Kamaszok

Kamaszokat nevelni...nos, teljesen más mint mondjuk az ötévest. Na most nekünk mind van. Három kamasz, vegyesen ugye egy lány ,két fiú, és van egy öt éves is, lányformájú..:-)))
Mivel már évek óta tart a folyamat, nem olyan viharosak a mindennapok..csak néha néha..

Az tuti, hogy előbb, utóbb  vége lesz. Mondjuk néha szeretném ezt az időszakot átaludni, vagy ha azért ilyenek, mert le kell válni rólunk, tőlem nem kell ez a cécó évekig, mehetnek..:-D

Pedig jó gyerekek, szófogadóak, megcsinálják amit kérek tőlük, kisebb stiklik vannak csak, dolgoznak. nem követelőznek, velünk vannak ha kell, MEGBÍZHATÓAK.

Csak a stílus...most a fiúk inkább, tő szavakat intéznek hozzám, nem is szavakat, tő betűket, rakjam össze mondatban, ha érteni szeretném. Ja, ha nem értem, szerintük akkor én vagyok az értelmetlen. Szerintük, amúgy is valami súlyos elme betegségem van, ha nem értek velük egyet, ez úgyse sűrűn van, vagy esetleg neagyisten igazam van valamiban. (soha, szerintük).
Mindegy, a végén én vagyok úgyis aki megsemmisülve jövök ki ezekből az esetekből.
De már nem vagyok elkeseredett szomorú ezek az esetek miatt, hiszen tisztában vagyok azzal ez is csak egy állapot...azt nem mondom, hogy szó nélkül tűröm, mert azért melyik az az anya, aki elviseli, meg is simogatja a kamasz, éppen teli pattanásos, vagy zavart mosolyú arcocskáját, nem baj, hogy a kért jégkrémet csak úgy ledobja elém az asztalra, na azt már én sem mosolyogva tűröm. DE nem rágódok annyit rajta, mint régen Mesinél. Hiszen látom, ő is mennyit változott, mennyire meg akar felelni nekem, és a világnak is. Persze szerelmének leginkább.
Jön majd a fiúknál is ez a szakasz az életben. Csak bírjuk ki...:-)

Egy könyv

Nem vagyok egy könyv faló, idő csak este van rá, így is 10 óra után megyek fel aludni, rendszeresen Csenge még nem alszik ilyenkor..na mindegy, már nem sok idő van olvasni, mert leragad a szemem.:-)
Igaz a magyartanárunk azt mondta jó lenne sok novellát olvasni a nyáron, hát ez még nem jött össze. :-( Mert limonádé könyveket olvasok. De azt sem végig sokszor mert nem köt le, úgy mint sok..sok film sem.
Mégis Mesi adott egy könyvet, amit ő is kölcsön kapott. Címe: Átölel a fény.  Tegnap este még panaszkodtam neki, hogy könnyű úgy ebben a témában írni (halál közeli élmény), hogy hisz az ember Istenbe.
De mi van akkor , mint én is, hogy hiszek, hiszek...de két lábbal a földön járok, én is így látnám saját halál közeli élményemet, angyalokkal, Istennel, fénnyel, teremtővel???
Választ tegnap megkaptam rá, ahogy tovább olvastam a könyvben...
Részletek belőle:
- "minden alkotás a gondolatban kezdődik, először el kell gondolni."
- " a gondolkodás által létrehozott dolgoknak szó szerint hatalma van. A gondolatok tettek."
- "nekünk magunknak kell megalkotnunk az életünket, gyakorolni az adottságainkat és megtapasztalni mind a tévedést, mint a sikert"
- a pozitív energia a pozitív energiát vonzza, a negatív a negatívot. Ha főként pozitívvá vagy főként negatívvá válunk, a hozzánk hasonlóakkal kerülünk kapcsolatba. Nekünk van választási lehetőségünk, hogy pozitívak vagy negatívok legyünk. "

Jaj az egész könyvet ideírhatnám....annyira tetszik, még akkor is, ha nem vagyok mélyen vallásos. ez a könyv rávilágít, ne csak azzal foglalkozzunk, hogy a test mit kíván..(javakat főleg) lélekkel ne csak akkor foglalkozzunk, mikor a testünkkel baj van. Lelket is táplálni kell, úgy ahogy nekünk az jó, az éppen kell. Más más szinten vannak az emberek, mi is, ezért soha ne máshoz viszonyítsuk magunkat.
Nagyon jó a könyv, még egy utolsó gondolat a könyvből:
- " Megértettem, hogy életünk állomásai e küldetéseknek a célkitűzésein alapszanak. Összeköttetésben vagyunk másokkal-család tagokkal, idegenekkel-, hogy segítsenek a küldetésünkben. Szükségünk van a segítségükre."

Szép nap!

Itt vagyok, ragyogok..
Mit is írjak, kicsit próbálok a bolgtól három lépés távolságot tartani. Nem az olvasástól, nem az írástól, hanem az ide meneküléstől.
Volt valami hétvégén, ami rádöbbentett pár dologra, sokszor hittem ezt, hogy rádöbbentem, aztán mégsem sikerült.
Ami volt, nem volt szép, nem mondom, hogy nem fájt, nem volt iszonyú rossz, de túl vagyunk rajta. Nem hiába történt gondolom...Lényeg a lényeg, az élet megy tovább.
Viszont kaptam egy telefont, ami végre szép képeket csinál. Vannak akik már látták is. :-) Rengeteget tudok rajta angolozni..szeretem a gyorsaságát is.

Mérhetetlenül jólesett az a sok köszöntés amit kaptam ma tőletek! Nagyon hálás vagyok!
A szeretet csomagomat, most egy időre megkaptam. KÖSZÖNÖM!  Tényleg megkapom ilyenkor, addig míg írtok, gondoltok egy pillanatra rám, nagyon jólesik.:-)

Dörög, baromi meleg van, dunszt...hogy bírjátok? Én ezt csak a Balcsi parton, barna sörrel bírnám ki...hol van az még...Nem baj, várni is nagyon jó!

És persze a mai nap fénypontja, a 15 évvel ezelőtti csoda szép nap, mikor harmadszorra is anya lettem. Isten éltessen kisfiam! <3 br="">

amúgy..:-)

Drága Vivi! Igen a tanulás megy, de azért nem olyan intenzíven, így, hogy túl vagyok a tételek kidolgozásán, már megkönnyebbülve tanulok, tanulgatok. Angolt, meg mint a puzzli-t rakom ki.:-) Férjem tegnap már rám szólt mikor a külföldi hírcsatorna, angol szövegét fordítgattam, majd bekapcsolódott ebbe Mesi is, lehet, hogy túlzásba viszem? :-D

Amúgy tényleg jól vagyok mostanában. tegnap meg is kérdezték élőben tőlem, hogy vagyok, talán kicsit oda is figyelt amit mondtam. Meg rá is jöttem arra, az a bajom, hasonló beállítottságú ember nincs a közelemben. Ugye a barátnőm évek óta nem jelentkezik, csak azért jutott eszembe, mert tegnap anyósom kérdezte, mi van vele? Meséltem ezt azt, sógornőm is meghívott kiskutyázni, és kávézni, jó volt, de más a témakörünk, még ha abban a két órában jó is volt ott lenni, megismerni azt az oldalt is. És teljesen el tudom már engedni, hogy ők mások, más problémával, más örömmel. Másképpen nem lehet élni. Így jó nekem is.
De hiányzik a hasonszőrű barát, kacsintós összemosolygása...

Már sütöm a húst ebédre. Mondtam már, hogy nagyon szeretem a kuktámat, nagy a kukta, így két egy kilós, egy bőrös lapocka, és egy csont nélküli tarja, belefér,, megfűszerezem, és felrakom, két óra múlva, omlós puha fűszeres húsit kapok, ha kicsit ropogósabbra szeretném, betolom napozni a sütőbe őket. Hús imádok ma előnyben, tegnap nem annyira lapátolták a zöldbabfőzeléket.:-)

Ó, ma nézünk nekem telefont..talán nem gagyi képek lesznek már..jó lenne..Móni akkor rakok fel a csipkékről is képet.:-) De nem akarom elkapkodni, és nem is akarok sokat költeni rá, mert augusztus húzós lesz.
Igények vannak iskolatáskára, és van igény jó sok felesleges cuccra a suliban, gyenge láncszem mindenki tudja ki.:-) Mert a fiúknak oly mindegy...És még a legkisebb ugrifüles nem is megy suliba..:-D MÉG!!!

És már várom a nyaralást és nem csak én , hanem mind a heten! :-D De hol van még augusztus közepe....

Péntek

Már egy ideje megfigyeltem, hogy nem tudok csendben tanulni, menni kell a tévének, vagy a család nyüzsög.:-)  Törit egy kicsit letettem, de angolozok, most a doolingot nyomom, alapnak azért tök jó, változatos, nem olyan száraz így az anyag. :-)
Ma nem megyek sehova..(eddig legalábbis így néz ki), kenyér már kel, és ágyneműt húzok, meg főzök, zöldbab főzeléket. Kéne a kertben is tenni, venni..gazos lett. Hajnalban, jó kis csihipuhi volt. :-)
Furcsa, hogy Dávid, ilyen keményen dolgozik az apjával, annyira jót fog ez neki tenni a későbbiekben. Így ez a nyár is elég furcsa, itthon is vannak a nagyok, meg nem is. Dávid dolgozik, Mesi néha dolgozik, ha nem, barátjával van, Bence csajozik, vagy bicózik.. ;-) De mivel itt van nekünk Csenge, a nyár, olyan mint mindig!!! JÓÓÓÓÓ, és nyüzsis :-)
És jön a hétvége..jó lenne tartalmasan tölteni.
Nektek is ezt kívánom!

Még eszembe jutott, hogy mennyire jólesne néha egy egyszerű mondat: És te, hogy vagy?
Tudjátok milyen régen kérdezték meg tőlem??? :-(

Mániám :-)

Aki ismer ,tudja, imádom a csipkét! Minden formájában. Asztalterítő, párnán, polcra rakva tehát mindenhol. Volt múltkor a facebookon csipkevásár, jól be is vásároltam..Még nem jött meg, erre anyósom mondja, menjek vele, két fiók tele van vele. És tényleg! Csodásnál csodásabb csipkék! Ó, elvesztem bennük. Kicsit csalódott voltam, mert akkor nem rendeltem volna, de nem volt egy nagy összeg, így azért mégsem vagyok annyira csalódott. :-)

És igen, reggel befejeztem a töri tételeket. Juhéjjj! :-)))) Olyan boldog vagyok tőle.

Az ebéd erdélyi rakott krumpli, sok zöldséggel. Most viszont, van egy kis dolgunk..megyünk autókázunk megint. :-)

Jó nap..

Ma jól eltérítettem Csengét.:-) Kérdeztem tőle, hogy eljön e velem a DM-be, meg a gyógyszertárba. Persze, hogy eljött. ;-) Még reggel megcsináltam két töri tételt, de még így is 5 tétel van.  Mondjuk a megtanulásával már haladni fogok, míg írom is tanulom, meg ezt már tanultam, ugyebár.:-)
Na, de elmentünk, elintéztük a dolgunkat, majd még akkor sem gondolt semmi másra, mikor a fornettisnél, pizzát választott...sosem szoktunk ott venni semmit. Majd haza felé vettük az utat, mikor lekanyarodtam a szokott útról is csend volt hátul. Mikor meglátta a patakot, felszisszent, de mikor a pataki játszóteret meglátta, na akkor szinte röpült az örömében, ha ötször nem mondta nekem, anya, köszi, hogy elhoztál ide, ez a legjobb napom! Kicsit össze is szorult a szívem mikor annak örült, hogy tele volt gyerekkel. De nem tudom, a mostani gyerekek is olyanok mint mi felnőttek, mindenki játszik vagy  a tesóval, vagy magában. Csenge is le fől szaladgált..pörgött, hintázott, csúszdázott, patakozott, verset költött (bizonyám).:-) Én kicsit tudtam angolozni is közben. Jó volt, majd hazasiettünk, már főztem krumplis tésztát, kel a kenyér, és isteni lecsó illat is terjeng a lakásban.:-)
Szeretlek NYÁR! :-D

rájöttem..

Arra jó mikor kiírom magamból ami fáj, így, majd úgy, átgondolom, aztán szembe jön valami...a megoldás.
Nem értem miért hőzöngök, nem leszek már akkor sem húsz éves, és nem lesznek a gyerekek sem újra csecsemők, és a kapcsolatunk sem kezdő szerelmes páré.
Anya vagyok, nő, meg feleség, Család anya, én vagyok benne a minden mártíromkodás és hőzöngésen túl az összetartó erő, a kapocs. Persze ezt már régen tudom, mert mikor én rosszkedvű vagyok, a család is az, ha én jókedvű vagyok a család is az.
Nem akarok ÉN lenni, MI vagyunk egyek, így kerek az egész. Világ életemben ezt szerettem volna, és míg élek, én vagyok a négy gyermekemnek az anyukája és ez annyira jó érzéssel tölt el. Akkor is ha már nem lesznek mellettem, akkor is én vagyok az anyukájuk.  És mivel a gyermekhez két szülő kell, fantasztikus, hogy ott van ő is mellettem, Ő akivel megálmodtuk a családot. a MI CSALÁDUNKAT! :-)

Stílus, maga...

...az ember!
Így van ez? Milyen stílusod van?
Nekem, kicsit romantikus. szeretem a kényelmest, szeretem a kényelem miatt a nadrágot. (nyáron bajban is vagyok emiatt. :-) Szeretem a szoknyát is, kaptam egy jó tippet a szenvedős combösszeérős szoknya viseléshez. ;-) Szakadt harisnyát levágok térd felett és úgy hordom..hm, hm...42 év kellett hozzá, hogy rájöjjek erre a fortélyra.:-)

Stílus a házban mindenképpen régies, konyhában mindenképp. Máshol inkább szedett vedett stílus..:-D Mindegy, sajnos erre jut a legkevesebb, mármint  nagyobb bútorokra költeni. Amúgy, ha lenne rá keret, ötvözném a régit az újjal, jaj, az nekem nagyon bejön.
Fa, fa, fa..minden kombinációban. :-)
Ha lehetne fa konyha pultom lenne. (ezt még nem adtam fel). És több bútor is, régi lenne, felújítva.

Mostanában imádom a kék színt, inkább olyan tengerkéket, ruhában is, kiegészítőben is. És most, hogy erről beszélek, tengerkék a szemem színe is, de sokat dicsérték..:-)
Szóval szeretem, szívesen használnám, a fehér és tengerkék szín, különösen bútor kombinációkban.
Na majd ötletelek...;-)

MI, ÉN...

Drága Blogom!
Rájöttem tegnap este mi a bajom a blogolással mostanában. Igen, igen..
Mondjuk az, hogy más lett az életem, mint kb öt éve volt. Felnőttek a nagyobbacska gyerekek, róluk sokszor azért nem írok, mert ők már szakadnak le rólam, (persze, közben meg nem), de mégis már nem a klasszikus értelembe véve gyerekek. Hanem, fiatal felnőttek.
Itt van Csenge, a maga öt és fél évével, annak minden cukiságával. Róla lehetne sokat írnom, de ha róla írok, olyan mintha a többi három nem lenne nekem éppen ugyan olyan fontos.
Aztán, ha már család, írhatnék a férj feleség kapcsolatról, de ez meg személyes. Mondjuk azt leírom, nehezen viselem Zsolti és Dávid (ők egyformák nagyon, és most együtt is dolgoznak) állandó zrikálását. Nem tudom, nekem egy ponton nem vicces. Én rágódom rajta, nincs humorom, és bevallom sokszor rosszul is esik. Persze ők ezen is nevetnek, mert szerintük csak húznak vele..ha meg nem nevetnek, megsértődnek. Mert én is visszaszólok, az meg már nem humoros.
Mindegy, van az életben ennél sokkal nagyobb, fontosabb dolog. Majd túllépek ezen is. Azt meg már ne várjam, ami eddig sem volt!

Magamról írhatok mint eddig is tettem, de sokszor olyan szomorú, hogy ide menekülök, írni, olvasni...Olyan furcsa tásrsas magányos lettem...
Persze senki ne gondoljon nagy dolgokra, az élet ugyanúgy megy tovább...csak éppen többször érzem mostanában ezt, mint nem!