2014. február 25., kedd

Ezek vannak..

Mert tegnap Fencinél megkívántuk:-) Habkönnyű lett, de a szalagok, hol vannak?:-(
Van még pár hónap, míg megint jön a dilemma, mihez is kezdjek most? Mégis a napokban erősen el kezdett foglalkoztatni a kérdés. Egyik hülye tulajdonságom, a belső emésztés. Amit annyira tudok gerjeszteni, hogy már rosszul érzem magam.
Mert lehet, hogy egyedül vagyok a világban ezzel, de imádok itthon lenni. Simán ellenék itthon. És sosem unatkozom, soha.. lassan 17 éve vagyok itthon, persze dolgoztam közben pár évet, de az itthon töltött idő több volt.
Vannak azért álmaim, és azért álom, mert ezek nem valósulhatnak meg. Legszívesebben egy kis pékséget csinálnék, de tényleg kicsit. Olyan családiasat. Ahova reggel be lehetne jönni friss kalács illatra, és még egy jó tejeskávét is lehetne inni, a kalács mellé.

Állandó társadalmi elvárás, ami a terhet adja, pedig én nem is gondolom így, de nagyon nem..hogy akinek "munka helye" van, az dolgozik, aki itthon van a gyerekkel, az csak az államon élősködik. Elfogadni csak addig fogadják el az embert, míg a gyermek két éves nem lesz, de ha előtte elmész dolgozni, akkor vagy igazán elfogadott. Szinte minden nap van valami "gyöngy szem". Egyik nap apósom, mondja "viccesen", lehagyott a szomszéd csaj, mert már az ötödik gyerekét várja. Könnyű nekik, mert nem kell adót fizetnie. Na igen, könnyű nekünk...azért megemlíteném, esznek azok a gyerekek, ruha kell, cipő folyamatosan. Iskolát fizetni, osztály pénz, kirándulás..Mikor kicsik pelenka, mikor nagyok, mozi:-))), és én nem panaszkodom, mert nagyon megértőek, ha azt mondom, most nincs.
Amúgy ha már társadalom...azért én remélem 4 dolgozó embert fogunk felnevelni, aki majd kitermeli a nyugdíjat. De ezek, csak száraz tények...
Én nagyon tisztelem azokat a szülőket, akik munka mellett nevelik a gyerekeket, főleg a kicsi gyerekeket. És tudom, hogy Magyarországon nagyon kedvezők a lehetőségek, gyed, gyes terén.
Csak fogadnák egy kicsit jobban el, hogy egy anya otthon van a gyerekekkel, és nem anyagiak, hanem erkölcsileg.
De tudom, lassan nekem is lépnem kell..de az a baj, nincs meg a lelkesedésem hozzá...hiszen jól érzem itthon magam.


Mai ebéd:ITT :-)

30 megjegyzés:

  1. Szerintem ne stresszelj rá már most arra, hogy majd "egyszer" dolgozni kell (fogsz) menni, mert addig még bőven van egy éved!
    ;)
    Gondolom szeptemberben egyből nem szeretnél, aztán meg jön a tél, a betegeskedéses, beszoktatós időszak, no meg a karácsony is...
    Aztán meg majd kiderül, hogy nektek mi jön be, mi lenne mindenki számára a legjobb megoldás! Egyébként meg nem is értem, hogy miért akarsz "dolgozni", mikor otthon érzed jól magad...-ezt nem rossz értelemben írom, csak, ha eddig megtudtátok oldani, hogy otthon maradhass, akkor lehet ezután is sikerülne! Ráadásul a gyerekek ezt szokták meg, te vagy nekik a biztos bázis, aki otthon van...
    Ne emészd magad, nem lenne jó, ha ezzel bevonzanál magadnak valamilyen betegséget. Engedd el a dolgokat, majd mindenre lesz megoldás, akkor, amikor dönteni kell...
    :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van! Csak tudod ott bent a kisördög motoszkál...

      Törlés
    2. Hát, ne motoszkáljon!
      Tedd ki a szűrét, és 1 évig vissza se engedd!!!
      :D

      Törlés
    3. Igazad van, minek előre rágódni mindig nekem...De most komolyan!:-)

      Törlés
  2. Egyetértek. Egyébként én is szívesen lennék otthon, mert nekünk viszont nagy földünk van és rengeteg a munka és ötletem nekem is volna ezer, de sajnos...:( Amúgy nekem az fáj időnként, hogy pl. ebben az országban az egy gyerek nem gyerek. (Nekem egy van, tudod, kettőt akartunk de másképp alakult, sajnos) Az egy gyerek ebben az országban fényt eszik, így megspóroljuk az ennivalót és valószínű repül, nem kell neki cipő és tök analfabéta, mert iskolába sem jár....Ebben is fejlődhetne még országunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel nagyon egyetértek! Hiszen egy gyermek, is gyermek!!!

      Törlés
  3. Én mikor dolgoztam,s főleg,ha este mentem,vagy hétvégén,sokszor megfordult a fejemben mennyire jó lenne mindig itthon lenni.
    Most már tudom,hogy mégsem szeretnék.Jó itthon lenni,de nem állandóan,s kell valami más elfoglaltság meg külső inger.
    Kovtamával egyetértek,mert az egy gyerekesekre éppoly furcsán néznek,mint a négy gyerekesekre.Mert a társadalmi norma a kettő,esetleg a három.Aki meg nem ennek szeretne,vagy tud megfelelni az kilóg a sorból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen igazatok van, tényleg furcsán néznek az egy gyermekesekre is,
      Külső inger ér eleget, legalábbis, ami nekem bőven elég...:-))
      De mindannyian mások vagyunk, van akinek több kell ennél...

      Törlés
    2. Én pozitív ingerekre gondoltam,és emberi kapcsolatokra,barátságokra:))Nekem ezekből bármennyi jöhet:)
      Most például az egyedüli ami hiányzik,hogy nincsenek kollégáim.Több munkahelyem volt,de mindig akadtak olyanok,akikkel jól ment a munka,és a magánéletben is összejártunk(és járunk a mai napig).

      Törlés
    3. Na igen, ezek a kapcsolatok nekem is hiányoznának, hiszen a gyes után alig vártam, hogy mehessek dolgozni sok volt a 3 év itthon. Közben kitaláltam viszont, hogy suliba fogok járni, igy a gyes alatt azt is megcsináltam. Mostanában viszont többször eszembe jut, hogy itthon is lenne dolgom, főleg hogy az év felében egyedül kell helyt állnom és igy ez sok...Gyerekkel reggel munka, edzés, érte menni, hazajönni, két naponta főzni, közben itt a kert, télen hólapátolás (a mostani télnek hálás vagyok, csak háromszor kellett) tavasszal még nincs itthon a férjem, egyedül füvet nyirni, metszeni, ültetni, vetni 5500nm, sok ez így munka mellett. Egy saját vállalkozásról álmodom, fejben már meg is van csak hát a tovább lépés az nehéz.

      Törlés
    4. Pozitív kapcsolat jöhet, de igazság az, nekem csak az hiányzik, hogy az ember elmegy dolgozni, ott akármit csinál, odateszi magát, és a nap végén azt érzi, na ma is tettem valamit. Míg ha itthon vagy, csinálod a dolgodat aminek csak akkor van látszata, ha nem csinálod, visszacsatolást ritkán jön, mert természetes, ha van ennivaló az asztalon, ruha...stb. persze ettől függetlenül, én szeretek itthon lenni..mert van, csomó nagyon jó dolog is ebben.
      Persze Tamara, megértelek, egyedül sok időt, nehéz lehet...

      Törlés
  4. Ha megvagytok a gyes nélkül és tudjátok fizetni az egészségbiztosításodat, akkor miért ne tehetnétek, főleg, ha neked is ez lenne a vágyad. Munkát találni meg, neked valót ( pénzben és időben is jót ), négy gyerekkel, hát majdnem lehetetlen. Szóval kár ezen agyalni azt gondolom, ha jó így ahogy van. De a takarítást, ha megfelel neked, amíg oviban van Csenge, azt folytathatnád, jó lenne neked is a zsebpénz, és gondolom heti két-három alkalomnál nem lenne több.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még van GYET, az annyi mint a GYES, azzal biztosítva lennék, igen a takarítás jó lenne, csak, ha oda bekerülsz...nehéz kitörni. Nem rossz, és nem is lenne vele bajom. Még felmerült bennem a tanulás...na de itt is annyi csavar van, hogy elveszi a kedvem..

      Törlés
  5. Nekem volt egy lelkileg nagyon nyomasztó telem.Akkor,hogy lefogaljam magam elvégeztem egy virágkötő-tanfolyamot,ami pár vasárnap délután alatt lement.
    Te is szereted a virágokat és ha lenne hozzá érzéked és kedved elvégezni,szerintem alkalmi beugrósnak el tudnál menni virágboltba dolgozni.Ott a kiemelt ünnepek körül sok kéz kell,de éves szinten nem.Neked meg van jogviszonyod,tehát ésszerű és költséghatékony lenne téged alkalmazni.És neked sem jelentene olyan kötöttséget mint egy szerződéses munkaviszony.
    Persze ez csak egy tipp:)))
    Ha szeretsz otthon,és megoldható,biztosan jobb a családnak,ha otthon vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak most, hogy beleástam magam a tanulnivalókba...hát sok a kamu..amivel tuti nem lehet elhelyezkedni. Olyanba nem akarom belefektetni az energiámat! Különben a virágkötészet telitalálat, gyerekkorom óta szerettem volna megcsinálni...

      Törlés
  6. Aniko, tudod, minden csak nezopont kerdese. Amikor kicsik voltak a gyerekeim, otthon voltam veluk sok-sok evig es ez tokeletesen kielegitett, nem is vagytam masra, nagyon jol ereztem magam, sutottem-foztem, ellattam a csaladom, gyereket neveltem, kerteszkedtem, sokat olvastam es a draga egyetlenem megteremtette nekunk erre a lehetoseget. Nem is tudtam elkepzelni, hogy ez mashogy is lehetne. Aztan szepen felnottek, egyetemet vegeztek, komoly, dolgos felnottek lettek, elkerultek otthonrol es elik a sajat eletuket. Nyilvan most mar mas a preferencia, en is elmentem dolgozni, igaz a munkamban is megjelenik az, hogy szeretek masokrol gondoskodni, segiteni, kepviselni az erdekeiket. Most meg ezt csinalom szivvel-lelekkel. Az ember mindig formalodik, valtozik.
    Az a jo, ha mindig abban erzed jol magad, amiben vagy :)
    Azzal szerintem ne torodj, hogy ki mit mond, es nincs egyseges tarsadalmi elvaras sem. Ez mindig attol fugg, hogy eppen milyen tarsadalmi kozeg vesz korul.
    "Semmi nincsen, ami mindenkinek egyforman tetszik. Ami mas, mint az, amit erteknek tartasz, az valaki masnak meg ertek lehet..."

    Lizi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a soraidat, igen igazad van! Amúgy én jól érzem magam, és szeretek itthon lenni...csak néha azért érzem azt a kisördögöt!:-)

      Törlés
  7. A "belső emésztés"-t olvasva teljesen másra asszociáltam, de ez az én bajom! :D:D:D:D
    jaja, én is csak a többieket tudom ismételni szinte mindenben. Itt annyival "könnyebb" a helyzet (ezen országrészen), hogy takarítást lehet "kint" vállalni jóval több pénzért, és mondjuk ha az ember vállal heti egy-két alkalmat, amit saját maga oszt be, már pénzénél és idejénél is van... Egyébként szerintem az anyáknak olyan napi max 6 órás melót illene biztosítani, természetesen több pénzért :D!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-D, azért a takarítást is meg kell válogatni...majd alakul, eddig mindig alakult!:-)
      Igen hatórást kellene, mert nagyon látom még az iskolában is, hogy ügyeleten vannak reggel a gyerekek, és délután is...hát még az oviban. Jó persze régen, a bölcsben is ennyit voltak....

      Törlés
  8. Én aztán nem tudom, hogy milyen országban éltek?, mert én és sokan vagyunk 1 gyerekesek, de soha nem éreztük, hogy furcsán nézne bárki is ránk, vagy netán bármilyen hátrányban lettünk volna valamikor is, pedig széles skálán mozog az életkorunk /értem ezt arra, hogy nem csak 30-20-10-5 évről beszélek, hanem egy folyamatról/. Sajnálom, hogy bárkinek is negatív élménye volt/van az egy-gyerekes létről!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kezdve az olyan mondatokkal, amiket időnként hallok: "neked csak egy van, mellette ......" és jön a különböző folytatás, hogy "hát miért nem szültél még, jobb lenne a gyereknek is a testvér.." és a többi. De fogalma sincs annak, akinek "fura" ez, hogy az embernek miért nem jött össze még egy. De nem szeretnék belemenni, mert amúgy jó egy gyerekesnek is lenni.:)

      Törlés
    2. Azért én is hallottam már pár dolgot, konkrétan negatív dolgot, ha valaki azt mondta egy gyermeke van....

      Törlés
    3. A legnagyobb "gyöngyszem"egy szinte idegen nő szájából hangzott el:addig hajtottuk a pénz,hogy aztán csak egy gyerekre futotta.
      Nálunk pusztán érzelmi okok voltak a háttérben(s ma is örülök,hogy a szívünkre hallgattunk),de ha egészségügyi okai lettek volna esküszöm szájon vágtam volna.

      Amúgy is divat beleszólni emberek életébe:a -miért nincs még gyereketek-és a -mikor jön a második-elég gyakori,természetesen ez sem olyanok szájából hangzik el,akiknek különösebben közük lenne hozzá.
      Nyilván az ő értékrendjükbe nem fér bele,hogy valaki a maga útját járja.
      Szerencsére nem mindenki ilyen...

      Amúgy nem az egy gyerekes létről volt negatív véleményem.

      Törlés
  9. Nekem sok volt az itthon töltött 4 év, és jól érzem magam újra (még ha csak rövid időre is) dolgozóként. Kinek így, kinek úgy, szerintem egyik sem elítélendő.
    Az álmok meg azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. Bízz egy kicsit jobban magadban! Tök jó ötlet a pékség.
    Ide érzem a fánk illatát, vevő lennék rá, szalag nélkül is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Senki nem ítél el senkit. Talán nekem is más lenne, ha a gyerekek előtt lett volna egy biztos pont, ahova visszamennék dolgozni.
      Álmok meg arra valók, hogy megvalósíthassuk...jajaja...ki tudja, lehet egyszer..Kiírom a kapura, lehet reggel, friss pékárút venni...:-))) Aztán jönne a NAV...:-DDDD meg nem lennék eukompatibilis (hú, de jól hangzik:-)) Jól van na, a földön élek!:-)

      Törlés
  10. Anikó, te olyan jól érzed magad otthon, a gyerekek körében, ha sütsz-főzöl, várod haza őket - hát nincs ebben semmi rossz, se elitélendő. Vannak nők, akik anyáknak születtek és ebben teljesednek ki. Ha megtehetitek, akkor csináld még egy darabig és ahogy majd lesz több szabadidőd,amikor egyik gyerek sincs otthon, gondolkozhatsz, hogy mi lenne olyan, amit otthon is tudsz csinálni, fizetnek érte (valamennyit), de csak az időd kis részét igényli. Akár tanulhatsz is akkor majd valamit. Addig meg élvezzed ki, hogy főállású anya vagy!
    Resi

    VálaszTörlés
  11. Igen, ez az örök dilemma : itthon vagy dolgozni? nálam egyértelmü a kérdés, mert három kicsi mellett nem igazán tudnék dolgozni kötött munkaidőben, igy kicsit besegitek Apucinak - kapok érte fizetést rendesen :-) - viszont másnál dolgozni nem tudnék, mert nem mindenki nézné jó szemmel, hogy itthon kell maradni, ha betegek... Viszont több mint öt év itthonülés után én mennék legalább pár órában, hogy kiszakadjak itthonról - de akkor meg nem tudom ki végezné a házimunkát, ki foglalkozna a gyerekekkel, ki szaladgálna???? ez csak álom, elérhetetlen - meg amire mehetnék, arra meg túl öreg leszek majd hozzá. Az én álmom az, hogy majd kötögetek és eladom vásárokban, itt-ott, ahol lehet - nem is annyira elérhetetlen, de még egyelőre megvalósithatatlan, mert azzal a két-három sapival, sállal, pulcsival nem kavarnék nagy vizet... majd meglátod, én hiszek abban, hogy a sors elénk tereli majd a lehetőséget, csak ki kell várni :-) A fánknak meg ha az állaga jó, akkor nem számit a szalag (nekem sem lett mindenik szalagos)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig van valahogy...majd alakul! :-) És majd negyvenévesen jöttem rá, hogy kell ilyen könnyű fánkot csinálni.:-)))

      Törlés