Rokonok

Na, ez az amit nem tudunk megválasztani.
Sajátunkat sem, a hozottat sem. Lehetőségek, vagy szeretjük őket nagyon, vagy elfogadjuk őket a hibáikkal(legalábbis ami nekünk nem tetszik) vagy, nem tartjuk vele a kapcsolatot.
Szerintem ebben a három lehetőségben, a szeretjük őt... van kevesebb, meg, a nem tartjuk a kapcsolatot vele..., és túlnyomó többségben, az elfogadjuk, úgy ahogy van, létezik.
Egyre idősödöm, rájövök nem harcolok. Minek? Eredményt ebben nem nagyon lehet elérni, az idő...megoldja, vagy bólogatok mosolyogva és ráhagyom, persze magamban megmondom a véleményem. Harcoltam én, eredmény???? Semmi! Mert a legelszomorítóbb, hogy ők még mindig másképp látják a dolgokat mint én. Bánt a dolog, de rájöttem, nagyon, nagyon szerencsés vagyok, mert behúzom az ajtót és akkor mi vagyunk, hatan. Zsoltival ebben is egyformán gondolkodunk, és nekem ő fontos, nem a rokonok!!!Leírhatnám mi a probléma forrása, nem teszem. Ez is elég, majd behúzom az ajtót, nem érdekel...nekem elég ami itthon van, nem érdekel xy...én, is mesélhetnék sok mindent. Minek????Bánok egy-két dolgot a múltból, pl. hogy 16 éve, nem mondtam nemet a lakás eladásra, és a közös ház vételre. De akkor ez volt a legoptimális dolog. Hogy teljesen külön kerítéssel, külön kert résszel rendelkezünk, az annak köszönhető, hogy a legelején ezt a dolgot meghúztuk. És milyen jól tettük! De azért én szeretnék élni, hiszen, sosem fogom így megélni a 2015 február 23. újra.:-)