2015. szeptember 30., szerda

Függő vagyok...

..komolyan!
Sziasztok, Anikó vagyok és sütit sütő függő!
Szerintem ilyet Dr Zacher Gábor sem látott! (pedig gondolom ő már sok mindent látott)
Ma hangosan és komolyan gondolva nagyon is, kántáltam, az éppen elmenő Bencének reggel, hogy én többet nem sütök sütit, csak egy héten egyszer, aztán osszák be. Mert kért nasira pénzt, mikor tegnap egy tepsi diós csokis sütit sütöttem, este mire hazajöttem sehol nem volt, előtte nap 28db emberes nagyságú, rengeteg sok töltelékkel párosulva túrós bukta készült, előtte, almás pite, azelőtti nap már nem is emlékszem...de komolyan minden nap sütök, és akkor elégedetlenednek, a legkisebb is, hozzáteszem, hogy kevés nasit VESZEK. :-O
Na erre lázadtam, akkor többet hétközben nem sütök!
Négy óra húsz perc. Kényszeresen kapcsolom ki a facebookot, mert ha még egy süti recept jön velem szembe, nekiállok sütni sütit, éppen most lépten nyomon Gabriella konyhájából  a Mákos sütije
 jön  velem szemben folyamatosan!!!:-))))
NEM, MAJD CSAK SZOMBATON SÜTÖM MEG!!!  Jó lesz kirándulni vasárnapra!
PUNKTUM! És mást sem sütök...inkább megyek tanulni az abszolút függvényeket és az angol igék jövő, és múlt idejét!:-) Mennyivel izgibb lenne sütni...

2015. szeptember 29., kedd

Rosszkedv!:-(

Drága Olvasóim!

Konkrétan ma, ha tudtam volna, majdnem szétrobbantam volna az idegtől a suliban! Pedig semmi nem volt, előtte sem, csak a szokásos,  főztem, sütöttem, tanultam.. semmi különös!
Mégis, egyre jobban bőszített kedves osztály társaim, olyan megnyilvánulásai, ami máskor soha nem szokott zavarni. Tudom különben mi a bajom, zavar az, mikor harsány valaki és azt hiszi magáról, hogy tökéletes..ZAVAR!
Nem, most nem az zavar, hogy a kémiai képletek nem sikerültek túl jól, mert röpi volt, és én nem tudtam koncentrálni, hogy a B csoport, mint amiben én voltam, már régen nem hallottam, mindig csak az A csoportét...de nem izgat, szeretem ezt a tanárt, nem emiatt fog engem megítélni..

Na mindegy, rosszkedvem lett ma és nem szeretem ezt....
 Legyen szép estétek!
Nagy nagy ölelés nektek!
Anikó :-)

Folytatom..:-)

Köszönöm, köszönöm..., hogy vettétek a bátorságot, és válaszoltatok az előző bejegyzésemre! Tanulságos volt nekem. Ebből az látszik semmit nem ér a rendszeres feliratkozók száma, mert többségben voltatok, akik nem is rendszeres olvasóim, mármint nincs feliratkozva. Ez tök jó, semmi negatív bejegyzés, ez is mutat valamit nekem, hogy őszinte vagyok, ez az életemre jellemző. (néha nem jó)
Érdekes ez a blog írás, 5 és fél éve vezetem a blogot. Tegnap beleolvastam, az évekkel ezelőtti bejegyzésekbe, és annyira jó volt. Minden bejegyzésnek örülök! És nem tudnám abbahagyni még, ez is jóérzéssel tölt el.


Tehát folytatás.:-)
Ma reggel szipolyozás volt Csenge részéről. Nem tudom, de nálunk a klasszikus dac korszak nem volt olyan három évesen, na de most...Bepótolja, néha mit művel reggel az est fürdés körül...na ketté áll a fejem tőle. Ma reggel, nem AKAROK oviba menni című műsor volt. Klasszikus felvonásban, krokodil könnyek, meztelenül rohangálás..és nem AKAROK öltözni...aztán beértünk az oviba, már jo(bb) kedve volt. Egy fokkal, nekem meg baromi lelki ismeret furdalásom ilyenkor (is).
Közben zajlik a kamaszkor is, de mennyivel jobban átlátom már a dolgokat, mint régen. Sok mindent nem értek, de nem vagyok türelmetlen, tudom, ez csak egy állapot, és ilyenkor nem lehet kényszeríteni őket, semmire. De azért egy bizonyos szint alá, nem mehetünk, és ezt tudni kell nekik is.

Nekem ma kémia doga, csütörtökön matek, angol..hát, mindegy ezen is túl leszünk.

Megyek, sütök kenyeret, meg lehet kakaós kalácsot. Ebéd valamilyen spagetti lesz...megint üres a hűtő..:-(  Majd maradék felhasználás lesz!:-)

2015. szeptember 27., vasárnap

Bénaságom története..;-)

De balfék voltam tegnap este! :-)
Akartam, ezt azt változtatni a blogon. Nem nagyon sikerült, de azt igen, hogy, mint látom priváttá tettem a blogot. :-O Hogy sikerült, nem tudom, vagyis sejtem na... :-(
Reggel felnézek a facebookra, és mit látok??? Csupa érdeklődő kedves olvasómat, hogy mi történt a blogommal? Én meg mire rájöttem, mit szúrtam el...:-((((
Na akkor leírom ide is, hogy először is, iszonyú hálás vagyok a érte, hogy egyből kerestek! Baromi jólesett, még ha én magam bénasága, elég ciki..:-))) Csak valahol láttam, hogy zenél is a blogja, meg a levendulás képet akartam kicserélni, aztán rájöttem szeretem ezt így, meg nem is értek ehhez az egészhez...de ezek szerint már a privát blogot tudom kezelni!;-)

Na de, ha már így alakult, írjatok egy mosolygós jelet, ha itt jártok a hozzászólásokhoz, lássam kb mennyien is vagyunk? :-) Egyszer már pár éve kértelek erre benneteket, meglepő volt a sok kedves olvasóm bátorsága. KÖSZÖNÖM!!!!:-)

2015. szeptember 26., szombat

Mi lenne ha...? :-)

Gondolkoztatok már azon, hogy mi lenne, ha megtehetné az ember azt, amit amúgy nem....
Persze, hülye kérdés hogyne gondolkozott már el ilyenen az ember.
Én is, elgondolkoztam, pedig amúgy elégedett vagyok az életemmel, nagyon is.
De hát csak eljátszik a gondolattal az ember.:-)
Leírom, ha van kedved Te is írd le, kíváncsi vagyok rá!:-)

Első helyen még mindig az őrségi házikó áll, lassan belátom, álom marad ez nekem, nekünk.
Másodikra, felülnénk egy repülőre,  mind a hatan és elrepülnénk valahova, Soha nem repültünk, jó lenne ezt az élményt is megtapasztalni, együtt. Van egy pár hely a világba, ahova Zsoltival kettesben egy jó bakanccsal megjárnék. Közben tudnám a gyerekek jó helyen vannak. Persze, van amit velük is megnéznék, élményt gyűjtenénk. Ezt nagyon sajnálom, hogy nem tehetjük meg. Persze tudom, nem kell ahhoz több ezer kilométert utazni, hogy ezt megtegyük, de azért jó lenne, egy kicsit messzebb is menni, feszegetni a határainkat..
Ha megtehetném, kipróbálnék egy automata váltós csoda kocsit. Mindenféle extrákkal felszerelve, milyen lehetne vezetni? Majd visszaülnék az én kedvenc 15 éves zafimba.:-))))
Építenék egy szaunát, irtóra élveztem a nyaralás alatt is. :-)
Lenne egy nagy kemencénk is kint, de bent is lenne egy nagy kandalló, álmom valósulna meg vele, mert imádom, hallgatni a pattogó tüzet,(nagyon keveset hallom.:-(  )

Ha megtehetném megcsinálnám a kis reggeli kávézót, kis asztalokkal, színes székekkel...aki régóta olvas tudja milyen is ez..:-))))

És ti?????

2015. szeptember 25., péntek

Bármi is lesz...

Egyik nap megyek a ...valahova, végül is nem ez a lényeg. Gondolok valamire, vagy valakire éppen és történik valami. Valami mélyen legbelül érzem azt a valamit. Megtörtént már máskor is, semmi különös nincs ebben. Mégis van, mert utána más lesz a perc, az óra a nap, lehet, hogy már így is lesz mindig.

Hálás vagyok, mert szeretnek olyannak amilyen vagyok, nem kell hozzá máz, sem külsőség, szeretnek akkor is, ha kócos vagyok, vagy butaságot mondok éppen.
 Szeretem mikor azt mondja valamelyik a négy gyermekem közül, hogy anya..szeretem, ha megszárad a tészta a ujjaim ráncain, mint most is, mert bedagasztottam a napi kenyeret, ma a zsömléket...szeretem mikor hozzám bújik, vagy dörmög nekem...vagy mert vannak, nekem vannak...szeretem az elmúlt lassan 21 évet, hogy soha nem kellett magányosnak lennem...szeretem a múltat, a jelent, a titokzatos jövőt...szeretem az ÉLETEMET!:-) Hálás vagyok, hogy nem kell bizonytalanságban élnem, szeretem a biztonságot amit nyújtunk egymásnak, bármi is legyen!!!

Megint péntek!:-)

Örülök, hogy nem lett indulat előző bejegyzéshez. Véleménye mindenkinek van, lehet az különböző is, ez nem baj, sőt!

Tegnap, bár csak hat óránk volt a suliban, én mégis nagyon kifáradtam. Érdekes tavaly is ez volt, Zsolti szerint, használom az agyamat azért van, lehet igaza van...;-) Minden esetre teljesen kifáradok agyilag, bár a négy óra matek???? De legalább kapisgálom a másodfokú függvények transz formálását, és jellemzését. Jó is, jövőhéten doga belőle..én aztán nem izgulok, átmenős jegyem megvan..(pofa jegy) :-)

Végre esik, (pollenek miatt)...sajnos esik, akartam ma ezt azt csinálni kint...lehet meg is teszem, mi az a kis eső, ugye? :-)

Csengét ma hazahozom ebéd után, még nem tud róla, lesz öröm!:-)
Ebédre zöldbab levest készítek és szilvás gombócot.

Legyen szép hétvégétek!

2015. szeptember 24., csütörtök

Ne legyen indulat!

Kérek mindenkit, ne úgy álljon ehhez a témához ITT, hogy megosztó legyen!

Migrációs kérdésről szeretnék írni. Nincs olyan ember a környezetünkbe, akit ez most, vagy majd, nem érint. Vonatkoztassunk el a különböző hír csatornák, lehet az tévé, vagy internetes hír portál saját véleményétől. mindenkiben kialakult egy kép, még ha zavaros kép is. Szerintem mindenkiben zavaros.
Kérdések tömkelege forog az én agyamban is, miközben élem a mindennapjaimat.
Kérdés, már ott kezdődik, hogy ki buzdítja őket, hogy tömegével elinduljanak, valahonnan.  Semmi hír efelől. Azt nem tudom elképzelni, hogy ma éppen megjön a gyerek az iskolából, holnap meg egy hátizsákkal nekivágnak az útnak. Senki nem tudja lefedni a személyazonosságukat, már mindenki tudja, jobb ha Szírnek mondják magukat, mindenki tudja már, hogy ott háború van, menekülniük kell. De hova mennek? Miért válogatnak, hogy ám bizony itt nem jó, oda AKAROK menni..Mert ott JOBB, tényleg jobb? Ha nagyon rossz volt nekik, akkor miért nem az első jobb helyen maradnak, addig míg nem lesz a hazájában is jobb?
Miért Európát lepik el ennyien? Miért nem máshova mennek? Valljuk be, itt sem fenékig tejfel minden. Jó, hát tudjuk nekik a kis országunk sem felel meg, még jobbat és jobbat akarnak.
Lehet jönni azzal a mondattal, de hát mi is megyünk külföldre a jobb élet reményében (hoppá, már gazdasági menekültekről van szó), igen ám, de mi a naaaagy európai UNIO-hoz tartozunk elvileg, és ha megyünk, nem tesznek virágszirmokat a mi lábunk alá sem az úton, sőt, nem adják ingyen a szállást és az ételt sem. Persze tudom, én már a szép új világba születtem, nem életem a régi nehéz világban. Könnyű nekem, van fedél a fejem felett, nem lőnek rám. Na de nekem, nekünk sem adták a dolgokat csak úgy, megdolgoztunk, megtanultunk érte.
Legfontosabb szerintem azt is tudni, nem az a sok százezer embertől tartunk mi, hanem attól a pár százaléktól aki tényleg veszélyes. Valahogy soha nem gondoltam, hogy félnem kell majd az utcán az emberektől. Most lehet mondani, na de Anikó, itt nem lesz ilyen, miért lenne...Miért gondolták volna a tengerparti szállodában, hogy jön egy ember aki lelövi őket, vagy gondolták volna azok a szülők aki becsomagolták a tízórait a gyereküknek, hogy nem látják többet őt, mert egy örült bemegy az iskolába és...:-(((( Eddig azt hittem, ezek a dolgok távol vannak tőlünk. De valahogy egyre közelebbinek érzem ezeket a dolgokat. Persze ezzel most nem azt értem, hogy holnaptól így lesz, de azt is lehet látni, holnap nem lesz vége annak, hogy jöjjenek a menekültek.
Én, hiú ábrándnak látom azt is, "de csak átmennek rajtunk" mondatot is, még csak átmennek...

Azt látjuk pár éve, nekünk is nehezebb, kis réteg, aki nem érezné meg, ha nehezebb lenne, én határozottan mondom, én, mi, nagyon megéreznénk. És persze nem arról van szó, hogy nem szolídaritok velük, nem sajnálom azokat akik rászorulnak.

És persze, csak azt látjuk mi itt, hogy mennek...Bennem a legnagyobb kérdés honnan indulnak, hova mennek, mit csinálnak mikor elindulnak, mit csinálnak ahova mennek? Közbe mindenki látja, hogy mennek....

 Leszögezem, én nem ahhoz a csoporthoz tartozom akik utálják őket, hanem értetlen vagyok...

2015. szeptember 22., kedd

És végre este!:-)

Ez a kedd, agy leszívás, írni..írni...de ebben az a jó, hogy már itthon vagyok,megfürödve..:-)
Föcim négyes lett( majdnem ötös, de ez mellékes) Én úgy örültem neki.:-))) Kis dopping..:-))))

Csak hiányzik Csenge, de ez van. Amúgy meg, magyarból csak lesek majd, mert három oldalas összehasonlítást kell írni majd a Himnuszból és a Szózatból, három oldal, na jó érettségire négy oldal kell, de akkor is, na.. De majd a négy óra matek csütörtökön, az lesz szép..:-(((( Mikor lesz már őszi szünet?:-D

Legyen szép estétek!

2015. szeptember 21., hétfő

Jól megmagyarázom...magamnak!:-)

Mert rájöttem, hogy miért éreztem így a hétvégén. Mert látom a kirakatot. Igen kirakat, a facebook, ki hol van éppen, mit csinál, biztos nektek is van jó pár ismerősötök, aki állandóan kirakja mit csinál épp. Bár azt is látom, magamon is, már nem izgi a facebook, mi az új trend, meséljetek..:-))))

Na, meg egypár ismerősöm is meséli, mit csinál a hétvégén,ide mennek, oda...és akkor felhív a Sógornőm, hogy van e hulahopp karikánk, mert este egy társasjátékhoz kell. Kicsit irigykedtem no, pedig rajtam (is) áll, ha valami izgibbet szeretnék csinálni. ;-)

Aztán tegnap, erőt vettem magamon, hiszen a beígért rossz idő is kikerült minket, Zsolti pecázni ment a nagyobbacska gyerekek, saját programot szerveztek, én meg ott voltam Csengével. Kérdeztem tőle, mit szeretne csinálni, közölte, menjünk a pataki játszóra. Oké, menjünk. Messze van, közöltem, sokat kell sétálni, nem baj, mondta, menjünk. Mentünk, és tényleg élvezte...és én is, (valamennyire, mert azt nagyon, hogy vele voltam, de nem rólam volt szó a csúszdánál, tehát,megint nem nekem izgi...) Majd lementünk még a Duna partra is, megnéztük Zsoltit, aki pecázott.
Ez olyan mártíros szöveg tudom, és semmiért sem cserélném azt a pillanatot, mikor hazafelé kitaláltam, hogy busszal jöjjünk, mert annyira szerette volna már Csenge, és akkor amikor felültünk a buszra, annyira boldog volt, hogy hihetetlen, szeretem!:-)
 Majd hazajöttünk, vacsi és hajmosásos fürdés, mese és alvás egyből, semmi hiszti!

Amúgy a játszótéren, volt egy anyuka, tanító a suliban. Megkérdezte tőlem, ő a legkisebb gyerekem, mármint Csengére bökött a fejével, én meg hevesen elkezdtem bólogatni igen. Gondolom megint arra gondolt, hogy nekem nagyon sok, pontosan négy gyerekem van. Ez olyan pecsét számomra, ami azt feltételezi, tudod a szőke csaj, akinek sok gyereke van...Nem először van így, hol csak egy vicces beszólás, (na nektek sok cipő tartó műanyag tálcát kellene venni, vagy,  neked annyi gyereked van, úgysem csinálsz semmit, vicces beszólásokon), hol a hűha, meg tényleg???? Aztán lehet én alakítottam így. Mármint soha nem titkoltam, hogy négy gyerekem van, ha valaki megállít, akivel régen találkoztunk, bizony nem csak a legkisebbről esik szó.
És akkor itt jön a csavar. Ha Csenge nem vinne a játszótérre már...a legkisebb fiam is nyolcadikos már! Értitek???? Már nem kellene plüss nyuszit vinnem reggelente, nem kellene mesét olvasnom, nem lenne (már rég) fellépő a mosdó előtt, a hercegnős sátor, elég lenne a sok villany dugó (legyen hol tölteni a kütyüket), a térerő, és a wifi. Ezek, mind kevés helyet foglalnak, na és a bringák a fiúknak. :-)
És akkor nem a játszótérre mentem volna, hanem biztos valahova én programra. Hiszen most is olyan program volt a játszótér végül is, mert  hiszen én akartam minden egyes gyermekemet. És itt vannak, velem vannak és én boldog vagyok, mert az anyukájuk lehetek. :-)
De kell az én idő...tudjátok, én pillanatok vannak, én idő nincs még, majd lesz, de most más az életem, ha megélem, majd lesz én időm is...

Ezt jól megbeszéltem magammal, majd ha legközelebb nem érzem elég izginek a hétvégémet, erre gondolok erősen!:-))))

2015. szeptember 19., szombat

nem elég izgi???:-))))

Olyan hülye vagyok sokszor. Ma kimondtam, hogy olyan unalmas az életem...abban a pillanatban vissza is szívtam volna, hiszen, így jó nekünk, így alakítottuk ki, hosszú, hosszú évek alatt! Aztán meg, hát más, meg pont ezért az (Cseppet nem) unalmas életünkre irigy. Meg hát én is marha jól érzem benne magam, hiszen ma is csináltam a konyhába olyan dolgot, ami jó érzéssel tölt el. Konkrétan, Mesi levágatta apjával a galéria ágyát, (meg kifestették a szerelmével a szobáját), és a lépcsőjét az ágynak, betettem polcnak a konyhába, nekem tetszik..:-) Fenyőfa, úgyhogy él, beszél hozzám..szeretem..Mégis délután már úgy csináltam volna valamit, ha mást nem becsuktam volna fél órára a szemem, szerintetek sikerült? Hinta ágyba mentem, pár perc múlva Csenge nyafogott, majd hisztizett, hogy ő mostazonnalfürdőruhábaakarlenni..persze nem lehetett pihenni, na jó akkor eldugtam pár fokhagyma gerezdet, bízom benne, hogy tavaszra lesz fincsi fokhagymánk...de kevés....még csináltam volna valamit...majd kínomba elkezdtem olvasni, Az ember tragédiáját, minden ötödik szót értettem belőle..inkább az Anikó szenvedését olvastam volna...:-DDDD

Főztem húslevest, sütöttem rengeteg palacsintát, hol volt, hol nem volt...kettőt én is ettem.:-)
És most elmentek Csengéék a patakra apjával, de én már azt is unom...kiporszívóztam...nézek valamit a tévébe, írok...és úgy csinálnék valami izgit, mennék valahova, közbe meg nem is, tök jól érzem magam itthon...tényleg hülye vagyok!:-D

2015. szeptember 18., péntek

hét vége...felé...:-)

Ééééééééés, első sikerélmény ebben a tanévben, angol(mumus) szódoga, ötös! :-) Egyet nem tudtam és 89 szóból kellett. Hűűű, micsoda megkönnyebbülés, csak nem bukok meg akkor, de a tananyagból semmit nem értettem tegnap. Különböző kifejezési módokat vettünk, mint a borzalmas, gyönyörű stb..Hát azt sem tudtam, eszik e vagy isszák.:-) Azelőtt volt két töri, két fizika és két matek, na, én a matekkal is úgy voltam, mire kapisgáltam volna, már haladtunk is tovább, de a többiek is így voltak vele..:-)

Most komoly, hogy hétvégén vége a jóidőnek????:-(

Kész az ebéd, tarhonyás húsi lett, voltam vásárolni, és a királylánynak megígértem, ebéd után megyek érte...úgyhogy mennem kell.:-))))

Szép hétvégét nektek!

2015. szeptember 16., szerda

hétközép...

Tegnap megírtuk a föci dogát, ismétlés volt, de megint hibáztam a közepes hőingás kiszámításánál..-) Megint totózás volt, igaz, hamis...Itt aztán nincs lehet, vagy talán...:-) Biztos abban is van hiba, de idén, elengedem, próbálom elengedni a jaj, nem sikerült valami, ideges, szomorú vagyok. Mert, ez az év amúgy is nehezebb lesz, úgy látom, nézem az óra rendet ami, kedden hat óra , három magyar óra, biosz, kémia, föci, de a csütörtök brutál lesz, három matek, fizika, két töri, és két angol. Hogy mihez fogunk kezdeni este hét és nyolc között az angollal, mint a tanár, mint mi? Fogalmam sincs.:-(
Új magyar tanárunk van, itt nincs kecmec, tanulni, olvasni kell, ha le akarunk ebből érettségizni. Feladtam a jó bizit! Cél, a majdnem jó!:-)Kizárom, (megpróbálom a tökéletes, és a parázós ) dolgokat mellőzni. Jól akarom érezni magam. Tegnap nem sikerült. Melegem volt, női dolgok, allergia, parázás Csenge miatt, hogy érezte magát! Fáradt voltam nagyon, olyan 70 évesnek éreztem magam. És a ruhában is nagyon feszélyezve voltam,. Így eldöntöttem , elmegyek ma egykét ruhát venni MAGAMNAK, kardigán, póló, naci sem ártana. Nem állapot, hogy semmi kulturált ruhám nincs amiben jól is érzem magam!

Már a kedves munkásaim dolgoznak,(mosó, és mosogatógép) Fő a bab leves. Dávid itthon van, nincs ma suli, holnaptól Mesi is, nem megy az osztállyal kirándulni. Sajnálom, de az ő döntése már!

Szép napot nektek, igazi kiránduló idő van, jahjjjj de jó lenne menni....

2015. szeptember 15., kedd

Már jobb...

Na most, hogy tegnap itt nyafogtam, hogy milyen szívszaggató...erre ma Csenge:- (ásít) én olyan fáradt vagyok, nem baj, majd az oviban úgyis alszok!(mosolyog)
Én meg tettem tovább a dolgom, de azért megjegyeztem milyen ügyes, így kell hozzáállni.:-) (közeben olyan boldog voltam)
Mert tegnap délután mikor haza jöttem a szülőiről, jön utánam és mondja..mondja....ahogy lenni szokott, egyszer csak ezt mondja nekem: Anya, én rájöttem miért sírtam tegnap a mosdóban az oviban, mert valami van a szívemmel! Felkapom a fejem..miért mi van a szíveddel? Hát azért hiányzol, mert valami van a szívemmel..Egyszerűen nem tudom leírni mit érzek ilyenkor, annyira kis ragaszkodó, szeretetgombóc!

Pedig ma lehet nem is találkozunk, mert suliba megyek, ki tudja mire hazajövök lehet alszik, délután a fiúk hozzák haza. És még így is jókedvűen ment!:-)

Tegnapi szülői Dávidé volt, az új suliban, rövid és tanulságos volt. Minden félreértés elkerülése végett, olyan érzésem volt, ezzel az iskolával kapcsolatban, mintha az oroszlán szájába dobtam volna be a fiamat. Nincs jó híre az iskolának, pedig...eddig csupa jót tudok mondani róla. Következetesek, de emellett kedvesek, segítőkészek. A szülők szimpatikusak, (akik ott voltak) 22 osztálylétszám, nem nagy, és ez tök jó. Osztályfőnök eléggé morci és szigorú, de azt mondta, hosszú évek óta nem volt osztályaival osztálykiránduláson, de így, két hét után, azt mondta, szeretne menni velük évvégén...:-) Ez mindent elmond! Nagyon meg vannak velük elégedve. És Zsolti itthon rávilágított miért van ez. Mert a mostani felvételin a gimik bekeményítettek és nagyon kiválogatták a tanulókat. Így maradt egy réteg, aki nem jutott be a gimibe, és ezért ide (is) kényszerült. Mi is vésztartaléknak írtuk be ezt a sulit. Beszélgettem egy apukával tegnap, ők is így jártak. Hát ezért jó kis osztály ez! És nagyon remélem így is marad! Nagyon boldog lennék....Valahogy érezte ezt az igazgatónő is, első mondata, hogy megköszönte a bizalmunkat az iskola felé, Mesi gimijébe sosem éreztem ezt!

Ma már belecsapunk a lecsóba nálunk is, föci doga, csütörtökön angol.
Rakottkrumpli lesz a biggyesztés és sütök kenyeret és kakaós kalácsot.

2015. szeptember 14., hétfő

Hétkezdet...

Olyan szívfacsaró, úgy menni az oviba, hogy sír, és folyton mondja, hogy nem akarok ott aludni az oviba, nem akarok, menni az oviba...:-( Pedig tudom, hogy ott már jól fogja érezni magát, na és múlthét csütörtök óta nem volt oviba. De olyan kis bánatos volt mikor bement a csoportba. Legszívesebben megfogtam volna Csenge, puha kiskezét és sarkon fordultam volna..Pedig azt is tudom, jól fogja érezni magát, hiszen sóliszt gyurmáztak már, meg jóidő van, lehet kimenni, csúszdázni...mégis!
Ha nagyon akartam volna maradhatott volna, mert ma csak délután megyek szülőire. De önző vagyok, és tanulnom is kell, holnap föci doga, csütörtökön angol.
Mosógép megy már..meg pakolni is kell.
Tegnap halászlét főztünk, itt voltak Tomiék a gyerekekkel, jó volt, kisebb kamasz közjátékkal, amúgy is ez volt a téma zömmel...:-)

Allergia tombol még mindig, már a szemem is nagyon kivan..:-(
Legyen szép napotok, hetetek!💐

2015. szeptember 11., péntek

ahogy lenni szokott..

Az van, hogy amikor tegnap elmentem,suliba, folyt az orra, de jól volt Csenge, kapaszkodott belém, ahogy lenni szokott, adtam neki egy szép füzetet amibe rajzolhat, örömmel fogta és ment rajzolni...de, mikor hazajöttem, rendes lakás fogadott, egy furcsaság volt csak, a konyhából a szőnyeg kint volt a teraszon. Beszélgettem Zsoltival mi volt a szülőin (jól felhúzta magát a sok blődségen), és mondja, hogy Csenge háromszor hányt! Kérdeztem, miért nem hívtak? Jöttem volna haza, nem ér annyit az az elsőfokú függvények transzformálása...mint az én picikémnek a betegsége, hogy mellette legyek. (nem hányós amúgy,biztos megijedt) És akkor már Zsolti is kezdett panaszkodni...hogy...na nem mondom, ma ő nyomja az ágyat rendesen, Csenge jobban van, "csak" folyik az orra..:-(
Persze ahogy lenni szokott, végigfertőtlenítettem a fürdőt, mentem postára, de csak a kisboltot vállaltam be, mert ahogy lenni szokott, kavarog a hasam..:-(((((
Dávid kezdte a héten...

Azon gondolkoztam, hogy én bevonzom a betegséget? Mert ahogy elkezdődött az ovi, suli..ezen kattogok, és már első nap bejött!:-(

Ebbe a betegségbe csak az a "jó", amilyen gyorsan jön, általában olyan gyorsan megy...persze minket felnőtteket jobban megvisel..:-(



2015. szeptember 10., csütörtök

Nem jött be...nem baj!

Nem jött be a mantrám!:-( Már sütöttünk, két orr fújás között almás pitét, sül a csirkecomb, a plüss állatkák már sorakoznak az előadást megnézni..:-)))) Ebből kitalálható a legkisebbem van itthon mától...nem is lenne baj ezzel...legszívesebben én is csak a kanapén mesét néznék..(allergia, lenyom), de még postára kell(ene) mennem, majd délután suliba is....vasalásról ne is beszéljek...á, az megvár szerintem holnapra is.

Nem panaszkodom, mert akkor csak lehúz...Éljen, hogy így vagy ahogy van!:-) Csak legyen elég zsepink!:-))))

Úgy olvasnék valami jó könyvet...de nincs! Lesz majd nemsokára mit olvasnom, Az ember tragédiáját...hát valami másra gondoltam.;-)

És utálom, hogy mikor azt hallom óránként, hogy délután beborul és esni is fog, akkor dél előtt 20 perccel már hűvös borús idő lesz!

2015. szeptember 9., szerda

..ha kérdeznéd, fáradt vagyok...

Ma, úgy mentem dolgozni, mintha valami nagy hegyet kellene megmásznom, vagy inkább elhordanom. Tehát nem jól..Persze egy jó kis migrénnel társamul, hol fáztam, hol melegem volt, vert a víz, gyomrom forgott, és kb hat tonna  a nyakamon..
De kezdjem az elején, már a heti programok sokasága, és újszerűsége  megrémisztett. Hát még a megélése...
És még csak, a hét közepén vagyunk. Van amit jól vettünk, van, aminek örülök, hogy vége és volt talán ami jó, eddig.
Jól vettük a hétfői ott alvást Csengével, aludt, dicsérték, jól érezte magát. Tegnap Bence hozta el Csengét, mert nekem már suli volt, csomag vár este fél kilenckor, mert bepisilt Csenge, kiderült, nem mer délben a tömegben pisilni..:-((( Hiába beszéltem vele, ma is ez történt!:-( Reggel ennek hatására nem akart már oviba menni, pedig ma sietve tempózva kellett menni, mert dolgozni mentem...alig vártam, hogy végezzek, komolyan, csak azt tartott életben, hogy a végén pénzt kapok érte, jó mi???:( Na, de közrejátszott az is, hogy tegnap kezdődött a sulim. Dupla töri, dupla magyar, biosz, kémia, föci, amiből jövőhéten dogát írunk, kezdődik, de jobban félek az angoltól, nem maradnak a szavak a fejemben, 89 szót kell megtanulni, ha 10-et tudok, sokat mondok, pedig tanulom, de nem megy..:-( Mi a túrónak kezdtem el ezt az egészet..:-((( (tudom, csak rossz pillanat).
Pont az i-re, hogy tegnap szülői Bencének, Zsolti ment, ma Mesién voltam, holnap Csengének lesz, jövőhéten hétfőn Dávidéra megyek, sorsa keze, amihez kocsi kell, megnyertem!:-)

Olyan furcsa megélni, hogy a nagy énpercekben, belesajdult a szívem, és el is morzsoltam egy könnycseppet, hiába vagyok nagycsaládban, szeretetben, melegben, hangzavarban, EGYEDÜL vagyok a lelkem mélyén, Ez amúgy természetes, oda senki nem jut el, még sokszor én magam sem, mert kell hozzá énidő..:-( IDŐ, ami nem nagyon van!
Az is furcsa, hogy ezt most ide leírtam, kicsit meg is bántam most, mert minek írom le ide ezeket? Akkor is idegen vagyok nektek, ha minden nap olvastok! Mindannyian..
Egy előnye van, kiírom magamból, és aztán vadul nézem, mint szóltok hozzá...hülye vagyok, tudom..


2015. szeptember 8., kedd

Mantrázom..:-)

Most döbbentem rá, ha forgató könyv szerint megy a dolog, lesz olyan nap, amikor csak reggel találkozom Csengével, mert suliba megyek, konkrétan a héten két nap. Ez is eljött, és még csak most fog fokozódni...
Dávid már itthon maradt, fáj a hasa, nekünk az allergia tombol, Csenge orrhangon beszél...Áááá utálom az egészet. De győzködöm magam, hogy nem baj, legyek lazább mindenhol, az életben. Nem dől össze a világ, ha betegek, és itthon vannak, vagy éppen nem a tervezett napi dolog van, legyek rugalmasabb, legyek rugalmasabb...(mantrázom:-))


Még egy dolog a menekültügy kapcsán, tegnap nézem a híradásokat, és megdöbbentő volt, ahogy a férfiak állnak a nőkhöz. Mintha nem egy család lennének...nekem furcsa, én nem voltam ilyen országában (sem), ahol ilyen másodrendű (vagy sokadrendű) a nő. Azon gondolkoztam, majd az európai nőket is így fogják kezelni? Szép világ lesz....


Mai biggyesztés: Paprikás krumpli, jó sok, hogy holnapra is legyen, mert dolgozom.

2015. szeptember 7., hétfő

Nagy nap!:-)

Ma nagy nap lesz, ott alszik Csenge az oviban, izgul, (én is), sőt reggel határozottan mondta, nem akart ott aludni, váltig állította, hogy ő beteg, nézzem meg, hogy köhög!:-)
Majd délután család látogatásra jönnek az óvónénik. Azt nagyon várja Csenge..:-) De mosolyogva ment be az oviba, remélem jól érzi magát majd. Furcsa már most. De ez nem büntetés neki, szeret gyerekekkel lenni..itthon meg egyedül lenne délután. Kétszer meg kell kérnem majd a gyerekeket hozzák el, míg suliba megyek, de nem lesz akadály, Bence még közelben van, elmegy érte szívesen.

Ma nagyobb kenyeret kell sütnöm, mert elfogyott a tegnapi, egy morzsa sem maradt.:-)

Sürgősen angolt is kell tanulnom, nagyon nehezen megy.:-(((( Utálom, és míg ez az ellenállás van bennem, nem is lesz könnyebb!:-(


Na, látom az oldal letöltésnél, a tegnap(előtti) téma megint sokakat vonzott, pedig már semmi megosztó nincs benne, ugyanazt érzem én is, mint ti. Sajnálok, nem értek, elfogadok, szörnyülködök...
Legfőképpen teszem a dolgom, amit tennem kell!!!!!

2015. szeptember 6., vasárnap

Vannak..

Jó, elhiszem....én csak a szeretteimmel foglalkozom..mint ők!
Vannak dolgok, amiket nem értek.
Vannak dolgok, amiben nem fogok állást foglalni, sem erre az oldalra, sem arra.
Vannak dolgok, amire nagyon haragszom.
Vannak dolgok. amiket szeretnék megérteni.
Vannak dolgok, amiket, akiket nagyon sajnálok.

Írok, törlök, írok...törlök!
Nem írok!

Megyek inkább, szégyellem is magam miatta, de tudok, habos vizet csinálni Csengének, és megyünk pancsizni, és aludni!
Jó éjszakát  Nektek is!:-)

2015. szeptember 5., szombat

Már sok!:-( És még mi jön?:-(

Dühös vagyok, elkeseredett, és nagyon nagyon feszült a migrációs kérdésben.:-(
Valahogy eddig úgy voltam vele, jönnek, majd mennek...majd el lesznek valahogy, tényleg segítsünk nekik, hiszen biztos van okuk, hogy mennek...DE HOVA MENNEK???? Tudják ők egyáltalán, mi vár rájuk OTT? Hiszen rózsaszín felhőket kergetünk, hogy ezek az emberek, odaállnak majd a gép sor mellé, vagy tanárok lesznek, vagy orvosok, vagy csak arra gondolok, hogy család anyák lesznek, dolgozó férjek,vagy tanulni fognak? Vagy hol fognak élni egyáltalán? Én nem mondom, hogy nem lesz aki beilleszkedik...de úgy látom, nekik már joguk van, de kötelességük??? Mennek, mennek...
Bennem félelmet kelt a tömeg, és a sok férfi, erőszakosak, pedig már nincs mitől félniük, hiszen nincs a hátuk mögött puska, a szendvicsek is a kukába, mint a sok játékbaba, és a ruhájuk a kukában. Könnyű hátizsákkal mennek, van, aki anélkül...még mindig van miből élniük..
És a legnagyobb kérdés fel vannak készülve OTT, ahova menni AKARNAK, hogy megy a TÖMEG? Mert ez nem áll meg...FÉLEK...Mert én nem tudom elképzelni, hogy majd a tömeg, megáll, és azt mondja, mosolygós arccal, na idejöttem, megérkeztem, vesz egy nagy levegőt, illedelmesen köszön a szomszédjának, majd udvariasan kér, és tesz azért majd, hogy jobb legyen, neki is, és nekünk is.
Én meg húzzam össze magam, még jobban azt a nadrág szíjat, mert sajnálom, hogy nekik, eddig nem volt és szeretnének többet, jobbat, de tudjátok hány szegény ember él a földön? Indiában például? De itt, a saját közvetlen környezetünkben is???? Háború elől menekülni...megértem, mert tényleg szörnyűség ami ott van, de azokat valahogy másképp képzelem el, hogy menekülnek..

Nem ítélkezek, nincs jogom hozzá...

2015. szeptember 4., péntek

végre..

Kezdjük ott, hogy éjjel kettő és három óra között, a nappaliban ülve, azt gondolta a szúnyog hadsereg, jó vacsora leszek. Némelyikük pechére, én voltam a gyorsabb, még akkor is, ha a zsepi és az orr cseppet szorongattam és azt kívántam legyen már december, de a szomszéd is szerintem eléggé csuklott. Én is beléptem a "nyavalyások" közé, városi puhány lettem..na jó csak magamat minősítem, allergiás lettem a parlagfűre, de durván idén. Tavaly kicsit, idén viszont elég durván..:-(

És milyen pipa vagyok, gyerek seregem, nagyobbik fele, úgymint a két fiú és Csenge lement a patakra játszani, kicsit izgulok, de jól érzi magát lent a fiúkkal Csenge, éhesek, mint mindig. Én is megkívántam a fahéjas fátylat, hát nem kihagytam belőle a tojást? :-( Pedig isteni szilvalekvárral bekentem, majd fahéjal...most sül, kíváncsi leszek...remélem nem lesz kemény a tészta!

Végre hétvége, de már jövőhétre tele a naptár..Mikor is lesz őszi szünet?????:-D

Mesiék csavarognak, én meg várom az upc szerelőt, remélem nem este nyolckor jön.
Végre péntek, nem lapozom még előre a naptárat.:-)

Vigyázzatok magatokra! (nem tudtok egy speckó fűl vakarót, ez az allergia..brrrrr)

2015. szeptember 3., csütörtök

Mint az idő..

Már bekúszott az a furcsa, rossz érzés a gyomrom közepébe, ami mindig is benne  van, mikor suli , ovi van. Persze éppen most tök jó nyugi van, viszonylagos rend is, tudom, mit szeretnék biggyeszteni (lecsót), még az allergiám is kezelhető..
DE, mindenki náthás vagy allergiás, jó, hát mindig úgy vagyok vele, csak ennyi bajunk legyen, ne több.
Ma suliba se kell még mennem, mert nincs órarendünk, de angol szavakat tanulnom kell...(ene), nincs kifogás!
Kettő szülőit én nyeretem meg, naná, az új sulist, és a gimisét...de, kettőt Zsolti. Ovist, meg egy nyolcadikost,(azt nem annyira vártam volna, sokáig tudnak beszélni(beszélgetni). 

Este lámpa mellett elalszik Csenge, ez már olyan jó..de ma beszélgettem vele, míg mentünk az oviba, és kérdeztem mikor akar már ott aludni az oviban? Gondolhatjátok, nem akar ott aludni, mert velünk akar lenni, édesem..Mondjuk, ha rajta múlna, akkor megint március tájékán érdeklődne, az ott alvás miatt..Mint tavaly! És akkor megint én leszek a gonosz, hogy jövőhéten, szándékom szerint, otthagyom délután...Nekem is furcsa lesz, egyik sem volt ott alvós, mert otthon voltam, vagy csak négy órában dolgoztam az anyasági mellett. Akkori törvények szerint nem is hagyhattam volna őket ott. Pedig sajnos szoknia kell a délutáni menetet is, mert a suliban négyig KELL lennie majd.

Olyan vagyok, mint az időjárás..:-) Várom a hűvösebbet, de rettegek a ködös, szmogos hidegtől..:-)


2015. szeptember 2., szerda

Meddig?

Most kellene, gyorsan suvickolnom, vagy pakolásznom, vagy gyorsan filmet néznem, na jó akkor nem lenne ebéd, meg kenyér sem...
Meg a fürdőszoba is...meg a háló, meg a nappali, a szőnyeg is..., meg a szekrények..
Hiszen, mind dolgozóban.
DE, meddig?
Hétfőn elmentünk az oviba, szólni, hogy megyünk, tarallala...papírokat elhoztuk, kérdem, kell e orvosi igazolás? Áááá, nem! Na itt dőlt meg minden, szerintem! Mert délután, egy hapci, kettő, majd kezd szipogni....majd...Semmi komoly, csak az ami tavaly egész télen volt, június 10.-ig. Orrfolyás...icipici köhögéssel...Jó kedve van Csengének, tegnap hazafelé az év nyitóról beszaladtam a patikába, és majd hanyatt vágtam magam, egy sima orrcsepp, 1900ft. Mivan???? Na sürgősen megtiltom az összes gyerekemnek, a téli náthát, az őszit is.
És persze dúl  az allergia, Zsoltival csak szitkozódunk, mikor neki a szájpadlása, nekem a fülem viszket egy hapci után...remélem Csengénél csak egy mezei nátha.. Dávid is göthös, na jó gondolom nála a stresszes iskola váltás..
Mert ebben a kamaszkorban semmi szép nincs, túlélésért küzdünk. Ha túléljük, öröm táncot fogok ejteni, vagy berúgok..:-D
Hihetetlenül elérte a fiúkat, nm is tudom megfogalmazni rendesen...ha nem tudnám, hogy ez egy átmeneti állapot, "csak" pár évig tart, utána már kialakul a személyisége, és lassan önálló lesz, akkor biztos hogy antidepresszánst kellene szednem. Így ebbe kapaszkodom, elmúlik majd ez is.
Értem én Vekerdy úr, hogy ez egy leválás, elszakadás...tőlünk, de nem lehetne, hogy konkrétan ne olyan érzésem legyen folyamatosan, hogy utálnak, mert én vagyok az az ember aki keresztbe tesz nekik?  Pedig ha ismernétek úgy igazán, tudnátok, én olyan engedékenyebb vagyok, és próbálok nem kiakadni..DE, mikor már 128milliószor elmondtam, hogy azt a kicseszett wc gurigát dobják már ki, ha elfogyott, márpedig egy nap elfogy egy wc guriga, akkor már néha szétrobbanok. Vagy a kérésem, hogy ne 7 óra 3 perckor nyögje be, hogy adjam, írjam azonnal, mert tegnapra kellett, és ha nekem nem tetszik a dolog, ne úgy jöjjön már ki a dolog, mintha nekem tennének szívességet. Az a baj, a kamaszt nem érdekelné, hogy a wc papír guriga belepné a fürdőt, arrább rúgna és kész, vagy olajos még a kapcsoló is...meg a törölköző...és sorolhatnám. De legalább egy kis élet vidámságot látnék, nem vagyunk sem amúgy sem egy röhögős család, néha én...de akkor meg van jegyezve az is..de komolyan ezek nélkül is, le tudunk válni majd egymásról, minek évekig szipolyozni egymást???

Na, én meg itt írok nagyon okosakat, nemhogy szőnyeget pucolnék..:-)
Mai biggyesztés: rakott kelkáposzta

2015. szeptember 1., kedd

Milyen...

...anya vagyok én?
Mint a kamasz fiaim olyan!:-) Konkrétan, reggel bontották ki a ceruzákat és rakták bele a toll tartóba. Mármint Bence, Dávidot nem is láttam, csak úgy, hogy a már iskolára kimosott hátijából potyog a kalapács és a bicó szereléshez tartozó kellékek. :-D
A nagylányomat nem láttam tegnap, egész nap, a szobájában volt, gondolom ő szokásosan kidíszítette a suli cuccát, a kicsi lányomnak meg az anyja, mármint én, reggel kapkodta elő a jó kupis szekrényből (Csenge volt a tettes), a váltó ruhát. Este veszettül kerestük a benti cipőnek valót, nem tudom, de ez a gyerek is nő, kicsi volt mind, egyet épphogy jónak találtunk,de reggel már szorította a lábát, könyörögtem neki, bírja ki a délelőttöt, majd megoldom holnapra a váltó cipőt. Na ja, de azt nem gondoltam, hogy az összes gyereknek 27-es lába van...:-D Ja nem is, a fiúknak ahogy láttam 30-as, de hát mégsem vehetek egy Királylánynak, terepszinű cipőt!:-) Így jár az, aki nem hiszi el, hogy mától, komolyan, mind a négy dolgozóba megy.
Elszaladtam már könyvekért is. Vagyis csak egy gyerekemnek hoztam haza a könyvét. Saaaaajnos, a középiskolásoknak saját maguk kell elhozni, sőőőőt, bekötni is, gonosz egy az anya mi???:-D Ma nekem is évnyitó...

Ja és a másik para a tizórai, ma bevásárolni is elmentem, aki éhes lesz (pár napig) vessen magára...Tizórait is maguk pakolják..Annyit teszek, én a gonosz anya, elmegyek délután, bérletet venni, az újdonsült középiskolásnak.:-D

Mai biggyesztés: Sült kolbász, krumplipürével és káposzta salátával, igazán randi barát menü, nem????:-D