2020. április 30., csütörtök

Jó - rossz... 🤨❤️

Az ember mindig tervez, aztán...
Reggel még úgy gondoltam, írok egy jó kis pozitív bejegyzést. Aztán most... Már a gondolataim negatívak. Persze tudom ez egyenes arányos a migrénemmel. 
Mert fáj, igen a fejem, de az a legkisebb dolog amúgy az aggodásomnak. Dávid tegnap este óta lázas, az mind semmi de mellette a torka úgy be van gyulladva, alig tud beszélni és nyelni. Mikor ha nem ebben a vírusos időben, mikor, ha nem négy nappal, hogy Bence érettségizni menne, mikor, ha nem Mesi utolsó idejében?
Persze mérges voltam a szitura, utána meg bűntudatom volt, hogyan tudnék segíteni neki?
Közben meg tervezzen az ember? Csak jól felhúztam magam, a nagy kormány bejelentésen, nesze semmi, fogd meg jól. 🤨 Mikor már a tegnapi két órás Skype megbeszélés után, megbeszéltünk a májusi munkarendet, közölte a kormány, suli az nincs, de minden nyit dolgozhatunk is (ami jó, mert pénzből él az ember) vidék kontra Budapest megint összeugrasztva.
Én most Szofi érkezése miatt kifejezetten örültem volna, ha májusban még zárva vagyunk, inkább áldoztam volna több szabit. Mondjuk hülye vagyok mit morfondirozok rajta, mikor ezt papolom Zsoltinak hetek óta. 😁 Majd alakul úgyis, csak múljon már el a fejfájásom. 😍 És gyógyuljon meg Dávid hamar. Még jó, hogy az ő vizsgája május végén lesz. 

Amúgy front van? Olyan édes volt ma Mesi 😍 beadtak egy kiló kenyeret és kicsit láttam, pont úgy néz ki, mint egy utolsó idős kismama, csodaszép. ❤️❤️❤️❤️

2020. április 27., hétfő

Vagyunk, hol így..hol úgy..

Na igen, azt hittem majd minden nap jó sokat írok, hát nem. Nem azért mert nem történik semmi nálunk, na nem azért, hanem mert vagy olyan dolog amit nem szeretnék nyilvánosság elé tárni, vagy úgy gondolom csipp csupp dolog, minek írjam le.
Szeretek itthon lenni, nagyon, nagyon régen volt, hogy egy szürke hétköznap is, két fogásos étel van az asztalon, ilyen rendben nem volt a lakás nagyon régen, tiszta ruha, a természet is ébredezik.
De hiányzik az önálló gondolatom az, hogy a munkahelyen én vagyok, ÉN ANIKÓ.

Van bőven mit csinálni is itthon, el megy a nap, a munkával, tanulással, házimunkával. Közben amit nem akartam leírni, de nagyon felemészti a családot ,legalábbis kettőnket most (és nem tudom, vagyis valamilyen szinten biztosan, hogy a vírus miatt) Zsolti munka keresése. Annyira összetett a probléma, amit gerjeszt magának, (nem tudatosan)hogy nagyon nehéz ezt most nyugodtan, türelmesen, támogatóan kezelni. Pedig más lehetőség nincs. Még bírom, de azért én sem vagyok a türelem szobra félek, hogy egyszer nem leszek. És ez a folyamat nem egyik napról a másikra jött elő. És ami miatt türelmesnek kell lenni, hogy tudja mindenki, hogy szerencsések vagyunk a mostani helyzetben is, van lehetőség, van valamennyi biztonság, van fedél a fejünk felett, és a legfontosabb egészség. Mégis küzdünk nap mint nap, biztos nem véletlen, hogy ez most így van. És teljesen megértem Zsoltit, mondjuk most ez a legtöbb amit tehetek.

Sulinál is tegnap kifakadt az anyuka, hogy Ő ezt a tanítási rendszert, hogy megkapjuk az anyagot, majd csináljuk, ellenőrizzük le, nem tudja munka mellett csinálni. Másik anyuka is írt, hogy igen a tanároknak kellene tanítaniuk. Kérdeztem én, hogy milyen felületen, ha dolgozunk? Válasz az volt, ő kinyitja a fb a gyereknek reggel, és azon, vagy saját fb oldalán? Hát én még nem akarok Csengének csinálni. Heti egyszer mikor megyek dolgozni, akkor viszem a gépet magammal. Kitalálta a tanárnő, mivel nekik nem lehet más felületen tanítaniuk mint a classroom, így azon próbál ma bejelentkezni, de nem lesz kötelező.

És mi lesz lassan? Ki tudja? Senki, tudom. De mi lesz nyáron? Szerencsések vagyunk ebből is. Ha elindul az élet, akkor már azért lassan itt tudjuk hagyni Csengét megfelelő intézkedések mellett pár órát...De még azt sem tudjuk mi lesz a sulival idén?
Bence érettségizik. Dávid technikumi vizsgát tesz. (nem tudjuk mikor) Persze lazák, de tudom, hogy idegesek belül. Meg lesz ez is, és munka? Véleményem szerint lassan visszaáll a rend. Persze majd maszkban, fertőtlenítve...az sem lesz könnyű, sőt.

Én nem tudom mi lesz, de most azt látom, négy fajta ember van, vannak azok akik meg sem álltak, vírus ide, vagy oda...még több munkájuk lett. Vannak azok akik elveszítették a munkájukat, keresgélnek kétségbeesve, hiszen semmi tartalék nincs, vannak azok akiknek volt tartalék, fennen hirdetik a "maradj otthon" című szlogent, jókat vihognak a kamerába. (és persze nagyon sajnáljuk őket), vagyunk mi, akik kapaszkodunk még a munkahelyünkbe, dolgozunk, home office, bemegyünk a munkahelyünkre, otthon vagyunk, tanítunk, háztartást vezetünk... Senkinek nem könnyű.

Persze próbálja az ember a legtöbbet kihozni belőle.
Képzavar is van bennem, itthon van az ember, csinál pár olyan dolgot, amit szabin szokott, közben meg csomó olyan dolgot is csinálok amit előtte sosem, készenlétben kell lenni, itthoni környezeteben beszélni, agyalni a munkáról.

De az biztos, Csengével ilyen sokat régen voltam itthon.:-)

2020. április 23., csütörtök

Mindennapok

Azért sajnálom azokat az embereket most, akik elveszítettek a munkájukat, vagy amúgy is éppen valamilyen válságban vannak, lelki, testi bármilyen. Milyen nehéz lehet nekik most.
Hiszen nekünk is nehéz most, nekünk akiknek van munkájuk, van egészségünk.
Legnagyobb probléma a bizonytalanság. Mindenhol az, munkahelyemen is egyik pillanatban már tervezzük a nyitást, másik pillanatban aggódva tervezzük a bezárás közben az akciotervet.

Itthon is rájöttem mi a bajom. Ez a home office is nehéz úgy, hogy mindenki itthon van. Zsolti most csak pár napot. Csenge tanulása még nem önálló. Ott kell lenni vele, de nagyon ügyes.
Mikor elmegy az ember dolgozni ott csak azt csinálja, hazamegy az ember akkor azt.. Most egy nagy katyvasz van. Azért örülök, hogy heti egy alkalommal bemegyek a munka helyre, ott bár teljesen üres, egyedül vagyok, mégis jó érzés ott lenni, dolgozni.

Aztán meglátjuk mi lesz... Zsoltinak is az új helyen.

Mesi jól van. Tegnap voltak ultrahangon nagyon édes Szofi, kis pufika. Úgy várjuk már. ❤️


2020. április 16., csütörtök

nem mindig dühös...

Persze nem mindig vagyok dühös. Pl most sem, mert egy nagyobb falat munkát megcsináltam, ami csomó időt vett el, ami jelen helyzetben jó, hogy van.
Süt a nap kint, ez is jó, tegnap bent voltam a munkahelyen, úgy elment az idő, annyi mindent kellett csinálni és nem is végeztem, pikkpakk 4 óra volt. Elmentem vásárolni. Én azt látom, vagyis tegnap az volt, hogy mindenki kicsit nyugodtabb volt. Olyan beletörődött. Tartottunk távolságot, de nem volt olyan riadt arcok tömkelege, ha egymásra néztünk. Egy kisgyerek volt a boltban, Ő tátott szájjal nézte az embereket, akik néha maszkban, néha nem, vásárolnak. Mivel rajtam nem volt maszk (sem kesztyű, igen a táskámba volt, de én inkább fertőtlenítem a kezem előtte, utána) így szélesen rámosolyogtam a kislányra, elsőre nem tudta hova tenni ezt a kislány, de bizonytalanul utána visszamosolygott. Nem kövezem meg az anyukát, hogy elhozta a boltba. Hova tegye, ha nincs közelben segítség?

Új felületet kaptunk a classroom-ban, generált egy új e-mail címet. Annyi belépő gmail feület van, munkahelyi, régi itthoni, újabb itthoni, most a Csengének külön. És csak én használom a laptopot, amit kaptam dolgozni.
Persze feladatot még nem, bocs most nézem, mégis kaptunk...de mivel nem a telefonom az alapbeállítás nem kaptunk értesítést, na mindegy, akkor lassan tanulunk.:-)

Megkaptuk a májusi munkabeosztást is, ez is jó. Aztán Zsoltinak meg van egy lehetőség...régi munkatársai összeálltak és egy új helyen próbálkoznak. Van benne jó dolog, bejelentett munka, (mondjuk nem teljesen) régi munkatársaival lenne, azt kellene csinálni mint az elmúlt öt évben, fix (mondjuk ma mi az?), ami negatív, nagyon messze van a munkahely tőlünk, 9-10 óra munka+ az utazás.
Most is folyamatosan dolgozik Sógorommal, ami azért több részből megnyugtató, van belőle pénz, és lelkileg is érzi szükség van rá, de mellette nagyon elfárad, nagyon...:-(

Szóval nem tudom melyik a jó megoldás..megtanulunk lassan a mának élni teljesen, nem könnyű azért ez.

Csenge jól bírja az itthonlétet, sokat eszik unalmában...:-) Imádom az örök optimizmusát, vajon kamaszkorában jó lesz ez? :-)
Fiúk meg vagy látványosan szenvednek, vagy mennek a barátokhoz...vagy, elkezdenek tenni venni, na akkor tudom esemény lesz...vagy kérni akarnak valamit, vagy jön valaki, vagy mennének...:-)))))

Mesi meg édes a nagy pocijával, olyan durva, hogy lassan itt van Szofi..:-) Most szigetelik a házukat, ez is olyan jó.

Szóval azért nincs is olyan rossz dolgunk, ugye? :-)

Na megyünk tanulni... :-(


2020. április 14., kedd

Dühös... :(

Elkezdtem írni egy olyan posztot, amiben válogattam a szavaimat, meg ne sértsek senkit.
Fenébe, ez az én blog felületem, hol írjam ki magamból, hogy iszonyúan dühös vagyok a politikára, ha nem itt? Miért érzem azt, hogy az oktatáspolitikában nem azok döntenek most, akik képben vannak a mai oktatás feltételeivel, az egészségügyben nem azok, akik tudják, milyen a mai egészségügyben gyógyulni, gyógyítani, ápolni, a munkaügyben döntenek, akik soha nem dolgoztak olyan napi 10 órát kemény fizikai munkával....miert érzem, hogy egy utánzó majmok vagyunk, de ha szarba lenne az ország, ott lennénk hagyva, ott is vagyunk amúgy.

Dühös vagyok és elkeseredett. Tudjuk mit szajkózunk... #maradjotthon szlogen mögött? Tudjuk mitől féljünk? Nagy a baj? Tudod? Te tudod???
Ha akkora a baj, amilyen intézkedéseket hoz az állam, akkor szórhatjuk a lisztet, meg a sok WC papírt is a semmibe.
Ha még nem akkora, akkor tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne kapjuk el a vírust,(amúgy ki tudja, lehet vírus hordozó vagyok most is) és vigyázzunk, az idős beteg emberekre nagyon. De attól még az élet megy. Vagy ki számít? Legyen a boltba kaja de #mardjonmindenkiotthon, vagy a boltos néni nem számít, csak én vagyok rendes állampolgár mert itthon maradok? Vagy a mozdonyvezető, szülésznő, orvos, rendőr vagy katona, vagy a pék? Ő értük nem kár, ha vírus fertőzött lesz. És ha az lesz... Mi lesz? Te tudod?

Jött egy vírus, aminek a szövődménye, alapbetegség mellett igen súlyos, minnél erősebb az alapbetegség annál súlyosabb.
És megáll az élet a VILÁGBAN.

És akkor megáll az oktatás, az egészségügy (ezen húztam fel magam annyira.... Hogy nagyon csúnyán tudnék csak erről most beszélni), munkahelyek bezártak.
Ugye azt mindenki tudja, lesz ennek következménye... Egészségügynek nagyon, nincsenek szűrések, nincs alapellátás, eddig is rettegett az ember, csak beteg ne legyen, most????
Mi lesz, ha beindul újra a rendszer??? Eddig is penge élén táncolt...

Nézzétek el nekem, hogy dühös vagyok, de... Nem magyarázkodom. :(

2020. április 8., szerda

Furcsa és meddig?

Ma voltam bent dolgozni, először furcsa volt minden.
Mert minden ugyanaz körülöttem, mégsem ugyanaz már, az egész világ, hipp-hopp már más lett.
Közben mégsem.... Ugyanazon helyre nyúltam a benti papucsomért, ugyanaz az asztal, a számítógép is ismerős, megszokott módon kapcsolom be, mégis furcsa... furcsa a csend ami körbeölelt, először bevallom élveztem, hogy hallom a saját belső hangom, nem zakatol a fejem, hogy tanuljunk még, legyen ebéd, rakjak be gyorsan egy mosást, közben megirjam, válaszoljak... Csak egy valamire kell koncentrálni. Ez is furcsa, én munkám pont nem ilyen, pont nincs soha csend, mert jönnek mennek, csörög a telefon, kérdeznek, én kérdezek... Most nem,, csak én és a monitor. Mondjuk egy idő után, miután mindenkivel egyeztettem, elkezdtem telefonálni amiért végül is bementem dolgozni. Jó volt éreztem a szülőkön hálásak, hogy gondoltunk rájuk. És ez jó érzés, mindig.
Tehát ma pozitív nap volt, mert egy órát beszéltem főnöknőmmel is, bevallom jó volt.
Közben egyik kolléganőm szomorú reggelre kelt, ez nem volt jó.
Közben folyamatos dillemázás Zsoltinak a munkahely... Pro-kontra folyamatosan. Támogatom, elmondtam mit szeretnék én, de pont a mostani helyzetben nem lehet sokat variálni.

Mesi meg már pont úgy érzi magát mint egy 9 hónapos kismama. 😁
Teraszt csinálják, közben jönnek szigetelni a kis házukat és itt is lesz Szofi ❤️❤️❤️❤️

Fiúk, meg fiúk, ha lecseszem őket a tanulás miatt, pont bírnak nekik a KRÉTÁN egy ötöst, na jó tesiből, de akkor is. 🤣🤣🤣
Mondjuk annyira nem vicces, hogy Bence elvileg érettségizne....

És ma munka után bevásárltam húsvétra ezért három helyen voltam. Blööö...
És itt is minden ugyanaz, mégis mindenki mint a mérgezett egér, kesztyűben, maszkban, rá sem nézünk a másikra, de ha mégis akkor olyan gyanúsan... Vajon ő beteg? Na és ha véletlenül köhint valaki, na azt nem teszi zsebre.
Meddig lesz így? Amúgy sem vagyunk egy mosolygós nemzet de így maszkban. Ma konkrétan egy ismerősöm zavartan félrenézett mikor meglátott, gondolta maszkban nem lehet felismerni? :(

2020. április 1., szerda

Na igen.. ☺️😁☹️

Jó, eddig is beszélgettem pl Mesivel videó cheten. Akkor mindig nyugtattam magam, hogy oké, oké este már munka után úgy nézek ki, ahogy kinézek....
De most, hogy naponta így chetelünk a kolléganőimmel teljesen kiakadok. Tudom én ésszel, hogy pont úgy nézek ki, mint egy 46 éves nő, de a lelkem még 20 éves és én úgy látom magam belülről pont, mintha 20 éves lennék. Erre a kép, töttyedt bőr, toka, iszonyú karikás szem... Oké, tegnap migrénem volt, pedig milyen régen nem volt, de tegnap mellém szegődött.
Ma azért próbáltam kicsit össze szedni magam... Hajamat megcsináltam, és nem macinacit vettem fel, hanem farmert és olyan felsőt amit munkába szoktam. 😁 És így tanultunk, főztem spenótot, meg sütöttem krumplis kenyeret és sétáltunk is Csengével, de a Skype értekezletre nem kapcsoltam be a kamerát, pedig olyan jó volt látni a kollégáimat kicsit... ☺️🧡

Fogam is pont olyan mint egy 46 éves emberé, elhasználódott, egyik rágófogam nem fáj, de a tömés alatt fáj ha rágók rajta... ☹️Most???? De amúgy is.. ☹️☹️☹️