2018. november 20., kedd

Döntés, hmmmm....

Fel van adva a lecke, le szeretnénk cserélni a zafirat  Megérett rá, nagy lett, sokat fogyaszt  már apró dolgok nem működnek rajta .. És ugye zömmel munkába járok vele, félig. Itt az idő új kocsit keresni. De baromi nehéz. Mert két lehetőség van, újat venni, vagy használtat. Mindegyik mellé lehet sok előnyt és sok hátrányt sorakoztatni. Legfontosabb az ár. Ha használtat veszünk, jobb az ára, de lutri. Kapásból kell ezt azt cserélni benne. Ha újat veszünk, csak kölcsön kell, mondjuk ott a garancia... De a hitel ?? Érdemes erre költeni ennyit?
És még akkor nem is beszéltem arról milyen kocsi is legyen ???
Ötletek vannak  persze vágyálmok.
Meg hosszú távra vennénk, nem vagyunk azok kocsi cserélgetős fajta, zafi is majd 8 éve van meg ...
Hmmmmm......... 

2018. november 16., péntek

Hú, ez a hét...

Hú, ez a hét gyorsan tovalibbent..
Nem volt egyszerű, mikor már minden megy a maga útján  valami mindig belerondít.
Persze  ezek visznek előre, tudom.
Hirtelen a meglevő feladataim mellé, kaptam egy önálló óriási feladatot. Ami, amúgy tök jó  ,csak.. Egy személyben vagyok a főnököm, a beosztottam, meg aki véghez is viszi elejétől a végéig a feladatot . :) Tudom sejtelmes így, de nem írom le magát a feladat kört, mert amúgy mindegy, és hosszú is leírni  meg bonyolult, összetett.
Lényeg a lényeg..., hogy kedden homályosan elmesélték mi lesz a feladatom, szerdán egy órakor gyors megbeszélés volt, délután meg a helyszínre mentünk főpróbára. Gyors volt, jól is sikerült, remélem így is marad  Probléma csak ott van, volt , hogy a meglevő feladat is kicsit káoszos lett a héte.  Amit jeleztem is, de nem nagyon történt semmi  Majd átadtam az anyagokat, persze hiányosan, idő rövidsége miatt is. Jelezték is, hogy nem jó, kapkodtam ide, oda... Folyton engem kerestek. Semmi baj nem lett belőle, mindenki tudta, hogy most más is van, amit meg kell csinálnom.
Hab a tortán , három nap olyan szintű migrénem volt, hogy alig láttam ki a fejemből. A legrosszabb, hogy az ilyenkor annyira látszik rajtam, amúgy is karikás szemeim  ilyenkor ijesztően mutathat, mindenki sajnált, azt hitték a munka miatt vagyok ki,  pedig nem. Teljesen leamortizál ilyenkor. És most sokáig tartott  ilyen erősen , max két nap szokott lenni de három?????
Tegnap estére minden kisimult, rengeteg e-mailemet rendszereztem, és biztosítottam mindenkit, meg maradok. :) (csak olyan rossz magyarázkodni a kedves anyukáknak is, hogy csak a fejfájás miatt nézek ki ilyen szarul)
Persze tudom, "menjek el orvoshoz", front" oké... Per pillanat akkor nem érdekel, mindenemet (hát, az nem sok) odaadnám, csak múljon el. :)
De ma nem fáj a fejem, tralala .. ☀️😀

2018. november 13., kedd

Én😊

Van aki csak itt olvas, Facebookon nem látja az új profilképem. 😁
Egy évben egyszer fotózkodom,  amúgy nagyon nem szeretek.
Íme, munkába menet előtt. 😊

2018. november 11., vasárnap

😍

Meg tudtam az előbb Csenge matek dolgozat %-t, 36% ami szerintem 1-es. De mindegy ez csak egy szám, nem is ez a lényeg. Azt már írtam, hogy egy baromira jó képességű osztály a Csengéé, nyílt napon tapasztaltam is. Olyan kis lelkes, jelentkezős osztály, sokaknak akkor is fent a keze, ha nem tudja a feleletet. :) Csenge olyan kis bizonytalan... Olyan kis felénk, mint az életben. Tudjátok mit láttam? Olyanok ott a gyerekek az osztályban, mint a "nagy" felnőttek az életben  2.osztályban  mint a kis felnőttek. Kicsit (nagyon) sajnáltam Csengét, ott a törtető kis osztalytársai között, akik olyan felszabadultan mondták a helyes megoldást, míg Csenge? Pedig higgyétek el  olyan kis szorgalmas és okos  Én azért láttam már három gyerek tanulását.. És tudom  hogy neki azért van képessége. És előny is lehet a jó csapat, motiváló... Lehet viszont hátrány is....
Még nem tudom, mindenesetre nekem a legokosabb  legügyesebb... 😍 

Szombat!?

Tegnap furcsa szombat volt, munkanap  meg mégsem.
Egész héten ment a húzza-vona, mit csináljunk szombati munkanapon. Nincs nálunk szombaton soha terápia, így pakolászni tudtunk volna. Én úgy voltam,  ha be kell jönni, bejövök. Eddigi szombatokon én kértem szabit , ha menni akartak volna a lányok és be kellett volna menni, mentem volna, de nem volt olyan munka, igy az utolsó szabimat is kivettem. Így már csak a kötelező karácsonyi és a decemberi szombatokon lévő munkanapon, amit szintén kötelező volt kívenni, maradt szabim. De nem bánom  úgy mennek a napok pikkpakk, és karácsony.
Zsoltiék viszont keményen dolgoztak, így csináltam finom vacsorát mire hazajöttek, Mesiéket is hívtuk. 😍
Reggel meg el tudtam így menni Csenge nyílt óráira. Élmény volt, ügyes okos, Csenge. Látom mit kell gyakorolni, és láttam mennyire szereti a tanító néni Őt! 😍 Ez minfennél többet ér.
Úgyhogy utánna vásároltunk, főztünk, sütöttünk....
De ez a tömeg? Boltba, utakon... Kicsit ki nőtte magát ez a város. Pedig csak épülnek a nagy lakóparkok, zsebkendőnyi telken... Baleset, baleset hátán...😥
Nem tudom, hogy ez országos jelenség-e? Ez a hatalmas építkezés?
De Szentendrén nagyon, nagyon, nagyon.

2018. november 6., kedd

Oké, minden, nagyjából...az meg már JÓ! :-)

Elkezdtem előbb írni egy bejegyzést, vagyis még reggel. Olyan borús volt, gyorsan vissza sem néztem, töröltem. Jobb ez így, mert különben nincs olyan nagy baj, sőt...csak gondolom a hormonok. :-)
Ami nyomta a bögyömet, hogy a régi barátság...ajánlotta Andi, írjak neki, hogy láttam..nem akartam, mert megint én...:-( De tegnap írtam, mert egy csudiszép képet láttam róla, róluk. Megdicsértem.
Válaszolt, hogy ezmegaz..és jól vagyunk? Röviden, jól! :-)
És tényleg. Jól vagyunk, Rájöttem, hogy minek fordítsak erre energiát, mikor őszintén kérdezi minden nap valaki, vagy valakik, akiket tényleg érdekel, hogy vagyunk. És talán a két legfontosabb személy teszi ezt:-)

Hiányzik azért a sok hozzászólásotok is, de teljesen megértelek benneteket, én is olvasok mindenkit, tényleg...írni nem nagyon írok. Mert vagy nincs idő, vagy nem vagyok bejelentkezve és úgy bonyolult.

Nemsokára végzek, és akkor megyek haza főzök, holnap reggel bekeverek egy adag tésztát sósat, süti vásár lesz a suliban csütörtökön. Izgi..:-)

Legyen szép délutánotok!

2018. november 1., csütörtök

Csak úgy eszembe jutott...

Éppen ma kell ezt megirnom, hiszen sokan voltunk a temetőben ma, szeretteink sírjánál egy kis virággal, mécsesek gyűrűjében.
Mi is kimentünk, emlékeztünk... Hazafelé beszélgettünk. Én felhozatam a témát, hogy nem szeretnék ilyen rideg helyen lenni ha meghalok, oké tudom,, akkor már tökmindegy lesz, mit akarok, na de mégis. Én inkább ott szeretnék nyugodni  majd, ahol igazán jól érezném magam az életbe is. Zsolti erre ravágta, a konyhába mégse szórhatnak szét... 😍 Nem, de a természetbe? És persze 23 év, 23 év (tudja hol lennék igazán) szomorúan konstatálta, hogy mégsem jó ez, 2000km választana el bennünket Provance és a Duna között. 😍 ♥️ ÉRTE simán lemondanék Provanceról 😉 persze az tök természetes, hogy Mesi merő hülyeségnek tartotta az ötletemet, hiszen én is ennyi idősen ezt gondoltam .
És persze még odébb van remélem ez a téma, de ez is úgy van már mint az életben  Városi temető zsúfolt, zajos egy lépés választ el a másik sírtól, nem igazán magányos, emlékezni való kis nyugodt hely...
Csak úgy eszembe jutott...

Szép ősz 🍁☀️🍁

Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a három nap munka most a héten és a három nap munka a múlthéten, egy egy hosszú, teljes hétnek felelt meg. Nem baj, ezen is túl vagyunk.😉 Tegnap este hét óra magasságában még verekedtek szinte az emberek a boltban ennivalóért. Megdöbbentő volt, egy napig nem lesz bolt nyitva. Jó, persze mondhatjátok én is ott voltam... Igen, de ma jönnek nővéremék és Mesiék is ebédre. Lesz nyüzsi.. 😍
De most még feltett lábakkal iszom finom kávét a kényelmes fotelban, süt a nap kint  színes a táj .. És az óra átállítástól már ébren mindenki, Zsolti öttől, Dávid hattól  Csenge is felelt fél hétkor (bezzeg mikor suli van,nem)  Bence is... Én meg öttől, de még lustiztam az ágyban.
Jó itthon... Szeretem ezt az érzést, mikor úgy egyben van minden.
Kívánom nektek is, hogy legyen sok ilyen pillanatotok ezeken a szép őszi napokon 🍁☀️😘

2018. október 29., hétfő

Hiányzik...

Oké, minden jó,  minden szép. ..
Mesiről a volt általános iskolai ofőjével beszélünk ép, hogy milyen rendben lett a kis életete... Utána vásárolok, fizetek majd felpakolva megyek kifelé, mikor meglátom régi barátnőmet, aki már nem az  Valakivel volt, mosolyogtak, nem tudom, hogy látott és direkt... Vagy ? És fájt, ennyi év után is fáj .. Miért lett vége... hiányzik. Talán nem ő... Valaki. Valaki akinek fontos vagyok, csak úgy.. Csak egy kicsit, csak úgy mindig.
Persze szerencsés vagyok, gyerekek, férjem, munkám miatt... Ez mégis annyira HIÁNYZIK, valami, vagy valaki... :(

2018. október 25., csütörtök

mai...

Az igazság az, hogy most egy kicsit pangás van a munkahelyen. Sokan szabin, sok gyerek sincs, nincs rendelés...ma délelőtt úszás sincs.
Most nem annyira bánom, mert fáj a fejem, újból...ez a melegfront most. De a gyógyszer és a sinol spray szinten tart.:-) És ez már örömre ad okot.
Voltunk reggel úszni is Csengével és mit ne mondjak én a púpomra nem kívánom, de Csenge ma is annyira ügyes volt és annyira élvezte, hogy nem bánom a reggeli őrületet ami azzal jár, hogy a kocsival megyünk, a reggeli fennforgásban.
Holnap már péntek...vége is a hétnek, jövőhéten őszi szünet. Csenge mamával lesz, én is dolgozok meg Zsolti is, valami olyat hallottam  a fiúk is fognak. Majd kiderül.
Kedden Mesiék voltak ebédre. Furcsa az is mikor elköltöznek, de sokkal furcsább mikor vendégségbe jönnek...ezt most nem tudom jól megfogalmazni. Irtó büszke vagyok rájuk különben, csodás érzés...

Csenge meg mindig meglep. Bencével való tanulás egy rémálom volt. Nyaggatni, nyüstölni...hány vasárnap délelőtt ment a idegeinkre. Csenge meg, ha nem is repkedve, de kis idő múlva magától hozza a kész házit. Egy dolog nem megy neki, rendet rakni, meg még egy hamar elfelejt dolgokat, például berakni a táskájába, vagy hazahozni...de ahogy hallottam ma az úszáson nem egyedi a problémánk.:-)

Én meg szedek vasat, fáradtság ellen is. Pont napokban gondolkoztam milyen lenne, ha esetleg magamtól ébrednék reggel. Soha nem volt mióta az eszemet tudom, hogy magamtól lett volna. Hétköznap Zsolti kel néha négykor, de legkésőbb fél ötkor. Fiúk hattól, le föl járnak, kávét főznek, nyitják a bejárati ajtót többször de minek? Persze a finommotorikus képességük megszűnik kamaszkorban. Ők nem alszanak más se aludjon.:-) És akkor azon gondolkozom, mikor ébrednék magamtól, ha csönd lenne? :-) Pedig ideálisan fél hétkor kelnék, mindent el tudnék intézni egy óra alatt, míg Csengét viszem. Vagy hétvégén...Na mindegy, azért jó, hogy ennyien vagyunk.:-)))))

Vas tabletta kb. mikor kezd hatni???? Várom nagyon....:-)))))

Amúgy én élvezem a hideget. Olyan jó lett a nappali lehet bekuckózni, fotelek, a parketta...álom a takarítás, csak felkapom a rongyszőnyeget, felsöprök, felmosok..vissza a szőnyeg és kész is.:-) Már tervezzük, hol lesz a karácsonyfa..idén sok mindent csináltunk a lakásban...és az udvaron is. És még vannak tervek, meg hirtelen ötletek.:-) Zsolti szerint addig jó, míg van rá erő és lehetőség. Igen, igaza van.