Mi kis életünk, kis konyhája, praktikája!

2014. október 24., péntek

Nem vidám, de nem is szomorú...tény!

Mert ugye van, hogy az ember, pontosabban ebben az esetben ÉN, tökéletesen tisztában van, a nagyon, nagyon rossz tulajdonságával.
Soha nem bántam meg a gondolatomat, akár milyen rám vonatkozó ügyben. SOHA!
DE minden nap megbánom, a lereagálásomat. MINDEN EGYES NAP!
Hirtelen, dühből, idegesen, sokszor csapkodva, üvöltve, de értsenek meg már engem is az ügyben. Most éppen lehetne egy konkrét dolog is, lehetne nagy, kicsi...mert minden nap van.
Jól felhúzom magam, majd az ügy nincs megoldva...mindenki tudja miért. Mert a másik is dühös, ideges, ingerült lesz...majd, nem hogy, jól kidühöngtem magam, lecsillapodva, másra koncentrálnék...NEM!
Eszem magam az ÜGYÖN, vagy órákig (jobb esetben), vagy napokig, hetekig, hónapokig, és volt olyan is amit ÉVEKIG!

Pedig pontosan tudom milyen szeretnék lenni ilyenkor. Higgadtan, ránézni a ügy okozójára (mint említettem, nem egy konkrét ember), pillantásommal nyugtázni az "ügyet", majd tenni dolgom tovább, hiszen előbb, utóbb kiderül, hogy ez az "ügy" nekem nem tetszik...vagy rájön az ügy okozója, vagy nem, de az akkor sem fogja megérteni az én ellenvetésemet, vagy más szemszögből látásomat, ha én idegesen, üvöltve, belehajszolom magam, a végtelennek tűnő, ön marcangolós, gyomor ideges, megoldhatatlannak tűnő (ami nem az), ÜGY, megoldásába...csak sokszor nekem lesz rossz, de persze sokszor a környezetemnek is.

Könnyű lenne azt mondani, na majd holnap, figyelj...másképp lesz. És megtenni? Nagyon nehéz. Hiszen nézem az ÜGY másik alanyát is, ha lehiggadok, megértem. De akkor ott, magamat is sajnálom, NAGYON, nem csak az ügyet.

Nem biztos, hogy értitek, lehet, hogy nem is baj.....

2014. október 22., szerda

Igyekszem..:-)

Egy pár hete boldog facebook oldal, tulajdonosa lettem.:-)))
Most ennek a pozitív és negatív hatását fejteném ki rám nézve.

Mai napig csak olyanok jelölnek be, akik kedvesek nekem. Nem esek abba csapdába, hogy megörülök valakinek, és nem is jelez vissza. Mondjuk pont aki ezt tette, jelöld be szinte elsőnek.:-) Ez is érdekes volt a számomra.
A suli miatt csináltam az oldalt, van ennek haszna azt látom. Akit nem ismerek nem jelölöm be, és nem is erősítem meg a jelölését. Ez fontos nekem. Lehet hogy így "csak" 100 ismerősöm lesz. De a felével sem beszéltem az elmúlt 5 évben.
Volt már, hogy nagyon elszomorodtam. Konkrétan mikor megláttam a váci eü-i sulinak a tablóját, és én nem voltam rajta, vagy mikor a 20 éves találkozójuk volt. Pedig azért én is odatartoztam...dehát otthagytam..rossz döntés volt akkor. De ez már 24 éve volt..ez már gombócból is sok, nem évekből. :-)
Csupa jó is van ott.  Látom a kedves blogtársakat, vagy olvasóimat, és ott is jeleznek, nem csak itt. És látom az unokákat, a gyerekeket, a szép képet...a sok inspirálást. Látom, hogy valaki mennyi mindenre használja a fb. És most nem rossz dologra, csupa jóra.
Szóval eddig, azért jó dolgok voltak túlsúlyban.:-)

Mindenkinek szép őszi hosszú hétvégét, az idő rossz, de a kedvetek, kedvünk legyen jó! Én igyekszem.:-)

2014. október 21., kedd

Szösszenet...

Olvasom előbb a földrajzot. Majd kavarom a rántást a levesbe...fröccsen a papírra...én meg kombinálom, milyen szép térkép lett, zsír paca térkép! És így szépen be tudtam magolni a térkép fogalmát...:-DDD

Ja, amúgy nem csodálkozom, hogy fogy az olvasó táborom, elég unalmas vagyok mostanában...:-(

Pedig lélekben ott vagyok, szárnyalok..én vagyok az a nő aki nagyon akar valamit, és véghezviszi!

ah.....

Mert miért rohan ennyire az idő???? Tegnap tovább tanulási szülőin voltam. Jön a hosszú, hosszú folyamat....és, a nagyobbik fiam is középiskolás lesz...
Én meg kerengek mint a búgócsiga. Úgy is érzem magam, mint egy kicentrifugált RONGY! Jó mi? Ma még suli, doga is lesz, mert újraírjuk a föcit,de én nem akarom, nem lehetne az előzőt, gyanítom elkeverte a dogát, azért íratja meg újból mindenkivel. Cél a kettes, hármas...nem tudom rávenni magam a tanulásra ma.
Jön a rossz idő, mi már érezzük, éjjel egytől fent voltam, majd csatlakozott mellém Csenge is, aki nyöszörgött, és nem tudta megmondani, mi baja, hajnal négyig ez ment, majd beájult, alig bírtam reggel oviba indítani.
Ma elmentünk bevásárolnia a hétre, mert holnap szerintem tömeg lesz, hiszen hosszú hétvége jön...egy nap zárva is a bolt...
Fő a bableves, legalább azzal nem kell foglalkozni..teszi a dolgát!:-) Ja de mégis, mehetek zöldséget pucolni....:-D

2014. október 19., vasárnap

Fontos..

Na, ha ennyire "ismertek" már, akkor hozzáteszem, mire jutottam egy sírós este, és egy álmatlan éjszaka után: - ne ragaszkodjak ahhoz, amit igazán szeretnék...egész élet, kompromisszumokból áll.
Általánosítva, lehet az munka helyen, kapcsolatban, családban, barátoknál...

Állandó és visszatérő problémám a kamaszkor. Nem emelek ki egyet sem, hiszen hárman vannak most nekem. Bizton állíthatom, majdnem 17 éve anya vagyok, vagyis 17 éve, mert már pocakosan is anya az ember, nem a babakor a nehéz. Mondjuk minden korszak a maga módján nehéz. De abban a korban olyan sokan, mellette vannak az embernek, segítenek szoptatni, pelenkázni, a dac korszakról is van jó sok információ. Meg amúgy is zabálnivaló az a kisded, mindig minden formában..
És akkor jön a kamaszkor..(jó, kis átmenet után), aztán azt sem tudod mi a jó fenét csináltál évekig?
Minden pocakos anyukának először elmagyaráznám a kamaszkor lényegét, hogy felkészüljön rá! Lehetőleg illusztrálva egy pár igazán kamasz gyermekkel. Nem gonoszságból, de ezek tények.
Én tegnap este rájöttem valami fontosra. Ez már egyedi dolog, nem írom le, talán ha zárt lenne a blog....de nem zárt, így megtartom magamnak azt a FONTOS dolgot, amiben mától megváltozom, ha így sem megy a dolog, akkor....nem tudom!

2014. október 18., szombat

Néha...:-(

Néha olyan rossz...
Mikor itt ülsz a "nagycsalád" közepén..
Mikor úgy érzed, olyan egyedül vagy..
Már több az ősz hajszálad is, mint a nem ősz..és 4-sel kezdődik a születési év számom..
Mikor már akármit csinálsz, csak rossz lehet...és meg is mondják...a végén, mindig én vagyok a hibás...
Mikor nem ölelnek, nem puszilnak...talán szeretnek...de nem mondják...
És akkor én dühös is vagyok, kiabálok, odacsapok néha az asztalra, néha máshova..
Mert a tehetetlenség kihozza belőlem, az oroszlánt, a bikát, majd a "sajnáljonmárvalaki" árva kutyát..
Félek...mondjam mitől?
A következő perctől, a holnaptól, a jövőhéttől, a jövő hónaptól, a jövő évtől.... A JÖVŐTŐL...

Néha futni kellene...hirtelen sokat, messzire, hogy vágyakozzam, hogy vágyakozzanak utánam...

2014. október 17., péntek

2014. október 16., csütörtök

egy kis dopping...:-)

Igérem, nem fogok minden jegyemet leírni, de az egyik mumus, az angol doga,  4-es lett!:-) Én olyan boldog vagyok.:-)))

Mit látok????

Látjátok a számlálót? Az összes oldal megjelenítést???:-O

De szép kerek lesz nemsokára..:-D Köszönöm!!!!!!!

2014. október 15., szerda

Bibibiiii:-)

Na, kinek lett az első érdemjegye 5-ös a gimiben? És KÉMIÁBÓL?:-)))

Jól van, tudom, sokaknak....:-D És nekem is.:-)))))

(Többit jobb, ha nem kapjuk még ki....)