....itt van az a hülye érzés. Amit utáltam mikor a nagyok, voltak kicsik...olyan "szaranyavagyok" érzés.
Fáradt, türelmetlen és nem toleráns. Persze fordíthatnám másképp is a kockát!
Momentán szerintem jogosan vagyok kiakadva, ha reggel a kávémat aranyosan felszolgáló Zsoltinak, tudok örülni, de fülsiketítő hisztinek mindenen, nem annyira. Majd ugye ha én nem, akkor a Bence, majd menekül a kétévestől, Ő is..Mindenki elspurizik kettőnké a lakás, még jó is volt, csak egyszer vetkőzött le. Írtam már, hogy mániája a levetkőzés Csengének? Még a pelust is leveszi magáról, mit nekünk tél, vagy tele pelus.. Volt egy idő mikor leszokott erről, de mostanában, várjátok csak ki a végét...
Tehát idill, csak ketten vagyunk, jön Anyósom, még nézek is kerek szemmel, leveszi a kabátját és leül (nem szokott), beszélgetni, jó csak öt percet, de itt volt. Csenge püföli a tévét, én hangosabban rászólok, ne már édes lányom, rád dől, aztán nézhetünk. Anyósom ijedelmében (nem edzett, legkisebbik gyereke, is nemsokára 42 éves, régen látott ilyet) odakiabál Csengének, jujuj... Na több sem kellett Csengének, olyan fülsiketítő áriába kezdett, fél órát, mintha valami katasztrófa történt volna. Ölemben szipogás..majd anyósomnak elég volt ennyi, elment!hehehe
Én, hogy főzni tudjak, kitaláltam mindent. Elővettem a festéket, hogy fessen...nem volt jó, bevetettem a Babócáékat...ez is csak egy mese szintjéig működött...Na mindegy, valahogy megfőztem, ebédeltünk, majd elvittem a legkisebbünket aludni. Én kiglancoltam magam, ami azt jelenti belenéztem a tükörbe, nincs e rajtam túrórudi folt, és mentem bevásárolni. Már a kocsiba élvezetem az egyedüllétet. Hangosan ment a zene, és sütött a nap, szóval, még egészen formában voltam. Majd a boltban nem siettem, pedig nagyon nem akartam menni, ráadásul egy defektes kocsit választottam, gondolhatjátok hogy szambáztam végig az üzletet.:-) Inkább:-( rém álom! Na de minden jó, ha a vége jó, és nevettem, na jó mosolyogtam, pár nő társamon, akik hasonlóan hozzám, hosszas tanulmányozást folytattunk a WC papír ár-érték alapján. Micsoda kincs ez az idő...mélázni a wc papírok között! Na jó, iróniából ennyit. Hazajöttem bepakoltunk, majd egy újabb síros, fázós meztelen, igen meztelen Csenge várt, aki pucéran aludt a kanapén egy kicsit, mert az ágyában nem volt hajlandó. Még jó, hogy a nagyobacska gyerekeimnek volt annyi eszük, hogy betakarták. Mert fűtés az nem ment. Felöltöztettem, simi, majd egy újabb túrórudi után, kiment játszani. Csönd, nagy csönd, és igen! Levetkőzött, kint a kertbe, mit neki 10 fok! És igen....újra felöltöztettem, majd egy óra múlva újra levetkőzött..na, kész voltam. Közben én hülye, a katasztrófa sújtotta övezetet próbáltam rendbe tenni, mint porszívózás, és felmosásilag..felkaptam kint a félmeztelen Csengét majd mérgesen berobogtam vele, és mondtam a magamét.... Reakció, jól kiröhögött! Nagyon vártam az estét, még ment a mesekönyv nézegetés közben a hajcihő, de csönd van!!!!
Na kérem, ez a Mi kis életünk!:-)))))