Mi kis életünk, kis konyhája, praktikája!

2015. július 29., szerda

...(nem jut eszembe semmi cím)

Héééé, oké hogy legyen kicsit hűvösebb, de csak KICSIT!:-(

Tegnap voltam bevásárolni a hétre ennivalót. Már alig bírja ki, az egy hetet a bevásárlás..pedig többet veszek mindenből. Előbb nézem a hűtőt és két liter tej már tegnap óta elfogyott..:-( Nem ez a baj..mert hát mindenki egyen amennyi jólesik, meg amennyi van..csak utálom, hogy egy stressz forrás nekem, mert már bevásárlás előtti napokban kapom a fejemre..hogy hmmmhmmm nincs mit ennem...mondatot. Ha vásárolok, meg állandóan mondanom kell, hogy osszuk már be pár napig a nasit, meg a többit. Hozzáteszem, nem is mindig az frusztrál, hogy megint vásárolni kell menni....hanem, hogy miből...eddig mindig kisakkoztam, de nem egyszerű, sőt, nagyon nehéz! De tudom, hogy van akinek még ennyi sincs beosztani. Most ilyen időt élünk..Hálás vagyok így is, hogy ennyi van amennyi!

Tanulom az igéket angolból, meg duolingo-zom is...:-) Tök jó, bár közben anyaaaaaaaa, anyaaaaaaaaaaaa, de jó így is!

Biggyesztés: lencsefőzelék van beírva a menübe, de tegnapról maradt egy kis rizs...valamit i kellene találnom belőle...és kenyeret is sütök.

2015. július 28., kedd

Élmény...

És igeeeeeeeeeeeen! A tegnap óta tartó migrénem, husssssss, tovaszállt! Micsoda felszabadító élmény!!!!:-)

Nem úgy mint a tegnapi! Van ugye két lakli kamasz fiam, akik a nyáron, nagyon jól feltalálják magukat! De tényleg, megfelelően segítenek, számítógépes játékokat játszanak, és bicajoznak. Mostanában a Duna partra szoktak menni. És persze, én mindig mondom nekik, hogy elérhetőek legyenek, stb...hívjanak, ha van valami...stb.. Na tegnap délután hívtak, én persze nem hallottam mert teregettem, csak látom, van egy nem fogadott hívásom. Majd hívnám vissza, lefagy a telefon,,, grrrrrrrrr, mire újra működő képes...már nem is tudom, hogy újra hív Dávid, vagy én hívtam, mindegy is...lihegve mondja, mondja...hogy hárman vannak, kérdezték tőlük, mennyi az idő, meg, hogy összetűztek, kicsit nagyon, behúztak Dávidnak, Bence ezt megelőzendő otthagyta tesóját és a barátjukat, eltekert...MI????:-O A sztori végül is mindegy, csak az, hogy bennem megállt az ütő...és folyamatosan azon kattogott az agyam, ez még csak a kezdet...ez még csak a kezdet...a kamaszkorból. Kérdeztem menjek e értük? Azt mondták, ne, és apjuk se menjen majd le...biztos elmentek már a "nagycsávók"..Hazajöttek, megbeszéltük, én szerintem jól döntött Dávid, hogy nem hősködött, apja szerint Dávidnak is vissza kellett volna ütni...nem láttuk a szitut..így nehéz bármit is mondani. DE, hogy mennyi ráncom alakul ki ilyenkor??? És mennyi ősz hajszálam van...(amúgy is). Nem tudom lesz e valaha, hogy már nem idegeskedem, persze jól leplezve, hogy aggódom értük, ha elmennek... Pedig amúgy nem egy csavargók...nagyon jó gyerekek, csak a világ...

2015. július 27., hétfő

Blogom és én..

Néha annyira örülök, hogy van ez a blog, néha meg nem tudok vele mit kezdeni.
Aki csak innen ismer, mégpedig a 90 % aki ismer, innen ismer, nem tud mindent. Ami természetes, hiszen a lelkem legmélyét nekem kell ismerni.
Sokszor nem tudom kifejezni magam, nem tudom visszaadni amit érzek.
De talán nem is ez a fontos, csak kiírni magamból, és akkor itt az ellent mondás egyből, alig várom, hogy hozzászóljatok. Tudjátok azért szeretem mikor írtok nekem hozzászólást, mert érzem, hogy őszintén írtok. Nekem ez fontos, én szeretem a visszaigazolást!
Igen, talán kicsit sokat várok a blogtól...de egy nagy űrt helyettesít!

Más! Nagyon szép napom volt tegnap, a sok köszöntés, a virágcsokor, már reggel ahogy felkeltem, ahogy a gyerekeim átöleltek, ahogy Mesi fáradtan meglepett délután a munka után, egy szál virággal, és egy tábla kedvenc mogyorós csokival..szép volt!:-)

Úgyhogy aki csak a blogon ismer nem látta ezeket a pillanatokat, de ezek a pillanatok is ÉN voltam!:-)
Szeretek ide írni, ez nekem az a felület, ahol őszintén írhatok, ahol panaszkodhatok, örömködhetek, ahol én vagyok....

2015. július 25., szombat

ÉN? TE? Ő? MI? TI? ŐK?

Ma nem kellett órákig gyúrnom a kenyeret, hogy "essen az eső",  verejtékezzen a homlokom...:-) Jó, akkor már begyúrtam a mai ebédet, 1 kg lisztből lángost, 1 kiló lisztből, holnapra guba rúd, és két és fél kiló lisztből kenyeret.
Holnap ugyanis a legkisebb fiúnk is 14 éves lesz, félelmetes...és ahogy átölelt ma, két fejjel nagyobb mint én...olyan jó, hogy ilyen nagyok, amúgy meg nem, hol vannak a kicsi fiaim????

Holnap lesz bab gulyás, mellé házikenyér, meg mákos guba, meg torta. Anyósom süt pogit..

Más téma...kicsit kiakadtam ma, hogy olvasom, már másodjára valahol, mennyire nem értik meg ők, ha egy párkapcsolatban elveszik az ÉN, és a MI jön előtérben. Nem értem ezzel mi a baj????  Mi a baj azzal, hogy anyának, meg apának hívják egymást a párok...mi is sokszor így hívjuk egymást. A családban, persze, ha nem a szűk családban beszélünk, nem így hívjuk egymást. És mi a baj, a Mi-vel???? Nem értem...MI pl, már többet vagyunk együtt mint külön voltunk. több mint 20 éve..ezalatt MI voltunk, együtt, élményekkel, gondokkal, örömökkel...MI. De ettől még nem mentem el a Zsoltival tegnap a munka helyére lazítani, vagy hajnalban pecázni, az Ő. Hogy ÉN, mi vagyok? Most keresem az utam...de azért ÉN is vagyok!:-)

De mostanában igazi besavanyodott öregasszonynak érzem magam..utálom az örömposztokat a fb, utálom, hogy mások vigadnak hajnalig a szomszédban, és nem is azt utálom ebben, hogy rohadt hangosak, be kell zárni az ablakot, és amúgy fuldoklok a melegtől, hanem, hogy ŐK bazi jól érzik magukat...ja, miért nem teszem én így, mi??? Hát kivel????
Na mindegy, pár nap, és helyrerázódik a hormon háztartásom!:-))))

2015. július 23., csütörtök

Talán le tudom zárni...

Ebben a posztban semmi olyat nem írok, ami vádló, vagy személyeskedő, vagy remélem semmiképpen nem bántó!
Csak inkább magamnak, írom le, hogy meglegyen, mikor majd néha olyan pillanatom lesz, hogy mást gondolok.
Igen, talán nem is a jelen fáj ebben, vagy a jövő, hiszen nem is az fáj, hanem, hogy annyi mindent megéltünk együtt.
Nem voltunk osztály társak, mert egy évfolyammal felette jártam. De majdnem egy utcában éltünk, minden nap találkoztunk. Felsősök voltunk, mikor egy nap, az ovi udvarán labdáztunk többen, jót szórakoztunk. Bandázva mentünk szánkózni, vagy szilveszterkor trombitát fújni. Majd együtt kamaszodtunk. Imádtuk a bicós gatyót, ő a feketét, én a rózsaszínt, fehéret, én festettem az ő haját feketére, ő szőkére az enyémet! :-) Szüleink nem annyira szerettek minket, de kamaszkorban ez megbocsájtható. Mi annál többet voltunk együtt. "futottunk" ez első buszmegállóig, Majd ott pöfékeltük a cigit, majd a dunaparton csináltunk sok lányos baromságot, és pózoltunk, mint most a kamaszok, csak akkor nem volt fb, nem tudtuk felrakni.;-) Mentünk Szentendrére bulizni, volt minden, de együtt voltunk! Mentünk Balcsira "pasizni" barátokkal, majd elszöktünk Bicskére egy testvér párhoz...(pssssszt...), majd ...majd megismerkedtünk a férjeinkkel, majd volt eljegyzés majd volt sok közös program négyesben, volt házasság (külön, külön:-), közben csillogó szemmel elmesélni, hogy babát várunk, volt közös baba várás, izgulás, sorban, hármat, közös karácsony, szilveszter, volt olyan mikor megkért, hogy menjek be vele a lánya születésére. Életre szóló élmény volt..Aztán jöttek a sok boldog évek, fél szavakból értettük egymás gondolatát. Volt, nyár, megint tél, közte sokszor csak gyerekes buli...Aztán felnőttek a gyerekek, változott ő is, változtam én is. ...gyerekek is, kamaszaim, viselkednek ahogy viselkednek..nem tudom, csak sejtem, ott történt valami. ...Mindegy mi, már mindegy! Régóta nincs jelen, jövő már nem lesz, bánt, hogy így lett vége....legalább vesztünk volna össze...

Mit csinálok én, pl. ha izgulok?????:-)

Nagy vihar volt nálunk, az elmúlt pár órában. És most is morog az ég...
Senki nem hitte el, Mesiék strandra mentek a fiaim a dunapartra (bennem van a para, de 14-15 évesek, meg kell bíznom bennük) Jól felpakoltak elemózsiával, Mesiék is, fiúk is, és elmentek. Végre csönd, csak a kis cérnahangúcska maradt, ő élvezte a vihart, izgi...
Na akkor leszakadt az ég, csapkodott a villám, majd egyből dörgés, én meg jól beparáztam. Szaladok fel, persze a gyerekszobákban az ablak nyitva, ömlik be az eső...majd megint nagy fény, majd durrrrr! Hívom az egyiket...persze tudtam sikertelenül, mert szakadó esőben nem veszik fel, jogosan...hívom a másikat, ők a medencében pancsiznak, ugyanis pár km-re arrébb, semmi vihar. Izgulok...
Szerintetek mit csinálok????

Na jó elárulom, gyorsan elkezdem begyúrni a fánknak a tésztáját, hiszen ha hazajönnek jól fog esni nekik.:-D

Közben persze hívnak, híd alá menekültek a fiúk, hál istennek, nem fa alá...már fürödtek a Dunában, és a bicajt is vonszolják, mert beállt a kereke..
Csak egy átlagos délután, nagycsaládos módra...Isteni lett a fánk!:-DDDDD

Van!

Mit írjak? Hogy meleg van? Hol nem most? Bár éppen most esett egy nagyot. Éjjel nem sokat aludtunk, vízes minden, meg az a pár nyomi szúnyog!:-((((

Hogy tegnap dolgoztam, Mesi közben isteni rakott krumplit főzött? Hogy ma elmentem a medencébe algaölőért, hátha...
Hogy a mai biggyesztés milánói? Hol van az már...hogy fáradt vagyok a nagy melegtől... Minek panaszkodjak, van akinek sokkal nehezebb...
És...nyár van nem??? JÓL VAN EZ ÍGY!!!!
Ma kezdtem el érezni, hogy várom a nyaralást! Még van addig pontosan 16 nap...:-)

2015. július 20., hétfő

hétvége

Jó kis hétvége volt. Több, kisebb bosszúsággal, pl szegény Zsoltinak egész hétvégén fájt a feje.:-(
Hogy már olyan meleg volt sokszor, hogy kellemetlen, főleg éjjel, mert ha a lepedőt is ledobjuk magunkról, hogy aludni tudjunk a több mint 28 fokos hálóban, akkor egy szenyó szúnyog csipked agyon.:-( Tehát választhatok, vagy csurog a víz rólam, vagy napokig a szúnyog csípést vakargathatom.:-(
Vagy az éjszaka a semmiből olyan szélvihar van, hogy a huzat miatt az ablakot be kell csuknom, na akkor fuldoklás....
Jó oké, nyár van... Voltak pillanatok mikor élveztük is.:-) Lementünk szombaton is, és vasárnap is a postás strandra, ez a dunaparton van. Régen rengeteget jártunk ide, de én évek óta nem voltam. Nagyon sok ember volt, mégis olyan jó volt, nem annyira idegesítően, mint a strandon, nem mellékes, még 7-8 ezer ft belépőt sem kellett fizetni. A víz tiszta volt, lehetett látni az iszapos alját a Dunának. És ahogy Csenge élvezte...hát az leírhatatlan. Fiúk is, mentek apjukkal nagyot úszni, meg bombákat ugrottak...én meg kókadtam szombaton a parton. Magam sem tudom, miért nem vittem fürdőruhát, na de vasárnap. Mikor kéz a kézben ültünk a parton Csengével az homokos parton, és vártuk a hullámokat, majd sikongatva élveztük...bevallom belevésődött az agyamba egy egész életre.:-) Érdekes, arra gondoltam éppen, mikor mellettünk egy apuka próbálta lefényképezni a csemetéjét, de sosem sikerült neki, hogy milyen érdekes, nekem nem az volt az első, hogy lefényképezzem a jelenetet, hanem, hogy együtt megéljük, és bennem mélyen legyen róla egy közös élmény...Az egy olyan közös pillanat volt, enyém és Csengéé.:-)

Viszont a medence víz, menthetetlenül bezöldült, nem csúszós, de zöld, nem veszünk bele már vegyszert, mert vettem bele kombi klór tablettát, megint a valamit veszek, ugyanott van, mintha kicseréljük a vizet.
A fű kiégett, a fáról potyognak a levelek...itt semmi eső nem esett nagyon régóta.:-(

Hétvégén grilleztünk, vasárnap rántottunk karfiolt, csináltam, egybe fasírtot, ma ahhoz lesz krumpli főzelék, csinált Mesi megint almás pitét, én valami krémeset ettem volna, így étcsokis, feketeszedres tortát sütöttem, olyan jól nézett ki, és finom is lett. Jövőhéten bizti nem sikerül így majd.:-))))))

2015. július 19., vasárnap

Csenge


Rég írtam csak Róla. Pedig mostanában nagy változásom ment át. Nagylány lett!
Szeretetem mind a négy gyermekemmel kapcsolatban, egy és ugyanaz, mindig erős, és jelen van.
De a kicsi az kicsi, nem a szeretem kevésbé, vagy jobban őt, mint a másik hármat, hanem máshogy. Mindegyiknek van szeretet nyelve. Csenge mind a négyük közül a legjobban kifejezi  a szeretetet. Mondja, ölel, bújik...DE lassan lassan már kevesebbet teszi. Vagy jobban eloszlik, mert hol egyik tesó ölében van, hol a másik...hol apja, hol a mama...aminek én nagyon örülök, de kicsit furcsa is. Hiszen eddig én voltam a MINDEN! Nem baj ez, jól van ez így. A nyáron kinyílt teljesen. Külsőre is változott, persze nagyobb lett, olyan jó, kis husis, étvágya általában nagyon jó. Belsőre még többet változott. Kérdez, beszél, énekel, de állandóan érdeklődik. Ebben semmi meglepő nincsen ebben a korban, csak nekem furcsa. Mesi nagyon zárkózott volt kicsi korban is, Ő mindig mindent jobban tudott, nem érdekelte amit mesélünk neki, majd ő el olvassa a mesét és megtapasztalja...ma is így van!
Fiúk, soha nem értek rá kérdezni...mert folyamatosan együtt el voltak, eljátszottak...ma is így van!
Csenge más, néha olyan mintha egyke lenne, kor különbség nagy, emiatt. Amúgy meg nem, mert nyüzsgés van, édesség elosztás, beosztás...stb.
Érdeklődése meglep, emiatt sokkal több ragad rá, néha olyanokat mond, hogy meglepődünk.:-) Mesét imádja hallgatni minden este, belekérdez, érdekli.
Általában megcsinálja amit kérünk, ha nem, akkor is lehet vele kompromisszumot kötni. Viszont néha nagyon nyafka, addig nyünnyög, míg valakit nem tud ugráltatni..:-D
Empatikus, nagyon is!
És a legjobb tulajdonsága, mindig mosolyog!!!! Remélem ez mindig így lesz, mert így bearanyozza a mindennapjainkat!

2015. július 17., péntek

Na igen!:-)

Jól van, látom, nem kell két repülőgépet foglalnom (mint Rubint Rékának az alakreform táborba;-), hogy elmenjünk pihenni.:-DDDD
Oké, akkor én is maradok! (más választásom úgy sincs) Mert jól körberöhögtek tegnap a kamaszaim, hogy én már a repülőtértől visszafordulnék, annyira hiányoznának (pedig nemisannyira), meghát persze, csak a gondolat szabadsága vonz!:-)

Baromi meleg van, a kert, lassan haldoklik, a füvet ma már meglocsoltam mert hát hamár van...pedig a vízdíj..jujjjj...a medence szép zöld, de dolgozok rajta. Tegnap nagy lubickolás volt, majd rakok fel képeket.

Ma valami könnyűt kéne főznöm, de mit???
És ma angolozni fogok végre!!!:-)))