2013. december 27., péntek

Randiztunk;-)

Szóval a mai nap! Felkeltünk, viszonylag későn. Nagyok aludtak, Csenge édesen játszott a nyuszival az ágyában, míg én magamhoz térve felkeltem, háromnegyed nyolckor!:-) Bizony, ilyen későn, jó is lenne...ha nem lennék náthás...de mindegy, nem is ez a lényeg!
Felkeltünk, kávéztunk, de éreztem, hogy van valami a levegőben..Nem rossz dolog, de éreztem, hogy Zsolti is és én is egyre gondolunk. Gyerekek meg kérdezték, mikor mentek a fürdőbe? Meddig lesztek? HÁÁÁÁÁÁT, majd indulunk, én elkezdtem tojást sütni reggelire, majd elkezdtünk beszélgetni, hogy hát izé, én nem szeretnék menni nagyon a  strandra, mert mennyien vannak, és a szaunában hallgathatnánk más búját baját...és a kedvünkért nem ürítik ki a strandot...:-DDD Nézzünk inkább a konyhába lámpát, csak KETTEN!:-) Hahahaha akkor már menjünk be tejért kenyérért a boltba, majd szaladjunk haza ebédelni, utána viszont, háromkor, mikor már minden tepsit fényesre pucoltam, de csak zavart a kosz a sarokban, szólt Zsolti ideje elindulni, ugyancsak KETTESBEN a városba. Hú de jó volt!!! Elindultunk kéz a kézben...Zsolti pipázott én meg lépkedtem mellette, nem kellett senkit sem terelni, vagy visszahívni, vagy megfogni...nem, nem, csak ketten! Kis idő múlva, egy ismerős anyuka, családjával jön szembe. Mosolyog, majd megszólal, gyerekek nélkül vagyunk????:-DDD Igen, igen...micsoda szabadság, csak akkor szorult a szívem össze, ha hasonszőrű kismuki jött szembe velem..(de csak egy kicsit ám!)...mint Csenge!:-)
Nagyot sétáltunk, de nem volt kedvünk beülni a Szamosba, így vettünk egy isteni forralt bort, meg sült krumplit, és igen, csak KETTEN megettük!:-))))Majd hazasétáltunk, és beszéltünk, beszéltünk, és senki nem szólt bele...senki!:-)))
Na ez a rövid története a mai randinknak, tipikusan olyan volt, mint MI!:-)

2013. december 26., csütörtök

csillagszórós...

Mindenkinél jártam, bekopogtam, olvastam, mondtam is sok mindent...írni nincs időm. De nem baj, tudom megértitek!:-)
Remélem mindenhol csillag szóró illatos, éneklős, gyertyás, sütizős, evős, ívós, beszélgetős, nevetgetős..karácsony volt.
Nekem... már ha kérdeznétek, ilyen volt! Eleje kicsit feszült, meg náthás, (soha nem lesz jobb, csak rosszabb???)
Bár nem tudom miért várom, hogy valaki kérdezze? Itt legalább leírom. Isteni bejglit sütöttem, nagyon finomakat ettünk, ittunk...beszélgettünk, gyerekek örültek, akkor én is, Zsoltival örültünk, így akkor én is...Holnap meg, tatadam...Zsoltival leszek pár órát KETTESBEN! Ez az én karácsonyi ajándékom neki.:-) Van egy két ötletem, kitaláljuk melyik legyen. Volt olyan ötletem, hogy mennyünk kirándulni, sok forralt borral. Vagy valamilyen kiállításra, vagy Leányfalura áztatni magunkat. Szerintem utóbbi lesz.:-))))) Kíváncsi leszek.:-))) Mármint mi lesz itthon, és mi hogy tudunk lazulni?:-)

Pihenjetek sokat! Egyetek sokat, vagy amennyi jólesik..;-) Beszélgessetek sokat, nevessetek sokat!:-)
 

2013. december 23., hétfő

Áldott, Békés Ünnepet!

Áldott Karácsonyi ünnepet kívánok mindenkinek, aki erre jár!:-)
(kép:internet)

2013. december 22., vasárnap

Sütünk, főzünk...:-)

Tegnap megsütöttem három rúd mákos és három rúd diós bejglit! Ilyenkor nagy sikere van, és kicsit ráhangol az ünnepre. Szerénytelenségből mondom, most is isteni lett! Nem is bizonyítja jobban, mint ahogy kivettem a tepsit a sütőből, már kérte Dávid hagy vágjon belőle, tört még a tészta mert meleg volt, de nagyon ízlett neki.:-) Nemsokára lefényképezem és megmutatom nektek!
Ma sült túró tortát is sütök, mert jönnek vendégek délután. Megfőzzük a bográcsban a halászlét, mert vinni is visznek majd belőle barátaink.  Hétfőn meg a lapos sütiket csinálom meg, úgy mint vagy a hatlapost, vagy margarinkát. Utóbbira szavaztak, így akkor csak hat lapot kell sütnöm, majd vanília krém, csoki krém, és a tetejére csokimáz kerül, ennek is kell állni, hogy megpuhuljon. És akkor már itt háttérbe kerül a bejgli, legalábbis a gyerekeknél...:-D

Viszonylag nyugi volt tegnap, és ez nagyon jó volt! Mosni, vasalni folyamatosan kell, és mosogatni, de beosszuk, és így könnyebb. Ma már nem lesz napsütés???? Hát ez van...gyerekek mennek korcsolyázni..


Nem kevés benne a töltelék.:-)))

Olíva olajban mindenféle sajt, fokhagyma, bors zöldfűszerek.,

Remélem ízleni fog az ajándékozott neki!

Bónusz kép, duma közben...:-)))

2013. december 20., péntek

Jó készülődést!:-)

Hideg van, sötét, olyan igazán téli. Hó nem lesz, de ugye azt nem tudunk csinálni, csak hangulatot. Azt próbálok, pedig bevallom, még hangolódnom kell az Ünnepre. Talán majd ha Zsolti is itthon lesz, és szürcsölhetjük együtt a diólikőrt, akkor lesz! Mert szeretném, hogy legyen!
Amúgy minden nap készítettem, készítettünk valamit. Gondoltam majd megmutatom a másik blogban, de nem jött össze. Köhögés még tart, és a nyakam is fáj, olyan mintha meghúzódott volna, és begyulladt. Kegyetlenül fáj, most épp nem, bevettem fájdalom csillapítót. Köszönöm a testem jelzését, megértettem, nem idegeskedem tovább. Hiszen minden megoldódik, már nem sípol a régi tévé, megcsinálták az újat ami öt éves "új", az utolsó pillanatban jó pénzért, de megvan...Diót meg kell még pucolni, csak a fele van meg. És nagy valószínűséggel, ahogy számoltuk kevés lesz a hal, kértek a barátaink is halászlét, meg eszünk is belőle vasárnap...na mindegy ezek édes terhek..
Tehát készült már a konyhában, vegyes sajtok, szép üvegben, olíva olajban, zöld fűszerrel ajándékba, csokit is öntöttük, majd Mesi sütött mézeskalácsot az iskolába. Tegnap meg sütöttem püspökkenyeret Zsolti munkahelyére, aszalt szilva is ment bele, ami eddig szilva pálinkába pihent!;-) Finom lett nagyon.:-)
Eddig is zajlott az élet, de ezután igazán fog. Nem baj, jó lesz ez így. Biztos kevesebbet leszek, de próbálok azért jönni.
Jó készülődést, mindenki pihenjen is azért, mert bár hamar eltelt ez az év, de nem volt könnyű, és igazán kell az erő, jövőre is!:-)



2013. december 19., csütörtök

Vannak furcsaságok, de inkább nekem...:-)

Az is furcsa nekem, mostanában jöttem rá, hogy ilyen nagyok a gyerekek. Az is furcsa, hogy Csenge már három éves, hiszen most született de tényleg...Teljesen más most, mint pár hónapja, zsiványabb, cserfesebb! De maradt a bújós szeretet gombócunk.
És akkor hazajönnek a nagyobbacska gyerekek. Hogy Bence nagyobb mint én...és az ereje, mint egy bivalyé, amit próbál kordába tartani, és nagyobb a lába apjánál, és pattanásos, és foci után, igazán "fiúszagúak", :-) És már nem legóznak, kocsiznak, és ha fociznak is, akkor csak a nagy csattanás ami a falon (jó esetben) landol,  a lényeg. És már ha együtt vannak a gyerekek, nagy a tömeg, mert nagyok, és furcsa, hiszen nemrégen (de tényleg) öltöztettem őket overálba, sorba sorba..és mentünk az oviba. És akkor már a 16 évesnek barátja van, és már nem az én kezemet fogja, mikor megyünk át az úton! Komolyan nem hibbantam meg, mert tisztába vagyok vele, hogy felnőnek, és ez lesz, csak nem készültem fel rá!:-)))) Mert én még azt a képet nézem, ahol az oviban vannak kézen fogva a képen, vagy jönnek le az alvásból karácsonykor, és Mesi csak beszél, beszél...majd megszólal a két ujját szopó Bence, hogy "umba", és Dávid fapofán odamegy a kanapéra, és csodálkozik mit keres itt ez a karácsonyfa? :-DDD

Bencéék karácsonyi műsora: Egy anyuka, a lányával, odakeveredik mellénk, én Csengének mondom, kicsit halkabban legyen, ne futkározzon. Anyuka éppen sütit evett, közben mosolyogva mondja; ugyan már, hagy futkározzon...Jól van, futkározzon akkor. Majd csak úgy kérdi, rám sem nézve, ketten vannak? Én nézek magam elé, majd Bencére, -nem, közlöm, és zárnám a beszélgetést. De anyuka tovább...és Bence a legnagyobb? -megint, - nem, a válaszom. Négyen vannak, 16, 13, 12 és 3 évesek. Nééééééééééééégyen? Így az anyuka. Igen, négyen, válaszolom. Majd csóválja a fejét az anyuka, és csak úgy mormolja maga elé...nekem a három is sok! Én nézek az anyukára, kicsit megdöbbenve, kicsit furcsán, és mosolyogva elköszönök tőle...
Mikor lesz az, ha mondom hányan vannak a gyerekeim, nem egy megdöbbent arcot fogok látni???:-DDDD

2013. december 18., szerda

És Ti mire???

Tegnap Dominika kérdezte a blogjában, ki mit szeretne magának a fa alatt.
Gyorsan elgondolkodtam...Szerintem mindannyiunk, akik már nem vagyunk gyerekek, így vagyunk ezzel. Már nincs lista, vagy a kedvenc játékunk, vagy a vágyott ajándék. Mert hát, ahol gyerek(ek) vannak, ott ő(k) az első(k), és mindig azon jár az agyunk, hogy meglepjük őket. Majd a párunkat, család tagokat, barátokat..persze senki nem kér semmit, és határozottak megbeszéljük nem ajándékozunk, de én, ha csak a kedvenc teáját adom, annak is örülök, mert adni szeretek. De az nem lenne igaz, hogy kapni nem, sajnos Zsoltin kívül, nem nagyon ismernek, pedig ha tudnák milyen apróságnak is tudok örülni..de mindegy, nem is ez a lényeg, hanem elgondolkodtam minek is örülnék, úgy igazán..Azután meg lett a nagyon vágyott dolog...Két nap Zsoltival. Mindegy, hogy hol, csak KETTESBEN.
Ez különben annyira lehetetlen kívánság, mint gyerekkoromban. Akkor annyira vágytam egy babára, és nem kaptam meg évekig, majd mikor megkaptam már nagylány voltam, nem babáztam. Vagy a walkmanre, ami olyan szenzáció volt, hogy mentem az utcán, és a fülembe üvöltött a Michael Jackson, hát annál nincs is jobb, gondoltam tiniként, csak egy baj volt, az unokatesómé volt, én csak ácsingóztam rá...
Na ezzel az ajándékkal is így vagyok, csak szeretném, de nagyon....

És ti? Mire vágytok nagyon????:-)

2013. december 17., kedd

Vicces vagy szomorú?

Inkább az utóbbi! Bence hatodikos, osztály karácsonyi műsor volt. Hatodikban...mondjuk, ha nagyon összetartó jó fej osztály, még jó is lehet(ne), de nem erről híres sajnos, sőt...negyedik évvégén, szétbontották a három osztály, majd turmixoltak kettőt belőle. Na igen, itt vége is lett, a jó kis osztálynak. Ofőjük nem valami belevaló, de van ilyen. Semmi osztály program, semmi, szó szerint, míg más osztály minden pénteken, biciklizni, kirándulni, korcsolyázni jár, ők másfél éve a kötelező évvégi kirándulást leszámítva, ami annyira jól sikerült, hogy a budapesti plázába kötöttek ki... nem voltak sehol. 26-os osztály létszámból, 10-en szerepeltek, benne Bence is , gyertyát kellett elfújnia. (ezt is meg kell csinálni, nem volt kötelező szerepelni) Naaaaaaaaagyon lelkesen készült az osztály( nem igazán), így fél ötkor kezdődött a műsor, 40-ig vártak, hátha befutnak a lemaradtak, mi ötvenre értünk oda, Bence azt hitte ötkor kezdődik, már sütiztek, vége volt a műsornak. Na sokról nem maradtunk le ezek szerint! Kiraktam a sütit azért, ha már itt voltunk, és Katival beszélgettünk, majd hazajöttünk...ült egy pár szülő, ki klikkesedve, régi ismeretség, ki magányosan, gyerekek, meg már nagyon unva a dolgot...olyan szomorú volt...arra gondoltam, milyen aranyosak voltak, mikor betlehemest adtak elő alsóban..milyen szép volt, vagy mikor Mesiék a Gyufa árus lányt, és végig pityeregtem, és most??? Ez van, szerintem most éppen elég lett volna az osztályban ajándékozni, és sütizni, szülők már nem kellettek ide..


És mivel nem jöttetek, hiába hívtalak benneteket;-), takarítottam ma, konyhát, a tálalót, akkor elmosogattam az üvegpoharakat, a csecsebecséket, na az van sok..:-)
Biggyesztés: bab leves!:-) 

2013. december 16., hétfő

Hehe...

Minden beszerezve, csak a friss ennivaló hiányzik. Fenyőfa gyönyörű, ajándékok becsomagolásra várnak, a mélyhűtőben a finomságok!
Csak...két hete köhögök...az amúgy is nagyon fityfirity vagyok, de ez azt a kicsi erőmet is elveszi..
Úgyhogy szeretettel látok mindenkit, aki nagy takarítani akar (folyamatosan) vagy mosni, teregetni vasalni, pakolni (folyamatosan), főzni(majdnem folyamatosan), vagy sütni (azt is majdnem folyamatosan) szeretne.:-)
Hehe, azért néha el tudnám viselni, hogy csettintek egyet és rend van, meg főt kaja. Jól van tudom, máshol sem kolbászból van a kerítés...:-D

És igen, ha panaszkodok, akkor most azt is leírom, vasárnap beszélgettünk a nagylányunkkal, és igen, jól kibeszéltük magunkat...most türelmesnek kell lennünk...de szép Advent harmadik vasárnap volt!:-)

És találkozunk rég nem látott barátokkal majd, az ünnepek előtt, és közben is...ennek nagyon örülök! De annak is, hogy lesznek üresjárat napok, amikor majd jót fogunk punnyadni, de tényleg!(hogyiskellazt?)

2013. december 13., péntek

Még egy gondolat...

Na igen, mondhatni túljutottam rajta. De a tegnap esti beszélgetés Zsoltival rávilágított, hogy azért csak elnyomtam magamban azt a furi érzést, amit a kamszság okoz. Mert mindent megtennék annak érdekében, hogy ne így legyen...öt nap telt el azóta, mióta kiborult a bili. Mi, én,  azt hittem, kedden, legkésőbb szerdán, már közelítünk a megoldás felé. De nem, ma sem, és jön a hétvége...Na de azért őszinte leszek, az az érzés is én vagyok, aki túlnéz ezeken a nehézségeken, és koncentráltan figyelek, másokra, akik ezt meghálálják....ők is lesznek kamaszok, sőt néha már most is azok, de valahogy könnyebb. Jobban belátnak dolgokat, önzetlenebbek, segítőkészebbek. És igen, a kamaszkorban hatványozottabban kijönnek a gyerekkori rossz szokások. Pl. hiába szerettem volna, mikor csak terveztük 16 évvel ezelőtt a családot, majd olyan kislányt, aki copfos, mosolygós, szeretős, szerethetős, elfogadó, családcentrikus....pici korban láttuk nem ilyen...de mindegyikre írhatnék ilyet....és persze azt is tudom, amit elképzelsz, nem úgy lesz, hiszen mi sem vagyunk anyukánk, apukánk...legalábbis egy ideig, azután látjuk, ugyan azt csináljuk mint ők, ennyi idősen...:-)))
Zsolti mondata tegnap megint kicsit igaz volt; építesz 16 évig egy házat, majd összedől, hát ja, lehet újra építeni, de már nem lesz a régi.
Amúgy nem kell megijedni, nem mindenkinek nehéz megélni a kamaszkort!:-)

De most lehet panaszkodni a kamasznak, hogy egyedül van, a családjára sem számíthat..és az ugyanilyen kamaszok, akik éppen jóba vannak a szüleikkel, sajnálják szegény kamaszt, hogy milyen rossz lehet EGYEDÜL! De eddig is egyedül volt, ő így szeret lenni, most amúgy is....hiába a nagycsalád!

Nővéremmel beszélgetve, mondja;de kívülről olyan összetartó családnak "tűntök"....tényleg? Mert erre törekszünk, mert így szeretnénk. Ha valaki meg nem akar ide tartozni, akkor sajnos a fejemen pöröghetek, akkor sem lesz máshogy...erre is rájöttem a napokban.
Ilyenkor megcsapja a szele annak a bölcs mondásnak, a gyermeket csak kölcsönbe kapod! De ez így van....és a szeretettel nincs baj, én most is nagyon szeretem mindet, és az életem végéig így lesz! Hiszen tudjátok Ti is ezt az érzést....:-))))

2013. december 12., csütörtök

Köszönöm!

Ezt azért nem hagyhatom szó nélkül...
Tegnap mikor ismételten nyafogtam, inkább magamnak (gondoltam én), tettem fel a kérdéseket, amikor sorra jött tőletek a biztatás. Megdöbbentem, nem rossz érzéstől, hanem olyan jó érzéstől! Tényleg? Most komolyan, ennyi szeretetet kapok Tőletek? Még mindig egy rossz szó sincs majdnem négy éve? "hogy ennek semmi sem jó, pedig micsoda jó dolga van otthon, a melegben, gyönyörű nagy családdal, szerető férjjel...ésatöbbi.."
Nem tudom leírni mit érzek, éreztem, miközben olvastam amit írtatok! Pedig ebben a rohanó világban, leírni egy hozzászólást, megfogalmazni, arra gondolni, akinek írod, nagy dolog, sokszor én is csak olvasok, mire írnék, már....(kevés idő, valami zsizsegés mindig van)

Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyi erőt adtok nekem. Nem nagy szavak ezek, ezek így vannak!!!!!!Köszönöm!

2013. december 11., szerda

Csak úgy...

...elgondolkodtam, lassan négy év után...ma, mikor a "katapult" gombot keresetem az alkalmazások között. Értsd, hogyan lehetne a blogot szüneteltetni? Bezárni, meghívóssá tenni, nem akarom, nem a nyilvánossággal van bajom. Vagy csak úgy nem írni? Vagy csak úgy nem írni, és majd valamikor, hetek, hónapok múlva újra írni? Vagy mi legyen sok emlékkel? A sok kedves emberrel akiket megismertem? Akik mindig segítettek? Akik itt vannak, még akkor is ha nem írnak nekem?

Nem tudom mit csináljak...utálok már nyavalyogni, utálok már minden bajomat...utálom, hogy állandóan nyafogok, utálom, hogy ezek vannak velem. Miközben olvasok olyanokat, ami miatt szégyellem magam, hogy miért vagyok ideges, hogy most is mint mindig, romhalmaz közepén ülök, és megy a mosógép, és Csenge azt nem viseli el, ha a fürdőbe megyek.. mosogatni kellene. Jönnek  nagyok, nyüzsi lesz, én meg csak öt percet kérek....csak öt percet...és utálom, hogy megint haragszanak ránk, vagy nem is jelentkeznek...és akkor megint utálok mindent! És látjátok? Megint egyfolytában nyafogok....Akkor minek is ?????

Tudok én változni...

Azért rájöttem, én, a nagy földhözragadt, tudok ám változni, ha nagyon akarok. Nem ez az első év, tavaly biztosan volt amit Webáruházban vásároltunk karácsonyi ajándékot. És idén is, milyen kényelmes, kattintgatok ide oda, kiválasztom, kalkulálok, pár pötyögés, gyors válasz email, majd egy kedves, személyes telefon, majd újabb email, másnap időben jön a futár, szakszerű csomagolás, még ajándék kupon, és "valami" is mellé. Én válasz email írok, hogy megérkezett az árú, és köszönöm, meg Boldog Karácsonyt kívánok, gyors vissza levelezés, mondjuk itt azért érzem, hogy ez nem "szokás", de azt is érzem, örülnek a pár kedves szónak. :-) És már meg is van amit szeretnék, itthonról. Nem rossz ez, ennek szerintem van jövője, vagy már múltja is, de tudjátok, én a földhöz ragadt!:-)))))

És a tegnapi mélázásom, miért eszik a magyar ember kevés halat? Mert nincs? Vagy drága? Vagy rossz?  Ez azért érdekes! Városunkban bedobtak egy cetlit, hogy Halbolt nyílt. De csak decemberben, és májusban???? Nekünk jó, van pecásunk, bár fogast, pisztrángot, lazacot, sajnos pontyot sem sokat fog! Ti sok halat esztek? Persze mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha tenger mellett laknánk!:-)

Mai biggyesztés; csilis baba(hehe:-) bab) lesz, reggel Dávid: juhéjjj!:-))))

2013. december 10., kedd

Ide nekem...

Miután tegnap tudatosult bennem, hogy változás van, jobban aludtam. Csenge nem, napok óta vagy sírdogál egy kicsit az éjjel, vagy sikítva kel fel, és kiabálja; anya, anya...
Haladni kell, menni az idővel...tudatosult bennem, hogy két hét és itt a karácsony. Jó most az előzmények miatt, van a torkomban egy gombóc, de azért a többieknek, meg magunknak csak ez lesz 2013 karácsonya, és ezt ugye nem tudom megismételni. Igen is jó lesz! Mert annak kell lennie! Csak ne látnám Zsoltin, hogy neki is mennyire fáj, a családon belüli szakadást...amit igen tudok...így kell lennie, mert ez az élet rendje....stb.
Na szóval, nem panaszkodom, elfogadom!

Tervezem azért mi lesz a menü, a süti! Hagyományosan Bence készíti a tiramisut, Dávid a kókusz golyót. Én bejglit, és lesz majd hatlapos. Majd beosszuk mikor mi legyen. Főzni, halászlé az biztos lesz, Zsolti már megcsinálta az alapot. Balint is megsütjük, azt a Bence fogta. Zsolti lazacot enne, én pisztrángot, de az most volt a hétvégén, így lazac lesz.:-) Még az ünnepek alatt, kacsa combot szeretnék sütni. Nem jön senki hozzánk, talán Katiék, de szerintem az még ünnepek előtt lesz. Majd egy nap anyósomékhoz megyünk ebédre, majd lejönnek megnézik a fát, itt is ajándék bontás, és talán, ha addig a megnyugszik sogórnőm,  felmegyünk hozzájuk, megnézni az ő fájukat.

Ide nekem, az erdő széli kis házikó kulcsát....;-) Csak annak kell jönnie velünk, aki nagyon szeretne...telefon nincs, csak vezetékes, így valami mással kell elütni az időt.:-D Én feltalálnám magam, az tuti!!!!

2013. december 9., hétfő

PONT!

Nagyon nehéz megélni, hogy egy kis darabod itt hagy, hátat fordít, falat épít maga elé. Majd bízol benne, hogy valamikor visszatalál, de soha nem lesz már az AKI volt, már soha nem lesz az AMI volt! Erre most jöttem rá, vége a harcnak, vége annak amire vágytál, amit REMÉLTÉL. Kicsit meghalt a szívem, de fel kell állnom, mert még négy szem pár néz rám, és várja a támaszt, a segítséget. Nem hagyhatom el magam, még ha közel is álltam, állok hozzá. Így folytatni kell, nem lehet feladni, bízni remélni....kutya nehéz!

De most arra kell fordulnom, aki nyújtja a kezét, a szívét...és elfogadni azt van ami van!
Elfogadni,hogy most már nem lesz soha az, hogy együtt valamit akarjunk mind a hatan...hogy soha nem lesz az, mikor érzem, tudom, mit csinál éppen akkor, mikor nem vagyok vele. Bízok, remélek, és ha nem úgy lesz, azt is el kell fogadnom!
Csak fáj, piszkosul, hogy el jött ez az idő, pedig tudtam, hogy el fog jönni, mégis olyan hamar itt van, nem voltam még felkészülve rá..fel lehet erre készülni?
Nem vagyok szomorú, csak másképp kell hozzá állnom a dolgokhoz, mert nem lehet emészteni magam, a hátra levő életemben. Új szakasz jön, és ezt el kell fogadnunk.

Akkor lássunk neki....

Isten Éltessen!

Hivatalosan 14óra 35 perckor!

2013. december 7., szombat

Korral jár...

..., hogy én minden este, csak nézek ki a fejemből, annyira le vagyok amortizálva?:-)
Reggel fél hét és hét között, mosolyogva ébred a "hurrikán" majd kezdődik, a kérek ezt, kérek azt..(az jobb, mint az akarom..) Majd kezdi folyamatosan leépíteni a lakást..először egy párna, kettő, majd sátor építés, és az összes párna a lakásban eltűnik, még az étkező székről is, majd a plédek...mind! Majd a mikulás csomag tartalma mindenhol, de legfőképp a kanapén. Majd a mogyoró héj, közben megy a mese, de nem nézi, mert beszél, FOLYAMATOSAN...és közben ölembe, hátamra mászás, kávé ölemben landol. Én megyek föl beágyazni, két másodperc jön utánam, ha a konyhába megyek, jön...és folyamatosan énekel, és táncol, de legfőképpen jár a szája. És akarok...de nem, mert mond kérekszépen, akkor azt hallgatom...mert most inni, enni, csokiiiiiitakarooooooooooook...és pisilnem is kell, és megint enni inni, pisilni...:-) És ha ketten vagyunk, kettőnket nyúz ezzel. És van mikor a legszebb pillanat az estében, mikor fél nyolc után megyünk aludni, mese, csillagnézés után, cakát anya...búcsúzás...és annyira jó mikor 20 perc után, álmos fejjel megjelenek, ide nekem a pihenést...JA! Megy valami hülyeség a tévében, azt nézik a gyerekek, közben valamit rágcsálnak...hol a kanapé, ami szabad, és nincs morzsa rajta? És én kapcsolgatom a tévét? És forró csokit iszok (na jó azt iszok) ...és amúgyis! Éljen a nagycsalád, következő 10 évre is bebiztosítottuk magunkat, a "nyugalommal" !:-)))

Valaki mesélje már el, milyen mikor leülsz a kanapéra és néznél valami, "jóóóóóóóóó" filmet, és nem ugrál előtted egy kisméretű, vagy ugrál rajtad mögötted? Vagy mikor leülsz ebédelni, és nem akkor kell menned popót törölni? Vagy mondjuk kimész, csak úgy magadba lenni a teraszra, és nem visít utánad a kisméretű? Na majd remélem ilyen is lesz, de akkor azt szeretném, ha az unokánk csinálná ugyanezt....:-DDDDD

2013. december 6., péntek

Pillanatok....

....amit most megosztok veletek!:-)
Mert igen, hozzánk is megjött a Mikulás! Érdekes volt, három nagyobbacska gyermekkel, és a pici, nyílt tekintetűvel..:-)
És akkor a képek:
Adventi meglepetés

..aminek nagyon örült Csenge..és még nem tudta...

...hogy mi várja az ablakban.:-)

Most a csokimikulást egyem meg, vagy???

Kukucs, mi van a zsákban?

Mesinek a csizmája..:-)))

Bence, lapos mikuláscsomagja...már!:-)

Ez Dávid asztala, a tányérokat meg a bögréket, gyorsan eltüntette...:-)))

...azután szólt, hogy inkább így fényképezzem le..:-))))

Jé virgács is van? Jó lesz ecsetnek!:-D

2013. december 5., csütörtök

Tényleg?

Komolyan? -nézek lassan fel, és meglepődök, hogy pont a szemembe néz, és látom nem tágít onnan. Furcsa érzés. Nem kezd el matatni a táskájában, vagy nem nevel gyereket közben, és a mobilja sem szólal meg közben, és a legfontosabb, éppen akkor, mikor megkérdezte, nem a saját problémáját kezdi mondani. Érdeklődik, nem rólunk, hanem RÓLAM? Komolyan??? Csak rólam? Hát igen, régen volt (nem is tudok visszaemlékezni, mikor kérdezték meg utoljára, úgy őszintén)mikor valaki őszintén érdeklődött utánam. Persze erről én is tehetek...sokan vagyunk a családban, ugye egyből mindenki a gyerekeket kérdezi. És ez így is van jól...egy darabig. Majd jön  mardosó érzés, én már soha nem vagyok ÉN? Mert mikor már egyre önállóbbak lesznek a gyerekek, és van két perced magadra, jön a hiány érzet. Persze mellett meg magam alakítottam így, mit mondasz Te, ha megkérdezik, hogy vagy? Vagytok?  -Jól, köszi! És ha esetleg van, akit tényleg érdekel, tovább kérdez? Akkor lehet elmondod, ami a szívedet nyomja.
Én sajnos már egy ösztönös-jól vagyunk, köszi- mondattal kezdek, és zárok. Mert úgy hiszem, nem érdekel senkit a bajom, a problémám. Ketten Zsoltival egymásra nézünk, mindent tudunk, vagy a reggeli kávé mellett mindent megbeszélünk, és ezen kívül? Itt a blog, leírok sok mindent, de nem MINDENT! És ez így van jól, aztán valaki vagy elolvassa, vagy nem. Hál istennek, van aki vissza reagál rá, annak mindig nagyon, nagyon örülök. De tudjátok, az az érzés, mikor látod a másikat, hogy tényleg érdeklődik, hogy látod a szemét...esetleg ölelését. Ami őszinte, máztól mentes........

2013. december 4., szerda

Megint!:-(

Mi a csudának erőlködöm, hogy normális szülinap összejövetel legyen, a tágabb családdal? Mikor soha nem lehet? De ha meg nem érdekel az egész dolog, akkor én vagyok a rossz, gonosz....:-(

Na most írnék egy hosszú oldalt, de nem teszem. Én aki úgy szeretem ha jóízűen esznek a főztömből, sütimből, megint kaptam egy fricskát! Kösz, jólesett!:-((((

"hullámvasút"

Nem tudom érezni, a blogon, de mostanában, állandósult, az a "hullámvasút" állapot! Egyik pillanatban, nagyon rossz kedvem van, okát, vagy tudom éppen, vagy nem. Majd boldog vagyok, elégedett, okát tudom, vagy nem....és újra megint a mélység...
Iszonyú fárasztó állapot! A legrosszabb, hogy én nem szeretem és változtatnék rajta, de ha ilyen könnyű lenne...
Pedig nincs most itthon harag sem vita, mégis...testi tünetem is van, jól megfáztam..

Ennyi a nyavalygás, hiszen emlékezős napok vannak, mi is volt ilyenkor három éve..:-) De szép napok voltak. De annak örülök, hogy elértem azt a pontot, ha látok babás pocakot, vagy pici baba képet, nem fog el a vágy...egy újabb csomagra.:-) Na mondjuk, néha még így sem birkózok meg a feladattal..

Teszem a dolgomat, mint mindig, néha mosolyogva, néha mérgesen, a legtöbbször átlagosan.
És már frászt kapok a tágabb család karácsonyi oda vissza ajándékozáson, mert elkezdődött a folyamatos mantra, de csak ennyi van, vagy ezt tudom megvenni, és a felnőttek semmit (ilyenkor, mintha jól pofán csapnának) mert én aztán soha, de soha nem vágytam semmire, de azért egy fogpiszkálónak is tudok örülni...és ha csak egy fogpiszkálót tudok adni, annak is örülök! Na mindegy, megint nem mással kell foglalkoznom, hanem magunkkal. Én mindenkinek készítek valamit, igazán nem nagy dolgot, de aminek örülni fog...talán..

Vasárnap tartjuk a Királylány szülinapját, bár hivatalosan hétfőn lesz. Már kavarás van, ki mikor jön...nem is érdekel, jön mindenki ahogy tud, én készülök, ránk maradni, biztos nem fog!:-)

2013. december 2., hétfő

:-)

pont egy hét múlva három!:-)))))

Ez csak mert szép:-)

erről a finomságról a főzős bogban írok:-)
Adrienn kérte a forró csoki receptjét! Felrakom mikiskonyhank.blogspot.hu. :-)

2013. december 1., vasárnap

2013 Adventi koszorúnk!

Mostanában sok "idei elsőt" csinálunk. Kocsonyán túl, a legnagyobb dolog ma, az idei első Adventi gyertya meggyújtása. Megkezdődött a "hivatalos" várakozás. Kicsit díszítettük a lakást, a lelkünket is. Már alakulnak a meglepetések, az ajándékok körül, és tegnap kérdezték a gyerekek, mikor húzzuk a neveket. Ma ez is meglesz. Amúgy alakulnak a dolgok,  suliban  még nem, de a családi életben igen. Könnyebb így, bár ne kiabáljam el, ma tanulós nap lesz. Idei első náthánk is megjött, kicsit náthás Csenge, nekem fáj a torkom, de remélem itt abban marad a dolog!
És már december van. Hihetetlenül gyorsan itt van...ez az év nagyon hamar elment!

Megcsináltam a reggel a forró csoki alapot, van már tesztelve, nagyon finom (mondta a Dávid:-)
És a biggyesztés; csirke húsleves, sült pulyka mell, krumplipüré, saláta. És valamilyen túrós süti.:-)

Szép első Adventet kívánok Nektek!

2013. november 29., péntek

Álmodozok....

Állandóan ezen jár az agyam, ide lejegyzem, lehet, hogy úgy kicsit valóságosabb lesz nekem.:-)

Korán keltem, még mindenki alszik. Szeretem az éjszakai csendet, mikor tudom, mindenki szuszog az ágyában még. Magamra terítem a meleg kötött vállkendőmet, halkan bújok a papucsba. Nézek ki az ablakon, éppen kel fel a nap, olyan szép simogató sárgán. Hideg van, pára az ablakon, kin deres minden. Megfogom, a cserép kályha oldalát, még meleg, látom parázs van benne, így rádobok egy fa hasábot. Kisietek a konyhába. és bekészítem a sparheltbe a gyújtóst, hamar meleg lesz, lehet kávét főzni, és a reggelinek való is készülhet. Már fő a kávé, mikor felébred a ház ura. Kicsit álmosan néz rám, én meg rá, szavak sem kellenek, elég egy mozdulat, szeretjük egymást! Majd jön az egyik fiú, majd a másik, és a sírdogálásból hallani a legkisebb is felkelt már. Beindul a nyüzsgés, reggeli, tízórai készítés. Nagylányt is láttam a szemem sarkából felébredni. A lakásban kissé füst illat van, de nem kellemetlen, olyan meleg az is..... folytassam????


2013. november 28., csütörtök

Idei első...:-)

Jelentem, az idei tél, első kocsonyája, isteni finom lett! Most teszteltem, és pici sóval szórtam meg a tetejét, és sok citromot facsartam rá, friss kenyérrel ettem! Nyammmi!!:-)
 Zsolti, piros paprikával(csípős)  szokta megszórni, és borssal...Ti?

Fejezetek életemből...

Minden szó, jólesett tegnap tőletek! Külön külön nem írok most, mert ez egy nagyon összetett dolog! Az érintett, persze fűt, fát megígért, majd a tettek bizonyítanak. Zsolti oroszlán részt vállal az apai feladatban. Néha csak lesek, mikor én már feladnám, ő még küzd, és neki is nagyon rossz, mert biztos, hogy ő is másképp képzelte a kamaszkort, de a szeretet persze felülírja, a mostani nehézséget, de bevallotta, az óvodás, kisiskolás kor bája, nagyon hiányzik neki.
Azt hiszem, itt ezekben a helyzetekben, küzd mindenki, a gyerek is ugyanúgy mint a szülő. És talán addig jó, mert addig változtatható a dolog!


Más téma. Tegnap tönkrement a tévé, még jó, hogy volt egy régi tévé ami működik. Bár sípol, de működik, ennek legjobban Csenge örül, van mese.:-) Persze, ne úgy képzeljétek, hogy leül és bámulja, nem....jön állandóan utánam, és szorosan megfigyelés alatt vagyok egész nap, tegnap este, már furcsa volt, hogy nem csimpaszkodik belém, de csak azért, mert már aludt!:-)
Kiürült a sütis doboz, első adag mézeskalács, ma sütünk Csengével, linzert szerintem. Annyira szeretem, mikor a kicsik és nagyok is, nyitogatják a sütis dobozt...:-)
Kenyeret is sütök, így egyszerű ebéd lesz, borsó főzelék.


2013. november 27., szerda

Remélem, most sokáig, az utolsó poszt, erről...

Állandóan harcban áll a lelkem. Jól csinálom? Csináljuk? Persze az eszem tudja, jól! Csak a szívem...és akkor látom már én is, hogy miért csinálja. Azért a nyamvadt telefonért...és már a másikat is teljesen beszippantotta ez a világ.
Mert ha akarja a telefont akkor kedves, bűbáj, segítőkész mind, majd ha elveszem, elvesszük, akkor kitör belőle a ideges, "állat". Akkor olyanokat tud mondani, amit persze tudom, ő is megbán, de akkor és ott, nagyon rosszul esik. Én meg a hülye rágódós anya, jól magamra veszem, aztán őrlődök egész nap ebben. De tudom, most csak ezzel lehet fogni őket. Én most nagyon határozott vagyok! Ha félévkor bukás, mehet más suliba....nagy a feladat, négyből áll ugyanis bukásra. :-( Igen, jól olvassátok! Bukásra!:-((( Nem nem az ötösért küzdünk...nem...hol a csudába rontottam el???

És akkor állandóan jojózik a gondolatom, hogy másnak még rosszabb, még az elején vagyunk, most kell észnél lenni, fiúk, még csak bontogatják a szárnyukat, Mesi is még fogható...még..
Bevallom, a legnagyobb félelmem, hogy elindul a nagyvilágba, rossz társaság közé...és akkor mi lesz? Itt már olyan vékony a határ, a cigi, a fiúk, az ital útján..persze, nem lehet üveg kalitkába zárni, meg is nyugodnék, ha látnám, hogy megbízhatok benne, hogy számíthatok rá, de nem! Sajnos le kell írnom ezt, pedig nem vagyok büszke, és nagyon összeszorul a gyomrom, ha olvasok, a büszke szülőkről...sajnos nem vagyok az, pedig de szeretnék!
Pedig, nem nagyok az elvárásaink, tényleg!
És könnyes a szemem, ha arra gondolok jön az Advent. Beszélnek róla már, milyen nasi lesz a napi csomagban? És a szeretet? Mesi talán csak Csengével van nagyjából jóban, de a fiúkat egyenesen utálja, pici koruk óta, ez nem a kamaszsággal jár együtt. Nekem mint anya, ezt olyan nehéz megélnem...

Lehet hagyni kellene, menjen minden a maguk útján? És akkor majd felnőtt korukban hozzám vágják, de akkor ott, miért nem adtál két pofont? Sokkal jobb lenne most nekem.....

És azért furcsa, hogy ezekről a nehézségekről, nem nagyon írnak, pedig szerintem ez nem egyedi. A nem alvásról, a szoptatásról, még a dac korszakról is, sokat írnak, és utána????? Az ember, nem csak a gyermeke kisiskolás koráig, anyuka....

2013. november 26., kedd

...

Kezdek rendbe jönni...Hálát adok a Jóistennek, hogy ketten visszük a nehezét. Kell ilyenkor, az erős férfi szív, és erő! Az anyai nem elég...beszélgettünk, mindegyikkel, következetesnek kell lenni, és reméljük minden rendben lesz....reméljük...
 

2013. november 25., hétfő

Kedvem...

"Eltűnni csendben, az volna jó, hogy ne lássa senki, ha hazug a szó..."

Álarc: Képzeld, olyan jó kedvem van, mint anya, a csúcsok, csúcsán vagyok....büszke, mert nekem van(nak) a legeslegeslegeslegjobb....sportban, hát hogyne, méghogy kiolvasta? Hát már többet is! És a tanulás, az nem is kérdés nálunk...bizi, az színötös! És segít e? Méghogy, és még másoknak is...

Szubjektív: tudom, lehetne jobb is, na de majd...és a suli? Igen, igen, bele kell húzni, de akarja, csak nem igen megy..És segít is, na nem mindig, de ha kérem...

Valóság: Nem írom le....Mert ma már sírtam, és elég volt! Nem érdekel, hogy túl kell élni, és csak átmeneti állapot! Mondom: NEM ÉRDEKEL! Ha lenne pénzem (erre), ha lenne bébicsőszöm, akire nyugodt szívvel bíznám a legkisebbet, fognám Zsolti kezét, nem két napra, hanem egy hétre elmennénk..De ilyen nincs, belefáradtam...mindenbe. És utálom, hogy az anyaság képe, csak addig, szép kép mindenkibe, míg karonülő a bébi, és mikor kamasz? Olyan kép miért nincs????Most már tudom miért! Tudom azt is, majd 10 év múlva, már nevetek az egészen! JÓ! Majd akkor nevetek, MOST NEM!

2013. november 22., péntek

Hála...

Ugye, milyen kis unalmas vagyok mostanában? Nyafogok, vagy csak vagyok...Pedig, legbelül nem is.. Repkednek a pillangók, tudjátok, az a boldogságos. Pedig nincs is igazán miért. Talán a hála, boldogsága? Hála a nagycsaládért, hála, hogy ma is felébredtünk, egészségesen, és mindenki tudod dolgozóba menni. Hálás vagyok a melegért a lakásban, a hűtőben az ennivalóért, hogy lehet ajándékot venni, hogy nemsokára szülinapozunk. Ezekért vagyok hálás. Meg még sok, sok apróságért....hogy meg tudom ölelni a nagyobbacska gyerekeimet is, és viszonozzák, hogy pihe puha kis bőre Csengének, és neki még nagyon kellek testileg, hogy van kinek, búcsú csókot adnom.:-)
Hálás vagyok, mert tudom, sokak nem tehetik ezt meg...

De azért a napi rutin is megy;-), már sül a sütőben cserépedényben a káposzta. És a gyerekeknél is leszedtem az ágyneműt, már mosódik. Az idő sötét, szürke, de nem kesergünk, ennek most van itt az ideje.
Legyen szép napotok, hétvégétek!:-)

2013. november 21., csütörtök

Ezek...








Két bejegyzést töröltem ki, amit elkezdtem írni, az előbb! Csak azért sem írok, rosszat, még ha nyomaszt is a dolog. Nem engedek, a rossz gondolatnak, csak a jókat engedem magamhoz. (nem könnyű)

Jó a mai napban, hogy fél 10-kor gondoltam egyet, sósat kéne sütni, két óra múlva, már majszoltuk.:-)(persze Csenge aktív segítőm volt)
Majd finomat ebédeltünk, sült csülök volt krumpli, hagyma, paradicsom ágyon.
Majd kivették Mesi varratát itt a fogorvosnál, ezért nem kellett bemenni Pestre.
Megvettük a Keresztlányom  18. szülinapjára az ajándékot, egy szép ezüst nyakláncot.
Esik az eső, izgalmas volt vezetni ilyen időben, sötétben.
Szeretem az esti fényeket a lakásban (jótékonyan takarja a koszt:-)
Várom amikor már mindenki alszik...:-) Vagy a nyugdíjt!:-D

2013. november 20., szerda

Szeretnéd tudni....?

....mit gondolnak rólad a gyermekeid, a párod, a rokonod, a barátod, vagy a volt barátod, a szomszéd, a postás, az ismerős, a hentes a boltban, a tanár a suliban, az oviban az óvónő, a piacon a néni, a volt osztály társad, a munka társad, vagy a volt munka társad, kinek kik, ugye?
Biztos nem úgy látnak, ahogy szeretnéd, ahogy magad látod, sokszor hibáiddal, sokszor a sok szereteteddel.
Most magamról beszélek, mert másnak a kis ajtaját a lelke mélyén nem látom, nem is láthatom. Még annak sem, aki olyan közel van hozzám, mert gyermekem, hiszen mikor megdobbant a szíve először bennem volt, legbelül, olyan közel soha senkihez nem kerülhetek. Neki sem látom a lelke mélyén a kis ajtón túl, mi rejtőzködik. Pedig sokáig azt hisszük, tudjuk mi van ott, de nem...
És mi van magunkkal, magammal? Mikor azt hiszed, a legszebbet, legjobbat mutatod magadból, tükröt mutat az élet. Lehet ez valódi tükör, és akkor látom a ráncomat, a slampos felsőmet, a kopott mackómat, vagy a lenőtt ősz hajamat. Lehet ez görbe is, ami megmutatja, nem is azt hiszik rólad, amit te gondoltál, de hiszen mindent megtettem azért, hogy a legjobbat mutassam magamból. És akkor magamnak, mikor én nézek a tükörbe, és nem azt látom, amit szeretném, de elfogadom. Már tükör sem kell hozzá. Évek kellenek hozzá, hogy az idealizált, kamaszkori vágy képemet, átértékeljem, értékeljem, ami van, és örömmel, őszinte örömmel, éljem a minden napokat, ne aggódjak a múlton, a jövőn, hanem a ma szépségét nézzem. Jobb napokon, rosszabbakon, persze merengek a múlton, aggódok a jövőn, és a napi rutin is kiakaszt.:-)
És szeretném e tudni, mit gondolnak rólam? Mindig, mindenhol? Nem hiszem, lehet, hogy rosszul esne sokszor, amit gondolnak, állandóan megfelelni nem lehet mindenhol.  Jobb azt hinni, ma is úgy hajtom álomra a fejem, hogy csak kicsit utálnak a kamaszaim, és van aki szeret, talán... nagyon szeret!:-)  

Szeretem...

Ma, mikor versenyt toltam Csengét a "nagyboltban", igaz Zsoltival voltunk, de neki nem engedte, hogy tolja Csenge, így néha elhagytam a kocsit elfutottam ezért, azért. Mert sampon kell, mert Csengének másmilyen. Meg a toll és a ceruza is eltűnt, akkor már veszek füzetet is..és akkor hús is, de a káposzta is kell, közben csoki is kell, reklamált mindenki...közben fél szemem legyen a karácsonyi ajándékokon...nem is ment simán, de a végén vettünk bakancsokat is négy gyerekből háromnak, ráadásul jó is...Szóval, jól sült el minden, vagyis majdnem minden...Mikulásra csoki még nincs, sosem tudok egyedül menni, de majd megoldom...hála istennek, nem az a probléma, hogy nem telik rá, hanem, nincs időm venni. Meg azért jól meg kell néznem, mit kapnak majd. Négy gyerek, majd négy adventi meglepi, 24x...De nem panaszképpen írom, azért jó ez nagyon is!:-)

Meg az esti gyertyafény, ahogy a konyhát körbeöleli. Szeretem, nagyon, nagyon!:-)

Mai biggyesztés; csilis bab, és kukoricás csirke, rizzsel.

2013. november 19., kedd

:-) csak...

Tegnap hallottam abban a 10 percben- míg oda tudtam figyelni-, Müller Pétertől, hogy mindenkinek van egy titkos ajtaja, ott bent legbelül, ami csak az övé, senki be nem léphet oda, csak saját maga. Mostanában ritkán nyitom ki az ajtót, pedig annyira vágyok oda...(most felhúzott orral kiabálja nekem Csenge, tejbegrízt enne, áááááá) Mikor arra gondolok, úgy lennék egyedül, következő pillanatban, már szégyellem is magam. Milyen jó a nagycsalád, mennyire remek nekem, milyen jó, hogy itt vannak nekem, egészségben, és még milyen jó, hogy van nekem egy ilyen szerető párom az életben....És azt is tudom, 2 óránál tovább nem bírnám a magányt. De ez a folytonos "vágyás" fárasztó. Vágyni arra, hogy valaki benyit az ajtón, és közli, itt van két nap, csak a tiéd! Azt sem tudnám, mihez kezdenék vele...erősen gondolkodom....akkor sem jut eszembe...pedig vágyom rá...akkor meg???:-(
 Más meg akinek van magánya, vágyik a nyüzsgésre, nagycsaládra. Ezt nem adom, ez az enyém!:-)) De, hogy nekem semmi sem jó????:-D

2013. november 18., hétfő

Elkezdődött,a várakozás!:-)

Szóval az az igazság, pihenek én, este kilenctől...mert nyolckor már alszik Csenge, nagyok mennek kilenc felé, fel a szobájukba. Utána, már enyém a tévé, amit fél órát kapcsolgatok, semmit nem találok, majd, megyek olvasni, ééééééééés azok a pillanatok csak az enyémek. Na, ez ugye annak a függvénye, mennyire vagyok álmos, ha nagyon, akkor kicsi pillanatok vannak, ha nem annyira, akkor nagyon sok pillanatom van. Megakadtam kicsit a mostani könyvvel. Lehet nekem is könyvtárba kellene mennem??;-)

Imádom a most következő napokat, heteket. Sustorgás, keresés, gondolat, majd nehogy lebukjunk, az illetékes előtt.:-))) Nekem már jár az agyam mit főzzek, süssek majd, ugye lesz egy szülinap is.:-))) Igazi várakozás....valami adventi meglepetést is szeretnék, a napi kicsi mellé. Naponta meglepni, húzni, nem hiszem, hogy meg tudjuk valósítani. Hétközben, sokan vagyunk, sokfelé. De mivel már hallottam, olyan kérdéseket, hogy idén is fogunk húzni? Vagy, volt olyan év mikor írtunk egy, egy történetet, és azt szenteste felolvastuk, volt sírás..nagyon meghitt, szép volt! Idén is hasonlón gondolkodom, de nem történet írásán..még ez alakul, majd megírom, ha véglegesítettük.:-D A lényeg, igény van, az ilyenre! (és ez jó!)
Mondjuk megmozdulhatnék már...repülnek a napok, én meg még csak tervezek, tervezek..

Mai biggyesztés: zöldbab leves, grízestészta.

2013. november 17., vasárnap

Történések, azok mindig vannak...

Ha mindent leírnék, ami velünk történik, állandóan írhatnék..:-)
Ami fontos, hogy Mesit pénteken megműtötték, kiszedték a gyökeret az ínyéből.:-( Amiket mesélt a doki, háááááááát....na, most abba nem megyek bele, mindenesetre, nem volt egyszerű, szegény, még tan eset is lesz, mert olyan különleges beavatkozás volt.:-( Ahhoz képest jól van, persze fáj neki, de tud enni. Már csak remélem varratszedésre kell menni..
Én péntek délután, olyan migrént produkáltam, hazafelé a száj sebészetről, hogy be kellett menni a boltba hétvégére húst venni, és szó szerint nem tudtam kérni, szerintem a hentes konkrétan azt hitte, be vagyok lőve...hazaérve a gyógyszertárból, csak levettem a kabátomat és összekuporodtam a nappaliban. Utólag láttam, a gyógyszeres dobozt is feltéptem csak. Sírni tudtam volna...meg minden más, nagyon rossz gondolataim voltak. De tegnapra normalizálódott a helyzet, elmentünk csipke bogyót szedni, találtunk gombát is, lett finom gomba paprikás vacsira, és sült hal. Meg délben szilvás gombóc. Ma is egész délelőtt a főzésről szólt. Gomba leves lett, és sült krumpli, rántott hússal, Csengével meg túró tortát sütöttünk.:-) Mióta ekkorák a gyerekek, állandóan a kaja a téma..:-))) Zsolti sokat segített a konyhában, mert különben, nagyon nem haladtam volna. Voltak lecke kikérdezések is..lehetne teregetnem, lehetne vasalni, elpakolni a ruhákat, a konyhában is lehetne pakolni, de nem, most pihenek, hiszen vasárnap van nem???? :-))) Majd nemsokára úgyis megcsinálom.....
(míg ezt írtam, el kellett mennem, villanyt felkapcsolnia fürdőben, majd hívott Csenge, hogy elvégezte a dolgát, inni kért...és ez megy folyamatosan, pihenek, juhéjjj..:-)))

2013. november 14., csütörtök

Jobb téma..:-)

Na szóval, sokkal jobb téma, mint az előző..;-), tegnap számoltuk, cirka öt hét, és karácsony...na most, ugye, ha a minden évben megfogadott célomat tűzném ki, minthogy már júliusban legalább ötlet szinte meglenne, ki mit kap, már nyugodt is lennék. Na jó az nem teljesen igaz, hogy nem rajzolódik lassan a körvonal....lassan...lassan... Hogy mi az a körvonal, nem árulhatom el, mert ugye a zug olvasók táborában, van egy, két család tagom is.:-DDD
Lesz kézzel készült ajándék. Idén csoki, szerintem a barátok is ezt kapnak,rokonok is, és a tanárok is....különlegeset is fogok csinálni. Volt már olyan év hogy lekvár készült, volt, hogy süti, kuglóf, püspök kenyér, bejgli. Idén csoki lesz!:-) Azt azért mindenki szereti..:-))) Bár hogy fogom megvalósítani? Még nem tudom, talán éjszakánként, mert azért ehhez apró mancsok, nem mindig jók.:-))) Majd Csengével, sok, sok mézeskalácsot csinálunk.:-)))

Ki min ötletel már, karácsonyra?

Fejezet az életemből...

Vannak dolgok amik annyira felkavarnak. Ma olvastam, bár nem szeretem hír portálnál, de azért mindig megnézem, és csóválom a fejem sokszor, de valami meg elkap. Mint ma is..
 Adrienn szerintem, te most ne olvass, ilyeneket! Én legalábbis állandóan paráztam egy ideig, az ilyen után..:-(
Debreceni klinikán életben tartottak egy magzatot, agy halott anyukájában, aki bár, koraszülött lett, mára otthon van, egészségesen. Anyukája meg még négy életet megmentett, mielőtt meghalt. És ez jó! De mint anyát annyira felkavart a hír, még jobban a videó. :-( Tudom, az életben nagyon sok tragédia történik, nap mint nap. De akkor is...
Elárulom, mikor nyolcadikos pálya választó voltam, nagy kihívásnak jelentett, az egészségügyi szak közép iskola. Azt is bevallhatom, nem voltam kitűnő tanuló, így nagyon boldog voltam, hogy felvettek. Emlékszem, ápolástan órán, be kellett öltözni, fehér köpeny, fityula, kismama cipő. Hát én annyira élvezetem, csak úgy feszítettem benne...Majd jött a gyakorlat, második évben. Átmentünk a nagy kórházba. Megnéztünk egy boncolást, állítom, életem meghatározó élménye volt. Borzasztó, közben meg csodálatos az emberi test, de az a szag...
Na mindegy, nem is ez a lényeg, de azután arra jutottam 15 éves fejjel, hogy én erre képtelen vagyok. Erre születni kell. Akkor megkönnyebbültem, mert az osztályfőnök is hamar belement, és a szüleim is. Utólag pár év múlva haragudtam rájuk, mert a többiek leérettségiztek és meg ugye nem. És bár kedvesek voltak a volt osztálytársaim, de azért éreztem, hogy magasabban hordták az orrukat! Többségük a szakmában maradt, fogászati asszisztens, idős ápoló, védőnő lett. Nemsokára elkezdtem dolgozni, strandon, konyha lányként, majd óvodában dadusként. És akkor jelentkeztem egy közgazdasági szakközép iskolába,  levelezőre. El is végeztem a négy osztály, majd negyedik év végén megbuktam matekból, nem mehettem érettségizni. Most nem mentegetem magam, de abban ez időben lett nagyon beteg Öcsém, és sajnos olyan betegsége lett, amiből nem gyógyult meg. Nagy szomorúság, káosz ült a napjainkra.:-( De ne kalandozzak el...csak azt akartam kihozni ebből, hogy akartam én nővér lenni? Én nem tudom, hogy viselném ezt a sok lelki, testi terhet? Erre születni kell.. Amúgy vicces, majd 40 évesen sem tudom mire születtem igazán? Anya? Abból nem lehet megélni...és anya, munka mellet is anya..Na de ez egy másik fejezet az életemből...

2013. november 13., szerda

ezek II. ...:-)

Brühühü...ma eladtam (odaadtam) a baba kocsi(kat). Ez amúgy jó, mert már nagyon idegesített, hogy ott van, és csak koszolódik. Mesi persze meg akarta tartani magának, mert az Csengéjé volt. De mire neki gyereke lesz..:-)És, hát van itt egy fiatal család. Kicsit "egyszerűek", de rendesek. Kiválogattam Dávid ruháit, egy zsákkal lett, odaadtam nekik, már nem gyűjtögetek. Örülök, ha tudják használni. Így a baba kocsit is odaadtam nekik, mert nap, mint nap használja, és az övé eltört. Örült neki, és mondtam ráér fizetni, amiért nagyon hálás volt! De miért is ne, hiszen jobb ha használja, és örül is neki. De akkor is, már biztos, hogy nekünk soha nem kell majd baba kocsi????:-( Nem!!!!:-)))De akkor is...ez olyan mint az 56-62-es ruhák elrakása..:-)

Áramszünet is volt a délelőtt, elmentünk a "nagyboltba" vásárolni, Csengével, és anyósomat is elvittem. Hazajöttünk, olyan sötét volt, irtó romantikus volt gyertyafény mellett főzni.:-DDD
De ez a sötétség??? Megyek is kávét főzni, a fejem is vacakol...

ezek...:-)

Néha magam is megdöbbenek. Reggel mikor öltözködnek a gyerekek, a szárítóról szedik le, a félig megszáradt ruhákat. Én persze dohogok, hogy ne már, nem hiszem el, hogy a szekrényükben nincs vasalt ruha? Persze hangos visszamorgás, majd én még kicsit dohogok, de nem idegeskedek tovább, egyszerre három nagy gyerekkel képtelenség. Kis idő eltelik...egyik a radiátorra teszi a ruhát, és másikba bújik..akinek mondtam vigyen esernyőt mert elázhat, felment az esernyőért, akinek pedig a kabát miatt dohogtam, elment a kabátjáért (jó csak a kezébe fogta, de mégis vele volt, azért kértem a szekrényébe rakja, nem olcsó kabát volt, nehogy elhagyja). Értitek? Megcsinálták amit kértem, na jó nem volt hozzá: igen anya! (mint tegnap kapcsolgatom este a tévét és volt valamelyik csatornán a Farm, ahol élünk! című sorozat. Régen néztem, nem most volt..ahogy odakapcsoltam, valamelyik gyerek az anyukájának, mondott valamit, majd az anyuka megszidta, a gyerek meg: igen anya! Válasza, lesütött szemmel...Na szóval nem így volt, de megcsinálta!!!! Mind a három, pedig ez kamaszoknál nagy szó, és volt olyan, hogy nem így történt! Na ezért is döbbentem meg magamban..:-)))

Legkisebbünk meg tényleg tiszta klónom. És a sziámi ikrem is egyben, komolyan három méterre nem lehetünk távol egymástól...:-)

Mai biggyesztés: Milánói makaróni. És nem sütök semmit, vagyis csak sütőtököt!:-)))

2013. november 12., kedd

Sütöttünk!:-)

Minden esetre, legjobb dolog a világon apró kezek a konyhába. Már kimegyek a konyhába, megkérdezi Csenge, mit főzünk, sütünk? :-) Mindenbe segít!
Van amikor sietnék, de nem lehet, akkor rájövök minek is sietnék???
Ma kenyeret sütöttünk, meg nagyon finom puha kakaós kalácsot.:-)
Még több kép ITT !:-)

Blogolás?!

Napokban gondolkodtam rajta, hogy milyen érdekes ez a netezés. Mikor anno elkezdtem a Nlc-n, még olyan pörgés volt ott, érdekes témákkal. Most néha benézek, teljesen elbúlvárosodott, és múltkor a belépett felhasználók 20-an voltak, mikor én odajártam 8000-en. Ez van, mint itt is, egyre kevesebben aktívok. Vagy bezárták a blogot, vagy olyan keveset írnak, idő hiány, motíváltság hiánya miatt, hogy már a blogok sem pörögnek.:-( Ezt sajnálom, nagyon. Beszippantotta a fb ezt is, közölnek fél mondatot, raknak képet fel, és akkor már nem blogolnak. Jó az tény, gyorsabb, és pörgősebb...gondolom, mert nekem nincs fb oldalam. Különben annak is lassan leáldozása van, mert a fiatalok nem annyira bírják, túl nagy a nyilvánosság apu, anyu körében!:-)))) Én látom, kacsingatnak máshová a gyerekek...ez már engem nem annyira érdekel.
 Ez van, ha nagyon elveszik a blog varázsa, mert igaz, hogy én szeretek írni, de olvasni is..., akkor nem fogok írni, és akkor majd jobban becsukom a kis lelkemet.:-) De nincs még ez, gondolatban sem!:-))) De nem rettennék meg a tévé és a számítógép hiányától, mosogató gép nélkül is megvagyok, pedig minden nap főzök sütök, hatunkra..:-) Na jó a mosógépet nem adom, képtelen lennék már kézzel mosni, csavarni a ruhákat. Tudom, ezek  gépek megkönnyítik az ember munkáját...

És tegnap nagyon mérges voltam, Tudjátok, hogy a sóban, cián van? Pontosabban Kálium-ferro-cianid, ami a csomósodás gátlásáért felelős. Észre vettétek, hogy mostanában a só nem sóz, csak ha szinte dupla mennyiséget teszek az ételbe. De olyan mérges vagyok, hogy csak most fedeztem ezt fel...:-(((( Na, majd jól kiokosodok ebben is...de ez már olyan felháborító...És nem hiszem, hogy az a sok, durván sós félkész, szalámi, kolbász, stb..különleges, legalábbis igazi sóval van sózva!:-@
Ti milyen sót használtok?

Mai biggyesztés resztelt máj, krumplival, és valami süti...

2013. november 11., hétfő

sokminden....

Igen, a hétvége is jó volt, nyugodt (már amennyire nyugodt lehet egy nagycsaládban:-), csendes?, volt! Volt nagy nevetés, a tanulás kapcsán, de ez most legyen Zsoltival a mi kettőnk titka ;-))). Volt egy kis lazulás is, pedig szombaton délelőtt erős migrénem volt, de délután már rózsaszínbe láttam a világot!:-) Volt igazi dackorszakos hiszti is Csenge részéről, pont vasárnapi ebéd közben, min akadt ki??? Bugyit és harisnyát kellett húznia. Nem is értem!:-D
Délután felfedeztünk egy turit, családostúl, na ez egy évben ha kétszer megtörténik..:-)Viszont magamnak olyan jó, három felsőt vettem, és kinéztem egy szép ruhát karácsonyra. Minőségi ruhák, biztos ti már hamarabb felfedeztétek H.DA a neve, de én csak most, pedig a nagybolt mellett van, ahova néha megyek, és közel is van, szerintem néha napján benézek majd, de vallom, nem kell sok ruha az embernek, felesleges annyi ott álljon, még akkor is, ha olcsó és minőségi. Persze férfi ruha sokkal kevesebb volt, és fiú ruha is. Csengének határozottan egy pörgős szoknya kellett, csini lesz benne a szülinapján.:-))) Mesi meg a szürke, csíkos korszakát éli, csak olyan felsőt vett, meg "Magdianyus" nadrágot, ez van, de legalább nem fekete.:-))))
Szóval jó kis hétvége volt, bár Zsolti tegnap délutánra megijesztett. Ebédnél mosolyogva közölte, fáj a szíve...én mosolyogva vissza, na ki törte össze? Majd délután többször panaszkodott, én meg elkezdtem aggódni. Ettől félek a legjobban, hogy valamelyikünkkel valami baj lesz!:-( Kértem, ha baj van, ne mosolyogva közölje, ha igazán baj van...addig aggódok, igen én ilyen vagyok. Végig asszisztáltam Öcsém betegségét, Anyukámét, ezek soha nem mennek ki a fejemből...
De bízok benne, hogy csak a múltheti hajsza miatt van, volt az egész! Így kell lennie és KÉSZ!

Valahogy várom a karácsonyt is, nagyon,  nagyon...,hogy akkor megint együtt leszünk, viszonylag sokáig...

2013. november 8., péntek

Jó!:-)

Na jó, gondoltam hétfőn, van ilyen nap, mikor mind felmondja a leckét, és valami jó jeggyel jön(nek) haza. Kedden gondoltam, oké, nagyon akarnak tankos játékot játszani a fiúk, még nagy a lelkesedés, és a jobb jegy...szerdán már gyanús volt a dolog, még Mesi is???? Csütörtökön arra gondoltam, minden csoda három napig tart, ma már tuti megy a műsor, nem lett...majd jött a péntek! Marha nagy unalmamban, elmentem Csengével vásárolni..nem is ez a lényeg, bár, kmmmmmmm, valahogy velünk jött egy mikulásvirág egy mikuláskaspóban. Olyan gyönyörű narancssárga a levele..
No, mikor a nasikat kutattuk, igen..hétvégén kell valami rágcsa na, szóval mikor ott kutakodtunk Csengével, szembe találkoztam a Nutellával, és akkor gondoltam egy merészet megvettem a nagyobbacskáknak, hiszen imádják, régen is kaptak, és hát a héten azért oda tették magukat. És akkor még nem tudtam, hogy milyen szép délutánom lesz. Fiúk egy után hazajöttek, ebédeltek, kis élménybeszámoló, majd kérdem őket, hogy a héten péntekre beígért könyvtár látogatást, mikor ejtik meg. Én kifogásokat vártam, és hogy nem mennek. Jó, egy mondat volt, messze van...én meg mondtam, ez nem kifogás. Így elindultak. Persze kandi kamerával mentem volna utánuk. Bementek a könyvtárba, nézegetik a mesekönyveket, gondolom jót kuncognak,:-) Majd a könyvtáros néni eligazította őket. Kiválasztanak két katonás könyvet (nem ragaszkodom a szépirodalomhoz;-), majd keresi őket a rendszerben, persze csak Mesit találja, mikor felvilágosítja a néni őket, hogy először olvasójegyhez ki kellene tölteni az adatokat, amihez diákigazolvány kell, ami nem volt náluk.:-) Papírt hazahozták, még nagy feladat lesz kitölteni őket.:-)))De elrakta nekik a néni a könyveket.
Közben Mesi hazajött, és hozott nekem a tegnap kapott zsebpénzéből, egy csodaszép narancssárga gerberát! Hát mit ne mondjak, nagyon jólesett. Már nagyon régen nem kaptam virágot, de Mesitől talán még soha így! Na most ezt jól megjegyzem magamnak....és előveszem rossz napokon!:-)
Olyan nyugodt, és boldog voltam. Na jó nem felhőtlenül, mert Zsolti két napja, nagyon sokat dolgozik.:-( És ez majd biztos kihat a hétvégére...de remélem tovább folytatódik a jó...:-))))

2013. november 7., csütörtök

Lehet nem is én vagyok függő???:-))))

Így könnyű, kérem szépen!:-)

Több fotó ITT ! ;-)

Függőség!;-)

Már függőség...én mondom!:-)
Mai nasi, mákos tészta, már aki szereti! Nem nagy kihívás, khmmmm, főleg ha bolti tésztával csinálom!:-D
Itt ülök, böngészek, és úgy sütnék valami sütit..:-))))) És ahogy ismerem magam, győz a fejfájásomon, a függőségem!!!:-))))

Kedves Naplóm!

Kedves Naplóm!

Hányszor kezdtem el így írni a naplómat, mikor gyerek voltam, hány naplóm volt, és emlék könyvem..
Imádtam írni a naplóm, olyan jó volt kiírni magamból a dolgokat, mint most is. Csak az enyém, nem veheti el más. És itt az a varázs is meg van, hogy más is olvassa, véleménye van, legtöbbször le is írja, én meg jól elgondolkodom, tényleg, lehet ezt onnan is nézni!
Emlék könyvre emlékeztek? Mindig izgatottan adtuk tovább. Én nem igazán voltam kreatív, de csodálattal néztem, mikor visszakaptam valakitől és olyan gyönyörűség volt belerajzolva, írva, hogy csuda. És be volt sokszor hajtva a sarka, TITOK, ilyenek voltak beleírva: 2x2=4 mindig boldog légy!:-)))Meg a fiúkról....mi másról!:-) Na arról sokat lehetett írni a naplóba is, mindig volt téma. Jó, nem volt olyan nagy választék mint most van a gyerekeknek. Meg is döbbenek mikor nézem Mesi ismerőseit 500valahány...Életemben ennyi embert nem ismertem, nekik meg már..:-) Persze nem vagyok naiv, tudom, csak egy katt, azután már ismerősök, mennyivel könnyebb így nem?:-)

Más! Kicsit átrendeztem a nappalit, konkrétan nem tudok nagy variálást, csak a békebeli padot hoztam be, mert féltem a időjárástól, és két fotelt toltam máshova, de nagyon kényelmes lett így. Én amúgy is szeretek rendezkedni, ide oda tologatni a bútorokat, és már milyen régen tettem..:-)

Biggyesztés: zöldbab főzelék, ropogósra sült csirke szárny.:-)

2013. november 6., szerda

Mosolygás..:-)

Az ugye nem ér, ha csak mindig a rosszat írom a gyerekeimről. Pl. tegnap, és hétfőn is, volt pozitív dolog. Hétfőn Dávid töriből kapott egy kis ötöst mert felelt, bár bebiflázta a könyv tartalmát, füzetet nem, így kis ötös lett. De ennek is örülünk. Majd tegnap Bence négyesre felelt, ugyancsak töriből. Hajrá!:-) Mesi meg este fél kilencig kémiát tanult, és még kis unszolásra fel is mondta. Brrrrrrr, micsoda száraz anyag, még valami rémlett a kationokról, meg az anionokról...de csak mert olyan jól hangzik a nevük!:-) De FELMONDTA, most ez a lényeg! Úgyhogy azért nem csak az ellenkezője van, lehet így is, talán!
Fogadó órára nem mentem, mert az a tanár nem volt, akivel beszéltem volna. Írok emailt a Bence ofőjének, szerintetek jött válasz? Nem, soha nem ír vissza. Legalább jelezhetné, hogy megkapta.:-( Tudom, hogy vannak ilyen emberek akik az sms-re sem reagálnak vissza....de, dühítő!

Mai biggyesztés; rakott krumpli, és túrós, kakaós, lekváros palacsinta. :-)

2013. november 5., kedd

Pillanat..

Volt nem olyan régen, egy álmom. Idős házaspárnál jártam, pici ajtó, a kis házikójukon, jó, én még nem vertem be a fejem:-), kicsi ablakok, fehérre meszelt falak, ami már, kicsit füstös volt. Apóka pipázott, Anyóka mosolyogva sertepertélt. Éppen a süteményes tálat vette elő, bukta volt rajta, pont olyan, mint a Dédi sütött, régen..Kérték üljek le közéjük. Pont úgy, ahogy a Dédinél...Én leültem, és csak néztem, az idős ráncos kezét az asszonynak, aki az ünnepi poharakat törölgeti nekem...majd átviszem tekintettem lassan az Apókára, éppen pöfékel..nem zavar a füst, még az is melegséget ad. És elkezdi mondani, hogy kicsit bánja, hogy nem hoztam a gyerekeket, újra hangos lenne a ház...:-) Majd ahogy az álmoknál lenni szokott, keveredett a múlt a jelennel, és tovaszállt a pillanat. Hú, de milyen jó pillanat volt. Kicsit lassítanom kellene, megélni a pillanatokat. Hiszen minden pillanat gyorsvonattal száguld el mellettem...Mindig hajt valami...majd ezt megcsinálom, utána pihenek, majd ezt is..és ezt is, gyorsan, gyorsan, és akkor ezt már nem kell, majd generál újabbat, újabbat..Ettől vagyok fáradt. Lelkileg is, testileg is..Pedig a pillanatnak van szépsége. Most éppen, nagyon sötét van kint, jár az agyam, mosogatni kellene, ruhákat leszedni, vasalni, közben üres a hűtő, vásárolni menni, de a leves is elég kevés maradt, főzni is kell, délután fogadó óra, muszáj bemennem a suliba, kikérdezés délután, és a legkisebbünket sem szeretném, ha a tévédada kötné le, jöjjön segíteni a konyhába, közben mondókázunk, énekeljünk...már ezen jár az agyam, és ez még csak a sima nap, mert amint lehet tudni, ennyi embernél mindig borul a menetrend.
De a mostani pillanatot megélni, kell! Hogy itt ülök a sötétben, éppen egy sütit majszoltam, a kávéval megvárom Zsoltit, míg felkel...ez jó! Túl vagyok egy hosszú ölelésen, meg három kicsin, ez is naaaaaaaaaaagyon jó....:-))))
Minden kedves olvasómnak is szép napot kívánok!

2013. november 4., hétfő

Látszat ellenére...

Napokban beszélgetünk Emesével, Zsoltival. Mesi mondja, én olyan határozott vagyok, van önbizalmam. Osztálytársnője is ezt mondta. Most meg olvasom, hogy Andrea azt írja"egy erős, karakán nő" vagyok. Igen?  Persze, hiszen már lassan negyven éves vagyok, van valamiféle tapasztalatom az életben. És akinek van gyereke, annak kell lennie bizonyos önbizalomnak, "karakánságnak", hogy megvédje a gyermekét, nagyon sok mindentől. 
Hogy emellett én sokszor, egy kis szürke kisegérnek érzem magam, akire senki nem figyel, és elbújna egy kis sarokban...az egy más dolog! Mikor nagy család mellett döntöttünk, akkor amellett is döntöttünk, hogy sokáig egy perc nyugtunk sem lesz, és hogy Csenge mellett is döntöttünk, bevállaltuk, hogy vasárnap délután nem pihenni fogunk, vagy ha meg is próbáljuk azt tenni, biztos, hogy el kezd ugrálni rajtunk, és visítva kiabálja majd, ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!:-) És tuti hogy ebéd közben kell pisilnie...és sorolhatnám. Abba nem annyira gondoltam bele, milyen nehéz lesz, három iskolással, de ugye ezt is bevállaltuk akkor...;-) 
Tehát most ne hőzöngjek folyamatosan, és ne nyafogjak állandóan, mert ez ezzel jár! És azért vannak jó pillanatok is, pl. mikor szombaton hazajöttünk a boltból, mindenki a konyhában sertepertélt, Mesi krumplit pucolt, Bence a sport szeletet csinálta, Dávid panírozta a pulykamellet, és készített elő a dolgokat, Zsolti is, és közben ment a sztorizgatás...:-) Na, az nagyon jó volt!:-))) 
És én a látszat ellenére, hiába hőzöngök itt, akkor is, egy baromi szerencsés embernek érzem magam. Hogy egy gyerekem sem lesz agysebész, na és akkor mi van...legyenek boldogok, de közben tanulják meg, tenni kell minden nap ezért....

2013. november 3., vasárnap

Ezek vannak....

Utálom a kikérdezős, tanulós napokat. Mert "nem csinálom", az első reakció, majd mutatja, makogja, vagy nem mondja, de nagy szája, nulla tudás, mind a három....sírni tudnék...hozzák a ellenőrzőt, egyes, kettes...hű, de büszke szülő vagyok. Szegény Zsoltit sajnálom, annyit küzd velük, annyi tudás van benne, amit átadna, csak senkit nem érdekel..:-( Kedden fogadó óra, most menjek be, és legyek őszinte, hogy ennyi amit akarnak a gyerekeim? Mit mondjak a tanároknak? Hogy tudom, tudom...de mit csináljak? :-( Fáradt vagyok, legalább az egyiket, egy picit érdekelné...de, hogy mind a három??? Kikérdezem az a baj, ha nem, az...épkézláb mondatod nem tudnak mondani!:-( Én a büszke szülő...ááááááááááá, nem nyavalygok!

Biggyesztés: hagyma krém leves, vadas, krumpli gombóccal.

 

2013. november 2., szombat

Csönd, az nincs!:-)

Csönd? Mikor? Meg is ijednék a csöndtől... Mondanám éjjel, de akkor két szuszogó van körülöttem. És milyen jó, hogy ott vannak...
De azért gondolkodtam a napokban, mint általában szoktam, nagy lépést tettek a gyerekeim a fejlődésben, én meg jól lemaradtam...ez a bajok forrása. Megjártuk a napokban a poklokat, de a legjobb pillanatokat is. Ezeket most nem írom le, sok lenne, hosszú...és mint minden pillanat, vagy belevésődik azoknak az agyába, szívébe akinek kell, vagy nem.
Őrlődésem fő oka, hogy néha még én is 17 éves kamasz vagyok, vagy a három kisgyermek anyukája, néha meg fáradt öregasszony,  nem tudok mindig lépést tartani, hogy nagyok a gyerekek, hogy lassan három éves Csenge, hogy nem kell mindig tökéletesen helytállni, mert lehetetlen. Másképp kell már a nagyobbacska gyerekekhez hozzáállnom,  tudni kell, néha kérdezni, néha meg jól csendben maradni, és bízni  a legjobbakban...


Nem mondom, hogy a legjobbkor jött ez az óra átállítás, mert jól elképzeltük, hogy itthon vagyunk hatan, egy teljes hetet, majd jól kipihenjük magunkat! AHA, azóta hatkor kelünk, de legkésőbb hétkor, már lent van mindenki, ami azt jelenti, este kilenc fél tíz magasságában, már csurog mindenki lefeküdni.:-) Persze ennek meg van a jó oldala is, rengeteg mindent meg tudunk csinálni a pihenés jegyében korán.;-) Tönkrement a mosogatógép, tanakodás után, hogy vegyünk e majd újabbat(szerelés fel sem merült, gagyi gép, drága alkatrésszel), vagy egy nagyobb mosogató tálca mellett döntsünk e? Utóbbi mellett döntöttünk. De az szerelést jelentett, de Zsolti, azonnal nekiállt, és megcsinálta, egy nap alatt, én meg asszisztáltam, rohantam alkatrészért, cseréltem, mert miért is lenne jó elsőre. Nagyon kényelmes mosogatni, jól oda férünk többen is.:-DDDD

Volt sok emlékezés is a héten, Anyukámra, Öcsémre, Dédikre, Keresztmamára..

De azt biztosan megállapíthatom, itthon nem lehet pihenni, folyton csináljuk Zsoltival a dolgunkat, hogy majd utána pihenünk, de odáig soha nem jutunk, mert újra van valami, amit csinálni kell...Hát igen, legalább egy pár napot el kellett volna menni itthonról, akkor ki lehetett volna pihenni magunkat. De sajnos, vagy nem is, mert legalább akkor, nyáron tudunk nyaralni, addig meg vágyunk rá, nagyon, de nagyon!  És nem tudom, idén miért ilyen hamar, de minden nap emlegetve van a karácsony. Csenge nagyon várja, és ettől a család is, izgatott!:-) Nagy dumás lett a kiscsajszi, és ugyanolyan matrica, két napja anyukának hív...:-))))

Biggyesztés: fogalmam sincs! Tegnap hatalmas adag köröm, csülök pörköltet főztem, üres a lábas...:-)))

2013. október 29., kedd

Csönd!

Most kicsit becsukom a képzeletbeli, Mi kis életünk naplóját! Hátradőlök, és megpróbálok, rendbe tenni, mindent magamban. Unásig ismételt kérdések, furcsa érzések, megoldhatatlan dolgok, türelem hiány, elkeseredetség...nem ragozom. Muszáj átrágnom magam rajta. Ez most nem olyan dolog ami idekívánkozik. Ebbe, most én vagyok benne, és sokáig leszek benne...
Lehet, holnap újra kinyitom a naplót, újra írok bele...de nem akartam, csak úgy csöndben maradni!

2013. október 27., vasárnap

Vasárnap!

Fiúk elmentek kirándulni....Jó nekik, de Csengével nem lehet meredek hegyet megmászni még...így, én itthon főzök, Mesi a szobájában...még a reggelijét is felvitte...:-((( Ez van!
Mielőtt elmentek a fiúk, kértem tőlük valamit karácsonyi ajándékként! Menjenek el a könyvtárba....És válasszanak ki egy könyvet, amit szeretnének. Rötyögés volt a válasz, humoros, három éves beszólások...majd tiltakozás Bence részéről, ő bizony csak újságot fog választani. Dávid, meg egyből aggódik, hova kell menni? És idegenhez kell hozzászólni???? TIPIKUS!
De azért láttam a szikrát a szemükben...folyt köv....:-)

Biggyesztés: kaparós húsleves (csirkeaprólék, zömmel láb:-), és aszalt szilvás csirkemell, rizzsel

2013. október 26., szombat

Megdöbbentem...

Lehet, hogy nekem is így kellene....
Megnéztem egy filmet az előbb, jó közben négyszer kellett felkelnem valamiért...
Dominika ajánlotta tegnap EZT A FILMET ! Engem nagyon mellbe vágott, lelkiismeret furdalásom lett. Megpróbálok én is kicsit másképp állni a dolgokhoz..Lehet így is! Minden esetre, most jókor néztem meg a filmet!

Ma sütöttem kalácsot, mikiskonyhank.blogspot.hu -ra felteszem nemsokára!

2013. október 25., péntek

Merengek...

Ma nincs jó napom! Bár süt  a nap, és küzdök rosszkedv ellen, mert tudom az okát, fáj a fejem..fáj a ...mindegy! Nem panaszkodni akarok, csak tény! És az is, hogy fáradt vagyok..hiába alszok éjszaka, nagyon rég nem keltem fel kipihenten! :-( Napokban gondoltam rá, milyen régen volt (tán sosem volt), hogy engem kényeztettek, olyan sokat, pihentetőt. Nem is tudnék már pihenni, a szó klasszikus értelmében. Vagyis azért megpróbálnám, lehet belejönnék, mégha zavarba is lennék sokszor, hogy elém rakják az ételt, neagyisten ülök a meleg vízben és lazulok, vagy masszíroznak, vagy csak egy csésze kávét tolnak elém...vagy csak sétálok, és nem azt nézem, hogy le ne guruljon, essen, éhesek, pisilni kell....vagy nappali fényben olasni, és nem nézni az időt, még mennyit lehet...persze, egy ideig hiányozna a rutin...de nem mondom, hogy ellenem lenne, az ilyen fajta kikapcsolódás.
Mert jó lesz az őszi szünet, abból a szempontból, hogy nem kell a gyerekeket nyüstölni, hogy tanuljanak. De a beszólogatások, látványos semmittevésük, marakodásuktól már előre félek...kaja legyen...akkor még ennyi időm sincs, hogy itt lazuljak...nem panaszkodom, azért tudom, lesznek jó pillanatok benne, majd ezek lendítenek át a nehézségen.:-) Meg lehet kicsit lazábbnak kellene lennem...majd dolgozom rajta!:-)

2013. október 24., csütörtök

Jó is, rossz is...

Mert Mesinek ma kihúzták a fogát, vagyis kettőt. Nem volt egyszerű, nagyon ragaszkodtak Mesihez.:-( Újabb, röntgen kimutatta, az egyik gyökér becsontosodott, és nagyon, a maradó foggyökér mellett van, nagyon rizikós, de nincs lehetetlen, lehet, hogy kimozdul...Így jövőhéten, újabb röntgen, újabb látogatás, majd újból menni november 15.én. Akkor kiderül, hogy ki tudják e húzni, vagy kisebb műtét után, kiveszik. Ügyes volt Mesi, bírta a kétszeri szenvedést, és az össze vissza szurit. Boldogabb lettem volna, ha túl vagyunk rajta, de azért ezzel is előrébb vagyunk. Jó hír az is, hogy egy nagyon rendes, kedves dokit fogtunk ki. Ez nagy erőt ad! A rossz hír hogy megint 3000ft, a beutazás, a belvárosba, Nyugati...Oktogon, Üllői út...aki jár(t) arra tudja, nem semmi hely, nekem mindig meg fájdul a fejem. :-( Most is kiszívott az utazás..Ez van! De remélem nem lesz már galiba..

Jó volt a tegnapi nap. De a hétvégén, pihenni fogunk, én biztosan, mert nagyon fáradt vagyok...

2013. október 22., kedd

Jólesően...:-)

Ma csak arra van erőm, hogy leírjam, jó nap volt, itt voltak nővéremék, Kata és Csenge nagyon aranyosan eljátszottak, és már beszélgetnek egymással, nagyon édesek!:-)
Bevásároltunk a hétre is, voltunk fogszabályzón, jó hír, nem kellett fizetni a javításért.
És amitől nagyon boldog vagyok, hogy két embernek sikerült ma remélem, de tudom, hiszen kapni mindig jó, örömet szereznem.:-) Én annyira szeretek adni, és lassan lehet gondolkodni, kit, mivel lepjek meg karácsonyra. :-)

Szép emlékezést holnapra! Na, nem szép...csak hogy is fejezzem ki magam...kicsit elgondolkodtatót!

2013. október 21., hétfő

Sok(k)!:-)

Befejezi Zsolti ezt a szigetelést, komolyan, tavaszig, semmit sem csinálhat, mármint ami kötelező, csak szabadon választott, peca, gombászat, sétálás lesz a programja. Szegény, két napja folyamatos fejfájása van, alig alszik, nagyon fáradt, és akkor rohan a munka helyére is. Itthon meg, megy a műsor folyamatosan.:-( Igen a nagyobbacska gyerekek, tehetnek a műsorról.
Bizton kijelenthetem a kamaszkor a legnehezebb korszak a szülőknek is, és ha három van egyszerre, már a majdnem három éves dac korszakot, észre sem veszed!
Így Zsoltival, kéz a kézben, emésszük magunkat a dolgokon, ami nap mint nap, új színben tűnik fel...És mindig eszembe jut az aki egyszer azt írta nekem, ilyenkor a humor segít...HUMOR? Hát, hogy lehetsz humoros, mikor a képedbe dörgöl valamit, amit tudod nem igaz, meg csak kamaszkor...de mégis rohadtul fáj, és mikor azt érzed, kitépnéd a kaput és messzire szaladnál, a tehetetlenségedben, de tudom azt nem lehet, így kiabálok, meg dühöngök, ami tudom árt a szépségemnek, de legalább kijön a gőz, aztán van, mit megbánni...franckarikát, az a legnehezebb, mikor kettőt pelenkáztam, és hármat terelgettem a szakadó esőben, EZ a nehéz, az állandó kiszámíthatatlanság. Mikor tombolnak a kamaszok hormonjai, neked meg már nem...:-)))))
Fáradtak vagyunk, mi szülők mostanában....gondolkozom, mit lehetne csinálni majd az őszi szünetben...kicsit ki a taposómalomból...

2013. október 18., péntek

ez is én...

Vállalom, néha naiv, megerősítést váró, néha szomorú, néha ideges, néha anyaoroszlán, néha tanácstalan, néha mosolygós, majd hangosan zokogós...néha szerethető, néha szerető, néha morgó, vagy éppen önfeledt nevető, tele kérdéssel, majd válasszal, élni a mának, siratni a múltat, vágyakozni a jövőre, de két lábbal a földön járni, közben a felhőn csücsülve, lábat lógatva, csak mosolyogva nézni a mélybe,  megélni, élni hagyni, megérteni, értetlenkedni, örülni, búsulni, boldognak lenni, mérgesnek, szomorúnak...ÉLNI! Így élek, ha sok az érzelem, nehéz. Ha kevés, akkor szomorú. Kettő között lennék boldog, néha összejön!:-)

Szép őszi hétvégét kívánok Nektek!

2013. október 17., csütörtök

Büszke!:-(


Mától él az e-napló, két emailt kaptam már... két egyesről, az egyik témazáró nagy dolgozat, a másik röpi. Hű most nagyon büszke vagyok, sírnék is....bánatomban!:-(((((

Frissítek: HÁROM!

birsalma sajt, ami nem sikerült!



Elterveztem, hogy idén ajándékba sok sok, nagyon jó kis birsalma sajtot adok. Aha, meg sem dermedt, és bepenészedett.:-(  Csak tudnám minek főztem három órát kevergetve, jól meg is égetett. Na de nem tudom mi lehetett a baj, már csináltam, és akkor jó volt!

Amiért mérges vagyok, már csupasz a fa ahol szedni szoktuk..:-(

De azért kárpótoltam magam ma, isteni meggyes sütit sütöttem.:-) Recept ITT !

Én, a NŐ!:-)

Mostanában, hogy nő be a "fejem lágya" sokat gondolkozom egy-egy mondaton! Régen tettem a dolgom, percről percre...és haladt a dolog. Most vannak olyan mondatok, érzések, amiket magamban jól kivesézek. A rosszakat azért próbálom kerülni, mert elsodorja az embert, mélybe taszítja, ahonnan nehéz vissza jönni...
Tegnap, megint előjött vacsora után az asztalnál, hogy az osztály társa, Csenge, akit régóta ismerünk, szüleit is nagyon szeretjük, aki ugyanolyan tanulási nehézséggel küzd mint Bence, valahogy mindig kivételezve van vele. Ha rossz jegyet kap, nem rakják be a rosszabb csoporthoz, persze, mert ott csak fiúk vannak szinte, ha hiányzik a felszerelése, semmi baj, ma nem kapsz érte mínuszt...mondjuk ez így van egy nagyon jó tanuló fiúval is...
És akkor ott az asztalnál, félig viccesen, nagyot sóhajtva, közli Apja Bencével; jah Fiam, szokd meg, hogy mi férfiak, mindig el vagyunk nyomva!     Jót mosolyogtunk rajta, de tényleg így van???
Persze ezt mint NŐ, magamban jól kikértem, miazhogy el vannak nyomva? És a nőktől? De ezt nem értem...míg világ a világ, mi nők tudjuk mire vagyunk képesek, és tudják már a FÉRFIAK is, hogy ők mire képesek!

Mondjuk az igaz, hogy baromi rossz lehet, hogy valamit csinálsz, te ennyi vagy, és a másik valamit nem csinál, és akkor is ennyi....de sajnos mi felnőttek is számtalan ilyen dolgot tapasztalunk, munkahelyen, ügyintézésben, barátoknál, tán a  családban is. Aztán vagy dühöngünk egyet, vagy csak mérgesek vagyunk, és van mikor már csak mosolygunk rajtuk és szánakozunk.
De azért én szeretek NŐ lenni, szeretem nőiesség minden oldalát. És a nőiesség nekem nem a plaza, a ruha vásárlás, a kozmetikus, fodrász...fittnesztermek meglátogatása, hanem más. Aki ismer tudja, szeretem ellátni a családot, szeretek a gyerekeim szemébe nézni, látni, hogy nőnek, cseperednek, alakulnak. Szeretek kézen fogva menni Zsoltival, vagy csak mellettem tudni. Szeretem mikor jókedvűen ülünk az asztalnál, mind a hatan, jókat eszünk, iszunk, beszélgetünk, szeretek az erdőben sétálni a családdal..és még biztos van sok..
Hogy nehéz?.... nagyon... néha! Néha fáradt vagyok, ideges, magam sem tudom mit is szeretnék, soha nem az van amit eltervezek, hogy nem azt csinálom, akkor mikor azt szeretném...De élvezem, mert szerintem jó NŐNEK lenni!:-) Legyünk igazi nők, akik összefogják a családot, akik a tudnak csöndben hallgatni, akik nem akarnak a férfiak lenni, csak támogatni őket! És akkor mi igazi nők lehetünk, mert én az vagyok most, de csak így kerek nálam a dolog!


Mai biggyesztés, sült csirkecomb, rizs, meggyes pite

2013. október 16., szerda

Én, az univerzális...:-)

Ma már jó ez a nyugalom...folyik a víz a lefolyóban. Megszereltem a mosogatógépet, na jó csak oldalra kellett dönteni, és kifolyatni a vizet belőle, és már működik, nem sípol. Még jó, mert hogy nem lett volna új, az tuti! És erre is jó az internet, olvasgatva, jutottam erre, lehet, hogy ez a baj, még jó, hogy nem hívtam szerelőt, múltkor a gáz kazánt (kellő biztonsággal) porszívóztam ki.  Ja és az előbb, hajat vágtam magamnak, meg festeni is én szoktam. Milyen univerzális vagyok, meg ezt azért megtanultam otthon, gyermekkoromban, hogy kell beverni egy szöget, kicserélni az égőt, vagy a Wartburgban kicserélni a hengerfejpakolást, na utóbbinak, nem sok hasznát veszem már...:-DDDD

Hordja a leveleket  a szél, szép...és bár előtte vagyunk a hosszú télnek, kicsit töltekezek ebből...

Mai biggyesztés: sóska, főtt krumpli, tükör tojás.



 

2013. október 15., kedd

Sorsoltunk!:-)


Vagyis Csenge, nagyon aranyos volt! Én is annyira izgultam.:-) Nem lehetne 34-et húzni?????:-D

Tehát meglettek a nyertesek, akiket kérek küldjenek nekem emailt a bneaniko@gmail.hu email címre , hogy felvegyük a kapcsolatot, hova küldhetem az ajándékot! Szívből gratulálok Nektek, kedves Éva (Takarékos konyha) És LaLa, Üzenet Nincs, vagyis Laurának. :-)))

És persze mindenkinek nagyon köszönöm, aki velem játszott! Nagyon jólesett, és remélem ezután is szerettek ide járni hozzám, és szeretettel látok mindenkit!:-)