2015. november 30., hétfő

ahogy vesszük..

Kedves Névtelen kérdésére válaszolva, ahogy vesszük. (és köszönöm az érdeklődését)

Minden rendben, tényleg. Kisebb nagyobb problémák vannak, fája  fülem, Csengének még mindig be van dugulva az orra...de ezek olyan mindennapi nyűgök.

Hazafelé az oviból sokkal jobban elgondolkodtatott egy téma. Láttam egy fiatal anyukát, akin akkora nyomot hagyott a nehéz élet, hogy sokkal többnek nézett ki, mint a valós kora. És akkor elgondolkodtam, hogy milyen nehéz lehet neki. És most ünnepek előtt...

Kicsit én is lehangolt vagyok emiatt. Ilyen nem nagyon volt még, hogy 6 nappal mikulás előtt, egy darab mikulás csoki nincs a házban, persze, minden megoldható, csak be kell menni a boltba, pénzzel, és venni...Írom még egyszer, CSAK BE KELL MENNI A BOLTBA PÉNZZEL ÉS VENNI...
Azért lehet érezni a mondat lényegét, nem? Jó, valószínű bemegyek majd a boltba, és veszek, és aki NEM tud venni? Mennyien vannak, akik nem tudnak venni.:-((((
Karácsony dettó. Nálunk is rajzolódik az ajándék lista, de ha régen ki voltam akadva a legós játékok árán, akkor most mit írjak? Álmok, kérések vannak, de a teljesíthetetlen kategória. Közben szomorú vagyok, mert nem hiszem, hogy meg tudjuk lepni őket. Pedig nálunk nincs sokszor ajándékozás. Szülinap, és karácsony.
A keret nem lesz több, sőt már fűtés számla is van rendesen. Karácsonykor csak valami finomat eszünk, meg iszunk, meg vendégek, meg még Csenge szülinapja is...
Remélem, és bízom benne, kicsit ki tudom pótolni majd a sütipénzzel, a karácsonyt.
És akkor én még ne keseregjek, mert vannak lehetőségek, de milyen sok családban nincsenek. És akkor biztos nagyon rosszul érzik magukat, mert csak szerényen tudnak ünnepelni. Pedig tényleg nem ez a fontos. De látva a médiát, boltban tele kocsikkal küzdő embereket, nem lehet könnyű lelkileg.:-(

Látjátok, ez vagyok én. Nemhogy a magam életével foglalkoznék, magamra veszek másokét is...

2015. november 29., vasárnap

2015. november 26., csütörtök

rájöttem..

Tegnap este, de ma reggel véglegesen rádöbbentem arra, hogy én változtam meg nagyon. Ne másban keressem a hibát.
Legelső amit észrevettem, sokkal érzékenyebb lettem. Mindent fog  a radarom. Ezt jól megrágom, kivesézem, és azt nézem, nekem miért jó, nem jó...NEKEM!
Na itt változtam, előjött az ÉN.
Hamar megsértődök, olyan dolgokon, amit régen fel sem vettem. Sokszor azt nézem, miért nem ismernek el, miért nem mondják folyton, hogy szeretnek...

Pedig, ott vannak nekem ők, ha nem is mondják, tudom, hogy szeretnek.

Nem csak az én radarjaim erősek, hanem a gyerekeké is, mert ha én ideges vagyok ők is, ha én nyugodtbb, akkor ők is. Legjobb tükőr Csenge, a kisgyermek őszinteségével..:-)

Nagyon nem tudom eldönteni mit csinálja másképp? Ha felrakom a facebokkra, a plakátot, egyből van érdeklődő...de a legtöbben, jó. majd karácsonykor..majd..majd..és az árak..érzem, sokalják, pedig..vagy nincs pénz, tényleg nincs! :-(((( (én tudom)

Na és, ma nincs kedvem suliba menni, nagyon nincs.:-( 4 óra matek, halálos...:-(((

2015. november 25., szerda

Változások..

Tudom ezen a témán kattogok mindig, meg a barátságon, két olyan téma, aminek soha nincs 100%-os megoldása. :-(
Apró dolgokból alakul ki minden. Tegnap pl. délután suli. Majszolom a szendvicsemet, nem voltam különösebben éhes, de éppen szünet volt, így ettem, nem ez a lényeg. Hanem egyik osztálytársam mondja a másikra, (másfél évvel idősebb nálam akiről beszél,) hogy hümeghá, milyen jól néz ki. (akiről beszél) Meg vékony, meg micsoda csinos ruhája van, és mennyit tanul, meg mióta új szerelme van, azóta kinyílt, észre vettem-e? Keserű lett a számban a falat, mert utána közvetlenül, mondta az osztálytársam,hogy igen, de nem baj mi így is szépek vagyunk. Na ja, ő lassan nyolc hónapos terhes, én rajtam meg lánykoromhoz képest 20 kg felesleg van. Zavar-e? Néha igen, néha nem... többet igen. Jó, jó tudom, következő gondolata mindenkinek, miért nem teszek ellene? Miért, miért..csak, mitudomén..nem lehetne azt mondanom erre, de jó vagyok én így is, tetszek Zsoltinak, mert hát 21 év ide vagy oda, mindennap, nem duruzsolja a fülembe a szerelmes igéit, én sem teszem, ehhez ez is hozzátartozik. De sohasem kritizál!
Aztán persze, rá sem nézve a szép osztálytársamra elfogott az irigység. Mert irigy az az ember, aki a másikat krizálja rosszindulatúan. Jó, jó, neki egy felnőtt(majdnem) lánya van, hétvégén találkozik, csak szerelmével...stb, de ettől még akkor is csinos, látszik hogy jól érzi magát a bőrében. Lehet, hogy csak kifelé, de mindegy. Gondosan elcsomagoltam a szendvicsemet, és megpróbáltam humorosan előadni, az engem nem érdekel, hányas lesz a föcidoga, című előadásomat.
Majd itthon, folytattam a magánszámot...á, nem részletezem, felhúztam magam valamin, nagyon. Mindenki sértődötten vonult aludni. Én meg vártam Mesit a színházból. Kapcsolgattam a tévét, meg neteztem közben. Tévében a kő gazdag sztár pár előadja mennyire jót tesz a kapcsolatnak, ha heti kétszer étteremben romantikus vacsorát ejtenek, meg havi egyszer elmennek egy hétvégére kettesben. Hát, gondolom milyen jó lehet. Mit számít kétnaponta egy 25000ft-os virágcsokor, látjátok erről beszéltem, az a rosszindulatú irigység, melyik nőnek nem esne jól ez? Meg, ha azt mondanák neki, hogy milyen jól néz ki. Igen igen, tenni kell érte! Macinaciban, hurkásan, kinyúlt felsőben, nem lehet 25000ft.os virágcsokrot elvárni. Mert nem pottyan be az ölembe ez..vagy igen????

Netezek, rákattintok egy ismerősöm (férfi) oldalára, látom feltesz egy pár képet egyik ismerőse(nő) oda, gondoltam, unokatesók, és így kedvelik egymást. Én naiv....mikor egy csókos képet látok, ledöbbenek. Egy percig csak rakom össze a képkockákat. :-( Szomszédaim amúgy, ennyit erről. 15 éve házasok voltak.

Változás, változás...mi is változtunk, sokat is, többet mint szerettem volna. Amit még úgy könnyen meg tudnék emészteni.
De állandóan változik minden, a gyerekeim piha illatos húsiból, micsoda lakli kamaszok lettek, én ha belenézek a tükörbe (most nem írom le), ha ránézek Zsoltira, ha körbenézek a világban...

Nem tudom, ez már a klimax előjele, vagy csak úgy a kapuzárási hülyeség (nem is tudom mi az), de félelmetes megélnem a mindennapi hullámvasútjaimat.

Lesz olyan, hogy minden megnyugszik, kiszámítható, elfogadó öröm lesz?

2015. november 24., kedd

Napjaink, szösszenet..:-)

Nem tudom, ki, hogy van vele, de megszerettem a hideget. :-) Ezt a hideget, csípős, de napsütéses. Ebben csak egy dolgot nem szeretek, ha hirtelen mennem kell kocsival, és kaparni kell a jeget, brrrrr, jó lenne egy garázs (is).
Szóval megjött a hideg, a hangulatom, csak fokozódik a karácsonyra. Már e körül jár az agyam, félreértés ne essék, nem az ajándék beszerzésen...mert fogalmam sincs kinek mit vegyünk. Őszinte leszek, ezt a részt kihagynám, nem azért mert nem szeretek adni, hanem azért, mert valahogy mostanában nem szokott jól elsülni a dolog. :-( Három kamasz minek örülne? Mondjuk van tippem, de azok egy vagyonba kerülnek, és igen, a nadrág szíj összehúzás, mindig is jelen van.
De persze mindig alakul ez is, általában kedvezően...

Tegnap konkrétan délutánik suvickoltam, fogkefével is, a fürdőt és a konyhát. Két fontos központi helyiség. Átpakoltam a fürdőt kényelmesebb legyen, mert nagyon apró, és sokan vagyunk rá...ahogy nőnek a gyerekek, egyre kisebb a tér.:-) Éppen nosztalgiáztam közben, mikor mind a három kamasz kicsi volt, és kergetőztünk fürdés előtt, három, kicsi...most csak egy kicsi van, mégis olyan kicsi a hely, pedig nem húztuk össze a falat! :-)
De a tanulság: hazajön a Zsolti délben ebédelni, nem mond semmit...majd hazajön a Dávid, semmi...
Hazajön Bence, semmi...Hazajön Mesi, semmit sem mond a változásra. Hazahozom Csengét az oviból, le sem vetkőzik, már hangosan örül, jaj anya átrendezted a fürdőszobát, jaj de szép....:-D Zsolti még este megjegyezte, le fogják a zuhanyozás közben a szekrényt locsolni vízzel a gyerekek...kipróbáltam este, nagyon kell a zuhanyzóval célozni, hogy így legyen. Persze, mikor megjegyeztem félig viccesen, hogy neki csak ez jött le az átrendezésből, akkor persze korrigált, nem, nem...:-)
Na, ezt csak azért meséltem el, hogy ha nem lenne Csenge, kevés pozitív visszajelzést kapnék, édes kis családomtól. Na és sárkánynak néznek, ha rájuk szólók, próbálják meg, megtartani a rendet. Nem akarom egyiket sem kibeszélni, de rendetlenek. A szobájuk...hát, jujj. A miénk is, mert ott Csenge rendezkedik mindig. Pedig szeretem a rendet, nagyon is szeretem, vagyis szeretném.:-D
Most a konyhát praktikusra csináltam. A kis segítő dagasztó gépemet olyan helyre tettem, ahol kényelmesen tudok dolgozni vele.:-) Apropó dagasztó gép, olyan kenyereket sütök mostanában, hogy kb másfél kilós, de reggel egy pici csücsök marad jobb esetben Zsoltinak belőle reggelizni.:-) Néha bosszantó, hogy ennyi fogy, de mellette, meg annyira jó érzés, hogy ízlik nekik, és megeszik. Mert nagy kritikusok, nem szóban, hanem tettben, inkább nem esznek.:-)
Ez volt a Mi kis életünk...napjai.:-)
Ma föci doga, mennyire nem érdekel..Átolvasom, aztán lesz ami lesz..
Biggyesztés: csirkepörkölt, nokedlivel.

2015. november 23., hétfő

akkor hajrá..:-)

Na, ma van olyan nap, amilyet mindenki aki arra vágyik, hogy otthon legyen, munka helyett, irigyelhet.
Elterveztem, hogy ma végre, mivel pár óra csönd lesz, pl. filmet nézek, vagy tanulok..vagy mittudomén. Lényeg, hogy valami olyat, és azért csinálok, mert ÉN szeretném. Azt fogok csinálni..
MERT? Most, hogy süt a nap, csípős hideg van, és szokásos téli látvány fogad, minthogy párás ablak, pára...pára...pára...ami egyet jelent a penészesedőssel, a fugák között, sarkokban...így szerintetek mit csinálok, Igen, azt. Nagy takarítok! Nem baj, legalább kicsit rend lesz, és megnyugszom kicsit. Át is kellene rendezni pár dolgot. Sokan vagyunk, kevés a hely (ez nem panasz, tök jó..) De állandóan beleütközünk valamibe (vagy valakibe). Fura lenne, ha másképp lenne, de praktikusan kellene berendezkedni. Sok a kacat, pedig már nem veszek semmi olyan nagyon foooontos dolgot, mint régen.:-) Mégis sok a kacat. Ma elpakolok ebből sok mindent, hogy szellősebb legyen a lakás..
Munkára fel..:-D :-D

2015. november 22., vasárnap

hmmm

Ma, ha lenne egy kívánságom, mi lenne? Visszatekerném az időt reggel nyolcra. Mit csinálnék mást? Mindent!
Egész délután árakat kalkuláltam. Nem könnyű, de már vannak megkeresések, persze karácsonyra inkább, nem baj, jó ez így. Csak rendeljenek. Csak rendeljenek...
Eddigi tapasztalat, olyan furi. Mikor vendégségbe jön valaki, megkóstóltatod vele amit sütöttél, hmmm, meg hámmmm, de finom, felrakod a facebokk-ra, ú, de jól néz ki...írjátok.
Megsütöm, becsomagolom, eljönnek érte, kifizetik, aztán...nem látod,a hmmm meg hámmmot..:-D :-D :-D
Na, ez azért hiányzik. De dolgoztam én kereskedelemben, tudom, hogyha a vevő meg van elégedve, visszajön...ez meg idő...ha húsvétkor, is nálam kérik a kalácsot, akkor talán meg van elégedve.:-)))

Izgulok, de tudom, nem lesz könnyű, de megéri...tegnap meg töltődtem, mert a városban sétáltunk Zsoltival, ami tök üres volt, és ittam az kedvenc helyemen, Adriában, egy kis mazsola bor. Másik kedvenc helyemen, egy fél lángost, és beszélgettünk, és sétáltunk, és sétáltunk..:-) Jó volt nagyon! :-) Lesz miből töltekezni a héten majd.:-)

2015. november 21., szombat

Tádám..:-)

Fél óra múlva megyünk szülinapi buliba Csengével, juhéjj..:-) Amúgy tényleg, mert olyan jó nézni az izgatottságát! :-) Ma három kiló pogit sütöttem, szerintem finom lett, és hatlapos is tegnap, remélem az is ízlik majd annak, aki elvitte.:-)
És Zita segítségével, plakát is készült, nagyon köszönöm itt is.
De bevallom,nagyon fáradt vagyok, holnap csak nézni szeretnék ki a fejemből. Megfőztem egy hatalmas adag töltött káposztát!:-)

Nézzétek:

2015. november 19., csütörtök

Inkább mást...

Most nem szeretek 41 éves, 6 hónapos, és 1 hetes és 1 napos lenni.
Most inkább pont 20, nem is, inkább 19 szeretnék lenni.
Nem, rájöttem, öt éves, és mindennek örülni.
Vagy...
Miért nem szeretnék inkább, 71 éves lenni?
Miért az első gondolatom, hogy fiatalabb legyek?

Most szeretek itt lenni, gyapjú takaróval beburkolózva, Körhintát nézni, sosem láttam, most is csak a híres jelent ment, és a "vége" felírat. Kéne menni aludni, de fel vagyok pörögve, hosszú volt a suli nap. Töri téma zárom négyes lett, örültem neki. Angol szavak mentek, ennek is örültem.
Éljen, éljen...csak olyan jó lenne, megint fiatalnak lenni...:-)

kusza...

Ezt most kifejtem miért kusza minden a fejemben. (angol szavak tanulása helyett)
Kusza, mert azért nem kis dolog amibe már belevágtam. Idő, előkészítés, idő, idő...
Na itt dől meg minden, az idő. Mert bár úgy látszik nem csinálok semmit, mármint nem vagyok rendes ember, mert nem járok el nyolc órát dolgozni,(eddig kéthetente egyszer megyek) még sincs időm. Nem panaszkodom, ezek tények.
Hiszen, ma reggel is, mire a konyhát rendbe tettem, és kicseréltem az asztal terítőt, legalább fél napig úgy nézzen ki, mintha étkező asztal lenne, nem valami műhely asztal. Tudom azt is, sokan vagyunk, sok a kamasz, állandóan esznek, na de ugye elpakolni, azt már nem. Azt majd én. Jó, majd én elpakolok, hiszen amúgy miért vagyok itthon nem?
Na, és az állandó lelkiismeretfurdalás? Tegnap kihozott Csenge úgy a sodromból, én nem tudom, mi ez az állandó napi hiszti...öregek vagyunk már ehhez, látom Zsoltit is, ő már élné a klasszikus ebben a korban élő életet, meg is értem. Nyolc óra, kemény munka után, van, hogy nézne ki csak a fejéből este, vagy éppen csinálna valamit, amit kitalált, és nem lehet...mert a kis Akaromka, két embert is kíván sokszor. Én sem olyan vagyok, mint tíz éve, van amiben sokkal türelmesebb vagyok, van amiben nem. És akkor itt van a három kamasz, amiből kettő, változó felállásban mindig, úgy megy el reggel, hogy rád vágja az ajtót. Tök jó érzés.:-( Pedig amúgy nem valami eget rengetőt mondasz neki, de megsértődik. Délután nem látom őket,csak ha éhesek, estefelé megjelennek, kezükben a telefon. Ha kérem, megcsinálják amit mondok, ez az egy szerencséjük, mert különben....Úgyhogy nekem ne mondja senki, hogy keveset beszélgetünk a gyerekkel, mert kamasszal ez is sok, szerintük. És persze, hiányoznak, nagyon is, és nem értem miért haragszik rám. vagyis ez így hülyeség, tudom, mert a hormonok..és tudom, hogy majd lesz másmilyen is. De egyszerre kettővel, hárommal nehéz mindig megérteni. És akkor itt jön a mini kamasz..:-D:-D

Akkor a suli is. Idén sokkal nehezebb, állandó dolgozat hegyek, feszített a tempó.
Akkor legyen itthon elég kaja, legyen mindig friss ebéd, legyen mindennap kenyér sütés, és a nasiról se felétkezzek meg.
Ezután jön az én kis vállalkozásom. Amit szeretnék nagyon csinálni...
És valahol még legyek feleség is, közben, közben magamra is gondoljak.
És mikor elmélázok, ezek a szálak párhuzamosan futnak az agyamban. És néha összekuszálódnak..

2015. november 17., kedd

nincs cím

Annyi szálon futnak az események, hogy volt pár percem elmélázni, és nem tudtam min mélázzak. És még csak most jön a java...

2015. november 16., hétfő

Kesze kusza, MOST!!!

Néha úgy érzem, ide nekem az oroszlánt is, néha meg annyira kétségbe ejtő, ami előttem van!

Más, ha az ember maga megszokott, komfortzónájában van és úgy csinál valamit.
 Ki is ha arra, amit csinál az ember. Lesz, jó, vagy rossz...vagy..
Vagy, semmiképpen nem tökéletes. Tudom, tudom, tökéletes NINCS! Mégis erre törekszik az ember nem? Főleg én, egy darabig, aztán meg jön egy korlát, vagy átugrom, vagy éppen hagyom, éppen jó úgy, akkor, ahogy van.
De látom is, sikeres az ember, nem egyik pillanatról a másikra lesz az. (ha lesz, ha éppen akkor nem elég annyi amennyi van)
Ha belevágtam ebbe a dologba, tudnom kell kezelni a dolgokat. Kicsiben kezdeni, igényeket elraktározni, majd egy nagy levegőt venni, és tovább csinálni. Hiszen nem azt mondják, hogy nem jó...hanem lehetne más...ez egy nagyon nehéz út. Mint minden olyan út amire rálép az ember, és csinálni akarja.
Véleményem szerint, lehetne ebből jobb, még jobb...de nem egyik napról a másikra. És mivel mindenkinek van véleménye, kifejezetten az ételekről, meg még annak is van véleménye, aki nem egy gourman, hát azt el kell fogadnod. De valamihez kell tartanom magam,  ettől lesz egyedi, Anikós a dolog, én szeretném, hogy az legyen.

Még nagyon hátul van az az érzés, hagyni kellene a fenébe a dolgot. Ki vagyok én, hogy egy ilyenbe belefogjak??? Felteszem ide a fotót, meg a facebookra, belájkoljátok, modjátok gyönyörű, majd, pikk pakk elfogy, de a kamasz nem mérvadó, konkrétan, bekebelezik, aztán kevés volt, ízre meg..:-DDDD
De ha neked sütnék? Lenne e benne az, szép jó, ízre is jó, bár a nagymamám sokkal finomabbat süt, és a szomszéd néni is múltkor olyan ízleteset adott, hát ez, jó-jó, fizetek is érte, de... Na egy ilyen DE-nél, nekem nem megsértődnöm kell, hanem igen, akkor sokkal finomabbra csinálom majd legközelebb. Lesz vajon legközelebb??? Értitek??????

Aztán itt van az is ilyenkor, hogy fanatikusan hinni kell benne, még akkor is, ha látszólag veszett fejsze az úgy. Hinni magamban, mert akkor menni fog (talán)

Jó, könyvet nem fogok kiadni, és olyan sikeres sem leszek mint Limara, Ő pedig egy nagyon pozitív példája annak, hogy honnan, hova lehet eljutni. Pedig biztos ő is átélte ezt! És nem is gondolnák mennyi munka van ebben. Pedig van, én már sejtem..

De, hogy egyáltalán megpróbáltam, már jó érzéssel tölt el, és igenis kiállok ezért, mert szeretném egy kicsit érezni, az én kis életemben, hogy igen, megpróbáltam, és majd az idő eldönti, hogy jó út vagy nem, de ezt nem én szeretném eldönteni....

Úgy sajnálom...

Nem tudom, hogy le fogom e tudni írni, mind a két dolgot, amit szeretnék, de a második dolog, amiről szeretnék írni, nagyon összetett.

Először is, Csengéről szeretnék írni. Eddig majdnem öt év alatt, nem nagyon ütközött ez ki. Bár soha nem volt egy sarokban eljátszós típus, egyik sem volt ilyen, de ugye ott eljátszottak együtt, hiszen három és fél év megszülettek mind a hárman. Viszont Csenge és Bence között is tíz és fél év van, ez nagyon sok. Ők mostanra kamaszok lettek, magukon kívül csak a kortársiakat viselik el, néha..néha, nemhogy egy kishúgot.
Én sem vagyok, sosem voltam egy olyan anyuka, aki órákig eljátszik a legóval, Barbival, macikkal...érdekes gyermekkoromban is egyedül játszottam, nem tudtam másokkal. Lehet, hogy nem egy jó tulajdonság, hogy ilyen anya vagyok, de ezen már nem fogok tudni változtatni.
És akkor most kijött ez Csengén, amitől azért féltem. Itthon van csütörtök óta. Vasárnap meg, amúgy is be voltunk szorulva, mert esett az eső. Bevallom önző is vagyok, szeretnék, néha néha, olyan klasszikus vasárnap délután. Rend van körülöttem, bebújok egy pléd alá a kanapén, gyertyafény, halk zene, egy jó könyv, vagy egy film....helyette: hangzavar, (csak Csenge beszél egyfolytában) körülöttem kupi, de nem olyan, hogy játszik vele a gyermek, nem, csak szét van dobálva minden, ő a a kupi közepén beszél, beszél, rajzol...kér: (követel), kapcsold fel a villanyt, ezt azt AKAROK, ezzel most párosult a " NEM JÁTSZIK VELEM SENKI, BRUHAHAHAHA" című előadás. Zsolti próbálkozik, de nagyon fárasztó a "ezt ne így, hanem úgy, az nem jó. hanem így jó.." Állandóan dirigál..Persze aranyos, meg minden, de este várjuk már mire elalszik.:-) És akkor ott vannak a nagyok, akik ugye nem akkor jönnek (ha jönnek) mikor éppen optimális. (van olyan?) Örül az ember ha jön éppen...Persze élvezem én a nagy családot, de azért néha fárasztó, és közben meg annyira bűntudatom van, hogy mért nem vagyok más, lehetne többet játszani Csengével, úgy sajnálom mikor játszana valakivel, és senki nem mozdul.:-(

Másik dologról nem most fogok írni, össze kell ahhoz szedni a gondolataimat majd!

2015. november 14., szombat

Nyugis...közben meg...

Ma nem sütök másnak....mégis rajtam a kötény, fahéj illat lengi be a lakást, azóta már annak morzsái vannak, most csoki illat lengi be. De ezt, szigorúan holnap lehet megkezdeni. Csokis tésztája, olyan brownie féle, csak kevesebb étcsokival van, főzött krémes krém és tejszínhab a tetején..Ezzel Zsoltinak szeretnék kedveskedni, mert olyan kis lelkesen viszi a csomagokat hétköznap.;-)

Annyira szeretek sütni, hogy remegve várok minden rendelést annyira örülök neki. De nem nagyüzemben csinálni, hanem így "Anikósan", mennyire jó érzés, hogy belevágtam.

Közben jól telik a hétvége...éppen Bence a városban (csajozik:-), Dávid patakon bandázik, Zsolti most ment pecázni, délelőtt dolgozni volt, most kikapcsol, Mesi ment a szerelméhez, ma ott alszik, hiányoznak, hogy nem itt, de így van ez jól. Csenge már rommá tette egy párszor a lakást, de eljátszik..én mindgyárt befejezem a sütit, és pihenek, ez a hétvége csuda jó, hogy nem kell feszülten tanulom, jövőhét, picit lazább lesz, ebből a szempontból..

A szívem azért szomorú, ami a világban történik...:-(

Mai kenyérkénk :-)

2015. november 13., péntek

Szinte tökéletes! :-)

Az ember olyan ritkán érzi azt, hogy ez a nap, tökéletes volt. Tegnapi nap ezt éreztem este. Hihetetlenül jó érzés , ebből fogok töltekezni egy darabig. (csak el ne szálljak.-)

Pedig volt ami nem olyan jó, Csenge nagyon náthás lett, úgyhogy itthon maradt, jól tűrte a vásárlást, anyósomat is elvittem. Hazaértünk, már az tökéletes volt, hogy 11 óra után pár perccel raktam fel a húst (tarja, karaj), a kuktába főni, sülni, hagymásan, majd tejföllel behabartam, rizst főztem hozzá, 12 kor már kész volt! Ez a kukta, csoda gyors! :-)
Utána tanultam mint a güzü, két dogát írtunk ....volna, de angolt átraktuk a jövőhétre. Töri, meg jobban sikerült mint múltkor, ennek örültem. Pedig hosszú suli nap volt, négy matek óra, két töri, és két angol.

És aztán 8 után olyan 20 perccel, itthon voltam. És akkor elmesélem, hogy mégse múltkor volt nekem karácsony hanem tegnap.:-) Megvettem a dagasztót, az egész spórolt pénzem ráment, meg amit kerestem, de szerintem megérte. Tegnap suli előtt bedagasztottam a kifli és a kakaós csiga tésztáját vele, és az egy dolog, hogy én közben mást csináltam, de ennyire szépen kidolgozni a tésztát én kézzel nem tudom. Majd persze a szerda reggeli elfuserált sütésem után, izgultam. Hiszen a kel tésztának lelke van, nem lehet,csak ripsz, ropsz összedobni. De ha még összedobja is az ember, szégyenlős a lelkem, mert idő kell neki, hogy előbújjon.:-) 6-7 óra viszont sok neki, akkor meg túlkel, és nem lesz akkor sem jó. Kitaláltam, hogy mikor elmegyek a suliba, berakom a hűtőbe, majd lelkére kötöttem Emesének, hogy olyan hat óra felé vegye ki a hűtőből a tésztákat és takargassa jól be őket. Mikor hazajöttem, szépen megkelt tészták vártak, nosza gyorsan elővettem a deszkát, és megformáztam a kifliket, csigákat, majd egy jó fél óra múlva, beraktam sütni őket, és 10 óra előtt már kész volt, én közben vacsoráztam, zuhanyoztam. És azt hiszem ilyen pihe puha kiflik és csigák, soha még nem lettek! Olyan elégedett vagyok, hogy azt el sem tudom mondani. Azért is, mert a nagy félelmem, mit csinálok, ha suliban vagyok, szertefoszlott. :-)))

Ma is sütök, brownie-t, és ebéd is lesz...valami. Hétvégére, viszont szegény éhező gyermekeimnek sütök egy tepsi kakaós kalácsot, mert hőbörögnek..:-))))
 

2015. november 11., szerda

:-)

Estére, csakazértis megsütöttem, ahogy azt kell. :-) Remélem a rákóczi túrós is ízlett mindenkinek.:-)

Most viszont megyek aludni, összefolyik a szemem előtt a betű, nehezek most az angol szavak.:-( Töribe bele sem néztem..Nem baj, majd holnap szakítok egy kis időt rá, valahogy, de van egy sejtésem, hogy a királylány itthon marad, megint köhög.:-(

Hüpp, hüpp, hüpp...

Nem sikerült tegnap eltervezett reggeli sütésem.:-( Kifutottam az időből, nem kelt meg a tészta rendesen, és kicsi lett a túrós batyú, vagyis, persze nem kicsi, de nem is olyan lufis leveles.:-( Szomorú vagyok nagyon! Ez a legnagyobb félelmem, és beigazolódott! :-( Folyamatos minőséget kellene biztosítanom, erre tessék, lehet többet nem is rendelnek.:-((((
Holnaptól lesz akciós a Lidlbe egy jó kis dagasztó gép, gondoltam meglepem magam, jó befektetésnek tűnik, tűnne...de így?  Fel kell magam készíteni a kudarcokra is.
Persze ma egy nagyon finomnak ígérkező rákóczi túróst is sütöttem...azon is ideges vagyok, lehet nem ízlik..:-(
Ne ítélkezzetek felőlem, csak hangosan gondolkodom...egyedüli felület ez nekem.:-(


2015. november 10., kedd

hüpp

Nincs kedvem az iskolához mostanában, annyit tanulok, aztán...jó-jó, vannak jó jegyek, meg vannak rosszabbak is. Konkrétan ma írtunk is dogát, és kikaptunk is. Mert kémiát megírtuk, jó lett, bioszt kikaptuk, ötös lett, viszont az irodalom..A házi doga hármas, az összehasonlítás is hármas, és a helyesírás három negyed! :-( De nem azért, mert rossz volt a helyesírásom, nem, hanem azért mert csomó vesszőt rossz helyre írtam.:-( Jó, az tudom, hogy mindig össze vissza rakom, na de mégis..:-( Persze, ez már érettségi szinten megy, és itt még nem is beszéltük meg, hogy kell fogalmazni. Kíváncsi leszek, amit órán írtunk, hányas?  Ez van..Nem vagyok annyira lekonyulva.
Reggel kíváncsi leszek, hogy fog megsülni a sok péksüti, hűtőben kelesztem most...izgulok!:-)
Megyek is lassan, hosszú volt a mai nap (is).

tudtam én...

Tudtam hol fog ki majd rajtam, ez az egész ötletem! A marketing résznél és az árak kikalkulálásánál..:-(
De harcolok, bár néha nagyon fárasztó. Tegnap szenvedtem egész nap, nem tudtam igazából, hogy jól vagyok, vagy nem...inkább a nem felé húztam, tanultam (tök sok idő elmegy vele), majd délután elkezdtem sütni. És akkor olyan jól lettem. Közben tanultam valamit megint, és ez nem az alkán elemek égése volt, hanem, hogy a kelt tésztához idő kell.:-) Azt nem lehet ripsz ropsz, és ha van idő, akkor gyönyörű lesz a kifli és a zsömle is.:-) Remélem ízlik majd annak aki megeszi..na ez is a nagy kérdés nálam. mert a család eltüntet mindent, de másnak sütni? Olyan fura....

Jaj, megyek már, mert kimostam a törölközőket (nem tudom, de vagyunk, hatan-heten, és tizenkettő törölköző van elől...de olyan finom langyos szél fúj, hamar megszárad (egy száritógép hmmmmm)
És még valamit főznöm is kell, meg ma kémia doga..:-(((( És a lakás is...és az idő, csak szalad....

De örülök, minden új olvasónak! Szeretettel látlak benneteket! :-)

2015. november 9., hétfő

Kicsivel jobb..

Jobb...kicsivel...mint tegnap este!
Nem is tudom, ma lenne az a nap, mikor semmit sem kellene csinálnom, de persze nem így lesz. Nem sorolom, mit kell csinálnom, mindenki képzeletére bízom.
Még kémiát is kell tanulnom és törit, meg angolt is.
Csenge még mindig nincs tökéletes állapotban. :-( De olyan aranyosak voltak reggel az oviban, úgy örültek egymásnak. Arra gondoltam, hogy van egy aranyos barátnője, meg egy kisfiú akivel együtt szoktak be tavaly, erős kötelék van közöttük. Na most ennek a kisfiúnak lesz a szülinapja, jövőhét végén, egy játszó házban. Nincs ezzel semmi baj, hiszen 20 gyereknek tényleg jobb megoldás. Csenge már múltkor is mondta, hogy szeretne ő is szülinapi bulit. Hát igen, de én ilyen banzájt nem nagyon szeretnék tartani. És arra gondoltam, hogy meghívnám péntek délután a két kis barátját, meg plusz lehet, hogy egy nagycsoportos kislányt, azzal is sokat játszanak. Így lenne buli is, meg nem is lenne olyan megterhelő.:-) Pont egy hónap múlva lesz öt éves a mi kis drágánk.:-)

Megyek bedagasztok kenyeret, meg lehet kalácsot sütök, foszlósat...



2015. november 8., vasárnap

Alszom egyett és jobb lesz...vagy?

Sokszor gondolok arra, mit csinálok rosszul?
Hogy, amúgy egy tök jó életben, mért gerjesztem, saját magam?
Gerjesztem-e magam, vagy tényleg rossz valami?
Nekem.
És ezzel együtt, mindenkinek.
Miért nem tudok alkalmazkodni?
Miért esik rosszul, vélt, vagy valós sérelmem?
Lehet, hogy nincs is min duzzognom.
Lehet...de akkor miért érzem rosszul magam?
Mért szeretném azt, ami soha nem hiányzott?
Miért idegesít mostanában az, ami eddig mindig így volt?
Miért utálom,leírni mind ezt?
Akkor miért írom le???

Vissza kellene törölnöm...de nem!
Ez is én vagyok!

Nem szeretem a változást, nem szeretek változni...nem szeretem ezt! :-(

2015. november 7., szombat

Karácsony volt nekem...:-)

Ma délután karácsony volt nekem. :-)
Délután gondolt egyet Mesi és szerelme Dávid, hogy menjünk el az IKEA-ba. Hát szerintem, oda minden nő szeret menni...csak egy kis ezért, csak egy kis azért...:-)))))
Hömpölygött a tömeg, de nem zavart. Láttam olyan berendezett hálószobát, ami tiszta "anikós" volt, na azt inádtam volna...amúgy...meg alig vártam, hogy a piactérre menjek. :-) Ott aztán volt tömeg, rendesen körbe sem tudtam nézni.:-( Le is maradt naaaaagyon fontos ez az! ;-) De azért az alap, a piros csíkos fehér konyharuha, a műanyag kis tálkák ,két bögre....apropó bögre....
Olyan gyönyörű kéket vettem, még egyszer írom, gyönyörű KÉK bögre...Mindenkinek vannak szín korszakai?
Nekem, régen volt egy kék korszakom. Majd nagyon megutáltam,volt, drapp, majd rózsaszín, meg mitudomén, de megint a kék korszakomat élem. IMÁDOM, mindenben, a kék fehér kombót.:-)

Vettem még nagy deszkát a kenyeres részre, ahol csinálják a reggeli, vágjuk a kenyeret, mert oda nagyon szerettem volna, vettem, gyertyatartót, és gyertyát is, persze, ez is alap ott.:-) És talán ennyi..kicsit csalódott voltam, a konyhás részben, bizti találtam volna még valamit...de legalább spóroltam. Hazafelé, a fiatalság megrökönyödésére, beinvitáltam őket mekizni (IKEA-ban rengetegen voltak, nem vártuk ki a sort, az étteremnél),  hoztam a sanyarú sorsú fiaimnak is hamburgert, legyen már nekik is karácsony.:-))) Én IKEA-ban kb öt éve voltam, nem is kb, pontosan öt éve voltam,a mekiben, tizenöt éve...Nem változott semmi!:-)))

Ja, és ma olyan gyönyörű orchideát vettem 100ft-ért, csak annyi volt a baja, hogy az egyik levél picit sérült és elvirágzott, kaptam hozzá, gyönyörű üveg vázát, meseszép, na ma tényleg karácsony volt nekem...:-D

2015. november 6., péntek

1500

1500 bejegyzés, azért ez nem semmi...Olyan nosztalgikus is lettem emiatt.
Mi minden történt azóta? Jesszus, majdnem hat évvel öregebb lettem, megszületett Csenge, keresem a helyem, még nem nagyon találom, lett három kamaszgyerekem, ez néha ugyanannyira fárasztó mint mikor három dackorszakos volt! Csenge lassan ötéves...Volt sok jó, sok nem jó, volt egy nagyon komoly változás is az életünkben, nagyon nehéz időszak, sokat változtunk a Mi kis életünkben...:-)

Részletekbe nem megyek bele...ha van valakinek kedve, olvassa el az 1500 bejegyzést! :-DDD


2015. november 5., csütörtök

1499. bejegyzés! :-O

Hehe...Kérte az előző bejegyzésem alatt Annamária, jelöljem be facebook-on. Tudom, hogy régen olvas, szokott is írni nekem. Mivel neki nincs blogja (?), így nem szoktam vendégségbe menni hozzá. Lényeg, hogy az ember ilyenkor elképzel egy arcot is. Én nem tudom, talán a neve miatt, egy erősen középkorú, barna dauerolt rövid hajú nőnek képzeltem el, (nincs ezzel bajom, sőt), erre félve jelölök meg egy csinos fiatal szőke hölgyet, vajon ő az az Annamária? :-D Ő volt! :-)))))
Na ezt csak azért írom le mert biztos ti is jártatok már így, amúgy muris dolog ez! Elképzelünk valakit, és teljesen más...

És akkor ma ismétlem magam, a tegnap este visszajött migrénem, most érzem végleg távozott. Pedig a délelőtti tanulásom semmit nem írt, mert nem abból írtunk töri dogát amit tanultam, az angol meg...khm...inkább hagyjuk, volt ami jó lett benne, remélem egy kettes meglesz. Viszont a fizika ötös lett. Jövőhéten kémia doga, és a törit újra írom, meg angol doga is lesz, de szódoga, az könnyebb.

Viszont holnap ki kell suvickolnom a lakást, borzalom a köbön...:-( Meg a hétvégén próba sütést is csinálok, pogit szeretnék csinálni. Holnap meg túrós táskát is.

Tehát örülök, hogy a mai napnak is vége..megyek is pihenni...
Ha még erre jártok, jó éjt Nektek is! :-)

2015. november 4., szerda

Végre..

Mikor már kezdem rózsaszínűen látni az életet! :-) Kezd múlni, a tegnap este óta tartó migrénem.
Már szerda van, hamarabb jöttem a munkából, mert hamarabb mentem, de valami borzasztó migrénnel dolgozni, szédültem, émelyegtem, volt, hogy nem láttam, de ez már a múlt, mint a tegnapi suli nap is. Megírtam a vers elemzéses fogalmazást. Nem lett tökéletes, mégis...örültem, hogy ennyire meg tudtam írni. Biosz nem volt nehéz, még úgy sem, hogy elfelejtettem az egyik anyag részt átnézni, naná, hogy a fele az volt.:-)
És ma Zsolti munka társa kért fél kiló kenyeret, és négy zsömlét, már kel, meg magunknak is gyúrtam be. És pizza tésztát is vacsira, éhes lesz a banda az tuti:-) Még semmi külső jelentkező, de nem adom fel...nem én, amíg örömmel tölt el, elővenni a kenyér dagasztó tálamat, és érezni a langyos víz elegyét a liszttel...addig nem! :-)

Csenge köhög. Ha fekszi akkor nagyon is, de amúgy nem. Ma szólt az óvónéni is, de nem rosszidulatból, mert én szóltam, hogy figyeljék, és szóljanak, ha nagyon köhög megyek érte. Meglátom mi lesz majd az éjjel...

Na megyek..még teregetek, ágyneműt húzok, ha már ilyen jól lettem. Aztán este törit tanulok, meg angolt is kell...(jaj)

2015. november 3., kedd

tudom, tudom..

Akkor is leülök, öt percre.
Most jöttem meg, a nagy bevásárlásról. El kellene pakolni....milyen jó is mikor a gyerekek kipakolnak...most mégis jó a csönd.
Feszült vagyok (mikor nem?), ma két dolgozat, főznöm kell, holnapra is, mert dolgozom, ahova nincs kedvem menni, de pénzt kapok érte és végül is ez is valami.
Feszített a tempó, nézem az órát folyamatosan, ez csak hétvégén szűnik meg egy kicsit...ez frusztráló..nem tudom beosztani az időmet, hogy kényelmesen, minden meglegyen.
Ma ott alszik Csenge az oviban. Miért nem szeretnek a gyerekek az oviban aludni????? Ilyenkor nagyon nehezen megy az oviba. Pedig ma fényképezés is lesz.

Tanulni sem tudok, talán este lehetne kilenc után, de nekem az nem nagyon megy, fáradt vagyok.
Tudom, tudom, nem dől össze a világ, ha nem jól sikerül egy-egy doga...de nekem összedől, én olyan maximalista vagyok, magammal szemben, nekem mindenhol meg kell felelnem és jól kell megfelelnem. És ha nem, na akkor...rosszul érzem magam. Családom persze: úgyis megírod, mert mindig megíród jól...Persze, de ahhoz tanulni kellene rendesen. Úgyis van mindig tiszta ruha, ebéd, kenyér, süti, viszonylag rend és viszonylag tele hűtő...persze, de azt megcsinálja valaki, nem csak úgy ott van.
Na mindegy, most jól kipanaszkodtam magam, megyek, felrakom az ebédet, rakott karfiol és próbálom a reggeli romhalmazt elpakolni, meg a sok szatyorból kipakolni, meg majd egy órácskát tanulok is suli előtt...
Tudom, tudom, hálás is vagyok, hogy van ki után pakolnom, van kire főznöm, sütnöm, van miért tanulnom,  van mit kipakolni a szatyrokból..

2015. november 2., hétfő

és akkor...

És akkor ma már...indult a mókus kerék, pontosan hét hétig. (mert annyira vártam, hogy elkezdődjön a suli, ovi...hogy már annyira várom, mikor lesz újra szünet) majd jön a téli szünet.:-) Remélem az nem lesz ennyire beteges. És más kialakul, hogy megy, vagy nem megy a sütizés.:-)
Ma délben megyek Csengéért, mert ha vízszintbe kerül, köhög, itthon vagyok, hazajöhet ma délben, meg talán holnap, szerdától meg ott alszik...majd meglátjuk.

Azt látni lehet, hogy a facebook-os hirdetés kevés. reggel beszéltem egyik óvónénivel, aki azt mondta a kinti hirdetőt lehet használni, ma délben viszek egy plakátot és beszélek a vezető óvónóvel, hogy kirakhatom e? Ötleteltünk, szóró lap kellene... ugye a nyomtatás..utána kell járni. Most milyen jó lenne Zsolti régi munkahelye, lehetne nyomtatni plakátot, meg tudna szerkeszteni is olyan nagyon szupert....de nincs, ebből kell gazdálkodnunk amink van.

És ma három és fél óra nyugiban, át kell néznem a sok tanulnivalót. Magyar, biosz, töri, angol témazárók..Nem baj, nem parázom túl, az én agyamat most más köti le...
Olyan furcsa, hogy bele mertem vágni...persze az örök nyertesei ennek az álmomnak, a családom! :-))))