Mi kis életünk, kis konyhája, praktikája!

2014. április 19., szombat

Zsömi

Csenge szerint Őzi.:-)))
Meglepetés volt reggel a gyerekeknek.:-) Olyan kis pihe puha...édes. Szeretem!

Mindenkinek..

...boldog nyuszi várást, Áldott Húsvétot kívánok!

Én ma sokat fogok sütni, főzni, de ezt szeretem...

(kép:internet)

2014. április 17., csütörtök

Tanulságos..

...volt, tegnap a szülői. Napok óta, tudta Mesi, hogy biztos majd kiderül ez, az.., feltűnően kedves volt, figyelmes hozzám, és megkérdezte, hogy tudok e menni a szülőire, megnyugtattam, tudok.
Volt, hogy süllyedtem a székben, mert konkrétan Mesiről volt szó, persze név, nem hangzott el. És volt olyan is, mikor én magamban jót mosolyogtam, mikor egy pár szülő azon höbörgött hangosan, miért lehet kávét venni az automatából, és rántott húsos szendvicset a büfében. Bárcsak nekem is ennyi lenne a gondom... Tanulságos volt, azért is, mert láttam pár olyan szülőt, akik hozzám hasonlóan, meg voltak törve, értetlen volt.

Utolsó mondata a tanárnak nagyon tanulságos volt. Könnyek között mondta, hogy pár éve látott egy tévé adást. Ott egy falusi iskola, idős tanítója mondta. A gyerekek, olyan mint egy zöld cseresznyék. Van amelyik hamarabb érik be, van amelyiket nagyon sokat éri a nap, mégis későn érik be, de beérik. Így nem lesz semmi baj, ha idén nem megy nekik a 9. osztály. Mondjuk ebben van előttünk példa, van két fiú, akik buktak, de most olyan jól veszik az akadályokat. És beilleszkedtek, jó fejek. Azért remélem menni fog nekünk, de ha nem, akkor is az én gyerekem marad!


Úgyhogy, élünk tovább, beszélgettünk Mesivel... Majd lesz valahogy, mindig van valahogy..

2014. április 16., szerda

Elkezdődött..

... a tavaszi szünet, legalábbis a fiúknak. Mesinek holnaptól, ott még ma, szülői is lesz (ajajaj)
Így sűrűsödik a dolgom, de ez van. Csak nyugisan (viszonylag) teljen.(ima)

Előbb fent porszívóztam a szobánkat, meg port töröltem, a fiúknál is szándékoztam. Erre nem engedték, ők akartak porszívózni, hallottatok már ilyet???:-D Csak végigfutottam a por törléssel, és lehoztam a szennyest! :-)
Most csönd van, lementek a patakra, Csengét is vitték, én meg itt, erőt gyűjtök a főzésre és a pakolásra. Biggyesztés: krumplileves, és túrógombóc.

Be vagyok tojva a mai szülőitől. Bár tudom a 80% kamaszodik az osztályban, de mégis. Elmegyek, lássák, van anyja a kamasznak. Tudjátok mi tart életben mostanában, a jó szavaitok, és a tanácsaitok. Medora, jut eszembe sokat mostanában. Ő írta nekem, náluk az a mottó, számít e 5 év múlva amit most tesz? Hát minden napra van valami, amit a mérlegre kell tennem.:-( Néha nehéz döntenem.:-(

Csenge meg egész nap jól van, néha tüsszög, de éjjel folyamatosan fuldoklóan köhög.:-( Gondolom csurog le valami trutyi a torkán, szörcsög, de fújja erősen az orrát, mégsem jön semmi. Úgy sajnálom miatta. Így egész nap, morci, hisztis, akaratos..türelem kell hozzá is. Tegnap találkoztunk a leendő óvónéniével. Hogy mennyire örült mikor meséltem, hogy ő lesz az óvónénije.:-) Menne már, bár ő úgy gondolja, én is megyek.:-))) És képzeljétek, ide fogom a közelbe beíratni, ahova a többiek is jártak. Majd meglátjuk...de itt mindent, mindenkit ismerek, sőt felajánlotta az óvónéni, bemehetünk bármikor, mert a nyílt napról lemaradtam.:-)

Fiúk kezelhetők, hála istennek, mert ha egyszerre, mind a néggyel nehéz lenne, akkor aztán....jöhetne a "sárga kocsi" értem.;-)

Megyek is  a dolgomra!
Szép napot Mindenkinek!:-)

2014. április 15., kedd

Ilyen, olyan....

...az életem mostanában.
Tulajdonképpen semmi sem rossz, sőt...mégis, néha olyan elkeseredett vagyok.
Pedig minden beszerezve Húsvétra, készülök is, menük összeírva, sőt, a sütik is kitalálva.

Ma vittük Téglut, oltásra. Majd mi Csengével bementünk a játszótérre, akkorát játszottunk, hintáztunk, homokoztunk. Csak az a hideg szél zavart minket haza. De minden léleknek gyógyír a gyermek kacaj. Ha hallottátok volna Csengét kacagni, elfelejtettem minden bánatom.:-)

Gondolom senki nem úszta meg a frontot. Én sem, két napja hasít a fejem. Ilyenkor nem is negyvennek érzem magam, hanem nyolcvannak. :-(

Már olyan nagy a barack, a fán. Meg virágzik a bodza lassan.:-O Az orgona meg lassan levirágzik...ez jól van így??????

2014. április 14., hétfő

...

Olyan jó lenne nem benne lenni néha, hanem megértő másiknak lenni. Aki bólogat, aki vigasztal, aki megért, aki támaszt nyújt. Nem jó a másik oldalon állni...


2014. április 11., péntek

Van ötleted?

Így jár az, aki nem csinál menüt két hete. Itt ülök, gondolkozom mit főzzek, semmi ötletem nincs.:-( Gondoltam csinálok paprikás krumplit...de nem kívánom, tészta tegnap volt, leves...á, azt sem. Hús nincs kivéve. Szegény gyerekek is onnan lesnek, és már hallottam, hű de jó, szombaton pizza lesz, az lesz, de nem mertem megmondani, az a két hetes menü a táblán.:-)

Most ez a legnagyobb gondom, és ez olyan csudajó!:-))) Élesek a fények kint, a zöld még zöldebb, a kék, még kékebb.

Kérek tippeket az ebédhez!;-)))

2014. április 10., csütörtök

Én és a csirke esete.:-)

Höhö...Én a nagy falusi életre vágyó! ;-)
Történet tegnap este zajlott, hosszas egyeztetés után, és sok rossz ízű vasárnapi ebéd után, kerestük a régi ízeket. Volt pár hónap mikor sógornőm, hozta házhoz megpucolva őket. Én csak szétrakosgattam őket, és irány  a mélyhűtő, és végre jóízűen szopogattuk a csirke csontot.:-) De aztán minden jónak vége szakadt, nem hozott többet, mert ők csak a mellét szeretik, az meg olcsóbb a hiperben. Anyósom kitalálta,(khmmmm) szól annak a nőnek, aki csirkét pucolni jár ilyenkor, lehet e venni újra?  És igen, tegnap elmentem a csirkéért.  Kalandosan, mert anyósommal csak úgy lehet, de megtaláltuk, mikor beérünk a helységbe, látom anyósom fal fehér lett, kitessékeltem is onnan nehogy rosszul legyen a szagoktól. Na igen, folyamatosan hozták a csirkéket, majd egy kedves arcú mosolygós hölgy élezte folyamatosan a kést, ezt a folyamatot nem néztem, persze azt már igen, hogy forrázzák őket, és egy gép tollazza őket, tisztaság, profi jókedvű munka folyt. Ennek a helységnek a közvetlen szomszédságban volt a kis üzlet, ahol venni lehetett a csirkét. Na és itt jön az estem a csirkével, mikor nem tálcán látod a csirke húst! De ugye ezzel nincs is bajom, mert hát tudom én, hogy ez így van. De azért mellbe vágott, mikor kivette a néni a csirkét a ládából, az még karattyolt valamit, azt vége.. Na ez az amit nem tudnék megtenni, vagyis de, mert az ember sok mindenre képes, de tuti füldugóval, és csukott szemmel csinálnám. :-) Még így is csukott szemmel vágom le a már nem élő csirke nyakát.:-)
De most van a mélyhűtőben finom levesnek, pörköltnek és sültnek való.....

2014. április 9., szerda

:-)

Megjártuk a boltot már, úriasszony vagyok ma nem kell főznöm, van bab leves, talán mellé kitalálok valamit.
Bejött a idő jósoknak a mai lehűlés, jó mit akarok még, csak április van, annak is az eleje. És hiába virágzik már az orgona, és nagybetűkkel, ki van írva, hogy zamatos görög eper eladó és az ára sem volt drága, bár nem néztem, hogy kilós ár e, mégis csak április 9.-e van, no!:-) És mint tudjuk az április szeszélyes, mint én mostanában.
Tegnap azért jó volt, egész nap kint volt Csenge a homokozóba, ami finom meleg volt a napocskától, és csak játszott, csak játszott, még a  gombóc készítés sem csábította be.:-DDD Ma meg? Már volt két hiszti...és ugráltatás..vizet akarok, pisilnem kell, valaki kapcsolja fel a villanyt, kis idő múlva...készvagyoooooooooook....:-)))Ez kell, az kell..Borit AKAROK nézni. Mégis, jobb ma, mint tegnap, ennek örülök.

Kör kérdés: Ti, hogy szoktatok főzni? Káosz lesz a konyhában, vagy mindig elpakoltok mindent főzés közben?

Én akkora kupit tudok csinálni, hogy főzés után, olyan a konyha, mintha egy bomba robbant volna.:-) Cikiznek is miatta mindig...:-D

2014. április 8., kedd

Megint...mindig...

Pont így érzem magam mostanában. Azért is fotóztam le a fát!
Nem lesz egy vidám poszt, aki unja a nyafogásomat, nem baj, ha nem olvassa.

Klasszikus leválási folyamatban vagyunk. Tanulom én is, mint szülő, a folyamatot. Néha vágyom az olyan 5 évvel ezelőtti nagyokra, néha kifejezetten várom, hogy felnőttek legyenek. Komolyan, ez nem vicc. Mesivel a legnehezebb. Már amiket csinál, hát...nem is tudom, persze ez is klasszikus kamasz tünet. Bár olyan tanácstalan vagyok. Mi lenne, ha nem egy biztos családi háttere lenne? Akkor mit csinálna?
Fiúk könnyen megoldják, erővel, azt sem szeretem, és néha ott állok közöttük, hogy fékezzem őket, de elég vicces, ahogy a magasabb Bencének szinte azt mondom, hogy menjen a sarokba. De pár perc múlva lehiggadnak, és megy minden tovább. Mesinél nem, talán mert lány? Napokig hetekig is képes a szobájában lenni, néha gyorsan lejön ennivalóért, szükségletei elintézni, órákig fürödni, közben nyomogatja a telefonját. A hétvége is így telt, se a vasárnapi ebédhez nem jött le, se kirándulni, nem is láttuk. Jó, jó...kamasz, bezárkózik. Oké, de mikor a neten olyanokat irkál, mert ugye egész nap azon van...ami nekem, nekünk nem tetszik, akkor kiakadok. Tegnap este, nem kiabálva, de elvettem a telefonját. Mert hát végül is az nem alanyi jogon jár, mikor megszületnek, nem? Azt valakinek fizetni kell...na ekkor dühös, de nem kicsit, volt, hogy hozzám vágott valamit. Persze ezután nehogy azt higgyétek ő jött bocsánatot kérni. :-(  Sorolhatnám még, a kacifántos dolgokat, nem teszem.

Mindenesetre, az egész kamaszkor engem nagyon letaglózott. Nehéz beleszoknom, nagyon szeretnék túl lenni rajta, pedig gyanítom a neheze hátra van.:-(
Mikor tervezgettem a jövőt, mindig azt hittem Mesivel, majd olyan jó lesz ennyi idősen. Majd sokat beszélgetünk, büszke leszek, hogy ilyen nagy lányom van...hiszen van ilyen nem???
Igazság az tervezni sem merek, semmit sem. Kicsit összetört a szívem. Biztos ilyen lehet mikor megcsalnak valakit, vagy elválnak..nem tudom, eddig soha nem éreztem ezt az érzést! Nagyon rossz!:-)

Persze ott van Csenge, nem is tudom mi lenne velem, ha nem lenne Ő, és Zsolti.

Szeretnék másról is írni, de most elemi erővel élem ezeket  a napokat.  És persze ugyanúgy meg kell csinálni minden, meg is csinálom.
Mai biggyesztés valamilyen leves, lehet bab, és szilvásgombóc...aminek lassan neki is állok, a kis kuktámmal.