Mától él az e-napló, két emailt kaptam már... két egyesről, az egyik témazáró nagy dolgozat, a másik röpi. Hű most nagyon büszke vagyok, sírnék is....bánatomban!:-(((((
Olyan elkeserítő. Kéred, szépen csúnyán, semmi...neked jó tanuló gyerekeid voltak. Nem tudod elképzelni, milyen ez...gombóc a torkodban, gyomrod összeugrik, és segítenél. Nem engedi, vagy megígér mindent, majd semmi, érted SEMMI!
Anikó, amennyiben a lelked terhén tudok egy kicsit segíteni, akkor elmesélem a mi - e témában - kis történetünket. Azt gondoltuk, hogy a gyermekünk nem tud majd leéretségizni, mert sokáig csak az ígérgetések mentek. Végül összeszedte magát és leéretségizett, majd sikeresen felvételizett az egyetemre, ott az első 2 év, hát gyötrelem volt ismét, majd a 3. évtől valami fordulat jött az agyacskájában és végre megértette, hogy saját magával tol ki elsősorban, de keményen, na szóval a 3. évtől jöttek a 4-ek, 5-ök, itt-ott volt néha egy-egy hármas, és csodás 5. éves befejezés lett az egészből. Remélhetőleg a Te gyerköcöd is rájön a dolgokra!!!!!!!!!!!! Őszintén kívánom, hogy eképpen legyen! Igen tudom ez a tehetetlenség nagyon tud fájni!(
Engedik hogy tanuljatok velük? Nálunk ez bevált... a sajátos nevelési igény miatt a tanárok csak a szájukat húzták, amikor magánórák után érdeklődtem. Nagyon sértő és megalázó volt. Aztán túlléptünk ezen és a saját kezünkbe vettük a dolgokat azóta szépen haladunk. Nagyon nehéz - de beosztjuk a férjemé a matek, fizika, kémia enyém a magyar, történelem, biológia. Szerencsére a többihez nem kellünk :) Megértelek és hidd el tudom mit érzel, de csak azt tudom mondani kitartás! Talán csak későn érnek, van ilyen...
Ez a baj, nem engedik, nem is tudom miért nem, pedig Zsolti olyan segítőkész, azért az én tudásom sem tökéletes. Néha ha kedvük van akkor engedik...itt valamit nagyon elszúrtunk!:-(
NEM! Nem szúrtatok el semmit. Csak egyszerűen annyi más érdekes dolog van a világban, hogy a gyerekeknek a tanuláshoz nem füllik a foguk. Az enyém sem. De valahogy sikeresen odafigyeltem órákon és megmaradt annyi, hogy csak leérettségiztem. Jelzem matekból majdnem megbuktam. Azóta lett két magyar diplomám, meg egy németországi, ha minden igaz, lesz itt is egy második. Munkám is van. Szóval lehet tényleg csak a fejük lágyának kell benőnie. Kérdés, van e az embernek elég ideje és idege, hogy kivárja. Engem hagytak a szüleim , de mindig mögöttem álltak. Lehet ez is segített, hogy éreztem a bizalmat, mert hova mennem, amikor megégettem magam, ami nem egyszer előfordult. :-)
Érdekes dolog? Ha az érdekes, hogy a telefont nyomkodja, és lájkolgat mindent..akkor, szóval enyhén szólva nem kicsit vagyok bánatos.:-( Bizalom??? Egy kamasznak semmi sem lehet jó, tudod ha van sapka rajtam az a baj, ha nincs az!:-( Nem vagyok optimista, próbálok nem erre figyelni, hanem azokra akik rám is figyelnek, közben meg tudom, minden dac mögött ott a normális gyerek! És csak azért csinálja, hogy rá is figyeljenek, de közben meg nézd levegőnek....
Hány évesek a fiúk? Egyébként meg annyira érzem amit írsz, napi szinten szenvedünk Vióval az új suliban,de legalább már váltottunk és időben és talán ha most taposom amíg hagyja magát szegénykém, akkor talán lesz eredménye. talán, talán, mert most épp megőrülni készülök... És mi tanulunk és mindennap estig és mégis szarok a jegyei és emiatt a szorgalma is változó, pedig életében nem tanult ennyit...
A fiúk 12, 13 évesek...velük is van gondom elég, Dávid a nagyobb, ő jobb tabuló lehetne, de nem hajtja magát. Bence tanulási nehézséggel küzd, gondolhatod, mellette meg unott, morgó,lakli lett.:-) Mondjuk még éppen együtt működő kategória.:-) Aki tegnap három egyessel megajándékozott, Mesi! Én értem, nehéz a gimi, de azért egy hármas? Nagy kérés?????
Neked sem könnyű Vióval. És soha nem tudja az ember, jót tesz e? Vagy hagyni kellene gyereknek lennie...de szerintem teljesíthetőek lennének a kéréseink, Mert mindig az jut eszembe, oké egyes...az életben nem kérdezi senki hányas voltál hatodikban technikából, de érted, mikor felnőtt lesz, akkor nem állhat így ki a dolgaiért, nem mondom, hogy minden nap 100% -an teljesítsen majd, de legyen már természetes a teljesítés. És az is elszomorít, hogy csak magolják a gyerekek (nem csak a mieink) a tananyagot,de nem értik és nincs is kedvük tanulni...
Nem neked kell sírni!:)
VálaszTörlésOlyan elkeserítő. Kéred, szépen csúnyán, semmi...neked jó tanuló gyerekeid voltak. Nem tudod elképzelni, milyen ez...gombóc a torkodban, gyomrod összeugrik, és segítenél. Nem engedi, vagy megígér mindent, majd semmi, érted SEMMI!
TörlésAnikó, amennyiben a lelked terhén tudok egy kicsit segíteni, akkor elmesélem a mi - e témában - kis történetünket.
VálaszTörlésAzt gondoltuk, hogy a gyermekünk nem tud majd leéretségizni, mert sokáig csak az ígérgetések mentek. Végül összeszedte magát és leéretségizett, majd sikeresen felvételizett az egyetemre, ott az első 2 év, hát gyötrelem volt ismét, majd a 3. évtől valami fordulat jött az agyacskájában és végre megértette, hogy saját magával tol ki elsősorban, de keményen, na szóval a 3. évtől jöttek a 4-ek, 5-ök, itt-ott volt néha egy-egy hármas, és csodás 5. éves befejezés lett az egészből. Remélhetőleg a Te gyerköcöd is rájön a dolgokra!!!!!!!!!!!! Őszintén kívánom, hogy eképpen legyen! Igen tudom ez a tehetetlenség nagyon tud fájni!(
Köszönöm, hogy leírtad Andi! Nem tudom...alapvetően optimista vagyok..de néha, ahogy írod a tehetetlenség nagyon nehéz!:-(
TörlésEngedik hogy tanuljatok velük? Nálunk ez bevált... a sajátos nevelési igény miatt a tanárok csak a szájukat húzták, amikor magánórák után érdeklődtem. Nagyon sértő és megalázó volt. Aztán túlléptünk ezen és a saját kezünkbe vettük a dolgokat azóta szépen haladunk. Nagyon nehéz - de beosztjuk a férjemé a matek, fizika, kémia enyém a magyar, történelem, biológia. Szerencsére a többihez nem kellünk :) Megértelek és hidd el tudom mit érzel, de csak azt tudom mondani kitartás! Talán csak későn érnek, van ilyen...
VálaszTörlésEz a baj, nem engedik, nem is tudom miért nem, pedig Zsolti olyan segítőkész, azért az én tudásom sem tökéletes. Néha ha kedvük van akkor engedik...itt valamit nagyon elszúrtunk!:-(
TörlésNEM! Nem szúrtatok el semmit. Csak egyszerűen annyi más érdekes dolog van a világban, hogy a gyerekeknek a tanuláshoz nem füllik a foguk. Az enyém sem. De valahogy sikeresen odafigyeltem órákon és megmaradt annyi, hogy csak leérettségiztem. Jelzem matekból majdnem megbuktam. Azóta lett két magyar diplomám, meg egy németországi, ha minden igaz, lesz itt is egy második. Munkám is van. Szóval lehet tényleg csak a fejük lágyának kell benőnie. Kérdés, van e az embernek elég ideje és idege, hogy kivárja. Engem hagytak a szüleim , de mindig mögöttem álltak. Lehet ez is segített, hogy éreztem a bizalmat, mert hova mennem, amikor megégettem magam, ami nem egyszer előfordult. :-)
VálaszTörlésÉrdekes dolog? Ha az érdekes, hogy a telefont nyomkodja, és lájkolgat mindent..akkor, szóval enyhén szólva nem kicsit vagyok bánatos.:-( Bizalom??? Egy kamasznak semmi sem lehet jó, tudod ha van sapka rajtam az a baj, ha nincs az!:-( Nem vagyok optimista, próbálok nem erre figyelni, hanem azokra akik rám is figyelnek, közben meg tudom, minden dac mögött ott a normális gyerek! És csak azért csinálja, hogy rá is figyeljenek, de közben meg nézd levegőnek....
VálaszTörlésHány évesek a fiúk? Egyébként meg annyira érzem amit írsz, napi szinten szenvedünk Vióval az új suliban,de legalább már váltottunk és időben és talán ha most taposom amíg hagyja magát szegénykém, akkor talán lesz eredménye. talán, talán, mert most épp megőrülni készülök... És mi tanulunk és mindennap estig és mégis szarok a jegyei és emiatt a szorgalma is változó, pedig életében nem tanult ennyit...
VálaszTörlésA fiúk 12, 13 évesek...velük is van gondom elég, Dávid a nagyobb, ő jobb tabuló lehetne, de nem hajtja magát. Bence tanulási nehézséggel küzd, gondolhatod, mellette meg unott, morgó,lakli lett.:-) Mondjuk még éppen együtt működő kategória.:-)
VálaszTörlésAki tegnap három egyessel megajándékozott, Mesi! Én értem, nehéz a gimi, de azért egy hármas? Nagy kérés?????
Neked sem könnyű Vióval. És soha nem tudja az ember, jót tesz e? Vagy hagyni kellene gyereknek lennie...de szerintem teljesíthetőek lennének a kéréseink, Mert mindig az jut eszembe, oké egyes...az életben nem kérdezi senki hányas voltál hatodikban technikából, de érted, mikor felnőtt lesz, akkor nem állhat így ki a dolgaiért, nem mondom, hogy minden nap 100% -an teljesítsen majd, de legyen már természetes a teljesítés. És az is elszomorít, hogy csak magolják a gyerekek (nem csak a mieink) a tananyagot,de nem értik és nincs is kedvük tanulni...