2016. július 29., péntek

Kamaszok

Kamaszokat nevelni...nos, teljesen más mint mondjuk az ötévest. Na most nekünk mind van. Három kamasz, vegyesen ugye egy lány ,két fiú, és van egy öt éves is, lányformájú..:-)))
Mivel már évek óta tart a folyamat, nem olyan viharosak a mindennapok..csak néha néha..

Az tuti, hogy előbb, utóbb  vége lesz. Mondjuk néha szeretném ezt az időszakot átaludni, vagy ha azért ilyenek, mert le kell válni rólunk, tőlem nem kell ez a cécó évekig, mehetnek..:-D

Pedig jó gyerekek, szófogadóak, megcsinálják amit kérek tőlük, kisebb stiklik vannak csak, dolgoznak. nem követelőznek, velünk vannak ha kell, MEGBÍZHATÓAK.

Csak a stílus...most a fiúk inkább, tő szavakat intéznek hozzám, nem is szavakat, tő betűket, rakjam össze mondatban, ha érteni szeretném. Ja, ha nem értem, szerintük akkor én vagyok az értelmetlen. Szerintük, amúgy is valami súlyos elme betegségem van, ha nem értek velük egyet, ez úgyse sűrűn van, vagy esetleg neagyisten igazam van valamiban. (soha, szerintük).
Mindegy, a végén én vagyok úgyis aki megsemmisülve jövök ki ezekből az esetekből.
De már nem vagyok elkeseredett szomorú ezek az esetek miatt, hiszen tisztában vagyok azzal ez is csak egy állapot...azt nem mondom, hogy szó nélkül tűröm, mert azért melyik az az anya, aki elviseli, meg is simogatja a kamasz, éppen teli pattanásos, vagy zavart mosolyú arcocskáját, nem baj, hogy a kért jégkrémet csak úgy ledobja elém az asztalra, na azt már én sem mosolyogva tűröm. DE nem rágódok annyit rajta, mint régen Mesinél. Hiszen látom, ő is mennyit változott, mennyire meg akar felelni nekem, és a világnak is. Persze szerelmének leginkább.
Jön majd a fiúknál is ez a szakasz az életben. Csak bírjuk ki...:-)

2016. július 28., csütörtök

Egy könyv

Nem vagyok egy könyv faló, idő csak este van rá, így is 10 óra után megyek fel aludni, rendszeresen Csenge még nem alszik ilyenkor..na mindegy, már nem sok idő van olvasni, mert leragad a szemem.:-)
Igaz a magyartanárunk azt mondta jó lenne sok novellát olvasni a nyáron, hát ez még nem jött össze. :-( Mert limonádé könyveket olvasok. De azt sem végig sokszor mert nem köt le, úgy mint sok..sok film sem.
Mégis Mesi adott egy könyvet, amit ő is kölcsön kapott. Címe: Átölel a fény.  Tegnap este még panaszkodtam neki, hogy könnyű úgy ebben a témában írni (halál közeli élmény), hogy hisz az ember Istenbe.
De mi van akkor , mint én is, hogy hiszek, hiszek...de két lábbal a földön járok, én is így látnám saját halál közeli élményemet, angyalokkal, Istennel, fénnyel, teremtővel???
Választ tegnap megkaptam rá, ahogy tovább olvastam a könyvben...
Részletek belőle:
- "minden alkotás a gondolatban kezdődik, először el kell gondolni."
- " a gondolkodás által létrehozott dolgoknak szó szerint hatalma van. A gondolatok tettek."
- "nekünk magunknak kell megalkotnunk az életünket, gyakorolni az adottságainkat és megtapasztalni mind a tévedést, mint a sikert"
- a pozitív energia a pozitív energiát vonzza, a negatív a negatívot. Ha főként pozitívvá vagy főként negatívvá válunk, a hozzánk hasonlóakkal kerülünk kapcsolatba. Nekünk van választási lehetőségünk, hogy pozitívak vagy negatívok legyünk. "

Jaj az egész könyvet ideírhatnám....annyira tetszik, még akkor is, ha nem vagyok mélyen vallásos. ez a könyv rávilágít, ne csak azzal foglalkozzunk, hogy a test mit kíván..(javakat főleg) lélekkel ne csak akkor foglalkozzunk, mikor a testünkkel baj van. Lelket is táplálni kell, úgy ahogy nekünk az jó, az éppen kell. Más más szinten vannak az emberek, mi is, ezért soha ne máshoz viszonyítsuk magunkat.
Nagyon jó a könyv, még egy utolsó gondolat a könyvből:
- " Megértettem, hogy életünk állomásai e küldetéseknek a célkitűzésein alapszanak. Összeköttetésben vagyunk másokkal-család tagokkal, idegenekkel-, hogy segítsenek a küldetésünkben. Szükségünk van a segítségükre."

2016. július 26., kedd

Szép nap!

Itt vagyok, ragyogok..
Mit is írjak, kicsit próbálok a bolgtól három lépés távolságot tartani. Nem az olvasástól, nem az írástól, hanem az ide meneküléstől.
Volt valami hétvégén, ami rádöbbentett pár dologra, sokszor hittem ezt, hogy rádöbbentem, aztán mégsem sikerült.
Ami volt, nem volt szép, nem mondom, hogy nem fájt, nem volt iszonyú rossz, de túl vagyunk rajta. Nem hiába történt gondolom...Lényeg a lényeg, az élet megy tovább.
Viszont kaptam egy telefont, ami végre szép képeket csinál. Vannak akik már látták is. :-) Rengeteget tudok rajta angolozni..szeretem a gyorsaságát is.

Mérhetetlenül jólesett az a sok köszöntés amit kaptam ma tőletek! Nagyon hálás vagyok!
A szeretet csomagomat, most egy időre megkaptam. KÖSZÖNÖM!  Tényleg megkapom ilyenkor, addig míg írtok, gondoltok egy pillanatra rám, nagyon jólesik.:-)

Dörög, baromi meleg van, dunszt...hogy bírjátok? Én ezt csak a Balcsi parton, barna sörrel bírnám ki...hol van az még...Nem baj, várni is nagyon jó!

És persze a mai nap fénypontja, a 15 évvel ezelőtti csoda szép nap, mikor harmadszorra is anya lettem. Isten éltessen kisfiam! <3 br="">

2016. július 23., szombat

amúgy..:-)

Drága Vivi! Igen a tanulás megy, de azért nem olyan intenzíven, így, hogy túl vagyok a tételek kidolgozásán, már megkönnyebbülve tanulok, tanulgatok. Angolt, meg mint a puzzli-t rakom ki.:-) Férjem tegnap már rám szólt mikor a külföldi hírcsatorna, angol szövegét fordítgattam, majd bekapcsolódott ebbe Mesi is, lehet, hogy túlzásba viszem? :-D

Amúgy tényleg jól vagyok mostanában. tegnap meg is kérdezték élőben tőlem, hogy vagyok, talán kicsit oda is figyelt amit mondtam. Meg rá is jöttem arra, az a bajom, hasonló beállítottságú ember nincs a közelemben. Ugye a barátnőm évek óta nem jelentkezik, csak azért jutott eszembe, mert tegnap anyósom kérdezte, mi van vele? Meséltem ezt azt, sógornőm is meghívott kiskutyázni, és kávézni, jó volt, de más a témakörünk, még ha abban a két órában jó is volt ott lenni, megismerni azt az oldalt is. És teljesen el tudom már engedni, hogy ők mások, más problémával, más örömmel. Másképpen nem lehet élni. Így jó nekem is.
De hiányzik a hasonszőrű barát, kacsintós összemosolygása...

Már sütöm a húst ebédre. Mondtam már, hogy nagyon szeretem a kuktámat, nagy a kukta, így két egy kilós, egy bőrös lapocka, és egy csont nélküli tarja, belefér,, megfűszerezem, és felrakom, két óra múlva, omlós puha fűszeres húsit kapok, ha kicsit ropogósabbra szeretném, betolom napozni a sütőbe őket. Hús imádok ma előnyben, tegnap nem annyira lapátolták a zöldbabfőzeléket.:-)

Ó, ma nézünk nekem telefont..talán nem gagyi képek lesznek már..jó lenne..Móni akkor rakok fel a csipkékről is képet.:-) De nem akarom elkapkodni, és nem is akarok sokat költeni rá, mert augusztus húzós lesz.
Igények vannak iskolatáskára, és van igény jó sok felesleges cuccra a suliban, gyenge láncszem mindenki tudja ki.:-) Mert a fiúknak oly mindegy...És még a legkisebb ugrifüles nem is megy suliba..:-D MÉG!!!

És már várom a nyaralást és nem csak én , hanem mind a heten! :-D De hol van még augusztus közepe....

2016. július 22., péntek

Péntek

Már egy ideje megfigyeltem, hogy nem tudok csendben tanulni, menni kell a tévének, vagy a család nyüzsög.:-)  Törit egy kicsit letettem, de angolozok, most a doolingot nyomom, alapnak azért tök jó, változatos, nem olyan száraz így az anyag. :-)
Ma nem megyek sehova..(eddig legalábbis így néz ki), kenyér már kel, és ágyneműt húzok, meg főzök, zöldbab főzeléket. Kéne a kertben is tenni, venni..gazos lett. Hajnalban, jó kis csihipuhi volt. :-)
Furcsa, hogy Dávid, ilyen keményen dolgozik az apjával, annyira jót fog ez neki tenni a későbbiekben. Így ez a nyár is elég furcsa, itthon is vannak a nagyok, meg nem is. Dávid dolgozik, Mesi néha dolgozik, ha nem, barátjával van, Bence csajozik, vagy bicózik.. ;-) De mivel itt van nekünk Csenge, a nyár, olyan mint mindig!!! JÓÓÓÓÓ, és nyüzsis :-)
És jön a hétvége..jó lenne tartalmasan tölteni.
Nektek is ezt kívánom!

Még eszembe jutott, hogy mennyire jólesne néha egy egyszerű mondat: És te, hogy vagy?
Tudjátok milyen régen kérdezték meg tőlem??? :-(

2016. július 21., csütörtök

Mániám :-)

Aki ismer ,tudja, imádom a csipkét! Minden formájában. Asztalterítő, párnán, polcra rakva tehát mindenhol. Volt múltkor a facebookon csipkevásár, jól be is vásároltam..Még nem jött meg, erre anyósom mondja, menjek vele, két fiók tele van vele. És tényleg! Csodásnál csodásabb csipkék! Ó, elvesztem bennük. Kicsit csalódott voltam, mert akkor nem rendeltem volna, de nem volt egy nagy összeg, így azért mégsem vagyok annyira csalódott. :-)

És igen, reggel befejeztem a töri tételeket. Juhéjjj! :-)))) Olyan boldog vagyok tőle.

Az ebéd erdélyi rakott krumpli, sok zöldséggel. Most viszont, van egy kis dolgunk..megyünk autókázunk megint. :-)

2016. július 20., szerda

Jó nap..

Ma jól eltérítettem Csengét.:-) Kérdeztem tőle, hogy eljön e velem a DM-be, meg a gyógyszertárba. Persze, hogy eljött. ;-) Még reggel megcsináltam két töri tételt, de még így is 5 tétel van.  Mondjuk a megtanulásával már haladni fogok, míg írom is tanulom, meg ezt már tanultam, ugyebár.:-)
Na, de elmentünk, elintéztük a dolgunkat, majd még akkor sem gondolt semmi másra, mikor a fornettisnél, pizzát választott...sosem szoktunk ott venni semmit. Majd haza felé vettük az utat, mikor lekanyarodtam a szokott útról is csend volt hátul. Mikor meglátta a patakot, felszisszent, de mikor a pataki játszóteret meglátta, na akkor szinte röpült az örömében, ha ötször nem mondta nekem, anya, köszi, hogy elhoztál ide, ez a legjobb napom! Kicsit össze is szorult a szívem mikor annak örült, hogy tele volt gyerekkel. De nem tudom, a mostani gyerekek is olyanok mint mi felnőttek, mindenki játszik vagy  a tesóval, vagy magában. Csenge is le fől szaladgált..pörgött, hintázott, csúszdázott, patakozott, verset költött (bizonyám).:-) Én kicsit tudtam angolozni is közben. Jó volt, majd hazasiettünk, már főztem krumplis tésztát, kel a kenyér, és isteni lecsó illat is terjeng a lakásban.:-)
Szeretlek NYÁR! :-D

2016. július 19., kedd

rájöttem..

Arra jó mikor kiírom magamból ami fáj, így, majd úgy, átgondolom, aztán szembe jön valami...a megoldás.
Nem értem miért hőzöngök, nem leszek már akkor sem húsz éves, és nem lesznek a gyerekek sem újra csecsemők, és a kapcsolatunk sem kezdő szerelmes páré.
Anya vagyok, nő, meg feleség, Család anya, én vagyok benne a minden mártíromkodás és hőzöngésen túl az összetartó erő, a kapocs. Persze ezt már régen tudom, mert mikor én rosszkedvű vagyok, a család is az, ha én jókedvű vagyok a család is az.
Nem akarok ÉN lenni, MI vagyunk egyek, így kerek az egész. Világ életemben ezt szerettem volna, és míg élek, én vagyok a négy gyermekemnek az anyukája és ez annyira jó érzéssel tölt el. Akkor is ha már nem lesznek mellettem, akkor is én vagyok az anyukájuk.  És mivel a gyermekhez két szülő kell, fantasztikus, hogy ott van ő is mellettem, Ő akivel megálmodtuk a családot. a MI CSALÁDUNKAT! :-)

2016. július 18., hétfő

Stílus, maga...

...az ember!
Így van ez? Milyen stílusod van?
Nekem, kicsit romantikus. szeretem a kényelmest, szeretem a kényelem miatt a nadrágot. (nyáron bajban is vagyok emiatt. :-) Szeretem a szoknyát is, kaptam egy jó tippet a szenvedős combösszeérős szoknya viseléshez. ;-) Szakadt harisnyát levágok térd felett és úgy hordom..hm, hm...42 év kellett hozzá, hogy rájöjjek erre a fortélyra.:-)

Stílus a házban mindenképpen régies, konyhában mindenképp. Máshol inkább szedett vedett stílus..:-D Mindegy, sajnos erre jut a legkevesebb, mármint  nagyobb bútorokra költeni. Amúgy, ha lenne rá keret, ötvözném a régit az újjal, jaj, az nekem nagyon bejön.
Fa, fa, fa..minden kombinációban. :-)
Ha lehetne fa konyha pultom lenne. (ezt még nem adtam fel). És több bútor is, régi lenne, felújítva.

Mostanában imádom a kék színt, inkább olyan tengerkéket, ruhában is, kiegészítőben is. És most, hogy erről beszélek, tengerkék a szemem színe is, de sokat dicsérték..:-)
Szóval szeretem, szívesen használnám, a fehér és tengerkék szín, különösen bútor kombinációkban.
Na majd ötletelek...;-)

MI, ÉN...

Drága Blogom!
Rájöttem tegnap este mi a bajom a blogolással mostanában. Igen, igen..
Mondjuk az, hogy más lett az életem, mint kb öt éve volt. Felnőttek a nagyobbacska gyerekek, róluk sokszor azért nem írok, mert ők már szakadnak le rólam, (persze, közben meg nem), de mégis már nem a klasszikus értelembe véve gyerekek. Hanem, fiatal felnőttek.
Itt van Csenge, a maga öt és fél évével, annak minden cukiságával. Róla lehetne sokat írnom, de ha róla írok, olyan mintha a többi három nem lenne nekem éppen ugyan olyan fontos.
Aztán, ha már család, írhatnék a férj feleség kapcsolatról, de ez meg személyes. Mondjuk azt leírom, nehezen viselem Zsolti és Dávid (ők egyformák nagyon, és most együtt is dolgoznak) állandó zrikálását. Nem tudom, nekem egy ponton nem vicces. Én rágódom rajta, nincs humorom, és bevallom sokszor rosszul is esik. Persze ők ezen is nevetnek, mert szerintük csak húznak vele..ha meg nem nevetnek, megsértődnek. Mert én is visszaszólok, az meg már nem humoros.
Mindegy, van az életben ennél sokkal nagyobb, fontosabb dolog. Majd túllépek ezen is. Azt meg már ne várjam, ami eddig sem volt!

Magamról írhatok mint eddig is tettem, de sokszor olyan szomorú, hogy ide menekülök, írni, olvasni...Olyan furcsa tásrsas magányos lettem...
Persze senki ne gondoljon nagy dolgokra, az élet ugyanúgy megy tovább...csak éppen többször érzem mostanában ezt, mint nem!

2016. július 15., péntek

Tök jó! :-)

Olyan ritkán érzem ezt...ezt a jót! Hogy, úgy minden klappol. :-) Abszolút nem vagyok fáradt, nem fája  a hátam, a nyakam, a fejem, nem zúg a fülem. Szokásosat csináltam, délutánig itt voltak nővéremék, majd gyorsan takarítottam, felmostam, fürdőt, porszívózás, ágyneműt is húztam nálunk..olyan minden helyén van kívül, belül..
Csak azért jegyzem meg ezt, mert ha van így, akkor miért nincs így többször, mi változott?
Sejtem amúgy, és igen...igazatok van. A mozgás, bár nem edző teremben tettem, és nem is futottam, csak kőkeményen le fől jártam az alumínium létrán, és járt a kezem, mégis rengeteget mozogtam :-).
Kéne no...máskor is, csak éppen  nem ablakot pucolni.:-D De még nem találták fel azt a mozgás formát ami hatékony és megfelelő lenne nekem..:-D Na még akkor addig várnom kell...igen egészen addig, míg feltalálják azt! :-))))

2016. július 14., csütörtök

elfáradtam

Becsuktam az ajtót mert fáztam...:-D Vicces mi? Tegnap majd megsültem. Este roham tempóban csapott le a vihar...folyamatosan villámlott, ahogy öregszem, úgy félek a vihartól. Persze Zsoltiék, mivel délutánosok, pont abban az időben jöttek, vagyis két vihar között. Nem sokat aludtam most sem. Ma még munka volt, fura valahol nyolc órát végigtakarítani úgy, hogy meg sem állsz, létra fel, létra le...és nem a  saját rigolyáidnak kell megfelelni, hanem másénak.
;-) Pedig kedves emberek akikhez járok jól meg is fizetnek, két nap alatt a fele vizsga díjam megvan. De nagyon elfáradtam, én sem vagyok már mai csirke no...:-D Na, de azért itthon is kell tenni venni, de nem baj.

Tegnap este alvás helyett megírtam az egyik töri tételt, erre jó volt a vihar, Csenge is élvezte az elem lámpázást! :-) Holnap jönnek Nővéremék, lesz nagy játszás Katával.:-)


2016. július 13., szerda

hát ha mondják, így is lesz! :-)

Teljességgel hihetetlennek tűnik most az, hogy holnap csak 20 fok körüli hőmérséklet várható! De tényleg! Pedig biztos így lesz, az időjárás előrejelzés ezt mutatja, én meg hiszek neki.:-)
Mert ma, ami volt, van, már sok. Jó mondjuk egy légkondis (hátmostnemistudomhol) még, csak, csak, vagy Balcsiban, vagy egy jó hűs medencében, vagy egy hús szobában, max annyit mozogni, amíg lapozok a könyvben. :D
De nem, ma és holnap nagy takarítok az egyik szokott helyen, számolós lennék számoltam volna az ablakokat, de nem vagyok számolós..:-) Holnapra is maradt bőven. Elvágtam az ujjam, úgyhogy nagy mutatvány most ez nekem.:-(
Majd elszaladtam bevásárolni, mert üres volt a hűtő, most jól megtömtem, és bár a reggel főzött borsó főzeléknek hűlt helye, holnapra csinálok rakott kelkáposztát, már megfőtt, csak össze kell raknom.
És beterveztem ma két tételt amit meg kellene csinálni...szerintetek? Hát most is úgy vagyok, gyorsan fel kell állni,mert ha most leeresztek, nem sül meg a rakott kel.:-D

Csak ne ész veszejtő viharral jöjjön a rossz idő...ma sem aludtam sokat, a melegtől...és félek is a nagy viharoktól, no!

2016. július 11., hétfő

mozgalmas

Kánikula, itthon...
Reggel fél kilencre, két szőnyeg kimosva, egyiket bár nagy, a kádban ki tudtam sikálni, másikat kint slaggal, erre a nagy szőnyeget is kisikáltam, hamar így belejöttem a nappaliban, már a helyükön csillognak villognak, közben kenyér sütés, posta menet, lecsó főzés és valakinek gyümölcs túró torta készítés, hát persze, hogy nem lett tökéletes...:-( Ízben is egy kis gikszer volt, és nem akart megdermedni csak nagyon nehezen. Ízlett akinek vitték, de ő is érezte amit én...na mindegy, ettől nem dől össze a világ, de bánt! Így meg vagyok győződve arról bármennyire örülök, minden egyes megkeresésnek, még is, nekem nagyon sokat kellene változnom ahhoz, hogy ezt így tudjam csinálni. Tanulás, tanulás...mindig, minden nap!
Majd egész nap pakoltam, mosogattam, takarítottam, majd délután mentünk a patakra, Csenge pancsolt, én jót beszélgettem Mesivel, Tégla kutyus fürdött, de a legjobban néztem Bence izmos, nap barnított testét, és ahogy ott ült közöttünk, olyan felnőtten, olyan nagynak tűnt....pedig most született, 15 éves lesz 26.-án. :-)
Most ültem le nemrégen, Csengét terelném fel a szobába, de egyedül nem akar...nekem meg két tételt kellene megírnom tőriből, mert tegnap is elmaradt.

Olyaaaaaaaaan tisztaság illat van! SZERETEM! :-) (nem sokáig)

Pont így! :-)





Függőágy már megvan!!!!
És akivel fekszem benne, az is! <3 nbsp="" p="">Pont így, kutyával alattunk!
De jó nekem!!!!   ;-)

2016. július 10., vasárnap

Blogolás Én és Ti

Pár perce Adrienn blogjánál jártam. Olvastam valamit, ami már engem is egy ideje foglalkoztat. (mondjuk Ő teljesen más miatt dilemmázik, de azért bennem most adott egy löketet, hogy leírjam a sajátomat)
Minek írom a blogot?
Kinek írom a blogot?
Kell még a blog?

Szép kerek lenne a történet, ha azért írnám a blogot, mert meg szeretném örökíteni az utókornak. Mert akkor nem kérdés számomra, hogy hány olvasóm van, hozzászólnak e az olvasók, vagy nem.

Számít egyáltalán kik olvasnak, hányan olvasnak, hozzászólnak, vagy nem?
Ha azt írnám, nem számít, hazudnék. Számít!
Számít, mert megismertelek benneteket, itt is, a saját blogjaitokon, a facebookon, van akivel emailben.
Statisztika e, vagy csak annyi amennyi...400-500 oldalletöltés van,(néha több) még ha abból kb 20 én vagyok(vagy több)..-) Ezek csak számok, de van, jó sok szám mögött ember, ott vagytok, TI kedves olvasóim! Tudom sokan vagytok hasonló családanyák mint én. Nem tűnök ki a tömegből, sem nem tudok olyan jó itthoni játékokat, ügyességi feladatokat készíteni, sem nem tudok, fantasztikusan főzni sütni, jó nevű vállakozásom sincsenek, sem kitűnő tanuló gyerekeim, sőt én is most keresem a jövőm, mert bár azt nem mondhatnám, múltam sincs, mert az van, de ez korral is jár. :-D
Nem tervezünk ötödik gyermeket, annak a csodálatos pillanatait sem tudom már átadni nektek.
Van mikor a szürke hétköznap van csak.
Jelenpillanatban az utamat keresem. És néha fáradt vagyok, néha meg nem, néha minden tökéletes, néha meg nem.
Mint az élet...
hiányzik valami mostanában. Hiányzik a bloggal kapcsolatban. Azt is tudom nyár van, Sokan szabin, elő sem veszik a gépet, jól teszik!

Még írok! Még talán van mit...
HIÁNYOZTOK!

2016. július 9., szombat

Kicsit sziporkázok..éljen! :-))))

Azért is nem írok sziporkázóan mostanában, mert az íráshoz nyugalom kell. Itt egy nagycsaládban mikor van nyugalom? Talán este lenne, vagy éjszaka. :-) Bár mostanában csak az éjszaka lenne. Mert az esték is elcsúsztak. Nekem még mindig furcsa ez. A nagyobbacska gyerekek mikor kicsik voltak, már volt, hogy hét órakor aludtak, micsoda csend és nyugalom volt este.:-) Csenge nem, tegnap például látszott rajta, hogy fáradt, hét óra felé elvittem fürödni, vacsi, stb, este majdnem kilenckor mentünk fel, és 10 után aludt el, mikor felmentem. De addig folyamatosan..beszél, jön megy...Na és én próbáltam a töri tételt kidolgozni este, mert reggel szoktam, de ugye dolgoztam tegnap. Zsolti jön megy..majd szól nekem, péntek este, nyár van és te tanulsz?? Mikor, ha nem most? Mikor van nyugi? Ekkor sem, mert fél szemmel néztem, a jelenetet, ahogy Csenge tesz vesz, meg Zsolti jogosan várja el, vele is beszélgessek..Na így van. Most is csak azért tudok írni, mert lusta vagyok kimenni locsolni, Zsolti pecázik, Csenge mamához ment fel, (fagyizni, de már itt van:-), kora reggel fagyizni...:-))) , Fiúk most ébredeznek, Mesi barátjánál..
Ma nem főzök, mert még van (mert nem volt fogukra való a tegnapi) vagy valami majd mégis...kenyeret biztos sütök, meg valami nasit. Holnap Mesi névnapját ünnepeljük kicsit, sütögetünk tárcsán...

Szép hétvégét nektek, és remélem a Ti fejetek nem érzi, hogy jön a meleg!

2016. július 8., péntek

ennyi..:-(

:-( ennyi év alatt sem tudom megszokni azt,mikor valaki leiratkozik a blogról, miért? Szomorú vagyok tőle,...
Biztos unalmas vagyok..nem sziporkázom eléggé.
Ma is csak munka volt, vásárlás..fáradás...semmi sziporka.

2016. július 7., csütörtök

ez nem olyan egyszerű...

Ó, ha ez ilyen egyszerű lenne, fekete, és fehér...menjél, maradjál..
Nem, ez nem ilyen egyszerű. Beáta írta, pénz kérdés is az, hogy menjen az ember, nyisson a külvilágra. Igen, teljes mértékben igaza van, meg nem.
Pénz kell a rengeteg programhoz. Ha családban él az ember, sorrendet mindenki tudja. Nálunk, nagycsalád lévén kb. mindenki tudja a sorrendet. És most nem a mártír szöveg jön belőlem, hogy jaj milyen sanyarú a sorsom. Mert NEM sanyarú, hiszen mikor vállaltuk őket, tisztában voltunk mindennel.
De azt sem írom, hogy nem hiányzik. De hiányzik, pl. az, hogy csak úgy mondja valaki, csomagolj, megyünk, utazunk...Persze elsősorban anyagi okok miatt nem megyünk. Meg valahogy nem egy izgága család vagyunk (bennem mostanában pedig erősebb néha a mehetnék, meg nem is), olyan jól elpihenünk a hinta ágyban itthon.
Közben meg csomó minden nem pénz kérdés. Pl a játszóterezés, vagy egy jó séta, vagy olvasni, könyvtárba menni, vagy van egy csomó ingyenes program...mégsem esik jól..és itt a megdöbbenésem, mert azért az, mikor elindulunk a játszótérre erőt kell vennem magamon, vagy múltkor mentünk Zsoltival, és a barátainkkal a városba, sörfesztiválra, hát...nem tudom, valahogy nem esett jól kimozdulni. Általában, ha elindulunk, ott vagyunk..már próbálom élvezni...

Ettől az egésztől csak azért vagyok szomorú, mert ha a jövőbe nézek, anyósomékat látom..alig várják a delet, fekszenek le, estig alszanak, majd nézik a tévét, hajnalig forgolódnak, reggel kicsit tesznek vesznek...majd újra a delet várják..én nem akarok ilyen lenni.
És félek attól, mikor majd már megtehetnénk, hogy menjünk, igényünk nem lesz rá.
Pedig annyi mindent nem láttam még....

2016. július 6., szerda

tanulás

Na eddig tartott a láb lógatás (eddig is angoloztam kicsit), de tegnap elküldte a töri tanárunk a 18 tételből álló, szóbeli tételeket, amiből szeptember elején szóbelizünk. Nem egyszerű..nagy anyag részek, összehasonlítása és kihatásai a mai emberre, kultúra, tudomány terén is. Ajajaj, nem komplikálom túl, és felfogom úgy, hogy már ki lesz dolgozva 35 szóbeli tételből 18. Ez azért jó lesz, gondolom ez a célja a töri tanárnak is. Angoltanár még nem jelzett, pedig a nyáron állítólag meg kellene tanulnunk 20 mondatot,amit szeptemberben fel kellene mondani neki. Azért be vagyok tojva a jövő évtől nagyon, Ez csak 2 tantárgy, a 6 tantárgyból amiből érettségizünk. Na, de menni fog, mert menni kell..

Amúgy megint zavar egy két dolog és emiatt lelkizek...de túl leszek rajta, ahogy szoktam.

Csenge tündérbogyó, csak rákapott a játszóterezésre, ami nincs közel, de nincs messze sem, majd megyünk, ha nem süt annyira a nap, és vihetem a tanulnivalót, ott úgysem tudok mást csinálni, pl, suvickolni, vagy főzni, sütni...:-) (amúgy bevallom, nagyon zárkózott lettem...nagyon, nehezemre esik kimozdulni)

2016. július 5., kedd

Túlgondolom...

Az ember, mikor hozzávágják a hibáit, általában tagad. De ha jobban belegondol és elgondolkozik rajta, próbál változtatni. De nem mindig sikerül, mert tökéletes ember nincs, és ha eddig nem tudtam változtatni rajta, ezután sem hiszem, hogy menni fog,Persze megpróbálhatom...
Amúgy meg kinek mi a tökéletes, ugye? Mindenkinek megfelelni nem lehet, pedig szeretnék...nem megy.
Sajnálom, hogy nem vagyok olyan amilyet szeretne látni, akár az egyik, akár a másik.
Bedarál a hétköznap. A napi rutin, a főzés, a mosás, a rend rakás, a napi plusz feladat, mikor mi..
Legnagyobb hibám, hogy túlgondolok mindent! Sokkal jobban át kellene lépnem dolgokon, sokkal felületesebben kellene lennem.
Persze ez nem mindenre igaz, és ugye ha az ember 42 évig így élt, nehéz változni.
De próbálkozom, túlnézni a mosatlanon, a mosogatni valón és minden nap meglátni a szépet és a jót!
Hogy nem tudok, mindenkinek mind az ötüknek megfelelni 100%, sajnálom.
Tudom nagy hatással vagyok rájuk, jövőben is, mert egy anya egész életünkben ott van a gondolatainkban, ha már nem él akkor is, és ha rossz a kapcsolat akkor is.
Majd lehet mondani, én más akarok lenni, mint anyukám...

De azért remélem lesz olyan amit tovább visznek, amire büszkék lesznek...

2016. július 4., hétfő

na igen...:-)

jaj, vannak mostanában olyan gondolataim, amit lerínák, de félek megbántok másokat, pedig eszem ágában sincs!
Tudom különbözőek vagyok, más élet szakaszban, más lehetőségekkel..mások vagyunk, én meg ezt mindig elfogadom. Inkább érdekes módon magam felé fordítom ezt.
Szüljünk negyven éven túl is, bátran. Igen, mindenki bátran..
Ha szóba hozom valahol, mindig nagy mosolygás, hiszen én minek gondolkozom ezen, túl is teljesítettem az "átlagot". Miért, ha az átlagot nézném, sosem lett volna Bence és Csenge.
Terjeng a fb-on az anyák sanyarú sorsa videó, még ha vannak benne igazság morzsák, azért anyának lenni jó! Persze azért én is látom a nehézségeket is.

És nem, már nem szeretnék babát, érzem, már bezárult ez a kapu. Testileg is, lelkileg is. Hogy bánom e? Bánom is, meg nem is. Ebben a feldolgozásban nagy segítségemre van Csenge. Ő még úgy tud bújni hozzám, és még annyira feltétel nélkül szeret, ahogy csak a kicsik tudnak.
És persze a racionális énem is segít. Segít mikor már megmutatja a határaimat, segít mikor belegondolok a jövőbe.

Persze mindenki mondhatja, mi a fenét gondolkozom ezen, hiszen van már négy gyermekem.
Igaz, de azért én azt mondom a legeslegboldogabb akkor voltam életemben, mikor a pocakomban voltak, és mikor megszülettek, egy csoda! :-)

2016. július 1., péntek

ma is...:-(

Ma is egész nap azt a mámorító érzést vártam, mikor múlik  a fejfájásom. Nem jött...most kezdem kicsit érezni, hogy talán csak a melegtől szédelgek, és a nyomás a nyakamban enyhül...tehát két nap...:-(
Persze ma már nem volt kanapéra dőlés, de nem baj, itt voltak nővéremék, gyerekek jól érezték magukat, én vásároltam is reggel. Hétvégére van kaja...:-) Talán...:-))))

kicsit már doolingoztam, kicsit...olvasni szeretnék sokaaaat...és lábat lógatni...
Közben lehet bejön egy új munka is, örülök is neki, meg kicsit félek is tőle...fáradt vagyok mostanában, a migrén is annyira lefáraszt, de nem baj..ennyi bajunk legyen, több ne..és akkor minden rendben lesz.