Talán, a legjobb alkalom arra, hogy leírjam az érzéseimet, az év utolsó napja.
Összegezni az évet, kicsit túl látni a jövőbe...
Alapvetően, úgy globálisan, nagyon jó évünk volt. De most csak magamról írok. Egészség volt, kisebb nagyobb általános betegségen kívül, minden rendben volt. Ez ez a legfontosabb...
A gyerekekkel minden rendben, kisebb kamasz allűrök, de hát mikor csinálják, ha nem most. Véleményem szerint, sokkal összetartóbbak lettek. Csenge sokat fejlődött...minden nap hálás vagyok, hogy van nekünk!
Én is sokat változtam..., sokat gondolok, saját jövőmre is. Mi lenne a legmegfelelőbb, amit csinálhatnék. Fárasztó is volt ez az év. Család, háztartás, suli, kicsi munka...és akkor életem legmerészebb döntése volt november elején, hogy belefogtam a házi süti sütésbe.
Egyik részem, olyan boldog, már a gondolat, hogy bele mertem vágni, és a sok biztatás mellett, el is indult a kis vállalkozásom. Ez annyira pozitív. De mint minden pozitív dolognak, azért van negatív oldala is.
És most azt is le szeretném írni. Talán az elejéről kezedém...
Szeretek sütni, itthon meg voltak elégedve a sütiimmel, sőt, a kenyeret is ebben az éven én kezdtem el sütni, napi szinten a családnak. Ez jó érzéssel tölt el, mert szeretik..Talán innen jött az ötlet. Lehetne akár másnak is sütni, és akkor lehetne egy kis pénz is belőle...gondolatot tett követte, hamar. De úgy voltam vele, ha most nem, akkor soha..
Lassan megismerték a plakátot, biztattatok, jött egy, két megrendelés is...én meg annyira élveztem.
Majd jött a karácsony, jöttek a megrendelések, csináltam, de minden egyes süti után, úgy éreztem lehetne jobban is megcsinálni..szinte újra sütném, mert nem lett tökéletes.
Itthon is volt, hogy nem sikerült, de nem volt baj, mosolyogtunk rajta, és megettük, mert ízlett.
De mikor eladásra süt az ember, nem az íze a fontos elsősorban, hanem a látvány.., mert először azzal szembesül a megrendelő, nem? És akkor itt a bibi..volt, hogy az amúgy csípőből készült kuglóf, nem sikerült, kétszer sütöttem újra, akkor sem. Persze rájöttem, hogy a ködös idő, ennyit jelent a sütiknek is..de akkor is olyan szomorú voltam miatta. Minden ilyen sütit ajándékba adtam volna. Na itt jön a bibi...
Van aki születik arra, hogy elad mindent...van aki nem, én a nem-hez tartozok, utálok pénzt kérni olyan dologért, amit tudom, nem lett tökéletes. Tudom mit gondoltok most, aki HÁZI sütit eszik, ne várjon nagyüzemi cukrász terméket...de nézzünk csak bele magunkba, ha fizetünk valamiért, várunk is valamit nem????
Van olyan pillanat, mikor befejezném az egészet, mert nem érzem magam ehhez elég erősnek.
De van az a pillanat mikor arra gondolok, milyen nagy dolog volt elkezdeni, nem adhatom most fel..még nem..
De lesz-e hozzá erőm? Sok idő, és még több energia, amit bele kell fektetni...
Most inkább azt érzem, abba hagyom. Kevés vagyok én ehhez...nincs bennem az a plusz, ami ehhez kell. És fáradt is vagyok. Még a család, a négy gyerek, saját tanulásom..leszívja az energiámat. Egyedül ezt nehéz csinálni...
Most befejezem a gondolataimat, lenne még mit írni, de majd talán egyszer....
Többen olvastok idén, eddig, csupa jót kaptam tőletek..szeretném ezt megköszönni nektek.
Mindenkinek olyan évet szeretnék kívánni, amilyet nagyon szeretne! Egészség a legfontosabb, abból bőven mindenkinek, és a sok mosoly el ne hagyjon bennünket, a többi úgyis megoldódik.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Összegezni az évet, kicsit túl látni a jövőbe...
Alapvetően, úgy globálisan, nagyon jó évünk volt. De most csak magamról írok. Egészség volt, kisebb nagyobb általános betegségen kívül, minden rendben volt. Ez ez a legfontosabb...
A gyerekekkel minden rendben, kisebb kamasz allűrök, de hát mikor csinálják, ha nem most. Véleményem szerint, sokkal összetartóbbak lettek. Csenge sokat fejlődött...minden nap hálás vagyok, hogy van nekünk!
Én is sokat változtam..., sokat gondolok, saját jövőmre is. Mi lenne a legmegfelelőbb, amit csinálhatnék. Fárasztó is volt ez az év. Család, háztartás, suli, kicsi munka...és akkor életem legmerészebb döntése volt november elején, hogy belefogtam a házi süti sütésbe.
Egyik részem, olyan boldog, már a gondolat, hogy bele mertem vágni, és a sok biztatás mellett, el is indult a kis vállalkozásom. Ez annyira pozitív. De mint minden pozitív dolognak, azért van negatív oldala is.
És most azt is le szeretném írni. Talán az elejéről kezedém...
Szeretek sütni, itthon meg voltak elégedve a sütiimmel, sőt, a kenyeret is ebben az éven én kezdtem el sütni, napi szinten a családnak. Ez jó érzéssel tölt el, mert szeretik..Talán innen jött az ötlet. Lehetne akár másnak is sütni, és akkor lehetne egy kis pénz is belőle...gondolatot tett követte, hamar. De úgy voltam vele, ha most nem, akkor soha..
Lassan megismerték a plakátot, biztattatok, jött egy, két megrendelés is...én meg annyira élveztem.
Majd jött a karácsony, jöttek a megrendelések, csináltam, de minden egyes süti után, úgy éreztem lehetne jobban is megcsinálni..szinte újra sütném, mert nem lett tökéletes.
Itthon is volt, hogy nem sikerült, de nem volt baj, mosolyogtunk rajta, és megettük, mert ízlett.
De mikor eladásra süt az ember, nem az íze a fontos elsősorban, hanem a látvány.., mert először azzal szembesül a megrendelő, nem? És akkor itt a bibi..volt, hogy az amúgy csípőből készült kuglóf, nem sikerült, kétszer sütöttem újra, akkor sem. Persze rájöttem, hogy a ködös idő, ennyit jelent a sütiknek is..de akkor is olyan szomorú voltam miatta. Minden ilyen sütit ajándékba adtam volna. Na itt jön a bibi...
Van aki születik arra, hogy elad mindent...van aki nem, én a nem-hez tartozok, utálok pénzt kérni olyan dologért, amit tudom, nem lett tökéletes. Tudom mit gondoltok most, aki HÁZI sütit eszik, ne várjon nagyüzemi cukrász terméket...de nézzünk csak bele magunkba, ha fizetünk valamiért, várunk is valamit nem????
Van olyan pillanat, mikor befejezném az egészet, mert nem érzem magam ehhez elég erősnek.
De van az a pillanat mikor arra gondolok, milyen nagy dolog volt elkezdeni, nem adhatom most fel..még nem..
De lesz-e hozzá erőm? Sok idő, és még több energia, amit bele kell fektetni...
Most inkább azt érzem, abba hagyom. Kevés vagyok én ehhez...nincs bennem az a plusz, ami ehhez kell. És fáradt is vagyok. Még a család, a négy gyerek, saját tanulásom..leszívja az energiámat. Egyedül ezt nehéz csinálni...
Most befejezem a gondolataimat, lenne még mit írni, de majd talán egyszer....
Többen olvastok idén, eddig, csupa jót kaptam tőletek..szeretném ezt megköszönni nektek.
Mindenkinek olyan évet szeretnék kívánni, amilyet nagyon szeretne! Egészség a legfontosabb, abból bőven mindenkinek, és a sok mosoly el ne hagyjon bennünket, a többi úgyis megoldódik.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!