Idén utolsó bejegyzés

 Amúgy sem volt sok bejegyzés idén...nem ígérem,  hogy majd jövőre több lesz,  de törekszem, aztán alakul majd.

Összegzést erre az évre igazán lehetne írni,  mindenkit érintő járvány,  erről csak annyit írnék mindent megváltoztatott körülöttünk. Gyomorforgató a körülöttünk belénk pumpáló hírek, hogy csak arról szólnak, milyen jó a karantén,  így sokat együtt vagyunk, megtanulunk kenyeret sütni, lecsendesedtünk,  sorozatmaratonba fogtunk   és idén le kell mondanunk a külföldi nyaralásról,  nagy bulikról...sorolhatnám.

Közben meg a folyamatos félelem,  lesz holnap betevő? Szerencsések vagyunk,  volt munkánk. De milyen áron?

Én próbáltam tartani a frontot,  minden téren,  nem azért,  mert ezt akartam,  így jött ki.

Zsoltinak volt a legnehezebb,  egész évben a bizonytalanság,  a legjobb ebben, hogy mindíg dolgozott,  de azért néha olyan munkát vállalt...na sokáig lehetne mesélni róla. Érzelmileg borzasztó év volt,  igazi hullámvasút.  

Boldogság netovábbja, Szofi születése,  minden nap bearanyozza életünket. Mai napig jó látni Mesiéket milyen szülők lettek,  és büszkék vagyunk rájuk.

Ami a legnagyobb változás ebben az évben,  rájöttem, milyen törékeny a lelki békénk,  családi életünk. Mennyit kell dolgozni, elfogadni a változást,  mennyit változunk mi is. És nem mindíg úgy van, ahogy szeretnénk.

Idén le kellett zárni a múltat és bele kell fognunk az új életbe. Ez azért nehéz,  mert körülöttünk minden a régi,  emberek is, tárgyak is, mégis újra kell mindent építeni.  Kicsi előny, talán az alapok stabilak.

2021-re több célom van. ( ez is furcsa, sosem szoktam új évre fogadalmat tenni, most is inkább kívánom magunknak) legyünk továbbra is egészségesek,  ez a legfontosabb. Legyünk ugyanígy együtt,  számíthassunk egymásra. Nem könnyű feladat,  de megéri. Kívánom, hogy tálalják meg a fiúk és Zsolti is azt a munkát ,amiben ki tud teljesedni.  Én is maradjak itt ezen a munkahelyen,  próbáljak kicsit többet magammal foglalkozni,  ne hagyjam befolyásolni magam, ezzel mérgezni magam és a környezetem. 

Mesiék jól csináljak, legyen sok örömük 

egymásban.

Csenge is legyen ilyen amilyen most,  mosolygós,  kedves. 

Bence és Davíd is tálalják még a boldogságukat. 

Dávidnak kívánom a legjobban, hogy kinyíljon,  szeressen, szeressék. 

Bence már tervezi a jövőjét. Ez is izgalmas. 

Unatkozni sosem szoktunk,  én pihentem is ebben a pár napban, persze az a klasszikus pihenés nincs,  ekkora családban így van. Nem baj, így szeretjük. 🥰

Kívánom nektek is drága blog olvasóim,  legyen olyan 2021 amilyennek nagyon szeretnétek. 

Megtiszteltetésnek tartom, hogy olvastok, hogy itt vagytok, olyan sokat kaptam mindíg Tőletek,  hálás vagyok!❤

20 nap ❤

 Pontosan 20 nap! Pontosan ennyit leszek itthon!

Annyira örülök ennek most,  mintha valami nagy jutalom lenne. 

Jutalom is, mert most megérdemlem úgy érzem. És pihenni fogok,  semmi nagy cécó a lakással,  semmi nagy "megváltom a világot " lesz mikor a semmit fogom csinálni,  csak ami jólesik.  Hosszú kemény év volt. Kell töltődni....❤

Decemberben már..💚

 Olyan görcsösen várom a végét idén a munkának,  vagyis nem a munkával van a bajom, szeretek bent lenni...de, fáradt vagyok.jo lenne csak lenni magamba egy kicsit.  

Pedig már csak két munkanap és holnap egy maratoni leltár és munkahelyi szülinap. Hétfőn megyek utoljára idén dolgozni. Mehetnék még két napot ezt azt csinálni,  de engedélyt kaptunk,  hogy a jövő év csúsztatás terhére otthon lehetünk már,  bevallom én ezt választottam.

Tehát nem panaszkodom, mégis megijedtem reggel a tükörbe nézve,  amúgy is karikás szemem dupla karikás 😄

Itthon, Dávid valami vírust benyelt,  fáj a hasa két napja...persze csomó papírt kéne elintéznie,  pont a tb-t is. 😔 Bence szenved már,  suli sincs nagyon, munkája semmi november óta,  ugye nincs vendéglátás. Itthon sokat segít,  ami jó, de neki ugye nem elég.

Terveztem,  hogy jövőhéten mit nem fogok csinálni 😁 erre Zsolti is itthon lesz, na ő nem egy igazán lazulós szabin levő. 🙃

Azért jó lesz majd, úgy csináljuk,  hogy jó legyen!

Alakul...❄💜

 Úgy volt, hogy most pénteken szabin leszek, majd jól felkészülök a hétvégi szülinapra, mikulásra . Aztán tegnap gyorsultak az események a munkahelyemen.  Minket, akik talpon vagyunk,  védeni akarnak,  így egy héttel előbb zárunk. 14.-én még dolgozunk, rendelés is lesz,  de utána már csak 4.-én megyünk dolgozni,   úgy hogy a szabim oda tolódott,  lesz még így 3 nap mínuszon, de nem érdekel....pihenni AKAROK. Önző módon.mert úgy érzem megérdemlem, még megérdemeljük mind.

12.- én még leltár is lesz...munkanap. Szóval azért még van munka, bőven.

Most mindenki boldog ünnepek helyett,  egészséget kíván. Milyen igaz...azért jó lenne nem beleesni ebbe a nyavajába. Nem lesz gyerekekkel a karácsony, nem lesz munkahelyi karácsony. Furcsa lesz.

Csak úgy iderakom alig látom a betűket...Még győződöm magam csak a fáradtság miatt. Frászt,  öreg vagyok.😁😁😁😁😁

Két nap és december🌲⛄❄

 Három hét és karácsonyi hét lesz már.  Ennyit is dolgozom még, amibe lesz egy szombat is, mikor leltározunk.  Úgy gondolom hamar itt lesz.  

Most ebben a pillanatban túl hamar,  mert lesz mikulás és szülinap is, mert a 10 éves várja nagyon , ajándék megvan a szülinapra,  mikulásra semmi. 4.-én kiveszem az egy nap szabimat ami maradt az évre,  akkor próbálok majd venni ezt azt. Fejben már alakul kinek mit veszek,  de utána kell járni.  Kicsit egyedül érzem magam vele,  mert Zsolti szerint nem kell semmi ,ebben a helyzetben főleg,  csak legyünk együtt.  Oké,  nagyon nem kötelezhetünk mert idén nincs jutalom, örülünk, hogy fizetés van. De én szeretnék kis meglepetést okozni mindenkinek. Így egyedül vagyok ezzel , hogy kitaláljam,  megvalósítsam.  Ez azért nem akaszt ki, mert általában így van. Nem most alakult ez így, és ettől még csupa jó tulajdonsága van Zsoltinak.😁 

Azt azért remélem jól lesz mindenki, mert éppen nővérem van benne,  valószínű vírusos, de vicces ez a tesztelős,  karanténos mizéria. Semmi protokol,  semmi követés...gondolom már semmi kapacitás erre.  

Egyik nap azért elgondolkoztam,  én is mennyi emberrel találkozok naponta,  fertőtlenítek folyamatosan, maszk...de már mindenki jön megy, és mondják,, hogy betegek, vagy voltak, vagy karanténban vannak, vagy senki nem tudja, abban kéne e lenniük? Döbbenet...en nem mondhatom, és több millióan nem, hogy önkéntes karanténba megyek, home officelok mert nem olyan a munkám. Vagyis mondhatom, csak éppen akkor lőttek a munkámnak....

Persze én nagyon optimista vagyok,  ez legyen  a legeselegnagyobb bajom, mit vegyek karácsonyra, mit süssek,  és van hová bemennem dolgozni.

Van most ebben most jó is, fiúkkal sokkal többet vagyunk együtt,  nekem ez jó, és jönnek ma Mesiék is, jó délután lesz.🤗❤

Hogy vagytok?😊

 Ez a jutalmam,  ez az egy óra ma reggel, minden gép dolgozik én meg meg pizsamában vagyok. Ma 10 órára megyek dolgozni.

Hogy vagytok,  lelkileg? Tényleg érdekel!!!!

Én jól vagyok, testileg nagyjából,  csak a szokásos hormonos...kicsit nyomi.

Lelkileg nagyon dolgozok rajta,  hogy jól legyek. Hiszen jól vagyunk,  együtt vagyunk,  kell most ennél több? Igazság az, hogy nagyon szomorú hírek vannak szinte mellettünk.  Én próbálom  ennek fényében, teljesen másképp látni mindent. Azt hittem nyáron,  nem így lesz...

Na mindegy, nem ragozom tovább.

Szülinapja lesz nemsokára Csengének,  10 éves lesz...nem semmi! Várja nagyon. Megrendeltem az ajándékát,  kitaláltuk a tortát is. Egy baj van, lehet nem tud jönni a két barátnője ebben a helyzetben. Unokatesót azért meghivjuk,  egy pizsama partyra. 

Pedig ezt a szülinapot jól még akartuk ünnepelni,  még is fogjuk. ☺

Viszont milyen jó , hogy a fiúk is ennyit itthon vannak, jó velük.  Bence már unalmában iszonyú sokat segitett a hétvégén,  ma még korán kelt és örömmel ment a suliba,  még oda is örömmel ment,  csak végre menjen.😁😁😁😁 gyakorlat van, árra kell bemenni. 

Na lassan készülök,  légyen szép napotok! És várom, hogy megírjátok ki hogy van?❤

Ez van most, mindenhol. 😏

 Igazság az, próbál az ember pozitív lenni,  alkalmazkodni,  hirtelen, mindenhez. Mert persze lehetne rosszabb is,  persze lehetne jobb is, de ugye azért sokkal jobb érzés,  hogy van ,"lehetne rosszabb is."

És akkor már más minden, félig tele a pohár , persze ott hátul az a kisördög,  ott motoszkál, mindíg.

Kertek alatt a vírus.  Én fertőtlenítek folyamatosan a munkahelyen, boltba,  be-ki...maszkban dolgozom, szülők jönnek,  mennek, bizonytalanok.  Sok a beteg munkatársam,  nátha, ki jobban, ki kevésbé...ki tesztre vár,  ki már nem. 

Mi még birjuk,  biztatunk,  tesszük a dolgunkat,  reménykedünk, kitartunk....mint mindenki más. 

Optimista, kicsit jobb kedvembe viccelődők is, hogy bárcsak karanténba lennék,  két napig aludnék...😁 aztán persze,  rossz napokon, félek,  aggódok,  jövőkép miatt. 

Tavasszal a nyár biztatott,  most a karácsony, csak 43 nap, pikk-pakk itt lesz...és akkor,  remélem,  csak az lesz a dolgunk,  hogy kitaláljuk milyen finomat süssünk ☺🌲

Lesz? Persze❤

 Elkezdtem aggódni,  vajon lesz karácsony idén?

Persze a kérdés költői,  hiszen tudom,  hogy lesz mert kell, hogy legyen...mert ez tart életbe mostanában. 

Szofi első karácsonya 🧡

De vajon Csenge 10. Szülinapja, hogy lesz megünnepelve? Pedig úgy várja...🤔

Nem lesz adventi vásár,  már ez sem....😒 online...-oké,  majd legurítunk online egy forralt bort..🤔

Tudom lehetne nagyobb bajom is, ne legyen.

Sokoldalú, sokszínű, sok....!?

 Szóval,  sok(k) vagyok mostanában magamnak. Azt sem tudom melyik vagyok én,  tudom, tudom mind én vagyok, nehéz szerep mind.

Elsősorban Anikó vagyok 46 éve,  majd "ezer" darabra hullok . 

Nő vagyok 25 éve,  23 éve feleség egy olyan EMBER mellett ahol megtapasztaltam a jóban, rosszban szerelmet, szeretet is a mai napig.

Anya vagyok, 22 éve, életem fő művei,  a karrierem,  nem mondom,  hogy tökéletes,  sőt mennyi mindent másképp csinálnék. Egy darabig olyan könnyű volt,  hiszen csak a test fáradt a napi rutinba, míg most...a lélek szakad szét.  Hisz van egy felnőtt lányom aki feleség lett és anyuka,  az akit először hordtam a szívem alatt,  aki mindenben az első volt...van két szép szál legény fiam,  nagyobbik nem akar még felnőni,  világ összes fájdalma a vállán,  zárkózott, nem tálalja a helyét sosem tálalta,  várom,  remélem csak a kamaszkor fájdalma nyomja a vállat. Pedig annyi pozitív tulajdonsága lenne, ha nem lenne ennyire sündisznó. Aztán ott van a másik aki azt hiszi,  ha flegma nagyon macsó lesz,  nem mindíg tetszik a stílusa. De életre való,  kedvelik,  van kisugárzása  ...de, nem igazán tervez, élj a mának...és, hát van a legkisebb, aki már nem is kicsi 10 éves nemsokára..kicsit lelkiismeret furdalásom van vele kapcsolatban. Ő a leganyásabb,  legbújósabb,  legbabább,,pedig már keveset vagyok vele, sokkal kevesebbet mint a többiekkel voltam, jól veszi ezt, de tudom ,hogy hiányzom neki.

És akkor lassan fél éve nagymami vagyok, ez egy fantasztikus érzés,  tudom,  hogy sok, sok láthatatlan szál köt össze,  mégsem szuszog akkor a mellkasomon  mikor én akarom. És csak szereted,  szereted mert csak ez a dolgod.

És ott a munkahely , ott vagyok ÉN  lánykori nevemen,  én....napi 24 órából 8 órát.  

Tudjátok ez nem panasz, de van mikor csak kapkodom a fejem,  kamasz, felnőtt,  feleség,  gyermek, Anikó,  nő,  ja és anyós, mami ez mind én vagyok, egy szerepben mindenhol más, más kell belőlem,  hol elég legyek, hol ne legyek sok,  hogy eleget legyek, szeressek....szeressek mindenhol máshogy, és mégis ugyanúgy.

Nehéz, mert tudom az ember nem tud mindenhol megfelelni,  van ahol sok, van ahol kevés van belőlem. És csak bízom akkor ott, ép elég. ❤

Idő

 Ebben a pillanatban úgy érzem időmilliomos vagyok. Plussz egy óra,  háromnapos hétvége. Ez igen! Mindig három naposnak kéne lenni,  mindenre jutna idő.

Csütörtök délután már én voltam a nyerő,  háromig dolgoztam csak. Elmentünk bevásárolni,  ez mindig elvesz csomó időt a hétvégéből. Pénteken elmentünk egy nagyot sétálni a patakra,  gombát is szedtünk. Szombaton főztem bablevest, tettünk vettünk majd kitaláltuk menjünk el a decathlonba Csengének téli bakancsot venni, én is kaptam. 😉Más is kitalálta ezt,mert bedugultak a áruházakba vezető utak, hazafelé még nagyobb -gáz volt. Ha már decathlon, akkor pepco is. Szeretem azt az üzletet,  lehet olcsón zoknit,  bugyit venni Csengének is, most sálat sapkát is vettünk magunknak és mindíg van valami szép dekoráció is amit nem lehet otthagyni 😁😁😁😁 mondjuk most őszi dekorációt akartam venni a barátainknak ajándékba,  de nem volt sehol semmi,  csak karácsonyi,  nem mondom, hogy nem volták azok is szépek,  de haladjunk sorban,  még ősz van. 

Igen délután találkoztunk a barátainkkal ezer éve nem talalkoztunk, nagyon jó volt, végre. 

Ma meg, csak főzök finomat.  Tarját sütök és fűszeres zöldségeket sütök. Süti még van, linzer és kókuszgolyó.

És mivel az idő is borús,  esős délután bevackoljuk magunkat. 

Legyen nektek is szép napotok.

Megmutatom Szofit,  olyan édes...

Napjaink

 Köztudott,  hogy így negyedszerre semmi izgi nincs nekem a suliba Csengénél, sőt....kifejezetten nem szeretem. Lehet érzi is rajtam Csenge,  ő sem. De csinálja. Mostani felállás szerint a felső sem lesz nyugodt,  jönnek mennek a tanárok,  tudom ez nem egyedi.  Kicsit csalódott vagyok a mostani tanárok miatt,  az egyik még Mesit tanította,  nagyon kedveltem.  Értem én, hogy kötve a kezük,  azt is értem,  hogy új helyzet volt most márciustól nekik is. Véleményem szerint nem nagyon tanultak belőle.  Vannak olyan szituációk amit nem is értek miért így kommunikáltak le. Utolsó egy nagyon szomorú dolog volt. Egy kislánynak meghalt az apukája. Szerintem ez egy olyan érzékeny téma,  hogy illett volna beszélni róla, a szülőknek is. Szerencsére a gyerekekkel beszéltek róla,  mert Csengének irt egy kislány e-mailt,  ha esetleg pénteken megy a kislány, ne említse neki Csenge a dolgot.  Mert Csenge nem volt suliba a héten,  én is csak sejtettem, hogy baj van anyuka fb profilján megjelenő fekete oldal miatt. Én biztos jeleztem volna a szülőknek erről....de semmi. Nem mondom,  hogy könnyű dolog ez, de azért csak ott vannak a gyerekek 8 órát. 

Héten kipróbáltuk , mi van akkor,  ha náthás a gyerek? Hétfőn 17× hívtam a háziorvost . Utána már flottul ment az igazolás elkérése,  úgy adja ki az igazolást,  hogy az asszisztenssel beszélek,  de én nem igazolhatom, nonszensz. Mindegy...tudom, hogy a papír a fontos, mindenhol. 

Tegnap ki játszottuk magunkat Szofival,  most kezdem érezni,  hogy Csenge is közeledik hozzá,  szeretgeti,  játszanak úgy örülök neki.  

Alakulunk itthon is, mondjuk jó lenne ha találna Zsolti egy tisztább, könnyebb , kicsit agymozgatóbb munkát,  sokat dobna a jövőbeni célon,  bízok benne nagyon, hogy sikerülni fog. Munkahelyemen feladtak egy állas ajánlatott,  max 20 bejelentkezés szokott lenni,  most 70 közeli jelentkező van, ez mindent elmond....:(

Na megyek kicsit takaritok,  főzök, tanulunk...És délután remélem pihenünk. 

Egy levélke...nektek!

 Kedves Drága blogolvasóim!

Kezdhetném azzal semmi nem változott, de ez így nem igaz. Van ami jobb lett, sokkal jobb, van ami nem annyira.

Én kicsit ki vagyok merülve, torkom fáj, zsibog a minden végtagom. tegnap otthon maradtam"pihenni". Na ez abból állt, hogy az írtó kemény, írtó szar kanapé aludtam éjjel, (sürgősen néznem kell egy kanapét...van egy álom kanapém ikeás (mi más?) 200 000ft szállítással,https://www.ikea.com/hu/hu/p/holmsund-kinyithato-sarokkanape-orrsta-vilagoskek-s29228205/ na de...(azért nem adom fel, hátha olvassa a Jézuska a kívánságom hehehehe)

Szóval próbáltam a "pihenni" fél óránkánt jött az anyósom, kell valami? Főzzön? Nem akartam leterhelni, mert Ő meg folyamatosan a derekára panaszkodott, így nem kértem meg, pedig egy forró zöldséglevest ettem volna. (hozhatott volna csak úgy..)

Aztán írt a munkatársam, majd fel is hívott, majd a másik, majd írt Zsolti...majd épp lehunytam volna a szemem mikor Szofikával hívott videóban a Mesi.

Amúgy cukik, hogy mindenki érdeklődött, hogylétem felől és ez nagyon, nagyon jólesett!!!!

De aztán jobban is lettem, főztem lencsefőzeléket.

Majd este megint elhagyott az erőm.

De reggelre összekanalaztam magam, és elmentem dolgozni. Nem kis erőmbe tellett, de nem akartam a többiek miatta szívnak, pedig valaki szívna ha valamelyikünk beteg lenne, és azért bevallom, ha nem utálnák annyira orvoshoz menni, és nem lenne ilyen herce-hurca még el is mentem volna.

És hab a tortán, reggel Csenge is torokok kaparásra panaszkodott...

És jön a hétvége juhéj....

Sajnos most valószínű nem puszilgatom meg Szofit. :-(

Vigyázzatok magatokra!

Ölellek benneteket!

Hálás vagyok Nektek 💜

 Olyan régen irtam , hogy megváltozott a blogfelület....

Nem csak a blogfelület változott meg,  hogy a világ is,  mindenki tudja fél éve. 

Erről nem szeretnék irni,  bár teljesen kihat mindenre,  mindenkire..

Amiért irok,  oka van, mint általában mindíg, de most muszáj. 

Ambivalens az élet most,  valahol a régi megszokott,  valahol teljesen más,  párhuzamosan fut a kettő. 

Muszáj beszélnem,  irnom róla,  mennyire jólesik az a sok privát e-mail amit irtatok. Hogy időt nem sajnálva teljesen őszintén kíváncsian érdeklődtetek,

egyszerűen könnyes a szemem tőle. Olyan hálás vagyok nektek,  ismerős ismeretleneknek.

Nem fogok most részletesen irni,  mert,  ha nincs az a sok kedves e-mail, lehet nem is írok.

Párhuzamos életünkről pár szó,  jól vagyunk,  dolgozunk,  suli is elindult,  amúgy élvezzük a jó időt. Kicsi unokánk Szofi is jól van, kis család is, olyan ügyesek. De érzelmileg nagyon megroppant a család, erről nem szeretnék nagyon irni,  mert bár én is benne vagyok,  nem csak rólam szól. 

Nem vagyunk még túl rajta,  dolgozunk az ügyön,  talán sikerül. 

Sosem lesz semmi a régi,  talán nem is baj...

Szóval kedvesek,  hálás vagyok nektek amiért érdeklődtetek,  jól vagyunk,  dolgozunk folyamatosan,  hogy jól is legyünk. 😍

Öröm ☺️

Bár még nincs a kezünkben, de már tudjuk Bence érettségi sikerességét. 🧡 Mekkora öröm ez nekem. Ő, aki tanulási nehézséggel küzd, oxigenhiányos születése miatt. Akit első osztályban teljesen leírt a tanára, akit viszont támogatott egy másik tanár nyolcadikban, hogy szakgimnáziumba menjen, ha nem is sikerül elsőre az érettségi, mégis adott neki esélyt, amiért én nagyon hálás voltam.
Most nagyon büszke magára, én is rá, bár én reálisan végig gondolva, nehéz menet volt, makacs volt nagyon sokszor és arra a mondatára is emlékszem "minek nekem érettségi?"
De az élet mindent megszépít, örülök, hogy megcsinálta. És szakmát is szerzett, pincér lett, ezt szereti is csinálni. 

Új fejezet kezdődik.. 🤨

Álmomban nem gondoltam arra, hogy pakolok be a szipi szupi táskámba és mit pakolok be gondosan a munkához? Igen, két maszkot, gondosan kimosva. 🙄
Szomorúság tölt el és a nyár miatt is. Már hiányzik minden...
Jövőhéten már teljes munkában. Vannak ott is új dolgok... Menni fog, csak jöjjünk bele. Csenge úgy látom el lesz itthon. Ügyesen kezeli a telefont és nem ijed meg attól, hogy itthon marad. Kicsit noszogatni kell a tanulás miatt, akkor lesz az igazi, ha már nem lesz suli. Mondjuk minden napra fogok adni kis ismétlést. Egyik, hogy legyen feladat tudata, lesz házimunka amit majd el kell végeznie. Sajnos ő négyük közül a legrendetlenebb. 🙊
De hátha.... Mondjuk három hónap, de jó lesz neki. :)

Amúgy nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül, napsugár Szofi baba, imádnivaló! 🧡💙💚

Mindig gyorsan döntsd el... 🙄

Még az a szerencse, hogy hipp-hopp, minden a régi lesz, vagy nem, hol a vírus? Mentálisan tönkre vágott szinte mindent. Tegnap tapasztaltam először, hogy mennyire.
Dolgoztam, először úgy, hogy már részlegesen nyitva vagyunk. Úgy sírtak a pici babák, mikor bejöttek az ajtón és megláttak maszkban feléjük közeledve a hőmérővel. Hiába mosolyogtam, nem látták ezt. 🤨

Másik a suli, vicces amúgy. Tegnap délután kaptunk egy e-mailt, hogy ma estig döntsük el, hogy mikor akarjuk vinni a gyereket ügyeletre. ÜGYELET.. Kérdeztem a tanárt, mégis ez az ügyelet mit jelent? Válasz nem jött. Na most három hónap jön. Egy tökéletes megoldás nincs. Én és Zsolti dolgozunk. Ha a legoptimálisan gondolkozom, egy hetet tudok kivenni augusztusban majd. Veszünk telefont Csengének, anyósomék itt vannak, ha minden rendben van velük, de ugye sosem tudatjuk. Azért könnyebb, így itthagyni Csengét, de azt sem várhatom el, hogy három hónapra boruljon fel minden. Mesi is felajánlotta, hogy segít, de ők csak szokjanak most össze kis családként.
Szóval csupa kérdőjel, és ez csak a fizikai rész, lelkileg. Csenge persze itthon maradna, de jót tesz neki még három hónap itthon, közösség nélkül? Amúgy is egy elég zárkózott gyerek.
Most arra hajlok júniusban kérünk ügyeletet, ha kell tanulást. És júliusban, augusztusban itthon...
Na ezt ma jól át kell gondolni, beszélni. 

oldjuk meg...

Szóval éljen, nyit minden, mehetünk vissza dolgozni. Ezt vártuk, nem?
Hát én nem, én a nyugis egy hónap szabimat vártam a nyáron, a nyugodt szabimat.
Ez a nyitás is ugyanolyan sokként ért, mint a becsukás is. Mert oké, én a baromi szerencsések közé tartozom, teljes fizetéssel itthon voltam ebben a két és fél hónapban. Mondjuk azt nem érzem, hogy puszira kaptam ezt, mert be is kellett menni, itthon is a szabinapomon is dolgoztam. Persze nem a bányában...de mégis, órákig fülemen a telefon, e-mailt írni, ilyen táblázatba rakni, olyanba...na, mindegy. És akkor menjünk vissza dolgozni. Oké, 12 nap szabim ment csak el, és a karácsonyi 7 nappal, még marad 13 napom. Ez tart életbe, hogy én megoldom most, hogy visszamenjek, de augusztusba még szeretnék egy hetet itthon lenni.
Amúgy eddig laza voltam, hogy megoldom Csenge itthon maradását. Majd veszünk neki telefont, mert így lesz, és itthon marad 9 órát egyedül. Na jó,kicsivel könnyebb, hogy nem teljesen egyedül, anyósomék itthon vannak. Ha gáz lenne...de azért három hónap, nekik is sok idő, hogy a napi ritmusukat felborítsam. Persze ez is kialakul majd és ahhoz alkalmazkodunk. Fiúk is elkezdenek dolgozni lassan, Zsolti is folyamatosan, bár még nem találta meg a helyét.

Nem jó passzban vagyok most, őszintén tele a hócipőm mindennel. Soroljam? Nem sorolom...
Tudom, hogy ide mindig csak panaszkodni jövök...de hova menjek?

Örülnék, ha ingyen táborral picit megoldanák a nyarat majd, iskolának nem nagyon látom értelmét...

Három napja olyan torokgyulladása van szegény Csengének, remélem ma már jobb lesz neki, csak a szokásos mandula gyulladás..:-(

Amúgy egyik kollégám kedvesen megjegyezte,hogy ő azt hitte, hogy most mi otthon vagyunk, milyen jó nekünk, kipihentük magunkat. Komolyan mondom én sokszor fáradtabb voltam mintha be mentem volna dolgozni.

Valamilyen szinten várom, hogy újra bejárjak teljesen dolgozni és beálljon itthon is a régi rend, de azért tegnap este egy kicsit elkapott a félelem, hogy Csenge egyedül lesz itthon.

Ennyi ☺️

Ennyi, a kormány mond valamit és egyből minden a régi lesz. Nem lehet panasz, szabálykövetőek vagyunk. Gondolom a pesszimista most dühös, hogy na.. Majd most elszabadul az a vírus. Az optimista meg azt mondja, én megmondtam, nincs itt semmi baj. Realista meg kapkodja a fejét, mi van?????
Persze csomó kérdés van bennem, sulival mi lesz. Véleményem szerint már rendes tanításnak nincs értelme, de táboroknak és nem a jópénzért megtartottaknak, igenis van, szociálisan is.

De jó a szlogen, tegnap még maradj otthon, ma már gyere ide, oda... Hogy is van ez?
Azért remélem marad még saját gondoltunk.
Mit szűrünk le az elmúlt időszakból?

Tegnap is voltam Mesieknél, vittem ebédet
 Nincs most ennél jobb. ❤️
És, hogy milyen fáradt vagyok látszik a képen. 😁😁😁

honnan nézzük..

Tegnap este elmentünk megnézni Mesiéket, hazajöttek a kórházból. Azt a pihepuha illatos kis csomagot..Olyan formás baba. Büszke szülők, büszke nagyszülők..Jó volt. Az is, hogy milyen kis félve nyúlt az apuka, de csinálja. Annyira aranyosak. Mesinek még össze kell szedni, magát, fáj a varrat, fáj a tejcsi belővelés, szoptatás kihívása...Biztatom őket, ez napról napra jobb lesz.

Szóval, egy új életszakasz van..és ez nagyon jó. :-)

Van ami azért nem olyan jó, tudom lehetne rosszabb is.
Kicsit el vagyok fáradva, lelkileg inkább.
Lassan visszamegyünk teljesen dolgozni, most egy-két nap bent, majd két nap szabi, ami alatt is dolgozunk, ha van mit csinálni, két nap home office. Na, ezt nem fogom bánni, ha már nem lesz. Egyszerűen, nem tudom összehozni, hogy rendesen menjen.
Csengével kell tanulni, na mondjuk amennyi energia befektetést látok a tanároktól, annyit adunk már csak mi is bele. Sajnálom amúgy, és nem a tanulás miatt, de azért is. Sajnálom, hogy ennyire nincs közösségben, szocializálva Csenge. Rajtam lóg újra, nagyon. Fontos e-mailt írok éppen, erre szorosan mellettem, hangosan ropogtatja a perecet. Rohadtul idegesít, de nem ő, hanem a szitu, mégsem mondhatom, menjél már innen, hiszen neki meg én vagyok fontos. Amúgy sem egy közösségi ember, de így...és ha bele gondolunk, majdnem fél évet nem mennek suliba?

Akkor legyen ebéd, 1 óra messenger megbeszélés után, következő előtt, egyszerű borsófőzelék is kihívás.
És úgy osszam be az időmet, hogy mire hazajön Zsolti legyen időm őt is meghallgatni. Új munkahelyen van, egyik nap tök lelkes, másik nap nem...és sose szokott erről annyit beszélni, de most folyamatosan...ami persze nem baj, csak nehéz, hogy igazából nem tudok segíteni, de kell a jelenlétem. És most mindenhol ez van. Mindenhol ott kéne lennem, amit szívesen teszek, hiszen, ki ne segítene az unokája fürdetésében, vagy bújna oda a gyerekéhez, vagy lenne támasza a férjének.

És azért ott vannak a fiúk is. Bencének ma utolsó érettségi vizsgája szakmai, 7-kor ijedten átrobogok hozzá, mikor mész? Alszik, telefon a kezébe, jaaa mondja álmosan, a 19-es busszal. Mondtam neki, akkor ráérsz még. :-(

Szóval aki azzal jön, mert tagnap mondta nekünk valaki, hogy milyen jól kipihenitek magatokat otthon most, azzal kicsit elbeszélgetnék. :-)

Hulla fáradt vagyok....:-)

Az UNOKÁM ❤️❤️❤️

Nagymami lettem, Ő Szofi, már anyukája pocakján. ❤️❤️❤️❤️ Így élem meg a 46. Szülinapom. 🌷😁😍

Jó - rossz... 🤨❤️

Az ember mindig tervez, aztán...

Reggel még úgy gondoltam, írok egy jó kis pozitív bejegyzést. Aztán most... Már a gondolataim negatívak. Persze tudom ez egyenes arányos a migrénemmel. 

Mert fáj, igen a fejem, de az a legkisebb dolog amúgy az aggodásomnak. Dávid tegnap este óta lázas, az mind semmi de mellette a torka úgy be van gyulladva, alig tud beszélni és nyelni. Mikor ha nem ebben a vírusos időben, mikor, ha nem négy nappal, hogy Bence érettségizni menne, mikor, ha nem Mesi utolsó idejében?

Persze mérges voltam a szitura, utána meg bűntudatom volt, hogyan tudnék segíteni neki?

Közben meg tervezzen az ember? Csak jól felhúztam magam, a nagy kormány bejelentésen, nesze semmi, fogd meg jól. 🤨 Mikor már a tegnapi két órás Skype megbeszélés után, megbeszéltünk a májusi munkarendet, közölte a kormány, suli az nincs, de minden nyit dolgozhatunk is (ami jó, mert pénzből él az ember) vidék kontra Budapest megint összeugrasztva.

Én most Szofi érkezése miatt kifejezetten örültem volna, ha májusban még zárva vagyunk, inkább áldoztam volna több szabit. Mondjuk hülye vagyok mit morfondirozok rajta, mikor ezt papolom Zsoltinak hetek óta. 😁 Majd alakul úgyis, csak múljon már el a fejfájásom. 😍 És gyógyuljon meg Dávid hamar. Még jó, hogy az ő vizsgája május végén lesz. 

Amúgy front van? Olyan édes volt ma Mesi 😍 beadtak egy kiló kenyeret és kicsit láttam, pont úgy néz ki, mint egy utolsó idős kismama, csodaszép. ❤️❤️❤️❤️

Vagyunk, hol így..hol úgy..

Na igen, azt hittem majd minden nap jó sokat írok, hát nem. Nem azért mert nem történik semmi nálunk, na nem azért, hanem mert vagy olyan dolog amit nem szeretnék nyilvánosság elé tárni, vagy úgy gondolom csipp csupp dolog, minek írjam le.
Szeretek itthon lenni, nagyon, nagyon régen volt, hogy egy szürke hétköznap is, két fogásos étel van az asztalon, ilyen rendben nem volt a lakás nagyon régen, tiszta ruha, a természet is ébredezik.
De hiányzik az önálló gondolatom az, hogy a munkahelyen én vagyok, ÉN ANIKÓ.

Van bőven mit csinálni is itthon, el megy a nap, a munkával, tanulással, házimunkával. Közben amit nem akartam leírni, de nagyon felemészti a családot ,legalábbis kettőnket most (és nem tudom, vagyis valamilyen szinten biztosan, hogy a vírus miatt) Zsolti munka keresése. Annyira összetett a probléma, amit gerjeszt magának, (nem tudatosan)hogy nagyon nehéz ezt most nyugodtan, türelmesen, támogatóan kezelni. Pedig más lehetőség nincs. Még bírom, de azért én sem vagyok a türelem szobra félek, hogy egyszer nem leszek. És ez a folyamat nem egyik napról a másikra jött elő. És ami miatt türelmesnek kell lenni, hogy tudja mindenki, hogy szerencsések vagyunk a mostani helyzetben is, van lehetőség, van valamennyi biztonság, van fedél a fejünk felett, és a legfontosabb egészség. Mégis küzdünk nap mint nap, biztos nem véletlen, hogy ez most így van. És teljesen megértem Zsoltit, mondjuk most ez a legtöbb amit tehetek.

Sulinál is tegnap kifakadt az anyuka, hogy Ő ezt a tanítási rendszert, hogy megkapjuk az anyagot, majd csináljuk, ellenőrizzük le, nem tudja munka mellett csinálni. Másik anyuka is írt, hogy igen a tanároknak kellene tanítaniuk. Kérdeztem én, hogy milyen felületen, ha dolgozunk? Válasz az volt, ő kinyitja a fb a gyereknek reggel, és azon, vagy saját fb oldalán? Hát én még nem akarok Csengének csinálni. Heti egyszer mikor megyek dolgozni, akkor viszem a gépet magammal. Kitalálta a tanárnő, mivel nekik nem lehet más felületen tanítaniuk mint a classroom, így azon próbál ma bejelentkezni, de nem lesz kötelező.

És mi lesz lassan? Ki tudja? Senki, tudom. De mi lesz nyáron? Szerencsések vagyunk ebből is. Ha elindul az élet, akkor már azért lassan itt tudjuk hagyni Csengét megfelelő intézkedések mellett pár órát...De még azt sem tudjuk mi lesz a sulival idén?
Bence érettségizik. Dávid technikumi vizsgát tesz. (nem tudjuk mikor) Persze lazák, de tudom, hogy idegesek belül. Meg lesz ez is, és munka? Véleményem szerint lassan visszaáll a rend. Persze majd maszkban, fertőtlenítve...az sem lesz könnyű, sőt.

Én nem tudom mi lesz, de most azt látom, négy fajta ember van, vannak azok akik meg sem álltak, vírus ide, vagy oda...még több munkájuk lett. Vannak azok akik elveszítették a munkájukat, keresgélnek kétségbeesve, hiszen semmi tartalék nincs, vannak azok akiknek volt tartalék, fennen hirdetik a "maradj otthon" című szlogent, jókat vihognak a kamerába. (és persze nagyon sajnáljuk őket), vagyunk mi, akik kapaszkodunk még a munkahelyünkbe, dolgozunk, home office, bemegyünk a munkahelyünkre, otthon vagyunk, tanítunk, háztartást vezetünk... Senkinek nem könnyű.

Persze próbálja az ember a legtöbbet kihozni belőle.
Képzavar is van bennem, itthon van az ember, csinál pár olyan dolgot, amit szabin szokott, közben meg csomó olyan dolgot is csinálok amit előtte sosem, készenlétben kell lenni, itthoni környezeteben beszélni, agyalni a munkáról.

De az biztos, Csengével ilyen sokat régen voltam itthon.:-)

Mindennapok

Azért sajnálom azokat az embereket most, akik elveszítettek a munkájukat, vagy amúgy is éppen valamilyen válságban vannak, lelki, testi bármilyen. Milyen nehéz lehet nekik most.
Hiszen nekünk is nehéz most, nekünk akiknek van munkájuk, van egészségünk.
Legnagyobb probléma a bizonytalanság. Mindenhol az, munkahelyemen is egyik pillanatban már tervezzük a nyitást, másik pillanatban aggódva tervezzük a bezárás közben az akciotervet.

Itthon is rájöttem mi a bajom. Ez a home office is nehéz úgy, hogy mindenki itthon van. Zsolti most csak pár napot. Csenge tanulása még nem önálló. Ott kell lenni vele, de nagyon ügyes.
Mikor elmegy az ember dolgozni ott csak azt csinálja, hazamegy az ember akkor azt.. Most egy nagy katyvasz van. Azért örülök, hogy heti egy alkalommal bemegyek a munka helyre, ott bár teljesen üres, egyedül vagyok, mégis jó érzés ott lenni, dolgozni.

Aztán meglátjuk mi lesz... Zsoltinak is az új helyen.

Mesi jól van. Tegnap voltak ultrahangon nagyon édes Szofi, kis pufika. Úgy várjuk már. ❤️

nem mindig dühös...

Persze nem mindig vagyok dühös. Pl most sem, mert egy nagyobb falat munkát megcsináltam, ami csomó időt vett el, ami jelen helyzetben jó, hogy van.
Süt a nap kint, ez is jó, tegnap bent voltam a munkahelyen, úgy elment az idő, annyi mindent kellett csinálni és nem is végeztem, pikkpakk 4 óra volt. Elmentem vásárolni. Én azt látom, vagyis tegnap az volt, hogy mindenki kicsit nyugodtabb volt. Olyan beletörődött. Tartottunk távolságot, de nem volt olyan riadt arcok tömkelege, ha egymásra néztünk. Egy kisgyerek volt a boltban, Ő tátott szájjal nézte az embereket, akik néha maszkban, néha nem, vásárolnak. Mivel rajtam nem volt maszk (sem kesztyű, igen a táskámba volt, de én inkább fertőtlenítem a kezem előtte, utána) így szélesen rámosolyogtam a kislányra, elsőre nem tudta hova tenni ezt a kislány, de bizonytalanul utána visszamosolygott. Nem kövezem meg az anyukát, hogy elhozta a boltba. Hova tegye, ha nincs közelben segítség?

Új felületet kaptunk a classroom-ban, generált egy új e-mail címet. Annyi belépő gmail feület van, munkahelyi, régi itthoni, újabb itthoni, most a Csengének külön. És csak én használom a laptopot, amit kaptam dolgozni.
Persze feladatot még nem, bocs most nézem, mégis kaptunk...de mivel nem a telefonom az alapbeállítás nem kaptunk értesítést, na mindegy, akkor lassan tanulunk.:-)

Megkaptuk a májusi munkabeosztást is, ez is jó. Aztán Zsoltinak meg van egy lehetőség...régi munkatársai összeálltak és egy új helyen próbálkoznak. Van benne jó dolog, bejelentett munka, (mondjuk nem teljesen) régi munkatársaival lenne, azt kellene csinálni mint az elmúlt öt évben, fix (mondjuk ma mi az?), ami negatív, nagyon messze van a munkahely tőlünk, 9-10 óra munka+ az utazás.
Most is folyamatosan dolgozik Sógorommal, ami azért több részből megnyugtató, van belőle pénz, és lelkileg is érzi szükség van rá, de mellette nagyon elfárad, nagyon...:-(

Szóval nem tudom melyik a jó megoldás..megtanulunk lassan a mának élni teljesen, nem könnyű azért ez.

Csenge jól bírja az itthonlétet, sokat eszik unalmában...:-) Imádom az örök optimizmusát, vajon kamaszkorában jó lesz ez? :-)
Fiúk meg vagy látványosan szenvednek, vagy mennek a barátokhoz...vagy, elkezdenek tenni venni, na akkor tudom esemény lesz...vagy kérni akarnak valamit, vagy jön valaki, vagy mennének...:-)))))

Mesi meg édes a nagy pocijával, olyan durva, hogy lassan itt van Szofi..:-) Most szigetelik a házukat, ez is olyan jó.

Szóval azért nincs is olyan rossz dolgunk, ugye? :-)

Na megyünk tanulni... :-(

Dühös... :(

Elkezdtem írni egy olyan posztot, amiben válogattam a szavaimat, meg ne sértsek senkit.
Fenébe, ez az én blog felületem, hol írjam ki magamból, hogy iszonyúan dühös vagyok a politikára, ha nem itt? Miért érzem azt, hogy az oktatáspolitikában nem azok döntenek most, akik képben vannak a mai oktatás feltételeivel, az egészségügyben nem azok, akik tudják, milyen a mai egészségügyben gyógyulni, gyógyítani, ápolni, a munkaügyben döntenek, akik soha nem dolgoztak olyan napi 10 órát kemény fizikai munkával....miert érzem, hogy egy utánzó majmok vagyunk, de ha szarba lenne az ország, ott lennénk hagyva, ott is vagyunk amúgy.

Dühös vagyok és elkeseredett. Tudjuk mit szajkózunk... #maradjotthon szlogen mögött? Tudjuk mitől féljünk? Nagy a baj? Tudod? Te tudod???
Ha akkora a baj, amilyen intézkedéseket hoz az állam, akkor szórhatjuk a lisztet, meg a sok WC papírt is a semmibe.
Ha még nem akkora, akkor tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne kapjuk el a vírust,(amúgy ki tudja, lehet vírus hordozó vagyok most is) és vigyázzunk, az idős beteg emberekre nagyon. De attól még az élet megy. Vagy ki számít? Legyen a boltba kaja de #mardjonmindenkiotthon, vagy a boltos néni nem számít, csak én vagyok rendes állampolgár mert itthon maradok? Vagy a mozdonyvezető, szülésznő, orvos, rendőr vagy katona, vagy a pék? Ő értük nem kár, ha vírus fertőzött lesz. És ha az lesz... Mi lesz? Te tudod?

Jött egy vírus, aminek a szövődménye, alapbetegség mellett igen súlyos, minnél erősebb az alapbetegség annál súlyosabb.
És megáll az élet a VILÁGBAN.

És akkor megáll az oktatás, az egészségügy (ezen húztam fel magam annyira.... Hogy nagyon csúnyán tudnék csak erről most beszélni), munkahelyek bezártak.
Ugye azt mindenki tudja, lesz ennek következménye... Egészségügynek nagyon, nincsenek szűrések, nincs alapellátás, eddig is rettegett az ember, csak beteg ne legyen, most????
Mi lesz, ha beindul újra a rendszer??? Eddig is penge élén táncolt...

Nézzétek el nekem, hogy dühös vagyok, de... Nem magyarázkodom. :(

Furcsa és meddig?

Ma voltam bent dolgozni, először furcsa volt minden.
Mert minden ugyanaz körülöttem, mégsem ugyanaz már, az egész világ, hipp-hopp már más lett.
Közben mégsem.... Ugyanazon helyre nyúltam a benti papucsomért, ugyanaz az asztal, a számítógép is ismerős, megszokott módon kapcsolom be, mégis furcsa... furcsa a csend ami körbeölelt, először bevallom élveztem, hogy hallom a saját belső hangom, nem zakatol a fejem, hogy tanuljunk még, legyen ebéd, rakjak be gyorsan egy mosást, közben megirjam, válaszoljak... Csak egy valamire kell koncentrálni. Ez is furcsa, én munkám pont nem ilyen, pont nincs soha csend, mert jönnek mennek, csörög a telefon, kérdeznek, én kérdezek... Most nem,, csak én és a monitor. Mondjuk egy idő után, miután mindenkivel egyeztettem, elkezdtem telefonálni amiért végül is bementem dolgozni. Jó volt éreztem a szülőkön hálásak, hogy gondoltunk rájuk. És ez jó érzés, mindig.
Tehát ma pozitív nap volt, mert egy órát beszéltem főnöknőmmel is, bevallom jó volt.
Közben egyik kolléganőm szomorú reggelre kelt, ez nem volt jó.
Közben folyamatos dillemázás Zsoltinak a munkahely... Pro-kontra folyamatosan. Támogatom, elmondtam mit szeretnék én, de pont a mostani helyzetben nem lehet sokat variálni.

Mesi meg már pont úgy érzi magát mint egy 9 hónapos kismama. 😁
Teraszt csinálják, közben jönnek szigetelni a kis házukat és itt is lesz Szofi ❤️❤️❤️❤️

Fiúk, meg fiúk, ha lecseszem őket a tanulás miatt, pont bírnak nekik a KRÉTÁN egy ötöst, na jó tesiből, de akkor is. 🤣🤣🤣
Mondjuk annyira nem vicces, hogy Bence elvileg érettségizne....

És ma munka után bevásárltam húsvétra ezért három helyen voltam. Blööö...
És itt is minden ugyanaz, mégis mindenki mint a mérgezett egér, kesztyűben, maszkban, rá sem nézünk a másikra, de ha mégis akkor olyan gyanúsan... Vajon ő beteg? Na és ha véletlenül köhint valaki, na azt nem teszi zsebre.
Meddig lesz így? Amúgy sem vagyunk egy mosolygós nemzet de így maszkban. Ma konkrétan egy ismerősöm zavartan félrenézett mikor meglátott, gondolta maszkban nem lehet felismerni? :(

Na igen.. ☺️😁☹️

Jó, eddig is beszélgettem pl Mesivel videó cheten. Akkor mindig nyugtattam magam, hogy oké, oké este már munka után úgy nézek ki, ahogy kinézek....
De most, hogy naponta így chetelünk a kolléganőimmel teljesen kiakadok. Tudom én ésszel, hogy pont úgy nézek ki, mint egy 46 éves nő, de a lelkem még 20 éves és én úgy látom magam belülről pont, mintha 20 éves lennék. Erre a kép, töttyedt bőr, toka, iszonyú karikás szem... Oké, tegnap migrénem volt, pedig milyen régen nem volt, de tegnap mellém szegődött.
Ma azért próbáltam kicsit össze szedni magam... Hajamat megcsináltam, és nem macinacit vettem fel, hanem farmert és olyan felsőt amit munkába szoktam. 😁 És így tanultunk, főztem spenótot, meg sütöttem krumplis kenyeret és sétáltunk is Csengével, de a Skype értekezletre nem kapcsoltam be a kamerát, pedig olyan jó volt látni a kollégáimat kicsit... ☺️🧡

Fogam is pont olyan mint egy 46 éves emberé, elhasználódott, egyik rágófogam nem fáj, de a tömés alatt fáj ha rágók rajta... ☹️Most???? De amúgy is.. ☹️☹️☹️

Hullámvölgy...

Hogy vagytok?

Én tegnap nagyon ki voltam idegileg. Úgy, hogy a körülményekhez képest minden rendben van. (mi lenne akkor, ha valami nem lenne oké?)

Zsolti nem ment dolgozni, rossz időre való tekintettel. És akkor nincs pénz. Persze ez most" még " nem annyira életbe vágó. De már jár az agya, hogy lehetne biztos jövedelem... Most sehogy, most mindenki alatt rezeg a léc. És amiket hallok családon belül is, elszomorít. Bezártak, szélnek eresztettek mindenkit, majd azzal biztatták őket, hogy ha vége ennek az időszaknak és újra indul minden, visszaveszik őket. És addig???? ☹️☹️

Én csendben vagyok, az én munkahelyem, köszönhető a főnökömnek, teljesen emberségesen áll ehhez a helyzethez. Heti egy napot bemehetünk, és egy nap szabi a héten a többi home office. Szerintem a mostani helyzetben ez a legjobb megoldás. Ha nem tudunk bemenni, azt is lehet választani, akkor két nap szabi.

De úgy sajnálom, hogy pont azt a réteget teszik bizonytalanságba, akiknek amúgy is nehéz. Én megértem, hogy most a mukaadónak is nehéz, de mégis...

És akkor a média másról sem szól, mint maradj otthon, celebek sajnálkoznak milyen nehéz nekik... Képzeljük el azt, akinek tényleg nehéz, aki napról napra élt. Aki nem úgy éli meg a maradj otthont, hogy milyen jó, sok filmet és sorozatot tud nézni, milyen finomakat tud főzni.... Hanem ki tudja, mit eszik aznap.

Amúgy azért voltam ki tegnap mert ez a tanulós, tanítós szitu is
 kiakaszt.
Hogy csak magunkra vagyunk hagyva, csináljunk meg xy feladatot, fotózzuk, küldjük, válasz sincs... Persze tudom mindenkinek nehéz..
Így kitartunk, mint mindenki.
Vigyázzatok magatokra nagyon! 🌻🌼🌷

Olyan hihetetlen...

Döbbenet ez az egész. Próbáljuk élni a mindennapokat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Én azért próbálom pozitívan felfogni a dolgot, milyen jó most itthon lenni.
De meddig????
Mikor tegnap szembesültem vele, hogy június? lesz a tetőzés a jóslat szerint... Aggódni kezdtem, mi lesz addig?
Hogy félek - e attól elkapjuk -e a vírust? Nem gondolok rá. Ezen nem aggódom, lehet kéne? De úgy gondolom mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük. És nem gondolok arra, mi lesz... Ha esetleg mégsem kerüljük el. Nem gondolok rá... Egyszerű? Talán igen, Csengével vagyok egész nap,aki folyton mosolyog, derűs, dumál... Ölelelget, sokat játszunk, néha kevés vagyok neki... De a kis barátnője nem ír vissza neki. Döbbenet azért, hogy kicsibe is az megy, mint nálunk a nagyoknál. Kollegáimra én írok rá, mi újság velük, család... Nem nagyon érnek rá gondolom, hogy jelentkezzenek... Mindegy, tudom, hogy van ez.
Szóval, még nem vagyok kiborulva... De azért nagy meló ez így.
Ölellek benneteket nagyon! Mindenki vigyázzon magára! 🌹🌷🌼🌻💚🧡💙❤️

..van, ami nem pozitív

Gondolom vagyunk így egy páran, hogy nem találjuk a helyünket. Aki dolgozik otthon lenne, aki itthon van, dolgozna.
Micsoda rendszer van az életünkben, ami most hirtelen teljesen megváltozott.
És amiért nem jó, az a bizonytalanság. Meddig tart, minden rendben lesz? Azt is tudjuk, olyan már nem lesz mint előtte volt.
Nem pihentető ám az itthon lét, bármennyire is úgy gondoltuk.
Rendszert nem annyira lehet tartani, csak olyan immel-ámmal...
Próbálom a tanulást, mint fő tevékenységet jól kivitelezni. Nem könnyű és nekem csak egy olyan sulis van, aki mellett ülni kell és tanítani. Kettő meg olyan sulis, akinek papolok...de, na mindegy. (itt azért ki tudnék akadni)
Ez  a tanítósdi nem egyszerű..na nem azért mert harmadikos anyag kifog rajtam, hanem azért, mert nem vagyok egy (türelmes) tanár. És azért kivitelezni úgy a mindennapi tanulást mint egy hétvégi házi feladat készítés, nem egyszerű. És ugye a kedv sem mindig egyforma a másik oldalról. Alapvetően ügyes Csenge és csinálja a dolgokat.
Nem is panaszkodom (nagyon), mert a lehető legjobb, hogy itthon lehetek, Zsolti meg dolgozik, de neki meg ez a legjobb, mert érzi, hogy fontos minden téren.

Amúgy nem tudom hova tenni ezt az egészet ami a világban van. Nálunk is lesz karantén? Meddig tart ez az egész?
Az a szerencse, ha itthon úgy alakítottuk ki, hogy jól érezzük magunkat, ennivaló van, testileg jól vagyunk, és folyamatosan azon vagyunk, hogy lelkileg is jól legyünk.

Persze, tudom, mindenhol ez van most. Próbáljuk ebből is a legjobbat kihozni.
Minden reggel olyan érzésem van, csak álmodom a kialakult helyzetet, aztán felkelek, amíg ki nem nyitom a hírforrásokat azt is hiszem, hogy álmodtam, majd kis idő múlva...hallom, hogy nem álmodtam és azon gondolkozom mikor a reggeli tejeskávémat iszom, mekkora a baj vajon????

Van, ami pozitív....

Most mondja valaki, semmi pozitívum nincs ebben a helyzetben.
De van, rengeteg.
Például, megélénkült a blogbeírások száma, nálam is és másnál is. Gondolom ebből látszik van idő, és rengeteg új helyzet, amit le lehet írni.
Sokkal több időt vagyunk együtt a családdal. Van ebben jó is...például a kamaszokkal. Mikor sztoriznak a pici korukkal, és mikor valami fergeteges beszólása van, amit normál esetben, nem tűrsz el, most kifejezed nem tetszésed, majd továbblépsz rajta, magam is csodálkozom ezen. :-)

Tegnap lezártuk a hetet munkával és tanulással is. Furi volt, de kell a napi és a heti rend is. Én élvezem az itthon létet nagyon, nagyon...de pl. egész éjjel a kollégáimmal álmodtam, ez azért jelent valamit nem? :-)))
Zsolti ,sógorommal elment dolgozni. Pénzben sem rossz, de legfőképpen a lelkének tesz jót.
25 év, 25 év...sokat változtunk mind a ketten, csiszolódás fázisában vagyunk a kapcsolatunkban. Hiszen egyik felünk a megszokás mellett van, másik a pezsgő szerelmes, pillangórepkedős múltat kergeti. Őszintén nagy meló ám ez, és ha van csavar a dologba, egy váratlan nehézség, még nehezebb.  De, ez az időszak szerintem ennek a fázisnak is majd lökést ad és ugrunk közösen , kéz a kézben egy nagyot azon a közös lépcsőn.
Mesit jól megölelgettem tegnap, Szofi már akkorákat rugdos, hogy lelöki a kezem Mesi pocakjáról. :-) Kicsit nehéz most az orvoshoz járás neki, de minden rendben van, és rendben is lesz.
Én már tegnap tudtam haladni a munkában is....ez jó érzés volt.
Hétfőre bejelentettem a kocsit már egy hónapja a kötelező első éves szervizre....most azon izgulok, mi lesz, ha kijárási tilalom lesz, lesz egyáltalán????

Amit a legjobban sajnálok most, hogy elromlik az idő...

Gondolok mindenkire nagyon sokat, aki dolgozik, ebben a zűrzavaros nehéz időben, kitartást és erőt kívánok, akik otthon vagyunk azoknak is.
Minden rendben lesz, tudjátok mindig nem lehet rossz...
Ölellek benneteket!

Alakul...

Ma már este olvastam is... Élveztem nagyon.
Törekedtem arra, hogy legyen napirend.
Ma egy kicsit borult a rend, mert reggel boltba mentünk, azzal nem számoltunk múlt hétvégén, ha itthon lesz mindenki és unatkozik, eszik, főleg a kamaszok.
El rettentő képek reggel a fb-on, micsoda felelőtlen emberek sorban állnak a bolt előtt. Na, mikor mi mentünk, kényelmesen tudtunk vásárolni, mi is felelőtlenül... Miért nem maradtunk otthon? Mert nem halmoztunk fel annyi ételt, hogy hetekig elég legyen. Most egy picit jobban bevásároltunk, de ez sem fog elég lenni hetekig.
Napirend működni fog, de ma nem volt annyira lelkes Csenge a tanulásban, dupla annyi idő volt. Dolgoztam is. Persze azért itthonról nem egyszerű
Nincs szerver, azon csomó minden van, de azért van munka. Örültem volna, ha konkrét feladatot adnak, de azért tudunk dolgozni.
Es persze egyszerre tanítani, dolgozni, főzni, háztartást vezetni nem lehet...
De alakul majd.
Minden rendben lesz.... 🧡

Nem éppen vidám...

Hát, újra itt.
Bár hullafáradt vagyok ma, majd 10 órás munka után, mert össze kellett rakunk a Home office dolgokat, gondoltam mégis adok egy kis élet jelet.
Bezártunk mi is a munkahelyen, nem sok időm volt ma, hogy figyeljem mi történik a nagyvilágban, de mikor láttam, hogy a tanárok folyamatosan bombáznak az otthon tanulással, közben bent mindenki feszült ideges a munkahelyen, fb mindenki a maradj otthont nyomja, ömlik ránk, hogy a boltok üresek, mi meg délutánig azt sem tudjuk mi lesz holnap..... Sírni tudtam volna.
Tudnék most is, ha nem az lenne a cél, legyünk most türelmesek és erősek.

Nem akarok sem türelmes, sem erős lenni.
Mintha egy elég szar, katasztrófa filmet néznék, olyan az életünk most.
Talán, ha felkelünk holnap, csak egy szürke szerda lesz... De nem.

Zsolti itthon, elvesztette a munkahelyét, most abba nem megyek bele, hogy viseli, és hogy viseljük mi az ő lelkiállapotát, akkor sem lenne könnyű, ha nem ilyen lenne a helyzet, de ilyen a helyzet..
Csenge itthon, holnap bele kell vetnünk magunkat a tanulásba. Nem lesz egyszerű...
Fiúk... Bence beteg, hőemelkedése van, náthás.... Még!
Dávid csavarog... Hogy a csudába értsem meg vele, hogy most nem kéne... ☹️

Mesiék jól vannak, legalább ők...

Én kaptam ma egy laptopot itthoni munkavégzéshez, nagyon érdekes lesz.

Annyira ideges és fáradt vagyok a ki alakult helyzettől itthon is és a környezetemben is.., szavakba sem tudom foglalni.

Persze legalább egészségesek vagyunk, legalább együtt vagyunk, legalább van még nekem munkahelyem... Legalább.... MÉG!

Innen, csak jobb lesz. Reméljük! 🙏

Jó nekem ❤️

10 éve kezdtem írni ezt a blogot, 10 éve.
Mennyi minden változott azóta, és mennyi minden nem.
Aki olvassa a blogot tudja, aki nem, olvassa el. 😁

Kedves kolléganőm rám talált a neten. Itt ugye vörös a hajam, most szőke.
Mint egy titkos élet, olyan ez nekem. Mennyi mindent leirtam ide és mennyi mindent nem.
Mennyit változtam, vagyis úgy érzem változtam, de ki nem, hiszen a körülöttünk lévő világ is.
De az alap nem változott. Anyuka vagyok, feleség, munkatárs... Lassan nagymami ❤️

Néha érzelmileg fent, néha lent...
De a végén mindig rájövök, hogy jó nekem! ☺️☺️☺️

Ma 2020.02.28

És újra péntek, ennek azért örülök.
KB hat hete nem fájt a fejem, na aztán tegnapelőtt adott egy kis ízelítőt újra, mondjuk még volt az oka, hormonok. Semmi vész... Nagyjából kordában tudtam tartani. De azért utána már teljesen másképp láttam a napot, szebbnek. ☺️
Romlik a szemem rohamosan, már nem csak, ha fáradt vagyok látok homályosan közelre, durva. Ja és a derekam is fáj jó pár hete... Valakivel beszéltem, és azt mondta, hogy ja kérlek szépen, ha nem fájna ebben a korban semmi, az lenne a csoda. 😁 Akkor nincs csoda.. 😁😁😁

Mit szóltok a terjedő virushoz?  És a pánik hangulathoz?
Értem én az egyik oldalt is, meg a másikat is... De szerintem nem kellene pánikot kelteni, hiteles tájékoztatás kellene.
Persze nem vagyunk egyformák, háborút sem éltünk meg, hála a jó istennek, bármennyire sanyargunk mennyire rossz most nekünk, még soha nem éheztünk azért mert nem volt étel a boltban.
De azért nem kell világvége hangulatot kelteni.
Döbbenet különben, hogyha baj lenne milyen eszközzel értesülnénk róla. Milyen hiteles lenne?
Elgondolkodtató... 🤔

Halihó... 💙

Na, szép... Gondolatban sok bejegyzést írok, aztán mire ide jutok se kedvem, se ihletem... Vagy már... elmúlt.

Mondjuk, nem mindig tudom miért írok még, az a pár ember aki olvassa, velük kapcsolatban vagyok, van akivel együtt is élem meg ezeket a pillanatokat. 🧡

Ma is volt ilyen pillanat, 8-an ültünk a vasárnapi ebéd körül, plusz Szofi baba, Mesi pocakjában, akkorákat nevettünk, olyan jó volt. Azért ez már nem mindennapi dolog. 💙

Kisebb asztalt szerettem volna venni,de rájöttem nem jó a kisebb... Talán egy összecsukható asztalt lehetne. Na, majd valamikor, konyhán is gondolkozunk lehetne új bútort berakni, 20 éve költöztünk ide, kicsit elhasználodott már. 🤨☺️

Más... Vasárnap este döbbentem rá, mennyire el tudom engedi munkát a hétvégére. Ez így pihentető nagyon. Ha Zsolti is így tesz, akkor jó hétvége kerekedik. ☺️

Délután elmentünk decatlonba, Zsolti szeretett volna bicajt nézni, körítés az volt bemehetek a pepcoba, bementem... 😁😁😁😁 Csak pár dolgot vettem, amire naaaaagyon szükségem volt, és Csengének pár ruhát. Nem tudom, hogy összementek a ruhák, vagy Csenge ekkorát nőtt??? 😁

Más... Taminál olvastam, hogy nézi a Durellék sorozatot, én is elkezdtem, annyira tetszik a környezet, a történet... Szupi 💚


Más... Csenge náthás, nem olyan vészes... Remélem nem lesz rosszabb. ☺️
Szép napokat nektek! ❤️

Csak úgy, péntek reggel... 😉

Gondoltam írok egy pár sort.
Mikor, ha nem most.
Péntek reggel van, olyan csönd körülöttem még, hogy hallom a szuszogásom és igen egy rigó is magyaráz kint... De jó lenne már a koncertjüketet hallgatni.
Takaríthatnék is most... Talán nem kéne hétvégén annyit, de jólesik most a kávéval a kezembe a semmit csinálni.
Péntek van végre. Húzós hetek vannak mögöttem. De tegnap délelőtt helyre állt minden egy nem túl jó kifejlettel. De jól megbeszéltünk mindent és kicsit újra azt éreztem, könnyebb. Estére a három hete tartó derékfájásom is teljesen elmúlt, fejem sem feszített. Amúgy (koppkop) szedem a q10 - et azóta nem volt migrénem, pedig a frontok, szelek jönnek mennek... De jó lenne, ha már nem lenne. Vagy csak ennyire mint mostanában.
Nem tudom eldönteni, hogy csak a fáradság tól vagy az öregségem első khmmm vagy nem is az első jeleként, mintha romlana a szemem. Összefolynak a betűk, homályosan látok. Ha odakoncentrálok akkor kitisztul... Fura.
Tegnap megleptem magam egy jó kis tavaszi kabáttal. Nincs kedvem, időm nézegetni a boltokat. Kolléganőim rendelni szoktak, így már én is rendeltem a bonprix - től ruhát, sőt farmert is. Kicsit túl van méretezve, de ki lehet fogni jót. És sűrűn van akció 10% árengedmény és ingyenes szállítás. Én ilyenkor rendelek. Most egy sötét piros, olyan meggypiros tavaszi, őszi vékony tollkabátot rendeltem... Alig várom, hogy megjöjjön. 😁

Amúgy a fiúkról sosem írok, tök ciki mert azért ők is a szívem csücskei.
Szerelmesek, tehát már nem csak az én szívem csücskei. 😁😁😁😁
Bence idén fog érettségizni. Hát nem a tanulásról híres... 11 évig nem volt probléma reggel suliba menni, most tiszta nyűg. Mellette egy héten háromszor dolgozik Visegrádon, ahol nyári munkán volt. Pincérkedik, ez nagyon jól áll neki. Olyan közvetlen, szeretik az emberek őt. Van pénz is benne... Nem voltam annyira elragadtatva tőle mikor ezt választotta, hogy suli mellett dolgozik. De rájöttem már nem kisbaba, igényei vannak, amit mi már nem tudunk fedezni, úgyhogy dolgozzon.
Dávid a technikumot végzi az utolsó évben. Hát ő nem társasági ember... Bánja, hogy eladta, mit eladta, elkotyavetyélte a bmx - ét az ősszel. Akkor hiába mondtunk neki bármit...
Nem dolgozik, mondjuk itthon többet segít mint Bence, ha kell főz, takarít, ha zsebpénz kell, még jobban. 😉😁😁😁
Nyártól már neki is dolgozni kell menni, addig még... Lehet gyerek. 💙
Na, megyek lassan keltem a csipet csapatot... 

Ezek vannak..

Minden nap megfogadom, ma aztán annyit fogok írni... Aztán mire idejutok,, alig látom a betűket.
Ma is nagyon elfáradtam. Persze jó, ha van mibe, ugye? 😉😁

Igazság az, hogy robognak a napok,.
Megy a rutin ezerrel... Néha ez, az...
Szülőin nem voltunk, én este hatig dolgoztam, Zsoltinak fájt a feje.. Jó kifogás nem? 😉

Amúgy tervezném a nyaralást.... De olyan drága minden. 🤔 Nem tudom lesz-e erre keret...

Mesi jól van, Szofi már akkorát rugdos, cuki muki... ❤️
Csenge még olyan ügyesen csinálja amit kérek tőle.... Sokat gyakorolja a matekot. Jó lenne kicsit ráérezne..

Voltunk hétvégén a minimax hajón... Jó volt, de pénzlehúzós volt... De Kata szülinapja volt,így elmentünk. :) persze azért jól éreztük magunkat mert amúgy is ez róluk szól.

Szóval minden oké... Csak nem látom már a betűket. 😁😁😁😁😁

Vasárnap este...

Vasárnap este van lassan.
Ilyenkor mindig azt érzem, milyen jó lenne még egy szabadnap, reggel akkor kelni mikor szeretnék, délután pihizni... Közben persze főzni, mosni...

Jók lettek a félévi bizik, nem a jegyek miatt. Talán utolsó félévi bizije volt Dávidnak. 😉😁 Lehet Bencének is...
Csenge ma sokat gyakorolt és nagyon ügyesen gyakorol minden nap matekot, amit előírok neki ilyenkor vasárnap.
Talán kicsit könnyebb lesz neki lassan.

Befestettem a hajam is, olyan ősz vagyok, hogy most megint vilagositottam a hajam, hogy három hetet legalább kibírjon.

Élvezzük meg kicsit az estét.. ☺️

Merre tart...

a világ?

Jókedvűen lemegyünk a városba korcsolyázni. 

Pálya nincs, gondolom meleg volt a műjégnek, elmentünk játszóterezni. 

Normálisan leparkoltam, sőt még meg is igazítottam a kocsit, hogy az előttem lévő jobban kiparkoljon. Neccesen állt be, ezt láttuk, de gondoltuk csak látta mikor beparkolt. 

Amúgy, semmi extra nem volt. Millió kocsi a városban mindenki parkolni akart. 

Visszatértünk a kocsihoz, cédula fogadott és a szélvédőn egy nagy adag köves sár. A cédulán alpári stílusba lettem elküldve a melegebb éghajlatra, szélvédőn "csak" karc, örüljek, hogy nem tört be.

Most tényleg csak így, agresszíven lehet megoldani az ilyen "problémát"?

Kocsi az egy olyan eszköz ami felülírja az emberi méltóságot??????

Legyen inkább így, mert ha nem, akkor nagy baj van..... ☹️☹️☹️☹️

SZOFI 😍

☺️ Az UNOKÁM! ❤️

Olyan furcsa leírni. 😁
El mesélek egy tipikus mindennapi párbeszédet.

-szia... Láttam a fb milyen helyes nagy lányod van, gratulálok.
-köszi, most volt az esküvője...
-igen, láttam nagyon helyesek voltak...
-májusban unoka is jön, olyan boldogok vagyunk.😍
-igen? Ezért lett az esküvő?
-neeeem, már tervezték.
-igen? (elnéző félmosoly)
- majd a fiaim, biztos később fognak nősülni... 😉
-fiaim?????
-igen, van egy 19 és egy 20 éves.
-😲😲😲
-meg Csenge...😁😁😁
-😲😲😲😲egy apától vannak???
-aha 😉😁

Ámult arc... Bólogat.... UNOKA???


Tipikus jelenet mostanában.
MINDENT VISZ 😍😍😍😍
És akkor SZOFI

Hétfő 🌼

Fránya nátha jól el kapott. Persze egy nyamvadt hőemelkedésem sincsen. 😉😁 Ne is legyen, ha én is itthon maradnék, egy asszisztens lenne. 😉 Persze pont olyan kicsit szarul vagyok állapot van. Ha elkezdek valamit csinálni szakad a víz rólam. Nem baj, szokom a klimaxot. 😁😁😁
Mondjuk még biztosan  nem mostantól lesz, mert nemsokára dúlnak a hormonok is. Jaj, csak a migrén elkerüljön. Csuda jó lenne még az is. De fő az optimizmus! ❤️
Amúgy uncsi már ez az idő.... Legyen már tavasz.
Csenge reggel... Anya, most kapjuk ki a félévi bizit? Igen. Jaj, akkor még fél év van a suliból? Nemár... De, bizony! 🤐 Elérték a tanárok a céljukat... ☹️ Írtam is a kedvenc tanárunknak múlthéten. Felháborítónak tartottam a hétfőn délutáni e-mail után, szerdán megíratott témazáró matekot. 15 gyereknek rossz lett, tanár széttárja a karját, szomorú, mi szülők meg szégyelljük magunkat és mínusz egy jegy a félévkor. Micsoda buli a szülőre hárítani mindent. 🤐

Ez a felvételi mizéria is...

Na mindegy, most kitaláltam, hogy kicsit Csenge figyelmet fejlesztem. Kiadok minden napra matekot neki, nem sokat, csak a rendszeresség miatt.

Amúgy láttam a dolgozatát, volt amit tökéletesen tud, de ha kivonata amit össze kellett volna adnia, nem sok pontot kap arra ☹️ figyelmetlen.

Lassan készülődök, megyek dolgozni.. ☺️
Szép napot nektek is! 🌼

Vagyogatunk...

Az van, hogy idáig tartott a betegség mentes telük.
Jó, most sem egy nagy dolog van, kicsit fáj a torkunk, eddig...ja igen, nekem és Csengének.
Semmi vész, extra C vitamin, ne is legyen, mert már egy beteg kolléganőm van a munkahelyen akit pl ma helyettesítenem kell, este 7-8-ig, mert UH van, és amúgy is, katyvasz, holnapot meg csak kihúzom fél lábon. És itt  a hétvége. Zsolti lehet dolgozik...nekünk most semmi extra.
Csenge nem tudom, fog-e korcsolyázni holnap, ha fáj a torka nem hiszem, hogy jót tenne neki a hideg levegő. Mivel helyettesítés lesz a suliban, így lehet nem is viszem a suliba.
Majd holnap kiderül...
Ezen kívül minden oké...szuper jó volt a szalagavató, utána elmentünk pizzázni, Bence After partyra, ahol biztos nem volt szomjas...:-D

Mesi jól van, Szofi baba is. Nagyon aranyos Mesi, horgol, csinosítja a házat, barátnőzik, családdal van...annyira jól csinálja. :-)

Fiúk is jól vannak, kamaszok...de elviselhető kamaszok.:-)

Én már várom, hogy jobb idő legyen. Menjünk futni, kocsi ne fagyon le mire este odaérek hozzá, amúgy reggel semmi fagy, ennyit számít a féltető, csak iszonyú koszos a kocsi.

Fánkot kellene sütni a hétvégén...

Változás a változatlanban

Milyen szép cím, ugye?

Mert bár minden változatlan, ami megnyugtató, stressz oldó, könnyű, ismerős, mégis változás van, ami lök egy nagyot abba a megnyugtató pocsolyában és előrébb visz. Nem mindig jó érzés ez a lökés, ki a komfort zónából Van ami kifejezetten rossz és persze törekszem újra arra, legyen ez is gyorsan olyan könnyű és ismerős, de ez idő.

Változás most bennem van, körülöttem minden változatlan. 

Ilyen-olyan

Kicsit eltűntem, pedig ...

Zajlik az élet.
Vége már az ünnepeknek, és már egy hete dolgozunk is újból.

Nem mondhatnám, hogy minden rendben van. Közben meg minden oké.
Ez így elég hülyeség mi?
Kezdjük ott, hogy 23.-án kaptunk egy rossz hírt. Zsolti rutin tüdő szűrésre ment, nagyon régen nem volt, mondjuk felettébb nem értem, miért nem kötelező pont az Ő munkájában.
De már tervben volt, így mivel egy hetet otthon volt az ünnepek előtt, így elment.
23.-án mentünk a leletért, kb 10 perc után sürgősségi vérképre és egy ct beutalóval a kezünkbe sétáltunk ki. Én próbáltam tartani magam, nem túl sikeresen. Iszonyú fáradtan a sok munkától, lelkileg lent a béka feneke alatt, jött ez a hír. Közben meg szaladtunk tovább, boltba, ahol mosolyogni kellett, mert lépten nyomon ismerősök kívántak boldog karácsonyt. Nekem nem volt egyszerű, Zsoltinak sem, de úgy csinált mintha minden oké lenne. Tudjátok, ha nem beszélünk róla akkor nincs. Persze bújtuk a netet aorta tágulat után, minden rémisztő, de bíztunk benne, nálunk nem lehet gond. Na, de mégis, szép volt jó volt az ünnepi forgatag, de a kis ördög mindig ott volt. Amúgy lehet emiatt is, de Zsolti unta magát látványosan szabadság alatt. Így emiatt én is nehezen pihentem. Persze csomó filmet néztünk, voltunk itt-ott...nálunk is voltak, voltunk Mesiéknél, moziba, múzeumba...néha nem is gondoltunk arra, hogy ha a lelet rossz...:-(
Aztán a héten elkezdtünk dolgozni. Kedden reggel elmentünk ct-re Esztergomba. Hamar megvolt...majd délután munkába mentünk.
Tegnap visszament Zsolti a dokihoz délután, nem csigázlak benneteket, az eredmény, bár nem negatív, de az amit látott a doktornő NINCS, viszont van valami két kis irinyó pirinyó valami, ami lehet, mert ki tudja, ott van már rég óta. Így három hónap múlva megint röntgen. De ez jó hír, sokkal rosszabbra számítottunk.
Valahogy mégis, robbanni tudnék. Négy napja migrénem van. Kedden később jöttem dolgozni, így tegnap is hétig voltam.
És Csenge is. Über cuki, de borzasztó lusta. :-( Szobája borzalmas, táskája kritikán aluli, lecke...csak annyit mondok, nem hozta haza a tankönyveit a szünetre, és persze későn vettem észre. Alig tudtunk valamit tanulni, nem is tanulta meg a verset, de ebbe a pláne, hogy még nem is mondta Csenge, hogy tanulni kell, csak az e-mailbe tudtam meg, hogy ő abba a csoportba van, akinek halvány lila gőze sincs arról mennyi versszakot kell megtanulnia. Kicsit azért elszállt az agyam, tegnap mondom neki este kikérdezem a verset, nem tanulta meg. Akkor kiakadtam mindenkire,de persze inkább Csengére. Mit csináljak vele? Harmadikos, reggel sem készül időbe, noszogatnom kell, táska nem nagyon érdekli mi van benne...:-(
Fiúk...meg amúgy rendesek. Nagyon aranyosak voltak karácsonykor. Meg ahogy aggódtak apjukért (ilyenkor látom, ha gáz van, lenne összetartás) amúgy, meg kamaszok, fáradtak, lusták...csavargók.:-)
Persze kész csoda lenne, ha minden oké lenne a suliba. Jövőhéten pénteken pedig szalagavatója lesz Bencének.
Mesiék jól vannak. Szofibaba is jól van.

Csak én vagyok ilyen nyünyüge...ez a migrén...UTÁLOM! Meg most nem vagyok jó, anya, sem feleség, sem Anikó...:-(