2014. november 27., csütörtök

Mi kis életünk!

Mikor ülsz a meleg szobában, a fotelben és hallgatod a híreket. Talán nem is mostanában...régebben. Mostanában nem tudom megnézni.... A mostani híradó; vagy, "dübörög a gazdaság" című, mindennagyonszép, mindennagyonjó..., vagy tragikomikus. Mert percenként, megöltek, panda bébi született, autó baleset, zsiráf bébi látta meg a napvilágot, kilakoltatnak, valaminek a világ napja van...stb. Percek mennek el azzal, a semmitmondó hírrel, hogy az a szerencsétlen, akit megöltek, bizony jó ember, volt. És aki ölt, is milyen rendes embernek tűnt. És vajon az áldozat, tehet arról, hogy megtörténik vele a baj? De ezt mind levezethetjük, egy kis állatkerti hírrel. Az ember már rezignáltan viszi tudomásul, megölték, lelőtték, autó balesete volt...hiszen mással történt. Nem? Jó van, mikor fölhördül a nép, irgum burgum, na...
Politikát meg sem említem. Ott aztán vannak indulatok. Ideig óráig...aztán minden megy a maga útján, a gazdagságuk marad, hiszen megdolgoztak érte, mi meg örüljünk, hogy élhetünk.

Mindezt azért írtam le, hogy érzékeltessem a munka keresésnek is vannak, nagyon nehéz szakaszai. Éljük...És ez nem Híradó, ez a mi életünk a Mi kis életünk....

2014. november 26., szerda

Ma:-)

Csenge olyan felnőttesen beszél néha. Megdöbbentő...Az is, hogy 13 nap múlva, 4 éves. Igen 4 éves, az én mosoly albumom. Mert még mindig az, igazi mosoly album! :-)
Ma jó mami voltam...mindenkinek megcsináltam, majdnem mindent. Azért majdnem, mert én még nem angoloztam, pedig megígértem magamnak.:-)
Nem szoktam összegezni, de ma valahogy megtettem.Íme: reggel kicsit nyugodtabban indult, Csenge itthon van, nem kellett oviba sietni. Kilencre volt időpont a gumishoz, téli gumit cserélni. Előtte még vízkőtelenítettem, a kávéfőzőt, és a vasalót is megpróbáltam. Majd elszaladtam a kocsival, közben vásároltam, hazasiettem. Elkezdtem főzni, paprikás krumplit, és bedagasztottam a pogácsát, délre megvolt minden. Majd vasaltam kicsit, szokásos teregetés. Közben a mosogató csaptelepet szereltük. Én szét, Zsolti össze.:-) Majd a fiúkkal elindultunk fogszabályzásra, Mesit közben felvettük, együtt mentünk fogszabályzásra. Ezután Mesit vittem egy köszönésre a barátjához...most tanulnak...tanulnának. Vagyis, a felvételiző, tanul. A majdnem felvételiző, durrog. A már nem felvételiző, csendes magányában a szobájában lapít. Ja nem, bocsi tanul!:-DDDD
Zajos, csendélet!:-))))

2014. november 25., kedd

Kicsi dicsekvés...

Megkaptam a töri dogát!:-) Kettőt írtam, mert az elsőt pocséknak éreztem....az első ami pocsék, ötös lett, a második ami jó, na az jó, négyes!:-)))) Vicces nem??? Örülök neki, na...

Rosszabb vagy jobb?

Mérges Rám, én meg Rá. Mert megint ott tartunk, hogy nem teszi az egyik amit kérek...Végül is, ha belegondolok, ritkán teszik azt, amit kérek. Mert az úgy van, hogy kérek, aztán sokszor rávágják, hogy nem (szerintük poénból), vagy meg sem hallják..Van, amelyik utána megcsinálja amit kérek, van amelyik morog közben, van aki "nem" hallja, nem is csinálja, és van aki bájosan közli, ő ezt nem tudja megcsinálni..Barkóbázhatnánk ki kicsoda..:-))))
A "Mérges Rám" most nagyon alul teljesít, pedig tudna. És a kérésem:- csak a félévig húzd meg, minden pont számít....úgy látszik megint! süket fülekre talált.:-( És akkor jön az agyalás...akkor most végül is, milyen suliba menjen tovább???? Amit bírni is fog. Amúgy is, ez a felső oktatás nagy nagy reformra szorulna. Menjen a gyerek gimibe....jó, jó..de azért azt, azért találták ki, hogy menjenek tovább tanulni, főiskola, egyetem. Itt nálunk meg, aki kicsit jobb tanuló, oda megy. A szak iskola ami a városban van, ahol van lehetőség érettségizni is, csak iskola köteles gyerek megőrző...
Mehetne Budapestre, ahol a 20 km legyőzni, oda másfél óra, vissza is. Az napi három óra utazás.
É még ott is nagy szórás. Cél persze nincs, nem is tudom mi lenne a jó? Még jó, hogy a városban, egyházi iskolán kívül, két gimi jöhet szóba.

Csenge még alszik, nagyon rossz éjszaka volt. Mehetünk a gyerek orvoshoz.:-( És már megint kapar a torkom.:-(
De azért nem olyan rossz a helyzet, lehetne rosszabb is, vagy jobb?????:-)

2014. november 24., hétfő

ezek is..

Soha nem gondoltam volna, hogy gasztronómia csúcsot az életemben, a betű leves (paradicsom leves) és a tejbegríz jelenti majd.:-) Pedig DE! Nem mondhatom ínyencnek a gyerekeimet.:-)))

És ha már megemlítettem a sanyarú szenvedésemet mostanában;-), hozzá kell tennem, hogy idén nagy változás az is, hogy megtanultam kérni. És kapok is. Még ha néha nem is kérem. Így alakult, hogy megyünk Bence osztályával, december 18-án bécsi adventi vásárba. Én, és Bence...örülök is neki, meg nem is. Örülök neki, mert régen szerettem volna menni. És kimozdulok kicsit, ez is nagyon jó. Csak én már nem tudom, hogy is kell ezt? De majd megpróbálom a lehető legjobbat kihozni belőle. Nem utolsó szempont, hogy az egy fejjel(vagylehethogytöbb?)nagyobb, 45-ös lábú, dörmögő hangú fiammal lehetek. (legalábbis gondolom, néha odajön majd hozzám:-D)

Jól kitakarítottam a fürdőt, mindenkinél ilyen dzsuva van a mosógép mögött?:-O Ha nem, akkor nálam az volt!(pirulós)

És Csenge itthon. Jól van, de azért nem teljesen, ez az a dilemma...menjen a gyerek oviba, vagy ne????(utálom)

2014. november 23., vasárnap

Itt vagyok.

Tegnap este végre megérkezett a laptop, működik...én is működöm. Ennyi, néha csak így érzem magam mostanában. Nem nyafogok, tény! Volt időszak mostanában, hogy elvonulnék végleg. Innen, a fb-ról...nem tehetem, mert nem lehet csak úgy, elmenni innen, már nem. Hiszen ez is én vagyok. Persze hülyeség, mert ha nem lenne internet, vagy olyan eszköz amivel tudnék ide írni...nem írnák. De van, most még van. És jó itt lenni, nagyon jó!

Aki kicsit is érdeklődik, tudja nehéz most. Vállalom, munka keresés gyötrelme, gyerekek kamaszodása, Csenge teljes figyelem kérése, tanulás, közben rádöbbentem, jön a karácsony. Máskor úgy várt, karácsony. Kicsit megrémiszt. Hangulatilag, ajándék ügyileg...bizonytalanságban.
A legnehezebb ebben az egészben a kamaszodás. Nehéz 40 évesen, kamasznak lenni.Pedig muszáj, mert különben nem érted, miért fordult fel fenekestől az élet. És miközben kamasz vagyok, legyek határozott anya is, aki tudja milyen következetes viselkedés tesz jót, majd a kamasznak, később. Állandó megbocsájtás, aggódás, törődés, irányítás kell...teljesen lefáraszt. Mert az igaz, hogy amit eddig nyújtottunk, talán benne marad..talán, de nagyon hajszálon egyensúlyzó időszak ez. Kis idő múlva már könnyebb lesz, kirepül, majd vissza...de most még az ajtóban egyensúlyoz, és nem tudja merre repüljön...rajtunk, meg iszonyú felelősség, merre irányítsuk, persze úgy, hogy ő  ezt, ne vegye észre, és ha észreveszi és pöröl, majd kirepül, nem jó felé száll, visszataláljon oda, ahonnan kirepült...Olyan penge élen táncol a dolog...hogy igaz az a mondás, jól szeresd meg gyermekedet, mert kamaszkorban, olyan dolgok történnek, amit egy idegenek sosem bocsájtanál meg, de gyerekednek megbocsájtod. Megbocsájtod, de egy ideig nem feleded..:-(

Most is köszönöm Nektek, hogy itt vagytok.



2014. november 19., szerda

halihó:-)

Könnyekig hatódok, hogy még így is jöttök ide hozzám, amikor nem írok.(())
Köszönöm az érdeklődést, itt is, és fb-on is. Még mindig nincs laptop..:-(
- Hogy vagyok? (szokásos udvarias kérdés)
- Jól köszi! (szokásos udvarias válasz)
Tehát???
Inkább biggyesztek: borsófőzelék tojással. nasi: tejberizs

2014. november 12., szerda

okos??'??

Nincs még laptop, lehet nem is lesz. Hétfőre ígérték...még ma is vizsgálják...állítólag...
utálok kölcsön lopott telefonról pötyögni. És amit még jobban utálok, naaaagyon okos. Olyan blődségeket ír helyettem, hogy csuda.:-(
Így semmi okosat nem tudok írni...várok, hogy meggyógyuljon hamar a nem okos nagy gép.

2014. november 10., hétfő

jó lesz..:-)

Borit néz Csenge a tévében. Ünnepre készülnek benne..olyan izgatott lettem. Nemsokára mi is ķészülünk a karácsonyra...jó, a kisgyerek a háznál. Lehet mindig izgatottan várni.:-)
Ja, és miért tudnak a gyerekek a rendrakás, selejtezés után a legjobban játszani a kosár alján lévő rég száműzött játékkal???':-))))

mert jó!:-)

Sokszor beszéltünk ugyan erről. Feleslegesen. Nem volt semmi egyetértés köztünk. Léptem egyet...megint csak mondtuk a saját sérelmünket. És aztán történt valami...értette mit kérek, én is éreztem mit szeretne. És akkor felszakadt minden, aminek fel kell...egy nagyon jó esténk volt. Rég voltam ilyen boldog.
Vigyázni fogok erre a kincsre...

biztos sejteni lehet minek örülök ennyire.:-)

2014. november 7., péntek

mint mindig...

Hosszú bejegyzés nem lesz. A laptop nagyon beteg lett, elvitték életet lehelni bele..:-)
Csenge ma...anya, majd kaphatok ilyet? és ilyet,és ezt, meg ezt??? ( reklámújságot néz) Majd meglátjuk jó, kislányom?(bölcs anya válasza) Különben is,azok mind van neked. Jó, mondja a legkisebb...kis gondolkodás, majd rávágja, jó, de kettő kell.:-)) Lehet erre mit mondani?:-)))
Kamasz úgy él egy hete, ahogy szeretne...reggel elmegy, néha délután öt körül, néha, mint most is, még nincs itthon. Ahol van, biztos szeretik, bezzeg itthon...hogy jelezni sem jelzi hol van, tükrözi, mennyire vagyunk fontosak neki.:-( ez van...ezt kell szeretni...
ja, és fáj a torkom...:-(((


Biggyesztés: lencsefőzelék:-)

2014. november 5., szerda

Cim: Mi is legyen..mi is legyen?????

Mert az élet megy tovább, csak csendben. Jó a csend? Én nem vagyok ebben jártas, én néha vágyok a csendre, de tudom, a csend nem jó! ..."engedem, hagy menjen..kifelé belőlem"....

Fája fejem tegnap óta, olyan migrénes..nem tudom, hogy a tavaszias idő...vagy a kezdődő megfázás jele. Torkom is fáj..nem csoda, Csenge pöttyei lemenőben, helyette, jó erős megfázás van. Szem gyulladását, pattogtatja apjának, torok gyulladását nekem.:-( Amúgy is jól betelepedett ide a nátha, pedig, mi nem szoktunk ilyen nyavalyásak lenni egy ideje. Zsolti amúgy sem, eddig az immunrendszerét védte a BKV, de most nem.:-(

Tegnap a suliban jó volt, főleg, hogy elmaradt az utolsó két óra. Töri doga...hát érdekes volt. Sok volt az anyag rész. Őskortól, a Római birodalom bukásáig. Három lap, érettségi típusos feladat. Lehet jövőhéten újra írom, veszteni nem vesztek rajta, jobb jegyet írja be.
Ja, és a föci 4-es lett, csak a bioszt szúrtam el eddig..az is hármas lett. De nem baj, azért az sem rossz, ilyen tanulási lehetőségek mellett.:-)

Megyek kiporszívózok. Minden este kiszoktunk, de azért ebben a napsütésben jól látszódik az útvonal.;-)

Biggyesztés:vargányás tejszínes tészta. És délután meg lehet sütök valamit..hmmmmm egy kakaós kalácsot???:-)

2014. november 3., hétfő

Még őszintébben.

Mert az ember, nem csak akkor küzd a szülői feladattal, mikor éppen, szoptat, vagy hozzátáplál, vagy dackorszakost terelget, vagy éppen büszkén mutogatja a felálló, elinduló gyermekét.
Mert a szülő akkor is aggódik, félt, vagy éppen büszke és türelmes, mikor kamasz gyermeke van.

HOL VANNAK A KAMASZ SZÜLŐK? Miért maradnak csendben, magukban, magányosan?  Miért? Mert nekik is, nekünk is, át kell élnünk ezeket, sorban sorban..vagy éppen sokkal enyhébb formában élik meg a kamaszkort, a kamaszok, így a szülők is. Vagy SZÉGYENLIK, mint néha én? És mit szégyellnek? Amit tesz, vagy ahogy tanul a gyermek? Vagy azt, hogy másnak sokkal jobb kapcsolat van, gyermek és a szülő között?
Én is siratom ami nincs, a célt, a beszélgetést, az ölelést, a jó jegyeket, a szép rajzokat, a sok élményt, ami most nincs...ezeket be lehet majd pótolni valaha?
Erről is lehet írni őszintén. Mert ezek is mi vagyunk..

2014. november 2., vasárnap

Őszinte

Ez a poszt most őszinte lesz. A többi is az, csak most ez nagyon.
40 éves múltam. És ha őszinte akarok lenni, nem érzem azt, hogy 20 évesnek látszok, és 20 évesnek érzem magam. Pont 40-nek érzem magam. néha többnek is.
Sokat gondolok, arra is, hogy eddigi életemmel elégedett vagyok e? Kb egy évvel ezelőttig, azt hittem minden rendben. Sőt, hogy példaértékű, minta család vagyunk. Boldog anyuka, apuka, gyerekek. Aztán történt valami, amit ma sem tudok megmondani mi. Talán a legnagyobb gyermekünk kamaszsága? De olyan mélységeket élek meg mostanában, vagyis az elmúlt évben, hogy nem hiszem, hogy lelkileg van fájdalmasabb dolog, mint látni gyermekedet rosszul megélni a kamaszkort. És állandóan keresem magamban a hibát, hol rontottam el? Miért nem lehet olyan mint a másik kettő. Hiszen ők is kamaszok, de mégis. Van morgás, van dörmögés..és mégis, 100%-ban megbízok bennük.
Hiányzik e valami az életemből?
Igen is, meg nem is, hiányzik az önfeledt nevetés, a sok elismerés, valami plusz az életben. Tudom sok minden anyagihoz kötött, például az is, hogy nem tudunk kettesben elmenni valahova Zsoltival. Pedig mostanában fontosabb lenne ez, mint bármi más.
Rá kell jönnöm arra is, hogy ami emészt, nem megoldható probléma. Hogy a gyermeket csak ki időre kapjuk meg, azután, az élet nagyobbik részét, nélkülünk élik meg. Hogy amit tesz, azt ő teszi, és nem nekem kell majd, amiatt a hátamat tartani, bizonyos kor után. Hogy, ha nem tanul és megbukik, akkor nála, nem én vagyok a hibás. Ami ebben az esetben nem igaz, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy  felnőtt korában orrom alá fogja dörgölni majd, miért nem tettem valamit azért, hogy jobb tanuló legyen. De mit? Kérdezem, semmi lecke. Kérdezem, felmondod a leckét? NEM! Ő azt utálja, már általánosban utálta. Változni kell, szerinte inkább nekem, mert én vagyok a gonosz, aki nem engedi "bulizni", a héten két napot nonstop volt, amúgy minden délután. Be volt ígérve a hétvégén full tanulás..segítés, ja tegnap egész nap a szobájában volt, ma fél 11-kor szóltam neki, hogy ugyan felkelhetne már, és már sehol nincs:haverok, buli, fanta...ígéret, szép szó...csak nem a kamasznak. Nem minden kamasz ilyen, látom, hiszen a másik kettő nem ilyen, és Csengének sem vagyok "szaranya".
Nézem az ő oldalát: oké..most a haverok fontosabbak, ők az iránymutatók. Ők sem tanulnak, akkor meg minek tanulnék én..szülők csak arra jók, hogy korlátozzanak, és otthon üljek, mint ők. A szülők öregek már, mit tudnak a fiatalságról, hiszen mit nekünk jövő, ők sem tudják mit csináljanak holnap...nemhogy én tudjam, mit fogok majd dolgozni, az még olyan messze van. Család az addig jó, míg fizetik a telót, meg a kaját, és a meleg vizet, vagyis csak folyik a csapból nem? Mert a juss az jár, a többi meg úgyis lesz valahogy..

Oké, változok. Elment bulizni, vagy valahova. Menjen, már nem izgulok. Hogy aztán az sokkal jobb lenne neki, ha még izgulnék...azt majd, vagy megtudja egy pár év múlva, vagy soha nem fogja megtudni.

Ez kikívánkozott belőlem. A szeretet, az bennem van, hiszen én vártam őt, akartam...és mindent megtennék most is, hogy olyan örömteli, jó kapcsolatunk legyen. Hogy átöleljük egymást, hogy meséljen, hogy meséljek...de valami mélyen gyomorszájig hatoló, fájdalom van bennem, amiért ez nincs. Hogy lesz e? Nem tudom, azt hiszem, ez nem csak rajtam múlik. Én úgy érzem változtam..