"egyszerű"

Mivel látom a statisztikán sokan olvastátok az előző bejegyzéseket, de nem írtatok hozzá  sok megjegyzést,:-) azt hiszem, jobb, ha békésebb témára terelem a mondandómat.:-)
Nekem a nappalban az első csönd, este, mikor Csengét altatom.
Szokásos a menetrend, felmegyünk köntösben, majd ugrálás az ágyunkban, pucéran(szigorúan Csenge), nógatás, nóóógatás...majd, kicsit fenyítve, hogyénbizony lemegyek, és nem jövök mesét olvasni, akkor a válasz, lemondóan, jól van nagyanya (ja, azok vagyunk pár napja, nagyanya és nagyapa, hangosan üvöltötte ma a boltba..:-) azt hiszem sürgősen be kell festenem a hajam:-))))
Majd felöltözünk, babák, plüssök gondos elhelyezése, és olvasunk. Anna és Peti volt eddig, szigorúan két mese, na jó néha három, de most a névnapjára bogaras mese könyvet kapott, az kicsit hosszabb, abból egy. Olyan türelmesen, érdeklődve hallgatja, öröm neki mesélni, a többiek, ebben a korban vagy elaludtak, vagy szekálták közben egymást.
Majd ablakba állunk csillagot, holdat nézni, most hosszú idő után kétszer sikerült is nyakoncsípni őket, ha nem, rajzolás a párás ablakra, utána zsákba bújás, és lerakom a sötétbe aludni, úgy hogy én is lefekszem a ágyamba mintha aludnék...olyan 15-20 perc mire elalszik és ki tudok osonni. Nem jó erre a szertartásra senki, csak én! Néha... sokszor, jó, de néha nem bánnám, ha apuka is, ja bocs, nagyapa;-), is jó lenne erre a nemes feladatra.:-)))
Na, de amiért ezt hosszan leírtam, az az, hogy ebben a 15-20 percben van időm, először gondolkodni, csak úgy...hogy majd holnap sokkal jobb anya leszek, majd reggel megoldok mindent, jönnek az ötletek is...
Ma egészen furcsa módon, magamról gondolkodtam. Hogy én milyen "egyszerű" ember vagyok. Nem végeztem egyetemet, nincs diplomám, sem egy, sem kettő, sem nyelv vizsgám, még alsófokú sem, nemhogy felsőfokú. Nem lesz belőlem tanár, sem orvos, sem felfedező, sem vadakat terelő juhász,...én a legjobban a kétkezi munkát szeretem. És akkor beugrott mi. Ne nevessetek, ásni szeretek, szerettem a legjobban. Otthon, mikor gyerek voltam, meg kamasz, imádtam a kertben lenni. Jó nagy volt, lehetett mit csinálni benne. Ősszel ásni, olyan jó mélyen, tavasszal szétteríteni, beültetni kapálni...stb. Állatok is voltak, kis haszon állatunk, csirke, kacsa, liba, tyúk, kakas..nagyon szerettem kimenni a meleg tojásért, és a kitakarításuk sem jelentett gondot. Vagy tavasszal a sárga kacsáknak a zöldet összevágni laskára, kukoricadarával elkeverni, kis víz, aztán tényleg nyelték, mint kacsa nokedlit.:-) És utána a ház körül rohangálni, ahogy a 7-8 kis pelyhes kacsa rohant utánam, azt hitték az anyjuk vagyok.:-) Jó móka volt...Na ilyeneken gondolkodtam.
És azon, hogy fáj a szívem, hogy most nem tudom, ezt megtenni, gyerekeimnek megmutatni.:-(