2014. január 31., péntek

Ezt (is) csináltuk...:-)





Ezt csináltuk délelőtt!:-) Úgy képzeljétek el, hogy nem engedi, hogy gyúrjam a tésztát!:-)))
Biggyesztés: fasírt, kukoricás rizzsel.
A migrén meg mondjon le!!!!!!!:-(   (és miért pont ezt örökölte eddig minden gyermekünk????)

2014. január 30., csütörtök

Hétköznapi...

Gondoltam megejtem a heti nagy bevásárlást! Merész vagyok, viszem mostanában Csengét is. De úgy élvezi, és annyira nyugodt türelmes közben.
Már az öltözködés...nem kell mondanom, de mire felveszi az ember a hacukáját, elfárad!
Majd jól felfegyverezve (jég oldó és társai), megyünk az autóhoz. Gondoltam beizzítom míg lekaparom a jeget. Izzítanám, egyet nyekken, majd nem akaródzik neki mégsem. Na de azért ilyen könnyen nem adom azt a sok hacukát amit felvettünk tiszteletére. Hoztam az akku töltőt, rácsatlakoztattam, közben bőszen kapartam a jeget, anyósomék meg, mivel esemény volt, én és a kocsi, ott sertepertéltek. Na csak beindult a kocsi, elindultunk, gondolkodtam, és bekanyarodtam a benzinkúthoz, legalább benzin legyen a kocsiba, ha minden kötél szakad, kritikusan alacsonyan jelzett a mutató. Haha, de ha leállítom a motort, és utána nem indul? Mindegy, inkább itt, ismerős benzinkutasoknál álljak le, majd segítenek. Nem kellett, beindult...ez a zafi is a szívem csücske mint elődje a szuzi. :-))))
Hogy micsoda tömeg fogadott a boltba?:-O Hihetetlen volt, ott lökdösődtünk, mire rájöttem, akció váltás napja van ma. Jaaaaa, és mit adnak ingyen??? Semmit!!!:-) Többet ilyenkor nem megyek, az tuti!
Ma akkus nap van, mert kifelé jövet, olyan kedves öreg pár nézegeti a kocsit, a motorháztető felemelve...majd látom be szeretnék lökni a kocsit, kicsit nehezen megy, persze, hiszen idősek már. Segítek, Csenge a kocsiban, kicsit megijedve hova tűntem..., nem sikerült a kocsit elsőre belökni. Két marcona férfi is otthagyja az idős párt..Úgy sajnálom, hogy nem tudtam segíteni tovább, elkezdett sírni Csenge. De aztán láttam egy fiatalember, kézbe vette a dolgokat, örültem neki..

Majd gyorsan főztem paradicsomlevest és krumplis tésztát! Finom lett!:-)

2014. január 29., szerda

Ismerjük meg egymást!

Na igen, tegyük azt! Próbálok olyat írni, amit nem írtam még négy évig le.:-)

Játék lényege:A játék a következő:1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki meghívott
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy rájuk esett a választásod


Én ezt a jópofa játékot gionettatól kaptam! Nagyon szeretem Őt, olyan melegséget sugároz mindig nekem, pedig még élőben sajnos nem találkoztunk. De hiszem, jól kijönnénk!:-)

Hét dolog magamról:
1. Szeretek vasalni, akkor tök jó gondolataim támadnak, és azt végképp csak egyedül tudom csinálni, hurrá!:-)
2. Legjobban a tejesteát szeretem, fekete tea, jól kiázzon, majd barnacukor, és kicsi tej!
3. Imádom, mikor vezetek és egyedül ülök a kocsiban, egy jó szám, és iszonyú hangosan szól...(nem szeretek hosszú úton vezetni)
4. Nem vagyok érzelgős, de szeretek ölelni!
5. Hiányzik anyukám, nagyon!
6. Próbálok jó lenni, nem mindig sikerül.
7. Szeretném, ha sokkal nagyobb rend, tisztaság lenne, mert akkor jobban érezném magam sokszor! (ekkora családban kivitelezhetetlen)

Hát ennyi, bár szerintem, nem írtam újat!

Na ez az a rész amit nem annyira szeretek, de legyen.

És akinek küldeném még:
1,Bettusnak
2, Dominikának
3, Adrienn
4,Melinek
6,SW-nek :-)
5,fencinek
7, Mindenkinek, főleg a sok blog nélküli, kedves Névtelennek!:-)


 

Hűhó..(ezt olvashatjátok:-)

Mert hallani a hó lassú koppanását, mert idétlen rajzokat rajzolni bele, mert beszívni mélyen azt a tiszta levegőt, és kifújni lassan, körbenézve...Jó nekem! Akkor éppen nagyon jó volt!:-)
Most megyek főzni, egy kis Provence csirke mellet, lesz benne, szárított paradicsom, bazsalikom, ezt mind én tettem el, mozzarella, kicsi füstölt sajt. Zöldséges rizst csinálok mellé. És megmaradt a túrós palacsinta tegnapról, így átsütöm azt is  a sütőben. Aki ma éhes marad, úgy kell neki.:-)
És juppi, elmúlt  a migrénem...Szép az élet!:-)))

NE, olvassátok..

Végre itt is esik a hó, jött a migrén is két napja, meg valami gyomorvírus. Csenge meg hisztis matrica formát vette elő...én meg elbújnék egy lukba....amúgy minden szuper!
Jól van na, hova írjam, ha még ide sem????

2014. január 28., kedd

Olyan árva....



 Idén, olyan árva a csodaszép madáretető!:-( Hiányoznak a zöldikék, a meggyvágó...:-( Ez tavalyi kép.

Nem görgetem tovább!

Úgy szeretnék néha más lenni. Sokkal lazább, mosolygósabb, egyszerűbb, önfeledtebb....Néha olyan jó lenne, nem rágódni éjjel dolgokon, jó lenne, jó anya lenni, jó feleség, jó Anikónak lenni...
Néha..., bár pár hónapja, inkább mindig.. szeretnék  "olyan" lenni..de nem megy! Hiába próbálom, nem megy! És naiv vagyok, hogy még este,  a sorozatos veszekedés után is, megnézem  párnámat, nincs e rajta egy virágos bocsánat kérős rajz, mint régen. De nincs! Hiába várom, nincs!(persze tudom, ebben a korban már ilyen nincs) És egyre jobban dühös vagyok, hogy ismeretleneknek a csillagot is lehozza, én aki az anyja vagyok, odanyög valamit, és menjen minden úgy, mint régen. Nem tud úgy menni...mert haragszom, talán jogosan, talán nem... és emésztem magam, testi tüneteket produkálva...
És nagyon, nagyon dühös vagyok! Hiszen adott minden ami kell, szerető szülői pár, sok gyerek, ház, autó, alapvetően minden, ami biztosíthatná a nyugodt napokat. Mégis, valami nagyon rossz, és tudom, hogy én vagyok az anya, és nekem kell, kellene összetartani a családot, de néha, mostanában mindig nagyon nehéz...és nem, nem vigasztal, hogy ez életkori sajátosság...és nem szabadna haragudnom, de nem tudok olyan könnyen átlépni rajta. És félek..félek a jövőtől, mit hoz még, hiszen mostanában minden nap van valami...fárasztó, nagyon fárasztó...

2014. január 27., hétfő

Terelem a témát..

Terelem a témát...mert már annyira leírnám, de nehéz...:-(

Tehát a téma terelő..., szombat van, ebédhez készülünk. Zsolti dobja a labdát menjünk cukrászdába délután. Egy évben kétszer megyünk, mindig csalódunk, én most is. Új cukrászda, nagyon puccos, reménykedünk, talán ez lesz a mi kedvencünk. Rengeteg fajta süti, a szemnek, nehéz választani. Megtesszük, hazahozzuk, leülünk enni. Első kanál, hmmmmm, végre nem cukor máz az egész. Puha piskóta, habos babos...na itt bukott a dolog. Részemről jó, mert tejérzékeny vagyok, de már én sem használok növényi tejszínt. Utálom az állagát, hogy a fogamon egy érdekes bevonatot képez. Bár tény, tökéletesnek kinéző sütiket lehet belőle összehozni.. Hát az enyémek nem tökéletesek..
Már ott gyanús volt, hogy Bence két neki futásra ette meg a torta szeletet. Vettünk több félét, mégis mindnek olyan egyen íze volt. Ilyenkor úgy összeszorul a szívem. Nem lenne igény, olyan igazi házi sütikre? Nem lehetne olyat árulni, hogy ízletes finom, házias legyen? Sokan voltak, nem tudom, csak nekem nem ízlett a sok gyönyörű süti?

Na mindegy, sajnos az én kávézom, a házias sütikkel, olyan messze van, mint az őrségi házikónk..:-(

2014. január 24., péntek

Na..

Én is szeretnék havat!:-(

Á, minek...

Bizonyítványról  akartam írni....minek?
Á, nem bosszankodóm rajta!


Minden hó lapátolónak, jó szánkózást!:-) Nálunk ahogy nézem, csak a port söpörhetjük...
Mi mondjuk oda sem nagyon tudnánk menni, mármint szánkózni, képzeljétek, Csenge lepkehimlős. Na nem olyan súlyos betegség ez, csak ezek a pöttyök....


Nálam fő a kocsonya, hiszen, ennek most jó hideg lesz!:-)

Mindenkinek szép hétvégét!

2014. január 23., csütörtök

Tudom én...

Biztos egyedül vagyok így ezzel;-), hogy "ide nekem ízibe a napfényt" érzéssel. :-)
De nem érem be ám, akármilyen napsütéssel. Nekem olyan KELL, hogy melegítse az arcom, hogy egészen a csontomig érjen a melegség ami átjár, hogy lássam is, azt a narancssárga fényt. Halljam hozzá a madarak csicsergését is. És a legfontosabb érezzem is, az orrom legmélyén, olyan tiszta, puha..illatos!
Nem lenne hátrány az sem, ha kinyithatom úgy az ablakot, lágy szellő kíséretében, hogy kirakjam az ágyneműt, és akkor átjárja az AZ illat, meg a szobát is...
És arra is erősen vágyok, hogy kirakjam a ruhákat száradni, ÉS pár óra múlva, összeszedjem, majd illatosan szekrénybe tegyem.....

Jól van na, tudom én, ennek most az ellenkezője van.. Utálom is, de ezen sem tudok változtatni, csak a hozzá állásomon.:-)(kép:internet)

2014. január 22., szerda

Ajánljatok nekem...

....., egy jó könyvet! Valamennyire ismertek már, tehát lehet tudjátok milyet szeretnék. Már kivégeztem itthon mindent ami érdekel. Valami újra vágyom!

Bementünk ma a könyvesboltba. Olyan szomorú voltam. Kis bolt, évek óta ugyanaz a hölgy van ott. Bemegyünk hárman, Zsolti, Csenge és én, más nem volt a boltba, belépve, furcsa régi hypo szag, blööööö...gyerekkoromra emlékeztetett, mikor csavartama  szakadt felmosórongyot hideg, büdös vízbe, és dobtam a felmosófára..Na mindegy, ezen túltettem magam, hogy nem a könyv illat csapott meg. Nézegetek...leárazott könyvek középen...furcsán szorosan egyberakva, ha felveszel egyet, dől mind...nem baj, próbálkozom. Csenge türelmesen áll mellettem. Szemem sarkából látom a hölgy becsuk egy ajtót nem engedelmeskedik neki. Látom, hogy egy jól bevált vaskos könyvvel támassza ki. Megsajdul a szívem...egy könyvvel????:-(
Tovább keresek...vámpíros, vagy szerelmes tinikönyvek..vagy jól bevált Deniele Steel...minden mennyiségben. Vagy a romantikus könyvek, gyönyörű habos babos köntösben, de belül semmi. Már csüggedek, mikor hátranézek, és gondolom majd a pultnál, ott aztán biztos van valami nekem való...mégsem, az összes politikus, vagy mifélék....mindenféléje...Még Gy. F szakácskönyve hiányzott csak.:-( (biztos az is volt). Hát kicsit csalódott jöttünk ki a könyvesboltból. Zsolti mondta, Wass Albert is volt hátul a polcon, jól eldugva, porosan.....:-(

Ráérek...

Ráérek lelkizni, és nyalogatni sebeimet. Jól kiboncolni magamban a sérelmeket.
Helyette, éppen mennék ki a tyúkokhoz, és a tekintetem végigsiklana a nagy messzeségen. Lábam alatt kiskutyánk kérné, simogassam meg, mellettem a farakáson, cicacsalád rohangál....
Néha annyira fáj, hogy megnéztük azt a szattai (őrségi) házat, és soha nem lesz a miénk.
Egyre távolibbnak tűnik, hogy mi innen valamikor is lépjünk. És még annyi veszekedéssel, haraggal, elkeseredéssel fog járni, ha egyáltalán sikerülne eladni ezt a házat és felosztani...nem lenne lehetetlen, de biztos nagyon embert próbáló lenne. Pedig mennek az évek, és minden pillanatban azt érzem, olyan jó lenne nekünk ott lenni. Persze mindig biztatom magam, jó itt is, meg más hogy örülne ennek itt...de mégis! Gondolom érthető!
Néha álmodom, hogy csomagolunk, és költözünk, és olyan jó...és azt is szoktam álmodni, hogy megérkezünk, csípőre teszem a kezem, elégedetten körbenézek,és először érzem, hazajöttünk, itthon vagyunk!

2014. január 21., kedd

Jé...:-)

200 020 összes oldal megjelenítés! Nem semmi! Köszi...köszi...:-)))

?

"Érdekes" , nem mindig jó, sőt....
Néha nem tudja felülírni a szeretet, a bánatot, haragot...
De akkor is, én vagyok az aki...
Akinek nem tetszik..."el lehet menni"...
Ha megélnéd Te is, amit én, másképp látnád a helyzetet...

Ezek, és még sok, sok gondolat kavarog a fejemben. Miért nem lehet úgy élnem, ahogy szeretném..miért érzem azt, hogy csak nehezebb lesz???
Az élet szép, akkor is! És saaaaaaaaaaajnos, ezt kell elviselni mindenkinek!

Miért kell nekem megérteni mindenkit? És elfogadni? És jópofát vágni hozzá?

Nem törlöm ki, pedig megfordult a fejemben...talán, mert ez is én vagyok?  



2014. január 20., hétfő

16!:-)





születésnap-képeslapIsten Éltessen Mesi!:-)

Van kép arról a tortáról is, amit én csináltam Mesinek, csak nincs feltöltve még. Túrórúdi torta lett. Örült neki Mesi...:-)
(kép: internet)
(zárójelben jegyezem meg, nagyon furcsa egy 16 éves lány anyukája lenni..:-)))

2014. január 19., vasárnap

Csak úgy...:-)

Kamaszoknál az a baj, hogy ha kérdezed az a baj, ha nem, az a baj, ha foglalkozol vele az a baj, ha nem, az! Tehát a lényeg sose csinálod jól! Na ez frusztrált eddig, ki is használta a kamasz!
De a napokban tök jól érzem magam. Mert rájöttem, nem nekem kell élnem, az Ő életét! Neki is kell csalódnia, van éppen nem, neki is kell, megtapasztalnia, hogy jó, vagy rossz. Legfőképpen rájöttem, nem én vagyok, még egy kicsit sem! Szöges ellentéte mint én vagyok, de hát ez így van, nem? Legfőképpen kamaszkorban nem szeretnénk csöppet sem a szüleinkre hasonlítani. És majd, ha annyi idős lesz mint én, talán akkor elfogad, és eszébe jut, hogy csak jót akartam..akkor majd még talán élek, és el tudja mondani, ha nem, akkor majd erősen gondol rá, mert mén is csak gondolni tudok rá, elmondani már nem tudom anyukámnak.
Különben nálunk Kamaszlánnyal sokkal nehezebb, mint a Kamaszfiúval. A Lány, elbújik, nem őszinte, csak magával foglalkozik, neki mi a jó...a Fiú, meg hangos erős, ott van, segít, de ha heppje van, akkor olyan erő van benne, hogy maga is megretten tőle...de jobban kezelhetőbb a helyzet.
Nos, a napokban, rájöttem, nem rágódom a nehézségeken. Csinálom, ahogy tudom, pihenek, ahogy tudok, élvezem ahogy, tudom...ezt már nem csak mantrázom, hanem így is teszem.
Ma ünnepeljük Mesi szülinapját. Amúgy holnap lesz, de ma jönnek anyósomék, sógornőmék köszönteni Mesit. ( ott is duzzogás van egy ideje) Felvesszük a legjobb mosolyunkat, és megcsináljuk. Mert ilyenkor felülírja a sérelmeket az anyai szív, és csak odakoncentrál a Kamaszlányra. Süti party lesz, csináltam az ünnepelt kérésére túró rúdi tortát. Lisztérzékeny unokatesónak piskótát, amit megkentem csoki krémmel, és citrom szeletet. Három lapos, és megkenem citromos, vanilíás krémmel, és egy éjjel hagyjuk puhulni. Pogit anyósom süt.
Tehát a nagy tanulság bennem, hogy a saját életet éljük, ne a gyerekünkét, ha nem fogadja meg a tanácsodat, akkor sincs semmi baj, neki is meg kell tanulnia, az ÉLETET. Majd tanul belőle, vagy nem, az ő dolga.

Tegnap lemegyünk a patakra hárman sétálni, Csenge, én és Zsolti, meg persze Tégla kutyus. Míg mi fogjuk Csenge kezét röptetjük..stb...egy apuka ott van két gyerekkel. Gyerekek jól eljátszanak. Majd arra leszek figyelmes, apuka állandóan a telefont nyomkodja...testben ott volt a gyerekeivel, lélekben nem. Ez zavar engem is de nagyon. Mesi, de mostanában Dávid is, csak a telefonnak él. a legjobban az zavar, mikor este beülnek a nappaliba, és világít a fejük..kérem ne nyomkodják, mikor itt vannak, nem fogadják meg amit kérek. Szólunk hozzájuk, nem is figyelnek, testük itt van, de a lelkük....Napokban, elvettem Mesi telefonját, mert megint "übercukin" viselkedett, és akkor olyan jó volt...visszakaptam pár órát a régi Mesit. De, ahogy visszakönyörgi a telefont...vége.:-(
Most komolyan a világon semmi egyéb fontos dolog nincsen, mint ezeket a kütyüket újra, és újra fejleszteni????? Utálom! Hogy a csudába tudtam kamasz lenni, telefon vagy számítógép nélkül???

2014. január 17., péntek

Szép hétvégét!

Kotta ugyanaz, a szereplők is...mégis más!;-)
Ezt inkább magamnak írtam le, nem érthetitek akik olvastok, mert nem írom le mindig ugyanazt ami zajlik...
De jó, nagyon jó! Nekem, aztán másnak is, nem tudom...:-)))

Nemsokára megyünk vásárolni Csengével, bevállalom vele a heti nagy bevásárlást, mert szeret Ő is vásárolni. Kicsit tovább fog tartani a dolog, de mindegy.
És jön a hétvége...vasárnap Mesi szülinapját tartjuk, igaz hétfőn lesz, de vasárnap leszünk együtt. Készülök erre is, tortával, miegymással.:-)


Holnapra minden drukkoló szülőnek, és izguló felvételizőnek, sok sikert kívánok. Diuséknál Patriknak, Heniéknél Kirának, Móniéknál Márkónak, és akik nem olvasnak Móniéknál Bálintnak. :-)

Mindenkinek nagyon szép hétvégét!


Napraforgó tábla-1012026(kép:internet)

2014. január 16., csütörtök

Mert, jó!:-)

Csenge játszik....félbehajtott egy írólapot, és nyomogatja mintha számítógépezne.:-))))) Mit lát ez a gyerek??? Csak nem az anyjától????:-DDDD
Mondjuk érdekes jelenségnek vagyunk tanúik mostanában. Gyerekeink este, vagy már késő délután is, meredten lefelé néznek, két ujjukat használják csak és világít a fejük.:-)
Igen a mobil nyomogatástól...

Most jól érzem magam, sokkal jobban, mint az elmúlt pár hétben, talán úgy mint régen. Pedig nem változott semmi, sőt...de mégis...és ez jó!
Mai biggyesztés; sajtos makaróni, de jó kis füstölt szalonnával. :-)

Mindenki nagyon szép napot!
(kép: internet)

2014. január 15., szerda

Kalács:-)

Két kalácsot sütöttünk Csengével! Kávéhoz éppen jó lesz...Kértek?;-)

Mert lehet így is...

Majd szét puszilgattam Csengét az előbb.:-) Kérem őt, öltözzünk fel, persze szoknyát szeretne felvenni, de ugye ahhoz harisnya dukál, amit nem akart felvenni..(imád mai napig meztelenkedni).
Jól van, én nem könyörgök, majd később...gondoltam. Kis idő múlva jön, fölvette a harisnyáját meg a szoknyát bejött a nappaliba, és átölelt, és azt mondja: - ne haragudj anya! Hát lehet erre haragudni? Elolvadtam!:-)))
Ezek az ellensúlyok...mert le sem írom, hogy minden nap van valami probléma mostanában...

Kicsit sajnálom, hogy Csengének nincs hasonló korú tesója. Olyan egyke...persze leülök vele játszani, de az mégsem olyan..mégis jobb lett volna talán a közösség? Bár amilyen zsúfolt óvodák vannak itt, csoda ha felveszik szeptembertől. Majd jön a jó idő, többet megyünk a játszótérre..

Olyan furcsa, hogy késő őszi idő van! Semmi ropogós hideg tél...persze az sem jó hosszan, de azért egy kis szánkózásnak mindenki örülne, vagy majdnem mindenki..:-)))

Mai biggyesztés: hagymás sült tarja, olyan rostélyos féle, és rizs mellé. Nem tudom, lehet hogy sütök egy kalácsot majd, vagyis jobban mondva, sütünk Csengével. Olyan izgalomban van mikor sütünk, veszi a kötényét, a tálat, a lisztet...
 Szép napot minden Kedves olvasómnak!
(kép:internet)

2014. január 14., kedd

Mai...:-)

Mert mindig van egy mondat amibe kapaszkodhatunk aznap: "El kell engedni bizonyos dolgokat, túllépni rajta........., menni fog, ügyes vagy Te nagyon!"
Ma ez! Köszönöm annak akitől kaptam!:-)

Mert jó, a korral nem csak az eszünk jön meg, hanem megtapasztalunk csomó más dolgot is. Mint például, hogy ami mással megtörténik, velünk is megtörténhet. Hogy vannak dolgok amiken már nagyon nehezen tudsz túllépni. Hogy vannak határaid, és hogy nem tudsz változni egyik pillanatról a másikra, mert már nagyon  berögzültek.. És itt ugye nem a jónak kellene változni, mert azon minek változtatni, hanem a rosszon kell, kellene.. És már nem én vagyok a "központ" hanem hátra kell néha lépni, és csöndben lenni, vagy csak halkabbnak lenni...és sorolhatnám..

 De az élet szép, mert annak kell lennie! És különben is, nem hagyhatom, hogy elrobogjon mellettem.:-) 
Majd csak egyszer történik valami olyan amit annyira szeretnék, és addig meg élvezem ezt itt! Nem olyan rossz azért ez sem...:-D

Mai biggyesztés? borsó főzelék, és délután sütök palacsintát, nem lesz ellenvetés szerintem.:-)

2014. január 13., hétfő

Hétvége, de csodás...:-)

Itt ülök a rumli közepén és nézek ki a fejemből...:-) Már túl vagyunk, egy tejet kérek, nem szörpöt, és a végén vizet "akarok" mégis, hisztin. Meg a tejbegríz szeretnék, de forró, fújjam....
De ez mind semmi a hétvégéhez képest, mikor csak mosogatok, mosogatok...mosogatok....hangzavarral, meg frontosan mindenkivel, meg vasárnap este is türelmesen magyarázó férjjel, aki tanítja, vagy próbálja a fiát, kisebb nagyobb sikerrel. Csenge meg csak dumál, énekel, ugrál, visít, hangos..egész nap! Még alvás sincs délben, hogy akkor kicsit szusszanunk.
Jó fél kilenckor alszik Csenge, legkésőbb este, és akkor még gyors fürdés, kis vacsi...és akkor csak bámuljuk a tévét...és élvezzük hogy nem ugrál előtte senki.:-) Jut eszembe, szombaton elmentünk egy műszaki áruházba, hogy még több kütyünk legyen, majd nézek ki a fejemből mennyi, mennyi kütyü van, és egy ajtó nagyságú tévénél, ami ráadásul 3D, megakadt a szemem. :-) Akkor aztán csak bámultam...:-))) Már meg sem lepődtem, hogy 1 millió körül van az ára.;-)
De azért bevallom, mikor néztük a mosogatógépeket, hát...a 12 terítékeseknél, vágyakozva néztem....tudom, tudom. Én választottam a két kezemet, meg a mosogató tálcát, így ne csodálkozzak, hogy ott töltöm a hétvégét mellette. Mert van aki csak belepakol, van aki segít mosogatni, de úgy mosogat, hogy zsíros minden..:-( Biztos direkt csinálják, ne kelljen segíteni, mert eléggé háklis vagyok a zsíros edényre (is). Na mindegy, ez van, majd csak jobb lesz, ha jön a jóidő, és nem leszünk ennyire összezárva. Az viszont biztos, nekem mostanában átértékelődött a hétvége, sokkal melósabb mint a hétköznap.
És igen, tegnap kigúnyolt az egyik fiam, hogy milyen viccesen nyomogatom az okos telefonját...a másik csak azért nem gúnyolt ki, mert kezembe volt a finom csoki.:-)

Hétvégi biggyesztés: tárkonyos ragu leves, és rácponty. Nasi: almáspite.:-)

2014. január 10., péntek

Elég gáz vagyok..:-)

Zsolti mondta, hogy lehetne egy egyen bejegyzés mikor fáj a fejem....:-))) És akkor azt csak berakom ide. Hehehe...jó vicc, amúgy nem is, gondolom már ő is unja! (megjegyzem, én sem rajongok érte)
Okát tudom, legfőképpen az elmeszesedett csigolyák tehetnek róla, igen, ezt jó öt éve megállapította a doki, majd  a plusz kilók, a magam idegelése, nehezen mennek ki belőlem a rossz dolgok, a rossz testtartás, és a mozgás hiány! Látjátok tudom én...csak mégis. Ajh, ha olyan könnyű lenne, megváltozni, kigondolom, pl szilveszterkor és hipp-hopp január elsején már mosolygok és minden rendben...á, nem így megy nálam, lelkesedek, majd nem megy..legalábbis úgy nem, ahogy jó lenne..
Na, de ma kettesben elmentünk Mesivel kicsi pizzázni, és vásárolni, tegnap kérte, így megcsináltuk, fiúk vigyáztak a Csengére. (még jó hogy a nagyszülők 200m laknak, na mindegy, ez is csak nekem tüske a szívemben)

Ejh, nem ilyen bejegyzést szerettem volna írni, hiszen minden rendben, és igen, szép az élet, mert tényleg! Nehogy már azt higgyétek, én csak morgolódni tudok! Nem, jó humorom  az nincs, vagy mondhatnánk, angol.:-))) De azért, ha szeretném, márpedig szeretném, akkor tényleg kedves, jó fej nő, asszony, feleség, anya, testvér, barátnő, szomszéd, ismerős vagy csak valaki vagyok!!!:-)

Ja és még akinek nem vagyok elég, leírom, nézem, na jó nem úgy, hogy leülök és nézem...de mégis, a Nők a pult mögött, és a Szomszédokat...:-DDDDDD Elég gáz vagyok mi? Jó ennyi idősen már lehet nem? :-) Különben is, gyermekkoromban a Junost fekete fehér tévén alig vártam a két hetenként a Szomszédokat, ma meg dupla résszel vannak, így felgyorsult a világ!:-)))

2014. január 9., csütörtök

Megint nyaff!

Hetek óta nátha, most meg napok óta tartó fejfájás..Eddig csak éjszaka gyötört, de ma, nappal is tartotta magát. :-(
Mikor az én drága Szeretetgombócom, két percenkét simogat, meg mondja hogy szeret, meg a hajamat birizgálná...(azt amúgy fejfájás mentesen sem bírom) meg csak mesél és dumál...és kérdezi, hogy anya mi a baj, mérges vagy? Nem, csak így összehúzva a szemöldököm, akkor kicsit elviselhető a fény, ja bocs, a félhomály. Mert én már öreg vagyok a télnek, el kellene mennem naposabb vidékre, ennyi idősen!,-))) Hahahahahhhaaaaaaa
Ja, na mivel nincs erre lehetőség, inkább egy sötét lukba bújnék és csak a CSÖNDET hallgatnám!:-))) Ezzel nem is az a baj, hogy fáj a fejem. Hanem ilyenkor mindig olyan sötéten látom a világot! Benne magamat, még sötétebben...és ezt úgy utálom! Pedig mosolyogni kell, meg minden, tudom...:-) Jó na, már egy fél mosoly megy...

2014. január 8., szerda

Móka!:-)

Kérlek nézzetek be sűrűn a MI KIS ÉLETÜNK, KIS KONYHÁJA, PRAKTIKÁJA blogomra, ott mától minden nap, egy számomra különleges könyvből egy, egy receptet fogok írni.:-) Izgalmas, kis móka!:-)

Amúgy minden rendben, csak nem tudjátok mikor lehet egy kis lakásban, nagy családban, úgy felmosni, hogy valaki, ne pont akkor akarjon császkálni? Nem, azt a választ nem fogadom el, hogy éjszaka, itt akkor is mászkál valaki...:-) Legtöbbször én!:-))))

2014. január 7., kedd

Csenge:-)

Szóval az úgy volt, hogy eszembe jutott, hogy Csenge elmúlt három éves, lassan egy hónapja, és nem ejtettük meg a státusz vizsgálatot, ami ugye engem nem annyira izgat, de kötelező. Ja, régen szegény Ilike védő nénink, aki meghalt, bedobott egy cetlit a posta ládába, hogy ekkor és ekkor szeretettel lát, na most várhatom a védő nőnket, az sem tudom, hogy néz ki...gondoltam, ha már tegnap megcsinálták a kocsit (tényleg szép az élet, mert lelki ismeretes autó szerelőnk van, és jól kitakarított "valamit" és jobban megy a zafi mint újkorában, mindössze 6000ft-ot kért érte, ilyen is van..) így elmehetünk ma! Igen ám, de Csenge, nem sokat járt a doktornéninél. Talán tavaly ilyenkor voltunk, ugyanitt! De ilyenkor, milyen hasznos a mese, :-)))) Nézte valamelyik nap a Borit, a doktornéniset, és így kicsi hezitálás után, csak jókedvűen mentünk, és annyira, de annyira ügyes volt, hogy nagyon büszke voltam rá, így még elmentünk boltba és gyógyszertárba is. Ezt is letudtuk, nem rökönyödtek meg, hogy még nem megy oviba, még helyeseltek is. Jó tudom, ez öröm, mert nekem ilyen jó, nem vár semmiféle karrier. Amúgy is szeretek itthon lenni...(még ha néha nem úgy tűnik akkor is).

De azért erősen kell gondolnom valami napos, lágy szellőre, mert ez a mai idő...brrrrrrrrrrrrrrr


Ja és a paraméterek: 3 éves 1 hónapos (9.-én) 93 cm, és 13 kg, ruhában cipőben.:-)
Mondtam én, hogy ő a mi kis szeretetgombócunk!:-)))


2014. január 6., hétfő

ezek...

Kedves Naplóm!

Nekem az év vége, kicsit sok volt! Betegséggel, meg úgy lelkileg. Talán azt mondhatom, egészségileg jobban vagyok, (bár Zsolti még nincs meggyőződve róla) de lelkileg hullámzóan. Minden esetre már víz felszínén vagyok. És ez nagy szó! Sok sok mindennel szembesültem mostanában. Hogy 40 éves leszek az idén! Hogy ez csak egy állapot, de azért nem kis állapot. Néha siratom a lelkemben,  hogy nem leszek többet húsz éves, sem harminc. Néha jó ebben a korban lenni, néha meg olyan öregnek érzem magam, mint az országút!:-) Na, ez én vagyok, de azért tudod Kedves Naplóm, szembesültem vele, hogy a gyerekeim is velem öregedtek...Mesinek barátja van, és...hogyismondjam...nem könnyű nekem sem megélni ezt, neki sem...ezt nem részletezem, megdöbbentett a bennem zajló folyamat ez ügyben.:-(
És akkor a fiúk, akik idén már 13 és 14 évesek, a 13 vagyis még "csak" 12 és félnek, aki fél fejjel magasabb mint én, és 42-es a lába, és tele van pattanással(szegény), furcsán megváltozott a hangja, először fogtuk a náthára, de nem! Ez már a mutálás jele.:-) Akinek van, volt hasonló korú fiú gyermeke, tudja miről beszélek.;-) Artikulátlan hangokat ad ki (igazán idegesítő néha...).:-)
Dávid is hol van már, az én kis Dávidom? Rajta is jönnek a férfias vonások, szélesedik a válla, tenyere egyre nagyobb, és állandóan fáj a csontja:-(, én vigasztalom, hogy az jó mert nő (elég picike, de mi sem vagyunk nagyok), de tudom, mennyire fáj.
És Csenge, aki már nem baba, hanem kislány, és mondja, és pillanat alatt tud hisztizni, de tud segíteni, és állandóan pakol, és dumál, és szép!:-)
És akkor oké Kedves Naplóm, hogy mellettem nőttek fel, de mikor is? Mikor lehunytam a szemem????:-)

Ezeket a dolgokat nehezen viseltem most, mert mindig vagy  a múltba révedtem, vagy a jövőben merengtem rettegve, de soha nem éltem a mának. Nem megy a változás könnyen, de ha akarom, ha nem változni kell. Muszáj, mert ha nem megyek előre, a család látja kárát. És azért tudom Kedves Naplóm, semmi nagy szavak, de egy család, együtt működik jól, és ezért tenni is kell, meg elfogadni, és legfőképpen AKARNI! Ezt tűztem ki magam elé célnak idén. A többi úgyis jön magától....


Ja és egy nagyon jót találtam ki a főzős blogba, hamarosan akit érdekel láthatja majd!:-)

2014. január 3., péntek

Kedves ....!

Hiányoztok nekem is! Ha kicsit összeszedem magam, írok!
A szokásos, nem kell megijedni, csak összegyűlt bennem és birkózok vele....