Mi kis életünk, kis konyhája, praktikája!

2014. október 19., vasárnap

Fontos..

Na, ha ennyire "ismertek" már, akkor hozzáteszem, mire jutottam egy sírós este, és egy álmatlan éjszaka után: - ne ragaszkodjak ahhoz, amit igazán szeretnék...egész élet, kompromisszumokból áll.
Általánosítva, lehet az munka helyen, kapcsolatban, családban, barátoknál...

Állandó és visszatérő problémám a kamaszkor. Nem emelek ki egyet sem, hiszen hárman vannak most nekem. Bizton állíthatom, majdnem 17 éve anya vagyok, vagyis 17 éve, mert már pocakosan is anya az ember, nem a babakor a nehéz. Mondjuk minden korszak a maga módján nehéz. De abban a korban olyan sokan, mellette vannak az embernek, segítenek szoptatni, pelenkázni, a dac korszakról is van jó sok információ. Meg amúgy is zabálnivaló az a kisded, mindig minden formában..
És akkor jön a kamaszkor..(jó, kis átmenet után), aztán azt sem tudod mi a jó fenét csináltál évekig?
Minden pocakos anyukának először elmagyaráznám a kamaszkor lényegét, hogy felkészüljön rá! Lehetőleg illusztrálva egy pár igazán kamasz gyermekkel. Nem gonoszságból, de ezek tények.
Én tegnap este rájöttem valami fontosra. Ez már egyedi dolog, nem írom le, talán ha zárt lenne a blog....de nem zárt, így megtartom magamnak azt a FONTOS dolgot, amiben mától megváltozom, ha így sem megy a dolog, akkor....nem tudom!

2014. október 18., szombat

Néha...:-(

Néha olyan rossz...
Mikor itt ülsz a "nagycsalád" közepén..
Mikor úgy érzed, olyan egyedül vagy..
Már több az ősz hajszálad is, mint a nem ősz..és 4-sel kezdődik a születési év számom..
Mikor már akármit csinálsz, csak rossz lehet...és meg is mondják...a végén, mindig én vagyok a hibás...
Mikor nem ölelnek, nem puszilnak...talán szeretnek...de nem mondják...
És akkor én dühös is vagyok, kiabálok, odacsapok néha az asztalra, néha máshova..
Mert a tehetetlenség kihozza belőlem, az oroszlánt, a bikát, majd a "sajnáljonmárvalaki" árva kutyát..
Félek...mondjam mitől?
A következő perctől, a holnaptól, a jövőhéttől, a jövő hónaptól, a jövő évtől.... A JÖVŐTŐL...

Néha futni kellene...hirtelen sokat, messzire, hogy vágyakozzam, hogy vágyakozzanak utánam...

2014. október 17., péntek

2014. október 16., csütörtök

egy kis dopping...:-)

Igérem, nem fogok minden jegyemet leírni, de az egyik mumus, az angol doga,  4-es lett!:-) Én olyan boldog vagyok.:-)))

Mit látok????

Látjátok a számlálót? Az összes oldal megjelenítést???:-O

De szép kerek lesz nemsokára..:-D Köszönöm!!!!!!!

2014. október 15., szerda

Bibibiiii:-)

Na, kinek lett az első érdemjegye 5-ös a gimiben? És KÉMIÁBÓL?:-)))

Jól van, tudom, sokaknak....:-D És nekem is.:-)))))

(Többit jobb, ha nem kapjuk még ki....)

2014. október 12., vasárnap

Hajjaj..:-))))

Micsoda kontraszt!:-)
Három kamasz: fél mosoly, már vidám. Fél szavak, alábbiak: ja, he, aha, miiiii,bővebben;mivan,  nem én, zsír, vágom, hagyjál. A legérdekesebb jelenség, világít este a fejük. :-)

Legkisebb: reggel kel, hét óra körül, elkezd beszélni, folyamatosan, este nyolcig, akkor alszik el. Én azon csodálkozom éjjel nem beszél.:-) Hangosan kacag, hangosan hisztizik, NAGYON HANGOSAN.:-) Segít, tudja mikor akar jó kislány lenni, mikor nem. Őszintén mondja naponta 100X is, szeretlek.

Lesz belőle is kamasz...hajjaj.:-))))

Mai biggyesztés: gombakrém leves, hagymás sült tarja, és kacsacomb. Hagymás krumpli mellé. És sült túrótorta.

Szép vasárnapot Nektek!

2014. október 10., péntek

Végre..végre..

Ma hosszú idő után, úgy takarítottam ki a lakást, (majdnem), ahogy szerettem volna. Nem csak itt...ott..Tudtam volna jobban is, de hétvége előtt? Minek? Csenge már hazajöttünk az oviból festett, mázos az asztala, a ruhái szanaszét, hiszen süt a nap.:-) Van, aki ebédelt már (biggyesztés. rakott krumpli), van, aki ezután fog..konyha félig már romokban.
De mit számít, SÜT A NAP!:-)))
 Csuda szép hétvégét Nektek!
(kép:net)

2014. október 8., szerda

Játék, tét nélkül:-)

Mostanában, annyira a számok bűvöletében élek, íme az 1216. bejegyzésem. Ugye milyen kerek????:-D
Ennek az alkalmából kitaláltam, hogy játszunk. Semmi tétje nincs, csak a szórakozás, kikapcsolódás. Ha csak pár percre is.
Mert nemrégen, én is ezt tettem, maratoni altatás alatt.:-))))
Arra gondoltam, kicsit emelkedjünk fel a mindennapi monotóniából, ami néha, olyan nyomasztó tud lenni.
És végre elárulom, én min kapcsolódtam ki, pár percre, az állandóan megoldandó feladatok sűrűjéből.
Feküdtem az ágyon, sötétben, csöndben. És azon kezdtem el gondolkozni, mi az, ami MINDIG megnyugtat, jó érzéssel tölt el.
Először a friss ágynemű illata, kicsit durva tapintása, jutott az eszembe. Majd a nap illat. Meg a kedvenc maci kávém íze, első pillanat emléke, mikor megpillantottam először a gyerekeimet....És kezdtem magamba sorolni...nem sok volt, de ezek mindig jó érzéssel töltenek el.

Nektek van hasonló érzésetek, emléketek?

Bevallom, kicsit meg akarlak benneteket mozgatni. Volt mikor sikerült, úgy szeretném most is.:-)