2016. december 9., péntek

Szülinapos!!!

2010-12-09, 14 óra 35 perc,  negyedszerre is a világ legboldogabb embere lehettem!
Boldog szülinapot Csenge!! :)

2016. december 7., szerda

Másképp kellene látni...

Csak úgy röpülnek a percek, az órák, a napok, a hetek, a hónapok, így az évek is...
Tudom közhelyes, de tényleg így van.
Reggel felkelek, este lefekszem, történnek dolgok közben, de megint reggel felkelek, este lefekszem..És csak azt veszem észre, hétfő, majd péntek, majd szombat vasárnap, és újra....és újra.
Ez jó valahol, mert nem történik nagy dolog, meg rossz is valahogy mert nem történik nagy dolog.

Félelmetes amúgy, hogy Csenge jobban lett..az antibiotikumtól??? Sosem kapott még, de amilyen állapotban volt, és amilyen csúnya volt a torka, és a nózijából mi jött ki:-( , nem volt kérdés, hogy fogom neki adni az antibiotikumot. Mondjuk, közben felkelt, megint sápadt, karikás szemű, és éjjel megint hányt... És az antibiotikumtól hasmenése van, adok neki probiotikumot, két antibogyó kötött.:-(
Na mindegy, vagyis nem mindegy, nagyon nem..remélem jobban lesz, nekem is kapar a torkom, de nem rosszabb.

Át kell amúgy programoznom az agyamat..nem könnyű.
Jó lenne, a szombati szülinapi össze jövetelt, úgy felfogni, hogy nem az lebegne a szemem előtt, hogy még semmit nem vettem meg hozzá, és a legrosszabb, ki sem találtam mi lesz a menü.:-( Hanem milyen jó, hogy együtt leszünk, addig talán jobban is lesz Csenge, és a tortája csodálatos lesz és már a hatodik szülinapját fogjuk ünnepelni.
De tudom, Zsolti nem tud a munka helyéről eljönni, este meg már nem tolongunk a bevásárló központba, én meg itthon vagyok, el tudnék menni vásárolni..el tudnék.
Az utóbbi időben valahogy olyan soknak találom a tennivaló, persze tudom a karácsony is közrejátszik ebben. Mikor kicsik voltak a nagyok, könnyebb volt meglepni őket, elmentünk..és kiválasztottuk a meglepit, Örültek neki. Most meg, még mindig megy  a huza-vona..Egyik amit kér, sokba kerül, tabletet szeretne, olcsó volt már egy pár..sokáig nem húzta, vennénk jobbat, de akkor a többi három, ha arányosan nézzük, nem lehet..Nem mondom, hogy nem kellene bugyi zokni, sapka, sál nekik, de őszintén, örülnének neki? Jó, jó..de! :-( Szomorú is vagyok miatta, meg nem is..Nálunk, csak szülinapkor, meg karácsonykor kapnak nagyobb dolgot...de nem mindig megy...Most rossz a száj íze annak, aki nem kap tablettet, nekem is, hogy nem sikerül, vagy ha sikerül is...mert lehet, hogy kikalkulálom valahogy...de akkor valahonnan az a pénz hiányozni fog...és, hogy igaz az a mondás is, hogy nem az ajándék számít, hanem, hogy együtt legyünk, de még gyerekek, majd ők is lesznek felnőttek, majd akkor értékelik ezt a mondatot, de még nekem rossz, hogy a legdrágább kincseimnek, nehezen hozom össze a vágyott ajándékot...pedig minden szülő, szeretne a gyerekének örömet okozni. Nem?  Itt nem a gyereknek a magatartását és a szorgalmát díjazzuk , itt örömet akarunk okozni! És amúgy szerintem jó gyerekek voltak idén, tudom, mert már megéltem, volt sokkal rosszabb is, de most jó!

Majd lesz jobb, és a végén úgyis megoldódik minden, mert megoldom, és ne pufogjak, hanem lássam már másképp a dolgokat...

2016. december 6., kedd

Mosolyogjunk....

Érdekes dolgokat tapasztaltam meg az elmúlt napokban...
Írhatnám, lenne mit, a mindennapokról mostanában.
De úgy döntöttem, hogy a legerősebb, számomra elgondolkodtató, történést írom meg most.

Tegnap gyerek orvosnál voltunk Csengével. Átépítés van a rendelőben (de miért éppen a legtaknyosabb időben???) Szabin volt a dokinénik, de mivel Csenge mandulája tüszős volt, így kidekkoltuk a helyettest és a két és fél órát. Közben néztem az aggódó szülőket, jaj mennyien vannak, jaj megint bejött elém egy időpontos, jaj, jaj, jaj. Pedig annyi cuki kis manó volt ott. Konkrétan volt ott egy fiatal anyuka és három édes kisgyerek. Mintha magamat láttam volna kb 15 évvel ezelőtt. Gyerekek kora 1, 2 és olyan 4 éves,pont a kislány volt a nagy, és két kisfiú a picik...és ahogy civakodtak a süti darabon, de nem durván, csak olyan egészségesen. Viszont a matricás szemetet úgy szedték..hogy öröm volt nézni. De körbe néztem, én mosolyogtam csak rajtuk, de nem a szánalmas mosoly, hanem olyan őszinte..néztem az arcokat, fásultan ültek ott, ANYUKÁK, APUKÁK. Vagy szánalom tükröződött a szemükbe. Jaj szegény anyuka, ennyi gyerekkel. Igen, biztos fáradt az anyuka, és biztos vannak olyan pillanatok mikor cserélne az éppen ott tablettező kisgyerek anyukájával, aki éppen csettel valakivel unalom űzés képen. De mégis, olyan nyugalom volt abban a három gyermekes  anyukában, ahogy tekerte a sálat a gyerekei nyaka köré, és olyan ismerős volt a mozdulat. Pedig nem most volt...
Azon gondolkoztam, én is ennyi szánalmas pillantást kaptam...mondjuk kaptam, azt tudom..családon belül is. És igazán nem volt ott nagyszülők hada..de mindegy is ez már.
Vasárnap a boltba is azt láttam kevés ember az aki rámosolyog a kisgyerekre...öregszem. Én már megint észreveszem a kisgyerekeket.:-)
Tudjátok van egy nő életében szakaszok. Mikor vágyakozva néz be minden baba kocsiba és képzeletben megjelenik egy baba (megsúgom nem olyan lesz majd:-) Mikor már van gyereked...na akkor az együttérző anya pillantás, és mikor már nagyobbak a gyerekeid, és jaj de édes más gyereke. :-)
Mert azért a gyerekek aranyosak, őszinték, egyediek, általában mosolygósak,...Csenge is még ilyen..ó, de jó lenne, ha sokáig ilyen maradna.

Néha megráznám az embereket! Hé, mosolyogjatok a gyerekekre, minden gyerekre!!! Hiszen minden gyerek maga a csoda...valakinek a csodája.:-)
Ne nézzünk csak úgy át rajtuk...

2016. december 3., szombat

Rossz kedvem van

Nem tudom az okát, közben mégis tudom...
Hiányzik valami... Valaki...
Álmodom valamiről... Valakiről...

Hiányzik valami,  ami fontos lenne nekem!
Hiányzik valaki,  aki fontos lenne nekem!
Hiányzik az újdonság,  a meglepetés...
Legjobban az hiányzik, hogy nincs "semmiről" csacsogás,  felhőtlen nevetés (könny csorgatós kacagás)
Úgy félek nem lesz soha.. Nem tudom ezt az érzést kitörölni belőlem...
Ettől nagyon rossz kedvem van... 

Félelmetes volt.

Félelmetes mikor méred a lázát és kiveszed a hőmérőt ami 40 fokot mutat,  többször meredten nézed és nem hiszed el ez van. :( így volt tegnap,  pont így. :( És csak néztem a lázpiros arcát,  aki hagyja a hűsítő vizes kendőt a fején... És néz rád kérek szemmel,  mindent megtennék, hogy meggyógyuljon hamar.
Háromszor volt ilyen magas lázhullám Csengének,  ma is lázasan kelt,  de ma az erős torokfájás mellé orrfolyás is van. :(
Olyan rossz mikor ilyen kis betegek a gyerekek... 

2016. december 2., péntek

Mikor, ha nem most...

Hány évtizeden keresztül még vezetékes telefonom sem volt,  amúgy nem is nagyon használom.  Nem szeretek telefonálni,  vagy fene tudja.. De tegnap hogy jártam, elfelejtettem elvinni a telefonomat a suliba.  Gondoltam,  semmi gond felhívtam Zsolti az osztalytársam telefonáló.  Semmi baj nem volt eddig soha,  na de most,  visszahív Zsolti,  Csengét elhozta Mesi az oviból fáj a feje hányt.  Na nálam meg se telefon se autó. :( (csütörtökön mindig osztalytarsaimmal megyek.) olyan ideges voltam egész délután.  Aztán haza jövök és egy csokis arcú boldog Csenge fogad,  huh megnyugodtam.  Egészen addig míg aludni nem mentünk.  Hallom a szuszogásán,  lázas,  vagy az lesz... És igen,  éjjel 1 órára lázas lett,  reggel csak hőemelkedése van,  de fáj nagyon a torka és a kanapén fekszik.
Mikor,  ha nem ma,  mikor Mikulás jön az oviba. :(
És egész napos áramszünet is lesz...
És tombol a szél...
Ma gyógyítós ölelgetés lesz a program! :) 

2016. december 1., csütörtök

kettősség...

Na egy kicsit elszomorodtam az imét. Néztem a szebbnél szebb adventi csomagokat, kézzel készült meglepetéseket. Gondoltam a mostanira is, és nosztalgiáztam az elmúlt 18 adventen, mióta gyerekünk van. Mikor kicsik voltak a nagyok:-), akkor, voltám minden...ilyen-olyan adventi meglepi, meg egymás húzása, meg meglepetés, meg egymás adventi naptár titkos kievése.:-))) Szóval minden. Jó lenne most is, de azért bevallom, négy igazságos meglepetést nem tudok most összehozni, sem anyagilag, sem máshogy. De azt sem tartom igazságosnak, mert bármennyire is nagyok a nagyok, ebben azért gyerekek.., hogy csak Csenge kapjon minden földi jót....így egy egyszerű megoldást választottam, bevallom nagy volt az öröme, és végül is, ez az ami számít, hercegnős adventi kalendáriumot vettem. Majd azért megpróbálom mindenkinek a december folyamán egy igazi külön meglepetést is kitalálni.
Tegnap vásároltam, Lidl, Auchan, Eurofamily, utóbbiba, jó árban vannak a tisztálodási, tisztító szerek, de egy vagyont hagytam ott..mindenhol.:-( Azon gondolkoztunk Mesiékkel közben, mennyibe kerülne, ha azt vennénk meg, amit csak úgy érezzük szeretnénk, és nem az árat, a mennyiséget, és a a minőséget néznénk...Mesi mondta, nem lenne jó, mert egy idő után unalmas lehet, nincs meg az az érzés, hogy sikerült megvenni, megdolgoztam érte, nehezen sikerült, hosszú időt kellett gyűjtögetnem, lemondanom valamiről, de sikerült érzése. Persze igaza van..kicsit mégis szomorú vagyok, hogy nem magamnak, de a gyerekeimnek is limitálva tudok ajándékot nézni, közben ugye örülök, hogy limitálva is tudok nézni...Micsoda kettősség...

Megírtam a novella elemzést tegnap ma kicsit átírtam, lemásolom, és kész! :-) Örülök, hogy időben be tudtam fejezni, nekem tetszik, de kíváncsi leszek tanárnőnek hogy fog bejönni...

Ma nem kell főznöm, mert tegnap este csilis babot csináltam, kenyeret kell sütnöm, mert reggelire egy morzsa sem maradt...
Legyen szép napotok!

2016. november 30., szerda

"most jó"

Tudjátok, úgy vagyok ezzel a mostani érzéssel, "most jó" érzése jó, de olyan törékeny, azt fürkészem állandóan meddig lesz "jó"? Mert az ember sokáig akarja ezt az érzést, ugye? :-)
Persze vannak kisebb nagyobb bosszúságaim. Folyamatos ennivaló készítés, és a mindig kevés ami van, érzés..állandóan boltba járás, agyalás elég legyen, legyen reggel négy, majdnem felnőtt embernek tízórait csomagolni, legyen meleg ebéd, de maradjon legalább egy adag elvinni Zsoltinak. Legyen olyan amit mindenki majdnem szeret, tápláló, kiadós. Legyen vacsinak való, legyen  nasi, legyen minden nap friss kenyér. Nem teher, de azért ezeket előteremteni, idő, és energia, folyamatos mosás, ami azért könnyebb jóval mióta szártítógép van, és a mosogatógép is csoda. Meg persze a porszívó, ha már háztartási gépeket istenítem. ;-)

Tegnap a suliból is úgy jöttem haza, hogy jó volt. Pedig keményen haladtunk a tananyaggal, matekból is, de ezt most értettem, egyenes, párhuzamos, merőleges egyenletek. Angolból a jövő időt gyakoroltuk, és dogát írtunk a melléknevek fokozásából, ez is ment most..mennyivel könnyebb így. A biosz meg jutalom játék nekem.:-) Pedig most nem olyan könnyű anyagot veszünk...
Ma megcsinálom holnapra a beadandó novella elemzést is, és milyen ciki már, hogy én voltam az első aki beadta a föci beadandót, sőt mind a kettőt erre a félévre. Többiek, még csak most vacilláltak, talán meg kellene írni,tegnap volt a határidő. :-)

Ma elmegyek vásárolni is, mert megint üres a hűtő..meg ajándéknak való is kell...így délután is mennem kell Mesiékkel majd. De jó ez így..
Pedig érzem a mai frontot, ami jön-megy...de nem fogja a jókedvemet elvenni.
Jaj tegnap is volt örömöm. Idén nem hirdetem a karácsonyi sütésemet, több oka van. Egyik a tavalyi kudarcom, sokszor nem úgy sikerült ahogy szerettem volna. De mivel mostanában többször volt, hogy rám kérdeztek, sütnék e, egy tepsi ezt, egy tepsi azt, tortát stb. ami annyira jólesett, megsütöttem, örömmel. És akkor volt aki már azon gondolkozik idén is rendel tőlem valamit karácsonyra, én meg örömmel vállalom, mert ezek öröm sütések, és baromi jólesik a megkeresésük, na ennyi! :-))))

2016. november 29., kedd

gyakorlom...

Tegnap megcsináltam a két föci beadandót...meg az érvelést irodalomból, majd holnap megcsinálom a novella elemzést..és ma délelőtt a nagy nyugalmamban angolt tanultam, meg főztem, és kenyeret sütöttem.
Az a baj, hogy kéne nagyon tanulnom a szavakat angolból. Nagyon sok melléknév van, amit fokozni kell...semmi gond ezzel, elméletben tökéletesen tudom, csak mondatba behelyezni kellene tudnom a szavakat..:-( Gyakorolom, gyakorolom..de még mindig nem annyira akarom, így nehéz..
nem panaszkodom, mert most a cél, nem a mai doga, hanem az érettségi.
De nem fogok még 5 hónapon keresztül ezen aggódni..Majd itt lesz annak is az ideje.:-)

Inkább örömködök...mert csak..mert van miért, kiért..most jó!


2016. november 28., hétfő

Annyira belejöttem a képekbe...

Ez most a kedvenc részem.:-) Lépcső alatt


este ez annyira hangulatos, Dávid készítette.:-)

tegnap csináltam, kintről néz be a konyha ablakon.:-) Mindenki megrémült tőle este.:-D

Ez csak, hogy jó legyen a mosogatás is.:-)
Kávéskészletet nemrégen "szereztem", és ennek nem lehet eldugva lennie.:-)
Na most jól megmutattam nektek, kedvenc helyeimet a konyhába.:-)
Ma megcsinálom a prezentációt földrajzból, és az irodalmat is megpróbálom. Mától lassulok...tudatosan, és olyan jóóóóó.:-)