Napjaink

 Köztudott,  hogy így negyedszerre semmi izgi nincs nekem a suliba Csengénél, sőt....kifejezetten nem szeretem. Lehet érzi is rajtam Csenge,  ő sem. De csinálja. Mostani felállás szerint a felső sem lesz nyugodt,  jönnek mennek a tanárok,  tudom ez nem egyedi.  Kicsit csalódott vagyok a mostani tanárok miatt,  az egyik még Mesit tanította,  nagyon kedveltem.  Értem én, hogy kötve a kezük,  azt is értem,  hogy új helyzet volt most márciustól nekik is. Véleményem szerint nem nagyon tanultak belőle.  Vannak olyan szituációk amit nem is értek miért így kommunikáltak le. Utolsó egy nagyon szomorú dolog volt. Egy kislánynak meghalt az apukája. Szerintem ez egy olyan érzékeny téma,  hogy illett volna beszélni róla, a szülőknek is. Szerencsére a gyerekekkel beszéltek róla,  mert Csengének irt egy kislány e-mailt,  ha esetleg pénteken megy a kislány, ne említse neki Csenge a dolgot.  Mert Csenge nem volt suliba a héten,  én is csak sejtettem, hogy baj van anyuka fb profilján megjelenő fekete oldal miatt. Én biztos jeleztem volna a szülőknek erről....de semmi. Nem mondom,  hogy könnyű dolog ez, de azért csak ott vannak a gyerekek 8 órát. 

Héten kipróbáltuk , mi van akkor,  ha náthás a gyerek? Hétfőn 17× hívtam a háziorvost . Utána már flottul ment az igazolás elkérése,  úgy adja ki az igazolást,  hogy az asszisztenssel beszélek,  de én nem igazolhatom, nonszensz. Mindegy...tudom, hogy a papír a fontos, mindenhol. 

Tegnap ki játszottuk magunkat Szofival,  most kezdem érezni,  hogy Csenge is közeledik hozzá,  szeretgeti,  játszanak úgy örülök neki.  

Alakulunk itthon is, mondjuk jó lenne ha találna Zsolti egy tisztább, könnyebb , kicsit agymozgatóbb munkát,  sokat dobna a jövőbeni célon,  bízok benne nagyon, hogy sikerülni fog. Munkahelyemen feladtak egy állas ajánlatott,  max 20 bejelentkezés szokott lenni,  most 70 közeli jelentkező van, ez mindent elmond....:(

Na megyek kicsit takaritok,  főzök, tanulunk...És délután remélem pihenünk.