Öröm ☺️

Bár még nincs a kezünkben, de már tudjuk Bence érettségi sikerességét. 🧡 Mekkora öröm ez nekem. Ő, aki tanulási nehézséggel küzd, oxigenhiányos születése miatt. Akit első osztályban teljesen leírt a tanára, akit viszont támogatott egy másik tanár nyolcadikban, hogy szakgimnáziumba menjen, ha nem is sikerül elsőre az érettségi, mégis adott neki esélyt, amiért én nagyon hálás voltam.
Most nagyon büszke magára, én is rá, bár én reálisan végig gondolva, nehéz menet volt, makacs volt nagyon sokszor és arra a mondatára is emlékszem "minek nekem érettségi?"
De az élet mindent megszépít, örülök, hogy megcsinálta. És szakmát is szerzett, pincér lett, ezt szereti is csinálni. 

Új fejezet kezdődik.. 🤨

Álmomban nem gondoltam arra, hogy pakolok be a szipi szupi táskámba és mit pakolok be gondosan a munkához? Igen, két maszkot, gondosan kimosva. 🙄
Szomorúság tölt el és a nyár miatt is. Már hiányzik minden...
Jövőhéten már teljes munkában. Vannak ott is új dolgok... Menni fog, csak jöjjünk bele. Csenge úgy látom el lesz itthon. Ügyesen kezeli a telefont és nem ijed meg attól, hogy itthon marad. Kicsit noszogatni kell a tanulás miatt, akkor lesz az igazi, ha már nem lesz suli. Mondjuk minden napra fogok adni kis ismétlést. Egyik, hogy legyen feladat tudata, lesz házimunka amit majd el kell végeznie. Sajnos ő négyük közül a legrendetlenebb. 🙊
De hátha.... Mondjuk három hónap, de jó lesz neki. :)

Amúgy nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül, napsugár Szofi baba, imádnivaló! 🧡💙💚

Mindig gyorsan döntsd el... 🙄

Még az a szerencse, hogy hipp-hopp, minden a régi lesz, vagy nem, hol a vírus? Mentálisan tönkre vágott szinte mindent. Tegnap tapasztaltam először, hogy mennyire.
Dolgoztam, először úgy, hogy már részlegesen nyitva vagyunk. Úgy sírtak a pici babák, mikor bejöttek az ajtón és megláttak maszkban feléjük közeledve a hőmérővel. Hiába mosolyogtam, nem látták ezt. 🤨

Másik a suli, vicces amúgy. Tegnap délután kaptunk egy e-mailt, hogy ma estig döntsük el, hogy mikor akarjuk vinni a gyereket ügyeletre. ÜGYELET.. Kérdeztem a tanárt, mégis ez az ügyelet mit jelent? Válasz nem jött. Na most három hónap jön. Egy tökéletes megoldás nincs. Én és Zsolti dolgozunk. Ha a legoptimálisan gondolkozom, egy hetet tudok kivenni augusztusban majd. Veszünk telefont Csengének, anyósomék itt vannak, ha minden rendben van velük, de ugye sosem tudatjuk. Azért könnyebb, így itthagyni Csengét, de azt sem várhatom el, hogy három hónapra boruljon fel minden. Mesi is felajánlotta, hogy segít, de ők csak szokjanak most össze kis családként.
Szóval csupa kérdőjel, és ez csak a fizikai rész, lelkileg. Csenge persze itthon maradna, de jót tesz neki még három hónap itthon, közösség nélkül? Amúgy is egy elég zárkózott gyerek.
Most arra hajlok júniusban kérünk ügyeletet, ha kell tanulást. És júliusban, augusztusban itthon...
Na ezt ma jól át kell gondolni, beszélni. 

oldjuk meg...

Szóval éljen, nyit minden, mehetünk vissza dolgozni. Ezt vártuk, nem?
Hát én nem, én a nyugis egy hónap szabimat vártam a nyáron, a nyugodt szabimat.
Ez a nyitás is ugyanolyan sokként ért, mint a becsukás is. Mert oké, én a baromi szerencsések közé tartozom, teljes fizetéssel itthon voltam ebben a két és fél hónapban. Mondjuk azt nem érzem, hogy puszira kaptam ezt, mert be is kellett menni, itthon is a szabinapomon is dolgoztam. Persze nem a bányában...de mégis, órákig fülemen a telefon, e-mailt írni, ilyen táblázatba rakni, olyanba...na, mindegy. És akkor menjünk vissza dolgozni. Oké, 12 nap szabim ment csak el, és a karácsonyi 7 nappal, még marad 13 napom. Ez tart életbe, hogy én megoldom most, hogy visszamenjek, de augusztusba még szeretnék egy hetet itthon lenni.
Amúgy eddig laza voltam, hogy megoldom Csenge itthon maradását. Majd veszünk neki telefont, mert így lesz, és itthon marad 9 órát egyedül. Na jó,kicsivel könnyebb, hogy nem teljesen egyedül, anyósomék itthon vannak. Ha gáz lenne...de azért három hónap, nekik is sok idő, hogy a napi ritmusukat felborítsam. Persze ez is kialakul majd és ahhoz alkalmazkodunk. Fiúk is elkezdenek dolgozni lassan, Zsolti is folyamatosan, bár még nem találta meg a helyét.

Nem jó passzban vagyok most, őszintén tele a hócipőm mindennel. Soroljam? Nem sorolom...
Tudom, hogy ide mindig csak panaszkodni jövök...de hova menjek?

Örülnék, ha ingyen táborral picit megoldanák a nyarat majd, iskolának nem nagyon látom értelmét...

Három napja olyan torokgyulladása van szegény Csengének, remélem ma már jobb lesz neki, csak a szokásos mandula gyulladás..:-(

Amúgy egyik kollégám kedvesen megjegyezte,hogy ő azt hitte, hogy most mi otthon vagyunk, milyen jó nekünk, kipihentük magunkat. Komolyan mondom én sokszor fáradtabb voltam mintha be mentem volna dolgozni.

Valamilyen szinten várom, hogy újra bejárjak teljesen dolgozni és beálljon itthon is a régi rend, de azért tegnap este egy kicsit elkapott a félelem, hogy Csenge egyedül lesz itthon.

Ennyi ☺️

Ennyi, a kormány mond valamit és egyből minden a régi lesz. Nem lehet panasz, szabálykövetőek vagyunk. Gondolom a pesszimista most dühös, hogy na.. Majd most elszabadul az a vírus. Az optimista meg azt mondja, én megmondtam, nincs itt semmi baj. Realista meg kapkodja a fejét, mi van?????
Persze csomó kérdés van bennem, sulival mi lesz. Véleményem szerint már rendes tanításnak nincs értelme, de táboroknak és nem a jópénzért megtartottaknak, igenis van, szociálisan is.

De jó a szlogen, tegnap még maradj otthon, ma már gyere ide, oda... Hogy is van ez?
Azért remélem marad még saját gondoltunk.
Mit szűrünk le az elmúlt időszakból?

Tegnap is voltam Mesieknél, vittem ebédet
 Nincs most ennél jobb. ❤️
És, hogy milyen fáradt vagyok látszik a képen. 😁😁😁

honnan nézzük..

Tegnap este elmentünk megnézni Mesiéket, hazajöttek a kórházból. Azt a pihepuha illatos kis csomagot..Olyan formás baba. Büszke szülők, büszke nagyszülők..Jó volt. Az is, hogy milyen kis félve nyúlt az apuka, de csinálja. Annyira aranyosak. Mesinek még össze kell szedni, magát, fáj a varrat, fáj a tejcsi belővelés, szoptatás kihívása...Biztatom őket, ez napról napra jobb lesz.

Szóval, egy új életszakasz van..és ez nagyon jó. :-)

Van ami azért nem olyan jó, tudom lehetne rosszabb is.
Kicsit el vagyok fáradva, lelkileg inkább.
Lassan visszamegyünk teljesen dolgozni, most egy-két nap bent, majd két nap szabi, ami alatt is dolgozunk, ha van mit csinálni, két nap home office. Na, ezt nem fogom bánni, ha már nem lesz. Egyszerűen, nem tudom összehozni, hogy rendesen menjen.
Csengével kell tanulni, na mondjuk amennyi energia befektetést látok a tanároktól, annyit adunk már csak mi is bele. Sajnálom amúgy, és nem a tanulás miatt, de azért is. Sajnálom, hogy ennyire nincs közösségben, szocializálva Csenge. Rajtam lóg újra, nagyon. Fontos e-mailt írok éppen, erre szorosan mellettem, hangosan ropogtatja a perecet. Rohadtul idegesít, de nem ő, hanem a szitu, mégsem mondhatom, menjél már innen, hiszen neki meg én vagyok fontos. Amúgy sem egy közösségi ember, de így...és ha bele gondolunk, majdnem fél évet nem mennek suliba?

Akkor legyen ebéd, 1 óra messenger megbeszélés után, következő előtt, egyszerű borsófőzelék is kihívás.
És úgy osszam be az időmet, hogy mire hazajön Zsolti legyen időm őt is meghallgatni. Új munkahelyen van, egyik nap tök lelkes, másik nap nem...és sose szokott erről annyit beszélni, de most folyamatosan...ami persze nem baj, csak nehéz, hogy igazából nem tudok segíteni, de kell a jelenlétem. És most mindenhol ez van. Mindenhol ott kéne lennem, amit szívesen teszek, hiszen, ki ne segítene az unokája fürdetésében, vagy bújna oda a gyerekéhez, vagy lenne támasza a férjének.

És azért ott vannak a fiúk is. Bencének ma utolsó érettségi vizsgája szakmai, 7-kor ijedten átrobogok hozzá, mikor mész? Alszik, telefon a kezébe, jaaa mondja álmosan, a 19-es busszal. Mondtam neki, akkor ráérsz még. :-(

Szóval aki azzal jön, mert tagnap mondta nekünk valaki, hogy milyen jól kipihenitek magatokat otthon most, azzal kicsit elbeszélgetnék. :-)

Hulla fáradt vagyok....:-)

Az UNOKÁM ❤️❤️❤️

Nagymami lettem, Ő Szofi, már anyukája pocakján. ❤️❤️❤️❤️ Így élem meg a 46. Szülinapom. 🌷😁😍