Már kitaláltam...

...éjjel, a nagy viharos szelet hallgatva, miről fogok ma írni. Arról, mennyit változtam én, mióta feleség, anya vagyok, családom van. Azután, zajlott az élet itthon....volt hogy sírva nevettem, kínomon, volt, van egy kis szomorúság is. Tegnap Mesi vett a zsebpénzéből tangerimalacot, ami nemrégen elpusztult. :-( Miért, nem tudom, ellett két kicsit, koraszülöttek voltak, és pár óra múlva sajnos már nem élt. Megviseli Mesit, talán nem annyira, mit a régi malacot, de azért ez is olyan kis cuki volt. Ez az élet..

De, hogy miről is akartam írni? Hogy mennyire kell tolerálni, elfogadni a családban. Hál istennek, nem hirtelen csöppensz bele. Mikor összeköltözöl szerelmeddel, még büszkén teregeted zokniját, alsógatyáját. Majd lassan a csavarhúzók, több helyet foglalnak el, mint a befőttjeid.:-) Azután jön(nek) a gyerek(kek), megszületnek, olyan csöndes, tiszta, illatos minden. Mesi mellé pakolgattam a csörgőket, hogy legyen már olyan a lakás mintha játszanának. Nem kellett sokáig várni, belepték a lakást a játékok. Teltek az évek, lett még két fiú is. Beköltözött velük a LEGO, és társai. Kis(nagy) autó, tömkelege. Évekig...vidd már föl a legókat, autókat, rajzokat, színeseket...majd, lassan azt hittük végre rend is lesz a lakásban, akkor mert annyira jó nekünk, megszületett a legkisebb királylány. Ma úgy néz ki, reggel, fél perc, nem hazudok, tényleg annyi idő alatt, 1 méter magasságig szétpakol mindent, konyharuhától kezdve, játékig mindent. 1,5 m fölött a nagyok csinálják hasonlóan. Mert az tuti, ha elpakolok a konyhában, de úgy ahogy szeretek, letörölgetve, elmosogatva, és közben sűrű hálákat rebegve két, ja nem, három hűséges napi segítőmnek, a mosogatógépnek, ami 9 személyes, így 2-3x megy, meg a mosógépnek, és a porszívómnak, milyen rendesek, hogy kiszolgálnak, bár ha még automatizálnák magukat, pl. a mosogatógép ki-be pakolna, a mosógép is hasonlóan cselekedne, még netalántán ki is teregetne..és a porszívó is láthatná, mikor jöhetne elő a rejtekhelyről.  Ő is napi használatban van, este mindig átszaladok a lakáson. Legalább este legyen egy kis rend míg alszik mindenki, senki nem látja és nem élvezi, De rend van!:-( (hülyeség)
Én aki  a törölközőt színnek és nagyság szerint szelektáltam, vagy a bugyit is átvasaltam, feladtam, mert tuti az alsót húzza ki a törölközőnek, meg a ruhának, a többig gombócba visszagyűri....veszekszem...de meddig? Állandóan nem lehet, feladod, majd már örülsz, ha kinyitod a szekrényt és nem dől rád a ruha.:-)
Vagy a tisztaság terén, én állandóan csinálom, persze mindig odafigyelve, ne szombat reggel kezdjek nagy takarítani, mikor mindenki otthon van, hiszen a hétvége pihenésre való. Meg is látszik mert vasárnap este, ha éppen lazítok, hétfőn kaphatom magam...mindezt úgy illusztrálom, pl.ma, a polcon pakoltam, székre kellett állnom, szerintetek ki egyensúlyozott közben állandóan a hátam mögött???? Jól tippeltek!! :-))) Így, mindig minden kutya futtában van csinálva. Csenge most sem alszik, milyen hülyeség is az, addig annyi mindent csinálhatnék, de helyette blogolok. Úgyis jön a délutános műszak lassan...
Persze nem mondom lehetne másképp is, ha tisztaság mániás lennék, állandóan vakargatnék. Néha meg elég csak a felületes rend, néha bezsákolnék mindent....minden apró por fogót...néha meg elmélázok, mikor is kaptam ezt a szívecskét? Kitől is? És ezt a dobozkát, rajzot, idézetet????Néha....

Nem tudom...

..., nagyon nem! Panaszkodni nem karok, dicsekedni nem tudok, így nem is tudom minek írok?
Megkaptuk a központi felvételi pontokat, nem tudom...átlagos lett!
Fő az önbizalom, ami nekem nem volt sok soha, Mesi saját eredményeit jónak titulálta, még ha belül is érzi, hogy nem sikerült, túl jól.
Én nem tudom, igazából, nem tudom minek így stresszelni a gyerekeket? Persze kell, hogy érezzék súlya van a tanulásnak. Van súlya???? Mindegy, azt már megszokom lassan, hogy nekem nincsenek kitűnő tanuló gyerekeim, nem is baj..vagy kitudja?? Nem tudom! Ma semmit sem akarok....
Csak forró fürdőt, napsütést, madár csicsergést...olvasni, aludni...csak úgy lenni....

Csak úgy!

Bevallom, van a közelünkben egy kis bolt, ha hirtelen kell valami, oda megyünk, de ugye semmi újat nem írok, ha azt állítom, drága! Persze, a kolbász, igazi füstölt, vagy a zöldség is olcsóbb szokott lenni, bár bemondás után itt sem hiszem el, hogy a banán magyar;-), nekem fontos a magyar árú, no!:-))) De azért néha bevallom a pénztárca mást diktál, de sok esetben inkább lemondok a magyar termékről, ha nagyon drága.És kimarad az adott termék. Azért eddig még fel tudtam kutatni a magyar árút!(bár még banánt nem találtam, sem narancsot:-D)

Történt ma, hogy nagyon könnyen kitöröltem  a hűtőt. Ezt máskor is meg szoktam tenni, de most nem kellett szinte semmit kipakolni. Még feltűnő volt, hogy háromból, két gyerekem kabát levevés előtt, hirtelen felcsillanó szemmel kérdezte meg, hogy voltam e vásárolni? Mondom nem, miért? Mert új függönyt raktam fel a konyhában? Ja már ez arra következtet, hogy boltban voltam? Nem, nem, ez egy 12 éves függöny, ráadásul sokáig volt felrakva Mesinél, nem új.:-)))
Tehát, üres a hűtő! Erősen gondolkodtam, melyiket küldjem át a boltba, az nagyon fog utálni....milyen messzire is kell menni..hm...Na de akkor jött az ötlet, van még két tojás a hűtőben, meg egy kis tej. Gyorsan csinálok, kakaós kevert tésztát, raktam bele kis kincset, szilva lekvárt. Eszembe jutott, hogy van nekem még békebeli igazi szilva lekvárom, miközben néztem az Ízőrzök című műsort. Nagyon szeretem azt a sok idős hölgyet, akik mesélik, mikor sütötték az adott sütit!:-)
No, így lett, süti ma, meg holnapra csomagolni, és kel a finom kenyér is. Ahhoz sem kell más, csak liszt, élesztő, só, langyos víz, só, pici olaj. Persze finomabb kovásszal!:-) Így nem utál senki ma, nem kellett baromi messze menni a boltba, és jólesett, ma a kenyér dagasztás.
És holnap boltba is megyek...:-))))

Lesz olyan...

....hogy, egy baba hírnek úgy fogok örülni, hogy nem lesz semmi ici-pici olyan érzésem, nekem már soha többet nem lesz????Mármint pici babám. Tudom, tudom...hiszen négyszer megadatott, és soha nem maradnak picik a babák, lesznek dacos három évesek, meg akaratos 10 évesek, meg kamaszak is. (tapasztalom!)
Ma ránéztem Csengére, meg a többiekre is, hiszen ott vannak, az én tekintetemben ott vannak, mikor a hasamban voltak, mikor kibújtak, mikor előszőr nevettek, tanultak meg járni, biciklizni, korcsolyázni...hiszen ott van a pici baba is, nekem még 40 évesen is, ott lesznek.
Apropó, 40 év! Nem idén, de jövőre én is megélem ezt a kort. Remélem. Semmiképpen nem élem meg tragikusan, sokáig azon gondolkoztam, mit rinyálnak a 40 évesek? Mi olyan különleges ebben? Ez is csak egy szám!
Mégis, most hogy a küszöbön toporgok, igenis érzem, hogy ez egy különleges kor. Van már múltam, van jövőm is.(ezt is remélem). Van családom, szép is, nagy is Pont olyan amilyet szerettem volna. van szerető férjem, közös múltunk, közös jövőnk is. Mégis, azt érzem, lépnem kell egy nagyot, túl nagy a küszöb a 40 éveseknek. Ebben a korban újra magamra kell találnom, hiszen bár ott van Csenge, egyre kevesebb kell belőlem a nagyoknak. De nem akarok meditálni milyen lesz MAJD! Most kell élnem, mai napnak is. Hogy rotyog a bab leves(biggyesztettem:-), hogy kisütött  napocska kicsit, hogy van mit és hol pakolnom....és van kit, kiket várnom haza, az iskolából, a munka helyről....

Nagyon jó...

...volt a hétvége. Csak kisebb malőrök voltak, mint például vasárnap délutáni mosogató lefolyó tisztítás, kisebb noszogatás a tanulásra..
De volt együtt nevetés is sok! :-)
Szombaton hal helyett, hurkát evett volna a többség. Így leszaladtunk a piacra Zsoltival. Régen voltunk nagyon. Vettem a kedvenc árusainktól, májas hurkát, fél kiló szép világos színű diót, céklát, alma paprikát, savanyúságot. Gyönyörű nagyszemű virág babot, fél kilót. Még vettünk kenyeret és jöttünk is haza. Nem volt nagy piac. Kevés árus volt! Fejben megvan egy bejegyzésem erről, hamarosan írok is róla.
Majd délután, tanulás volt betervezve, meg nekem előre főzés vasárnapra, mert kitaláltuk vasárnap délelőtt megyünk korizni. Mentünk is, Dávid teljes izgalomban volt, Ő még soha nem korcsolyázott. Bence pénteken volt itt az osztállyal, Ő már "rutinos" volt! És tényleg!!! Egymásra néztünk Mesivel, ez nem a mi Bencénk, aki a mászóka alatt állt, míg a többiek lejönnek. Vagy akinek a mai napig tiszta kék zöld a lába, annyit csetlik botlik.:-)Aki mikor megtanult biciklizni, én teljesen ideges voltam, mikor esik egy nagyot. (nála nagyon látszott pici korától az oxigénhiány minden tünete). Hihetetlenül jól siklott a jégenBence, Dávid is, bár az elején csak a palánkba kapaszkodva állt! A végére, már forgott is.:-)
Én viszonyom a jéghez, semmi! Szó szerint! Én nem szeretem őt, ő sem szeret engem!:-D Mesi hasonlóan földhöz ragadt, nem tudom, csak miattam e, vagy amúgy is ilyen, bár ha belegondolok, hogy tanult meg biciklizni? Bele a csalánosba, vagy görkorizni,négykézláb???? :-)))))Na jó nem cikizem, én is ilyen vagyok!:-))))
Egész délután be nem állt Dávid szája, csak mesélte, csak mesélte, milyen jól érezte magát, és már majdnem ő volt a mű korcsolya bajnoka.:-))))
Nekem tanulság, néha ki kell mozdítani a családot a mindennapokból...jót tesz mindenkinek!:-)))
Ismétlés, lesz!!!!!:-))

Mi bigyesztés:-), mansitészta, gombás szósszal és finom saláta, amiben volt; jégsaláta, lilahagyma, tojás. sajt kocka, majonézesen.

Ma lenne...

....68 éves anyukám! Nem is lenne még olyan idős, nem? És 13 éve ment el....olyan sok idő. És azóta minden nap eszembe van, Ő!

Amúgy alakult az este, duli-fulin jött haza Mesi a ruha próbáról (keringőzni fognak), gondoltam, biztos nem azt a ruhát kapta meg amilyet szeretett volna. De tartott részemről a "mosoly szünet", így vártam a fejleményeket. Zsolti kezd el kommunikálni a sértődött Mesivel.
-Kérdi;- milyen volt a ruha próba?
-Jó!
-Akkor mi a probléma?
-semmi...
-Nem úgy tűnik!
-......azt hittem felhív anya, hol vagyok?
Én felhúzom a szemöldököm, és kezdeném magyarázni, mikor Zsolti közbevág. Pár perce anya szólt nekem, hívjalak fel, hol vagy, de én még vártam.
Megint én;- Nincs pénz a telefonomon.....
Azért mégis jó, ha ott van ANYA???? Hmmmm? :-) Na mindig ezt mondom, míg visszakanyarodik, addig nincs nagy gond!

Mai biggyesztés, paduc(hal) lesz sütve, holnapra barssói aprópecsenye. Meg valamilyen leves, lehet fokhagyma krém. Ja és abálok szalonnát, csécsit csinálok, kíváncsi leszek..
Fiuk beindultak menjünk el korizni. Én csak kívülről drukkolok majd! És reménykedem, normális hétvégénk lesz!:-)

Nem szoktam...

.... receptet leírni,de most kivételt teszek, mert imént beleharaptam a sütibe, és ilyen könnyű finom sütit régen sütöttem!:-)
Kezdjük azzal Bence nem szereti a kókuszos sütit. Miért?- nem tudom, mert alapvetően nagyon jó étkű gyerek, de hát van ilyen, nem? De mi szeretjük!:-) (Bencét is:-))) Tehát kompromisszumos megoldásként fele ilyen, fele olyan (na milyen???, Igen, kakaós!!!!:-)))süti lett! Anyósomtól van a recept!

1 kg liszt, 25 dkg margarin, ezt elmorzsoljuk a lisztben, 3 tojás sárgája, csipet só, 2,5 dkg élesztő (nekem csak por élesztőm volt itthon), 3dl langyos tejben felfuttatjuk, 1 evő kanál cukorral.Majd jól összedolgozzuk a tésztát. Én csak annyit hagytam állni, míg megebédeltünk. Majd négy részre osztottam, és kettőt úgy töltöttem meg, hogy a tojások fehérjét felvertem, majd mikor kemény volt olyan 15 dkg por cukrot (az mennyi?) 3 evő kanál nálam, de mi nem szeretjük az édes sütiket, hozzákeverünk, majd egy csomag, olyan 15 dkg kókusz reszeléket is.Kinyújtottam a tésztát, a  felét az egyik tésztára kentem, a másikat a másikra. Feltekertem, újjnyira felszeleteltem, és tepsibe raktam, majd be a forró sütőbe. Hamar sül, mert könnyű lágy tészta, és a kókusz is hamar sül, úgyhogy csak vigyázni!!!:-)
A másik két tésztát úgy kentem meg ahogy a kakaós csigát szoktam, cukros kakaóval megszórtam, majd olvasztott margarinnal meglocsoltam, feltekertem, szeleteltem, tepsibe raktam, és sütöttem.:-)
Ha nem elég édes leheletnyi por cukorral szórjuk meg!
Jó étvágyat! (megyek is, csinálok mellé egy kávét!:-)

Azért....

...ha van az embernek egy kamasz gyereke, átértékeli az anyaságát. Tegnap, hirtelen felindulásból akartam írni, majd gondoltam, ma higgadtabban inkább. Mégsem írom le, mi történt tegnap. Mert tudom már megint nekem fáj jobban a dolog. Az biztos, 15 éve vagyok anya, de én soha nem gondoltam, hogy megkapom milyen szar anya vagyok én, és kár hogy én vagyok az anyukája. Még ha tudom, dühből jött, nem érzi át a dolgokat. Csak hát amikor olyan két, három évesen dac korszakban úszva, kapod az első pofont, harapást, nemet és nem érted az aprónépet miért ilyen dacos, akaratos? Még bájosan mosolyogsz, majd kinövi, de még erősen él benned, akit világra hoztál,és a nosztalgiázol. Nos, kamasz gyerekeknél már messze a nosztalgia. Majdnem kifejlett ember van veled szembe, nem tudod elterelni őt azzal, gyere kockázni, vagy olvasni. És kegyetlenül öl a mondataival. Persze én sem hagyom magam, hát mégis kitől várna szeretet, megbecsülést, ha nem a családjától az ember? 15 éve nem volt olyan pillanatom amit csak saját magamra fordítottam, azt csináltam volna amit szeretek. Ezt nem azért írom, mert engem sajnálni kellene, ezt választottam, amúgy szeretem is, csak a száraz tények mások.

De nem akartam egy panaszkodós posztot írni. Mert már arra is rájöttem nekem kell erősnek lennem. Csak ezek a dolgok után nehezen tudok úgy szeretni, mintha minden rendben lenne. Mondom, még ha tudom, feszegeti is a határokat! Őszinte leszek régen elítéltem az olyan szülőket, akik kamasz gyerekével probléma volt és ő nem tudta megoldani, iskolai vagy magánéleti. Azt gondoltam, ilyen nincs, kap két pofont a gyerek, hogy észhez térjen, és minden megy a maga útján.(persze nem gondoltam itt semmi erőszakosságra) Nem itt már nem lehet ezt megtenni..

Megmondom őszintén, majdnem kitöröltem ezt az írást! De nem teszem, ez is én vagyok!:-( Csak utálok panaszkodni, jobb lenne egy olyan írást írni már, hogy minden rendben!

De azért ma is biggyesztek, mert nem maradt tegnapról mégsem ebéd...lecsó lesz, tarhonyával, és sütök kókusz, és kakaós csigát!

 

Napok óta...

....gondolkozok valamin. Olyan jó lenne újra gyereknek lenni! Gondtalanul, bár nekik mindig van valami gondjuk, milyen mobil telefon legyen, érintő képernyős vagy csúsztathatós? Vagy legyen rajta WIFI.  Vagy a kapott ruhán, ami nagyon csinos és jól áll neki, éppen mi nem tetszik, és félredobja. Vagy legyen azonnal posztere, mert CSAK! Vagy a gonoszanya, miért nem ad több aszalt barackot, mert tegnap csak három adag ruha ment mosásba a hasmenéstől, tőle. Ezek most kis házunk tája, kardinális gyerek kérdései.
De, nem erről szerettem volna írni. Ha nem szégyelltem volna el magam a napokban, egy jeleneten, ami Dávid és köztem történt, lehet nem kattogna rajta az agyam. De kattog! Mert olyan világot élünk most(is), hogy nagyon rakosgatni kell minden fillért. És belegondoltam, mi rakosgathatjuk, MÉG! És ha nem lenne mit rakosgatni? Persze mindig van valahogy, én már felállítottam a rangsort, mi az amitől sorban válhatnánk meg. Erősen, odafigyelünk a fűtésre, sikerült is tartani a fogyasztást ahogy szerettük volna. Így ebben a hónapban 10000-15000ft-tal kevesebb lesz a számla. Már van,vész forgató könyvünk. Munka hely elvesztésére főleg. (lehet, hogy jobb is lenne?) Mármint az eredmény!
Idegesít decemberben a sok adakozás, nem azért mert nem tartom jónak, csak a látvány, a körítés zavar, mikor ott állnak kígyózó sorban az emberek a lencse levesért, politikusok meg merik a tányérban, közben mosolyognak a kamerába, hazamegy, azt eszi a bélszínt! Én ha adhatnék, januártól decemberig tenném, és olyan jó lenne adni. De annyira félek, hogy lassan mi is inkább a másik oldalon leszünk, a sorban. Persze nem annyira rossz a helyzet, és remélem akik ott álltak sorban, ma is esznek egy adag meleg ételt!

Az élet szép, még ha, most kicsit borús is felettünk az ég! Minden értelemben!

Arra meg itt reagálok, miért biggyesztem( ez annyira tetszett Meli, én szoktam ezt a szót sokat használni:-), ide a napi ebédet amit főzök? Egyrészt minden nap főzök, bár ma egy óriási adag köröm, csülök pörkölt lesz:-), holnapra is marad.Nem vagyok egy gasztroblogger, így nem írom meg a receptet, fényképet sem teszek fel róla, alkalmatlan vagyok erre. De ahogy sokszor nekem sincs ötletem, bízom benne, hogy néha valakinek segítek vele, ötletet adok.:-)

Vegyes.:-)

Teszek fel a tortákról és a csajokról képet! Megnyugodtam, nem nálam volt a hiba, hanem a rendszerben, így ma már működik a kép feltöltés! :-) A képek olyanok, amilyenek. Dávid csinálta mobillal.

Megvolt tegnap a szülői. Háát, mit ne mondjak, szegény gyerekeket sajnálom. Volt szó a tovább tanulásról de csak a papírok kitöltéséről. Amit azonnal adjunk be mert neki(ofő) úgy lenne jó. Még jó, hogy ott volt egy másik szülő, (aki igazgató helyettes egy másik iskolában) Így mondta ez törvénytelen, míg nem kapjuk meg az írásbeli eredményeket. Végül is ennyit tudtunk meg, meg a ballagásról. ha szeretnék nyakkendőt a gyerekeknek megvehetjük, és a pontos dátumot megkaptuk. Ennyi! Szó szerint! Még jó, hogy az SZMK anyuka odaszaladt hozzánk, majd mondta, hogy beszéljük majd meg a bankettet, meg a lufikat...Azért csak idejártak nyolc évig, ballagás lesz, csak össze kéne hozni, hogy maradandó legyen nekik. De azért több lelkesedést vártam az ofő-től. Na mindegy, ezért sajnálom a gyerekeket. Kötelező kirándulás meg lesz két napos.


Mai ebéd alma leves lesz, ami kész. Meg rántott csirke mell, és rizibizi.

Neeeeeeeeem.........

......, nem akarok szülőire menni! Vagyunk így ezzel páran. Még jó, hogy Mesiére megyek (mind a három egy napon van), ott elmondják a száraz tényeket és cssőőőőő.:-))) Biztos a felvételiről lesz szó. Ma beleástam magam jobban, háááááát nem lettem okosabb! Félévi bizik semmi újat nem hoztak, mindenki azt kapta amire számítottunk! Jaj dehogy is! Mert Dávid soha nem volt példás magatartásból, most igen, és Mesi kivételével aki példás magatartás, és példás szorgalom (én ezzel vitatkoznék) Mind a két fiúnak példás a magatartása és jó a szorgalma! :-) Dávid nagyon büszke volt magára!:-)))

Olyan hosszú ez a hónap, nemcsak azért mert várjuk a tavaszt, valahogy a fizetés is rövidebb.:-( És hol van még a hónap eleje. Nagyon be kell osztanunk a pénzt! Gondolom ezzel sokan így vagyunk, és még sokáig így leszünk..:-((( De azért nem adom fel, kreatív leszek. Ma baconos, füstölt sajtos tészta volt, kicsit átsütöttem a sütőben. Holnap meg boltba kell mennem, mert kong megint a hűtő! De ez a heti menü rendszer nagyon jó ötlet. Így nagyjából tudom mi kell, mennyi..

A 15 éves!:-)))

Eltelt.....

.....a hétvége, villámgyorsan. Zsoltival, volt, hogy csak egymásra néztünk és azt mondtuk magunkban, hol hangosan, csak csináljuk,csak csináljuk...:-)Összességében jó volt.
Mesi kicsit izgulva (milyen lesz a sminkje, hehehehhe) nem is igaz, az központi felvételije, szombaton megírta. Na itt a megdöbbenés! Most kísértem kézen fogva az első osztályba, most meg készül a közép iskolába.Néhány nap és kiderül, milyen lett!
Majd jött két barátnője hozzá, itt aludtak. Na, három kamaszlány, csupa felüdülés. Egész nap csak nevetgéltek. Láttam Mesin, nagyon jól érzi magát. Hajnal háromig fent voltak, de nagyon jól lehetett beszélni velük,ne hangoskodjanak. Éjfélkor volt kicsit hangos a ház, akkor adták oda az ajándékot, és pezsgőztek (kölyök pezsgő). Én mondtam, úgy bulizzanak, hogy reggel jön a kis gengszter, és a haskon fog ugrálni, fél nyolckor jött is le, de hősiesen bírták a csajok.:-))))
Két torta, készült. A fanta szeletes, ami tökéletes lett, és lett volna lúdláb. Pénteken még örültem is neki, hogy ezt választotta Mesi, hamar kész van, finom, csokis. Ja! Megsütöttem a piskótát, emelkedett, emelkedett, gondoltam, na erre hogy teszem a krémet? Majd ahogy kivettem összeesett, még örültem is neki.:-) Majd, a krém, pudingos. Ami margarin és a cukor habosra keverése után, bele a puding és a kakaópor. Itt már éreztem a krémen, hogy nem az igazi, túl vajas volt, pedig én mindig az előírtál kevesebb margarint, és cukrot teszek bele. Gondoltam majd ha kihűl összeáll. Meg ugye megy rá a csoki réteg. Na az meg csak grízesedett, de nem akart felolvadni, két táblánál tartottam de nem akarta az igazságot, (tibi csoki volt 60% csoki tartalommal, 220ft-os árral:-(   )Csak ráöntöttem, lesz ami lesz alapon. Ezt be is szívta a krém mintha nem is öntöttem volna rá. Beraktam a hűtőbe. Másnap mutatom Mesinek milyen lett. Megdöbbenésemre, fele akkora lett mint szerettem volna, csoki krém sehol, és a tetején megdermedve, külön a margarin. Elkeseredtem, hogy fogok ezzel a tortával köszönteni? Zsolti mondta, majd ő kidíszíti, habbal, így is lett.. szép is lett, és sikeres, elfogyott, és a Mesinek is nagyon ízlett, aminek nagyon, nagyon örültem.:-)

Tegnap ebédre gyrost csináltunk, nagy sikere volt a gyerekeknél. És milyen egyszerű pita tésztát sütni, és semmi nem kell hozzá, csak liszt élesztő, víz, só, és forró sütő.:-)

Szombaton gulyás leves volt és fánkot sütöttem, ami nem lett túl jó, de úgy be volt dagadva a kezem, hogy nem csodálkozom rajta. Kicsit töményre sikerült.

Vasárnap még rizs felfújt is volt, mert van egy liszt érzékeny a családban. Anyósom isteni pogácsát sütött. Így tegnap délután is jót beszélgettünk a sok süti mellett.:-)

 

Előre..

...le kell szögeznem, én mindegyik tortát megsütném, és meg is enném!:-))) Így van ezzel Mesi is! Ami azt jelenti hála a nagycsaládnak;-), szépen sorba fogom is venni mind. És ez most nagyon komoly!
Én persze másikat választottam volna, DE nem az én szülinapom van! (majd az is lesz májusban, hehehe) Azért ez olyan tipikus volt Mesi részéről, topp 10 -et választott, majd sorban húzta ki fájó szívvel a torta neveket. Kettő marad, abból az egyiket kicserélte, a kedvenc sütiét csináljam meg tortának. Ami a fanta, vagy miranda szelet lett, ez a nem túl bonyolult süti nagyon bejön nekünk, és régen is volt.
De a befutó torta Éva tortája lett, a lúdláb torta. (hú, ez azért nem lesz olyan nagy kihívás) Egyszerű, de nagyszerű torta. Szerintetek a 10 tortából, hány volt csokis? Szinte mind! :-D Még befutó lett volna a Kinder bueno, de saaaaaaaaaaaaajnos nincs itthon nutella.:-)))) (ha Mesin múlt  volna(a nutella:-) biztos azt sütöttem volna meg.) Na akkor hajrá, úgy hallom csönd van. Királylány elaludt.:-) Napokban észrevettem mennyire érzékeny ha rászólok. Mai jelenet, vettem ki a pelust alóla, és ahogy nyúltam a popsitörlőért, kikapta a pelenkát maga alól. Én meg hangosabban szóltam neki, hogy mit csinálsz? Nem így volt, nem szépítek, Zsolti mindig azt mondja, szépítem a blogba a dolgokat, hát most nem, pontosan azt mondtam; mi a szart csinálsz? (huppsz) Na pont azt csinálta, mi jót nevettünk Mesivel rajta, de Csenge ezen úgy megsértődött, hogy üvöltve zokogott, majd csak az ölemben volt hajlandó ebédelni. Imádom, a kis érzékeny lelkét!:-)))

Péntek...

...van! Mesi itthon, elvileg tanul, gyakorlatilag alszik.:-) Ezek a hormonok.:-D Na még egy kicsit hagyom, míg én is itt pötyögök. Majd belevágunk a "lecsóba".
Én főzök, kicsit elősütök, lehet hogy a piskótát megsütöm előre. Ja, mert ma kiderül, milyen tortát kér Mesi. Amúgy azt mondta nehéz helyzetben van. Kéri mindenkitől, legyen szíves süsse meg, és postázza a tortát, kóstolás címén.:-))))Hahahaha
Most megmutatnám Csengét is, zsebes nadrágot adtam rá, azóta a zsebében a keze és úgy közlekedik.:-) Ja, de tele van káposzta héjjal.:-))) Zöldség tartó kosárból szerezte..
Főznöm is kell, milánói lesz ma az ebéd. El kell mesélnem a tegnapi jelenetet. Napok óta sertepertélnek a gyerekek délután a konyhában, állandóan éhesek, főleg Bence. Jó, bevallom nem valami laktató a sóska, tegnap meg paradicsom leves volt, kukoricás csirke mellel rizzsel. De komolyan elgondolkodtam. Kérdi tegnap Dávid többször, mi az a pali? Kérdem, hol? Hát a menüben a pali? Gondolom palacsinta, de a menübe nem írtunk a hétre palacsintát. Csak kérdi Dávid, mi az a pali? Mert mára van írva...biztos, hogy nem kisfiam, mert mára nem írtam. Így is két napig gofri volt a nasi. Megnézem a hűtőre kirakott papírt, oda van firkantva a "pali". De még arra sem ügyelt az illető(Mesi), hogy ne pirossal írja. Jellemző!:-) Mindez 4óra és 5 óra között volt, fél 6 már felszeletelte a forró sütit Mesi, gyors két tojásos, kevert tésztát sütöttem, kis malőrrel, mert akartam bele tenni mogyoró darabokat, vagyis tettem bele, de avas íze volt. A csudába! Mondjuk egy kocka van belőle..
Nagy bajban vannak a gyerekek, ha nincs semmi nasi itthon.:-))), Muszáj sütit enniük!Ó, szegények!!!:-).
 

Biztos...

...bennem van a hiba, ezt már majdnem (na jó egy év múlva) negyven évesen megállapítottam. Örök vessző paripám és hiány érzetem a barátság hiánya. Iskolás éveimben sem volt, kamasz koromban volt egy, mai napig tartjuk a kapcsolatot, de ezt már nem nevezném barátságnak. Egykorú gyerekeink vannak, már ők tartanak össze bennünket, vagyis inkább a gyerekek magukat. Bonyolult, sokáig fájt, pedig jó volt vele, velük a kapcsolat. Állítólag azért hidegült el tőlem, mert fejünkbe vettük, hogy elköltözünk az Őrségbe, és az nagyon messze van, és akkor úgyis megszakadna a kapcsolat. Mindig olyan vagyok, még ha kifelé döhögök is, hogy magamban keresem a hibát, többet kellett volna közelednem, kérdeznem? Persze nem vagyunk rosszban, ha találkozunk, ugyanannyit tudunk beszélgetni, csak felszínesen. Fórumról, innen a blogból vannak akik közelebb állnak hozzám, de azért, hogy kimondhassam, hogy a barátom, kicsit több kellene. Van még messze egy barátom, szeretném azt hinni, majd lesz az az idő mikor újra közelebb kerülünk egymáshoz, mert a távolság miatt, kicsit messze kerültünk, testileg is lelkileg is. De azért hiszem, van még jövőnk!

Mindig jól alakul a barátság, míg a kezdete van, a varázs, a megismerés. Majd jönnek a "szürke hétköznapok" és felszínessé válik a kapcsolat. Itt van az a pont, hogy azt érzem bennem van a hiba. Lökni kellene ilyenkor a szekéren, nem a hibákat keresni, és azt az érzést erősíteni magamban, hogy minek erőlködjek, nem is keres, nem is beszélünk, ha igen csak felszínesen, és az nem is érdekli mi van velem. Lehet sokat nyafognék, mit itt a blogban. Ami azért is van, mert ahelyett, hogy a barátomnak mondanám el, hogy ma megint kicsinált a kamasz, vagy iszonyú migrénem van, ide pötyögőm. Zsoltival mindent megbeszélek, de azért vannak olyan dolgok, amit nem lehet. És nehogy azt higgye bárki is, én nem tenném ugyanezt, nem hallgatnám meg a barátom, dehogynem, hiszen érdekel mit érez mit mond...sokszor jobban is mint az én problémám. DE eljutottam oda is, én is szívesen elmondanám valakinek, hogy VAGYOK!

Ami (megint) megmozgatott ebben a kérdésben, napokban este néztem a tévét. Barátságról volt benne szó. Beszélgettek, hol tudományosan, hol csak úgy. Egy két mondat megütötte a fülemet. Barátság hiánya; alul iskolázottság, önzőség, irigység, hiúság, munka nélküliség. Ez a tudományos része, már ez is elgondolkodtatott. Mindenkinek mások  barát fogalmai, mert van aki 35 baráttal rendelkezik, valaki csak eggyel (valaki eggyel sem). Jó, mélyen magamba néztem, oké elfogadom miért nincs nekem (olyan akit én igazi barátomnak tartanék), de nem is lehet??? 

Köszönöm..

....a sok sok torta receptet, ötletet:-) Lesz miből válogatnia Mesinek. Szerencsés, mert kettőt is választhat. Egyiket barátnőivel fogja megenni, másikat a családdal. :-))) Péntekig várom még az ötleteket!

Ma bevásároltam, a hétvégére, kész vagyon volt, persze sok mindent nagyon jó árban vettem, csak ennyire felmentek az árak.
Délután már megint fájt a fejem, most kicsit jobb, de olyan aranyos volt Csenge ahogy vigasztalt, mögém bújt a kanapén, kivételesen nem lökött le, és nem is hisztizte ki magának a helyet.:-) Mögöttem énekelt, ugrált, mikor kinyitottam a szemem, odabújt, simogatott, és vigasztalt, hogy ne fájjon a fejem. Annyira aranyos, ahogy már átérzi a másik fájdalmát, örömét. Ma találtam pici kori fényképemet, fekete fehér, gondolhatjátok milyen öreg vagyok, :-D Tisztára Csenge néz vissza a képen, majd megpróbálom felvarázsolni a gépre és megmutatom.:-)
Sóska volt ma az ebéd, főtt krumplival és tükör tojással.  Nagy kedvenc nálunk, csak már régen tudtam venni sóskát.
Kíváncsi leszek, mennyi hó fog esni nálunk. Mert ma annyi víz volt az utakon, a kertben, mint egy felhő szakadás után.
Mindenkinek, pihentető éjjelt kívánok!:-)

Játszunk???:-)

Napok óta, jár az agyam, mivel tudnék egy kicsit kizökkenteni minden kedves olvasómat a téli depiből? (Ha egyáltalán van valakinek?):-)
Gondolkodtam, gondolkodtam, majd nem olyan régen, hirtelen eszembe jutott valami.
Nagy sütés, főzés előtt vagyok, hétvégén a legnagyobb gyermekünk 15 éves lesz, jön két barátnő, család. Nem is ez a lényeg most, hanem a TORTA! Igen, így nagybetűvel. Mert bár vannak jól bevált, szuper torta receptünk, de bevallom kicsit unom már, és nagyon érdekel, kinek mi a kedvenc tortája, ha van recept szívesen veszem, de ha nincs, elég a neve is. Ha kellő mennyiségű recept összejön, akkor az ünnepelt választ belőle, azt sütöm meg, majd lefotózom, és felrakom ide.:-)
Van kedvetek játszani? :-)))
Akkor várom, kinek mi a kedvenc tortája!:-D  Csak bátran, bátran....

Kicsit...

....idő utazás nekem ez a január. Erősen számolgatnom kellett  az éveket, de igaz! 18 évvel ezelőtt. január 13.-án, talán éppen vasárnap volt az is, amikor megismerkedtem Zsoltival. Nagykorúvá vált a megismerkedésünk.:-) 18 év...olyan soknak tűnik kimondani, megélni nem volt sok, sőt túl hamar itt van ez a 18 év. DE, ennél még furcsább, hogy Mesi vasárnap 15 éves lesz, 15, atya ég, hisz most született....Miért robog ennyire az idő? 15 évvel ezelőtt, izgultam már, tele félelemmel, milyen lesz a szülés? Ilyen havas, hideg volt akkor is az idő....

Mai ebéd kedvenc lesz, gomba krém leves, és rakott krumpli. :-) Héten már új óra rend kezdődött, így meg kell szoknom megint, ki mikor jön haza.

Behavazódtunk...

....gondolom nem csak Szentendre felett hullt a hó. Mikor ha nem hétfő reggel. Nem ám, hétvégén, hogy a gyerekek élvezzék egész nap, vagy a sietős autósok megszokják, biza tél van, és eshet a hó. Nem is piros, nem is nyáron esik, tök természetes időben, és fehér takaróba bújtatta a tájat. Zsolti a héten délutános, fel is kaptuk a szánkót, bevásárlást, postát elintézve, indultunk a patakra hárman Csengével, én hazavittem a cumót, Téglát magamhoz kapva, rohantunk  a patakra. Tégla írtó cuki ahogy ugrál a hóban, most is nagyon élvezte, nem úgy mint Csenge. Zsolti elmondása szerint kétszer borultak a friss puha hóban. Nem volt kitaposva, és a fenéksúly, még nem igazán nyomja lefelé a szánkót.:-) Így gyors kört tettünk, majd hazasiettünk, én húztam az üres szánkót, míg Csenge apukája nyakában.:-) Én itthon tettem vettem, és próbáltuk elintézni, "kedves gáz szolgáltatót", mert nagyon diplomatikus válasz levelet küldtek vissza, tehát gyakorlatilag semmire nem válaszoltak, csak a "kérjük fentiek tudomásul vételét", című szlogenjük volt. Ma hívni akarta a panasz irodát Zsolti telefonon, gondoljátok volt telefonos ügyfélszolgálat? Jól sejtitek, nem! Vajon miért????Féltek talán a durva beszólásoktól amit jogosan kaptak volna????? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem hiszem!!!(dehogynem)

Délben vasaltam, majd csomó ruhát kipakoltam Csengének a szekrényéból amit kinőtt! Bruahahaha, imádtam pedig azokat a falat ruhákat!:-)
És a hétvége, egyszerűen jó volt. Fárasztó mert Bence töriből ír téma zárót, Dávid természet ismertetből, de Mesivel volt a legtöbb dolog, ő a központi felvételire készül matekból és magyarból, amit szombaton ír. Matek nem annyira megy, de magyar úgy ahogy, csak sikerül valamennyire. Azután egy hónap kb, és szóbeli lesz, ha a kisképzőbe megy, akkor 4 óra rajz. Nagyon izgalmas az biztos. Ügyes lesz majd, reméljük!
Tehát a hétvége, azért összességében nagyon jó volt, elégedett vagyok a tervem megvalósításával.:-)))))

Döntöttem....

...az előbb! (mikor összekakaskodtak a fiúk a fürdőszobában) Nem vagyok hajlandó a következő jó pár évet a mocsárba süllyedve, a sebemet nyalogatni. Ez a három kamasz is pont az akit annyira vártam, akiket annyit babusgattam, akikkel annyi jó móka volt. Ha látják mindig kiborulok, még tesznek egy lapáttal rá. Nem mondom, hogy soha nem fogok kiborulni, DE átlépek rajta. (megpróbálom, mert akarom) És várom vissza őket, addig meg elfogadom, hogy nem én vagyok az első, hanem más, de azért szorosan ott fogom a hálót, ha zuhanna valamelyik. Muszáj, mert hihetetlen leszívja az energiánkat Zsoltival ez az állapot. Olyan hirtelen jött, és nem is egy, hanem három. Amúgy éppen ideje, kicsit egymásra figyelni, mégha egy mazsola ott is van közöttünk.:-)

Jön a hétvége, pont jó alkalom lesz kipróbálni, vajon meg tudom e csinálni, amit szeretnék. :-)

Délelőtt főzök, zöldség leves és szilvásgombóc lesz. Majd elmegyek bevásárolni, remélem az út is olyan lesz, hogy megtehetem.

 

Ma..

...nem sütöttem, tehát ki mire következtet? Igen, igen, ma nyugi van. (csak kisebb közjáték volt)
Amúgy imádok sütni, főzni, csak legyen alapanyag, meg kapacitás.:-) Minden újat is szívesen kipróbálok, de a régi hagyományos magyar konyhát vezetek. Van egy 1926-os kiadású szakácskönyvem. Annyi érdekesség van benne, pl. a fokhagyma, foghagyma. A mazsola az öregszöllő.:-)  Vagy ahogy írja, hogy kell megfőzni a teknőslevest, bizony azt! Vágd le a lábait és véreztesd ki..Jujj...Na ilyet nem főzök, főleg, hogy van egy jó öreg ékszer teknősünk.:-)))) De nagyon sok érdekes dolog van benne, amit nem is hittem, hogy a háború előtt így főztek. Kicsit visszarepít az időben ez a könyv.

Tudjátok...

....ebben az egész kamaszkorban a szélsőséget nehéz elviselni. Hogy egyik pillanatban flegma, a másikban bájos gyermek. Majd visszadumál, és azután bújós kismacska. Pillanatok alatt tud változni, és ha valami nem tetszik és ennek hangot merünk adni, na akkor a legutolsó sáros felmosó rongy is vagy. Itt van az a pont mikor realizálnod kellene, hogy ez csak pillanatnyi (elme) állapot, két perc múlva doromboló kiscica lesz. De akkor már gőz tör elő a füledből is, és olyan vörös a fejed, mint egy jól érett paradicsom. Semmi kedved kiscica hátát vakargatni, hanem visszaszólsz nem éppen kedveset, majd újra, jön a flegmaság, és újra és újra, míg ki nem égsz belülről teljesen.
És ez még csak, mind a hárommal, az eleje, most jön a neheze, én meg már olyan fáradt vagyok hozzá. Kétségbe esek, kibírom majd? És megfogadom este, hogy másnap átlépek a flegmaságon, visszadumáláson, és majd mosolyogni fogok meg ölelni, meg hallgatni. De reggel felkelek, és ha nem morogva indulnak a suliba, akkor legalább a fele napban azt képzelem, minden rendben. Mert hát, tisztában vagyok mindennel, és ha másnál olvasom, teljesen átérzem a helyzetet és írom, hogy kitartást.
Amúgy tegnap este még meg is sajnáltam (kicsit) őket. Olyan világban élünk, hogy a családi élet is felgyorsult. Már egész pici korban az a "menő", ha játszótérre viszed, játszóházba, vagy mindig valahova. És ez egészen gyűrűzik a nyáron, egyszer Balcsira megy a család, majd a tengerhez, közben állandóan táborokba. Télen minimum egyszer síelni külföldre, majd legalább egy héten kétszer korcsolyázni. Legjobb a plaza tetején (állítólag). Lényeg a lényeg, mi nem ilyenek vagyunk. Két okból, az egyik és a legfontosabb, mi nem szeretünk menni a csordával, mi magunk szeretünk lenni. Plazában nem tudom mikor voltunk utoljára... Nyáron, egy hétre elmegyünk a Balcsira imádjuk, de ennyi. Mesi néha napján elmegy az osztály társaival moziba. Fiúk még nem kívánkoznak el. Persze az igazsághoz hozzá tartozik anyagilag sem bírnánk, az állandó menést. Mert hatan "kiruccanni" sem két fillér.  Én nem panaszkodom, mi alakítottuk ki így, de a gyerekeknek mennyi élménye lesz így? Mint állandó ingernek kitéve, menni és menni...a saját értékeinkhez mérve, megvan mindenük, sőt...a világ értékeihez mérve, nem sok. Én próbálok az aranyközéputat nézni, hiszen ha felnőnek maguk döntenek, és tudom a nagy tiltás pont az ellenkezőjét váltja ki.
Amiért merengek ezen(frászt, zakatol az agyam), az azért van, mert lehetne egy időgépem, előre tekerném az időt, és megnézném milyen felnőttek lesznek a gyerekek, és ha látnám, hogy minden rendben, akkor nem srtesszelnék annyit a dolgokon..de semmi nem biztos. Az sem, ha azt hiszed minden rendben van most, később is az lesz. Bonyolult egy dolog ez...erre senki nem tudja a tutit.
Meg kell élnünk mindent, jót, rosszat is. És közben nem szabad elfeledkezni saját magunkról sem!

Itt...

....van a hó, ezt vártam, köszi.:-) De össze kell szednem magam, hogy elmenjünk szánkózni, fázok, egész nap, két pulcsiban is. Olyan a fejem mint ami éppen elkezd fájni, Csenge nem aludt és dübörög a kamaszkor. Erre mit csinálok én? Túrós sütit sütök, mindig jó feszültség levezetés ha sütök, bár álcáznom kellett a sütést, mert most nem volt kedvem duóban csinálni.:-D
Milyen jól járnak a gyerekek, hogy mostanában feszültebb vagyok a kelleténél. Mindig sütök, vasárnap zserbó, tegnap két rúd kakaós kalács, ma túrós lepény. :-) És nehogy azt higgyétek megmarad. Á dehogy, jó nem nagy tepsivel sütök,de akkor is.:-)))
Minden nap van valamin törpölni...ma épp a kamasz nyegleségét kell tűrnöm. És az oké, hogy marha mérges vagyok, keresem magamban a hibát, hol a csudában rontottam el? Tudom, tudom...de mégis!

Mindegy, ezt is túléljük, de kéne már valami boldogsághormonduó...


ui.:Elmentünk szánkózni, Húzom a szánkót, majd elkezdek szaladni, először mint a medve cammogva, majd kicsit gyorsabban, majd egyre gyorsabban, Még így is meg tudott volna előzni egy lajhár.:-)))Nem is ez a lényeg, kacagást hallok hátulról, erősen gondolkodom, rajtam nevet a Kisded, vagy a szánkózás tetszik e neki? Persze tudom, minden egyben!:-)))) Jólesik most a megérdemelt süti.:-D

Akinek...

.....nincsen esze, legyen notesze. Na nekem egyik sincs sokszor. Bár fejlődő képes vagyok, elkezdtem háztartási naplót vezetni. De nem tudom összeírni mindig mit szeretnék venni. Ha összeírom, itthon hagyom a listát. Vagy úgy el dugom, már csak későn találom meg. A háztartási napló vezetésére is kíváncsi vagyok, mert rám jellemző módon, mindig elkezdem, majd nem fejezem be..
Tegnap este levert a víz. Nap közben kétszer találtam rá az elkövetőre, aki hol az asztal alatt megbújva, vagy a nappaliban nyílt terepen, szedte szét a pénztárcámat. Még a jogsit is kiszedte a fakkjából. kártyákról már nem is beszélek. este nézem a neten, a kártyámon a pénzt, vagyis csak nézném, mert nem találom, tettes meg alszik már...fölforgattuk a lakást sehol nem találtuk. Levert a víz, meg tudtam nézni a pénzt a kártyán, annyi amennyinek kell lenni rajta, majd visszagondolok, szombaton a patikában, használtam utoljára, na majd reggel elrobogok megnézni ott hagytam e? Mert gyanús volt, hogy igen. Olyan migrénem volt, csak azt mondtam a patikusnak, fájdalom csillapítót, de jó sokat! Na de, minden jó, ha a vége jó, ott volt a kártya, na ennek a plexinek sem örültem még ennyire..:-))))
Patikára visszatérve, hiány cikk a D-vitamin csepp, talán februárban, bíztatott a harmadik patikában, a patikus. Szerintem nem kell elkapkodniuk, majd nyáron elég ha lesz.:-((
Abbéli örömömben, hogy meglett a kártya, megkímélem a családom a krumplis tésztától, kínai csirkemellet csinálok ma rizzsel.:-D

Ja, és Csengének jön a 17. foga. Szegény nyügibb, hajnalban sírdogálósabb. Be van dagadva neki, lila is.:-(

Oké, -9 fok reggel, na de már unom fújni a szavót a szobákban, fent. Essen már akkor a hó....hamár messze van a tavasz! Kérhetném!:-))))

Nem bánom...

Ma leszedem a fát, túl sok szarka jár felé, nagyon kopasz!:-)
Jó sok mindent beterveztem mára, és ahelyett hogy gyorsan nekiállnék míg alszik Csenge, itt vagyok.:-) De hát ez jár nekem.:-)
Főznöm is kell. Csirke pörkölt lesz nokedlivel. Tegnap ugyanis elfogyott az ebéd, és egy közepes tepsi zserbó.
Képzeljétek, hogy jártam. Lelkesen vettem egy csomag fagyasztott cápaharcsa filét. Mutogatom Zsoltinak micsoda jó árban volt, és jó lesz kipróbálni. Vegyük elő nosza a szakácskönyvet valami tuti receptet csinálok belőle. Megnézem a zacskót közelebbről, erre alul kisbetűvel ott van, hogy ez a cápaharcsa lánykori neve, pangasisus. Na, így jártam. Nem szeretjük ezt a halat, sem íze, sem (bűze) állaga. Zsolti eszméletlenül befűszerezte, de nekem így sem ízlett túlságosan. Na most megjegyeztem ennek a halnak a úri nevét is.:-))))
Takarítanom is kell a fürdőt, és ha a fa leszedésre kerül a nappalit is. De ez van, mókus kerék. Nem bánom, szedem is a sátorfámat!:-D

Kell...

Néha kell látni magunkat kívülről, messziről, hogy tudjuk, érezzük nekünk milyen jó most!
 

Azért...

...írok is egy kicsit!:-)
Azon gondolkodtam előbb, mikor pakoltam össze, hogy idén mennyire nem akarok hirtelen megszabadulni a karácsonyfától, és a karácsonyi díszektől. Pedig aki ismer, én a hatodikát sem tudom kivárni a karácsonyfa leszedésével. Hamarabb megtesszük, valahogy így jó. De idén nem így van. Nem tudom, azért mert roppant jó fát sikerült vennünk, vagy a hideg a lakásban(valószínűbb), de ha 10 tű levél potyogott le a fáról, és most is ha odanézek a fára olyan jó érzés fog el, ahogy csillannak a fények. De leszedjük a fát a hétvégén, mert azért valami tűnik el róla, szépen fokozatosan. Gondolom tudjátok mi?:-))) Igen, a szalon cukor!:-D Amúgy a lakás sincs telerakva, itt, ott angyalka, rénszarvas, akik még lehetnek velünk egy ideig, senkit nem fognak zavarni.

Csengéről is milyen régen írtam. Annyit változott, olyan kis mosolygós, bújós, huncut. Ma fél órát dögönyözte apját, állandóan ráugrott félelem nélkül. Legújabb szórakozása a kanapé párnáinak ledobálása, majd leugrik a kanapéról, én meg frászt kapok.:-) És hogy alakul a beszéde, mindent utánunk mond, olyan kis aranyosan formázza a száját. Meg állandóan énekel, de nem is akárhogyan. Hát, csuda édes az biztos. Mikor ránézek, összebújunk, mindig azaz érzés jut eszembe, mennyire vártam őt, mennyire szerettem volna, és érzem a nézésében, tudom anya, itt vagyok..
Nagyok is talán nyugodtabbak, majd hétvégén kiderül mennyire.:-)

És éljen a jóidő, meg a szél kombója, migrénesek gondoltam ma rátok, magunkra!:-((((

És  a mai ebéd, paradicsomos káposzta fasírt, holnapra is ez lett volna...ha...maradt volna annyi, de nem maradt!:-)

:-)

Jó helyen jártok!!!:-D

Ma már...

...volt suli! Reggel sötét volt mikor már motoszkálást hallottam. Készültek a gyerekek, éreztem nem nyűg nekik ez most, jó volt kimozdulni, barátoknak elújságolni az ajándékot, beszélgetni. Én is tettem a dolgom, majd elszaladtam vásárolni a hétre, kicsit nekem is jólesett kimozdulni, ezért elmentem terítőt nézni az asztalra, mert így elég sérülékeny, amúgy meg állandó törlésben van.:-) Kaptam is olyat, ami nagyon tetszik és jó árban volt. Ebben az évben gondoskodott a kedves szolgáltató, hogy odafigyeljünk minden forintunkra, állandóan tekergetjük a termosztátot, vicces mikor 15 foknál kattan és bekapcsol. Én meg tekerem lejjebb. No nem 15 fok van, (nem valósat mutat) van az 18 fok is. Nem fázunk, én szólok a gyerekeknek öltözzenek jobban fel, és ha Csengén harisnya van, már nyert ügyünk van.:-) (koppkopp nem mondok semmit, de még nem voltunk náthásak, úgy isten igazán...de pszttt)Hálóban van vagy 16 fok, na az valós mérés. Mi dunyha alatt alszunk, ha az bemelegszik akkor mint egy kályha, csak addig bírjuk ki, erősen gondolok a füllesztő nyárra, mikor már a bőröm is sok volt rajtam.:-))) Csenge zsákban, paplanban, ő sem fázik. Többiek magaslati levegőt szívnak. :-) Ez a hőmérséklet nem új, minden évben hasonló. Hűvösek a falak, vizesednek is eléggé, főleg fent! De ez van! Ezt már megszoktuk. Álmozunk csak, egy gyönyörű cserép kályháról, ami vár ránk Őrségben, abban a szép paraszt házban. Egyszer úgyis ott leszünk. :-)Addig itt, csak kibirjuk valahogy...

cim....(bejegyzés?????)

Én még itt! Nem sikerül ezt a nyamvadt routert jelszavazom! Csuda vigye el...De nem hagyom magam.:-)
Addig sem foglalkozok magammal. Most szeretnék olyan egyszerű lenni mint egy szög, vagy olyan nagy tudású mint egy Nobel díjas író! Minden értelemben vagy az egyik, vagy a másik. Mert ez a köztes állapot, pfuj de rossz!:-(
Holnap suli, Zsolti ma már dolgozik. Holnaptól jönnek a napok, egymásután...
 (látszik nincs kedvem írnom...akkor meg minek írtam?????:-(((( Cenzuráznom kellene amit írni szeretnék, azt nem lehet, így  nem írok. Megyek inkább olvasni, élvezem a csendet még....)

Eltelt...

.....a szilveszter! Jó volt, négy gyerekkel nem lehet csendes, de most nem bántam. Láttam önfeledt táncolást, nevetést, mókázást, társosoztunk is. Csenge 10-ig bírta, addig ropta a táncot. Én éjfél előtt kidőltem,(éjfélre azért felkeltem), de a fiúk is.:-) Jó volt nagyon!
Ha a mai napot jellemezni kellene lustizás volt (látszik is a lakáson), de a gyerekek még itthon vannak holnap, hahahaha, lesz segítségem takarítani.:-)))
Elkezdtem tehát lazítani....:-)))

Kicsit bánt, hogy nem tudtam mindenkinek olyan szívhez szólót írni, mint amilyet szerettem volna. Pedig nekem is nagyon jólestek a szavak! Még jó hogy nincs fb-om, így csak azoktól kaptam jókívánságot akik nekem nagyon sokat számítanak.:-) Sms-t sem kaptam, régen emlékszem izzott a vonal karácsonykor, szilveszterkor. Ez is leáldozott!

Jön a hosszú tél! Mikor lesz már farsang???:-))))))