Hullámvölgy...

Hogy vagytok?

Én tegnap nagyon ki voltam idegileg. Úgy, hogy a körülményekhez képest minden rendben van. (mi lenne akkor, ha valami nem lenne oké?)

Zsolti nem ment dolgozni, rossz időre való tekintettel. És akkor nincs pénz. Persze ez most" még " nem annyira életbe vágó. De már jár az agya, hogy lehetne biztos jövedelem... Most sehogy, most mindenki alatt rezeg a léc. És amiket hallok családon belül is, elszomorít. Bezártak, szélnek eresztettek mindenkit, majd azzal biztatták őket, hogy ha vége ennek az időszaknak és újra indul minden, visszaveszik őket. És addig???? ☹️☹️

Én csendben vagyok, az én munkahelyem, köszönhető a főnökömnek, teljesen emberségesen áll ehhez a helyzethez. Heti egy napot bemehetünk, és egy nap szabi a héten a többi home office. Szerintem a mostani helyzetben ez a legjobb megoldás. Ha nem tudunk bemenni, azt is lehet választani, akkor két nap szabi.

De úgy sajnálom, hogy pont azt a réteget teszik bizonytalanságba, akiknek amúgy is nehéz. Én megértem, hogy most a mukaadónak is nehéz, de mégis...

És akkor a média másról sem szól, mint maradj otthon, celebek sajnálkoznak milyen nehéz nekik... Képzeljük el azt, akinek tényleg nehéz, aki napról napra élt. Aki nem úgy éli meg a maradj otthont, hogy milyen jó, sok filmet és sorozatot tud nézni, milyen finomakat tud főzni.... Hanem ki tudja, mit eszik aznap.

Amúgy azért voltam ki tegnap mert ez a tanulós, tanítós szitu is
 kiakaszt.
Hogy csak magunkra vagyunk hagyva, csináljunk meg xy feladatot, fotózzuk, küldjük, válasz sincs... Persze tudom mindenkinek nehéz..
Így kitartunk, mint mindenki.
Vigyázzatok magatokra nagyon! 🌻🌼🌷

Olyan hihetetlen...

Döbbenet ez az egész. Próbáljuk élni a mindennapokat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Én azért próbálom pozitívan felfogni a dolgot, milyen jó most itthon lenni.
De meddig????
Mikor tegnap szembesültem vele, hogy június? lesz a tetőzés a jóslat szerint... Aggódni kezdtem, mi lesz addig?
Hogy félek - e attól elkapjuk -e a vírust? Nem gondolok rá. Ezen nem aggódom, lehet kéne? De úgy gondolom mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük. És nem gondolok arra, mi lesz... Ha esetleg mégsem kerüljük el. Nem gondolok rá... Egyszerű? Talán igen, Csengével vagyok egész nap,aki folyton mosolyog, derűs, dumál... Ölelelget, sokat játszunk, néha kevés vagyok neki... De a kis barátnője nem ír vissza neki. Döbbenet azért, hogy kicsibe is az megy, mint nálunk a nagyoknál. Kollegáimra én írok rá, mi újság velük, család... Nem nagyon érnek rá gondolom, hogy jelentkezzenek... Mindegy, tudom, hogy van ez.
Szóval, még nem vagyok kiborulva... De azért nagy meló ez így.
Ölellek benneteket nagyon! Mindenki vigyázzon magára! 🌹🌷🌼🌻💚🧡💙❤️

..van, ami nem pozitív

Gondolom vagyunk így egy páran, hogy nem találjuk a helyünket. Aki dolgozik otthon lenne, aki itthon van, dolgozna.
Micsoda rendszer van az életünkben, ami most hirtelen teljesen megváltozott.
És amiért nem jó, az a bizonytalanság. Meddig tart, minden rendben lesz? Azt is tudjuk, olyan már nem lesz mint előtte volt.
Nem pihentető ám az itthon lét, bármennyire is úgy gondoltuk.
Rendszert nem annyira lehet tartani, csak olyan immel-ámmal...
Próbálom a tanulást, mint fő tevékenységet jól kivitelezni. Nem könnyű és nekem csak egy olyan sulis van, aki mellett ülni kell és tanítani. Kettő meg olyan sulis, akinek papolok...de, na mindegy. (itt azért ki tudnék akadni)
Ez  a tanítósdi nem egyszerű..na nem azért mert harmadikos anyag kifog rajtam, hanem azért, mert nem vagyok egy (türelmes) tanár. És azért kivitelezni úgy a mindennapi tanulást mint egy hétvégi házi feladat készítés, nem egyszerű. És ugye a kedv sem mindig egyforma a másik oldalról. Alapvetően ügyes Csenge és csinálja a dolgokat.
Nem is panaszkodom (nagyon), mert a lehető legjobb, hogy itthon lehetek, Zsolti meg dolgozik, de neki meg ez a legjobb, mert érzi, hogy fontos minden téren.

Amúgy nem tudom hova tenni ezt az egészet ami a világban van. Nálunk is lesz karantén? Meddig tart ez az egész?
Az a szerencse, ha itthon úgy alakítottuk ki, hogy jól érezzük magunkat, ennivaló van, testileg jól vagyunk, és folyamatosan azon vagyunk, hogy lelkileg is jól legyünk.

Persze, tudom, mindenhol ez van most. Próbáljuk ebből is a legjobbat kihozni.
Minden reggel olyan érzésem van, csak álmodom a kialakult helyzetet, aztán felkelek, amíg ki nem nyitom a hírforrásokat azt is hiszem, hogy álmodtam, majd kis idő múlva...hallom, hogy nem álmodtam és azon gondolkozom mikor a reggeli tejeskávémat iszom, mekkora a baj vajon????

Van, ami pozitív....

Most mondja valaki, semmi pozitívum nincs ebben a helyzetben.
De van, rengeteg.
Például, megélénkült a blogbeírások száma, nálam is és másnál is. Gondolom ebből látszik van idő, és rengeteg új helyzet, amit le lehet írni.
Sokkal több időt vagyunk együtt a családdal. Van ebben jó is...például a kamaszokkal. Mikor sztoriznak a pici korukkal, és mikor valami fergeteges beszólása van, amit normál esetben, nem tűrsz el, most kifejezed nem tetszésed, majd továbblépsz rajta, magam is csodálkozom ezen. :-)

Tegnap lezártuk a hetet munkával és tanulással is. Furi volt, de kell a napi és a heti rend is. Én élvezem az itthon létet nagyon, nagyon...de pl. egész éjjel a kollégáimmal álmodtam, ez azért jelent valamit nem? :-)))
Zsolti ,sógorommal elment dolgozni. Pénzben sem rossz, de legfőképpen a lelkének tesz jót.
25 év, 25 év...sokat változtunk mind a ketten, csiszolódás fázisában vagyunk a kapcsolatunkban. Hiszen egyik felünk a megszokás mellett van, másik a pezsgő szerelmes, pillangórepkedős múltat kergeti. Őszintén nagy meló ám ez, és ha van csavar a dologba, egy váratlan nehézség, még nehezebb.  De, ez az időszak szerintem ennek a fázisnak is majd lökést ad és ugrunk közösen , kéz a kézben egy nagyot azon a közös lépcsőn.
Mesit jól megölelgettem tegnap, Szofi már akkorákat rugdos, hogy lelöki a kezem Mesi pocakjáról. :-) Kicsit nehéz most az orvoshoz járás neki, de minden rendben van, és rendben is lesz.
Én már tegnap tudtam haladni a munkában is....ez jó érzés volt.
Hétfőre bejelentettem a kocsit már egy hónapja a kötelező első éves szervizre....most azon izgulok, mi lesz, ha kijárási tilalom lesz, lesz egyáltalán????

Amit a legjobban sajnálok most, hogy elromlik az idő...

Gondolok mindenkire nagyon sokat, aki dolgozik, ebben a zűrzavaros nehéz időben, kitartást és erőt kívánok, akik otthon vagyunk azoknak is.
Minden rendben lesz, tudjátok mindig nem lehet rossz...
Ölellek benneteket!

Alakul...

Ma már este olvastam is... Élveztem nagyon.
Törekedtem arra, hogy legyen napirend.
Ma egy kicsit borult a rend, mert reggel boltba mentünk, azzal nem számoltunk múlt hétvégén, ha itthon lesz mindenki és unatkozik, eszik, főleg a kamaszok.
El rettentő képek reggel a fb-on, micsoda felelőtlen emberek sorban állnak a bolt előtt. Na, mikor mi mentünk, kényelmesen tudtunk vásárolni, mi is felelőtlenül... Miért nem maradtunk otthon? Mert nem halmoztunk fel annyi ételt, hogy hetekig elég legyen. Most egy picit jobban bevásároltunk, de ez sem fog elég lenni hetekig.
Napirend működni fog, de ma nem volt annyira lelkes Csenge a tanulásban, dupla annyi idő volt. Dolgoztam is. Persze azért itthonról nem egyszerű
Nincs szerver, azon csomó minden van, de azért van munka. Örültem volna, ha konkrét feladatot adnak, de azért tudunk dolgozni.
Es persze egyszerre tanítani, dolgozni, főzni, háztartást vezetni nem lehet...
De alakul majd.
Minden rendben lesz.... 🧡

Nem éppen vidám...

Hát, újra itt.
Bár hullafáradt vagyok ma, majd 10 órás munka után, mert össze kellett rakunk a Home office dolgokat, gondoltam mégis adok egy kis élet jelet.
Bezártunk mi is a munkahelyen, nem sok időm volt ma, hogy figyeljem mi történik a nagyvilágban, de mikor láttam, hogy a tanárok folyamatosan bombáznak az otthon tanulással, közben bent mindenki feszült ideges a munkahelyen, fb mindenki a maradj otthont nyomja, ömlik ránk, hogy a boltok üresek, mi meg délutánig azt sem tudjuk mi lesz holnap..... Sírni tudtam volna.
Tudnék most is, ha nem az lenne a cél, legyünk most türelmesek és erősek.

Nem akarok sem türelmes, sem erős lenni.
Mintha egy elég szar, katasztrófa filmet néznék, olyan az életünk most.
Talán, ha felkelünk holnap, csak egy szürke szerda lesz... De nem.

Zsolti itthon, elvesztette a munkahelyét, most abba nem megyek bele, hogy viseli, és hogy viseljük mi az ő lelkiállapotát, akkor sem lenne könnyű, ha nem ilyen lenne a helyzet, de ilyen a helyzet..
Csenge itthon, holnap bele kell vetnünk magunkat a tanulásba. Nem lesz egyszerű...
Fiúk... Bence beteg, hőemelkedése van, náthás.... Még!
Dávid csavarog... Hogy a csudába értsem meg vele, hogy most nem kéne... ☹️

Mesiék jól vannak, legalább ők...

Én kaptam ma egy laptopot itthoni munkavégzéshez, nagyon érdekes lesz.

Annyira ideges és fáradt vagyok a ki alakult helyzettől itthon is és a környezetemben is.., szavakba sem tudom foglalni.

Persze legalább egészségesek vagyunk, legalább együtt vagyunk, legalább van még nekem munkahelyem... Legalább.... MÉG!

Innen, csak jobb lesz. Reméljük! 🙏

Jó nekem ❤️

10 éve kezdtem írni ezt a blogot, 10 éve.
Mennyi minden változott azóta, és mennyi minden nem.
Aki olvassa a blogot tudja, aki nem, olvassa el. 😁

Kedves kolléganőm rám talált a neten. Itt ugye vörös a hajam, most szőke.
Mint egy titkos élet, olyan ez nekem. Mennyi mindent leirtam ide és mennyi mindent nem.
Mennyit változtam, vagyis úgy érzem változtam, de ki nem, hiszen a körülöttünk lévő világ is.
De az alap nem változott. Anyuka vagyok, feleség, munkatárs... Lassan nagymami ❤️

Néha érzelmileg fent, néha lent...
De a végén mindig rájövök, hogy jó nekem! ☺️☺️☺️