Hála...

Ugye, milyen kis unalmas vagyok mostanában? Nyafogok, vagy csak vagyok...Pedig, legbelül nem is.. Repkednek a pillangók, tudjátok, az a boldogságos. Pedig nincs is igazán miért. Talán a hála, boldogsága? Hála a nagycsaládért, hála, hogy ma is felébredtünk, egészségesen, és mindenki tudod dolgozóba menni. Hálás vagyok a melegért a lakásban, a hűtőben az ennivalóért, hogy lehet ajándékot venni, hogy nemsokára szülinapozunk. Ezekért vagyok hálás. Meg még sok, sok apróságért....hogy meg tudom ölelni a nagyobbacska gyerekeimet is, és viszonozzák, hogy pihe puha kis bőre Csengének, és neki még nagyon kellek testileg, hogy van kinek, búcsú csókot adnom.:-)
Hálás vagyok, mert tudom, sokak nem tehetik ezt meg...

De azért a napi rutin is megy;-), már sül a sütőben cserépedényben a káposzta. És a gyerekeknél is leszedtem az ágyneműt, már mosódik. Az idő sötét, szürke, de nem kesergünk, ennek most van itt az ideje.
Legyen szép napotok, hétvégétek!:-)