2011. november 30., szerda

Matrica!:-)))

Nekem nem volt még egy ilyen matricám!:-)
Komolyan olyan aranyos, édes, illatos kisbabám mikor hozzám bújik. Imádom!
No, de délre ebéd kell, jönnek az éhes tesók, mosni mindennap kell, ma már azzal előnybe vagyok, pakolgatja Csenge a mosott ruhákat közben míg teregetek. Na de, míg főzök, minden cselt be kell vetnem mire végzek. A többi házimunkáról nem is tudok beszélni..rohanva csinálom mikor éppen elvan, különben állandóan a sarkamba, de az még semmi, állandóan az ölembe. Közben persze "alkotnék" karácsonyra, na ezt olyan sérelemmel viseli Csenge, mintha soha többé, nem bújhatna az ölembe. Ha ott ülök a kockáival, semmi gond, csak csinálni ne keljen semmit. Ma háromszor felriadt a délutáni altatásból, de olyan riadtan nézett rám, mintha nagyon nagy baj történne vele míg elmegyek az ágy mellől. Szóval, nagy az anyafüggőség. Nem mondom, hogy nem esik jól, csak éppen cseppet fárasztó!
De nem azért írom, hogy mert ez teher, nem teher..fáradt vagyok de nem bánom!:-)

Mert éppen tegnap említettem Zsoltinak, nemsokára itt van a szülinapja. Bennem meg egy pici szomorúság van, nem lesz többé olyan pici baba, Csenge. Persze várom már milyen lesz nagyobb korában is. Meg persze most a legjobb...:-) Csak ne rohanna így az idő.....

2011. november 27., vasárnap

Vasárnap

Reggel írtam egy hosszú bejegyzést, majd mikor majdnem végeztem, Csenge a szék alatt megközelítette a számítógépet, majd laza virsli ujjacskáival kinyomta azt! Jót nevettem, majd kikapcsoltam a monitort is.:-) Mert ugye nincsenek véletlenek, Csenge nem akarta, hogy itt üljek, hanem inkább vele foglalkozzam, vagy inkább a vasárnapi ebéddel. Ami kacsaszárnytőből húsleves lett és csülök pékné módra. Tegnapról maradt töpörtyűs pogi. Jót is evett belőle a kis drágám. :-) Ma kérdeztem Tőle reggel, mikor megint zokni nélkül találtam, hova rakjuk a zoknit a fülünkre? Majd rám néz, huncutul mosolyog, majd megrázza a fejét, hogy nem!!!! Majd megzabáltam, annyira aranyos.
Sok minden történt a hétvégén, de semmi olyan ami leírásra érdemes. Ez is fejlődés...nem zavarnak olyan dolgok amik régen igen..ez jó!!:-) Nagyon!!!
A család fogaskereke, most két hete nagyon olajozottan működik. De, dolgozunk is rajta!

Persze, mielőtt azt hinnétek elfelejtettem ma milyen VASÁRNAP van, nem, nem felejtettem el. Ebédnél meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Állítom, az utóbbi évek legjobb adventi koszorúját készítették el Zsoltiék, Mesivel. Holnap lesznek képek is.

2011. november 25., péntek

Haladok:-)

Tegnap este nehezen találták meg az álommaók Csengét. Napközben is fél órát ha alhatott, na de gondoltam majd este. El is aludt, majd mikor már kezdtem volna leengedni, felsírt. Én rohantam fel, vissza altatni. Többiek lent még néztek valami varázslatos sorozatot a tévében. Nem volt sok idő, nyolc óra múlt. Kicsi rötyögéseket hallottam lentről majd a szokásos startolás a fürdőbe, mikor vége a sorozatnak. Fogmosás, majd mennek aludni. Én meg fent kuksolok a sötétben, szinte mozdulatlan. Beájulnék mert magamra húzom a meleg takarót, de Mesi mindent égve hagyott lent. Le kellett még mennem. Így elgondolkoztam, mennyire mennek a dolgok nélkülem is..Azután arra is gondoltam, mégsem, mert az esti tejbegrízt nem igazán tudták megcsinálni egyedül, én meg fél kézzel (másik felében, Csenge) örültem, ha a kocsonyát kiporciózom. De a végén sikerült, egy kissé csomós tejbegrízt is varázsolni. Tehát amin gondolkodtam az ágyban míg Csenge elért alfába, és szentül hitte, anya innen már nem mozdul, azon felfedezésre jutottam, enyhe mosollyal az arcomon, büszke vagyok magamra. Aki ismer tudja én nem vagyok olyan listaíró bevásárláshoz, ugyis mindig itthon hagyom, nem szoktam leírni mit kell csinálnom aznap...stb...A naptárba bevésem gyorsan a fontosakat, de ennyi!Mígnem tegnap azon kaptam magam, hogy a saját kicsi naptáramba, a saját nagyon jó kis PAX tollammal írom a listát a terveket karácsonyra! Ez nagy dolog ám, mert egy hattagú családban soha nincs íróeszköz, olló, körömolló..(na azt még néha eltüntetik)
És olyan nyugalom szállt meg, már le van írva, már vannak ötletek...már készülök, ha csak fejben is, de készülök!!! És ennek már nyoma van, le van írva.:-)

2011. november 24., csütörtök

Érzések!

Azért ez olyan borzongató tud lenni, mikor éjjel vagy hajnali ébredezésem gondolata visszaköszön, ahogy megnyitom a blogot.Arra gondoltam írok arról, hogy szép és jó, én itt sajnáltatom magam, közben meg sem próbálom csinálni a dolgokat. Könnyű  kifogások mögé bújni, nekem nem megy, punktum! Ihlet van, mert lépten, nyomon vannak a neten, csodálatosabbnál, csodálatosabb dolgok, csak böngészni kell. Így erőre kapva, (köszi Dius !:-)igenis nekiállok dolgoknak. Azután vagy tetszik az illetőnek, vagy nem! De én sokkal jobban fogom érezni magam, az biztos.;-)

Két hét, és itt van Csenge szülinapja. És a nagy öröm mellett napok óta, vegyes melankólia van. Az idő gyors múlásával szemben. Még csak egy éve, hogy annyira vártuk Csengét, fényévnyire van már, közben olyan közel az érzés. Olyan sokminden történt azóta, mégis szinte semmi, az egy év. Érdekes ahogy megszületett Csenge, nem éreztem magamban az a hiányt, mint mikor a többiek születtek, hanem öröm, büszkeség, boldogság volt bennem. Nem is gondoltam volna, hogy majdnem egy év múlva jön a hiány??? Igen, olyan űr van bennem, mert már olyan önálló kisember, aki bennem növekedett, aki anyukájának választott, mint a többiek, Emese, Dávid és a Bence is. És akkor elgondolkozok, még csak egy éves, mi lesz majd ha annyi idős lesz mint most Bence? Én már nem leszek nagyon fiatal..repülnek az évek..Éreztétek már, hogy olyan jó lenne visszarepülni a múltba, megélni bizonyos pillanatokat újból?

2011. november 23., szerda

Kár!:-(

Még ma is furcsa nekem, hogy Csenge éjjel nem kér cicit! Ha fel is ébred, alszik egy kis simi után megint. Reggel persze első dolga odabújni hozzám. Annyira aranyos!:-)

Ma olyan rossz volt, két dolgot is tudatosítottam magamban. Egyik a kézügyesség teljes hiánya! Annyira irigykedem azokra akiknek van. Kinéztem egy pénztárcát és egy mobiltartót magamnak. Olyan pont nekem való és megdöbbentem milyen szépen van megcsinálva, biztos nagyon nagy szépérzéke van annak a lánynak, aki ezt csinálja. Bárcsak én is tudnék ilyet csinálni, láttam oldalán olyat is, hogy egy színes anyag és végig az oldalán kis szalagok vannak rávarrva. Ha előbb látom megvettem volna Csengének, vagy a legeleslegjobb az lett volna ha megcsinálom, mert lennék olyan ügyes.:-( Tudjátok a címke babrálása a legjobb mindennek.:-)Itt a karácsony, onthatnám a dolgokat, és még büszke is lehetnék magamra. Helyette itt őrlődök:-((Ááááááá nekem semmi sem jó!
 Azért alkotok majd a konyhában ezt azt, már alakul a fejemben....

A másik nyűgöm ma, hogy nem vagyok én sem tökéletes, csak nehéz az embernek szembenézni vele...persze tudom ám, hogy nem vagyok én tökéletes, mert olyan nincs is. Csak mégis..
Na ennyi, azért szép napunk van ma!;-)

2011. november 22., kedd

Julie&Julia

Ma délután másodszor néztem meg a Julie&Julia-t.(köszi Dóri és Gábor! Ez volt az egyik vágyott filmem, pedig én nem vagyok egy nagy filmnéző. A babás film is nagyon tanulságos volt!:-))))
Először nem tetszett benne Meryl Streep. Túl erőltetettnek tűnt, olyan merevnek, mesterkéltnek, ahogy darabosan mozog és olyan erőltetetten tették nagydarabbá, nem jött be. De már akkor is mikor először néztem fetrengtem a röhögéstől, a homáros jelenetnél!:-) Ahogy belegondoltam, hogy én is befogott füllel, vártam volna a csodára, a pattogott fedőt valaki, pl, Zsolti fogja már le, míg jobb életre nem szenderülnek a homárok. :-))))
Ezt a jelenetet együtt néztük a hétvégén Zsoltival. Jókat kacarásztunk rajta, majd eszünkbe jutott egy karácsony előtti bevásárlásunk.Mikor is az egyik multiba, pontyot vettünk halászléhez, talán nem is egyet. Hiába ütötték le őket, állandóan frászt kapva mégis mindig ki akart ugrani a bevásárló kocsiból, majd egy laza kanyart vett Zsolti a ruharészlegre, és egy folyosón elkezdte vadul verni, jobb híján, a kocsi oldalához a halakat, hogy ne szenvedjenek tovább. Ha látta egy kamera, pedig bizti látta, akkor nagyon muris lehetett a tudat is, hányan tették abban az időben ugyanezt? :-) Persze a pénztárosok is frászt kapnak a mozgó szatyortól, és a kocsiban is ficánkol a hal, nem akar ő halászlébe kerülni;-)

Ma megnéztem újra a filmet, klasszisokkal jobban tetszett. Elgondolni milyen lehet így főzni? És blogot írni mellé. Majd belegondolni, milyen lehetett 1949-es években szakácskönyvet írni, pl, 8 évig. Érdekes az biztos!!!
Jó kis film! Aki nem nézte, biztos kevesebben vannak ők, mert én mindig mindent az utolsó között vagyok aki látja, feltétlenül nézze meg ha teheti!:-)

Sötét!:-(

No, mégis ideültem. Az a baj, hogy ma már nagyon befolyásolja a hangulatomat ez a sötét, szmogos, hideg!:-(
Pedig a hétvége, jó hangulatú volt. Fiúkkal főztem, és csak ettünk, csak ettünk. Ja hogy mit főztünk? Marhacsontból húslevest, leveles tésztába göngyölt, aszalt paradicsommal töltött pulykamellet sütöttünk, mellé, füstölt sajtos krumplipüré volt. Sütinek, tökös-mákos rétes, és túrós rétes. Ez szombaton volt a süti,  vasárnap az új pitesütő tálamban sütöttünk toszkánai csokitortát. Na ezért írtam, hogy csak ettünk csak ettünk:-)))

Tegnap elmentünk kicsit vásárolni...jaj, nekem! Ajándék?...Semmi, ötlet?.... Semmi!:-(
Éjjel Csenge olyan volt, pontosan négy órán át mint a ringlispir(hogy, kell ezt írni?:-O)Nem sírt, de állandóan mászkált az ágyában. Én meg nem mertem elaludni, mert takargattam őt!:-(


Náthásnak, még náthás vagyok, nem is tudom eldönteni, hogy azért fáj e a fejem ma? Vagy másért? :-(
Így nem lett nagy blogbejegyzés, nézzétek el nekem..:-)))

2011. november 18., péntek

álmodozás!:-)

Még jó, hogy vannak hullámvölgyek a gyereknevelésben, és abba tudunk kapaszkodni a mélyben, ami akkor történik, mikor fent vagyunk a hullám tetején!:-) Tegnap láttam a fényt az alagút végén Bence tanulásában, és az olyan jó volt.:-) Majd emlékeztetem magam rá, mikor a mélyben vagyok.;-)

Már gondolatban nagyon benne vagyok a karácsonyban. Gondolatban. Mert a héten tudatosult bennem, hogy mikulás is mindjárt itt van, én meg még sehol nem vagyok vele. Na, ezt utálom ebbe...vásárolni....örüljön neki az illető amit veszek, beleférjen a keretbe. Persze egy helyen nem lehet mindent megvenni. Zsolti nagyon nem szeret vásárolni, megértem, csak nehéz összehozni mindent. Nehezen mozdulok ki, amit vennék, nem biztos hogy örülnek neki. Mikulásból nem csinálok nagy dolgot. Veszek egy jobb minőségű mikulást, egy kis apróságot mellé.

Álmomban a karácsony teljesen máshogy van.  Esik a hó!:-) Mindenki a saját készítésű ajándékát csomagolja titokban, majd dugdossa a kíváncsi szemek elől.:-) Mézeskalácsillat van, gyertyafény, halkan szól a Mendika, én teszek veszek a konyhában...(ami kétszer akkora mint most, egy hatalmas nagy asztal, gyönyörűen feldíszítve, megterítve, minden étel elfér rajta. Zsolti a fiúkkal rázza le a havat a fenyőfáról, majd felállítják. Mesivel feldíszítik, majd odaülünk az asztalhoz mindannyian. Koccintunk, hatfelé vágjuk az almát és nekiállunk izgulva, mi lesz a fa alatt, nekiállunk vacsorázni. Már csak hab lenne a tortán, hogy a nagycsalád is ott lenne velünk. Jókedvűen, mosolyogva. Majd elmennénk megnézni a nagy hóban a templomba a Betlehemes játékokat. És sietve, rúgva a havat megyünk haza kibontani az ajándékokat, és én csak elmélyülnék a csillogó szemekbe. Majd sütizés a nagyasztalnál, forró csoki, kávé, tea, beszélgetés!!!!

Van ami megvalósul belőle. Én egy pici konyhában sütök főzök, sajnos helyhiány miatt kicsi az étkezőasztalunk. De van gyertyafény, Mendika, mézeskalácsillat. Fenyőállítás, díszítés, szép asztal, koccintás, alma felvágás. Izgulva vacsizás, templomba is elsietünk, ajándékbontás, csillogó szemek. Kézzel készült sok ajándék is.
Írni akartam a rosszat is, de nem teszem, elrontom a varázst.:-)
Nem vagyok elégedetlen, nekünk ez van, én boldog vagyok, hogy ennyi is van. Kis helyen is lehet boldog az ember. És ugye az álmok meg azért vannak, hogy előrébb vigyenek. Álmok, egy őrségi kis faluban, szeretetben, békességben..

2011. november 16., szerda

Pszt!:-)

Pszt! Csenge alszik!:-)))Na jó ez nem meglepő, de ma a gondoltam egy merészet, és a gonosz anya aki kivágja legkisebbjét aludni a télbe, megsajnálta kicsi lányát. Bent altattam el a kiságyában. Először nézet rám bociszemekkel, de utána hasra vágta magát és fél tíz óta alszik.:-)Én meg mintha tojásokon lépkednék, még az olyan zajokat is meghallom amit sosem szoktam. Pl, a tengerimalacok dobálják jó hangosan a táljukat. Még a mosogatógép kipakolása is hihetetlen csörömpölés!:-) De azért felraktam az ebédedet, és beraktam egy mosást, hajtogattam az előzőt. Pedig ettől féltem, mi lesz ha már olyan rossz idő lesz, hogy nem tud kint aludni Csenge, de ügyes mint mindig. Éjjel van, hogy felkel még, köhög vagy csak úgy, de simi, betakarás, és alszik, paplan le, anya sasol, vajon még be van bugyolálva? Zsákot leoldotta magáról, ma éjjel még a nadrágot is. De mikor? Nem is hallottam.

Nem véletlen az utóbbi napok gondolatai. És az sem hogy sok anyatársamnak, akinek olvasom a blogját az Anyaságról ír. Bennem is érik már a gondolat erről a témáról!

2011. november 15., kedd

Sétálunk, sétálunk...

Már akartam írni korábban is ama felismerésemet, hogy Csenge sem lesz korán elindulós. Bizakodó voltam mikor 8 hónaposan felállt, majd szinte azonnal oldalazva lépegetett. Ó kérem, itt már 10 hónaposan menni fog. Aha, megy is, gyönyörűen négykézláb, pillanatokon belül odaér ahova akar, majd feláll, és pakol. Tegnap először vettem észre, hogy szelektálja a játékát. Dobozba volt a kocka, pakolta kifelé és adta Dávid kezébe, majd a dobozba lévő más játékot, nemes egyszerűséggel oldalra dobta és csak a kockákra összpontosított. Pont tegnap vettem észre azt is hogy míg a ruhákat teregettem, ő nem a lábamnál nyafogott ahogy szokott, hanem nagyon koncentrálva egy zoknit rakosgatott jó öt percig. Olyan elmélyült arca volt.:-)
Szóval nem merek játszótérre menni, mert kinevetnek az anyukák, hogy Csenge még nem jár!;-))) (ez csak vicc, de ugye tudjátok ez az állandó rivalizálás; MilyenmagasmilyensúlybanvanésugyekívülrőltudjaPetőfiösszesművét?)
No, ezután más téma. Á, akartam írni a többiekről is, de az most egy tényleg teljesen más téma lenne. Ott most tyúklépésben szeretnék haladni.
Amúgy meg az élet szép, süt a nap, jó illatok jönnek a konyhából. Csirkecombot sütök, jó ropogósra, sütőtököt rozmaringosan, majd a krumplipüréhez adom.

2011. november 14., hétfő

hétvége

Ha egy hete valaki, azt mondja nekem, hogy a jövőhétvégére gyakorlatilag átalussza Csenge az éjszakát.No, jót mosolygok rajta és kétkedve bólogatok!:-) Pedig igen, egyszer kel fel, mikor kicsit megsimizem, betakargatom, cumit a szájába teszem, és alszik tovább.Én nézegetem állandóan, be van e takarva, lehet zsákba kéne húznom??:-) Két napja cicit sem kér éjjel. Persze napközben kell azért neki!;-) Szóval, nagyon ügyes még mindig, az én drágám!

Hétvégén egyszerűen nem jutok ide. Szombaton be sem volt kapcsolva a gép, vasárnap, csak olvasom a kedvenc helyeket,de írni nincs nagyon kedvem, sem időm sem.

Főzök, sütök. Meg szinte az utóbbi idők, minden hétvégéjén teret adó, elcsodálkozásomon gondolkozom. Jó, tudom, hogy a gyerekek nem mi vagyunk kicsibe, de annyira nem segítőkészek. Vasárnapi ebéd után vártam, talán eszükbe jut, önállóan lepakolni az asztalról. De nem, mind a három elvonult, Mesi még rá is játszik mostanában egy jó adag kamasz temperamentummal.(ez csak az tudja, akinek van kamasz gyereke). Sok sok türelem kell, vagy kellene hozzá, hozzájuk. Muszáj nagy úr, túl leszünk ezen is.Ezért is jó, hogy van nekünk Csenge, nem lehet kiakadnom sokáig...muszáj mosolyognom!:-))))
Hétvégén balint (halat) sütött Zsolti, és azt mondta, ezt feltehetem a blogra;-) "apa féle, sült balin" No akkor felteszem!:-)))Isteni finom volt!
Bettus, már készülünk, mit is főzzünk mikor jöttök!:-)))

2011. november 11., péntek

nyomi:-(

Péntek, mit is írjak? Én balga, este a hűtőből ittam a löttyöt, (kristálygombából limonádé) és újra fáj a torkom:-((Rá is nyomja a mai napra a hangulatomat. Pedig örülnöm kellene, mert Bencének a matek dolgozata hármas lett,  előző este lyukas garast sem adtam volna érte, hogy hármas lesz. Megdicsértem, mert azért nem olyan rossz ez ám, nála.
Legszívesebben bebújnék egy forró tea társaságában, a pléd alá, és egy jó könyvet, vagy egy jó filmet néznék...na ja, álmodik a nyomor!:-) De ma délután nem viszem túlzásban a dolgokat!
Csenge még mindig nagyon ügyeske éjjel, és annyira muris mikor egyszerre nézünk farkasszemet éjjel. Azután mind a ketten lehajtjuk a fejünket.:-))) Édes, na!:-)))

Holnap le kellene mennem a piacra, mert majdnem elfogyott a pirospaprika, remélem már van a piacon. Most fogyott el a tavalyi. Kellene kolbász is, meg zöldség...ez az..

Olyan nyomi vagyok, jön a tél!

2011. november 10., csütörtök

Csak egy csütörtök!:-)

Miért nem inkább péntek. Szerintem a hét legrosszabb napja ez, nem a hétfő...

Nem akarom elkiabálni, de alakul az éjszaka. Olyan aranyos ahogy visszafektetem, megsimizem Csenge kisbuksiját és vissza alszik. Három óra körül szoktam egyszer kivenni szopizni, de szerintem ha nem tenném sem lenne nagy baj, de az még kell az én megnyugtatásom miatt! Mondtam ma Zsoltinak, nem lesz ez mindig így, tudom.De haladunk.:-)

Ma borsólevest főztem, és túrós buktát mellé. Kimarad a tojás a tésztából, de így is nagyon finom lett. Ja és hiába csomózom én meg a sarkokat, mindig szétbomlik. Mondtam Zsoltinak, ha akarnám sem sikerülne így! :-) De finom lett és ez a lényeg, most pont illik a kapucsínomhoz.,-)

Csend van, Csenge még a délutáni szunyát nyomja, Fiúk, huss, az előbb elszeleltek a patakra játszani, Mesi még kézin van.Bence már túl van az "anyát bosszantsam fel" esszéjén...hú, utána olyan szarul érzem magam..Mert nem halk hangnemben kell vele néha beszélnem, hogy eljusson az agyáig amit kérek. Most éppen a matek...Persze utána csinálja, de addig míg idáig eljutunk, komolyan elgondolkozok, hol rontottam el???
Tegnap nem volt víz, valahol komoly csőtörés volt, este hétre megjött, de mintha sarat öntenék olyan víz folyt
a csapból, abban aztán nem lehetett fürödni, volt egy kis jelenet Mesi részéről, most akkor hol fogok fürödni??? Jaj, nekem!!!
Mondtam Neki, a patakon!,-) Persze azért milyen természetesnek vesszük, hogy folyik a víz a csapból, van áram, és gáz és már idesorolhatjuk a netet is.. Ha valamelyik nincs, teljesen kétségbeesünk. Persze mérges voltam én is, hogy nem tudom beindítani a mosógépet, mosogatógépet, kézzel sem tudok mosogatni...inkább a wc használat gondolkodtatott el;-), de azért tudtam, hogy előbb utóbb lesz megint. Mi lenne ha nem lenne????Az biztos át kellene jócskán variálni az életünket.
Fene a nagy civilizációt.....:-)

2011. november 9., szerda

idill,-)

Olyan idilli most minden. Csenge, Dáviddal kockázik a szőnyegen..Csak egy pillanat, mint a boldogság. Nyújtanád még ezt a pillanatot,  de nem lehet!,-)

Ma 11 hónapos Csenge. 11 hónapos már,:-O, huncutkodik, utánoz, önálló, saját egyéniség, akarat!,-). Olyan jó hogy van nekünk. Éjjel már csak egyszer adok neki cicit, ha ezen felül kel, csak megsimizem, lefektetem, elalszik. Büszke vagyok rá. Olyan ügyes, ebben is.

Mióta van Csenge, mennyire másképp látok dolgokat. Nem annyira emésztem magam rajtuk. Pedig nap mint nap van a suliban valami, ami kiboríthatna.Megoldáson is töröm a fejem, mert Bence le van nagyon lassulva. Jobban rá kellene figyelnem délutánonként. Csomó mindent nem értek vele kapcsolatban. Miért van, hogy néha megy, néha mintha teljesen bezárkózna, elzárkózna, a feladat elől. Pedig már azzal nincs gond, hogy nekiüljön a tanulásnak, nap mint nap...szóval, most ez foglalkoztat nagyon..idill, ja ez már nem idilli!:-))))

2011. november 8., kedd

kacat...

Máshol is ennyi kacat van? Meg számla, meg papír, meg papír, meg mindenféle?
Két napja csak válogatok, de ma ünnepélyesen megfogadom, hogy a következő lomtalanításnál mindent kidobok! MINDENT! Na jó de a mindent nem lehet.:-( Miért kell megőrizni a számlamásolatot 5, azaz ÖT évig????Jobb esetben is van ugye, villany, gáz, internet, tévé, és mobiltelefonok, biztosítók, és a vegyes...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, és akkor ugye, nem dobhatom ki a jézuskának írt, 2008-as kérést sem, az anyának, apának rajzolt mindenfélét sem...x 3 gyerekkel.Persze ezeket nem is akarom...Bevallom, irigylem azt a pedáns, nőtársaimat, akik felfűzik, összerakják minden hónapban a számlákat, és nem, nemes egyszerűséggel benyomják a fiókba, mikor az már szétnyomja magát, és hátul kifelé esik, talán összerakja. Mint Én! Sajnálom, ebben trehány vagyok. Szégyelem is magam, meg ilyenkor baromi dühös is vagyok, magamra (is) :-)))) Na de ez van!

Más...tegnap esti lefektetés, kicsit hosszúra és megint idegtépőre fordult. Majd mikor lefeküdtem én is, elaludt a kisdrága. Éjjel kétszer kelt, ebből egy szopi volt csak, és egy vissza csitítás. Fél hétkor kelt. Ezt inkább azért írom le, hogy megnyugtassam magam, haladunk..(vagy nem)

2011. november 7., hétfő

Alvás!

Kicsit jöttem pihenni. Vagyis, csak elsodort az őszi szünet!:-) Jó volt, meg tanulságos is. Hosszú lenne kifejtenem most.
Amiről ma írni szeretnék, az a 11 hónapja tartó édes teher, a nem alvásunk története. Csenge nem alszik, így én sem, Zsolti meg félálomban próbál relaxálni. Miért is gondoltam negyedszerre menni fog az éjszakai alvás? Vagy legalább felírtam volna, hogy érezzem akkor sem volt jobb mikor a többiek kicsik voltak? Vagy megszépít mindent az idő? Mint a szülési fájdalmat ezt is kitörli ember az agyából? Majd biztos, de addig?
Tegnap este kínomban elővettem, a suttogó titkai című könyvet.De azt is minek? Jókat kacarásztam rajta. Olyan szépen, lépésről lépésre bemutatja a "problémát", majd miután belefáradtál az olvasásba, leírja, hogy lenne helyes pl. az éjszakai altatás, majd a megoldás, két mondat. És a harmadik, az az, hogy ez a folyamat míg eljutunk a cél felé, két három hét is lehet. Na kösz....ezzel kivagyok a vízből.:-O Azt én is tudom érzem, nem jó ez így neki, sem és nekem sem. Nem normális, hogy nagy nehezen elaltatom, és már két óra(jobb esetben) és újra ráteszem a cicire. Én nagyon szeretem őt szopiztatni. Nem is ezzel van a gond. A másfél órás keléssel van a gond. Szerintem az már egy kicsit túlzás. Persze mindent a gyermekért, na de hogy én sem tudok aludni, mert mire elalszok mélyen, kelnem kel. És neki sem jó, hogy nem pihen.
Tegnap este új módszert találtam ki. Mikor felkelt, nem vettem egyből mellre. Hanem odatettem mellé a kisnyuszit, és csitítgatva, görnyedtem a kiságy mellett, majd araszolva lefeküdtem. Fél három felé mikor újra kelt adtam neki cicit, majd aludt tovább, még egyszer ébredt, akkor csak csitítottam, majd fél hétkor kelt.
Napközben mostanában három órát is alszik kint a babakocsiban, majd másfelet délután. Érdekes ott nem kell, cici, sem anya, sem ringatás..

Persze tudom ez sem tart örökké, és utána más dolgok lesznek...és még az a szerencse, hogy lesznek!:-)))))

2011. november 4., péntek

gondolatok:-)

Tegnap két dolgon gondolkoztam el, egyik, hogy miért lesz hirtelen pálfordulás a gyermekeim viselkedésében, mikor valaki jön hozzánk. Megterveztem, megcsináltam a tegnapi napot, mégis sikerült estére mind a kettőnket kiborítania a saját gyerkőceimnek. Mesi, (jó, kamasz:-() de, ez a pukkancs, néha lekezelő, megalázó hozzám állása? Elkeserít. És ha lehet Jupiternek, lehet a kisökörnek is....fiúk is gyakorolják ezt a nekem nem tetsző viselkedést.:-( Én meg úgy fel tudom húzni miatta magam. Megbeszéljük így ne...mégis. Pedig lehetne vidáman, jókedvűen...Persze tudom, hogy nem ilyenek a szürke hétköznap, mikor olyan sok szeretettel fordulnak felém...

Másik amin elgondolkoztam, és végül is nem rossz, csak nekem aki nem tudok a másik félről sokat. Sok, kedves ember olvassa a blogot. Köszönöm Nekik, nagyon. Ha kommentelnek, nekem nagyon jól esik mert visszajelzést kapok, olvasnak, és van véleményük.:-)De egyre többször olvasom, hallom, mikor kérdezek felőlük, mondják ők tudnak mindent, mert olvassák a blogot, de én róluk nem sokat tudok, mert nem írnak blogot...vagy nem sűrűn beszélgetünk. És akkor döbbenek rá igen rólunk, olvasnak itt...de én is szeretnék tudni róluk, érdeklődnöm kell.Ez nem baj, így legalább tudom, nekem is kell érdeklődnöm.:-)

2011. november 2., szerda

Jó nap!

Jó volt a mai nap, semmi rohanás, reggel még kávét is kaptam az ágyba Dávidtól, és Csengét is levitte Bence reggel, így tudtam agonizálni még fél órát az ágyban. :-)
Náthás lettem, már Csenge is kicsit az. Este porszívóztuk az orrát, hááát neki sem a kedvence...kb. mintha nyúznánk őt! Két emberes meló az tutifix!:-(
Addig beszéltem magamba bele múlthéten, .......csak ne az őszi szünetben, csak ne akkor mikor várom Nővéremet, babájával, és a srácoknak megígértem egy kis barátokkal való együttlétet, legyünk betegek, náthásak..Mindenki jól van, csak a matricám és én vagyok náthás, vagyis ahhoz képest, hogy tegnap azt hittem kinyúvadok, egész jól érzem magam, nem folyik az orrom már, néha köhögök. Lehet az extra C-vitamin? 4000-es adagot veszek be elosztva egy nap, lesz ami lesz!,-)
De ugye, ettől még nem lesz jó egy nap, csak részben. :-)))
Itt voltak nővéremék, Kata baba, csudahelyes! Akkorát fejlődött, nyilt a kis értelme egy hónap alatt. Csenge, nagyon örült neki, Kata is Csengének. Babanyelven társalogtak, ettek, aludtak...meg szeretgették egymást, néha fájdalmasan.:-)Édesek voltak nagyon, néha kiszaladt a könycseppem, olyan jó volt őket látni együtt. Krisztivel is sokat beszélgettünk, még két kapucsínót is megittunk.:-) Köszi, Kriszti! És remélem nem kaptátok el a náthát!:-)
Szóval, olyan jó, nyugis nap volt. :-)
Remélem holnap is ilyen lesz, jön Mesihez is barátnő, meg a fiúkhoz is egy kisbarát. Itt is alszanak, és én meg gyakorolhatom, a hatgyerekes létet. No, nem......így vagyunk kerekek, négy gyerek, két felnőtt. Csak pótgyerekek jöhetnek, néha, néha....:-)))))

2011. november 1., kedd

emlékezzünk..

Emlékezzünk..ez a új post címe. No de, én nem akarok, vagy akartam, akkor emlékezni, mikor KELL. Én mindig emlékezek.

Sok sok éven keresztül, csalódás volt az ünnep. Pl. a karácsony. Vártuk, készültünk rá, terveztük, megvalósítottuk, majd én aznap tiszta depis voltam. És utána úgy szégyelltem magam.:-) Mert napok múlva felszabadultan tudtam ünnepelni..de, akkor már nem volt ünnep. Mérges voltam az ünnepekre. Mióta "idősebb":-) vagyok, és kezd benőni a fejem lágya, (vagy nem), érzem az ünnepnek való súlyát. Kellenek az ünnepek, kellenek, hogy kizökkentsenek a mindennapokból.
Tehát mindenki emlékezzen, arra akit nagyon szeretett, de már nincs közöttünk. Akiket nem ismertünk, de köszönhetjük nekik a múltunkat, jelenünket. Jó dolog, hogy emlékezünk, ha nem lenne múltunk, nem lenne jelenünk sem.