2014. február 28., péntek

Repül az idő...

Azért mostanában arra gondolok, hogy milyen érdekes az élet. Főleg, hogy sorra látom a farsangi jelmezeket. Soha nem hittem volna, hogy így élem meg. A három nagyobbacsakával már régen túl vagyunk rajta. Mikor ötölni kell a jelmezeken, mikor sütöm a három kiló lisztből a fánkot, mikor izgulunk a farsang előtt, vajon milyen lesz? Évek óta nem volt ilyenben részem. Sem abban, hogy kísérem őket a suliba, majd összefutunk a tanárokkal, váltunk két szót, majd ismerős anyukákkal is összefutunk, és némelyikkel jól kibeszélünk mindent.
És arra gondoltam, milyen érdekes az élet, szeptembertől újra kezdődik minden a legkisebbünkkel. Ovi, suli...lesz farsang, lesz anyák napja, lesz első kirándulás, színházba menés, lesz madarászovi, lesz mosolygás, lesz sírás, lesz integetés a busz után...lesz karácsonyi ünnepség, húsvéti locsolás...lesz kéz a kézben sétálás az oviba, és hazafelé a szokásos kérdés: -és, mi volt az ebéd????:-))))

Furcsa, főleg úgy, hogy már végigéltem mindezt háromszor....

Repül az idő...nem akarok az idei szülinapommal foglalkozni jobban mint a tavalyival, de az biztos, minden nap eszembe jut. Majd írok róla, mert kikívánkozik.:-)

Mai biggyesztés: krumpli főzelék és Mesi palacsintát kért, mert jön a barátnője délután, náluk ma van farsang.:-)

2014. február 27., csütörtök

Kertecske..:-)

Hátul lesz az uborka, cukkini, a petrezselymet kell majd megritkítani, és a hagymásokat kiszedni.

Ezt a levendulát, öreg tőként kaptam a szomszéd nénitől 13 éve.:-)

Tél végi látkép..


Még a petrezselyem közül is kibújt!:-)
Tegnap megvettem a vetőmagokat. Nagy bevásárlás volt, 4 csomag.:-( 2 uborka mag, 1 cukkini, és egy erős paprika mag. Ilyenkor már vetettem tavaly, tavaly előtt a paradicsomot, de rájöttem, 3-4 tőnek felesleges.:-( Igen, szomorú vagyok miatta, mert el nem hiszitek, mennyire kertészkednék. De hol? Abban a két négyzet méteres kertben, már így is benne vannak a hagymás virágok, amit idén virágzás után kiveszek. Van benne krókusz, nárcisz, többféle tulipán, jácint. Nagy tő levendula, meg egy kis tő, 2 különböző bokor ribizli, citromfű mindenhol. Fűszer növények, kakukkfű, rozmaring, zsálya, és majd lesz bazsalikom, ezeket rendszeresen használom, és a sok, sok petrezselyem, abból majd ki kell szednem, mert majd a paradicsomnak kell a hely. De mivel a petrezselymet szinte mindenbe teszek, így azért annak kell a hely. Nem tudom, a paradicsom tavaly a ládákba nem ment semmire, idén, inkább kevesebbet ültetek, de remélem jó lesz. És hátsó részben a kerítésre futtatom az uborkát, és a cukkinit. Tavaly az uborka sikerült a legjobban, nagyon sok termett, bár akkor nem itt volt, most nagyobb helyre futhat.  És persze fokhagymát dugok el, ide oda...és a medvehagyma is megajándékoz pár levéllel. Imádom a kiskertemet, csak úgy csinálnám ezt nagyban. Tudom, tudom, aki a kicsit nem becsüli..:-)))

Biggyesztés (Meli:-): Rakott kelkáposzta. Ja és tegnap szerintetek ettek a gyerekek a nudliból? Jól sejtitek, nem! Na ma délután már nasi helyett jó lesz...:-)))

Ma megint nem süt a nap....tényleg így lesz? Egyik nap gyönyörű idő, másik nap borús????

2014. február 26., szerda

Íz élmény..

Van az az íz élmény, ami feledtetni tudja a két óra nudli készítést+ egy óra suvickolást utána.:-) Momentán mákos, de van prézlis is...fénykép nincs, mert állandó lisztes kézzel nem tudtam fotózni.:-)
Voltunk már nagy bevásárolni Csengével, gyönyörűen süt a nap...Csenge egész délelőtt kint volt, most is, ki be..Csak tudnám mit nyüszög éppen a kiskutyánk, előbb kaparintott meg egy nagy darab rántott csirke mellet Csengétől..:-( Lehet, hogy mégsem volt olyan nagy darab???:-))))

Az a jó a kint és bent létben, hogy kint is kupi van, meg bent is.:-)

De jó lenne, most valaki hozna nekem egy csésze gőzölgő kávét...elfáradtam!

2014. február 25., kedd

Ezek vannak..

Mert tegnap Fencinél megkívántuk:-) Habkönnyű lett, de a szalagok, hol vannak?:-(
Van még pár hónap, míg megint jön a dilemma, mihez is kezdjek most? Mégis a napokban erősen el kezdett foglalkoztatni a kérdés. Egyik hülye tulajdonságom, a belső emésztés. Amit annyira tudok gerjeszteni, hogy már rosszul érzem magam.
Mert lehet, hogy egyedül vagyok a világban ezzel, de imádok itthon lenni. Simán ellenék itthon. És sosem unatkozom, soha.. lassan 17 éve vagyok itthon, persze dolgoztam közben pár évet, de az itthon töltött idő több volt.
Vannak azért álmaim, és azért álom, mert ezek nem valósulhatnak meg. Legszívesebben egy kis pékséget csinálnék, de tényleg kicsit. Olyan családiasat. Ahova reggel be lehetne jönni friss kalács illatra, és még egy jó tejeskávét is lehetne inni, a kalács mellé.

Állandó társadalmi elvárás, ami a terhet adja, pedig én nem is gondolom így, de nagyon nem..hogy akinek "munka helye" van, az dolgozik, aki itthon van a gyerekkel, az csak az államon élősködik. Elfogadni csak addig fogadják el az embert, míg a gyermek két éves nem lesz, de ha előtte elmész dolgozni, akkor vagy igazán elfogadott. Szinte minden nap van valami "gyöngy szem". Egyik nap apósom, mondja "viccesen", lehagyott a szomszéd csaj, mert már az ötödik gyerekét várja. Könnyű nekik, mert nem kell adót fizetnie. Na igen, könnyű nekünk...azért megemlíteném, esznek azok a gyerekek, ruha kell, cipő folyamatosan. Iskolát fizetni, osztály pénz, kirándulás..Mikor kicsik pelenka, mikor nagyok, mozi:-))), és én nem panaszkodom, mert nagyon megértőek, ha azt mondom, most nincs.
Amúgy ha már társadalom...azért én remélem 4 dolgozó embert fogunk felnevelni, aki majd kitermeli a nyugdíjat. De ezek, csak száraz tények...
Én nagyon tisztelem azokat a szülőket, akik munka mellett nevelik a gyerekeket, főleg a kicsi gyerekeket. És tudom, hogy Magyarországon nagyon kedvezők a lehetőségek, gyed, gyes terén.
Csak fogadnák egy kicsit jobban el, hogy egy anya otthon van a gyerekekkel, és nem anyagiak, hanem erkölcsileg.
De tudom, lassan nekem is lépnem kell..de az a baj, nincs meg a lelkesedésem hozzá...hiszen jól érzem itthon magam.


Mai ebéd:ITT :-)

2014. február 24., hétfő

blablabla...

Nem tudom magamnak sem megmagyarázni. Néha kiönteném a szívem, néha nem. Néha sírnék, néha nem. Néha hiányzik valaki, néha nem. Néha szeretném, ha azt mondanák, minden rendben, jól csinálod, néha tudom, hogy jól csinálom. Néha pillangó szárnyakon repkedek, néha ólom van a lelkemben...

Ma délelőtt megmetszettem a rózsát, majd jól megnyirbáltam a levendulát is. Van egy nagyon régi tövem, remélem nem nyírtam ki..:-) Gyönyörű idő van kint, így a benti növényeket is kicsit lezuhanyoztattam, és ami kívánta átültettem. Nincs annyi növény amennyit szeretnék, de valahogy nehezen maradnak meg.

Blabalbla...amiről írnék, nem tudok..majd megemésztem, mint ahogy szoktam. ;-)

2014. február 23., vasárnap

szejelmesek..:-)))

Van, mikor annyira készülsz, és nem sikerül, pedig azt hiszed, ez most olyan jó lesz, olyan különleges. Majd a másik fél nem úgy érzi, nem úgy veszi a dolgokat, ahogy szeretnéd, és nagyon rosszul esik...
Majd van egy másik alkalom, és azt hiszed jelentéktelen..pont akitől nem várod, nem készülsz rá, kapsz egy akkora pozitív lökést, hogy nagyon sokáig feltölt....

Minden jól sikerült a hétvégén, tanulságos is volt...de nem megyek bele, mert megint jönne a negatívum. Kis családunkban minden rendben, ez a lényeg. :-)
Levittük ma patakra a Téglakutyust. Dobálja lelkesen a patakba Csenge a köveket, majd mi Zsoltival, összeborulunk, fejünk összeér. Csenge ránk néz, majd kérdi: szejelmesek vagytok? Hm???? Hát, dőltünk a nevetéstől..:-DDD Azok bizony!!!!;-)

2014. február 21., péntek

Szép hétvégét!

Nektek mikor szokott beugrani a legjobb gondolat?

Nekem éjszaka! Bevillan, majd nappal megemésztem..:-) Így volt ez most is. De sajnos többet nem árulhatok el, mert még titok! Ha lesz belőle valami..úgyis tudni fogjátok!;-)


Ma is jó nap volt, volt kacagás, volt hiszti, jóanyú is voltam, nem tudok róla, de lehet rossz is..:-)))
Legnagyobb beszólás ma nekem: -anya a csirke mióta vad? Vadast főztem zsemle gombóccal, de csirke mellből. Jóvanna, lehet, hogy vad volt a csirke, no!:-)))))

Amúgy tök jó, mert jön a hétvége...remélem olyan lesz mint múlthéten, én igyekszem..:-)
Mindenkinek hasonlókat!
(forrás:internet)

2014. február 20., csütörtök

Csak úgy...


Kisült a dióvirág, bár Csenge szerint diós napocska.:-) Isteni illata van.:-)
Másik kép, meg csak úgy szép...

Leveszem a moderálást, mert eddig sem volt sok értelme, nem kellett moderálnom, csak egyszer az elején. Szépen visszazuhant a nézettség, hiába no, nem is vagyok már annyira érdekes..:-DDDD

Szép!:-)

Mostanában hálát adok a sorsnak, hogy itthon vagyok! (még ha néha nem is tűnik úgy, kétszer rádörrentem Csenguszra ma:-) Eddig is hálás voltam, de mostanában meg is fogalmazom magamnak.:-)
Kint homokozik Csenge, nyitva az ablak, illatos a levegő, bújik a medvehagyma,jön be a kinti zaj...kocsik, szomszéd, anyósomék;-). Mégis olyan jó!:-) Jó már előbújni a barlangból..
És ha azt vesszük, már február 20.-a van, lassan március... Kaptam ma már egy szeretlek sms-t, legnagyobb kamasztól, lehet így szomorkodni? :-) Szép az élet na! Mert azt akarom, hogy szép legyen!:-)))) De tényleg!:-)
http://pinky.hu/wp-content/uploads/2012/04/sz%C3%A9p-naopot.jpg

2014. február 19., szerda

Véletlenek, na azok nincsenek!:-)

Mert véletlenek, NINCSENEK!
Tegnap este kapcsolgattam a tévét! (igen, nagy hibám tudom:-)
És egyszer csak Böjte Csaba szerzetes mesél a tévében. Naná, hogy majdnem a végére kapcsoltam oda. :-( DE pont ott, pont akkor, mondott számomra fontosat! Konkrétan akkor, Máriáról mesélt. Tudom, én csak abban hasonlítok Máriára, hogy én is anya vagyok. De Böjte Csaba, mondatai végképp eltörölte bennem, a sok sok felhalmozott kételyt, ami eddig bennem élt!
Én elfogadom, bármit is hoz az élet. Én akkor is bízom, és hiszem, hogy úgy lesz boldog minden gyermekem, amit hoz nekik az élet. Ha nem ebben a suliban sikerül az érettségi, majd megy másmilyenben, ha nem lesz kitűnő gyermekem, akkor nem lesz, ha éppen teljesen mást gondol, csak csinálja, ide visszajöhet bármikor. Persze vannak határok, de bízom, mert az a dolgom, hogy bízzak, feszegetve nem lesznek. Mind külön jellem, és egy sem olyan mint én, de mindegyikben van belőlem, és én ezt szeretem bennük...És akkor újra lesz mosoly az arcokon, lesz móka és kacagás, kis noszogatómorgással, mert azért annak is kell lennie..Nagy út van előttünk, mindegyikünk előtt, meg kell látni benne a szépséget! (majd mantázom magamnak a rosszabb napokon!:-)))

Mit csinálnál most?

Mit csinálnál a legszívesebben,most ebben a pillanatban, amikor olvasol?

Én, egy jó könyvvel bebújnék a paplan alá. És tejes teát szürcsölnék közben...:-)

2014. február 18., kedd

Milyen gondolatok..:-)

Érdekes felfedezésre jutottam a napokban. Milyen furcsán, hamar ott tud lenni a kamaszkor. Érdekes látni, hogy egyik napról a másikra, következik be. De komolyan! Tegnap délután azon tűnődtem, ha nem lenne Csenge nekünk, egyedül ülnék késő délután a kanapén, és mit csinálnék? Mert az összes nagyobbacska gyermekünk, fent volt a kuckójában, néha bukkannak elő, mikor éhesek, vagy fürödni mennek, vagy egyéb dolgaik vannak. És hát ugye, van nekünk lány kamasz, meg most már fiú is, és érik még egy fiú...És bár sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne, egy kis csend, meg nyugalom, mert egész napi zsivaj, kikészíti a fülemet. De ha nem lenne, nagyon, nagyon hiányozna.
Szóval, azon gondolkodtam mit is csinálnék? Gondolom, olvashatnék..nem csak este pár oldalt lefekvés előtt, vihetném a patakra egyedül a kiskutyát sétálni..vagy megtanulhatnék horgolni, vagy..vagy...De nincs vagy! Itt van Csenge, aki 100% figyelmet követel, és én néha elkurjantom magam, hogy igazán játszhatnának, most ők a húgukkal, hangos morgás közepette jön a kamasz, már nem is tartom jó ötletnek.:-)))
Viszont a hétvégén Mesi mondott egy érdekes mondatot Csengének, sose nőjél fel, de ha mégis, anyáék már tök profik lesznek kamasz nevelésben...:-)))) Milyen igaza van, ha túléljük!:-)

Mai biggyesztés: gulyásleves, palacsinta

2014. február 17., hétfő

höhö....:-)

Esténként nézem a Téli Olimpiát! Nem vagyok egy sport néző, de ilyenkor, mikor olimpia van, vagy Európa, Világbajnokság, akár foci is, bele, bele nézek.
Gyermekkorom óta vonz, egy, egy sport ág. Első helyen a jég tánc van. Most is a páros jég tánc megy, de én valahogy mindig a lányokat nézem, és beleképzelem magamat a helyükbe.:-) Ahogy ott siklanak, kecsesen, könnyedén. Pedig micsoda erő van bennük, meg sok, sok munka...És mégis vannak pillanatok mikor én siklok a jégen...kecsesen...könnyedén...höhöhöhöhö...jól van elég már a viccből, nemhogy korcsolyázni, de még csúszkálni sem tudok, megütöm magam, ha elesek, mert, hogy elesek, az tutifix. Na most, azért egy dömdödöm, mégsem lehet könnyed, kecses, hacsak nem egy mese filmben látjuk. Jól van no...álmodozni lehet nem? :-D

Mert nekem van...

...a legjobb férjem a világon!:-) Már bocsi...:-D
Kezdjük úgy, hogy a múlt hét után, nagyon vártam a péntek estét, mikor mind itthon vagyunk, és lehalkítom a telefont, nem érdekel a külvilág..Van mikor ez nem jön össze, most így utólag azt mondhatom, összejött!:-) Jó volt, a lehető legjobb, ennyi kamasszal.:-))))
És nem csak azért, mert Zsolti péntek este mondta, hogy holnap megyünk megvesszük a mosogatógépet, pedig éppen mosogattam...és lehet, hogy hangosan sóhajtoztam közben????:-DDDD
Lényeg az, mivel hétköznap is mindig főzök, mindenki itthon ebédel, így beláttam, és Zsolti is, kell nekünk egy mosogatógép. Ami azzal járt, hogy szét kellett vágni a szekrényt, nekem el kellett pakolnom máshova az edényeket, evőeszközöket. De persze önként és dalolva megtettem.:-)))
Majd megérkezett, Artuditu(csak így magyarosan), becézve, Artu. :-D És az én férjem, megoldott minden problémát. Én meg azóta áhítozok, tényleg csak 10litert fogyaszt, és 1kw-ot? És tényleg, csak pakolok bele, és pakolok, még mindig van hely? És ha elindítom, fülelnem kell, hogy megy e egyáltalán. És a végeredmény? Hát az csúcs..na jó befejezem az ömlengést, remélem hosszú szolgálatban lesz nálunk Artu! :-))) Most megint gyűjtögethetünk tovább...

Mamka, lefotóztam az orchideát

Még nem nyílt ki mind, ha kinyílik, gyönyörű lesz:-)

Ő, Artu!:-)

Ő, meg mindig ott van! Imádom!:-)))
Tehát, tényleg nagyon jó dolgom van! És én ezt tudom is!:-) És persze várom a jóidőt, hogy végre Zsolti is élvezze a pecát már...Mondjuk nem panaszkodom, annyira jó idő volt, hogy sajnálom, nem tudom mi volt a hétvégén a tévében.;-))))))

2014. február 14., péntek

Kisült..


...., a mai kenyérke!:-)

Akkor, kezdjünk el élni...:-)

Ma csak pozitívan!:-)

Ezen a napon..

Nagyon örülök, hogy visszazökkent mára minden, a nézettségem is.:-) Nem volt jó érzés, hogy ilyen "népszerű" voltam.:-)))

Na tessék, ma megint esik az eső, pedig tegnap már annyira szép idő volt, egy pulcsiban napoztattam az arcomat, legalább két percig..:-))) De ha így megy a tendencia, akkor holnap napsütés lesz.:-)

Ja, hát ezzel megint nem akarok vitát, de nem ünneplünk semmiféle Valentint! Azért azt elárulom, hogy a három nagyobbacska gyermekemből, egynek kellett vennem szíves csokit a szerelmének, és nem azért mert nem tudta volna Ő megvenni, hanem, nem volt ideje, és na még segítségre szorult!:-))) Nem gondolnátok, hogy ki Ő?:-))) Aki nagyon szerette volna, sajnos nem kért szíves csokit. Ja ezt csak azért írom, mert mi nem ünnepelünk,de azért, hogy a gyerekeim ünneplik, azt csak nem szabom meg.:-)
Nekem pár éve amúgy is más jut eszembe ezen a napon! Bár, irtó régen találkoztunk, nagyon hiányzik, és néha olyan messze van, testileg,azért nagyon szeretem őt! Drága Barátnőm Isten Éltessen sokáig, ezen a szép napon! Küldök Neked egy kis virtuális csokrot, de tudd, nem szívesen, mert legszívesebben jól megölelgetnélek, és odaülnék a sparhelt mellé, a konyhádban, egy forró kávéval, és csak hallgatnálak....míg Borcsiék játszanának a szobában.:-)

2014. február 13., csütörtök

Háztartási gépek

Igen, napok óta, vagy hetek és hónapok..:-), foglalkoztat a téma! Érvek, ellenérvek, jönnek szépen sorban.
Nézzük az én példámat. Két égető "problémám", a mosogatógép és a szárítógép éppen most. Mikor tönkrement a mosogatógép, egyik pillanatról a másikra döntöttem, hogy nekem nem kell még egy gép, ami elromolhat. Inkább, két öblös mosogató tálca. Megkaptam, és nagyon kényelmes benne mosogatni. Amúgy nincs bajom a mosogatással, mert van egy két pillanat amit nagyon szeretek benne, ez például akkor van, mikor elkezdek mosogatni, és a forró vízbe rakom a kezem, ami mindig hideg.:-) Azután mikor kezdem látni, a 10. pohár után, na már a tányérok jönnek..majd, mikor törlöm a tűzhelyet, a pultot, és engedem le a mosogató vizet.
Mikor nagyon utálom, az az a pillanat, mikor meglátom, hogy még a nagy asztal is tele van mosogatni valóval, mikor kihűl a víz, és zsíros edények, még úsznak benne...mikor el kell törölgetni az edényeket(különben hova tenném a többit)És hogy nem tudom a mosogatógépbe eltüntetni este a mosatlant, mert este kilenckor már nem csörömpölök..És persze hétvégén, mikor a gyerekek mosogatnak, elviselni, hogy néha, nem a poharakkal kezdik a mosogatást.:-(
Mert volt mosogatógépem, és tudom, olyan csilli-villire mosogatni sosem fogok, mint a gép, de ugye, ez csak gép, ami el romolhat, áramot fogyaszt. És ugye a megvétele sem olcsó. Meg a beépítése sem, mert már döntöttem a mosogató tálca mellett.
Azután a mosógép, ami ha nem lenne...nagyon bajban lennék. Heti hatszor kell mosni. Még csak két és fél éves a gép, de a gumija, kiszakítja centrizésnél a ruhákat, zsákban kell mosnom, körülményes...de mos. És akkor a szárítás, fürdőben van a ilyen kihúzhatós fregoli, három, és arra teszem, egy adag kényelmesen elfér, ha megy a fűtés, szárad a ruha, ha nem...akkor nem annyira. Ha szárad a ruha...akkor minden rendben, illatos, száraz, ha nem, akkor dohos szagú lesz, és torlódik a mosás. És ami jobban idegesít, ha olyat főzök, szívja be  a ruha az illatot...és hogy nincs hely, ha lenne mosókonyha, nem idegesítene, a száradó ruha. De ugye utána néztem, nem igaz  az a mondatom, hogy a szárítógép sok áramot fogyaszt, mert vagy nagyon jó kis fogyasztású gépeket lehet kapni két-háromszázezerért, vagy már van, százezerért is nagyon jó, de annak a fogyasztása, négyszer akkora, mint az energia takarékosnak. És akkor kiszámolva a villanyszámlát....hááááááááááááát, sok(k)!:-) És akkor persze ez is csak egy gép, ami elromolhat, és fogyaszt is. Nem keveset. Jó nyáron, ott a napocska. De itt is azért tudom, az a pihe puha illatos ruha. Aztán meg persze, közvetlen utána arra gondolok, de a levegőn ingyen van, és eddig is kibírtam nélküle...
Arról már nem is írok, hogy a 14 éves hűtőnk, ami kicsit rozsdás már, de azonfelül szeretem, lassan beadja a kulcsot...és ahogy azokat is nézegetem....
Még egy álmom volt, egy dagasztó gép, de olyan drága, ami igazán jó! Persze utána nem is vágyok rá, jó a két kezem is, mint kiderült mindenre!:-)))))
Ti, hogy vagytok vele?

2014. február 12., szerda

Lezárom a témát!

Nem másnak, nekem szólnak inkább a szavak most!
Én tegnap már túljutottam a dolgon, akik itt olvasnak, másik oldalt nem, lehet nem értik a ezeket a napokat most! Tegnap már nem voltam ideges, csak szomorú. Szomorú, mert  egy olyan ember hagyott itt, akihez, sok emlék fűz. Megértem őt! Azért visszavárom.Sok mindenben igaza van, nem vagyok határozott, igen nem. Magam felé nem, talán azért mert nem voltam soha egyedül, nagycsaládban nőttem fel, húsz éves koromtól Zsoltival vagyok. Gyerekeimért viszont nagyon határozott vagyok. Igen megerősítést várok mindig, de ki nem? Itthon, egy öleléssel, puszival, vagy egy-egy szóval. A blogban szóval, mert bár sokszor megölelnélek benneteket, ugye ezt nem lehet. Hogy a megerősítést várva energiavámpír lennék, nem érzem, mert akkor nem lennék ilyen mosogató rongy!:-) Ez nem jelenti azt, hogy mindig helyeselni kellene arra amit írok. Bevallom az ominózus poszt szerintem nem volt provokáló, és tudom, konkrétan egy páran ráugrottak a témára. Nem tudom már mi bántotta az illetőket,az anyai pofon, ami képletes volt, hiszen hiába, még én sem tudok a tévé képernyőjén keresztül megpofozni valakit, vagy az, hogy nem tetszett amit benne láttam. Hogy azután hova kanyarintották mások a témát, az megdöbbentett. Talán, ha itt kezdik a vitát...ha nem emlegetik olyannal a nevemet, amit nem is írtam a posztban, ha nem kezdenek el "szétszedni" stílusosan, vagy ha nem jöttek volna még tegnap is "katasztrófaturizmust" játszani. Irtó magas volt a nézettségem, tegnap is. Biztos nem Csenge bájos pofijának köszönhető!
Igazatok van, ne foglalkozzak velük, hiszen mások vagyunk, ettől színes a világ, stb. Igen, de nem így! Akik olvasnak és én is olvasom őket, és néha hozzászólnak vagy hozzászólunk egymáshoz, nem mindig egy a véleményünk, sőt! De én attól még szeretem őt, és tisztelem, még ha néha, nem is értünk egyet.

És még valami, igen felhúztam magam, jó nem az én blogomba írták, mert itt nem kellett kimoderálnom még senkit, de nem írjon, feltételezzen senki olyat rólam, hogy nem fogadom el a másságot, ezzel együtt például a beteg gyerekeket. Akik kicsit is ismernek, tudják, milyen nehéz volt, beteg Öcsémet látni szenvedni, és meghalni, mindössze 11 éves volt. És én is küzdök vele nap mint nap, lassan 13 éve, bár szerencsére nincs nagy baj, de oxigén hiánnyal született fiúnkkal. Tehát ne feltételezzen rólam senki ilyet.
A tévé meg tud értéket képviselni, ha akar. Mert az Egymillió lépés, vagy a Hazajáró, vagy az Ízőrzők NEKEM érték például. És elfogadom, ha valaki nem szereti ezeket, de itt nem róla van szó, hanem RÓLAM!

2014. február 11., kedd

Süti


Készen lett a meggyes süti, a képen  Házitündér+ meggyes süti.:-)

Unalmas;-)

Remélem ma már mindenki megnyugodott, vissza csökken a megszokott negyedére az olvasottságom.:-)
Mert továbbra is a megszokott, unalmas, hétköznapi dolgok jönnek.;-)

Például, tegnap annyira szeretve voltam, mit ne mondjak, elolvadtam tőle. Csengének csináltam egy játszó sarkot a nappaliban, saját asztal, ahol gyurmázhat, rajzolhat, kockázhat, főzhet. Elment a Mamával sétálni, majd mire hazajött átrendeztem a nappalit. Annyira örült neki, hogy azt nem tudom leírni. Többször mondta délután, -anya köszönöm, anya én annyira szeretlek, és olyan szép a szoba..:-))) Kell ennél több az életben? Olyan jó, hogy ő még kimondja, mert a nagyok is szeretnek, de őnáluk csak a szemük villanásából látom, most..igen most mondanák...Én meg csak megölelelem őket, mert akkor úgy jó!:-)

Ma nem süt a nap sőt..de valahogy olyan tavaszias az idő. Vajon lassan jön a tavasz? Különben ez még nemszeretem idő. Még párás, nyirkos, nekem hideg! Oly mindegy, hogy 5 fok van vagy -5, én fázok. Lábam mindig..:-)
Mai biggyesztés: bakonyi csirkemell, és nokedli. Lehet egy kis meggyes pitét is sütünk Csengével.
 

2014. február 10., hétfő

Na szóval..

...igen, igen...itt van aki mindig határozatlan...stb! Ma beszélgettünk Zsoltival este, mikor hazajött. Mondta, olvasta a blogot ma. Én; -igen, döntöttem, bezárom a blogot! Zsolti mosolygott, majd mondta, ezért?????? Én meg, igen, ezért! Ó, hát ezt tudnod kellett volna, ilyen lesz, van, és volt is. Abbahagynád négy év után? 
Nem....délután vasalás alatt sírtam is. Nem a megjegyzések miatt, vagy ami bánt! Móni írta: hiányozni fogsz....Na eltört a mécses! Tehát valaki érti? Valaki túllát azokon a megjegyzéseken? Valaki érzi mit érzek?
És eszembe jutott, a sok sok emlék...mikor hívtalak benneteket a képzelt kávézómba, vagy játszani, vagy megosztottam az örömhírt, hogy érkezik Csenge, akit annyira szerettem volna. Mikor sírtam, mikor nevettem...meg a képek...meg a sok kedves szó..na ez nem megy...ezt nem lehet így lezárni.

Viszont kérek mindenkit, kedvesen szelíden, vannak és lesznek olyan bejegyzések, amik megosztók lehetnek. Az említett bejegyzés, én véleményem szerint nem volt az, így nem értem a dolgot.
Aki nem olvasott eddig, írom, én konzervatív vagyok, a családom is az. Nekünk más értékeink vannak. Vállalom! Nekem a lazulás mást jelent, mint ilyen témák fölött rágódni. Mi szeretjük a természetet, a jurtát, az íjászkodást, a múltat, múltunkat!
A témához meg annyit, hogy nem megyek szimpatizálni a tüllszoknyás fiúkhoz a kamionhoz, de nem is dobálom meg őket, és nem csókolózok a parkolóban nyilvánosan a férjemmel. És nekem a népruhás fiúk, és  menyecskék tetszenek, és az érték az nem a Való világ műsornál  kezdődik! Hogy más nézi, vagy ott van és szimpatizál a tüllszoknyás tüntetőkkel, és nem szeret itt lakni, szíve joga! Tiszteletben tartom! Ettől még nem érzem magam szélsőségesnek! Nem itt kezdődik...De ezt a témát lezártnak tekintem a részemről.
Mint mindig most is, a legfőbb támaszom, szerelmem, mindenem, ott volt és megmondta az igazat nekem. Hiszen ez a blog a tiéd, élvezd, ne hagyd, hogy elvesszen! Lassan 17 éve házasok vagyunk, lehet e, jobban és egyre jobban szeretni???? Lehet!:-))))

Viszont moderálom a megjegyzéseket ezentúl, lehet írni, mi van, csak a tündibündi megjegyzéseket fogadom! Jobb lesz így, higgyétek el!:-)

Döntöttem...

...egy időre bezárok. Nem, nem lesz meghívós blog. Kiürültem, négy év...szerettem itt lenni, de ez van! Koncentrálok másra, magamra, gyerekeimre, férjemre, családomra! Kell ennél több nekem? Nem!:-))))Mert szeretem őket, mert kellenek nekem...Akiket szerettem és van blogjuk, látogatom majd őket!
Köszönöm!
Sziasztok!:-)

Gondolkozom...

.........bezárjam a blogot, vagy csak én nosztalgiázzak e rajta, bezárjam e végleg?!
Bevallom, nagyot csalódtam. Olyantól, akitől soha nem vártam volna. Megsértett, és nem azért mert más a véleménye. Hanem mert hátam mögött, megy a műsor. Rosszulesik, ennyit nem ér a blogolás.
Pár órát gondolkodom...

Legyen szép napotok!

Jó volt a buli, de képek nincsenek még feltöltve, majd rakok fel párat, ha van rá igény:-))))
Olyan kamaszosan telt amúgy, mert a fele társaság, vagy nem táncolt, vagy csak röhögött rajtunk, megint elemében volt Zsolti! Imádom érte!:-)
Sűrű is volt a nap, mert jöttek anyósomék, és sógornőmék is köszönteni Csengét. Jól el is fáradt a Királylány estig!

Gyönyörűen süt a nap, kedvet is kaptam takarítani...pakolni, úgyis ketten vagyunk csak itthon..:-)))))
Legyen nektek is szép napotok!
(kép:internet)

2014. február 6., csütörtök

Farsangra készülünk.:-)

Aki legalább egy éve olvas, tudja, hogy szoktunk Farsangolni. Nem tudom, de szerintem a tavalyit nem tudjuk felül überelni.:-)))
Idén, most szombaton tartjuk. Normalizálódott itthon a helyzet kamaszügyileg, így kedvvel vág neki a család.;-) Jó, hát akinek van kamaszgyereke, az tudja, milyen kedvvel..:-))))))
Titkosak a jelmezek, egyedül Csengét nem tudom a királylányos jelmezről lebeszélni..Hiába vetek be mindent, hiszen minden nap királylánynak van öltözve.:-)
Kicsit későn dobtam a labdát, hogy mindenkinek fel kell ajánlani egy tombolát, nem muszáj tárgynak lennie. Jó, én könnyített pályán vagyok, csinálom a tortát. Meg lesz szalagos fánk, idén újítok, csokimázas is lesz. Biztos lesz fánkevő verseny...meg még alakul, zene adott lesz, megkegyelmezünk talán a gyerekeknek, és nem a 90'évek slágerei mennek majd, csak szolidan, na...:-)
Tehát járnak a fogaskerek, ki mi akar lenni, énnekem is naponta változik a jelmez, ja és csak itthoni alapanyagokból lehet kitalálni.:-) Nagyon kíváncsi leszek.:-)))))(kép: internet)

kis zene...:-)

Ez a dal dübörgött bennem egész délelőtt! Ha van kedvetek hallgassátok meg!
Mindent elénekel ez a zenekar, amit érzek! Nagyon szeretem őket!:-)

Ennyi!

Jaj lányok! Félreismertek....bocsánatot kérek mindenkitől, nem írok semmi megosztót már többet, sajnálom!

Lehet semmit sem írok már! Majd ez sem lesz,nekem, mint más sem...ennyi!
Azért köszönöm, hogy eddig mellettem voltatok!((()))

2014. február 5., szerda

"egyszerű"

Mivel látom a statisztikán sokan olvastátok az előző bejegyzéseket, de nem írtatok hozzá  sok megjegyzést,:-) azt hiszem, jobb, ha békésebb témára terelem a mondandómat.:-)
Nekem a nappalban az első csönd, este, mikor Csengét altatom.
Szokásos a menetrend, felmegyünk köntösben, majd ugrálás az ágyunkban, pucéran(szigorúan Csenge), nógatás, nóóógatás...majd, kicsit fenyítve, hogyénbizony lemegyek, és nem jövök mesét olvasni, akkor a válasz, lemondóan, jól van nagyanya (ja, azok vagyunk pár napja, nagyanya és nagyapa, hangosan üvöltötte ma a boltba..:-) azt hiszem sürgősen be kell festenem a hajam:-))))
Majd felöltözünk, babák, plüssök gondos elhelyezése, és olvasunk. Anna és Peti volt eddig, szigorúan két mese, na jó néha három, de most a névnapjára bogaras mese könyvet kapott, az kicsit hosszabb, abból egy. Olyan türelmesen, érdeklődve hallgatja, öröm neki mesélni, a többiek, ebben a korban vagy elaludtak, vagy szekálták közben egymást.
Majd ablakba állunk csillagot, holdat nézni, most hosszú idő után kétszer sikerült is nyakoncsípni őket, ha nem, rajzolás a párás ablakra, utána zsákba bújás, és lerakom a sötétbe aludni, úgy hogy én is lefekszem a ágyamba mintha aludnék...olyan 15-20 perc mire elalszik és ki tudok osonni. Nem jó erre a szertartásra senki, csak én! Néha... sokszor, jó, de néha nem bánnám, ha apuka is, ja bocs, nagyapa;-), is jó lenne erre a nemes feladatra.:-)))
Na, de amiért ezt hosszan leírtam, az az, hogy ebben a 15-20 percben van időm, először gondolkodni, csak úgy...hogy majd holnap sokkal jobb anya leszek, majd reggel megoldok mindent, jönnek az ötletek is...
Ma egészen furcsa módon, magamról gondolkodtam. Hogy én milyen "egyszerű" ember vagyok. Nem végeztem egyetemet, nincs diplomám, sem egy, sem kettő, sem nyelv vizsgám, még alsófokú sem, nemhogy felsőfokú. Nem lesz belőlem tanár, sem orvos, sem felfedező, sem vadakat terelő juhász,...én a legjobban a kétkezi munkát szeretem. És akkor beugrott mi. Ne nevessetek, ásni szeretek, szerettem a legjobban. Otthon, mikor gyerek voltam, meg kamasz, imádtam a kertben lenni. Jó nagy volt, lehetett mit csinálni benne. Ősszel ásni, olyan jó mélyen, tavasszal szétteríteni, beültetni kapálni...stb. Állatok is voltak, kis haszon állatunk, csirke, kacsa, liba, tyúk, kakas..nagyon szerettem kimenni a meleg tojásért, és a kitakarításuk sem jelentett gondot. Vagy tavasszal a sárga kacsáknak a zöldet összevágni laskára, kukoricadarával elkeverni, kis víz, aztán tényleg nyelték, mint kacsa nokedlit.:-) És utána a ház körül rohangálni, ahogy a 7-8 kis pelyhes kacsa rohant utánam, azt hitték az anyjuk vagyok.:-) Jó móka volt...Na ilyeneken gondolkodtam.
És azon, hogy fáj a szívem, hogy most nem tudom, ezt megtenni, gyerekeimnek megmutatni.:-(

Megjegyzés!:-)

Köszi az előző bejegyzésemhez intézett hozzászólásokat. Nem szoktam utána írni, de Lizi kicsit megmozgatta a gondolataimat!:-)
Vállalom, hogy nem tetszik a sok mocsok a tévében, nem emelem ki semelyiket, mindenki tudja mire gondolok. Távol álljon tőlem amit Lizi írt: " De tartozkodj attol, hogy eloird, masnak, hogy mi a jo!"
De mivel ez az én blogom, és nem is politikai blog, így nem hiszem, hogy csendben kéne tűrnöm ezeket a dolgokat.
MEGGYŐZŐDÉSEM,  hogy azért van erre igény, mert ezek vannak, vagy áltudományos természet csatornák, vagy ugye választás évében, csapból is politika. Ki mondja meg, hogy erre van igény???? Aki csak ezt kapja??? És ha mást kapna, ezek a szenny műsorok helyett???

Ennek az oldalnak, vagyis akinek nem tetszenek ezek a műsorok, is fel kell szólalniuk nem hallgatni, és elfogadni...attól még menni fognak ezek a műsorok, van aki nézi ezeket, és mi, akik nem ezt szeretnénk nézni?????

Na de ettől függetlenül elfogadok sok mindent. :-) És aki nem érte ezzel egyet, vagy továbbolvas, vagy megnyomja a piros X-et fent jobb oldalon.:-)))

2014. február 4., kedd

Hol élünk?

Elnézést mindenkitől, akinek ez, ezek bejönnek...Vagy nem is! Nem kérek elnézést!!!!
Vasárnap délután, fagyos téli idő.(még azt sem írtam melyik varárnap?:-) Pihen az ember, nyomkodja a tévé csatornákat. Mit nem adott volna 30 évvel ezelőtt ennyi csatornáért! Most nyomogatja az ember, egyszer oda, egyszer vissza. Nem tudom elég gyorsan nyomni a szennyen át!
Felháborít, de úgy, hogy fel megy a pumpa bennem, annyira ez a sok szenny műsor! Legjobban a Való világ most! De az összes, az Édes élettől kezdve, a Éjjel nappal Budapestig, mindegyik! Én csak addig találkozok velük, míg kapcsolom a tévét. Gyerekeim nem nézik, még Mesi sem, még jó, hogy egy tévénk van! Ami kiverte a biztosítékot ma, Hal a tortán bemutatója, mikor fényes nappal egy "fiú" lánynak öltözve megcsókol egy fiút. Hát hol a büdös francban élünk már? Ez az érték? Ezek a példaképek??? Ezek???? Ó, ha kerülne a kezem közé mind! Kapna egy anyai pofont mind!!:-)
Oké, nálam a távirányító! De ez a sok agy mosás....
Nem baj, ha nem értetek velem egyet, akkor is nagyon dühös vagyok!

Álom..

Este van! Csönd! Mindenki alszik már, vagyis majdnem mindenki...
Lefekszem én is, szemem rátéved a mellettem lévő árnyra, látszik egy kis szuszogó árnyék.Bevackolom magamat is. Kell egy kis idő, míg a dunyha felmelegszik...lassan érzem, átjár a meleg, kötött meleg zokni rajtam van még..éjjel úgyis lerúgom, sosincs rajtam már reggel. Ilyenkor pörög le a nap előttem, ma valahogy nem. Ma olyan nyári gyermekkori emlék jön elő. Mikor ülök a meleg tégla rakáson, még az illatát is érzem az orromban. És jó, nagyon jó! Lassan az álom mezsgyéjére érek, és jön is az álom, mostanában, annyit álmodok, mintha három ember életét élném pár perc alatt, mégsem vagyok fárad, pihentet az álom. Mert álmodni jó...mert azt nem veheti el senki, vagyis de, a reggel, vagy az éjszakai ébredés. Néha olyan jó lenne tovább álmodni, nem sikerül..nem baj, majd álmodok másikat, az is jó lesz!:-)

Ma ünnepi ebéd(vacsora) lesz, grill csirke, krumplipürével, és csokis piskóta.

2014. február 3., hétfő

Csenge mostanában...

Picit bajban lennék, ha a legkisebbünket most kellene intézményesítenünk.
Miért? Hát mert szerintem, ketten nem tudnák letépni rólam. Ez amúgy egy anyai szívnek nagyon jólesik, de mellette meg nagyon, nagyon fárasztó! Mióta megszületett, matrica Csenge, jó...jó...ebben én is hibás vagyok. Mert imádtam mikor rajtam aludt, mikor hozzám bújt...abban a pillanatban eldőlt ez, mikor megszületett. Egyből összebújtunk...:-)
Na, de már elmúlt három éves. Oké, ő az utolsó babánk, meg ő a legkisebb....meg amúgy is, na! Hiába mondom, hogy nem nevelem másképp, mint a másik hármat, azért ez így nem igaz! Mert, biztos több minden meg van neki engedve, neki nem kell harcolnia senkivel, mindenkit úgy ugráltat, ahogy jólesik neki. De azért mostanában már elpattan néha a húr. Üvöltve hisztizik, tépve a ruhám, mászik az ölembe...hiszti a köbön! De mostanában lerakom határozottan az ölemből, és mondom neki, amíg üvölt, nem jöhet hozzám fel, persze abbahagyja, majd úgy hozzám bújik, mintha hosszú hónapokig nem látna majd!:-(
Szombaton mentünk Mesivel boltba, nem akartam Csengét is vinni, legalább másfél, két órát...legyünk külön. Olyan hisztit levágott, hogy Zsoltinak le kellett mosni az arcát, hogy észhez térjen. (persze a slusszkulcsot nem találtam...ment az értékes, lelépős perc) Eddig ez nem volt, mondtam neki, megyek boltba, hozok majd valamit, és mosolyogva, puszival elváltunk.
Mai eset, viszem ki a szemetet, ide az udvarba, kb, 5 méter...bejövök, sír...mert azt hitte itt hagyom. Már nem megy fel a lépcsőn, fél, eddig felment, és szépen lejött...anyósomékhoz nem megy fel, vagy ha felmegy, mert sokáig biztatom,  felmegy az ajtajukig, talán kopog is, de sírva visszajön..Nem túl jó ez így. Folyamatosan igényli a társaságot, de mellette nem elég bátor.  És csak "anyu"....
Ezen is túl leszünk...és legalább este nyolctól, reggel fél hétig alszik. És akkor kicsit összeszedhetem magam.:-)

Érdekes...

Érdekes ellentétes vagyok magamnak is....
Ide leírom, közben meg elbújok a világ elől. Mert nekem akkor úgy jó. Néha annyira várom, hogy becsöngessen valaki, vagy írjon egy email, vagy találkozzunk, közben behúzódok a csigaházba, kivettük az elemet a csöngőből, megnyugtató, hogy nem hallom a csengőt. (Csenge rettegett a csengőhangtól régebben)
 Lehalkítom a telefont a hétvégén, vagy, ha már mindenki itthon van, nem szeretek telefonálni, egyre jobban nem! (napok óta fel kellene hívnom Bence osztály főnökét, még húzom..) közben nézem a telefont nem keresett e valaki? Nem szokott, de miért is keresne, én sem teszem. Mert drága (jó kifogás), mondjuk tényleg az!
Ide leírom mi bánt, mi történik velünk, közben meg ennyire nem nyitok a külvilág felé...mert nem szeretnék, mert félek a csalódástól, mert nem hiszem, hogy olyan fontos lennék én...

Hétvégére újra összerázódott a család, majdnem úgy volt mint régen, és ez annyira, annyira jó volt, csak vasárnap tanulni kellett volna...nem igazán ment egyiknek sem..:-( És, hogy mindig tudnak csípőből visszaválaszolni, na, az dühítő!
Amúgy hét ágra süt a nap ma, hétvégén, meg semmilyen idő volt! De azért élvezem ám, a mai napsütést is..