2018. február 16., péntek

péntek...

Most, hogy túl vagyunk az értekezleten, már egész jó délután lesz. És péntek van, az sem zavar, hogy este fél hétig vagyok ilyenkor. Persze majd, ha gyönyörű napsütés lesz kint és csicseregnek a madarak, bánni fogom.:-)
Tegnap már majdnem jó volt. Öt után indultam haza és világosban indultam, olyan jó volt...de, sajnos a negyed órás út után már sötét lett. De nem baj, az a kicsi is jól esett tegnap. Hazamentem, és kicsit takarítottam, az is jól esett.
És azt is meg kell írnom, hogy az első heti főzős projekt, bevált. A fiúk finoman, és jól főztek, ma debütál Mesi, ő segítséggel főz.:-)

És a hétvége is jónak ígérkezik. Kitaláltam, hogy, most, hogy Csenge jár úszni ki lehetne próbálni itt a munka helyemen a hétvégi úszást, pont akkora a medence, amiben úsznak Csengéék. Lehet biztosabb lenne ott is. Így megkérdeztem ,hogy jöhetünk-e? És jöhetünk, így nagyon boldog Csenge.:-)

Amúgy lehet még holnap kicsit táncikálunk, bolondozunk otthon, délután, farsangolunk.:-)
Tehát, remélem jól alakul minden.:-)

2018. február 11., vasárnap

Királyság.. 😘

És eltelt a hétvége... Is!
Tegnap suliba voltunk, nem tudom de annyira zavart már, hogy a tanár csaj lélektani túrkászást folytat folyamatosan, hogy legszivesebben eljöttem volna. Mert oké, tök szuper, hogy rávilágít arra mennyire szarul csinálunk mindent, de valahogy olyan furi a csaj. Rádöbbentem újra és újra, én nem tudnék idegennek beszélni magamról.
Pesze vannak azert mindig jó dolgok is. Ma megnéztem egy videót a női agy, férfi agy működéséről, na az érdekes volt. Férfi agynak vannak dobozai, ezeket a dobozokat nyitja ki a férfi, erre figyel csak. És van egy szuper dobozuk is, a semmi doboz.. Azt imádják, mikor ülnek a tévé előtt és csak nyomkodják, vagy mikor kérdezel tőle valamit de nem mond semmit. Bezzeg a női agy, na az egy összekuszált gombolyag... Mindig mindennel kapcsolatban van... Ismerjük!😁
Szóval azért tanultam tegnap is valamit... Csak én valahogy másképp gondoltam, de nem rossz csak furcsa nekem.
Ma meg főztem kacsa aprólék levest, resztelt májat, rántott májat. És sütöttem fánkot, finom lett minden. Megbeszéltem a gyerekekkel egy egy nap hétköznap vegyék át a főzést, szerintem olyan ügyesek, meg oldják majd.
Szédültem már egész héten, de ma kicsit tornáztam is, olyan jól esett, meg egy jó fél órát elnyultam a kanapén... Királyság.. :)

2018. február 8., csütörtök

tegnap, ma..holnap?

Ami tegnap annyira fontos volt, mára már nem, sőt...Annyi mindent le akarok írni, aztán mikor már ide jutok, nem fontos, hogy leírjam.

Sok mindent meg kell oldanom, nap mint nap. Fontos , hogy legyen ebéd, főt étel, ezzel hadilábon állok, néha nincs idő, kedv, alapanyag...ihlet. Hogy sok se legyen, hogy kevés sem, hogy melegíteni lehessen, legfontosabb, hogy gyorsan meglegyen, Ma reggel főztem, sóska krém lett, krumplival, és sütöttem mellé...valami kész mirelit izét.:-))) Majd valaki éhes lesz,mert nem szereti, tegnap előtt este főztünk rizseshúst.
Tegnap volt a farsang a suliba, este szülői, Zsolti ment, jó volt.....főleg, hogy már vége...:-) Csomó pénzt kell befizetni, ennyi. Ide is!:-)

Lelkem kicsit jobban van, rendezem magamban a dolgokat.
Munka helyen is zajlik az élet. Próbálom magam odatenni, nem mindig megy, négy hónap után is belefutok dolgokba amibe nem kellene. Várnak el tőlem dolgokat már...kicsit makacs is vagyok mert van amit ígértek, még nem teljesült, de márciusig a türelmemet kérték. Hát türelmes leszek, mert szeretek itt dolgozni. És amúgy egy olyan összetett feladat az enyém, hogy próbálok nagyon megfelelni, egészségügy, kommunikáció, stb...teljesen más , mint eddig csináltam. De imádom, és furcsa is, mikor este hazaérek, hogy már anélkül nem lépek ki az ajtón, hogy egy kis smink ne legyen rajtam, hogy felrakom a kedvenc kis órám és van már egy pár csinos kis felsőm, hosszú nyaklánccal.:-)
Kicsit az egészségem is inog, szédülök napok óta, ráadásul tegnap olyan migrénem volt, és mellette szédültem, azt hittem értekezleten, elájulok.:-( Éppen haza tudtam vezetni, ma már nincs migrénem, csak szédülök még...Remélem csak az idő...

Amúgy most éppen még jól van mindenki otthon. Ennek örülök. :-)

 

2018. február 6., kedd

Még gondolkozom rajta...

Kedves blog társaim, nagyon büszkék lehettek a gyerekeitekre, na ilyen bizik nálunk soha nem voltak. Pedig biztos jó érzés lehet megélni....

Sokat gondolkodtam leirjam e, azt amit érzek mostanában. Néha olyan intim, olyan belső...
Lehet inkább nem kéne, de a semmiségekről olyan nehéz írnom..

Lassan megyünk úszni Csengével. Délutánig elődöntöm írjak e róla. :) 

2018. február 2., péntek

Mikor helyre billen... 😍

Napokban volt, egy kis rossz kedvem a munkahelyen... Mindegy mi, most talomba tettem...
De tegnap.... Minden helyre billent. :)
Jár egy kedves család, minden héten, három gyerekkel úszni. Két ikerpár kislány, olyan Csenge korúak és egy öccsük. Múlthéten egyedül jött az egyik kislány úszni nagymamával, másik kislány beteg volt. Valamin el volt keseredve hazafelé készülődve a kislány, vigasztaltam, úgy ment el, hogy előtte meg ölelt. Erre tegnap ketten jöttek úszni a lányok, anyukájukkal, ahogy mennek el, az asztalom előtt kabátban áll a kislány tétovázik, rájöttem az ölelésre vár. 😍
Na, ezért szeretek itt dolgozni!!!!!


Meg kapták amúgy a bizit a gyerekeim. Csenge még szövegeset kapott, hámozzuk ki belőle amit akarunk. Én azt, hogy ha nem is tökéletes, de nagyon ügyes, igyekvő... Rajz itt is kiemelkedő, mint Mesinek.
Dávidnak elég jó lett, Bencéét hagyjuk... 😉

2018. január 31., szerda

Ez a rossz..

Tudjátok a rossz napban mi a legrosszabb?
Hogy ott állok a rossz dolgokkal és nincs kinek gyorsan elmondani, pedig nyúlnék a telefonért, jár az agyam kinek is önthetném ki a szívem, hogy könnyebb legyen.... És olyan egyedül vagyok akkor. :(

Napok ☀️🌙

Napok jönnek mennek, repülnek. Van mikor olyan jó ez, van mikor ijesztő.
Lelkem is ilyen mostanában. Van mikor szárnyal, van mikor olyan mélyen van én is slig látom.

Tegnap volt úszni Csenge, kis hősök a gyerekek amúgy, félnek, de próbálják a vidamsággal felülírni ezt. Ügyes volt, jó látni öt is, ahogy meg küzd a dolgokért. Tanulhstnnánk tőlük.

Kicsit még nyúzozttak vagyunk a nátha miatt, Zsolti ránk is hozta a frászt, meg szeretném, ha utána járna a dolgoknak majd. De ezen felül minden rendben. Haladnak a dolgok.
Két napja kinyilt a hóvirág a kertbe és én még nem láttam, ez is furcsa, sötétbe jövök reggel meg rohanok, de ma megnézem... 💮

2018. január 26., péntek

Jófejek.:-)

Igazság az, hogy minden nap más színben pompázik a náthám. Egyik nap nem tudtam beszélni, annyira köhögtem, másik nap annyira kapart a torkom, fájt, hogy csuda, ma meg szinte víz alatt leledzem, mert annyira be van dugulva az fülem, hogy víz hangzik minden. Na így volt mai nap a náthám. Tessék megérteni az öreg nagyot halló nénit, bácsit az utcán. Borzalmas.:-(
De péntek van, és másfél óra múlva vége a munka időmnek. Mondanám, juhé...de szeretek itt lenne, de azért otthon is. :-)
Nem tudom, még holnap, hogy lesz...suli lenne....de lehet, hogy nem megyek. Ilyen náthásan nagyon rossz lenne ott ülni órákat...na majd meglátjuk, vak is ezt mondta, én meg meghallom...mert süket vagyok..:-)
Vagyis csak a meleg habos víz nincs a fülem körül..akkor megérteném ezt az érzést, de így...:-)
Zsolti kicsit jobban van..Dávid nem.
Csenge aggódik a jövőheti úszás miatt, várja is...én nem várom, de ezt ugye nem mondhatom a gyermeknek. Negyedszerre már semmi izgi nincs benne számomra. Most jövőhéten meg tudom oldani, hogy menjek reggel szárítani, vinni őt, de utána...na majd ez is alakul.

Bencéről rég beszéltem, mondtam már, ha néha magához ölel, hóna aljáig érek? :-D :-D :-D
Amúgy van rég óta bartátnője és sok csaj barátja. Jó fej kölök, éppen edzi magát, micsoda hasizma van, anyám...:-D Suli...khm...megy neki, matek, angol nem annyira, de azért remélem megbirkózik a feladattal. Nekem azt mondja, perszeeeee.

Szóval jófej mind a négy gyerekem, meg a férjem is, meg a vő jelöltem is....:-)

Nem szomorkodom, de ma lenne 73 éves anyukám, hiányzik már 18 éve.:-(

2018. január 25., csütörtök

kívánság...:-)

Hogy ne csak a száraz tényeket írjam le, szoktam ám elmélkedni, na jó néha, néha...:-)
Ma reggel, mikor jöttem hazafelé a suliból azon gondolkodtam, ha lenne három kívánságom, mit kívánnék? Ugye ezt nem lőhetjük el hamar, mert ez CSAK három kívánság. :-)
De amit tuti egyből kívánnék, hogy tudjam a jövőt....Igen, bármilyen meglepő, ezt kívánnám legelőször. Nem változtatnám meg, nem nem...csak, hogy tudjam. Miért???????

Mert sokszor emiatt nem vagyok maradéktalanul boldog, mert mindig aggódok, mit hoz a jövő...
Például, ha tudtam volna pár éve, hogy elvégzek egy esti gimit és még tanulok, és lesz jó munkám...akkor nem görcsölök előre, mit fogok majd csinálni, ha már Csenge nagyobb lesz. Azt tudtam, hogy takarítani nem szeretnék, nem azért mert nem szeretek dolgozni, hanem valahogy azt éreztem többre vagyok képes. És akkor jött ez a munka ...de ha ezt is tudom, hány álmatlan éjszakát, hány perc, óra, nap idegeskedést megúszok.

Persze azt is tudom, kell ez a nyomás ahhoz, hogy motíváljon valami, hogy előrébb jusson az ember.
Alkat kérdése különben, mert én szeretem az állandót, kiszámíthatóságot. Persze azért egy nagy családban négy gyerekkel, egy olyan munkahelyen ahol változik minden...kiszámíthatóság a legkevesebb, amit meg lehet tenni. Mégis biztonságot ad a nagycsalád, és a munkahely is.

Szóval ha lenne három kívánságom, egyik ez lenne, tudni (de nem változtatni) a jövőt.

Még van két kívánságom! :-D

2018. január 24., szerda

Ugye?

Hát..(tudom hát-tal nem kezdünk mondatot) de Éva nincs igazad most, nincs sajnos a fejemben sem pontosan, mit kéne írnom, nemhogy a gépen. :-)
Pedig zajlik az élet rendesen.
Kezdjük ott, hogy Mesinek szerveztünk szülinapi bulit. Vőlegénye lefoglalta a helyet, de a többit, én szerveztem egyedül. Én is találtam ki, de...nem ez a lényeg. Sajnos minden végén rám maradt, mert Zsolti nem érezte jól magát, így Dáviddal együtt mentünk el bevásárolni. Nem, és nem szakadtam ezer felé, vettem három bolti tortát, papír tányért, lufit, volt pezsgő, ropi...és bowling meg biliárd, szerintem jó volt, bár egy kis hiány érzetem maradt, Mesi szeret táncolni, az hiányzott. De amúgy örült nagyon. Csenge meg beteg volt, meg már akkor én is és Zsolti is. De ez van, ebből kellett kihozni mindent.
Vasárnap nem hívtuk a családot Csenge sem volt még jól , sőt...
Hétfőn még itthon maradt Csenge, de már jobban volt estére, éjjel sem köhögött, így elvittem kedden  a suliba. Délbe csörög a tanító néni...azt hittem még köhög, de nem , el sem hiszitek, tetűt találtak a fejébe, így haza kellett hozni. Hívom anyósomat...este ötkor tepertem haza, nyolcig kezeltem a haját...:-( már egy hete megy a tetű invázió a suliba, kezeltem megelőzésképpen a haját Csengének úgy látszik nem alaposan. :-( Ezen is túl vagyunk, erre ma Zsolti fordult haza a munka helyéről mert már tényleg szarul van. Elment dokihoz, a mandula csonkja iszonyúan begyulladt, göbös neki, antibiotikum..:-(
Én meg itt a munkahelyen el vagyok mint a befőtt, kiver a víz, ha beszélnem kell telefonon, (sokat kell) majd megfulladok a köhögéstől. De itt vagyok.:-)
Tehát el vagyunk, pont úgy mint január végén az ember, szürkén...betegesen. De azért elvagyunk! :-)
Ennyi bajunk legyen..., ugye? ;-)