Nem jó kimenni ilyenkor (sem) a temetőbe. Pedig 14. alkalommal megyünk ki a temetőbe, hozzá, hozzájuk. Ma mondtam neki hangosan, mert amúgy csak halkan szoktam, hogy idehoztam az unokákat neked, nézd, hogy megnőttek...és öcsém..29 éves lenne már.
Sajnálom, hogy nem látta felnőni az unokáit. És az én ráncaimat, sem számolhatja meg. És a kezem, ami annyira hasonlít az övéhez, egyre foltosabb, de ez annak a jele, hogy megéltem, ezt a kort is. Csak az a baj, hogy nélküle. Sokszor gondolok arra, milyen kapcsolatunk lenne? Biztos lenne sok súrlódás...de az a láthatatlan kötelék, az ott lenne. Hiszen most is ott van. Míg én élek, ő is él bennem. Ha majd meghalok, akkor hal meg igazán. Hiszen az unokák már nem ismerték...nincs meg a láthatatlan kötelék közöttük. Hiányzik, közben itt van bennem...
És nem lett ma jobb a kis betegünk, sőt sokkal, sokkal rosszabbul van. Délutánig nem volt semmi különösebb, el is indultunk a temetőbe. Fázott, pedig ő, aki mindig vetkőzik. Nem volt lázas, többször mértem. Doktornéni azt mondta, legyengült az immunrendszere, de ennyire? Hazajöttünk egyre bújósabb volt, és már a szeme is piros, mind a kettő, majd váladékozni kezdett!:-( Tehát kötőhártya gyulladás is...és tele pöttyel, ami viszket neki. Adom a Fenistil cseppet, mentolos hintő port is szórtam a pöttyökre. Nem a rázó keverék a "divat" már..jó mi? Tízen valahány évvel ezelőtt "divat" volt? Akkor ezzel az erővel oltassuk be ma a gyereket mindennel, majd 10 év múlva nem lesz "divat"...Na jó ebbe nem megyek most bele.
És a cseppektől fáradt. Ma éppen kibírta a mesét, már toporgott az ágya mellett Csenge, hogy aludna. Öt perc és horkolt. Á, nem vagyok boldog, mindig ezt vártam...de így? Vissza akarom kapni, a fél órát mesét kérő, dumaládát!
Sajnálom, hogy nem látta felnőni az unokáit. És az én ráncaimat, sem számolhatja meg. És a kezem, ami annyira hasonlít az övéhez, egyre foltosabb, de ez annak a jele, hogy megéltem, ezt a kort is. Csak az a baj, hogy nélküle. Sokszor gondolok arra, milyen kapcsolatunk lenne? Biztos lenne sok súrlódás...de az a láthatatlan kötelék, az ott lenne. Hiszen most is ott van. Míg én élek, ő is él bennem. Ha majd meghalok, akkor hal meg igazán. Hiszen az unokák már nem ismerték...nincs meg a láthatatlan kötelék közöttük. Hiányzik, közben itt van bennem...
És nem lett ma jobb a kis betegünk, sőt sokkal, sokkal rosszabbul van. Délutánig nem volt semmi különösebb, el is indultunk a temetőbe. Fázott, pedig ő, aki mindig vetkőzik. Nem volt lázas, többször mértem. Doktornéni azt mondta, legyengült az immunrendszere, de ennyire? Hazajöttünk egyre bújósabb volt, és már a szeme is piros, mind a kettő, majd váladékozni kezdett!:-( Tehát kötőhártya gyulladás is...és tele pöttyel, ami viszket neki. Adom a Fenistil cseppet, mentolos hintő port is szórtam a pöttyökre. Nem a rázó keverék a "divat" már..jó mi? Tízen valahány évvel ezelőtt "divat" volt? Akkor ezzel az erővel oltassuk be ma a gyereket mindennel, majd 10 év múlva nem lesz "divat"...Na jó ebbe nem megyek most bele.
És a cseppektől fáradt. Ma éppen kibírta a mesét, már toporgott az ágya mellett Csenge, hogy aludna. Öt perc és horkolt. Á, nem vagyok boldog, mindig ezt vártam...de így? Vissza akarom kapni, a fél órát mesét kérő, dumaládát!