Nem értem!

Már egy ideje dühösen foglalkoztat egy téma! DE, mivel, ebben a témában nagyon megosztóak a vélemények, hanyagoltam a témát, gondoltam nem sokakat érdekel a véleményem.
Ám, a kamaszsággal csomó minden más is jön, így minden napos téma lett közöttünk Mesivel, na mi? Igen, a Facebook. :-(
Akkor most itt az ideje leírnom az elejéről én, mit gondolok.
Nagy csoda volt mikor először lett számítógépünk. Én is ámulatba estem tőle. Függő nem lettem.Játszani, nem szerettem rajta, engem nem kötött le. Regisztráltam egy fórumon, onnan nagyon jó kis társaságot ismertem meg, és legfőképp barátság is született, megismertem Bettust! Mai napig nagyon jó oda járni, olyan jó kis csapat van ott, szeretem a lányokat, őszinték, segítőkészek!.
Majd jött az iwiw. Lelkesen néztem, bejelöl e valaki? És igen, örültem a régi osztálytársaknak nagyon, de bejelöltek és kész, talán megtudtam hány gyereke van és most éppen hogy néz ki, ha tett fel képet magáról. Akkor lettem nagyon csalódott, mikor a legkedvesebb régi osztálytársamat bejelöltem, írtam neki egy lelkes írást, hogy mennyire örülök, hogy megtaláltam, majd visszajelölt ugyan, de nem írt vissza azóta sem.:-(Nagyon rosszul esett! Egyre kevesebbet járok oda, mostanában csak kósza üzenetek jönnek onnan, semmi több. Tegnap már kutattam, hogy tudom törölni magam onnan. Semmi értelmét nem látom tovább ott lenni.
És akkor ezek után jön az őrület, a facebook. Ne haragudjon meg senki érte, amiért ezt mondom, de ezt is olyan "népvakításnak" tartom, mindenki rajta van, aki nincs az magára vessen. Több száz képet tesznek fel, játszanak, "beszélgetnek", órákat töltenek ott, a semmiért. Mert ez semmi. Az utóbbi években kiakadtam a rövidítéseken. Nincs idő kiírni az egész szót? Vagy ez a menő? És ezt kell mindenkinek követni? Olyan felületes, a gép mögé bújó, ember, vagy gyerek aki, mocskolódik, szitkozódik, vagy csak bambán néz. Mi értelme van ha 2000 ismerősőm van, de szinte egy sem? Vagy 20000 lájkolják a képemet, ami NEKEM a legfontosabb? Azt látom már gyerekkorban sincsenek barátságok.:-( Nem jönnek össze a gyerekek, de ha igen, nyomkodják a telefonjukat, vagy ha "szerencsésebbek" a laptopjukat! Nem beszélgetnek, nem kommunikálnak egymással. Ki sem mozdulnak a szobájukból! Mi lesz felnőttkorban, ha most nem tanulják meg a társaslétet, az alkalmazkodást?

Igen, ezt most azért írom mert Mesi , állandóan durcásan nyomja, hogy ő már elmúlt 14 éves, és szeretne facebookozni. Én nem akarom őt nézni, mit csinál a gépen, van elég dolgom más is. És ugye, volt rá példa mikor csúnyán írogattak egymásnak az osztálytársak msn-en. követni nem lehetett, ki kezdte a mocskolódást. Ez menjen a facebookon is? Védjem meg őt utána? Vagy még többet üljön itt mint eddig?
Lehet túl maradi vagyok! El is ítél miatta Mesi!:-) Nem érti meg, másképp is lehet kapcsolatot tartani.
És igen, én is itt ülök, pedig a szívem azt diktálná éppen, hogy kedves barátnőm aki feltétel nélkül szeret, becsönget éppen, én meleg kávéval várom, és jót beszélgetünk. Vannak azért ilyen pillanatok, vannak körülöttem barátok. Én szeretek ide írni, nekem ez lelki megnyugvás.

Bár most a legjobban, annak örülnék, ha egy  őrségi kis házunk szőlőlugasa alatt ülnénk Zsoltival, gyerekekkel. Egész napos, kemény kerti munka után, néznénk a kertünk végében lemenő napot, és fröccsöt innánk, bodza szörpöt, beszélgetnénk.:-)

Tudom, nagyon sok előnye van az internetnek. De én szeretném, ha a gyerekeim látnák azt is, ami a facebookon túl van!:-))


ui: Hozzátartozik, teljesen egyet értek Virággal, igaza van. Mert tegnap pont az jutott eszembe, hogy a tiltással, ellentétes hatást váltok ki, mint szeretnék. Lehet, hogy csak az elején lenne olyan "izgi" a dolog!