2012. január 31., kedd

Jó így!

Ja, nem! Félreértettek.:-) Nem szeretnék én "sztár" lenni!:-))) Csak hangosan gondolkodtam. ;-)
Jó így ahogy van! Én szeretem ezt a családias blogot.

Más. Nagyon nyügibéla Csenge! Jön az alsó kettő metszőfoga a meglévők mellé. Teljes a hiszti! Próbáltam a mindent, cici, simi, dentinox gélt.No, azt csak nyalogatja.Nagyon sajnálom őt! Eddig a hat foga simán kijött!


Vessetek a mókusok közé, de én várom a hétvégére beígért havat. Úgy ki fogom magam szánkózni, hogy csuda. Már ha lesz hó. Na és nem csak én várom, a gyerekek is!:-) Lesz még egy buli a hétvégén. Mivel olyan jól sikerült a szilveszter, így csinálunk itthon farsangot is. Jó, az igazsághoz hozzátartozik Bence elfuserált utolsó osztályfarsangja! Mennyit készült rá, apjával olyan keresztes lovag jelmezt gyártottak, hogy csuda. Na de majd szombaton újra beöltözhet. Én még gondolkozok mi legyek, Zsolti is. A többiekét, most nem árulom el, majd lesz sok-sok fénykép.,-) Sütünk fánkot, és kitalálunk jó kis feladatokat.

2012. január 30., hétfő

olvasóim:-)

Előbb, kicsit lazításképpen, olvastam egy pár blogot. Nem gasztro, inkább családias volt. Jó olvasni néha, hogy más is küzd hasonló problémákkal, mint én. :-)
Azután elgondolkodtam, mikor láttam, az egyiknek, 380 felett volt a rendszeres olvasója, van kinek, 200 felett. Amin elméláztam, hogy lett ennyi olvasója? Biztos olyan frappánsan, jópofán, összerendezetten ír napról napra. Na igen, ezt is hosszan gyakorolni kell, sokat írni, még többet beszélgetni, és a legtöbbet, gondolkodni. Írni...hááááááát a gyerekek ellenőrzőjén kívül??? Talán a recepteket írom.;-)
Beszélgetni...kevesebbet, mint szeretnék.
Gondolkodni??? Legjobb kikapcsolódás, nem agyalni, kikapcsolni. Sajnos mostanában muszáj!:-)
Tehát keveset teszem, emiatt nem összerendezett sokszor az írásom!
DE, én nagyon, nagyon köszönöm a 30 olvasómnak, hogy velem tart!:-))))

Kiürült...

Kicsit kiürült belőlem az adrenalin mostanában. :-( Meg az a bizonyos boldogsághormonnak is lentebb van a mutatója.. Néha emelkedik, mikor ránézek Csengére, és egyensúlyozik járás közben.:-) Jó persze, mitől is emelkedne? Bent a négy fal között, rutinosan csinálok mindent, és még mindig arra vágyok, kész leszek mindennel és pihenek. De sosincs így, csak abbahagyhatom a dolgokat, de kész nem vagyok semmivel. Ma meg is jegyezte Zsolti, miért várom, hogy minden rendben legyen, sokan vagyunk rá. Mosdót is használjuk, a konyha is csatatér mindig, az asztalról is talán csak este nyolckor tudok végleg lepakolni. Persze áll át az agyam, sok mindenen. Vasalni való már nem zavar, vagy ha éppen nem áll glédában a lakás (na az jó régen volt) sem nagyon érdekel. Ritkán toppan be valaki, akkor meg gyorsan megcsináljuk, legalább le tudjunk ülni. Mégis rányomja a hangulatomra a bélyeget a káosz és a kosz! Valahogy úgy vagyok "bekötve" akkor érzem jól magam ha rend van. És ezt mostanában nem sikerül megvalósítanom. Persze tudom, nagy a család, egy totyogós mellett nem könnyű, és mégis.
Várom a tavaszt a madárcsicsergős tavaszt. Várom, hogy palántázzak, hogy a virágokat simogassam. Hogy érezzem a levegőben az "illatot"...
Kezdhetném tervezni a mikor mit rakok el, és szívesen megosztom másokkal majd. De ahhoz mosolyognom kell sokat!:-)))

2012. január 29., vasárnap

végre:-)

Végre olyan lett a blog amilyet szerettem volna.:-) Segítségem is volt, Mesi! Na igen, idekattint, oda, és már kész is!;-) Én meg kérem őt, lassítson. :-)
Két hete, teljesen egy hullám hosszon vagyunk, mivel ez ritka pillanat volt az utóbbi időben, nagyon élvezem.
Élvezem, hogy nem ellenkezik, hogy csak mondok valamit és csinálja, vagy már az is nagy szó, hogy nem vág hozzá arcot, és nem forgatja a szemét. De szeretném ha így maradna! És igen, engedtük neki a facebookot. Remélem helyesen használja majd.

A héten a legkisebb királylány is jól alszik. Felkel, de vissza tudom altatni, és csak egyszer kér hajnalban  tejcsit. De ugye én azért még nem vagyok annyira kipihent, mert csak eltelt majdnem 14 hónap nemalvással. Azért haladok, és ha így marad akkor jó lesz.

Lassan összeszedem magam, itt a gép előtt bambulva, kávét szürcsölve, és nekiállok a vasárnapi ebédnek.
Ami, marhahús leves lesz, és csirkecombot meg kacsacombot sütök, krumplipüré lesz mellé.
Ja képzeljétek, tegnap mit főztem, szalontüdőt, zsemlegombóccal! ;-)
Remélem anyukám látta fentről, és jót mosolygott, Ő sokat főzött gyerekkoromban apukámnak. Akkor is csak a szaftot szerettem a gombóccal, most is!:-)))

2012. január 27., péntek

Jár a baba, jár...

Kop-kop...teljesen jó éjszakáink vannak. Ma csak fél ötkor akart hozzám bújni kicsit, és kb. kétszer fektettem le, de egyszer belőle olyan aranyos volt, csak annyit mondtam, csit-csit, és már feküdt is le.
Tegnap este mire hazajött Zsolti a munkából, már annyira elfáradt Csenge. Ki be mászkált a nappaliból:-), volt hogy felállt, és újra lehuppant, mert már a teste nem bírta. Olyan aranyos volt. Mindig könnybe lábad a szemem, ha látom járni.:-) Mennyit fogunk sétálni, ha jobb idő lesz..... De jó lesz!

2012. január 26., csütörtök

Nem értem!

Már egy ideje dühösen foglalkoztat egy téma! DE, mivel, ebben a témában nagyon megosztóak a vélemények, hanyagoltam a témát, gondoltam nem sokakat érdekel a véleményem.
Ám, a kamaszsággal csomó minden más is jön, így minden napos téma lett közöttünk Mesivel, na mi? Igen, a Facebook. :-(
Akkor most itt az ideje leírnom az elejéről én, mit gondolok.
Nagy csoda volt mikor először lett számítógépünk. Én is ámulatba estem tőle. Függő nem lettem.Játszani, nem szerettem rajta, engem nem kötött le. Regisztráltam egy fórumon, onnan nagyon jó kis társaságot ismertem meg, és legfőképp barátság is született, megismertem Bettust! Mai napig nagyon jó oda járni, olyan jó kis csapat van ott, szeretem a lányokat, őszinték, segítőkészek!.
Majd jött az iwiw. Lelkesen néztem, bejelöl e valaki? És igen, örültem a régi osztálytársaknak nagyon, de bejelöltek és kész, talán megtudtam hány gyereke van és most éppen hogy néz ki, ha tett fel képet magáról. Akkor lettem nagyon csalódott, mikor a legkedvesebb régi osztálytársamat bejelöltem, írtam neki egy lelkes írást, hogy mennyire örülök, hogy megtaláltam, majd visszajelölt ugyan, de nem írt vissza azóta sem.:-(Nagyon rosszul esett! Egyre kevesebbet járok oda, mostanában csak kósza üzenetek jönnek onnan, semmi több. Tegnap már kutattam, hogy tudom törölni magam onnan. Semmi értelmét nem látom tovább ott lenni.
És akkor ezek után jön az őrület, a facebook. Ne haragudjon meg senki érte, amiért ezt mondom, de ezt is olyan "népvakításnak" tartom, mindenki rajta van, aki nincs az magára vessen. Több száz képet tesznek fel, játszanak, "beszélgetnek", órákat töltenek ott, a semmiért. Mert ez semmi. Az utóbbi években kiakadtam a rövidítéseken. Nincs idő kiírni az egész szót? Vagy ez a menő? És ezt kell mindenkinek követni? Olyan felületes, a gép mögé bújó, ember, vagy gyerek aki, mocskolódik, szitkozódik, vagy csak bambán néz. Mi értelme van ha 2000 ismerősőm van, de szinte egy sem? Vagy 20000 lájkolják a képemet, ami NEKEM a legfontosabb? Azt látom már gyerekkorban sincsenek barátságok.:-( Nem jönnek össze a gyerekek, de ha igen, nyomkodják a telefonjukat, vagy ha "szerencsésebbek" a laptopjukat! Nem beszélgetnek, nem kommunikálnak egymással. Ki sem mozdulnak a szobájukból! Mi lesz felnőttkorban, ha most nem tanulják meg a társaslétet, az alkalmazkodást?

Igen, ezt most azért írom mert Mesi , állandóan durcásan nyomja, hogy ő már elmúlt 14 éves, és szeretne facebookozni. Én nem akarom őt nézni, mit csinál a gépen, van elég dolgom más is. És ugye, volt rá példa mikor csúnyán írogattak egymásnak az osztálytársak msn-en. követni nem lehetett, ki kezdte a mocskolódást. Ez menjen a facebookon is? Védjem meg őt utána? Vagy még többet üljön itt mint eddig?
Lehet túl maradi vagyok! El is ítél miatta Mesi!:-) Nem érti meg, másképp is lehet kapcsolatot tartani.
És igen, én is itt ülök, pedig a szívem azt diktálná éppen, hogy kedves barátnőm aki feltétel nélkül szeret, becsönget éppen, én meleg kávéval várom, és jót beszélgetünk. Vannak azért ilyen pillanatok, vannak körülöttem barátok. Én szeretek ide írni, nekem ez lelki megnyugvás.

Bár most a legjobban, annak örülnék, ha egy  őrségi kis házunk szőlőlugasa alatt ülnénk Zsoltival, gyerekekkel. Egész napos, kemény kerti munka után, néznénk a kertünk végében lemenő napot, és fröccsöt innánk, bodza szörpöt, beszélgetnénk.:-)

Tudom, nagyon sok előnye van az internetnek. De én szeretném, ha a gyerekeim látnák azt is, ami a facebookon túl van!:-))


ui: Hozzátartozik, teljesen egyet értek Virággal, igaza van. Mert tegnap pont az jutott eszembe, hogy a tiltással, ellentétes hatást váltok ki, mint szeretnék. Lehet, hogy csak az elején lenne olyan "izgi" a dolog!

2012. január 25., szerda

Ez van!:-)

Ez van! Ahelyett, hogy a konyhába mennék, veszett gyorsasággal (most raktam le Csengét aludni) ide jöttem. A konyha bombázás alatt, pedig csak cserépben sült töltött káposzta készült, meg rozi is dolgozik. No, majd nemsokára.
Amiért "tollat ragadtam", Csenge! Ugyanis rájött a sétálás ízére. Zsolti és köztem, vagy a gyerekek között, csak úgy röpül. Nagyon büszke magára, mi meg rá. Örülök neki nagyon! Csak, hol lesz már az én kis babám? Jó, még nem aggódok rajta nagyon, hogy leszakad rólam. Konkrétan ma,  még az a szerencse kicsivel hosszabb lábaim vannak, és míg én kiérek a fürdőbe, és elkezd nyargalni utánam Csenge, megcsinálok a fürdőben egy mosdótakarítást, sebtiben. Na nem ám komótosan, olyan precízen, ráérősen...Neeeeeeeeeem.:-)Majd a mosogatógépbe bepakolás, lehúzom az ajtót, berakok egy dolgot, már ott...és ő kirak kettőt. A mosógép úgyszintén. :-))) Lépek, előttem. Persze nem panaszkodom, ha ennek vennétek, nem, mert akkor most kiviharoznék a konyhába pakolni még magányosan, kb. 10 percig míg nem jön Dávid.:-)De itt vagyok. Bár ez is kincs, Csenge rühelli, ha anya itt van a gép előtt. Jogos!
Csak ne fájna a fejem...:-(

2012. január 23., hétfő

Napok és díj!:-)

Milyen napok vannak mostanában? Ide már nem igen jutok!:-) Ha meg itt lehetnék, legkisebbem tiltakozik hevesen!
Ma este olyan ügyes volt, olyan lelkesen, bátran sétált egyikünkhöz, másikunkhoz. Majd megettük!:-)

Amit már reggel elkezdtem írni, de valami miatt az égiek,;-), nem úgy akarták, hogy elküldjem, mert díjat kaptam Henitől, amit köszönök szépen nagyon!:-)
Bevallom őszintén, nem szoktam örülni ezeknek a fajta díjaknak. Amit kérnek cserében, gyerekesnek tartom. De most úgy megérintett a hozzám írt szöveg Henitől, hogy tovább adom!


Szabályai is vannak!
Vedd át a díjat!
Tedd ki a blogodra!
Köszönd meg akitől kaptad!
Add tovább 4 blogtásadnak!
És írj magadról 3 dolgot!

No, én először Mesinek adom tovább az első díjat! Neki még nem volt, és szeretném ha mindig így mosolyogna!:-)
Bettusnak is szeretnék mosolyt csalni az arcára. Bár tudom, ha Borcsára néz, mindig így süt a nap!:-)
Nellinek is adom ezt a díjat, mert ő nekem okoz mindig ilyen napsugaras perceket mikor benéz hozzám, és mindig ír nekem pár jó szót!:-)
Huginak is szeretném adni ezt a díjat, mert szeretném, hogy hozzá is így süssön be mindig a napocska!:-)

Magamról? Na ezt nem könnyű! Minden nap tanulok valamit. Minél idősebb vagyok, annál jobban érzem magam. Rájöttem, egyedül képes vagyok, testi, lelki békém megteremtésére!

Na ennyi, de aki rendszeresen olvas, már kicsit ismerhet.:-)

2012. január 22., vasárnap

hétvége

Meglepetés Mesinek nagyon jól sikerült! Barátnőjét csaltam el hozzánk, úgy, hogy Ő nem tudta.:-) Nagyon meglepődött rajta! És nagyon örült, olyan kamaszosan.,-) Itt aludt Nati, úgyhogy tegnap csak hangos kacagástól volt hangos a ház.Ma ünnepljük a családdal a szülinapot, és rém cikis leszek mert a torta, tűzijáték, gyertya nézés közben, LGT fog menni: Még csak 14.....:-) Emlékeztek? Egyik éjjel ugrott be a szám.:-)
Sütök sacher tortát, és rizses gyümölcsös, csokisat, annak nincs neve. Lesz szendvics is. És ajándék is, majd holnap leírom mennyire örült neki a szülinapos!;-)

Bizonyítvány, én színötös bizivel nem tudok szolgálni, DE azt hiszem, minden gyerekem a lehető legjobbat hozta ki magából, és mi büszkék vagyunk rájuk. Dávid, sokat javított, Mesinek is sikerült, 4 tantárgyból dicséretes ötös,  irodalomból és nyelvtanból, technika, és rajz (igen, ennek örülök) Mert iszonyúan tehetséges, jó lenne ez irányban tovább tanulnia. És Bence, no igen, benne van a legtöbb munkánk, de a legrosszabb jegye is hármas lett. Nagyon örültünk neki.:-)

2012. január 19., csütörtök

Jó így, no!:-)

A mai kenyerem sokkal jobban sikerült, bár nem kóstoltam meg, de nagyon puhának, és illatosnak tűnik. Burgonyapelyhet tettem bele, nem sokat, és napraforgó magot. Kenyérsütőben dagasztottam, eddig jó!:-)))


Öreg vagyok! Holnap lesz egy 14 éves lányom!;-) Különben konzerválnám most az időt! Pár napja, nagyon aranyos segítőkész Mesi. És most érzem, nem azért, mert szeretne valamit. Jó így, no!!:-)
Ma megcsináltattuk a személyiét. Öt perc sem volt, még az én lakcímkártyámat is megcsinálta a nő. Tud ő, ha akar!:-))
Holnap kívánságműsor van az ebédben, tortában. Pár éve bevezettem, aki az ünnepelt, kiválaszthatja az ebédet aznap, és a tortát. Jó mondjuk tudtam, hogy holnap rakott krumpli lesz és toszkánai csokitorta.:-) Ismerem már mindegyiknek a kedvencét.(még jó!!) Csináltam még citromos szeletet, amit Piroskától tanultam a napokban az Nlc-n. Itt is köszönöm a receptet. Nagyon jó üde, citromos.
Van még egy meglepetésem Mesinek, de majd csak holnap árulom el.,-)

2012. január 18., szerda

kenyérsütés

Kicsit reményvesztett lettem kenyérsütésben.:-(
Nagy vágyam egy jó minőségű dagasztó gép.Vágy marad, ennyit sajnálok csak erre.:-( Tudom, tudom, a nagymamáink anyukájának sem volt hiper-szuper dagasztógépe, mégis egész hétre megsütötte a kenyeret. Igen, de nekik, jó dolgos, erős kezük volt, nekem meg? Ha Csengét éjjel arrább pakolom az ágyunkba, már másnap érzem a csuklómon.:-( Szóval 1 kg lisztből sütöm a kenyeret, nem tudom olyan szépen eldolgozni. Ha kevesebből csinálom, nem elég két napra, és ha valami gikszer van a napban, lásd;fogászat, ügyintézés, bevásárlás...nem fér bele az időmbe, pláne a kovászos kenyér. Frissen nagyon finom a kenyerem, de kihűl, sűrű, kemény lesz.Ha nagyobb adagot sütök, a közepe mintha nyers lenne és nehéz.
Persze ez nem azt jelenti, feladom. Kísérletezek. Kaptam jómúltkor kedves barátnőmtől, kenyérlisztet amiben magok vannak, nagyon finom kenyerek készültek belőle a kenyérsütőben. De elolvastam az összetevőjét, hááát, volt abban sokminden, amit nem tudtam hova tenni!:-( Most azon gondolkodom, leporolom a kenyérsütőgépemet, és abban fogok dagasztani, és keleszteni. Csak olyan macera elővenni, visszarakni..mert nem fér el, csak úgy.:-(
Látjátok itt a baj! Ezen nyafogok, hogy levenni, feltenni, míg a Dédink simán addig verte a kenyértésztát, míg nem esett az eső!(nem gyöngyözött a homloka az izzadságtól)
Jó lenne összekapnom magam!:-)))

Mai bejegyzés!

Mai bejegyzés már reggel megszületett a fejemben.
 Ami ez lett volna; emlékeztek arra mikor mi gyerekkorunkban először felnőtté, váltunk? Eszembe jutott amikor kisdobosból, úttörők lettünk, álltunk a az iskola udvaron, és ránéztem anyukámra, én meg büszkén húztam ki magam, mikor a nyolcadikos fiú megveregette a vállamat, azzal a nézéssel;-üdv a klubban! Anyukám elmorzsolt egy könnycseppet, ami nem a nejlon nyakkendő színváltását miatt volt, hanem hogy felsős lett a lányából, és már milyen nagy vagyok, pedig most születtem.:-) Ami ennél is szebb volt, mikor az iskolában, szép egyenruhában feszített egy rendőr, és mi tudtuk aznap a 8.a-nak nagy napja lesz, bementünk a töri terembe, és egyenként hívott mindenki a szép egyenruhás ember, kezet fogott vele és gratulált, mi meg fülig érő szájjal vettük át a személyi igazolványunkat, amit jól láthatóan lobogtattunk az alattunk járóknak!:-)
Majd mikor először szavaztunk? Talán volt is már pont 18 éves koromban 1992-ben szavazás? Biztos, mert nagyon béna pártra szavaztam, csak jól hangzott a neve, bocs, ma már azért tudatosabb vagyok!:-D
Na most, ez olyan szép kerek idáig, ami úgy folytatódott volna, hogy bizony, bizony, ma Mesinek is megcsináltattam a személyit. Ami ugye nem kunszt ma már, Csenge születésénél, kezembe nyomtak egy nyomtatványt, hogy akár, most azonnal lehet személyije. Hol van kéremszépen a varázs már ebben?

No de mégsem így folytatódik a történet. Mesit kikértem a harmadik óráról, mert képtelenség idő pontott normális időbe kérnem, ezt is három héttel korábban kaptam. Odarobogunk, örülök, hogy Zsolti délutános vigyáz Csengére. Közlik már a portán, hát kéremszépen nem jó a skkenelőjük ,vagyhogyiskellírni? Ne is számítsunk arra, hogy ma lesz ügyintézés. Én kérdezem a lehetőségeket. Vagy bemegyek Pestre egy másik okmányirodába, vagy kérek új időpontot majd pár hét múlvára kapok is.:-@ Ja de kéremszépen, akkor már fizetős lesz. Így jártam! Kérem őket írjanak egy papírt, hogy én itt voltam, én meg akartam csináltatni  a gyereknek a 14. szülinapja előtt a személyiét. No, azt nem lehet csak úgy. Már oldalogtam ki, mikor egy másik ügyintéző, közli, azért holnap 11 órakor még fogadnak soron kívűl, ha megfelel az időpont, és egy félmosoly. 2012 Magyarország, Szentendre!
Ami bosszant, internetes időpontfoglalás történt, csak e-mail cím megadása és telefonszám megadása után tudok ugye regisztrálni. Sem e-mailt, sem telefont nem kaptam, hogy ne fáradjunk be, nem jó a gép! És ami a legjobban fáj, sehol el nem hangzott egy, elnézést. Csak egy pökhendi mondat,:- Nem tudom a fényképet csak úgy rárajzolni ahova kell. Ezt én is értem.
Ezért tart itt Magyarország! És rám szólt a nő, ez nem bürokrácia, ez jog.Na ja, meg az is, hogy még mindig görcsbe van az ember gyomra ha ügyet kell intézni.:-( Talán azért, mert még mindig itt tartunk!

Hosszan tudnék írni másik témáról is. Tegnap a fiúkkal fogászaton voltunk, össze zsúfolva a sebészettel, azt érzem, nem előre felé megyünk hanem visszafelé. Vagy a sötét balkánba, örüljek hogy elintézhetem a problémámat.:-( Koszos  környezet, zsúfolt hely, türelmetlen betegek..És miért?    Lehetne ez másképp is...