2017. július 24., hétfő

Az van...

Eléggé a béka segge alatt van a hangulatom. Gondolkoztam leírjam-e? Vagy inkább hallgassak, vagy írjam azt, hogy minden oké? (úgysem látjátok az arcomat, mit tükröz)
Persze hülyeség az egész, mert minden rendben van, csak ott mélyen legbelül forr a vulkán bennem. Gondolhatja bárki, ugyan-ugyan mindenkiben forr,  miért kell ezt felszínre hozni?
Mert nem csitul, mert nem jó. Az sem segít, hogy kisikáltam a hűtőt, kívül belül... Még a mosogatógép mögött is ki akartam sikálni, mígnem eltörtem a bevezető vizcsövet.
Igazság az, azért jöttem ide, hogy kibeszéljem magam, persze valamit csak "rózsa nyelven" lehet.. De az is bánt most. Bánt mert valaki felelőtlensége miatt, kell majd megint arról a kicsiről is lemondanunk majd. Persze én vagyok most a hunyó mert lebuktattam őt, és az ő hibája miatt, nekem van lelkiismeret furdalásom. Ő 10 éve jól alszik, én napok óta nem.. (hetek óta)
Na mindegy... Rágódtam ezen, ma egész délelőtt, arra jutottam magamban, hogy hagyom a csudába, majd megoldja más.. Ha nem, akkor előbb utóbb majd mi.
Közben ez a folytonos munka... Munka.... Munka... Beleörülök. Kicsit olyan érzésem van... Á, most nem tudom leírni. Persze nem fog az ölembe pottyani semmi, és tudom amit csinálok nem kevés... Mégis mindig ott érzem, nemdolgozomnemdolgozom... Persze mindenki körülöttem halálra dolgozza magát, bezzeg én... Lehet ez már paranoia részemről, de higgyétek el, nem! Annyira foglalkoztat ez, hogy érzem nem jó! :( És jön mindenféle tünet rajtam! 

2017. július 21., péntek

kicsit zizi..

Megjöttünk már a vásárlásból, anyósomat is elvittem. Lidlbe voltunk, olyan hamar végeztünk, régen ha volt időm szerettem kutakodni...de egy ideje nem. Nincs semmi jó kincs, mindig ugyanaz ruhákban is, egyebekben is. Így gyorsan összekaptam a mai és a hétvégi ezt azt, majd jöttünk is. Elpakoltam, és nyugtázom nem vagyok jól. Tegnap reggeltől nem, vagyis még előző estétől. Úgy fájt a talpam mint mikor begörcsöl, majd a karjaim is fájnak, meg szédülök, meg a közérzetem is rossz..persze felül akarok ezen lenni, nehogy már, itt a jó idő, nyár, én meg kilegyek. Csak tudnám mitől van...mert amúgy rémisztő. :-( Zsolti azt mondta, jaja öregszünk, na de nehogy már!:-)

Sulival kapcsolatban meg az az igazság...még nem jutottam dűlőre. No, most az van, hogy ez ingyenes helyben két éves, meg van Pesten egy hét hónapos fizetős , előbbi heti két alkalom két évig, meg van a utóbbi szombatonként , hét hónapig. Ha arra gondolok, jövő nyáron már lenne egy szakmám, jobb lenne, ha arra gondolok mennyi pénz...MEGÉRI? Nem tudom, nem tudom...

Más! Tegnap úgy fájt a szívem, mikor láttam a Balatoni nyár műsort, imádtam ott Révfülöpön sétálni, volt mikor két hetet mentünk arra nyaralni...HIÁNYZIK a Balaton!

Megpróbálom összeszedni magam, Csomó zöldséget vettünk, csinálok brokkolikrém levest, és rántok ki cukkinit meg karfiolt. Jó kis biggyesztés, nem? :-)

2017. július 19., szerda

Tudom, tudom...

Látom nem voltatok túl aktívak, de tudom itt a nyár, a téma sem könnyű. Nem baj, én is ilyen vagyok mostanában. Írnék is meg nem is.... Ha írok azt érzem nem kéne, ha nem írok bűntudatom van. Az jó hogy igazából nincs nagyon miről írni. Csengével bemegyünk ma a suliba, tegnap megcsináltuk végre a diákigazolványához a papírt. Én meg erősen gondolkodom a jövőn. Nem tudom belevágjak-e a suliba szeptembertől. Két évig újra két nap délután, estig. Csenge? Zsolti teljesen kilőve, Mesi is... És idén nagy esemény neki. Lehet most nem vágok bele, lehet még elvállalok egy két munkát még, és dolgozom...
Ez van, nyár, meleg szép színek... JÓ! :) 

2017. július 17., hétfő

Érdekel...

Micsoda jó téma van az egyik rádió műsorban. Kell e érettségi, diploma, sok diploma? Különb ember e az, akinek van diplomája? Biztos sokat tanult, tanulás nagyon jó, ezt most én is tudom...De...
Pénteken volt itt egy fiatal lány, még csak jövőre érettségizik, és van már két szakmája, meg egy nyelv vizsgája, mondjuk így értem a 460 pontot, ami kell neki ahhoz, hogy meglegyen a jogi egyetemre a felvételije. És akkor sziporkázik, csak meséli mi minden terve van, beszélgetnek a fiatalok...érzem a feszültséget, Mesi szerényen mondja, ő szeretne tanulni, szeretne óvőnő lenni, de ahhoz újra kellene érettségiznie, mert így nem túl sok pontja van, és nyelv vizsga is..és elkezdett dolgozni...és akkor most hogy, mert ő bizony olyan szakmát szeretne ahol majd család mellett csinálhatja. És hallom azt a bizonyos mondatot a másik féltől aki még csak most fog érettségizni, majd legalább 10 évig tanulni, mert a jogi egyetem nem semmi...hogy: ja, értem...az jó! És meséli tovább mi mindent csinált, és fog csinálni..

Kis ÉLET!
Tényleg kevesebbet érünk mi, akinek nincs diplomája? Vagy miért érezzük ezt?
Érdekelne a véleményetek erről.

2017. július 14., péntek

Itthon..

Végre péntek..bár én ne szóljak egy szót sem ugyebár,...de a hét nekem is munkás volt. Új helyre is járok takarítani, kedves fiatal pár, kis gyerekkel. Nem nagy munka, de rendszeres lesz.
Ma gondoltam jól kialszom magam, kicsit fáztunk is az éjjel nyitott ablaknál, lehetett volna durmolni, de Csenge nem így gondolta, reggel hatkor bújt hozzám, közölte ideje felkelnem, hasamra süt a nap. :-) Tehát felkeltem, majd mikor majdnem mindenki elment a dolgozóba, elkezdtem a kertet rendbe tenni, gazolni, paradicsomot kötöztem, leszedtem a leveleket, annyi paradicsom van rajta, de mikor érik alul megbarnul, majd el kezd rohadni..:-( Jól összesöpörtem...egyedül oldalt a komposztáló és a kuka mellett nem tudtam olyan jól rendbe tenni. Mert sajnos a barack fánknak az ágait le kellett vágni, meghalt az egész fa, kiderült már szuvas is volt.:-( Sajnálom,de ősszel nem nyugszom míg ugyanilyet nem ültetünk.
Majd bejöttem a lakásba és nekiálltam a fürdőnek, vettem múltkor trisót, gondoltam átmosom a mosógépet majd, de kipróbáltam a kádat, mosdót átmostam vele, csillog-villog. :-) Kíváncsi vagyok meddig bírja.:-) Mondjuk nem ártott volna gumi kesztyűben csinálni, mert szétmarta a kezemet. Pedig délután úri dolgom lesz, Mesi befizetett, hogy szép körmöm legyen.:-) Na, majd meglátjuk..(látod Mesélő, csak megtetszett a körmöd:-) )
Holnap a most már így kell írnom, volt osztály társaim sörözést szerveznek, el is mennék, meg nem is...olyan keveset vagyok együtt Zsoltival, de azért lehet lemegyek. Majd ezt is meglátjuk..
Mert úgyis alakul rajtam kívül is a hétvége mindig. :-)


2017. július 12., szerda

változtam...

Próbálom a pozitív oldalát nézni mindennek. Ezt tudatosan csinálom, mondjuk akik ismernek, igen, és itt ti sokan már ismertek, talán érzitek, hogy valami változott, és igen, én változtam...Nem találom a helyemet. Szeretem csinálni azt amit most csinálok, család menedzsere vagyok...Szakács, takarítónő, kertész, sofőr, málhásló..ANYA, feleség, hallgató, szerelő (megszereltem a szárító gépet, juhéj) mellette dolgozó...(kicsit) Mégis olyan furcsa minden mostanában. Nem találom a helyem...
Mivel már tudatosan próbálok érzelmeimen csiszolni, összeszedem magam, és élvezni minden pillanatát a nyárnak, az életnek. Mivel nagycsaládban élünk, zajlik az élet nagyon. És ez így jó!!!
SZERETEM!

2017. július 7., péntek

Rövidke

Nem tudom, olyan jó is meg nem is....mennek a napok, jól telnek, gyorsan, kapkodósan... De mindenképp jól. Csak furcsa Csenge nem találja fel magát. Kicsit játszik, majd unatkozik. Furcsa nekem ezt megélni, a nagyok mindig eljátszottak együtt. Na de majd ez is alakul, biztos!
De végre hétvége, picit legálisan pihenhetek... :D
Most csak ennyi, hogy el ne felejtsetek!
Szép hétvégét! 

2017. július 4., kedd

Nyár van...

Annyira mennek a napok, hogy már július van, és az is már negyedike. Teljesen kimaradt nekem most ez a június. Hiányzik..de nem bánom. Lassan jön el az érzés, túl vagyok az érettségin, MEGCSINÁLTAM! Néha csak bambulok...akkor érzem ezt, néha vezetés közben, néha...itt-ott.:-) És igen, tök jó érzés! Annyira jó, hogy már jelentkeztem is ide a suliba, a pedagógiai és család segítő tanfolyamra. Nem vagyok NORMÁLIS! :-)))) Mondjuk csak akkor fogok menni, ha itt helyben van, Pestre semmiképen nem utaznék, most!
Szóval zajlik a nyár, ketten vagyunk mostanában Csengével itthon. Jaj, szegényt úgy elkapta valami csúnya vírus, ma is láttam rajta nincs olyan jól, mondjuk vettünk idén elősször görögdinnyét, mert azt evett volna nagyon...háááát ettem már édesebbet is. Elképesztő amúgy felénk a gyümölcs árak.:-( Barackfánk meg végleg megadta magát, annyira sajnálom! :-(  Szóval Csengével még vasárnap reggel az ügyeletet is megjártuk.:-( Olyan magas láza volt, meg hányt..
Na, de azért míg itt pihengetett a kanapén Csenge, bennem motoszkált valami, konyhába vetettem bele magamat, lépcső alá raktam Cili dédi asztalkáját, kis hokedlivel, itt fogok én kéremszépen főzéshez előkészíteni, egész nap dolgoztam vele, mert akkor már a spájzot is tökéletesen kitakarítottam, és ha már bútorokkal variáltam, hát mindent kisikáltam, olyan furcsa ilyenkor és olyan jó, mintha más konyhám lenne.:-) Olyan régóta nem volt erre időm, kedvem. Tetszik a családnak is.:-)
Lassan jönnek a melósok is (Zsolti, Mesi Bence Mesi Dávidja) Meg a nyaraló Dávidunk, lesz itt hangzavar.:-)))) Jön majd a sztorizgatás, vacsora, ma kapnak "rendes ételt" , sült lapocka meg csülök, rizibizivel, meg saját koviubival, mert tegnap nagy volt a hőbörögés, hogy úristennincsenkajamit viszünkholnap? :-) Pizzát rendeltek...na szegények! :-))) Szóval zajlik az élet, csütörtökön megyek az új helyre is...
Ja és a közben kerestünk campinget, Kisorosziba, vagy Dömösre, olyan szép a Dunakanyar is. Idén kimarad a Balcsi, vagyis ősszel Zsoltival megyünk három napra, de a gyerekekkel most nem megy...későn kapcsoltunk...:-( Jövőre viszont mindenképpen szeretnék menni.
tehát azért élvezzük a nyarat, minden jót kihozva belőle.:-)
Remélem nálatok is így van!!!

2017. június 30., péntek

pihenek...

...végre, végre...Előbb pihentem a kanapén, csak úgy anyukásan, alaphangot a mosógép zúgása és Csenge molyolása adta.:-)
De végre már ilyet is tettem. Meg olyat is, hogy csöpögős romantikus könyvet találtam. Azt fogok olvasni a sok tankönyv után.:-)
Ma megnéztünk még egy helyet takarítani kell, elvállalom, mert most ez van.
Amúgy lehet lesz itt a fiúk közép sulijukban egy képzés, pedagógus és család segítő, már jár az agyam rajta. :-)
Egyre jobban hiányzik, hogy semmi nyaralási terv nincs..:-(

Semmi épkézláb gondolatom sincs..:-))))
Mindenkinek külön köszönöm a jó szót, hálás vagyok érte! :-)
Szép hétvégét!

2017. június 28., szerda

Boldog vagyok! :-)

Képzeljétek, képzeljétek...
Olyan boldog vagyok, hogy nagyon rég éreztem ezt magam felé, ezt a baromi jó érzést, készüljetek, elmesélem! :-)

Egyszer volt hol nem volt...(nem kell megijedni, nem mesélem el azt a 43 évet, mióta megszülettem, csak a tegnapi napot), volt egyszer egy keddi nap, túl a vizsgákon, izgulva a többiekért nagyon várva, hogy megkapjuk a bizonyítványt. Tele feszültséggel, én mondjuk nem voltam feszült, amiatt nem, hogy nem lesz meg az érettségim, amiatt igen, hogy mindenkinek jó legyen. Sajnos volt akiknek nem sikerült, egy volt olyan fiú, aki szerintem megérdemelte volna, de nem engedték őt át matekból. Sokáig vártunk a bizonyítvány osztásra. Közben sztorizgattunk, beszélgettünk, volt akik már előre ünnepeltek.:-) Majd eljött a bizonyítvány osztás, felálltunk sorban, kicsit pálinka szag volt, de jófejek voltak a tanárok is.:-) Mondjuk nagyon fáradtak voltak. Na, felálltunk sorban, szembe az asztal mögött sorakoztak a tanárok, középen a vizsgabiztosnő. Három oklevél volt nála, szokásos mondatai után, elmondta, kenek nem sikerült a vizsga de gyorsan rátért azokra akikre nagyon büszkék voltak az idei érettségi vizsgán, így oklevélben részesítik őket. Én álltam ott teljesen megnyugodva, szinte tudtam a sorrendet. Van egy kitűnő fiatal (pont annyi idős mint Mesi) lány, jó tanuló, és gondoltam még két osztálytársamra akikkel szoktam menni, mert nekik tényleg szép lett a bizonyítványuk. Elsőnek mondta Miri nevét a vizsgabiztosnő, majd egy kis szünet...és hallom: Bukovinszkiné...levegőt nem kaptam, ééééén, mire kaptam, hiszen elég gyatra volt a bizim, társadalmi munka esetleg??? :-) De nem, a szóbeli történelem érettségimre kaptam. Majd elájultam, azt az érzést...Mikor nem számítasz rá, és kapsz valami elismerést! Én olyan boldog voltam...Kezet fogtam a vizsgabiztosnővel, majd ránéztem a Tanár úrra, aki csak mosolyogva kacsintott, azt az érzést...
Mindegy milyen lett a bizim, amúgy magyar négyes, töri négyes, mert ugye az írásbelit nem sikerült úgy megcsinálnom, matek, angol kettes és biológia ötös. Pontosan olyan lett amilyet nagyon, nagyon szerettem volna.:-)
Na akkor tegnap éreztem, hogy büszke vagyok magamra!
Beszéltem pár szót a Tanár úrral banketten, mi nem sokat beszéltünk három év alatt, de nagyon nagyon szerettem őt, mint embert, mint tanárt. Ő azt mondta, nem nagyon szokott dicsérni, de ami jár az jár, rég látott ennyire jó szóbeli érettségit. Pedig ő aztán két iskolában tanít...érettségiztet!

BOLDOG VAGYOK! :-)