Nyaralás!

Hajnal van, csak a néha, néha zakatoló vonatot hallani, meg a sirályok veszekedését. Azok, hogy tudnak veszekedni..:-))))Rászánom magam, el kell jutni a mosdóig! Itt ez a legnagyobb kihívás. Lassan húzom a cipzárt. Fel ne keljen senki, bár Zsoltit soha nem tudom megelőzni, már kint ül a pecabot mellett!:-)
Kócosan, gyűrödten vágok neki a húsz méterre lévő mosdóig. Találkozok pár hasonszőrű kócos emberrel.:-) Legtöbbjük mosolyog, majd hangosan köszön.Németek zömmel. A magyar elfordítja a fejét...miért??????Mindegy,én hangosan köszönök, vagy visszaköszön, vagy nem. Ez van!
Még gondolkodom, visszafekszem, nem tudom mennyi az idő. Telefonom a táskám legmélyén van, azt sem tudom egy darabig, milyen nap van, hány óra? Minek? Ez az igazi szabadság!
Meggondolom magam, olyan napfelkelte fogad, mint a filmeken, narancs sárga az ég, hosszan nyúlik a Balaton vízén. Még engedi hogy nézzem, mert olyan szép! Lassan kúszik fel, és én nézhetem még egy darabig, míg citromsárga nem lesz, és perzselően meleg. Erőt veszek magamon, és fürdőruhába bújok, elindulok, a vízbe úszni egyet. Pedig micsoda merészség ez, hol itt, hol ott rabolnak a halak, és a vízisiklók is jönnek reggelizni.:-)
Lassan kel Bence, elkezd botladozni a strand papucsba, de már ő is a pecabotját keresi. Majd kel Csenge is még vacakol a cipzárral, addig nyugi van, míg a zsákot leveszi magáról, utána már elindul az élet. Reggelihez készülünk, Dávid is felkel, mire végzünk talán Mesi is. Majd egy nagy műanyag lavórban összepakolunk és megyünk mosogatni. Mások is ezt teszik, összemosolygunk. Sors társ!:-))))
Ennyi volt a nagy munka, mehetünk úszni, matracozni, labdázni, a játszótérre ugrálni. Már mindenki kérdi, hol ebédelünk.:-) Majd fagyizunk, és délután vissza a sátorhoz. Úszunk, gyümölcsöt eszünk, fagyizunk...én néha(sokszor) vágyakozva nézek a  mellettünk nyaraló német párra. Két komplett ülő garnitúra, egy matracos nap ágy, hol itt olvasnak, hol ott esznek, este nagyokat játszanak iszogatnak. Néha átmosolyognak hozzánk, mi vissza.:-) Nem tudom, ki néha az irigyebb. Megismerkedtünk hasonló párral mint mi vagyunk, na ők sem pihenni jöttek a Balcsira. Bár azért voltak lopott pillanatok, mikor igazán lazultam. Mikor a bolyán túl úsztam, ott mindig más, nyugodtabb a víz, csönd van, magam vagyok a gondolataimmal, vagy a matracon..az a lopott negyed óra.

Azt hiszem idén igazán jó nyaralás volt. Mind a hatunkon láttam az összhangot, és ettől olyan jó volt a nyaralás. Idő remek volt és mivel egy méterre voltunk a Balatontól el sem kívánkoztunk a sátor mellől. Ami megjegyzem jó volt, egy hétig nagyon jó volt, de azért már jó volt itthon a fürdés és az ágyikónk.:-)))Csenge is nagyon élvezte, bár dac korszakos a lelkem. De kibírtuk. Első éjjel végig nyafogott, míg rájöttem sötét van, nem lát, nálunk itthon nincs vaksötét. Másnaptól lámpa mellett akkorákat aludtunk, hogy csuda. És izgalmas is volt nagyon a sátor!!!:-))))És hogy kilépsz a sátorból és ott a fenséges Balaton! Nem csinálsz semmit, csak nézed, nézed, soha nem unalmas....

Jó, hogy elmehettünk idén is, remélem még egy párszor megtehetjük!