Kicsit eltűntem, pedig ...
Zajlik az élet.
Vége már az ünnepeknek, és már egy hete dolgozunk is újból.
Nem mondhatnám, hogy minden rendben van. Közben meg minden oké.
Ez így elég hülyeség mi?
Kezdjük ott, hogy 23.-án kaptunk egy rossz hírt. Zsolti rutin tüdő szűrésre ment, nagyon régen nem volt, mondjuk felettébb nem értem, miért nem kötelező pont az Ő munkájában.
De már tervben volt, így mivel egy hetet otthon volt az ünnepek előtt, így elment.
23.-án mentünk a leletért, kb 10 perc után sürgősségi vérképre és egy ct beutalóval a kezünkbe sétáltunk ki. Én próbáltam tartani magam, nem túl sikeresen. Iszonyú fáradtan a sok munkától, lelkileg lent a béka feneke alatt, jött ez a hír. Közben meg szaladtunk tovább, boltba, ahol mosolyogni kellett, mert lépten nyomon ismerősök kívántak boldog karácsonyt. Nekem nem volt egyszerű, Zsoltinak sem, de úgy csinált mintha minden oké lenne. Tudjátok, ha nem beszélünk róla akkor nincs. Persze bújtuk a netet aorta tágulat után, minden rémisztő, de bíztunk benne, nálunk nem lehet gond. Na, de mégis, szép volt jó volt az ünnepi forgatag, de a kis ördög mindig ott volt. Amúgy lehet emiatt is, de Zsolti unta magát látványosan szabadság alatt. Így emiatt én is nehezen pihentem. Persze csomó filmet néztünk, voltunk itt-ott...nálunk is voltak, voltunk Mesiéknél, moziba, múzeumba...néha nem is gondoltunk arra, hogy ha a lelet rossz...:-(
Aztán a héten elkezdtünk dolgozni. Kedden reggel elmentünk ct-re Esztergomba. Hamar megvolt...majd délután munkába mentünk.
Tegnap visszament Zsolti a dokihoz délután, nem csigázlak benneteket, az eredmény, bár nem negatív, de az amit látott a doktornő NINCS, viszont van valami két kis irinyó pirinyó valami, ami lehet, mert ki tudja, ott van már rég óta. Így három hónap múlva megint röntgen. De ez jó hír, sokkal rosszabbra számítottunk.
Valahogy mégis, robbanni tudnék. Négy napja migrénem van. Kedden később jöttem dolgozni, így tegnap is hétig voltam.
És Csenge is. Über cuki, de borzasztó lusta. :-( Szobája borzalmas, táskája kritikán aluli, lecke...csak annyit mondok, nem hozta haza a tankönyveit a szünetre, és persze későn vettem észre. Alig tudtunk valamit tanulni, nem is tanulta meg a verset, de ebbe a pláne, hogy még nem is mondta Csenge, hogy tanulni kell, csak az e-mailbe tudtam meg, hogy ő abba a csoportba van, akinek halvány lila gőze sincs arról mennyi versszakot kell megtanulnia. Kicsit azért elszállt az agyam, tegnap mondom neki este kikérdezem a verset, nem tanulta meg. Akkor kiakadtam mindenkire,de persze inkább Csengére. Mit csináljak vele? Harmadikos, reggel sem készül időbe, noszogatnom kell, táska nem nagyon érdekli mi van benne...:-(
Fiúk...meg amúgy rendesek. Nagyon aranyosak voltak karácsonykor. Meg ahogy aggódtak apjukért (ilyenkor látom, ha gáz van, lenne összetartás) amúgy, meg kamaszok, fáradtak, lusták...csavargók.:-)
Persze kész csoda lenne, ha minden oké lenne a suliba. Jövőhéten pénteken pedig szalagavatója lesz Bencének.
Mesiék jól vannak. Szofibaba is jól van.
Csak én vagyok ilyen nyünyüge...ez a migrén...UTÁLOM! Meg most nem vagyok jó, anya, sem feleség, sem Anikó...:-(
