Mi kis életünk, kis konyhája, praktikája!

2014. október 31., péntek

mai nyafi..

Nem jó kimenni ilyenkor (sem) a temetőbe. Pedig 14. alkalommal megyünk ki a temetőbe, hozzá, hozzájuk. Ma mondtam neki hangosan, mert amúgy csak halkan szoktam, hogy idehoztam az unokákat neked, nézd, hogy megnőttek...és öcsém..29 éves lenne már.

Sajnálom, hogy nem látta felnőni az unokáit. És az én ráncaimat, sem számolhatja meg. És a kezem, ami annyira hasonlít az övéhez, egyre foltosabb, de ez annak a jele, hogy megéltem, ezt a kort is. Csak az a baj, hogy nélküle. Sokszor gondolok arra,  milyen kapcsolatunk lenne? Biztos lenne sok súrlódás...de az a láthatatlan kötelék, az ott lenne. Hiszen most is ott van. Míg én élek, ő is él bennem. Ha majd meghalok, akkor hal meg igazán. Hiszen az unokák már nem ismerték...nincs meg a láthatatlan kötelék közöttük. Hiányzik, közben itt van bennem...

És nem lett ma jobb a kis betegünk, sőt sokkal, sokkal rosszabbul van. Délutánig nem volt semmi különösebb, el is indultunk a temetőbe. Fázott, pedig ő, aki mindig vetkőzik. Nem volt lázas, többször mértem. Doktornéni azt mondta, legyengült az immunrendszere, de ennyire? Hazajöttünk egyre bújósabb volt, és már a szeme is piros, mind a kettő, majd váladékozni kezdett!:-( Tehát kötőhártya gyulladás is...és tele pöttyel, ami viszket neki. Adom a Fenistil cseppet, mentolos hintő port is szórtam a pöttyökre. Nem a rázó keverék a "divat" már..jó mi? Tízen valahány évvel ezelőtt "divat" volt? Akkor ezzel az erővel oltassuk be ma a gyereket mindennel, majd 10 év múlva nem lesz "divat"...Na jó ebbe nem megyek most bele.
És a cseppektől fáradt. Ma éppen kibírta a mesét, már toporgott az ágya mellett Csenge, hogy aludna. Öt perc és horkolt. Á, nem vagyok boldog, mindig ezt vártam...de így? Vissza akarom kapni, a fél órát mesét kérő, dumaládát!

2014. október 30., csütörtök

Ezen is túlesünk..

Drága kicsi csillagomat utolérte, az a jó kis gyermek betegség, csupa pötty. Bizony, bizony..bárányhimlő. Tegnap sokat köhögött, néha meleg volt a kis teste, néha nem. De este, mikor mentem aludni, furcsán vette a levegőt, szaporán nagyon. Akkor már tudtam, lázas. Az is volt, megölelgettem, beraktam az ágyunkba. Adtam neki láz csillapítót. Csak úgy tüzelt.:-( Hatott a gyógyszer, aludt is egy kicsit, de mire lement a láza, forgolódott csak, vissza kérezkedett az ágyába. Reggelig békésen aludt. Gondoltam, a nátha miatt volt lázas. De reggel gyorsan mesélte nekem, hogy a hasán két pötty van. Majd estére számtalan. Néha már viszket is.:-( És még csak most jön a java...
Egyszerre volt a  három nagyobb is benne, tudom, pár nap és jobb lesz.

Érdekes ez a blog írás...szeretem. Nagyon szeretem, sosem írtam, nyögve, hogy KELL írnom, jó írni..még ha néhanapján a "semmit" írom..
Ebben is felnőttem, nem nézem a "szomszéd fűjét". Ez az enyém, az én gondolatom...azt nem veheti el senki.
Pedig mióta írom, mennyi mindenen átmentem?? Hajaj, de még mennyi mindenen át fogok menni...:-))))) Jól van ez így, nagyon jól.

2014. október 29., szerda

Mert akkor..

Van mikor eljut az ember olyan pontra, hogy megnyugszik a lelke, egy időre. Mikor elfogadja ami van, mikor próbál támasz lenni, és erőt gyűjteni, a következő feladathoz. Mert jó..mert nem tudod mitől, de jó, jobb. És akkor próbálni kell, azt élvezni, ami van, úgy ahogy van.

Írni akartam a felháborodásról, ami most "megviseli" az országot. Nem írok, demokrácia van, mindenki eldönti miért harcol, vagy tüntet.
 Én ma már megkaptam, hogy "stréber vagyok", mert beleástam magam a Római birodalomban, próbáltam beleélni magam az akkori életbe. Biztos plebejus lennék...:-) Nem sok jogom lenne, viszont két katonának való fiút szültem már, azt elismernék, ennyi jogom lenne..:-)
Én ma a múltban éltem. Közben persze főztem isteni finom gomba levest, krumplis lángost is sütöttem. Meg mostam, vasaltam..És a kis köhögősemet szeretgettem, hagy legyek már én is beteg;-)

2014. október 28., kedd

Jó!:-)

Írtam már, hogy szeretek veletek "beszélgetni"?:-)
Igen, végül is, majdnem minden a zárt blog ellen szól, most.

Telik az őszi szünet, pihenéssel, tanulással, eseményekkel.
Írtam már, hogy Zsolti beépítette a teraszt? Annyi mindent csinált itthon, a teraszt belaktuk, azt hiszem, főleg télen, nagyon, nagyon jó lesz.

Mennyire szerencsés is vagyok, még ha néha nagyon, nagyon nehéz... De arra gondolok, kinek könnyű? Az a baj, hogy sokszor túlkombinálom a dolgokat. De ennyit erről...ma csupa pozitív dolgot fogadok magamba.

És nem keseredek el, hogy töriből rengeteg anyagot kellene megtanulni..és angolt is, és irodalmat...és nyelvtan doga is lesz...nem baj, a tudás, hatalom! Ugye?:-)

Közben főzök, sütök.. ma milánói lesz, és sütök kráter szeletet. Tegnap kaptam a receptet.
Szép őszi napot Nektek is!



2014. október 27., hétfő

?

Köszönöm a véleményeteket!
Gondolkozom még a zárt blogon.
Lehet, azon is múlik majd, hogy mennyien jelentkeznétek...
Ami ellene szól, azok a kedves zugolvasók. Mert biztos én is zugolvasok blogokat...;-)

2014. október 26., vasárnap

szerintetek????

Akinek zárt blogja van, nem bánta meg, hogy bezárta? Pár napja gondolkozom rajta...

2014. október 24., péntek

Nem vidám, de nem is szomorú...tény!

Mert ugye van, hogy az ember, pontosabban ebben az esetben ÉN, tökéletesen tisztában van, a nagyon, nagyon rossz tulajdonságával.
Soha nem bántam meg a gondolatomat, akár milyen rám vonatkozó ügyben. SOHA!
DE minden nap megbánom, a lereagálásomat. MINDEN EGYES NAP!
Hirtelen, dühből, idegesen, sokszor csapkodva, üvöltve, de értsenek meg már engem is az ügyben. Most éppen lehetne egy konkrét dolog is, lehetne nagy, kicsi...mert minden nap van.
Jól felhúzom magam, majd az ügy nincs megoldva...mindenki tudja miért. Mert a másik is dühös, ideges, ingerült lesz...majd, nem hogy, jól kidühöngtem magam, lecsillapodva, másra koncentrálnék...NEM!
Eszem magam az ÜGYÖN, vagy órákig (jobb esetben), vagy napokig, hetekig, hónapokig, és volt olyan is amit ÉVEKIG!

Pedig pontosan tudom milyen szeretnék lenni ilyenkor. Higgadtan, ránézni a ügy okozójára (mint említettem, nem egy konkrét ember), pillantásommal nyugtázni az "ügyet", majd tenni dolgom tovább, hiszen előbb, utóbb kiderül, hogy ez az "ügy" nekem nem tetszik...vagy rájön az ügy okozója, vagy nem, de az akkor sem fogja megérteni az én ellenvetésemet, vagy más szemszögből látásomat, ha én idegesen, üvöltve, belehajszolom magam, a végtelennek tűnő, ön marcangolós, gyomor ideges, megoldhatatlannak tűnő (ami nem az), ÜGY, megoldásába...csak sokszor nekem lesz rossz, de persze sokszor a környezetemnek is.

Könnyű lenne azt mondani, na majd holnap, figyelj...másképp lesz. És megtenni? Nagyon nehéz. Hiszen nézem az ÜGY másik alanyát is, ha lehiggadok, megértem. De akkor ott, magamat is sajnálom, NAGYON, nem csak az ügyet.

Nem biztos, hogy értitek, lehet, hogy nem is baj.....

2014. október 22., szerda

Igyekszem..:-)

Egy pár hete boldog facebook oldal, tulajdonosa lettem.:-)))
Most ennek a pozitív és negatív hatását fejteném ki rám nézve.

Mai napig csak olyanok jelölnek be, akik kedvesek nekem. Nem esek abba csapdába, hogy megörülök valakinek, és nem is jelez vissza. Mondjuk pont aki ezt tette, jelöld be szinte elsőnek.:-) Ez is érdekes volt a számomra.
A suli miatt csináltam az oldalt, van ennek haszna azt látom. Akit nem ismerek nem jelölöm be, és nem is erősítem meg a jelölését. Ez fontos nekem. Lehet hogy így "csak" 100 ismerősöm lesz. De a felével sem beszéltem az elmúlt 5 évben.
Volt már, hogy nagyon elszomorodtam. Konkrétan mikor megláttam a váci eü-i sulinak a tablóját, és én nem voltam rajta, vagy mikor a 20 éves találkozójuk volt. Pedig azért én is odatartoztam...dehát otthagytam..rossz döntés volt akkor. De ez már 24 éve volt..ez már gombócból is sok, nem évekből. :-)
Csupa jó is van ott.  Látom a kedves blogtársakat, vagy olvasóimat, és ott is jeleznek, nem csak itt. És látom az unokákat, a gyerekeket, a szép képet...a sok inspirálást. Látom, hogy valaki mennyi mindenre használja a fb. És most nem rossz dologra, csupa jóra.
Szóval eddig, azért jó dolgok voltak túlsúlyban.:-)

Mindenkinek szép őszi hosszú hétvégét, az idő rossz, de a kedvetek, kedvünk legyen jó! Én igyekszem.:-)

2014. október 21., kedd

Szösszenet...

Olvasom előbb a földrajzot. Majd kavarom a rántást a levesbe...fröccsen a papírra...én meg kombinálom, milyen szép térkép lett, zsír paca térkép! És így szépen be tudtam magolni a térkép fogalmát...:-DDD

Ja, amúgy nem csodálkozom, hogy fogy az olvasó táborom, elég unalmas vagyok mostanában...:-(

Pedig lélekben ott vagyok, szárnyalok..én vagyok az a nő aki nagyon akar valamit, és véghezviszi!

ah.....

Mert miért rohan ennyire az idő???? Tegnap tovább tanulási szülőin voltam. Jön a hosszú, hosszú folyamat....és, a nagyobbik fiam is középiskolás lesz...
Én meg kerengek mint a búgócsiga. Úgy is érzem magam, mint egy kicentrifugált RONGY! Jó mi? Ma még suli, doga is lesz, mert újraírjuk a föcit,de én nem akarom, nem lehetne az előzőt, gyanítom elkeverte a dogát, azért íratja meg újból mindenkivel. Cél a kettes, hármas...nem tudom rávenni magam a tanulásra ma.
Jön a rossz idő, mi már érezzük, éjjel egytől fent voltam, majd csatlakozott mellém Csenge is, aki nyöszörgött, és nem tudta megmondani, mi baja, hajnal négyig ez ment, majd beájult, alig bírtam reggel oviba indítani.
Ma elmentünk bevásárolnia a hétre, mert holnap szerintem tömeg lesz, hiszen hosszú hétvége jön...egy nap zárva is a bolt...
Fő a bableves, legalább azzal nem kell foglalkozni..teszi a dolgát!:-) Ja de mégis, mehetek zöldséget pucolni....:-D