2020. október 28., szerda

Sokoldalú, sokszínű, sok....!?

 Szóval,  sok(k) vagyok mostanában magamnak. Azt sem tudom melyik vagyok én,  tudom, tudom mind én vagyok, nehéz szerep mind.


Elsősorban Anikó vagyok 46 éve,  majd "ezer" darabra hullok . 

Nő vagyok 25 éve,  23 éve feleség egy olyan EMBER mellett ahol megtapasztaltam a jóban, rosszban szerelmet, szeretet is a mai napig.

Anya vagyok, 22 éve, életem fő művei,  a karrierem,  nem mondom,  hogy tökéletes,  sőt mennyi mindent másképp csinálnék. Egy darabig olyan könnyű volt,  hiszen csak a test fáradt a napi rutinba, míg most...a lélek szakad szét.  Hisz van egy felnőtt lányom aki feleség lett és anyuka,  az akit először hordtam a szívem alatt,  aki mindenben az első volt...van két szép szál legény fiam,  nagyobbik nem akar még felnőni,  világ összes fájdalma a vállán,  zárkózott, nem tálalja a helyét sosem tálalta,  várom,  remélem csak a kamaszkor fájdalma nyomja a vállat. Pedig annyi pozitív tulajdonsága lenne, ha nem lenne ennyire sündisznó. Aztán ott van a másik aki azt hiszi,  ha flegma nagyon macsó lesz,  nem mindíg tetszik a stílusa. De életre való,  kedvelik,  van kisugárzása  ...de, nem igazán tervez, élj a mának...és, hát van a legkisebb, aki már nem is kicsi 10 éves nemsokára..kicsit lelkiismeret furdalásom van vele kapcsolatban. Ő a leganyásabb,  legbújósabb,  legbabább,,pedig már keveset vagyok vele, sokkal kevesebbet mint a többiekkel voltam, jól veszi ezt, de tudom ,hogy hiányzom neki.

És akkor lassan fél éve nagymami vagyok, ez egy fantasztikus érzés,  tudom,  hogy sok, sok láthatatlan szál köt össze,  mégsem szuszog akkor a mellkasomon  mikor én akarom. És csak szereted,  szereted mert csak ez a dolgod.

És ott a munkahely , ott vagyok ÉN  lánykori nevemen,  én....napi 24 órából 8 órát.  

Tudjátok ez nem panasz, de van mikor csak kapkodom a fejem,  kamasz, felnőtt,  feleség,  gyermek, Anikó,  nő,  ja és anyós, mami ez mind én vagyok, egy szerepben mindenhol más, más kell belőlem,  hol elég legyek, hol ne legyek sok,  hogy eleget legyek, szeressek....szeressek mindenhol máshogy, és mégis ugyanúgy.

Nehéz, mert tudom az ember nem tud mindenhol megfelelni,  van ahol sok, van ahol kevés van belőlem. És csak bízom akkor ott, ép elég. ❤


2020. október 25., vasárnap

Idő


 Ebben a pillanatban úgy érzem időmilliomos vagyok. Plussz egy óra,  háromnapos hétvége. Ez igen! Mindig három naposnak kéne lenni,  mindenre jutna idő.

Csütörtök délután már én voltam a nyerő,  háromig dolgoztam csak. Elmentünk bevásárolni,  ez mindig elvesz csomó időt a hétvégéből. Pénteken elmentünk egy nagyot sétálni a patakra,  gombát is szedtünk. Szombaton főztem bablevest, tettünk vettünk majd kitaláltuk menjünk el a decathlonba Csengének téli bakancsot venni, én is kaptam. 😉Más is kitalálta ezt,mert bedugultak a áruházakba vezető utak, hazafelé még nagyobb -gáz volt. Ha már decathlon, akkor pepco is. Szeretem azt az üzletet,  lehet olcsón zoknit,  bugyit venni Csengének is, most sálat sapkát is vettünk magunknak és mindíg van valami szép dekoráció is amit nem lehet otthagyni 😁😁😁😁 mondjuk most őszi dekorációt akartam venni a barátainknak ajándékba,  de nem volt sehol semmi,  csak karácsonyi,  nem mondom, hogy nem volták azok is szépek,  de haladjunk sorban,  még ősz van. 

Igen délután találkoztunk a barátainkkal ezer éve nem talalkoztunk, nagyon jó volt, végre. 

Ma meg, csak főzök finomat.  Tarját sütök és fűszeres zöldségeket sütök. Süti még van, linzer és kókuszgolyó.

És mivel az idő is borús,  esős délután bevackoljuk magunkat. 

Legyen nektek is szép napotok.

Megmutatom Szofit,  olyan édes...

2020. október 18., vasárnap

Napjaink

 Köztudott,  hogy így negyedszerre semmi izgi nincs nekem a suliba Csengénél, sőt....kifejezetten nem szeretem. Lehet érzi is rajtam Csenge,  ő sem. De csinálja. Mostani felállás szerint a felső sem lesz nyugodt,  jönnek mennek a tanárok,  tudom ez nem egyedi.  Kicsit csalódott vagyok a mostani tanárok miatt,  az egyik még Mesit tanította,  nagyon kedveltem.  Értem én, hogy kötve a kezük,  azt is értem,  hogy új helyzet volt most márciustól nekik is. Véleményem szerint nem nagyon tanultak belőle.  Vannak olyan szituációk amit nem is értek miért így kommunikáltak le. Utolsó egy nagyon szomorú dolog volt. Egy kislánynak meghalt az apukája. Szerintem ez egy olyan érzékeny téma,  hogy illett volna beszélni róla, a szülőknek is. Szerencsére a gyerekekkel beszéltek róla,  mert Csengének irt egy kislány e-mailt,  ha esetleg pénteken megy a kislány, ne említse neki Csenge a dolgot.  Mert Csenge nem volt suliba a héten,  én is csak sejtettem, hogy baj van anyuka fb profilján megjelenő fekete oldal miatt. Én biztos jeleztem volna a szülőknek erről....de semmi. Nem mondom,  hogy könnyű dolog ez, de azért csak ott vannak a gyerekek 8 órát. 


Héten kipróbáltuk , mi van akkor,  ha náthás a gyerek? Hétfőn 17× hívtam a háziorvost . Utána már flottul ment az igazolás elkérése,  úgy adja ki az igazolást,  hogy az asszisztenssel beszélek,  de én nem igazolhatom, nonszensz. Mindegy...tudom, hogy a papír a fontos, mindenhol. 


Tegnap ki játszottuk magunkat Szofival,  most kezdem érezni,  hogy Csenge is közeledik hozzá,  szeretgeti,  játszanak úgy örülök neki.  

Alakulunk itthon is, mondjuk jó lenne ha találna Zsolti egy tisztább, könnyebb , kicsit agymozgatóbb munkát,  sokat dobna a jövőbeni célon,  bízok benne nagyon, hogy sikerülni fog. Munkahelyemen feladtak egy állas ajánlatott,  max 20 bejelentkezés szokott lenni,  most 70 közeli jelentkező van, ez mindent elmond....:(


Na megyek kicsit takaritok,  főzök, tanulunk...És délután remélem pihenünk. 



2020. október 9., péntek

Egy levélke...nektek!

 Kedves Drága blogolvasóim!

Kezdhetném azzal semmi nem változott, de ez így nem igaz. Van ami jobb lett, sokkal jobb, van ami nem annyira.

Én kicsit ki vagyok merülve, torkom fáj, zsibog a minden végtagom. tegnap otthon maradtam"pihenni". Na ez abból állt, hogy az írtó kemény, írtó szar kanapé aludtam éjjel, (sürgősen néznem kell egy kanapét...van egy álom kanapém ikeás (mi más?) 200 000ft szállítással,https://www.ikea.com/hu/hu/p/holmsund-kinyithato-sarokkanape-orrsta-vilagoskek-s29228205/ na de...(azért nem adom fel, hátha olvassa a Jézuska a kívánságom hehehehe)

Szóval próbáltam a "pihenni" fél óránkánt jött az anyósom, kell valami? Főzzön? Nem akartam leterhelni, mert Ő meg folyamatosan a derekára panaszkodott, így nem kértem meg, pedig egy forró zöldséglevest ettem volna. (hozhatott volna csak úgy..)

Aztán írt a munkatársam, majd fel is hívott, majd a másik, majd írt Zsolti...majd épp lehunytam volna a szemem mikor Szofikával hívott videóban a Mesi.

Amúgy cukik, hogy mindenki érdeklődött, hogylétem felől és ez nagyon, nagyon jólesett!!!!

De aztán jobban is lettem, főztem lencsefőzeléket.

Majd este megint elhagyott az erőm.

De reggelre összekanalaztam magam, és elmentem dolgozni. Nem kis erőmbe tellett, de nem akartam a többiek miatta szívnak, pedig valaki szívna ha valamelyikünk beteg lenne, és azért bevallom, ha nem utálnák annyira orvoshoz menni, és nem lenne ilyen herce-hurca még el is mentem volna.

És hab a tortán, reggel Csenge is torokok kaparásra panaszkodott...

És jön a hétvége juhéj....

Sajnos most valószínű nem puszilgatom meg Szofit. :-(

Vigyázzatok magatokra!

Ölellek benneteket!