Mi kis életünk, kis konyhája, praktikája!

2014. november 19., szerda

halihó:-)

Könnyekig hatódok, hogy még így is jöttök ide hozzám, amikor nem írok.(())
Köszönöm az érdeklődést, itt is, és fb-on is. Még mindig nincs laptop..:-(
- Hogy vagyok? (szokásos udvarias kérdés)
- Jól köszi! (szokásos udvarias válasz)
Tehát???
Inkább biggyesztek: borsófőzelék tojással. nasi: tejberizs

2014. november 12., szerda

okos??'??

Nincs még laptop, lehet nem is lesz. Hétfőre ígérték...még ma is vizsgálják...állítólag...
utálok kölcsön lopott telefonról pötyögni. És amit még jobban utálok, naaaagyon okos. Olyan blődségeket ír helyettem, hogy csuda.:-(
Így semmi okosat nem tudok írni...várok, hogy meggyógyuljon hamar a nem okos nagy gép.

2014. november 10., hétfő

jó lesz..:-)

Borit néz Csenge a tévében. Ünnepre készülnek benne..olyan izgatott lettem. Nemsokára mi is ķészülünk a karácsonyra...jó, a kisgyerek a háznál. Lehet mindig izgatottan várni.:-)
Ja, és miért tudnak a gyerekek a rendrakás, selejtezés után a legjobban játszani a kosár alján lévő rég száműzött játékkal???':-))))

mert jó!:-)

Sokszor beszéltünk ugyan erről. Feleslegesen. Nem volt semmi egyetértés köztünk. Léptem egyet...megint csak mondtuk a saját sérelmünket. És aztán történt valami...értette mit kérek, én is éreztem mit szeretne. És akkor felszakadt minden, aminek fel kell...egy nagyon jó esténk volt. Rég voltam ilyen boldog.
Vigyázni fogok erre a kincsre...

biztos sejteni lehet minek örülök ennyire.:-)

2014. november 7., péntek

mint mindig...

Hosszú bejegyzés nem lesz. A laptop nagyon beteg lett, elvitték életet lehelni bele..:-)
Csenge ma...anya, majd kaphatok ilyet? és ilyet,és ezt, meg ezt??? ( reklámújságot néz) Majd meglátjuk jó, kislányom?(bölcs anya válasza) Különben is,azok mind van neked. Jó, mondja a legkisebb...kis gondolkodás, majd rávágja, jó, de kettő kell.:-)) Lehet erre mit mondani?:-)))
Kamasz úgy él egy hete, ahogy szeretne...reggel elmegy, néha délután öt körül, néha, mint most is, még nincs itthon. Ahol van, biztos szeretik, bezzeg itthon...hogy jelezni sem jelzi hol van, tükrözi, mennyire vagyunk fontosak neki.:-( ez van...ezt kell szeretni...
ja, és fáj a torkom...:-(((


Biggyesztés: lencsefőzelék:-)

2014. november 5., szerda

Cim: Mi is legyen..mi is legyen?????

Mert az élet megy tovább, csak csendben. Jó a csend? Én nem vagyok ebben jártas, én néha vágyok a csendre, de tudom, a csend nem jó! ..."engedem, hagy menjen..kifelé belőlem"....

Fája fejem tegnap óta, olyan migrénes..nem tudom, hogy a tavaszias idő...vagy a kezdődő megfázás jele. Torkom is fáj..nem csoda, Csenge pöttyei lemenőben, helyette, jó erős megfázás van. Szem gyulladását, pattogtatja apjának, torok gyulladását nekem.:-( Amúgy is jól betelepedett ide a nátha, pedig, mi nem szoktunk ilyen nyavalyásak lenni egy ideje. Zsolti amúgy sem, eddig az immunrendszerét védte a BKV, de most nem.:-(

Tegnap a suliban jó volt, főleg, hogy elmaradt az utolsó két óra. Töri doga...hát érdekes volt. Sok volt az anyag rész. Őskortól, a Római birodalom bukásáig. Három lap, érettségi típusos feladat. Lehet jövőhéten újra írom, veszteni nem vesztek rajta, jobb jegyet írja be.
Ja, és a föci 4-es lett, csak a bioszt szúrtam el eddig..az is hármas lett. De nem baj, azért az sem rossz, ilyen tanulási lehetőségek mellett.:-)

Megyek kiporszívózok. Minden este kiszoktunk, de azért ebben a napsütésben jól látszódik az útvonal.;-)

Biggyesztés:vargányás tejszínes tészta. És délután meg lehet sütök valamit..hmmmmm egy kakaós kalácsot???:-)

2014. november 3., hétfő

Még őszintébben.

Mert az ember, nem csak akkor küzd a szülői feladattal, mikor éppen, szoptat, vagy hozzátáplál, vagy dackorszakost terelget, vagy éppen büszkén mutogatja a felálló, elinduló gyermekét.
Mert a szülő akkor is aggódik, félt, vagy éppen büszke és türelmes, mikor kamasz gyermeke van.

HOL VANNAK A KAMASZ SZÜLŐK? Miért maradnak csendben, magukban, magányosan?  Miért? Mert nekik is, nekünk is, át kell élnünk ezeket, sorban sorban..vagy éppen sokkal enyhébb formában élik meg a kamaszkort, a kamaszok, így a szülők is. Vagy SZÉGYENLIK, mint néha én? És mit szégyellnek? Amit tesz, vagy ahogy tanul a gyermek? Vagy azt, hogy másnak sokkal jobb kapcsolat van, gyermek és a szülő között?
Én is siratom ami nincs, a célt, a beszélgetést, az ölelést, a jó jegyeket, a szép rajzokat, a sok élményt, ami most nincs...ezeket be lehet majd pótolni valaha?
Erről is lehet írni őszintén. Mert ezek is mi vagyunk..

2014. november 2., vasárnap

Őszinte

Ez a poszt most őszinte lesz. A többi is az, csak most ez nagyon.
40 éves múltam. És ha őszinte akarok lenni, nem érzem azt, hogy 20 évesnek látszok, és 20 évesnek érzem magam. Pont 40-nek érzem magam. néha többnek is.
Sokat gondolok, arra is, hogy eddigi életemmel elégedett vagyok e? Kb egy évvel ezelőttig, azt hittem minden rendben. Sőt, hogy példaértékű, minta család vagyunk. Boldog anyuka, apuka, gyerekek. Aztán történt valami, amit ma sem tudok megmondani mi. Talán a legnagyobb gyermekünk kamaszsága? De olyan mélységeket élek meg mostanában, vagyis az elmúlt évben, hogy nem hiszem, hogy lelkileg van fájdalmasabb dolog, mint látni gyermekedet rosszul megélni a kamaszkort. És állandóan keresem magamban a hibát, hol rontottam el? Miért nem lehet olyan mint a másik kettő. Hiszen ők is kamaszok, de mégis. Van morgás, van dörmögés..és mégis, 100%-ban megbízok bennük.
Hiányzik e valami az életemből?
Igen is, meg nem is, hiányzik az önfeledt nevetés, a sok elismerés, valami plusz az életben. Tudom sok minden anyagihoz kötött, például az is, hogy nem tudunk kettesben elmenni valahova Zsoltival. Pedig mostanában fontosabb lenne ez, mint bármi más.
Rá kell jönnöm arra is, hogy ami emészt, nem megoldható probléma. Hogy a gyermeket csak ki időre kapjuk meg, azután, az élet nagyobbik részét, nélkülünk élik meg. Hogy amit tesz, azt ő teszi, és nem nekem kell majd, amiatt a hátamat tartani, bizonyos kor után. Hogy, ha nem tanul és megbukik, akkor nála, nem én vagyok a hibás. Ami ebben az esetben nem igaz, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy  felnőtt korában orrom alá fogja dörgölni majd, miért nem tettem valamit azért, hogy jobb tanuló legyen. De mit? Kérdezem, semmi lecke. Kérdezem, felmondod a leckét? NEM! Ő azt utálja, már általánosban utálta. Változni kell, szerinte inkább nekem, mert én vagyok a gonosz, aki nem engedi "bulizni", a héten két napot nonstop volt, amúgy minden délután. Be volt ígérve a hétvégén full tanulás..segítés, ja tegnap egész nap a szobájában volt, ma fél 11-kor szóltam neki, hogy ugyan felkelhetne már, és már sehol nincs:haverok, buli, fanta...ígéret, szép szó...csak nem a kamasznak. Nem minden kamasz ilyen, látom, hiszen a másik kettő nem ilyen, és Csengének sem vagyok "szaranya".
Nézem az ő oldalát: oké..most a haverok fontosabbak, ők az iránymutatók. Ők sem tanulnak, akkor meg minek tanulnék én..szülők csak arra jók, hogy korlátozzanak, és otthon üljek, mint ők. A szülők öregek már, mit tudnak a fiatalságról, hiszen mit nekünk jövő, ők sem tudják mit csináljanak holnap...nemhogy én tudjam, mit fogok majd dolgozni, az még olyan messze van. Család az addig jó, míg fizetik a telót, meg a kaját, és a meleg vizet, vagyis csak folyik a csapból nem? Mert a juss az jár, a többi meg úgyis lesz valahogy..

Oké, változok. Elment bulizni, vagy valahova. Menjen, már nem izgulok. Hogy aztán az sokkal jobb lenne neki, ha még izgulnék...azt majd, vagy megtudja egy pár év múlva, vagy soha nem fogja megtudni.

Ez kikívánkozott belőlem. A szeretet, az bennem van, hiszen én vártam őt, akartam...és mindent megtennék most is, hogy olyan örömteli, jó kapcsolatunk legyen. Hogy átöleljük egymást, hogy meséljen, hogy meséljek...de valami mélyen gyomorszájig hatoló, fájdalom van bennem, amiért ez nincs. Hogy lesz e? Nem tudom, azt hiszem, ez nem csak rajtam múlik. Én úgy érzem változtam..

2014. október 31., péntek

mai nyafi..

Nem jó kimenni ilyenkor (sem) a temetőbe. Pedig 14. alkalommal megyünk ki a temetőbe, hozzá, hozzájuk. Ma mondtam neki hangosan, mert amúgy csak halkan szoktam, hogy idehoztam az unokákat neked, nézd, hogy megnőttek...és öcsém..29 éves lenne már.

Sajnálom, hogy nem látta felnőni az unokáit. És az én ráncaimat, sem számolhatja meg. És a kezem, ami annyira hasonlít az övéhez, egyre foltosabb, de ez annak a jele, hogy megéltem, ezt a kort is. Csak az a baj, hogy nélküle. Sokszor gondolok arra,  milyen kapcsolatunk lenne? Biztos lenne sok súrlódás...de az a láthatatlan kötelék, az ott lenne. Hiszen most is ott van. Míg én élek, ő is él bennem. Ha majd meghalok, akkor hal meg igazán. Hiszen az unokák már nem ismerték...nincs meg a láthatatlan kötelék közöttük. Hiányzik, közben itt van bennem...

És nem lett ma jobb a kis betegünk, sőt sokkal, sokkal rosszabbul van. Délutánig nem volt semmi különösebb, el is indultunk a temetőbe. Fázott, pedig ő, aki mindig vetkőzik. Nem volt lázas, többször mértem. Doktornéni azt mondta, legyengült az immunrendszere, de ennyire? Hazajöttünk egyre bújósabb volt, és már a szeme is piros, mind a kettő, majd váladékozni kezdett!:-( Tehát kötőhártya gyulladás is...és tele pöttyel, ami viszket neki. Adom a Fenistil cseppet, mentolos hintő port is szórtam a pöttyökre. Nem a rázó keverék a "divat" már..jó mi? Tízen valahány évvel ezelőtt "divat" volt? Akkor ezzel az erővel oltassuk be ma a gyereket mindennel, majd 10 év múlva nem lesz "divat"...Na jó ebbe nem megyek most bele.
És a cseppektől fáradt. Ma éppen kibírta a mesét, már toporgott az ágya mellett Csenge, hogy aludna. Öt perc és horkolt. Á, nem vagyok boldog, mindig ezt vártam...de így? Vissza akarom kapni, a fél órát mesét kérő, dumaládát!