2017. február 27., hétfő

Megint

Elvittem Csengét doktornénihez, idegesített, hogy nem hall rendesen tegnap óta. Azért ijesztő ez, mert amúgy jól van már. Mondjuk fül orr gégészetere szerettem volna vinni, de a héten nincs, nem sokat gondolkodtam, elvittem a körzeti doktornőhöz. Be van gyulladva a füle, de ami kicsit jobban megrázott, skarlát gyanús. :( Jó, ki van plakátolva az oviba, de reménykedtem mi nem... Remélem még megússzuk. Héten itthon marad.
Szuper jó idő van, néztük a sok hóvirágot a kertekben, nekünk meg úgy elbújt, nem látjuk a kiskertben.
Amúgy jó idő, ide vagy oda... Iszonyú migrénem van tőle, ha tehetném zokognék... Fejemre húzott vastag párnával... De nem tehetem. Így bekapok ilyen, olyan fájdalomcsillapítót, ami nem hat, és csak létezem. :(
Ja, és örülök a mai filmes sikernek, szép film. Ez megérintett!!! 

2017. február 26., vasárnap

magamról is....

Drága Katalin, éppen írni szerettem volna..magamról is.
Hogy őszinte legyek nem vagyok önmagam. Hogy ez nem mostani agy szüleményem, az bizonyítaná egy füzetecske, ami írtam, régen..nagyon régen, 2005-ben. Ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint most 2017-ben. Sok változás nincs benne.
Még sem igaz ez így. Eltelt 12 év, 12 évvel idősebbek lettünk, gyerekek is, mi is, és Csenge is közöttünk van azóta.
Hogy nem történt semmi eget rengető, ez jó..meg rossz is néha, mikor arra vágyok, hogy történjen valami eget rengető.
Azt leszűrtem ebből az egészből, hogy az én életem, nem lesz olyan amilyet néha szeretnék, mert nem tehetem meg anyagilag..és igazából ezért.
Mert vannak álmaim, amit tudom már soha nem lesz úgy, ahogy szeretném és ezt el kell temetnem magamban, nem könnyű feladat.
Soha nem fogunk, nagyokat utazni, soha nem lesz meg az őrségi házikónk, soha nem lesz új autónk.
Nem lennék őszinte, hogy ez néha nem fáj.
De őszinte leszek, mert tudom, hogy  a világ kincse is az enyém, a családom!

Próbálok majd csak a jóra összpontosítani, ami tudom könnyebb lesz majd, ha itt lesz a madár csicsergős tavasz...Ilyenek vagyunk mi emberek...+

2017. február 24., péntek

Ez-az, itt-ott...

Csenge már megint beteg. :(
Reggel lázas volt,  éjjel hányt,  reggel nagyon maga alatt volt. Ja,  és a füle is fájt.  Nem is terveztem mára  semmi nagy dolgot,  de gyógyszertárba és vásárolni el kellett menni.  Koradélutan elintéztünk mindent,  de ma frontosak az autósok annyi ingerült buta stb jelzős autós volt az utakon,  szeretek ilyenkor hazaérni,  becsukni a kaput és nem autóba ülni.  Mai biggyesztés paradicsomos húsgombóc,  ami szétfőtt,  krumplival volt.
Takarítottam kicsit,  bújtam Csengéhez olyan jó,  csak ne lenne beteg! :(
Tegnap milyen szép idő volt,  most meg egész nap sötétség...
Nem baj,  ez az utolsó februári hétvége. :) 

2017. február 23., csütörtök

Egy lépés! :)

Megmutatom itt is! Jó érzés akkor is,  ha tudom micsoda jelképes dolog is ez! 

zajlik...

Ejh...mindig történik valami!:-(
Ma van az oviba a farsang, erre Csenge reggelre fejfájással, hőemelkedéssel kelt. :-( És akkor már a süti össze van vágva, Csenge nem akar itthon maradni, megértem, hiszen ez azért egy nagy esemény. Adtam neki nurofent, és ebéd után elhozom. Remélem addig nem lesz lázas..:-( És még a telefont sem vittem lefotózni. :-((((

Tegnap óta migrénem van, nagyon. Rosszul voltam, és úgy dolgoztam. Ma meg suli, és itt is nagy esemény, szalag tűzés lesz. :-) Sütikézés, üdítő...már kérdezték sütök e? :-) Oviba is piskóta tekercset sütöttem és ide is azt fogok szerintem. Csak csokikrémmel, vagy lekvárral? Még nem tudom, főznöm is kell, sütni kenyeret...Dávidank ma felrakják a maradandó fogszabályzót, vagyis már kedden felrakták a felsőt, fele lejött, úgy volt tegnap egész nap.:-(

Na tehát zajlik az élet..holnap Csenge már itthon, de nem baj, csak jobban legyen, egy hetet volt oviba.:-(
Csak a fejem ne fájna már...

2017. február 20., hétfő

süt a nap...

Süt a nap kérem szépen!:-)
Én már ezt vártam..de még kell egy kis türelem, hogy az illat és a a zöld is, lassan lassan megjöjjön.
Szombaton lett egy új szép telefonom, ha már csak fél évet bírt ki a másik.:-( Néztem rá ma fóliát..tokot, semmi...Hat helyen néztem, még jó, hogy a kártyát kicserélték ingyen nanora..de veszett minden számom, ennyi! :-( Mellettem egy idős házaspár, már azt sem értette, miért kell évente a kártyát tölteni, nemhogy már a micro kártya sem jó, nano kártya kell...

Úgyhogy a semmire elment a délelőttöm..ez van. délután meg sütök kenyeret és van túróm, csinálok túrós batyut is...:-)
Igazából nem történik semmi, meg ami történik jó..meg van mindig valami kis rossz is. Most éppen a fiúk beszélnek az emberrel olyan hangsúlyban, hogy juj, nem akarnak menni Erdélybe nyár elején....pedig az igazgatóhelyettes annyit agitálja őket...:-( Bárcsak én mehetnék....

2017. február 17., péntek

péntek, juhéjjjj :-)

Nemrégen jöttem haza a melóból. Elfáraftam, de csillivilli lett minden. :-)
Aztán hazahoztam Zsolti új munkahelyéről két régi kárpitos széket, beraktam egy mosást és kel a kenyér  mást ma nem csinálok.
Hívtak, hogy nem tudják megcsinálni a féléves telefonomat, holnap nézünk egy másikat...
Napok óta olyan rosszul alszok...na de majd ma! :-)
Látta valaki a napot? Nagyon elbújt.....

2017. február 16., csütörtök

lassan...végre! :-)

Blogom bejegyzéseinek sűrűsége jelzi, hogy kezd az életünk a régi kerékvágásba kerülni, vagy az új kerékvágásba.
Rettentő boldog vagyok ettől! :-)
Ma ment Csenge oviba, kicsit az ajtóban toporgott, ma mennek különben múzeumba, és hogy meddig fog járni, nagyon kevesen vannak, sok a beteg gyerek. Ma megnéztem a menüt...én katasztrofálisnak látom. Reform lett a menü, hogy joghurt van majd minden második nap, üres kiflivel reggelire, kevés gyerek szereti az erdei gyümölcsös joghurtot, apró magok miatt. Csenge sem szereti, ehet szárazon üres kiflit, Tökfőzelék lesz pörkölttel, meg valami parajkrém uzsonnára..nem csoda, hogy éhesen jönnek az oviból, iskolából, mert itt ugyanaz van a suliba is. :-(

Kedd óta Zsolti is dolgozik, hulla fáradt, mert pakolnak, de legalább van mit csinálnia és ez jó hatással van mindenkire..Én meg hosszú idő óta, egyedül vagyok délelőtt, nem is tudok mit kezdeni magammal.:-) Biztos, hogy a mai biggyesztés milánói lesz, és kenyeret sütök.

Úgy várom már a tavaszt, mint a kisgyerek a karácsonyt! :-)

2017. február 15., szerda

Mai..:-)

Ma itthon még Csenge, olyan jó vele....Elmentünk ide, oda...vásároltunk, megpakoltuk a hűtőt. :-)
Kitalálta a mai biggyesztést, gyümölcs leves és rizses hús lett. Jól be is lakmároztunk az előbb. :-)

Különben kiakasztott apósom, megyünk kifelé a kapun..kapcsolom be Csengét az kocsiba, odamorog nekem apósom, hova megyek?  Mondom neki, ide oda...miért? Kell valami a boltból?  Hát biztos kell, kérdezzem meg anyósomat. Mert, ha ő nem kérdezi meg most, nem is szólok, hogy megyek vásárolni..úgy felcseszte az agyamat. Minden héten megyek vásárolni, tudják, ha kérdezem, egy ásványvizet kérnek. Most, konkrétan, egy csomag zöldbabot, és egy csomag borsót kért. Hoztam. Ha szólnak, elviszem őket, bármikor. Csak annyit kellett volna mondania, Anikó, hoznál ezt vagy azt, vagy megkérdeznéd anyut kell e valami? Persze, szó nélkül..de ez a odamorgás, hogy én még erre sem vagyok képes...brrrr...fölhúztam magam rajta, na!
Na, de után tudatosan kizártam magamból a rosszat.:-) Sikerült, tegnap amilyen nehezen indultam a suliba, olyan jó volt. Sokat beszélgettünk az igazgató nővel, az angol és a biosz tanárral is. Azért megnyugtattak, hogy ne izguljuk agyon..persze, tudják a nyelv nehéz mindenkinek.. És már beindult a para mindenkinél...már csak nyolcszor van óránk velük...durva mi..már tudom, hiányozni fog..:-)

Kulissza titkot árulok el..:-) Előbb hazajött Bence és a kis barátnője. Felemelték a fedőt..Emese(mert így hívják a kisszerelmet, Mesinknek meg Dávidja van:-))))  , kivett tányért, most jóízűen falatoznak.:-))) Így van ez nálunk..néha vagyunk, ketten, négyen, hatan, heten, de már vagyunk nyolcan is..:-D

2017. február 14., kedd

Innen is, onnan is...

Napokban elgondolkoztam, miért olvastok még mindig engem, jó ideje nem írtam semmit, SEMMIT! Ha írtam is az is semmi! Semmi olyan ami olyan igazán én vagyok. Nem lehet, vagy lehet, de minek? Meg személyes...mert nem ide való..mert nem lehet leírni.
Volt egy olyan gondolatom, hogy csinálok egy zárt blogot, de rájöttem oda sem írnám le a legbensőm dolgaimat. Minek is leírni nem? Csendbe kell lenni...aztán majd az idő megoldja nem? Nem? Lehet, hogy nem...de valahogy akkor is lesz. Nem???

Gondoltam arra is, hogy nem írok..gondoltam arra is, hogy bezárom a blogot, elköszönök..és kész.
Gondoltam arra is, hogy folytatom, felveszem a mosolyomat..aztán írom, hogy mi van velünk...Mi van velünk??
Fontos ez? Fontos tudni, nektek, hogy mi van velünk? Szomszédomról sem tudom, mi van vele, nem is érdekel.
Sokat nyavalygok? Lehet...rosszul esik most sok minden. Összességében ez is, az is..Persze nézhetem ezt innen is, onnan is. Nézzem mindig a másik oldalról, soha ne erről az én szemszögemből.,.
Nem is tudom, hogy rákattintsak a közzétételi gombra? Nem tudom...de ez is én vagyok.

És akkor a másik oldal...
Csenge egy hete itthon, hála a gyógyszernek, jól van, ma kell visszamenni az orvoshoz. Ma ment először Zsolti dolgozni, éppen időben...(erről csak ennyit)
Ma jobban beleástam az angol érettségibe magamat, míg a macska a számítógépre nem döntötte a karácsonyi kaktuszom.:-( Minden macska ilyen gyagya..kivágtam szellőzni. Cuki, de annyi kárt okoz sokszor.
Nagyobbacska gyerekek is jól vannak..Csinálják a sulit, meg a fiúk BMX-eznek videóznak, már látom rajtuk mennének a szabadba.. Mesi meg élvezi a szerelmet. Nem látom rajta még, hogy izgulna az érettségi miatt, ismerem, majd áprilisban.:-) Inkább a hogyan tovább idegesíti..nem csodálom. Nehéz most mindenkinek..vagyis van az a réteg akinek nem..de azok nem mi vagyunk.
Megyek a dolgomra..van mit csinálni mindig. :-)