2020. december 31., csütörtök

Idén utolsó bejegyzés

 Amúgy sem volt sok bejegyzés idén...nem ígérem,  hogy majd jövőre több lesz,  de törekszem, aztán alakul majd.

Összegzést erre az évre igazán lehetne írni,  mindenkit érintő járvány,  erről csak annyit írnék mindent megváltoztatott körülöttünk. Gyomorforgató a körülöttünk belénk pumpáló hírek, hogy csak arról szólnak, milyen jó a karantén,  így sokat együtt vagyunk, megtanulunk kenyeret sütni, lecsendesedtünk,  sorozatmaratonba fogtunk   és idén le kell mondanunk a külföldi nyaralásról,  nagy bulikról...sorolhatnám.


Közben meg a folyamatos félelem,  lesz holnap betevő? Szerencsések vagyunk,  volt munkánk. De milyen áron?

Én próbáltam tartani a frontot,  minden téren,  nem azért,  mert ezt akartam,  így jött ki.

Zsoltinak volt a legnehezebb,  egész évben a bizonytalanság,  a legjobb ebben, hogy mindíg dolgozott,  de azért néha olyan munkát vállalt...na sokáig lehetne mesélni róla. Érzelmileg borzasztó év volt,  igazi hullámvasút.  

Boldogság netovábbja, Szofi születése,  minden nap bearanyozza életünket. Mai napig jó látni Mesiéket milyen szülők lettek,  és büszkék vagyunk rájuk.

Ami a legnagyobb változás ebben az évben,  rájöttem, milyen törékeny a lelki békénk,  családi életünk. Mennyit kell dolgozni, elfogadni a változást,  mennyit változunk mi is. És nem mindíg úgy van, ahogy szeretnénk.

Idén le kellett zárni a múltat és bele kell fognunk az új életbe. Ez azért nehéz,  mert körülöttünk minden a régi,  emberek is, tárgyak is, mégis újra kell mindent építeni.  Kicsi előny, talán az alapok stabilak.

2021-re több célom van. ( ez is furcsa, sosem szoktam új évre fogadalmat tenni, most is inkább kívánom magunknak) legyünk továbbra is egészségesek,  ez a legfontosabb. Legyünk ugyanígy együtt,  számíthassunk egymásra. Nem könnyű feladat,  de megéri. Kívánom, hogy tálalják meg a fiúk és Zsolti is azt a munkát ,amiben ki tud teljesedni.  Én is maradjak itt ezen a munkahelyen,  próbáljak kicsit többet magammal foglalkozni,  ne hagyjam befolyásolni magam, ezzel mérgezni magam és a környezetem. 

Mesiék jól csináljak, legyen sok örömük 

egymásban.

Csenge is legyen ilyen amilyen most,  mosolygós,  kedves. 

Bence és Davíd is tálalják még a boldogságukat. 

Dávidnak kívánom a legjobban, hogy kinyíljon,  szeressen, szeressék. 

Bence már tervezi a jövőjét. Ez is izgalmas. 

Unatkozni sosem szoktunk,  én pihentem is ebben a pár napban, persze az a klasszikus pihenés nincs,  ekkora családban így van. Nem baj, így szeretjük. 🥰


Kívánom nektek is drága blog olvasóim,  legyen olyan 2021 amilyennek nagyon szeretnétek. 

Megtiszteltetésnek tartom, hogy olvastok, hogy itt vagytok, olyan sokat kaptam mindíg Tőletek,  hálás vagyok!❤



2020. december 14., hétfő

20 nap ❤

 Pontosan 20 nap! Pontosan ennyit leszek itthon!

Annyira örülök ennek most,  mintha valami nagy jutalom lenne. 

Jutalom is, mert most megérdemlem úgy érzem. És pihenni fogok,  semmi nagy cécó a lakással,  semmi nagy "megváltom a világot " lesz mikor a semmit fogom csinálni,  csak ami jólesik.  Hosszú kemény év volt. Kell töltődni....❤

2020. december 11., péntek

Decemberben már..💚

 Olyan görcsösen várom a végét idén a munkának,  vagyis nem a munkával van a bajom, szeretek bent lenni...de, fáradt vagyok.jo lenne csak lenni magamba egy kicsit.  

Pedig már csak két munkanap és holnap egy maratoni leltár és munkahelyi szülinap. Hétfőn megyek utoljára idén dolgozni. Mehetnék még két napot ezt azt csinálni,  de engedélyt kaptunk,  hogy a jövő év csúsztatás terhére otthon lehetünk már,  bevallom én ezt választottam.

Tehát nem panaszkodom, mégis megijedtem reggel a tükörbe nézve,  amúgy is karikás szemem dupla karikás 😄

Itthon, Dávid valami vírust benyelt,  fáj a hasa két napja...persze csomó papírt kéne elintéznie,  pont a tb-t is. 😔 Bence szenved már,  suli sincs nagyon, munkája semmi november óta,  ugye nincs vendéglátás. Itthon sokat segít,  ami jó, de neki ugye nem elég.

Terveztem,  hogy jövőhéten mit nem fogok csinálni 😁 erre Zsolti is itthon lesz, na ő nem egy igazán lazulós szabin levő. 🙃

Azért jó lesz majd, úgy csináljuk,  hogy jó legyen!

2020. december 1., kedd

Alakul...❄💜

 Úgy volt, hogy most pénteken szabin leszek, majd jól felkészülök a hétvégi szülinapra, mikulásra . Aztán tegnap gyorsultak az események a munkahelyemen.  Minket, akik talpon vagyunk,  védeni akarnak,  így egy héttel előbb zárunk. 14.-én még dolgozunk, rendelés is lesz,  de utána már csak 4.-én megyünk dolgozni,   úgy hogy a szabim oda tolódott,  lesz még így 3 nap mínuszon, de nem érdekel....pihenni AKAROK. Önző módon.mert úgy érzem megérdemlem, még megérdemeljük mind.

12.- én még leltár is lesz...munkanap. Szóval azért még van munka, bőven.


Most mindenki boldog ünnepek helyett,  egészséget kíván. Milyen igaz...azért jó lenne nem beleesni ebbe a nyavajába. Nem lesz gyerekekkel a karácsony, nem lesz munkahelyi karácsony. Furcsa lesz.

Csak úgy iderakom alig látom a betűket...Még győződöm magam csak a fáradtság miatt. Frászt,  öreg vagyok.😁😁😁😁😁


2020. november 29., vasárnap

Két nap és december🌲⛄❄

 Három hét és karácsonyi hét lesz már.  Ennyit is dolgozom még, amibe lesz egy szombat is, mikor leltározunk.  Úgy gondolom hamar itt lesz.  

Most ebben a pillanatban túl hamar,  mert lesz mikulás és szülinap is, mert a 10 éves várja nagyon , ajándék megvan a szülinapra,  mikulásra semmi. 4.-én kiveszem az egy nap szabimat ami maradt az évre,  akkor próbálok majd venni ezt azt. Fejben már alakul kinek mit veszek,  de utána kell járni.  Kicsit egyedül érzem magam vele,  mert Zsolti szerint nem kell semmi ,ebben a helyzetben főleg,  csak legyünk együtt.  Oké,  nagyon nem kötelezhetünk mert idén nincs jutalom, örülünk, hogy fizetés van. De én szeretnék kis meglepetést okozni mindenkinek. Így egyedül vagyok ezzel , hogy kitaláljam,  megvalósítsam.  Ez azért nem akaszt ki, mert általában így van. Nem most alakult ez így, és ettől még csupa jó tulajdonsága van Zsoltinak.😁 

Azt azért remélem jól lesz mindenki, mert éppen nővérem van benne,  valószínű vírusos, de vicces ez a tesztelős,  karanténos mizéria. Semmi protokol,  semmi követés...gondolom már semmi kapacitás erre.  

Egyik nap azért elgondolkoztam,  én is mennyi emberrel találkozok naponta,  fertőtlenítek folyamatosan, maszk...de már mindenki jön megy, és mondják,, hogy betegek, vagy voltak, vagy karanténban vannak, vagy senki nem tudja, abban kéne e lenniük? Döbbenet...en nem mondhatom, és több millióan nem, hogy önkéntes karanténba megyek, home officelok mert nem olyan a munkám. Vagyis mondhatom, csak éppen akkor lőttek a munkámnak....

Persze én nagyon optimista vagyok,  ez legyen  a legeselegnagyobb bajom, mit vegyek karácsonyra, mit süssek,  és van hová bemennem dolgozni.


Van most ebben most jó is, fiúkkal sokkal többet vagyunk együtt,  nekem ez jó, és jönnek ma Mesiék is, jó délután lesz.🤗❤


2020. november 16., hétfő

Hogy vagytok?😊

 Ez a jutalmam,  ez az egy óra ma reggel, minden gép dolgozik én meg meg pizsamában vagyok. Ma 10 órára megyek dolgozni.

Hogy vagytok,  lelkileg? Tényleg érdekel!!!!


Én jól vagyok, testileg nagyjából,  csak a szokásos hormonos...kicsit nyomi.

Lelkileg nagyon dolgozok rajta,  hogy jól legyek. Hiszen jól vagyunk,  együtt vagyunk,  kell most ennél több? Igazság az, hogy nagyon szomorú hírek vannak szinte mellettünk.  Én próbálom  ennek fényében, teljesen másképp látni mindent. Azt hittem nyáron,  nem így lesz...


Na mindegy, nem ragozom tovább.

Szülinapja lesz nemsokára Csengének,  10 éves lesz...nem semmi! Várja nagyon. Megrendeltem az ajándékát,  kitaláltuk a tortát is. Egy baj van, lehet nem tud jönni a két barátnője ebben a helyzetben. Unokatesót azért meghivjuk,  egy pizsama partyra. 

Pedig ezt a szülinapot jól még akartuk ünnepelni,  még is fogjuk. ☺

Viszont milyen jó , hogy a fiúk is ennyit itthon vannak, jó velük.  Bence már unalmában iszonyú sokat segitett a hétvégén,  ma még korán kelt és örömmel ment a suliba,  még oda is örömmel ment,  csak végre menjen.😁😁😁😁 gyakorlat van, árra kell bemenni. 


Na lassan készülök,  légyen szép napotok! És várom, hogy megírjátok ki hogy van?❤

2020. november 11., szerda

Ez van most, mindenhol. 😏

 Igazság az, próbál az ember pozitív lenni,  alkalmazkodni,  hirtelen, mindenhez. Mert persze lehetne rosszabb is,  persze lehetne jobb is, de ugye azért sokkal jobb érzés,  hogy van ,"lehetne rosszabb is."

És akkor már más minden, félig tele a pohár , persze ott hátul az a kisördög,  ott motoszkál, mindíg.

Kertek alatt a vírus.  Én fertőtlenítek folyamatosan a munkahelyen, boltba,  be-ki...maszkban dolgozom, szülők jönnek,  mennek, bizonytalanok.  Sok a beteg munkatársam,  nátha, ki jobban, ki kevésbé...ki tesztre vár,  ki már nem. 

Mi még birjuk,  biztatunk,  tesszük a dolgunkat,  reménykedünk, kitartunk....mint mindenki más. 


Optimista, kicsit jobb kedvembe viccelődők is, hogy bárcsak karanténba lennék,  két napig aludnék...😁 aztán persze,  rossz napokon, félek,  aggódok,  jövőkép miatt. 


Tavasszal a nyár biztatott,  most a karácsony, csak 43 nap, pikk-pakk itt lesz...és akkor,  remélem,  csak az lesz a dolgunk,  hogy kitaláljuk milyen finomat süssünk ☺🌲

2020. november 4., szerda

Lesz? Persze❤

 Elkezdtem aggódni,  vajon lesz karácsony idén?

Persze a kérdés költői,  hiszen tudom,  hogy lesz mert kell, hogy legyen...mert ez tart életbe mostanában. 

Szofi első karácsonya 🧡

De vajon Csenge 10. Szülinapja, hogy lesz megünnepelve? Pedig úgy várja...🤔

Nem lesz adventi vásár,  már ez sem....😒 online...-oké,  majd legurítunk online egy forralt bort..🤔

Tudom lehetne nagyobb bajom is, ne legyen.

2020. október 28., szerda

Sokoldalú, sokszínű, sok....!?

 Szóval,  sok(k) vagyok mostanában magamnak. Azt sem tudom melyik vagyok én,  tudom, tudom mind én vagyok, nehéz szerep mind.


Elsősorban Anikó vagyok 46 éve,  majd "ezer" darabra hullok . 

Nő vagyok 25 éve,  23 éve feleség egy olyan EMBER mellett ahol megtapasztaltam a jóban, rosszban szerelmet, szeretet is a mai napig.

Anya vagyok, 22 éve, életem fő művei,  a karrierem,  nem mondom,  hogy tökéletes,  sőt mennyi mindent másképp csinálnék. Egy darabig olyan könnyű volt,  hiszen csak a test fáradt a napi rutinba, míg most...a lélek szakad szét.  Hisz van egy felnőtt lányom aki feleség lett és anyuka,  az akit először hordtam a szívem alatt,  aki mindenben az első volt...van két szép szál legény fiam,  nagyobbik nem akar még felnőni,  világ összes fájdalma a vállán,  zárkózott, nem tálalja a helyét sosem tálalta,  várom,  remélem csak a kamaszkor fájdalma nyomja a vállat. Pedig annyi pozitív tulajdonsága lenne, ha nem lenne ennyire sündisznó. Aztán ott van a másik aki azt hiszi,  ha flegma nagyon macsó lesz,  nem mindíg tetszik a stílusa. De életre való,  kedvelik,  van kisugárzása  ...de, nem igazán tervez, élj a mának...és, hát van a legkisebb, aki már nem is kicsi 10 éves nemsokára..kicsit lelkiismeret furdalásom van vele kapcsolatban. Ő a leganyásabb,  legbújósabb,  legbabább,,pedig már keveset vagyok vele, sokkal kevesebbet mint a többiekkel voltam, jól veszi ezt, de tudom ,hogy hiányzom neki.

És akkor lassan fél éve nagymami vagyok, ez egy fantasztikus érzés,  tudom,  hogy sok, sok láthatatlan szál köt össze,  mégsem szuszog akkor a mellkasomon  mikor én akarom. És csak szereted,  szereted mert csak ez a dolgod.

És ott a munkahely , ott vagyok ÉN  lánykori nevemen,  én....napi 24 órából 8 órát.  

Tudjátok ez nem panasz, de van mikor csak kapkodom a fejem,  kamasz, felnőtt,  feleség,  gyermek, Anikó,  nő,  ja és anyós, mami ez mind én vagyok, egy szerepben mindenhol más, más kell belőlem,  hol elég legyek, hol ne legyek sok,  hogy eleget legyek, szeressek....szeressek mindenhol máshogy, és mégis ugyanúgy.

Nehéz, mert tudom az ember nem tud mindenhol megfelelni,  van ahol sok, van ahol kevés van belőlem. És csak bízom akkor ott, ép elég. ❤


2020. október 25., vasárnap

Idő


 Ebben a pillanatban úgy érzem időmilliomos vagyok. Plussz egy óra,  háromnapos hétvége. Ez igen! Mindig három naposnak kéne lenni,  mindenre jutna idő.

Csütörtök délután már én voltam a nyerő,  háromig dolgoztam csak. Elmentünk bevásárolni,  ez mindig elvesz csomó időt a hétvégéből. Pénteken elmentünk egy nagyot sétálni a patakra,  gombát is szedtünk. Szombaton főztem bablevest, tettünk vettünk majd kitaláltuk menjünk el a decathlonba Csengének téli bakancsot venni, én is kaptam. 😉Más is kitalálta ezt,mert bedugultak a áruházakba vezető utak, hazafelé még nagyobb -gáz volt. Ha már decathlon, akkor pepco is. Szeretem azt az üzletet,  lehet olcsón zoknit,  bugyit venni Csengének is, most sálat sapkát is vettünk magunknak és mindíg van valami szép dekoráció is amit nem lehet otthagyni 😁😁😁😁 mondjuk most őszi dekorációt akartam venni a barátainknak ajándékba,  de nem volt sehol semmi,  csak karácsonyi,  nem mondom, hogy nem volták azok is szépek,  de haladjunk sorban,  még ősz van. 

Igen délután találkoztunk a barátainkkal ezer éve nem talalkoztunk, nagyon jó volt, végre. 

Ma meg, csak főzök finomat.  Tarját sütök és fűszeres zöldségeket sütök. Süti még van, linzer és kókuszgolyó.

És mivel az idő is borús,  esős délután bevackoljuk magunkat. 

Legyen nektek is szép napotok.

Megmutatom Szofit,  olyan édes...