Elgondolkodtam a minap, hogy jót teszek e a családnak, hogy nem járkálunk nagyon sehova, Csengével nem járkálok naponta játszótérre, gyerekekkel sem megyünk nagyon sehova. Szeretek itthon lenni. Zsolti is, ezt is tudom, a gyerekek meg ugye, amit látnak, nekik az a jó éppen. Vagyunk elegen, nincs egy perc csönd, sem unalom. De vajon a gyerekeknek nem kellene több inger? Fiúk jó időben mennek pecázni Zsoltival, sokat tanulnak belőle, készítik a voblert (nem tudom így kell e írni???) , állandóan pakolják a peca cuccot. Ha már nagyon unják magukat mennek a patakra, bandázni. Volt nyáron bunki építés, katonás, harcias, volt foci őrület. Most pár napja a legó csörgést hallom. Ők ketten nagyon jól elvannak, kiegészítik egymást, ha jön egy vendég gyerek felbomlik a szövetség közöttük.
Mesi éli a mai kamasz minden napokat. De mindig mondom neki, kicsit többet kimozdulhatna, na ekkor jutott eszembe a fenti gondolat. Én mondom mozduljon ki, mikor én sem teszem. Jó lenne néha összejönni kedves barátokkal. De a környezetünkben, nincsenek olyanok, akiknél vagy van egy ilyen pici mint Csenge, vagy olyan nagy, mint a nagyok..így nehéz összehozni.
Ami engem annyira nem is bánt. Most még jól el vagyok ebben a burokban, teljesen kielégít a pelenkázás, főzés, etetés, mosás, takarítás. Persze ez nem azt jelenti, nem érdekel a környezet. De nagyon is. és nyitott is vagyok rá. De ugye azt tapasztalatból írom, ha én nem kopogtatok, más sem kopogtat. Hétköznap terelem a gyerekeket, hétvégén meg ünnep nap, mert akkor Zsolti is itthon van. Megtanultam, akkor nem sikálom a házat, hanem jobban együtt vagyunk, sétálunk, beszélgetünk.
Csengének viszont kellenek a tapasztalatok, hiába imádja itthon mindenki, és játszik együtt a nagyokkal állandóan, kellenek neki az új ingerek. Ha nem lesz már ez a borzasztó meleg, jobban fogunk sétálni is. És csak remélem, a gyerekeimnek is éppen elég kielégítő az itthon lét, mint nekem.:-)
Mesi éli a mai kamasz minden napokat. De mindig mondom neki, kicsit többet kimozdulhatna, na ekkor jutott eszembe a fenti gondolat. Én mondom mozduljon ki, mikor én sem teszem. Jó lenne néha összejönni kedves barátokkal. De a környezetünkben, nincsenek olyanok, akiknél vagy van egy ilyen pici mint Csenge, vagy olyan nagy, mint a nagyok..így nehéz összehozni.
Ami engem annyira nem is bánt. Most még jól el vagyok ebben a burokban, teljesen kielégít a pelenkázás, főzés, etetés, mosás, takarítás. Persze ez nem azt jelenti, nem érdekel a környezet. De nagyon is. és nyitott is vagyok rá. De ugye azt tapasztalatból írom, ha én nem kopogtatok, más sem kopogtat. Hétköznap terelem a gyerekeket, hétvégén meg ünnep nap, mert akkor Zsolti is itthon van. Megtanultam, akkor nem sikálom a házat, hanem jobban együtt vagyunk, sétálunk, beszélgetünk.
Csengének viszont kellenek a tapasztalatok, hiába imádja itthon mindenki, és játszik együtt a nagyokkal állandóan, kellenek neki az új ingerek. Ha nem lesz már ez a borzasztó meleg, jobban fogunk sétálni is. És csak remélem, a gyerekeimnek is éppen elég kielégítő az itthon lét, mint nekem.:-)
Mi viszonylag sokat megyünk, de inkább csak járkálunk, kirándulunk. Ritkán járunk vendégekhez és sajnos hozzánk is kevés jár. Nekem hiányzik.
VálaszTörlésBevallom, egy igazi jó barát, meg család, hiányzik nekem is nagyon. Aki csak úgy becsönget, érdekli mi van velem, velünk. Majd én is becsöngetek, majd megkérdezem, Ő hogy van? De sajnos ilyen nincs, és szerintem már nem is lesz.:-( Mi is sokat sétálunk, kirándulunk. De hatosban, én azt nagyon szeretem.:-)
Törlés:( Miért én már nem vagyok senki se ? Én ahogy tudok mindig megyek és mindennap figyelek rád hogy mi van veletek ! Puszi
TörlésDe Te mindig jössz! És őszintén érdeklődsz, meg én is felétek! Főleg most a barátokra gondoltam!;-) Jó, hogy vagy nekem!!!!:-) Puszi!!!
TörlésMi is itthonülők vagyunk inkább, és pont így van nálunk is, hogy hétköznapra marad a házimunka, mert hétvégén együtt vagyunk.
VálaszTörlésVolt olyan családi barát akik, nem tudták milyen az, mikor nálunk hétvégén együtt vagyunk. Ott az apuka, mindenhol volt, csak otthon nem. Nálunk, ha együtt vagyunk, akkor tényleg együtt vagyunk!:-) Domi, Te érted akkor ezt!:-)))
TörlésNálunk kicsit másképpen vannak a dolgok...talán éppen ezért is szeretünk négyen lenni. Különleges helyzet amienk, itt szinte állandóan van valaki, reggeltől estig bármikor csöngethenek ilyen -olyan üggyel.Ez a hicatali része, ami akarva akaratlanul átszövi magánéletünket is. megszoktuk, szeretjük.
VálaszTörlésEzenkívül meg van a család, akik szintén igen sűrűn itt tanyáznak, tömbházból is menekülendő:)..., és akkor még abarátokról nem beszéltünk.( itt persze több kategória..).
Summa summarum, mi ha elmegyünk, akkor két lehetőség van- vagy agyülekezet valamelyik rétegével együtt tesszük, vagy kisajátítjuk magunknak a napot, és CSAK négyen...mindkettő jó, és kell.
A nyáron alíg voltunk itthon( és ezt nayon le szeretném írni, csak valahogy időm legyen), a végére már azt mondták a lányok: maradjunk végre itthon:)Elfáradtak.
Én azt gondolom, hogy jó az, hogy harmoniában otthon vagytok. Tökéletes. És ha úgy kell legyen, hogy kerüljön valaki, aki becsönget megkérdezni, hogy vagy, akkor az megkerül. és jó barát lesz:)
A biztos, meleg otthont semmilyen más inger és környezet nem helyettesíti:)
Üdv.
Én is ezt szeretném. Jó dolog sokat menni, utazni családostul, de jo lenne, ha tobb, számunkra kedves ember találná meg csak úgy minket, vagy állna meg egy kávéra, szörpre, sütire.
TörlésIgen, Neked Júlia, a munkád miatt is nyitott a portád. De amit leírtál, főleg az utolsó mondatodban, melegséggel töltötte el a szívemet! Talán így van, így kell lennie!:-)
TörlésNekem is mostanában támadtak hasonló gondolataim, így megszületett a döntés, költözünk. Talán ott kicsit könnyebb lesz kimozdulni, mert itt gyakorlatilag nulla programlehetőség van.
VálaszTörlésIgen? De jó nektek...bár szeretek itt lakni, de ha lehetőségünk lenne, mennénk az Őrségbe.:-)
TörlésNekem is pont ez "hiányzik",az a baráti család ahol egyidősek a gyerekek és mi anyukák,apukák is egy húron tudjunk pendülni.Nem mondanám magunkról,hogy zárkózottak vagyunk de a másik véglet sem lenne igaz.Sokat vagyok itthon Én és a gyerekek és amikor teheti Jocim is.
VálaszTörlésMi is inkább kirándulósabb/sétálósabb család vagyunk.
Zárkozotabbak lettünk az biztos. De ebben is van jó, nem máshol keresünk valamit, megtaláljuk otthon!:-)))
TörlésAnikóm! Nálunk ugyanaz a helyzet, mint Nálatok! Hétközben a hajtás, hétvégén együtt a család, közös étkezés, játék, kirándulás. Örülünk egymásnak, hogy van időnk együtt lenni. Hétközben néha elmegyünk a játszótérre, de nem tolonganak nálunk a gyerekek, nem kopogtatnak be csak úgy. Itt az a szokás, hogy telefonálnak előtt, megbeszélik, mikor találkozzunk. És ez a problémája jó pár ismerősömnek, akik nem itt születtek, oroszok, keletnémetek. Jó lenne, ha olyan élet lennen itt is az utcán, mint otthon, ha tényleg lehetne bárhova menni és csak úgy kopogtatni.
VálaszTörlésNekem a család hiányzik a legjobban, hogy azok a kötelékek csak nagyon ritkán erősíthetőek. És igen, ha én nem kopogtatok, nálam sem kopogtatnak. Kíváncsi vagyok az emberekre, meg is ismerek sokat, de érteni nagyon keveset. A gondolkodásmód amit otthon magamévá tettem, az itt hiányzik.
Nagyfiú sem szeret elmenni itthonról nagyon. Sokszor beül a szobájába és könyveket, az újságjait nézegeti, remekül el van magával. Még örülök, hogy nem egy utcagyerek, talán később se lesz az. Talán neki ez az itthoni kiegyensúlyozott élet, a meleg, szeretettel teli légkör később is olyan puha vatta lesz, ahova midig beleeshet és felfogja az esését. És bele is fog esni, mert lesz bizodalma hozzá, hozzánk. Sok beszélgetés, együttes tevékenység, közös élmények. Bízom benne, hogy ezeknek elég megtartóereje lesz a számára. No ezért gondolom úgy, hogy jó az otthon melegében lenni, néha kimenni. De nem állandóan. Anyósom mondta a sógoromnak, akik minden vasárnap megjelentek nála és neki már sok volt, mert a sógornőm elég különlegesen viselkedett, míg kicsi volt a lánya, hogy tudni kell az embernek otthon is lenni, együtt és nem csak menni. Nekünk ezzel semmi bajunk. Sokszor csak délután köszönünk be anyósomnak. Pedig ott lakunk fölötte. Hát ennyire szeretünk mi otthon lenni! :-))
Igen, nálatok még a másfajta kultúrát is meg kell szokni. És örülök, hogy ti is szerettek otthon lenni!:-)
Törlés