Mi kis életünk, kis konyhája, praktikája!

2015. július 5., vasárnap

ajajajjjjj, macskajaj...:-D

Nagyon régen éreztem ilyen jól magam, mint tegnap este Zsoltival a sörfesztiválon. :-)
Na, de ez a másnaposság....hát ezt is nagyon régen éreztem!:-DDDDDD

2015. június 30., kedd

Jó nekem! :)

én kitalálom,  és megcsinálja nekem mindig, amit szeretnék! Első nap szabadságát erre áldozta, imádom, ezért is! :)) 
(sötét barna volt, ilyen lett...)

Képek

Telefonnal készült...







2015. június 29., hétfő

zajlik....

Többször megkaptam már, egyik vagy másik kamaszomtól, hogy olyan vagyok mit a tenger, pillanatokon belül tudok a kis nyugodt csendes mosolygós anyukából, üvöltő házisárkány lenni.
Szerintük..
Mert amit érzek ilyenkor, az nem is házisárkány, hanem tényleg egy hurrikán ereje. Amit vissza kell fognom.
Banális hülyeségek miatt akadnak ki, talán én is...ma a fiúk szekrényét kezdtem el, vagyis csak az egyiket pakoltam át, meg Csengéjét..és még mindig várom hogy lehozza a kiszelektált ruhákat az egyik kamasz...de már zsákban van, mármint a ruha, nem a kamasz...Másik kamasz, nem bír a hangjával, meg a tesztoszteron szintjével, legszívesebben törne zúzna...de inkább porszívózza a szoba részét..:-)
Nagyon rosszat főztem, pfúj spenót...hát ez van. ;-)
Tényleg kenyeret is kell dagasztanom, kevés lesz a tegnapi..
Amúgy meg tényleg azt szeretnék a kamaszok, hogy hagyjam őket nyomkodni a telefonjukat, gépüket, a vackukban(ágyneműféleség), ha éhesek legyen mindig valami finomság az asztalon, és a nasis bödön se ürüljön ki hóvégén, majd ha jól megtömték a hasukat hagy menjenek már vissza a fészkükbe....majd gondolnak egyet, és elindulnak biciklizni...
Én meg mehetek a büdöszoknit kimosni...és tényleg, nincs zokni..elfelejtettem megmutatni nekik hogyan kell párosítani zokni, egyből lett 10 pár, miután kivállogattam őket...:-)))
Egy csendes hétfői nap...:-)))

2015. június 27., szombat

újéééé:-)

Ma Csengével a Gyerekszigeten voltunk. Ez a Hajógyári szigeten van, aki tudja, mert volt ott, hatalmas, aki nem volt, annak leírom, hatalmas!:-))))
Mégis...mindenhol kígyózó sor, én még ekkora tömeget nem láttam. Pedig ez az utolsó hétvége, mert négy alkalommal volt, júniusban.. Amúgy jópofa, mindenféle sátorral, meg ugráló vár, meg ugye a sok csúszda, meg a nagy tér, de hömpölygött a tömeg..meg ingyenes...
Tanulság:
-a vatta cukor nem ingyenes(400ft)
-a fagyi sem(250ft/gombóc)
-a kolbász sem mustárral, meg friss kenyérrel, viszont isteni volt:-)
-a Csengét csak azok a játékok kötötték le, amik, mindig is a szigeten vannak, TEHÁT, nem kell ahhoz gyerek sziget (és tömeg), hogy jól érezze magát.
- Na jó, az ingyenes ugráló vár, még ha kígyózó sor is van előtte, mindig nyerő...de sosem kell csüggedni, egy ilyen sorban több a szülő, mint az ugrálni akaró gyermek, tehát van remény..:-)
- furcsa már, hogy a nagy három kamasz, már nem velünk jön, viszont, így nem kellett csak egy felé koncentrálni, ja, hogy megszoktad a több fele koncentrálást? Együtt érző pillantást azért vethetsz az éppen megörülő anyuka felé, aki  hármat terel le, az ugráló várról, "hogyhanemjösszazonnalpistikehazamegyünk" mondat, már nem az én számból hangzik el..:-DDDDD

(ja, jövőhéten ketten megyünk Zsoltival a sörfesztiválra, már csak, hogy nekünk is jó legyen!:-)))))

2015. június 25., csütörtök

ÉN

Nem is tudom...
Ez lenne talán a cím? Érdekes az ember, jelen esetben ÉN. Hogy mostanában teljesen lényegtelen dolgokról írok...meg van az oka!
Mert, talán nem illik leírni, kimondani mindent, mert akkor megbélyegzik az embert? Mert ez egy nyilvános blog, és biztos nem csak azok olvassák akik "ismernek", hanem ,akik csak éppen ma, most olvasnak először. Jó, különösebben nem foglalkoztam, nem foglalkozom vele, mégis én azért eléggé szabályokat betartó ember vagyok. Túlságosan is sokszor. ...Most nem is a csekk befizetésre gondolok, ott alap a szabályosság...hanem a mindennapi apró dolgokra...például, bármennyire nem akadok ki már olyan dolgokon, ami például egy éve őrjöngtem (csak szomorú vagyok miatta), mégis állandóan szabályozni akarom azokat, akik körülöttem vannak. Aki nevelt, nevel kamaszt tudja, nem lehet szabályozni őket...na itt jön a konfliktus...ezt kellene humorral felfogni, nincs humorom. KOMOLYAN, nincs! Ez különben nagyon rossz, a kis apró mindennapi dolgokban mutatkozik is. És ha, most elvonatkoztatok a kamaszoktól, akkor nem is tudom, mikor nevettem olyan jóízűen, könnyet csorgatva utoljára.
De amiért ezt most leírtam van bennem, olyan mélyen valaki, az is én vagyok...
Aki, ha most lehetősége lenne összecsomagolna, elmenne egy hétre messzire...még repülőre is ülne....
Aki, ezek után a családját is összecsomagolná, és elvinné utazni, együtt élményeket szerezni...
Aki, nem a "mostban" mélyedne bele, hanem kitárná a karját, és a jövőbe repülne, mégha csak gondolatban is...
Aki, észrevenné, a fűben az apró katicát is...
AKI fel merné vállalni az érzéseit nyíltan, vágyait megfogalmazni, hátha....talán megvalósulhatna...

Több mint 17 év után lassan túllátok az anyaságon, ahol "mi" van, lassan lassan "én" is van...közben meg még sokszor "mi" vagyunk...ahogy mindig is leszünk...csak ott mélyen ott van az "aki" ÉN!

2015. június 23., kedd

Néha...

Néha, olyan jó lenne, nagyobb kert, ház...néha...
Néha meg, örülök, hogy ekkora is van...
Néha, el vagyok kenődve...
Néha meg, tök jó minden!:-)

Ebben semmi újdonság nincs! Ugye????:-)
Mert néha jó, lecsipegetni a pár szem epret, ribizlit a tőről, néha jó lenne leszedni egy vödörrel...
Néha jó a tíz tő paradicsomot látni fejlődni, idén szépen van rajta paradicsom, (minden nap megsimogatom őket)...
Néha jó lenne, kapálni, a nagy kertet, tele paradicsommal, hagymával. répával...stb.
Néha jó, hogy csak ekkora a ház, így is mindig pakolom, takarítom....
Néha jó lenne, ha nagyobb lenne a tér...

Néha..néha...ez van, ezért ez így jó!
Idén nyárra is kitűztem tervet, terveket..motivál, már apránként csinálom is. Kérdeztem Zsoltit, hogy szerinte az étkező asztalt le lehetne e festeni? Szerinte igen, így nagy tervem, valami antikolt világos színre lefesteni. Most sötétbarna.
Másik, a nagy fiaimmal, és majd jó melegben kimeszelni a konyhát. Ennyi, nem sok, de elég. Többi majd jön magától..:-) Mert jönni fog, ebben biztos vagyok!


2015. június 20., szombat

Mert nekem vannak a legjobb...

Tegnap,  mikor tényleg volt nagyon rossz pillanatom,  megint éreztem, hogy ez a blog más mint egy személyes blog! Ez az én és a te blogod. Mikor egyből segítő kezet nyújt Márti,  Lexy,  Medora,  Vivi,  Erika és tudom,  hogy még egy páran vagytok, akikre bármikor számíthatok,  akkor olyan jó érzés tölt el,  amit nem is tudok szavakba önteni, de ugye érzitek? :) Tegnap nem írtam senkinek,  mert nem kellett.... De:
KÖSZÖNÖM! <3 p="">