Persze nem mindig vagyok dühös. Pl most sem, mert egy nagyobb falat munkát megcsináltam, ami csomó időt vett el, ami jelen helyzetben jó, hogy van.
Süt a nap kint, ez is jó, tegnap bent voltam a munkahelyen, úgy elment az idő, annyi mindent kellett csinálni és nem is végeztem, pikkpakk 4 óra volt. Elmentem vásárolni. Én azt látom, vagyis tegnap az volt, hogy mindenki kicsit nyugodtabb volt. Olyan beletörődött. Tartottunk távolságot, de nem volt olyan riadt arcok tömkelege, ha egymásra néztünk. Egy kisgyerek volt a boltban, Ő tátott szájjal nézte az embereket, akik néha maszkban, néha nem, vásárolnak. Mivel rajtam nem volt maszk (sem kesztyű, igen a táskámba volt, de én inkább fertőtlenítem a kezem előtte, utána) így szélesen rámosolyogtam a kislányra, elsőre nem tudta hova tenni ezt a kislány, de bizonytalanul utána visszamosolygott. Nem kövezem meg az anyukát, hogy elhozta a boltba. Hova tegye, ha nincs közelben segítség?
Új felületet kaptunk a classroom-ban, generált egy új e-mail címet. Annyi belépő gmail feület van, munkahelyi, régi itthoni, újabb itthoni, most a Csengének külön. És csak én használom a laptopot, amit kaptam dolgozni.
Persze feladatot még nem, bocs most nézem, mégis kaptunk...de mivel nem a telefonom az alapbeállítás nem kaptunk értesítést, na mindegy, akkor lassan tanulunk.:-)
Megkaptuk a májusi munkabeosztást is, ez is jó. Aztán Zsoltinak meg van egy lehetőség...régi munkatársai összeálltak és egy új helyen próbálkoznak. Van benne jó dolog, bejelentett munka, (mondjuk nem teljesen) régi munkatársaival lenne, azt kellene csinálni mint az elmúlt öt évben, fix (mondjuk ma mi az?), ami negatív, nagyon messze van a munkahely tőlünk, 9-10 óra munka+ az utazás.
Most is folyamatosan dolgozik Sógorommal, ami azért több részből megnyugtató, van belőle pénz, és lelkileg is érzi szükség van rá, de mellette nagyon elfárad, nagyon...:-(
Szóval nem tudom melyik a jó megoldás..megtanulunk lassan a mának élni teljesen, nem könnyű azért ez.
Csenge jól bírja az itthonlétet, sokat eszik unalmában...:-) Imádom az örök optimizmusát, vajon kamaszkorában jó lesz ez? :-)
Fiúk meg vagy látványosan szenvednek, vagy mennek a barátokhoz...vagy, elkezdenek tenni venni, na akkor tudom esemény lesz...vagy kérni akarnak valamit, vagy jön valaki, vagy mennének...:-)))))
Mesi meg édes a nagy pocijával, olyan durva, hogy lassan itt van Szofi..:-) Most szigetelik a házukat, ez is olyan jó.
Szóval azért nincs is olyan rossz dolgunk, ugye? :-)
Na megyünk tanulni... :-(
Süt a nap kint, ez is jó, tegnap bent voltam a munkahelyen, úgy elment az idő, annyi mindent kellett csinálni és nem is végeztem, pikkpakk 4 óra volt. Elmentem vásárolni. Én azt látom, vagyis tegnap az volt, hogy mindenki kicsit nyugodtabb volt. Olyan beletörődött. Tartottunk távolságot, de nem volt olyan riadt arcok tömkelege, ha egymásra néztünk. Egy kisgyerek volt a boltban, Ő tátott szájjal nézte az embereket, akik néha maszkban, néha nem, vásárolnak. Mivel rajtam nem volt maszk (sem kesztyű, igen a táskámba volt, de én inkább fertőtlenítem a kezem előtte, utána) így szélesen rámosolyogtam a kislányra, elsőre nem tudta hova tenni ezt a kislány, de bizonytalanul utána visszamosolygott. Nem kövezem meg az anyukát, hogy elhozta a boltba. Hova tegye, ha nincs közelben segítség?
Új felületet kaptunk a classroom-ban, generált egy új e-mail címet. Annyi belépő gmail feület van, munkahelyi, régi itthoni, újabb itthoni, most a Csengének külön. És csak én használom a laptopot, amit kaptam dolgozni.
Persze feladatot még nem, bocs most nézem, mégis kaptunk...de mivel nem a telefonom az alapbeállítás nem kaptunk értesítést, na mindegy, akkor lassan tanulunk.:-)
Megkaptuk a májusi munkabeosztást is, ez is jó. Aztán Zsoltinak meg van egy lehetőség...régi munkatársai összeálltak és egy új helyen próbálkoznak. Van benne jó dolog, bejelentett munka, (mondjuk nem teljesen) régi munkatársaival lenne, azt kellene csinálni mint az elmúlt öt évben, fix (mondjuk ma mi az?), ami negatív, nagyon messze van a munkahely tőlünk, 9-10 óra munka+ az utazás.
Most is folyamatosan dolgozik Sógorommal, ami azért több részből megnyugtató, van belőle pénz, és lelkileg is érzi szükség van rá, de mellette nagyon elfárad, nagyon...:-(
Szóval nem tudom melyik a jó megoldás..megtanulunk lassan a mának élni teljesen, nem könnyű azért ez.
Csenge jól bírja az itthonlétet, sokat eszik unalmában...:-) Imádom az örök optimizmusát, vajon kamaszkorában jó lesz ez? :-)
Fiúk meg vagy látványosan szenvednek, vagy mennek a barátokhoz...vagy, elkezdenek tenni venni, na akkor tudom esemény lesz...vagy kérni akarnak valamit, vagy jön valaki, vagy mennének...:-)))))
Mesi meg édes a nagy pocijával, olyan durva, hogy lassan itt van Szofi..:-) Most szigetelik a házukat, ez is olyan jó.
Szóval azért nincs is olyan rossz dolgunk, ugye? :-)
Na megyünk tanulni... :-(
Olyan vagyok, mint Csenge, én is sokat nasizom, bár én a stressztől.😭🤣🤣🤣🤣
VálaszTörlés