Nagyon kedvesek vagytok, hogy írtatok hozzászólást, mind nagyon, nagyon jólesett. ❤️
Azért nem mindig minden, móka és kacagás. Felnőtt gyerekek szüleinek lenni sem egyszerű. Ezt is tanulja az ember és valahogy mint a szülői feladatokban is mindig így van, úgy érezzük nem csináljuk elég jól.
Vagy kevesek vagyunk, vagy sokak..
Ha beleszólok az a baj, ha nem az...de csak sodródok az árral, nem akarom már, nem is tudom tökéletesen csinálni.
Azt beszéltük épp Zsoltival nyaralás alatt, megérdemeljük, hogy fel tett lábbal pihentünk már, nincs lelkiismeret furdalásom, ha tovább alszok reggel, vagy sorozatot nézek szabadság alatt. 3 felnőtt gyermekünk van, egy kamasz. Mi is hosszú, hosszú éveken át, felváltó mentünk úszni, vagy akkor sem, hiszti volt ebéd közben, és a táska is csak popsitörlővel, pelenkázó, használt papirzsepivel, kaviccsal, szétmorzsolt kekszel volt tele.😁
Olyan mintha tegnap lett volna, hogy fogtam a kezüket el ne essenek, számoltam háromig, hogy fejezzék be a műsort....
Most meg, csendben figyelem őket...
És hol sok vagyok, hol kevés...
Nem jó érzés amúgy, de megszokjuk mint a végig üvöltött éjszakát, a dackorszakot, boldog kiskamaszkor, majd a horror nagyot is😄, hogy néha kellek, néha nem.
Nem bántásból ilyenek ám...❤️
Közben középkorú házaspár csiszolódik újra össze. Az összes makacs, rossz tulajdonságúnk, ahogy idősödünk erősödik fel, na innen szép nyerni.☺️
