig erre készültem, mindig is ezt szerettem volna. Feleség is 19 éve vagyok, kb...ez volt az én karrier vágyam. Úgy érzem sikerült. Nem egy, nem kettő, nem is három, hanem négyszeres anyuka vagyok. Ha te most kedves olvasó, anyuka vagy, tudod mit jelent ez. Gondolataid egy időre nincsenek, hát lehet jó sokáig, évekig..ha lesznek is gondolataink, akkor a gyerek és a család körül forog majd. Ha belejössz mint én, akkor a négy gyerekkel bebiztosítottam magam, hogy gondolataim mindig van aki körül forogjon. Éjjel elgondolkodtam...ha egész nap azon jár az agyam, mit főzzek, legyen mosva, elintézzem a felvételit, közben a fogszabályzást, személyit...vásárolni, konyhában pakolni...fürdő...kocsi, éppen van valakinek valami nyűgje. a kamasz, ne szóljak bele, de legyek ott, ölelj, vagy éppen ne..öt felé..és a hatodik én vagyok. Akkor kellene, tanulnom, pályát választanom, tornáznom, dolgoznom, pihennem, OLVASNOM (megint lassan haladok), pihennem, hobbiznom, vagy csak úgy lennem. Kevés ehhez a 24 óra
Hatodik a sorban...hatodik..És én ezt élvezem. De ne gondoljam azt, hogy képes vagyok mindenre...mert nem!
Nekem az első a család, mindenféle mártír áldozat nélkül, ők az elsők öten, majd jövök én. Így teljes az életem, velük, nekünk így, hatunknak. Hogy olyat csináljak, hogy ez mellett még elférjen egy olyan dolog ami egész embert kíván...még nincs erőm, mondjuk még van egy évem, két éve azt sem hittem le fogok még az életemben érettségizni. Fura ezt leírni. Életben úgy működni, hogy tanulsz érettségizel, szakmád lesz, elhelyezkedsz, dolgozol, jön a szerelem, majd munka, és majd, majd család, onnan vissza munka...kis átképzés, munka...
Nálam, suli, majd érettségi előtt feladás..majd nekirugaszkodtam újból, sikertlenség, majd munka...(siker a fizetés), majd szerelem, házasság, gyerekek kicsi munka...És ha kérdik milyen végzettségem van? Nyolc általános, mert azt hiába mondom, hogy két év, egészségügyi, négy év, közgazdasági süli...arról nincs bizim. És most itt vagyok, ha leérettségizem, 43 éves leszek, szakmám nincs, anyuka már nem lehetek főállásban. Nyugdíjas nagymama sem még. :-D Kell a papír, közben meg nem...ó, ez már egy másik bejegyzés lesz valamikor....:-)))))
