Változás, nem jobb vagy rosszabb..

 Sziasztok!

Annyit változott az utóbbi időben minden, én is.

Örök elégedetlen vagyok magammal, persze aztán meg azon gondolkozom, hahó, elérted már a kitűzött álom súlyt, mindig megkérdezem magamtól, elégedettebb lennék, ha 3 kg kevesebbet mutatna  mérleg?

Minden másnap futunk Zsoltival, beállt a 6 km, le a dunapartig, majd vissza, csodás patak mellett, a bicó úton, már a pálya unalmas. :-) Ez pont elég, átmozgat, kifáraszt, a végén feltölt. hogy hurrá megcsináltuk. Jó kis közös program, nem mellesleg, örülök, hogy ennyit megteszünk az egészségünkét.

Azért még küzdök, hátha sikerül a 3 kg leadása, nem olyan sok, mégsem könnyű mert elég összevissza eszek napközben.

De mindig megnyugszom,hogy ennyi idősen így megy ez.

Ja, képzeljétek, olyan régi a blogom, hogy az a régi e-mail címem nem is él. így csak névtelen hozzászólást tudok írni.

Olyan jó visszaolvasni, nosztalgiázni...szeretem olvasni mit éltem át akkor...

Most már más életünk van, nem jobb vagy rosszabb, más.

Én szeretem, néha furcsa még mindig ez a helyzet..de nem rossz.

Lassan...

 Azta...megint eltelt egy év????? Na, de milyen év volt ez? 

Legfontosabb 2x nagymami lettem. Sárika is itt van közöttünk.🥰 Szofi meg egy cukorborsó,  olyan édesen mondja, hogy: szia Mami, hogy elolvadok.

Írtam már, hogy mennyire más nagyszülőnek lenni? Biztos írtam már,  itt csak szeretni kell. Viszont, már nem én vagyok a minden. ☺️

Jól vagyunk amúgy, nem sok minden változott, közben meg annyi minden.

Csenge a "kicsi" sem olyan kicsi, kamasz, néha olyan mint egy kis hölgy, néha meg egy kisgyerek.

Lassan szülinapom lesz...idén nem várom, nagyon nem...miért? 

Várom a megfejtéseket.😀

itt vagyok, ragyogok! :-)

Megigértem, hogy jövök, erre nem írok. Pedig sokat gondolok arra, hogy ezt most megírom nektek.

Ez azért is van, mert telefonról valahogy nehézkes belépnem és nincs türelmem ehhez.

Most 10-re megyek dolgozni, gondoltam gyorsan írok.

Már főztem is ebédet, nem nagy dolgot, milánóit. Legalább Zsoltinak nem kell főzni délután.

Beindult a tavasz, mondjuk mai időjárás nem éppen a szép tavvaszi napot tükrözi,

De ugye tudjuk ami a legjobban változik az az időjárás.

Zajlik az élet, munkahelyen is nagyon peregnek a napok, bevallom ott most nagyon kell gyakorolnom a visszafogott Anikót, nem mindig megy. Sok a katyvasz én meg a szemetesláda vagyok. Még nem tudom milyen megoldást kellene gyakorolnom a pozitív érzés visszacsalogatására.

Pedig nagyon dolgozom rajta, ott vagyok napi 8 órát.

Itthon minden rendben, vagyis...izgulunk holnapig, remélem csak addig...

Dávid teljesen csak hotelnek használja a házat, néha őrjöngve veszekednék vele...de inkább várom a csodát. Nem tudom lesz-e?

Bencéék meg élik az életüket...

Tudom, hogy jó pár év eltelt mióta itthon voltak, mind, néha hiányoznak, néha boldog vagyok, hogy már a maguk útját járják...

Hiszen Szofi is nemsokára 3 éves, megy oviba szeptembertől..Durva mi??? :-)

De szeretem a mostani életünket is. Zsolti is szeret itt dolgozni a suliban, aprópénzért.. :-) Nekem is van munkám, Csenge is halad a suliban, még van egy kis idő a kőzépiskoláig, 

Szeretünk mozogni, futni, héten 4-5x elmegyünk futni, az a kb fél óra nagy önismeret tanulás, amit hosszú, hosszú ideig nem tudtam megélni a gyerekek mellett, mert az akkor úgy volt jó, most meg így jó éppen.

Sajnos lassan mennem kell dolgozni.

De azért jelentkeztem, itt vagyok, ragyogok! :-)

Végre kis tavasz.🌞

 Végre,  végre, végre....ma már csak kicsit fáztunk a kertben. Jó sokat kertészkedtünk. Örömmel hoztuk ki a telelő virágokat,  amik nagyon jól átteleltek,  talán soha meg ennyire jól nem néztek ki tavasszal. Mai egyik boldogságom a pici barack fa körül csak úgy repkedtek a méhecskék, porozták a virágokat. 

Másik boldogságom Szofi volt, édes, drága kicsi kincs. Olyan jó látni,  ahogy egyben vannak ők hárman, Apati, Annnya és Szofi. 

Meg vagyunk mi Papi meg Mami....

Nem nagyon tudom megfogalmazni ezt az érzést,  boldogság???? AZ!❤️

Szülői lét öröme és nehézsége...

 Igazság az, hogy mostanában elkap a hétköznap mókuskereke, ami részben jó, mert eltelik a nap, néha még azt is érzem, hogy hasznosan, néha meg hogy minek rohan annyira gyorsan?

Tudjátok olyan furcsa érzés még mindig felnőtt gyermek anyukája lenni, és nem egy felnőtt, hanem három felnőtt gyermek anyukája lenni.

Nehéz néha, most nem testileg, hanem lelkileg. Persze könnyebb mint a kamaszkor, na most az is van még egy itthon. :-)

Átvenném a nehézséget tőlük, és közben meg teljesen tisztában vagyunk azzal, nekik is ezen túl kell lenni, ez erősíti őket, ebből tanulnak. 

Lelkileg nehezebb mikor valami gond van, én meg tehetetlenül tipródom, van aki hallgat rám, várja, hogy mondjam a tutit, van akit nem érdekel a véleményünk, van aki meg, találjamkihogyéppenmitszeretne felnőtt.

Viszont sokkal több szabadidőm van. Amit munkával tölthetek, meg a hobbimmal, és pihenéssel is, mondjuk az egy héten egy délután. De nem baj, most ez így tök jó összhangban van éppen.

Azt hittem többet tudok itt lenni, de mintha az idő felgyorsult volna, nem tudom miért? 😏

Ez a tegnapi nap is? Szuper volt amúgy jöttek Mesiék és ahogy örül nekem Szofi, mikor bejöttek nem látott, kérdezgeti Papát, Mama hol van?? És mikor meglátott odaszaladt és megölelt. 💓 Potyogott a könnyem, annyira aranyos volt.

Mesivel is jót beszélgettünk, meg futottunk is kicsit...de a beszélgetés a legfontosabb ilyenkor.

Én sosem tudtam így együtt lenni anyukámmal, remélem én tudok adni Mesinek ezzel...

Szóval kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, de ez így nem igaz, csak más...folyamatosan tanulunk belőle.

Futni jó...:-)

 Lassan két éve kattant be nálam a sport szeretete.

Az úgy kezdődött, hogy fogyózni kezdetem, majd ahogy mentek le rólam a kilók éreztem, hogy mozognom kell, mert akkor érzem magam jól a bőrömben.

Így először elkezdtem tornázni, majd két éve nyáron, első nap mikor szabadságra mentem, elmerészkedtem futni. Emlékszem, majd meg haltam, de azt sosem felejtem, milyen jó volt utána.

Most az van, hogy heti 3x tuti megyek futni és a cél a 4 futás, ezen a héten 5x futottam, de csak azért mert ma új cipőt kaptam, így fel kellett avatnom. :-) Sikerült! :-)

Kicsivel több mint 5km futok, tervem szerint ha itt lesz a jó idő, 1-2 km növelem majd a távot, de nem bánkódok ennyin sem, olyan 33perc alatt futom ezt le, ez olyan kényelmesen belefér a napba, munka után, hétvégén is, család mellett, közben is.

Büszke vagyok arra, hogy hatok a környezetmre is. Mesi is elkezdett futni, ha van ideje, csinálja. És nagyon örülök, hogy Zsolti is elkezdett futni. Ő még sportol mást is itthon. Mint régem Tai chi -zik , meg erősít.

Szerintem ebben a korban kell valami mozgás, mondom én, aki eddig soha nem mozogtam. Látszik is a testemen. Hiába fogytam 16kg-ot ott a nyoma a rossz tartásnak például. Oké, a 4 terhesség nyoma örökre ott marad a hasamon, de arra büszke vagyok. Viszont a gravitáció mért olyan nagy ebben a korban azt nem értem? :-)))))

Szóval bekattant a futás nálam, pedig azt hittem feladom, de most már talán azt látom, hogy nem fogom most még. Jó érzés, hogy meg tudom csinálni. ÉN AKI UTÁLTAM FUTNI!😀💜

Amúgy nehogy azt higgyétek minden futást élvezek, nem így van, a végén, hogy megcsináltam, na azt élvezem, mostmár sokszor közben is élvezem. Jó kis futózenét összeraktam magamnak, és csak én vagyok közben ezt élvezem.

Mostmár nem nyűg elindulni sem, főleg, ha együtt futunk Zsoltival, motíváljuk egymást. Egy helyen futunk egy időben, de más tempóban...ez így jó. :-)

Hihetetlen.

Rájöttem, ha nem telefonon pötyögök, kicsit gyorsabb lesz...:-)

Szóval, csütörtök délután, munka után, nem a legjobb programom van, a heti nagybevásárlás, egyedül, így gyorsabb. Mindig a közeli Lidlbe megyek, de közelharc megy a vásárláson, már a parkolóban is, utálom.

Ez azért lett igy kitalálva, hogy se a hétvégéből ne menjen el már az idő ezzel,  se a péntek délután. Egy nap a hétvégén találkozunk Mesiékkel, vagy Ők jönnek, vagy mi megyünk, Most mi megyünk szombaton, jönnek Bencéék is. Úgyis régen találkoztunk velük.. Míg Mesiékkel naponta beszélünk, Bencéékkel nem minden nap, sőt...de nem baj, tudjuk egymásról, hogy jól vagyunk. És mindenki éli az életét.

Még mindig szuperül érzi magát Bence, egy nagy visegrádi Hotel, étterem vezetőjeként. Jó tudni, hogy most jó helyen van.

Minden nap, de tényleg minden nap azon gondolkozom, mikor nőttek meg, mikor lettek felnőttek?

Mikor???

És, hogy akkor ennyi volt, a gyereknevelés? Már sokszor csak azon kapom magam, hogy mutatnak valami fontos papírt és az anyja neve vagyok csak már, sokszor meg sem kérdeznek róla mit csinálnak, nem is kell, de értitek??? :-)

Nem panasz, hiszen azért nagyon jó érzés, hogy most éppen minden klappol. Vannak persze dolgok amit én másképp csinálnék mint ők, de alapjában jól csinálják. 

Próbálom megélni a rohanó pillanatot, imádok ekkora gyerekek anyukája lenni.

Néha visszagondolok az kiskorukra és olyan messzinek tűnik, közben oly közelinek.

HIHETETLEN!

Csak a tények, Mesi 25 éves múlt januárban, Dávid júniusban lesz 23 éves, Bence 22 éves júliusban és Csenge 13 lesz decemberben, Legdurvább, hogy 25 éve vagyok anya és, hogy CSENGE 13 éves lesz????

Emlékeztek, hogy vártuk Őt??? :-)💓💓

Mindennapok☺️

 Köszönöm,  hogy írtatok. ❤️

Lehet, át kellene neveznem a blogot már,  mert most inkább már rólam fog szólni a bolg. 

Persze ez sem igaz, mert attól, hogy nem sertepertél itt mellettem mind a négy gyerekem, akkor is mindig nagycsalád leszünk, róluk is lesz szó bőven.🤣

Mindenesetre már nem nyüzsögnek itt, de így is tele a fejem estére. 

Munka nagyon átrendeződött, még mindig szeretem csinálni a munkám,  de véleményem szerint nem jó irányba megy a dolog. Nem csak itt,  sajnos a világban sem. Mindig próbálok pozitívan hozzáállni, de néha rossz érzésem van. Persze ilyenkor örülök, hogy van munkám. Zsolti teszi a dolgát, szerintem szeret a suliban lenni. Szeret a gyerekekkel foglalkozni. Annak örülök, hogy élvezi.

Na nem lövök le minden poént. 🤣

Megyek pihenni,  futottam ma, olyan jó volt. ☺️ 

Szép estét!

Hahó 😍

 Sziasztok!!!!!

Na, itt az én kis blogom.❤️

Mennyire hiányzik ez a fajta írás.  

Szerintem visszajövök, mert vissza olvasva,történelem már a sok írásom. Legyen ez is majd történelem.🤣

Hahó,  van itt még valaki?😍

Azért nem minden habostorta, csak majdnem..😊

 Nagyon kedvesek vagytok, hogy írtatok hozzászólást,  mind nagyon, nagyon jólesett. ❤️

Azért nem mindig minden, móka és kacagás. Felnőtt gyerekek szüleinek lenni sem egyszerű.  Ezt is tanulja az ember és valahogy mint a szülői feladatokban is mindig így van, úgy érezzük nem csináljuk elég jól. 

Vagy kevesek vagyunk, vagy sokak..

Ha beleszólok az a baj, ha nem az...de csak sodródok az árral,  nem akarom már,  nem is tudom tökéletesen csinálni. 

Azt beszéltük épp Zsoltival nyaralás alatt, megérdemeljük,  hogy fel tett lábbal pihentünk már,  nincs lelkiismeret furdalásom, ha tovább alszok reggel, vagy sorozatot nézek szabadság alatt. 3 felnőtt gyermekünk van, egy kamasz. Mi is hosszú,  hosszú éveken át,  felváltó mentünk úszni,  vagy akkor sem, hiszti volt ebéd közben,  és a táska is csak popsitörlővel, pelenkázó, használt papirzsepivel, kaviccsal, szétmorzsolt kekszel volt tele.😁

Olyan mintha tegnap lett volna, hogy fogtam a kezüket el ne essenek, számoltam háromig,  hogy fejezzék be a műsort....

Most meg, csendben figyelem őket...

És hol sok vagyok, hol kevés...

Nem jó érzés amúgy, de megszokjuk mint a végig üvöltött éjszakát,  a dackorszakot,  boldog kiskamaszkor, majd a horror nagyot is😄, hogy néha kellek, néha nem.

Nem bántásból ilyenek ám...❤️

Közben középkorú házaspár csiszolódik újra össze. Az összes makacs, rossz tulajdonságúnk, ahogy idősödünk erősödik fel, na innen szép nyerni.☺️