Kedves Névtelen kérdésére válaszolva, ahogy vesszük. (és köszönöm az érdeklődését)
Minden rendben, tényleg. Kisebb nagyobb problémák vannak, fája fülem, Csengének még mindig be van dugulva az orra...de ezek olyan mindennapi nyűgök.
Hazafelé az oviból sokkal jobban elgondolkodtatott egy téma. Láttam egy fiatal anyukát, akin akkora nyomot hagyott a nehéz élet, hogy sokkal többnek nézett ki, mint a valós kora. És akkor elgondolkodtam, hogy milyen nehéz lehet neki. És most ünnepek előtt...
Kicsit én is lehangolt vagyok emiatt. Ilyen nem nagyon volt még, hogy 6 nappal mikulás előtt, egy darab mikulás csoki nincs a házban, persze, minden megoldható, csak be kell menni a boltba, pénzzel, és venni...Írom még egyszer, CSAK BE KELL MENNI A BOLTBA PÉNZZEL ÉS VENNI...
Azért lehet érezni a mondat lényegét, nem? Jó, valószínű bemegyek majd a boltba, és veszek, és aki NEM tud venni? Mennyien vannak, akik nem tudnak venni.:-((((
Karácsony dettó. Nálunk is rajzolódik az ajándék lista, de ha régen ki voltam akadva a legós játékok árán, akkor most mit írjak? Álmok, kérések vannak, de a teljesíthetetlen kategória. Közben szomorú vagyok, mert nem hiszem, hogy meg tudjuk lepni őket. Pedig nálunk nincs sokszor ajándékozás. Szülinap, és karácsony.
A keret nem lesz több, sőt már fűtés számla is van rendesen. Karácsonykor csak valami finomat eszünk, meg iszunk, meg vendégek, meg még Csenge szülinapja is...
Remélem, és bízom benne, kicsit ki tudom pótolni majd a sütipénzzel, a karácsonyt.
És akkor én még ne keseregjek, mert vannak lehetőségek, de milyen sok családban nincsenek. És akkor biztos nagyon rosszul érzik magukat, mert csak szerényen tudnak ünnepelni. Pedig tényleg nem ez a fontos. De látva a médiát, boltban tele kocsikkal küzdő embereket, nem lehet könnyű lelkileg.:-(
Látjátok, ez vagyok én. Nemhogy a magam életével foglalkoznék, magamra veszek másokét is...
Minden rendben, tényleg. Kisebb nagyobb problémák vannak, fája fülem, Csengének még mindig be van dugulva az orra...de ezek olyan mindennapi nyűgök.
Hazafelé az oviból sokkal jobban elgondolkodtatott egy téma. Láttam egy fiatal anyukát, akin akkora nyomot hagyott a nehéz élet, hogy sokkal többnek nézett ki, mint a valós kora. És akkor elgondolkodtam, hogy milyen nehéz lehet neki. És most ünnepek előtt...
Kicsit én is lehangolt vagyok emiatt. Ilyen nem nagyon volt még, hogy 6 nappal mikulás előtt, egy darab mikulás csoki nincs a házban, persze, minden megoldható, csak be kell menni a boltba, pénzzel, és venni...Írom még egyszer, CSAK BE KELL MENNI A BOLTBA PÉNZZEL ÉS VENNI...
Azért lehet érezni a mondat lényegét, nem? Jó, valószínű bemegyek majd a boltba, és veszek, és aki NEM tud venni? Mennyien vannak, akik nem tudnak venni.:-((((
Karácsony dettó. Nálunk is rajzolódik az ajándék lista, de ha régen ki voltam akadva a legós játékok árán, akkor most mit írjak? Álmok, kérések vannak, de a teljesíthetetlen kategória. Közben szomorú vagyok, mert nem hiszem, hogy meg tudjuk lepni őket. Pedig nálunk nincs sokszor ajándékozás. Szülinap, és karácsony.
A keret nem lesz több, sőt már fűtés számla is van rendesen. Karácsonykor csak valami finomat eszünk, meg iszunk, meg vendégek, meg még Csenge szülinapja is...
Remélem, és bízom benne, kicsit ki tudom pótolni majd a sütipénzzel, a karácsonyt.
És akkor én még ne keseregjek, mert vannak lehetőségek, de milyen sok családban nincsenek. És akkor biztos nagyon rosszul érzik magukat, mert csak szerényen tudnak ünnepelni. Pedig tényleg nem ez a fontos. De látva a médiát, boltban tele kocsikkal küzdő embereket, nem lehet könnyű lelkileg.:-(
Látjátok, ez vagyok én. Nemhogy a magam életével foglalkoznék, magamra veszek másokét is...