Reggel....
Ma éppen nagyon fájt, hogy reggel mikor még azt hittem, van pár órám aludni, már 6 óra 19 perc volt a telefonom kijelzőjén. Még asszem el is káromkodtam magam. Pedig alszok éjjel, na jó néha nem és jár az agyam.
Min? Mindenfélén...hol munka, hol otthoni dolgok, hol valami útközben történik.
Aztán elpakoltam a csomó edényt a mosogatógépbe, de ahogy lenni szokott az előző még ott volt tisztán, kipakoltam, majd be...kicsit letörölgettem az asztalt, majd szendvics gyártás, nekem is...majd kerülgetem a néma fiaimat. Nem tudom mi a jobb mondani nekik valamit, vagy inkább csendben tenni venni. Mert sokszor minden baj nekik. Nekem is.
Még arra is lusta voltam, hogy a rádiót bekapcsoljam, ne legyen olyan csend.
És akkor vannak olyan napok mikor Csengét is noszogatni kell folyamatosan. De általában menni szokott minden...általában.
És akkor jöttem haza a suliból reggel olyan letargikus lettem, minden baj volt, leginkább a kosz, a sár a sok kutya kaka mindenhol, a hideg, a büdös...oké, napsütésben már jobb lesz, a madár csicsergéseben, talán még a sok kutyaszar is...talán...
Azon gondolkoztam, mi lenne az ami úgy igazán feldobna most?
Talán ha el tudnánk adni a Zafirát hipp-hopp, vehetnénk egy-két éves kisautót. Ha le lenne foglalva egy kis nyaralás a Balcsi mellett, ha meleg lenne napsütés...jobb lenne a kedvem is?
Nem tudom, de minden zavar, minden. Persze küzdök ellene, de...
Csak úgy leírtam.:-)