2015. december 31., csütörtök

Legyen mindenkinek olyan éve...amilyet nagyon szeretne!

Talán, a legjobb alkalom arra, hogy leírjam az érzéseimet, az év utolsó napja.
Összegezni az évet, kicsit túl látni a jövőbe...
Alapvetően, úgy globálisan, nagyon jó évünk volt. De most csak magamról írok. Egészség volt, kisebb nagyobb általános betegségen kívül, minden rendben volt. Ez ez a legfontosabb...
A gyerekekkel minden rendben, kisebb kamasz allűrök, de hát mikor csinálják, ha nem most. Véleményem szerint, sokkal összetartóbbak lettek. Csenge sokat fejlődött...minden nap hálás vagyok, hogy van nekünk!
Én is sokat változtam..., sokat gondolok, saját jövőmre is. Mi lenne a legmegfelelőbb, amit csinálhatnék. Fárasztó is volt ez az év. Család, háztartás, suli, kicsi munka...és akkor életem legmerészebb döntése volt november elején, hogy belefogtam a házi süti sütésbe.
Egyik részem, olyan boldog, már a gondolat, hogy bele mertem vágni,  és a sok biztatás mellett, el is indult a kis vállalkozásom. Ez annyira pozitív. De mint minden pozitív dolognak, azért van negatív oldala is.
És most azt is le szeretném írni. Talán az elejéről kezedém...
Szeretek sütni, itthon meg voltak elégedve a sütiimmel, sőt, a kenyeret is ebben az éven én kezdtem el sütni, napi szinten a családnak. Ez jó érzéssel tölt el, mert szeretik..Talán innen jött az ötlet. Lehetne akár másnak is sütni, és akkor lehetne egy kis pénz is belőle...gondolatot tett követte, hamar. De úgy voltam vele, ha most nem, akkor soha..
Lassan megismerték a plakátot, biztattatok, jött egy, két megrendelés is...én meg annyira élveztem.
Majd jött a karácsony, jöttek a megrendelések, csináltam, de minden egyes süti után, úgy éreztem lehetne jobban is megcsinálni..szinte újra sütném, mert nem lett tökéletes.
Itthon is volt, hogy nem sikerült, de nem volt baj, mosolyogtunk rajta, és megettük, mert ízlett.
De mikor eladásra süt az ember, nem az íze a fontos elsősorban, hanem a látvány.., mert először azzal szembesül a megrendelő, nem? És akkor itt a bibi..volt, hogy az amúgy csípőből készült kuglóf, nem sikerült, kétszer sütöttem újra, akkor sem. Persze rájöttem, hogy a ködös idő, ennyit jelent a sütiknek is..de akkor is olyan szomorú voltam miatta. Minden ilyen sütit ajándékba adtam volna. Na itt jön a bibi...
Van aki születik arra, hogy elad mindent...van aki nem, én a nem-hez tartozok, utálok pénzt kérni olyan dologért, amit tudom, nem lett tökéletes. Tudom mit gondoltok most, aki HÁZI sütit eszik, ne várjon nagyüzemi cukrász terméket...de nézzünk csak bele magunkba, ha fizetünk valamiért, várunk is valamit nem????
Van olyan pillanat, mikor befejezném az egészet, mert nem érzem magam ehhez elég erősnek.
De van az a pillanat mikor arra gondolok, milyen nagy dolog volt elkezdeni, nem adhatom most fel..még nem..
De lesz-e hozzá erőm? Sok idő, és még több energia, amit bele kell fektetni...
Most inkább azt érzem, abba hagyom. Kevés vagyok én ehhez...nincs bennem az a plusz, ami ehhez kell. És fáradt is vagyok. Még a család, a négy gyerek, saját tanulásom..leszívja az energiámat. Egyedül ezt nehéz csinálni...


Most befejezem a gondolataimat, lenne még mit írni, de majd talán egyszer....

Többen olvastok idén, eddig, csupa jót kaptam tőletek..szeretném ezt megköszönni nektek.

Mindenkinek olyan évet szeretnék kívánni, amilyet nagyon szeretne! Egészség a legfontosabb, abból bőven mindenkinek, és a sok mosoly el ne hagyjon bennünket, a többi úgyis megoldódik.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

2015. december 29., kedd

Mert ma....,süt nap!:-)

Na most aki dolgozik ma, annak bocsi...de én még pizsamában nyomom. :-D legfőképp azért, mert ma délelőtt, nem kell kapkodnom. Mert van ennivaló itthon, meg azért is mert...csak! :-)
Pedig Zsolti bement a meló helyére, nem dolgoznak de kazán ellenőrzés van, meg valami csomag ellenőrzés, még jó, hogy ilyen közel lakik a munka helyhez..:-(
Tegnap egész délután készültem, lassan egy éve tartó Mesi szerelem, szüleit vártuk vendégségbe. Olyan izgi volt, legalábbis hasonlóan izgi, mint a fogkefe, és a törölköző esete...Izgalmunkban, a konyhában a nagy asztal körül kucorogtunk, kilencen...:-D Még a nappaliba sem jöttünk be, és a sok finomságot amit készítettem, (sütin kívül), elfelejtettem kirakni..:-D Még jó, hogy Csenge biztosította az alap hangulatot, még nagyon fontosnak tartotta az ágyát is megmutatni..:-)))))
Nagyon helyesek a szülők, remélem mi is jó benyomást keltettünk..:-) Nem mintha rajtunk múlna a szerelem...

És akkor ma, süt a nap...de jó!!!!! Délután megejtjük a bevásárlást is szilveszterre..holnap meg jönnek nővéremék, aztán szilveszter. Ma hajtottam volna át a naptárat, nem volt több papír...(valaki áthajtotta már), és akkor megdöbbentem...el is telt az év??? :-O

Kellett volna tanulni is az ünnepek között, de nem tettem, nem is fogok tudni..majd...

Tegnap is filmet néztünk este, (nekem ez új...régen nem néztem) tegnap előtt a Halálsoron-t, ezt még nem láttam egyben...nem "könnyű" film, de szerintem, egy olyan film, amiben van sok érzelem, de nem bárgyú...Olyan "mindigbennemmarad" film.
És tegnap este a 12 év rabszolgaság volt...ebben nekem sok volt az erőszak (Zsolti szerint, mert talán ilyen az élet?, Szerintem meg azértsem! ) , és a vége eléggé, le volt rövidítve, ahhoz képest mennyi, kifejező arc nézés volt, hosszú percekig...

Ennyit a filmekről...meg a napjainkról...
Aki pihen, jó pihenést, aki dolgozik, jó munkát! Élvezzétek a napsütést! :-)


2015. december 27., vasárnap

volt...

Persze most azt illene írnom, milyen volt a karácsony.
De, mint minden fontos pillanat az életünkben, ez is maradjon meg nekünk, a pillanatok, amik voltak gyönyörű, bensőséges, volt kicsit másmilyen is..

Túl vagyunk rajta, de mint minden ünnepet, valahogy ezt sem tudom akkor megélni, mikor azt KELL. Úgy látszik ez az év, a pillanatok éve...
Pillanat, mikor megcsap a fenyő illat,
Pillanat, mikor Csenge a fa alatt játszik.
Pillanat, mikor körbeüljük az asztalt.
Pillanat, mikor kapok egy ölelést.
Pillanat, mikor a finom sütibe beleharapok.
Pillanat, mikor végignézünk egy filmet.
Pillanat, mikor újra sütök.
Pillanat, mikor nincs rohanás....vannak még...nem sok, de lenne még mit sorolnom.

Jó, hogy még holnap reggel sem kell rohanni...jó, hogy van mit megélni..jó, hogy volt karácsony...


2015. december 23., szerda

Áldott karácsonyt Nektek!

És akkor ma...délelőtt Csengével elintéztünk mindent, még azt is sikerült elintéznem, amit hetek óta a neten próbáltam és nem ment, ajándék lesz, úgyhogy többet nem árulhatok el.;-) Csenge olyan kis türelmes volt, és még pont a tömeg előtt végeztünk.:-)
Gyors ebéd készítés...majd még a ma délutáni utolsó adag sütés...nagyon ideges voltam, mert a kuglóf, ami amúgy csípőből megy, nem sikerült, kétszer kellett nekiállnom, és éppen vállalható volt.:-(((( A többi jó lett, de este hat volt, mikor eljutottam a felmosásig...így már nem vagyok annyira ideges, hogy nem ragad a talpam...
Sütöttem magunknak is fátyolkát, zserbót, és a elfuserált kuglófból holnap nagyon finom somlói lesz.:-)
Holnap az ünnepi menü halászlé lesz és kacsát sütünk, párolt káposztával. Klasszikus, de nagyon finom.:-) Megfőzöm a káposztát is, mert annak érni kell,hogy finom legyen, :-) Süti van...és nekem most jött el a karácsony.
Nagyon elégedett vagyok, nyugodtan zárom le ezt az időszakot! Jó volt, sokat tanultam belőle..


Nem tudom, leszek e a napokban...
Ezért most kívánok áldott, békés boldog karácsonyt, mindenkinek olyat amilyet nagyon szeretne!
 (http://kepguru.hu/foto/204330/)

2015. december 22., kedd

Lesz-e????

Nem tudom, sikerül e idén, azt az ünnepi pillanatot elkapni..de, ha nem is, akkor is örül a lelkem.
Ma reggel, nem tudtam aludni, aggódtam, hogy a sok feladat, ami ma rám vár, meg tudom e csinálni? Így fél hatkor lesonfordáltam, felöltöztem, megmosakodtam, tisztára olyan érzésem volt, mintha most mennék dolgozni, és valóban..mikor a nyakamba vettem a kötényemet megszállt egy nyugalom..És elkezdtem olyan dolgokat csinálni, amihez nem kell robotgép, tehát zörögni..és csak csináltam, csináltam, persze a reggeli pár perc összebújás Csengével...és a napi más dolog is ment, párhuzamosan. Most leírhatnám a mennyiséget mit sütöttem, lényegtelen.
Lényegtelen, mert amit kaptam érte (nem feltétlen anyagi..., bár annak is örülök, mert lesz holnap miből vásárolni menni..), hanem szeretetet, kis kártyát, köszönőmmel, fél mondattal, hogy milyen boldog, mert mégis házi süti lesz az asztalon karácsonykor..és, hogy én angyal vagyok,mert még a káposztát is megfőztem neki..meddig tart,semeddig..nekem, neki meg annyi elfoglaltsága van....és még holnap is viszek ezt azt, nem mondom, hogy elégedett vagyok, legnagyobb mumusom a rigójancsi, szerintem nem lett rossz, a zserbók, hatlapos..jók lettek, a pogikkal rudakkal kifejezetten elégedett vagyok, a linzer isteni lett, csak a bejgli...az repedt meg.:-( csuda vigye el..
Na mindegy, tudom...tudom...házi..
És akkor a hűtő kiürült, ennivalót kell vennem holnap, pedig én hogy utálok utolsó nap menni, de ez van..:-(

Ja, és ketten vagyunk Csengével itthon, Zsolti céges vacsorán, a gyerekek meg moziban a Star Warst nézik meg, jó későn..:-( De Mesi barátja vitte őket, ez a karácsonyi ajándéka..:-)

Mennék habos kádba, ha nem lennék betoji...furcsán csönd van...Nézem inkább a Csokoládé filmet..:-)

2015. december 21., hétfő

Akkor most jön...:-)

Igen, csak fáradt voltam, tegnap teljesen más színben láttam a világot! :-) Jó volt, itt voltak a régen nem látott barátaink, szuper délután volt. És akkor rákészültem a most következő három napra.:-)
Mert eljött ez a pillanat is. Amire vártam eddig...
18 bejgli (miénk nincsen benne..), kuglóf, hatlapos, rigójancsi, több kiló pogi, linzer..gyökér kenyér....ja, zserbók..
Ezt kell három nap alatt, végre, végre...most lazán kell, "anikósan", akkor megy, akkor benne lesz az a plusz, nem aggódok, menni fog, igazi öröm sütés lesz. Családom persze aggódik, nekik mi lesz a pocakjukban. 24.-én, csak nekik sütök! :-)
Közben persze a családi dolgok...de nem aggódok, tegnap este megmutatta a családom, hogy milyen egy összetartó kicsapat, elmentek a vendégek, mint egy rakás hangya, pár perc alatt, rendbe tettük a konyhát...:-) Maguktól csinálták...nagy szó ez..:-)

Sokat gondolok Rátok a napokban, mennyit bíztattatok, mennyit drukkoltok nekem...
KÖSZÖNÖM!


2015. december 19., szombat

remélem....

Kettővel kevesebb olvasóm lett...hmhm, biztos régi feliratkozóm volt....
Nagyon fáradt vagyok, mindenkivel összevesztem már akivel lehet...:-( holnap délelőtt össze kell szednem magam, és szeretnék jól aludni, tegnap éjjel 2-4-ig fent voltunk Csengével, erős hőemelkedése volt.
Nem tudom mi van velem, remélem átlendülök rajta, és csak fáradt vagyok...:-(((((

2015. december 18., péntek

jó, jó...de...

Na, most már csak a sütésre kell koncentrálnom...Imádom csinálni, de állandóan elégedetlen vagyok. Ez is tipikus "anikós" érzés ".a jó jó, de..." Persze, nyugatom magam, hogy ez házi süti nem tömeg gyártás, tegye fel a kezét, aki mindig ugyanolyan minőségű, kinézetű sütit süt?
Én szinte minden nap, de egy héten hatszor sütök kenyeret, soha nem egyforma, soha...ez a varázsa. de, mikor másnak sütsz, mindig bennem van a drukk, csak jó legyen, szép is, finom is...ritkán jön össze mind a kettő. Persze, ezért házi...stb..
Meg  úgyis elfogultak vagytok, ti mindig biztattok, ti nem mondjátok, hogy ez most nem lett jó..
(hozzáteszem, jól is esik, nagyon, hogy biztattok, hisz aki ismer, tudja nekem ez milyen fontos)

Ez van, cukrász minőséget nem tudok garantálni, de HÁZIT igen! :-) Ami néha ilyen, néha olyan de remélem finom! :-)

Ma jönnek Katáék játszani, Csenge tegnap óta köhög..:-( Ajajaj..
Holnap még be kell szereznem az apróságokat...és összeszedni a gondolataimat.
De ma, bármennyire sötét van, induljon a nap...:-) Mosolygósan!

2015. december 16., szerda

Örömsütés

Ma egy kicsit fokozódott a helyzet, de nem baj.:-) Most pihenek, kicsit...mert még sütni szeretnék.
Úgy látszik azért beindult a dolog, csak nem mindig úgy jön össze, ahogy szeretném...de alakul.:-)
Kocsit reggel elvittem a szerelőhöz, izgulok nagy baja ne legyen.
Csenge egy tünemény, nemhogy jön velem mikor dolgom van, közben beszélgetünk, hanem mikor hirtelen öt félét csinálok, olyan kis türelmes, és eljátszik! Imádom! :-)
Holnap mamázik, míg dolgozom, majd pénteken jönnek Katáék, (remélem) és jót játszhatnak. Amúgy sokkal nyugodtabb most itthon, nem bántam meg, hogy nem ment oviba...

Valamit akartam még...nem is tudom mit....ja csak a sütögetéssel kapcsolatban. Kértek ma egy fatörzs tortát is, hát nem vacak lett a tejszín amit vettem, kicsapódott.:-( Mehettem hulalát venni...:-( Az bezzeg, mint a beton.:-)
Lehet veszteséges a sütésem, mert a tegnapi bejglit is újrasütöttem reggel, de legalább megnyugodva adom ki a kezem közül.:-) Selejtet meg megesszük.:-DDDDD   És annyira örülök, mert azért rendelnek, pont annyit amit így család mellett tudok vállalni.:-)

Olyan boldog vagyok!!! Örömsütés! :-)

2015. december 15., kedd

Kedd

Kicsit bűntudatom van, mert Csengének ma van az oviban a karácsonyi ünnepség, és lemarad róla. Gondoltam, ha ma jókedvűen ébred, délig beviszem, de még alszik, ami jelzi, nincs még túl jól.
Ez van, sajnálom, hogy lemarad, de mellett azt akarom, hogy teljesen gyógyuljon meg.

Ma megyek suliba is, az évben utoljára.
És ma örömsütésem lesz, bennem van azért a drukk, hogy jó legyen..és már minden napra van egy kicsi sütés, nem baj, ennek örülök.

Azt hittem a környezet, mivel az oviba is kitettem, sokkal többen fognak jelentkezni, innen a közelből, senki nem jelentkezett. Ez nem panasz, csak elgondolkodtató..nem mernek, vagy nem ismernek annyira, vagy mindenki sokat süt???

Persze hálás vagyok minden megkeresésnek, és bizalomnak. Nagyon hálás! :-)
Igyekszem a lehető legjobban megcsinálni.

Mindenki akinek van szárítógépe, hirtelen mindent kimosna? :-)Csodálatos egy masina. És már látszott, hogy kevesebb a pára a fürdőbe. Arról meg ne is beszéljünk, hogy estére négy adag ruha volt a szekrényben illatosan, melegen...Még nyáron sincs így mindig!:-)

Dávidot tegnap hazaküldték a suliból, fájt a hasa..biztos a Csengétől elkapta. :-( Már fáradtak ők is..

2015. december 14., hétfő

Még...

Vége a hétvégének!
Sűrű volt, és jó is volt, meg rossz is. Csengét pénteken úgy hoztam haza az oviból, hogy fáj a hasa.
Többször panaszkodott, de evett ivott a buliban, és jól el is fáradt benne, más tünet nem volt. Éjjel viszont telehányta az ágyát, pedig ő sem az a hányós fajta. Majd reggelre elkezdett fájni a füle is, meg hőemelkedése lett. Vasárnapra kicsivel jobban lett, így megtartottuk a családi bulit, ez sem volt rossz, este elmentünk az adventi vásárba, csak egy kis teát ittunk..ja meg egy olyan csipszfélét vettünk, Csengének fázott nagyon kesztyűben is a keze. A fények nagyon hangulatosak voltak, vetítettek a templomra, csillagot, meg még valamit, azt nagyon tetszett nekem. Más, meg a szokásos volt, vagyis nem, mert Csenge megjegyezte, a kakasos nyalókás nem volt.:-)

És még egy karácsonyi ajándék is teljesült a hétvégén, meg az én évek óta dédelgetett vágyam is a szárítógép. Itt van már, és most kapcsoltam be, izgatottan várom a végeredményt! Majd megszokjuk azt a 10 cm-ert kilógva, mert a kicsi helyek átka, hogy a 10 cm-is sokat számít.:-) Kicsit olyan vegyes érzésem van vele, mert én örülök neki, a családom is, de sok pénz hirtelen, pedig annyi minden mellette szól. És mintha magamra költöttem volna, mitudomén...nyakláncra, vagy megettem volna egyedül az árát, bűntudatom van miatta. :-( Pedig igaz, nekem nagy segítség, mint a mosogatógép is...na de azért ez abból fakad, hogy állandóan rakom ide a pénzt, oda...aminek semmi értéke nincsen, és bemegyek a boltba kifolyik a kezem közül, ez meg csak (remélem) hosszú távon segíti nekem.:-)
Szóval megpróbálok neki, teljesen örülni. :-)

És a héten már itthon marad Csenge. ki akarom ebben a három hétben, teljesen kúrálni.
Nagyok is már nehezen mennek suliba. Már nagyon fáradtak. Zsoltiról ne is beszéljek.:-( Még tegnap is be kellett mennie kicsit! :-(
Na de ahogy telnek a napok, mind gyárt karácsony! :-

2015. december 12., szombat

Ez így lesz! :-)

Arra jutottam tegnap este, mikor vége volt a gyerek bulinak, ami amúgy jó volt, szerintem, meg a gyerekek szerint is, hogy elengedem az év hátra lévő részében a görcsös várást valamire, ami lehet nem is lesz. Tényleg, közhely ide, vagy oda, minden pillanatnak meg van a varázsa...Még annak is, hogy éjjel ágyneműt húzunk, és a legkisebb, ott kucorog mellettem, és feszt az én párnám kell neki..:-) De jól van, vagy majdnem jól..

Mert görcsölhetnék azon, hogy a jövőhét még milyen sok feladatot ad..de inkább úgy állok, hozzá, hogy milyen jó, hogy van feladatom. Hiszen zömmel, sütögetnem kell, azt meg annyira szeretek, és eddig olyanoknak, akik a szívemben vannak, külön jó, nekik sütni. :-)

Jó lesz ez így, suli majd csak kedden lesz, ha már Csenge jövőhéten nem megy oviba, már akkor is minden rendben lesz. Egy két napot kell szervezni, de anyósom mindig mondja, hogy nem szólok neki, ha segítség kell, na majd most szólok.:-)

Zsolti dolgozik, sok munkájuk van, de olyan más mint én, teszi a dolgát, nem lelkizik. Bence is suliban van, Mesi Csenge, Dávid itthon..

Én meg lassan megyek boltba, még holnapra ezt, azt venni...meg főzni is kell...tehát, koncentráljunk a mai feladatokra...:-)

2015. december 10., csütörtök

sok(k)

Már nagyon, nagyon várom, hogy legalább jövőhét vége legyen, de 23.-a este lesz a tuti..(mert akkor már mindannyian itthon vagyunk.
Szétszakad a fejem. Ajándék jön...vagyis menni kell érte, de megvan a négyből kettő ajándéka. Közben még suli, és ma szó doga angolból, kb ötven szó jelen, jövő és múlt alakja, és akkor matek exponenciális egyenletek...(csak, hogy tudjátok milyen is az:5 a 2x.-en ből 1+ 5 az x.-en + 1=250, de van ebből törtes is...)nem értem. Ciki, nem ciki...és ebből doga, de ha ma nem is lesz doga, akkor jövőhéten, de ma NÉGY matek óra, NÉÉÉÉGY! :-((((
És akkor főzzek..megvan, bab leves,( ez fő magától, a szavakat átnéztem legalább), de reggel rohantam Csenge ajándékáért, és akkor már sejtettem hogy ez lesz, mert egy ideje furcsa a kocsi is, ugrál az alapjárat, elvitte ma a zafit kihúzatni Dávid, Mesi szerelme, de még mindig rángat, remélem csak egy tisztítás...és nem kerül sokba, vihetem szerelőhöz..:-((( Még ez is!
Holnap délután jönnek a kisbarátok, Csengével játszani, úgy várja, csak legyen türelmem. Mert attól félek, olyan fáradt leszek, hogy nehéz lesz, és akkor szombat munkanap, DE csak ketten mennek dolgozóba...

2015. december 9., szerda

Véleményetek?

Kérlek segítsetek nekem ebben!
Szóval, állóilag azért nem kaptam semmit a Mikulástól. (;-) ) mert sokkal nagyobb dologgal szeretne meglepni engem. Egy (na ki találta ki már most?...:-D (nem, nem az őrségi házikó), de hasonlóan régóta vágyam, egy...na nem csigázlak tovább benneteket..:-D , egy szárító géppel.  Talán, jó lenne..
DE azért vannak határaink, mert hát ami szupi, az drága, viszont jó a fogyasztása, ami nem szupi annyira, az olcsóbb, többet fogyaszt, de az ár különbség, nagyon nagy.
Én nem vagyok márka függő, de az ár arány érték jó legyen. Tehát olcsóbb árkategóriát nézegetünk.

És itt jön a kérdésem, szerintetek mi a fontos benne? Mire érdemes figyelni? Mindent amit esetleg tudni kell róla...


KÖSZÖNÖM! :-)

Öt év! :-)

Öt év telt el azóta a csodálatos nap óta, hogy közénk jött a mi kis Királylányunk! :-)


2015. december 8., kedd

izgalom..:-)

Öröm és boldogság és izgalom és készülődés, de ez is örömteli, meg olyan sok, de azért jó!
Szülinapos lesz holnap a legkisebbünk. Öt éves lesz, hihetetlen.:-)
És ma az oviba olyan boldogan újságolta, édes volt! És nagyon, nagyon éleslátású, jóérzésű kislány.:-)
Mentünk oviba, találkoztunk egy bácsival, kérdezte Csengét, hogy mit kapott a Mikulástól, boldogan mesélte egy sellőt, Arielt. Bácsi mondta, hogy ő, csak virgácsot. Együtt mosolyogtunk, mentünk tovább az oviba. Majd egyszer csak megkérdezte Csenge tőlem, hogy én miért nem kaptam semmit a Mikulástól? Hiszen én mindig jó vagyok, mert apa is kapott kedvenc csokit, én miért nem? Most erre mit mondjak? Hogy én voltam a Mikulás??? :-) Végén abban maradtunk, hogy majd megmondja a Mikulásnak legközelebb, hogy én milyen jó vagyok, és hozzon nekem ajándékot! :-) Most nem aranyos???
És közben készülünk (készülök) a szülinapra, holnap oviba, egy nagy szívecske torta, pénteken három ovis társa jön át szülinapozni délután, aggódtam kicsit a felosztáson, de ketten lesznek lányok, ketten fiúk, így fognak tudni játszani. :-)
Majd vasárnap családi szülinap, amivel semmi baj nem lenne, de nagyon kellemetlen a kis tér, 13-an leszünk, és én úgy örülök, hogy ennyien vagyunk, de kényelmetlen...valamit ki kell találnom, hogy nekem is jó legyen, ne idegeskedjek miatta...
Jövőhéten már sütök!
És mivel ma a kisboltban láttam a bejgli árat, ami a diós 1500ft, a mákos 1250ft, olyan vajas száraz tészta, azt hiszem, hogy 900ft-ért nem sokért adom a bejglit. Még nem mondok semmit a sütögetésről, sem jót, sem rosszat, mert megfogadtam, majd ünnepek után vonok le kivetkeztetést, lehet, hogy még akkor sem kellene...majd meglátjuk.
 Náthám még kitart, de ez van, csak kibirom a  mai sulit..
Biggyesztés: rakott krumpli, kenyeret sütök, és úgy ennék foszlós kalácsot...de nem tudom mennyi időm lesz. És a szívecske torta alapot is megcsinálom holnapra.

2015. december 7., hétfő

Mostanában így..

Hát, nem mondom, pár éve már innen a fotelből is élvezzem a bevásárlás örömét. :-) Karácsonyra, majdnem mindenkinek innen rendelünk. Pár pillanattal ezelőtt rendeltem meg a babakocsit Csengének. Bár én szeretem megfogdosni, megnézni, kipróbálni a dolgokat amit veszek, de eddig soha nem csalódtam ,az így rendelt árúban. (remélem most sem fogok)
Feladtam azt is, hogy a nagyobbacskák meglepit kapjanak. Szerintem nem baj, ha megbeszéljük, az álmukat, megrendelem, de csak karácsonykor kapják meg. Nem mellesleg olcsóbbak így az áruk, és választék is több, mint a boltban.
Csenge persze más, ő meglepit kap. Babakocsit, és babát bele. :-) Ezt mondogatta mostanában. Arielt kapott a mikulástól, úgy örült neki..:-)

De, hogy én mindig ilyenkor pukkanok le..:-( A fejem kétszer nagyobb, az orrom háromszor az átlagostól..Iszonyú nátha, és Csenge is gyanús volt reggel. :-( Pedig a héten szülinap, pénteken kis játszást is terveztünk.:-( Én meg alig látok ki a fejemből.

Azt ugye mondanom sem kell, a lakás hogy néz ki...:-( Kevés az ebéd.oda is ki kell találnom valamit. Pedig legszívesebben egy meleg paplan alatt kúrálnám magam..
Na mindegy, megyek a dolgomra! :-)))

2015. december 5., szombat

Nosztalgia..:-)

Előbb elméláztam a saját gyermekkorom mikulásán...:-)
Nagyon izgatott voltam, mint most is, minden gyerek.
Csak ilyenkor ettünk mogyorót és déli gyümölcsöt. Hű de jó volt...
Anyukám egy nagy tálat vett elő, körbe ültük az asztalt, és törtük a mogyorót, és ettük a mandarint, narancsot rendületlenül. :-) Legjobb ebben, nem (csak) a mogyoró és a déli gyümölcs volt, hanem, hogy körülültük, és beszélgettünk közben...Itt van előttem anyukám arca, és keze, ahogy törte a mogyorót...és jóízűen ette.:-) Mindig volt csomag..nem is egy..én húsvétig őriztem a mikulás csokikat, annyira vigyáztam rájuk! :-D

Ma nálunk a mikulás várás...Legkisebbünk, ahogy hallom belefárad a várásban, legalábbis csend van.:-)))) Nagyon várja, és a nagyobbacska gyerekeim? Nem tudom...remélem, azért egy kicsit igen, én (ja nem is, hanem a mikulás:-)))) ) készültem mindenkinek, egy kis személyes meglepivel..:-)))
Egy kis személyes..pszt...most hozta be a 15 éves a bakancsát és lemossa...bánya kánya, hogy a mosdó tiszta sár lesz, de VÁRJA A MIKULÁST!!! (és mellesleg, lesz egy tiszta bakancsa, hahahaha)

Akinek kisgyereke vagy kicsit nagyobbacska van, izguljon együtt csemetéjével, akinek már nincs, vagy még nincs, nosztalgiázzon..:-)

2015. december 4., péntek

Mai..

Ma egész délelőtt a bevásárló központba voltam, éppen időben menekültem ki..:-( Mennyire nem bírom én ezt már..Lökdösődés..vacak áruk, drágán, úgy kell mindent vadászni, hogy a pénzemért valamennyire jó is, legyen, aztán honnan tudom, hogy jó e??? Nem tudom! Mert a csomagolás az egész. Mindegy, összeszedtem amit kell, ahogy lenni szokott több minden is, legkisebbünk örülni fog, vadásztam neki sellő lányt.:-) Remélem a többiek is örülni fognak...és én is.;-)
Na ezt most jól megfogalmaztam....:-D Most ültem le, mert eddig főztem, (brassóit, sült krumplival), meg mosok, egy nagy kosár ruhát kell újramosnom, ami oké, de hol szárítsam??? :-(
Fürdőt kitakarítottam, meg a konyhát, és a nappaliban nem nézek körbe, milyen kupi van. :-)
Hétvégén tanulnom kell, matekot nem értem, és tuti irat lassan dogát, és angol szó doga is van meg művtöri beadandó is van. Jobb ha most megcsinálom, mert lesz egy-két sütésem karácsony előtt.
Bevallom, nem annyian jelentkeztek eddig, mint gondoltam. Nem baj, nem adom fel..csak lesz valami..(vagy nem)
Nagyon szép hétvégét nektek!:-)

2015. december 3., csütörtök

megint, újra, ugyanaz...

Már kezdődik megint! Igen, a felvételi mizéria...:-(
Megint, harmadszor. Kétszer sikerült, most meg úgy tűnik a drága ofőnél ,mintha nem érdekelne Bence tovább tanulása. Pedig de, csak tudom a határokat. Kezdődik azzal, hogy központi felvételi..év elején kizavarták a fiúkat, (lányokat nem!?) matek előkészítőről. Mindegy, nem is húztam fel magam, mondván azzal magyarázta a tanár, úgysem gimibe mennek, nem kell felkészíteni őket.Nem, hát nem, le vannak akkor tojva ők. (gondolta a tanár) Most meg egy anyuka hív, hogy az ofő őt keresi, mert otthon nem tudja az én telószámomat...(mindegy ez sem érdekel), hogy miért nem csatoltam a nevtanos papírt a jelentkezési laphoz? Miért, miért, mert az sokra nem megy a központi felvételinél, hogy tovább üljön felette? Mert nekünk, csak idő hosszabbítás, eszköz használat, és szóbeli felelet előnybe részesítése van. Ezzel ott sok mindenre nem megyünk, mindegy is, hiszen a szakiskolákhoz, nem is kell nagyon a felvételi, és nem ez határozza meg a tovább tanuléást (nálunk).
Ez van! És akkor most mit stresszeljek ezen, úgyis megoldódik majd. Bencével amúgy is könnyebb dolgom van. Van elképzelése, eladó szeretne lenni. Én nekem vannak fenntartásaim, (én is dolgoztam kereskedelemben), de úgy vagyok vele, induljon el az életben, majd megtalálja közben, mi az útja! Nem egy elveszett gyerek, szeretik őt, ő is szeret az emberekkel foglalkozni, amúgy neki ez való. Még én örültem volna, a villanyszerelésnek is, Szeret mahinálni, szerelni, de sajnos képességei nem tudom meg lenne e hozzá. Magasság, téríszony elviselése, na igen, itt kijön az alap probléma, Bence nem szereti a magasságot, (ez is visszavezethető az oxigén hiányra). fizika kedvelése... Ui.: Én mindent megteszek, hogy Bence is a legjobb helyre kerüljön!

Csengééknél ma az oviban jön a Mikulás, csinosba öltöztünk, sütöttünk egy kis piskótát Csengével, megszórtuk dióval, majd csokival meglocsoltuk. Mert vinnünk kellett az oviba is sütit! :-)

Ma suli nap lesz, fizika dogával. jujh...és főzök, oldalast sütök, krumplival, kenyér kel már..:-)

2015. december 2., szerda

Már jobb..

Köszöntöm az utóbbi időben csatlakozókat.:-) Jó, hogy itt vagytok. :-)

Délutánra sokkal jobb kedvem lett, pedig sok munka volt, de a fejfájás nem jött vissza és még boltba is elszaladtam utána,  meg a Csengéért is odaértem négyig! :-) Majd sütöttem egy kenyeret, meg kakaós csigát, meg valami egyszerű diós piskótát csokival meglocsolva, mert vinni kell holnap az oviba a Mikulásnak.:-))))
Örülök, hogy ilyen nehéz napokat is megcsináltam, nem adtam fel, pedig nem sok hiányzott hozzá...
Na most meg egy kis pihenés...
Szép estét Nektek, akik erre jártok! :-)

Ejh...:-(

Miután a tegnap estig tartó fejfájós sulinap után, ma reggel arra ébredtem, hogy alig-alig érzem a fülemet fájni, már a fejem nem is fáj, jókedvem van ettől.
Erre olyan hülye vagyok, hogy felhúzom magam attól, hogy Csenge oviba menet húzza az időt, hogy nem akar keresni alvókát, és a fekete hajcsatt kell neki azonnal, amit persze nem találok, majd csak áll dacosan a cipője előtt azért sem húzza fől, én meg jól felhúzom magam, pont ma, mikor időre kell mennem...pont ma...francba, pedig még így is annyi idő van, hogy ráérek ide pötyögni. :-(
Akkor meg miért is nógattam őt, sírásig, hogy most annyira lelkiismeretfurdalásom van, hogy én is elmorzsoltam pár könnycseppet...francba de utálom ezt, szaranya érzés...
Na megyek dolgozni.:-(

2015. december 1., kedd

Köszönöm...

Köszönöm érdeklődéseteket itt is, és a facebookon is, nagyon nagyon jólesik.
Igen, volt aki azt írta olyan szomorkásak a mostani bejegyzések, volt aki aggódik értem..
Valamit nagyon nem akarok meghallani, mert a bal fülem, és az egész bal fejem nagyon fáj. Tegnap csillapította délutánig a fájdalom csillapító, de ma nem nagyon érzem a hatását...és ilyenkor mikor feladat van, mint ma suli, meg holnap munka nem lehetek beteg, mert az olyan ciki..mert az olyan mintha lógni akarnék..
Rossz kedvem van, már egy ideje, van is oka, nincs is... nem is értem, meg értem is..
Persze tudom, másnak a nyűgje nagyobb..de nekem ez a nagy.
És tudom, hogy majd ha túl leszek ezen az időszakon jobb lesz.
Pedig ma már december, lassan Csenge szülinapja, olyan boldog ettől, én meg itt lelkizek. De ez is én vagyok.
De megrázom magam, és ha hatni fog a fájdalom csillapító, még jobb kedvem is lesz. :-)

2015. november 30., hétfő

ahogy vesszük..

Kedves Névtelen kérdésére válaszolva, ahogy vesszük. (és köszönöm az érdeklődését)

Minden rendben, tényleg. Kisebb nagyobb problémák vannak, fája  fülem, Csengének még mindig be van dugulva az orra...de ezek olyan mindennapi nyűgök.

Hazafelé az oviból sokkal jobban elgondolkodtatott egy téma. Láttam egy fiatal anyukát, akin akkora nyomot hagyott a nehéz élet, hogy sokkal többnek nézett ki, mint a valós kora. És akkor elgondolkodtam, hogy milyen nehéz lehet neki. És most ünnepek előtt...

Kicsit én is lehangolt vagyok emiatt. Ilyen nem nagyon volt még, hogy 6 nappal mikulás előtt, egy darab mikulás csoki nincs a házban, persze, minden megoldható, csak be kell menni a boltba, pénzzel, és venni...Írom még egyszer, CSAK BE KELL MENNI A BOLTBA PÉNZZEL ÉS VENNI...
Azért lehet érezni a mondat lényegét, nem? Jó, valószínű bemegyek majd a boltba, és veszek, és aki NEM tud venni? Mennyien vannak, akik nem tudnak venni.:-((((
Karácsony dettó. Nálunk is rajzolódik az ajándék lista, de ha régen ki voltam akadva a legós játékok árán, akkor most mit írjak? Álmok, kérések vannak, de a teljesíthetetlen kategória. Közben szomorú vagyok, mert nem hiszem, hogy meg tudjuk lepni őket. Pedig nálunk nincs sokszor ajándékozás. Szülinap, és karácsony.
A keret nem lesz több, sőt már fűtés számla is van rendesen. Karácsonykor csak valami finomat eszünk, meg iszunk, meg vendégek, meg még Csenge szülinapja is...
Remélem, és bízom benne, kicsit ki tudom pótolni majd a sütipénzzel, a karácsonyt.
És akkor én még ne keseregjek, mert vannak lehetőségek, de milyen sok családban nincsenek. És akkor biztos nagyon rosszul érzik magukat, mert csak szerényen tudnak ünnepelni. Pedig tényleg nem ez a fontos. De látva a médiát, boltban tele kocsikkal küzdő embereket, nem lehet könnyű lelkileg.:-(

Látjátok, ez vagyok én. Nemhogy a magam életével foglalkoznék, magamra veszek másokét is...

2015. november 29., vasárnap

2015. november 26., csütörtök

rájöttem..

Tegnap este, de ma reggel véglegesen rádöbbentem arra, hogy én változtam meg nagyon. Ne másban keressem a hibát.
Legelső amit észrevettem, sokkal érzékenyebb lettem. Mindent fog  a radarom. Ezt jól megrágom, kivesézem, és azt nézem, nekem miért jó, nem jó...NEKEM!
Na itt változtam, előjött az ÉN.
Hamar megsértődök, olyan dolgokon, amit régen fel sem vettem. Sokszor azt nézem, miért nem ismernek el, miért nem mondják folyton, hogy szeretnek...

Pedig, ott vannak nekem ők, ha nem is mondják, tudom, hogy szeretnek.

Nem csak az én radarjaim erősek, hanem a gyerekeké is, mert ha én ideges vagyok ők is, ha én nyugodtbb, akkor ők is. Legjobb tükőr Csenge, a kisgyermek őszinteségével..:-)

Nagyon nem tudom eldönteni mit csinálja másképp? Ha felrakom a facebokkra, a plakátot, egyből van érdeklődő...de a legtöbben, jó. majd karácsonykor..majd..majd..és az árak..érzem, sokalják, pedig..vagy nincs pénz, tényleg nincs! :-(((( (én tudom)

Na és, ma nincs kedvem suliba menni, nagyon nincs.:-( 4 óra matek, halálos...:-(((

2015. november 25., szerda

Változások..

Tudom ezen a témán kattogok mindig, meg a barátságon, két olyan téma, aminek soha nincs 100%-os megoldása. :-(
Apró dolgokból alakul ki minden. Tegnap pl. délután suli. Majszolom a szendvicsemet, nem voltam különösebben éhes, de éppen szünet volt, így ettem, nem ez a lényeg. Hanem egyik osztálytársam mondja a másikra, (másfél évvel idősebb nálam akiről beszél,) hogy hümeghá, milyen jól néz ki. (akiről beszél) Meg vékony, meg micsoda csinos ruhája van, és mennyit tanul, meg mióta új szerelme van, azóta kinyílt, észre vettem-e? Keserű lett a számban a falat, mert utána közvetlenül, mondta az osztálytársam,hogy igen, de nem baj mi így is szépek vagyunk. Na ja, ő lassan nyolc hónapos terhes, én rajtam meg lánykoromhoz képest 20 kg felesleg van. Zavar-e? Néha igen, néha nem... többet igen. Jó, jó tudom, következő gondolata mindenkinek, miért nem teszek ellene? Miért, miért..csak, mitudomén..nem lehetne azt mondanom erre, de jó vagyok én így is, tetszek Zsoltinak, mert hát 21 év ide vagy oda, mindennap, nem duruzsolja a fülembe a szerelmes igéit, én sem teszem, ehhez ez is hozzátartozik. De sohasem kritizál!
Aztán persze, rá sem nézve a szép osztálytársamra elfogott az irigység. Mert irigy az az ember, aki a másikat krizálja rosszindulatúan. Jó, jó, neki egy felnőtt(majdnem) lánya van, hétvégén találkozik, csak szerelmével...stb, de ettől még akkor is csinos, látszik hogy jól érzi magát a bőrében. Lehet, hogy csak kifelé, de mindegy. Gondosan elcsomagoltam a szendvicsemet, és megpróbáltam humorosan előadni, az engem nem érdekel, hányas lesz a föcidoga, című előadásomat.
Majd itthon, folytattam a magánszámot...á, nem részletezem, felhúztam magam valamin, nagyon. Mindenki sértődötten vonult aludni. Én meg vártam Mesit a színházból. Kapcsolgattam a tévét, meg neteztem közben. Tévében a kő gazdag sztár pár előadja mennyire jót tesz a kapcsolatnak, ha heti kétszer étteremben romantikus vacsorát ejtenek, meg havi egyszer elmennek egy hétvégére kettesben. Hát, gondolom milyen jó lehet. Mit számít kétnaponta egy 25000ft-os virágcsokor, látjátok erről beszéltem, az a rosszindulatú irigység, melyik nőnek nem esne jól ez? Meg, ha azt mondanák neki, hogy milyen jól néz ki. Igen igen, tenni kell érte! Macinaciban, hurkásan, kinyúlt felsőben, nem lehet 25000ft.os virágcsokrot elvárni. Mert nem pottyan be az ölembe ez..vagy igen????

Netezek, rákattintok egy ismerősöm (férfi) oldalára, látom feltesz egy pár képet egyik ismerőse(nő) oda, gondoltam, unokatesók, és így kedvelik egymást. Én naiv....mikor egy csókos képet látok, ledöbbenek. Egy percig csak rakom össze a képkockákat. :-( Szomszédaim amúgy, ennyit erről. 15 éve házasok voltak.

Változás, változás...mi is változtunk, sokat is, többet mint szerettem volna. Amit még úgy könnyen meg tudnék emészteni.
De állandóan változik minden, a gyerekeim piha illatos húsiból, micsoda lakli kamaszok lettek, én ha belenézek a tükörbe (most nem írom le), ha ránézek Zsoltira, ha körbenézek a világban...

Nem tudom, ez már a klimax előjele, vagy csak úgy a kapuzárási hülyeség (nem is tudom mi az), de félelmetes megélnem a mindennapi hullámvasútjaimat.

Lesz olyan, hogy minden megnyugszik, kiszámítható, elfogadó öröm lesz?

2015. november 24., kedd

Napjaink, szösszenet..:-)

Nem tudom, ki, hogy van vele, de megszerettem a hideget. :-) Ezt a hideget, csípős, de napsütéses. Ebben csak egy dolgot nem szeretek, ha hirtelen mennem kell kocsival, és kaparni kell a jeget, brrrrr, jó lenne egy garázs (is).
Szóval megjött a hideg, a hangulatom, csak fokozódik a karácsonyra. Már e körül jár az agyam, félreértés ne essék, nem az ajándék beszerzésen...mert fogalmam sincs kinek mit vegyünk. Őszinte leszek, ezt a részt kihagynám, nem azért mert nem szeretek adni, hanem azért, mert valahogy mostanában nem szokott jól elsülni a dolog. :-( Három kamasz minek örülne? Mondjuk van tippem, de azok egy vagyonba kerülnek, és igen, a nadrág szíj összehúzás, mindig is jelen van.
De persze mindig alakul ez is, általában kedvezően...

Tegnap konkrétan délutánik suvickoltam, fogkefével is, a fürdőt és a konyhát. Két fontos központi helyiség. Átpakoltam a fürdőt kényelmesebb legyen, mert nagyon apró, és sokan vagyunk rá...ahogy nőnek a gyerekek, egyre kisebb a tér.:-) Éppen nosztalgiáztam közben, mikor mind a három kamasz kicsi volt, és kergetőztünk fürdés előtt, három, kicsi...most csak egy kicsi van, mégis olyan kicsi a hely, pedig nem húztuk össze a falat! :-)
De a tanulság: hazajön a Zsolti délben ebédelni, nem mond semmit...majd hazajön a Dávid, semmi...
Hazajön Bence, semmi...Hazajön Mesi, semmit sem mond a változásra. Hazahozom Csengét az oviból, le sem vetkőzik, már hangosan örül, jaj anya átrendezted a fürdőszobát, jaj de szép....:-D Zsolti még este megjegyezte, le fogják a zuhanyozás közben a szekrényt locsolni vízzel a gyerekek...kipróbáltam este, nagyon kell a zuhanyzóval célozni, hogy így legyen. Persze, mikor megjegyeztem félig viccesen, hogy neki csak ez jött le az átrendezésből, akkor persze korrigált, nem, nem...:-)
Na, ezt csak azért meséltem el, hogy ha nem lenne Csenge, kevés pozitív visszajelzést kapnék, édes kis családomtól. Na és sárkánynak néznek, ha rájuk szólók, próbálják meg, megtartani a rendet. Nem akarom egyiket sem kibeszélni, de rendetlenek. A szobájuk...hát, jujj. A miénk is, mert ott Csenge rendezkedik mindig. Pedig szeretem a rendet, nagyon is szeretem, vagyis szeretném.:-D
Most a konyhát praktikusra csináltam. A kis segítő dagasztó gépemet olyan helyre tettem, ahol kényelmesen tudok dolgozni vele.:-) Apropó dagasztó gép, olyan kenyereket sütök mostanában, hogy kb másfél kilós, de reggel egy pici csücsök marad jobb esetben Zsoltinak belőle reggelizni.:-) Néha bosszantó, hogy ennyi fogy, de mellette, meg annyira jó érzés, hogy ízlik nekik, és megeszik. Mert nagy kritikusok, nem szóban, hanem tettben, inkább nem esznek.:-)
Ez volt a Mi kis életünk...napjai.:-)
Ma föci doga, mennyire nem érdekel..Átolvasom, aztán lesz ami lesz..
Biggyesztés: csirkepörkölt, nokedlivel.

2015. november 23., hétfő

akkor hajrá..:-)

Na, ma van olyan nap, amilyet mindenki aki arra vágyik, hogy otthon legyen, munka helyett, irigyelhet.
Elterveztem, hogy ma végre, mivel pár óra csönd lesz, pl. filmet nézek, vagy tanulok..vagy mittudomén. Lényeg, hogy valami olyat, és azért csinálok, mert ÉN szeretném. Azt fogok csinálni..
MERT? Most, hogy süt a nap, csípős hideg van, és szokásos téli látvány fogad, minthogy párás ablak, pára...pára...pára...ami egyet jelent a penészesedőssel, a fugák között, sarkokban...így szerintetek mit csinálok, Igen, azt. Nagy takarítok! Nem baj, legalább kicsit rend lesz, és megnyugszom kicsit. Át is kellene rendezni pár dolgot. Sokan vagyunk, kevés a hely (ez nem panasz, tök jó..) De állandóan beleütközünk valamibe (vagy valakibe). Fura lenne, ha másképp lenne, de praktikusan kellene berendezkedni. Sok a kacat, pedig már nem veszek semmi olyan nagyon foooontos dolgot, mint régen.:-) Mégis sok a kacat. Ma elpakolok ebből sok mindent, hogy szellősebb legyen a lakás..
Munkára fel..:-D :-D

2015. november 22., vasárnap

hmmm

Ma, ha lenne egy kívánságom, mi lenne? Visszatekerném az időt reggel nyolcra. Mit csinálnék mást? Mindent!
Egész délután árakat kalkuláltam. Nem könnyű, de már vannak megkeresések, persze karácsonyra inkább, nem baj, jó ez így. Csak rendeljenek. Csak rendeljenek...
Eddigi tapasztalat, olyan furi. Mikor vendégségbe jön valaki, megkóstóltatod vele amit sütöttél, hmmm, meg hámmmm, de finom, felrakod a facebokk-ra, ú, de jól néz ki...írjátok.
Megsütöm, becsomagolom, eljönnek érte, kifizetik, aztán...nem látod,a hmmm meg hámmmot..:-D :-D :-D
Na, ez azért hiányzik. De dolgoztam én kereskedelemben, tudom, hogyha a vevő meg van elégedve, visszajön...ez meg idő...ha húsvétkor, is nálam kérik a kalácsot, akkor talán meg van elégedve.:-)))

Izgulok, de tudom, nem lesz könnyű, de megéri...tegnap meg töltődtem, mert a városban sétáltunk Zsoltival, ami tök üres volt, és ittam az kedvenc helyemen, Adriában, egy kis mazsola bor. Másik kedvenc helyemen, egy fél lángost, és beszélgettünk, és sétáltunk, és sétáltunk..:-) Jó volt nagyon! :-) Lesz miből töltekezni a héten majd.:-)

2015. november 21., szombat

Tádám..:-)

Fél óra múlva megyünk szülinapi buliba Csengével, juhéjj..:-) Amúgy tényleg, mert olyan jó nézni az izgatottságát! :-) Ma három kiló pogit sütöttem, szerintem finom lett, és hatlapos is tegnap, remélem az is ízlik majd annak, aki elvitte.:-)
És Zita segítségével, plakát is készült, nagyon köszönöm itt is.
De bevallom,nagyon fáradt vagyok, holnap csak nézni szeretnék ki a fejemből. Megfőztem egy hatalmas adag töltött káposztát!:-)

Nézzétek:

2015. november 19., csütörtök

Inkább mást...

Most nem szeretek 41 éves, 6 hónapos, és 1 hetes és 1 napos lenni.
Most inkább pont 20, nem is, inkább 19 szeretnék lenni.
Nem, rájöttem, öt éves, és mindennek örülni.
Vagy...
Miért nem szeretnék inkább, 71 éves lenni?
Miért az első gondolatom, hogy fiatalabb legyek?

Most szeretek itt lenni, gyapjú takaróval beburkolózva, Körhintát nézni, sosem láttam, most is csak a híres jelent ment, és a "vége" felírat. Kéne menni aludni, de fel vagyok pörögve, hosszú volt a suli nap. Töri téma zárom négyes lett, örültem neki. Angol szavak mentek, ennek is örültem.
Éljen, éljen...csak olyan jó lenne, megint fiatalnak lenni...:-)

kusza...

Ezt most kifejtem miért kusza minden a fejemben. (angol szavak tanulása helyett)
Kusza, mert azért nem kis dolog amibe már belevágtam. Idő, előkészítés, idő, idő...
Na itt dől meg minden, az idő. Mert bár úgy látszik nem csinálok semmit, mármint nem vagyok rendes ember, mert nem járok el nyolc órát dolgozni,(eddig kéthetente egyszer megyek) még sincs időm. Nem panaszkodom, ezek tények.
Hiszen, ma reggel is, mire a konyhát rendbe tettem, és kicseréltem az asztal terítőt, legalább fél napig úgy nézzen ki, mintha étkező asztal lenne, nem valami műhely asztal. Tudom azt is, sokan vagyunk, sok a kamasz, állandóan esznek, na de ugye elpakolni, azt már nem. Azt majd én. Jó, majd én elpakolok, hiszen amúgy miért vagyok itthon nem?
Na, és az állandó lelkiismeretfurdalás? Tegnap kihozott Csenge úgy a sodromból, én nem tudom, mi ez az állandó napi hiszti...öregek vagyunk már ehhez, látom Zsoltit is, ő már élné a klasszikus ebben a korban élő életet, meg is értem. Nyolc óra, kemény munka után, van, hogy nézne ki csak a fejéből este, vagy éppen csinálna valamit, amit kitalált, és nem lehet...mert a kis Akaromka, két embert is kíván sokszor. Én sem olyan vagyok, mint tíz éve, van amiben sokkal türelmesebb vagyok, van amiben nem. És akkor itt van a három kamasz, amiből kettő, változó felállásban mindig, úgy megy el reggel, hogy rád vágja az ajtót. Tök jó érzés.:-( Pedig amúgy nem valami eget rengetőt mondasz neki, de megsértődik. Délután nem látom őket,csak ha éhesek, estefelé megjelennek, kezükben a telefon. Ha kérem, megcsinálják amit mondok, ez az egy szerencséjük, mert különben....Úgyhogy nekem ne mondja senki, hogy keveset beszélgetünk a gyerekkel, mert kamasszal ez is sok, szerintük. És persze, hiányoznak, nagyon is, és nem értem miért haragszik rám. vagyis ez így hülyeség, tudom, mert a hormonok..és tudom, hogy majd lesz másmilyen is. De egyszerre kettővel, hárommal nehéz mindig megérteni. És akkor itt jön a mini kamasz..:-D:-D

Akkor a suli is. Idén sokkal nehezebb, állandó dolgozat hegyek, feszített a tempó.
Akkor legyen itthon elég kaja, legyen mindig friss ebéd, legyen mindennap kenyér sütés, és a nasiról se felétkezzek meg.
Ezután jön az én kis vállalkozásom. Amit szeretnék nagyon csinálni...
És valahol még legyek feleség is, közben, közben magamra is gondoljak.
És mikor elmélázok, ezek a szálak párhuzamosan futnak az agyamban. És néha összekuszálódnak..

2015. november 17., kedd

nincs cím

Annyi szálon futnak az események, hogy volt pár percem elmélázni, és nem tudtam min mélázzak. És még csak most jön a java...

2015. november 16., hétfő

Kesze kusza, MOST!!!

Néha úgy érzem, ide nekem az oroszlánt is, néha meg annyira kétségbe ejtő, ami előttem van!

Más, ha az ember maga megszokott, komfortzónájában van és úgy csinál valamit.
 Ki is ha arra, amit csinál az ember. Lesz, jó, vagy rossz...vagy..
Vagy, semmiképpen nem tökéletes. Tudom, tudom, tökéletes NINCS! Mégis erre törekszik az ember nem? Főleg én, egy darabig, aztán meg jön egy korlát, vagy átugrom, vagy éppen hagyom, éppen jó úgy, akkor, ahogy van.
De látom is, sikeres az ember, nem egyik pillanatról a másikra lesz az. (ha lesz, ha éppen akkor nem elég annyi amennyi van)
Ha belevágtam ebbe a dologba, tudnom kell kezelni a dolgokat. Kicsiben kezdeni, igényeket elraktározni, majd egy nagy levegőt venni, és tovább csinálni. Hiszen nem azt mondják, hogy nem jó...hanem lehetne más...ez egy nagyon nehéz út. Mint minden olyan út amire rálép az ember, és csinálni akarja.
Véleményem szerint, lehetne ebből jobb, még jobb...de nem egyik napról a másikra. És mivel mindenkinek van véleménye, kifejezetten az ételekről, meg még annak is van véleménye, aki nem egy gourman, hát azt el kell fogadnod. De valamihez kell tartanom magam,  ettől lesz egyedi, Anikós a dolog, én szeretném, hogy az legyen.

Még nagyon hátul van az az érzés, hagyni kellene a fenébe a dolgot. Ki vagyok én, hogy egy ilyenbe belefogjak??? Felteszem ide a fotót, meg a facebookra, belájkoljátok, modjátok gyönyörű, majd, pikk pakk elfogy, de a kamasz nem mérvadó, konkrétan, bekebelezik, aztán kevés volt, ízre meg..:-DDDD
De ha neked sütnék? Lenne e benne az, szép jó, ízre is jó, bár a nagymamám sokkal finomabbat süt, és a szomszéd néni is múltkor olyan ízleteset adott, hát ez, jó-jó, fizetek is érte, de... Na egy ilyen DE-nél, nekem nem megsértődnöm kell, hanem igen, akkor sokkal finomabbra csinálom majd legközelebb. Lesz vajon legközelebb??? Értitek??????

Aztán itt van az is ilyenkor, hogy fanatikusan hinni kell benne, még akkor is, ha látszólag veszett fejsze az úgy. Hinni magamban, mert akkor menni fog (talán)

Jó, könyvet nem fogok kiadni, és olyan sikeres sem leszek mint Limara, Ő pedig egy nagyon pozitív példája annak, hogy honnan, hova lehet eljutni. Pedig biztos ő is átélte ezt! És nem is gondolnák mennyi munka van ebben. Pedig van, én már sejtem..

De, hogy egyáltalán megpróbáltam, már jó érzéssel tölt el, és igenis kiállok ezért, mert szeretném egy kicsit érezni, az én kis életemben, hogy igen, megpróbáltam, és majd az idő eldönti, hogy jó út vagy nem, de ezt nem én szeretném eldönteni....

Úgy sajnálom...

Nem tudom, hogy le fogom e tudni írni, mind a két dolgot, amit szeretnék, de a második dolog, amiről szeretnék írni, nagyon összetett.

Először is, Csengéről szeretnék írni. Eddig majdnem öt év alatt, nem nagyon ütközött ez ki. Bár soha nem volt egy sarokban eljátszós típus, egyik sem volt ilyen, de ugye ott eljátszottak együtt, hiszen három és fél év megszülettek mind a hárman. Viszont Csenge és Bence között is tíz és fél év van, ez nagyon sok. Ők mostanra kamaszok lettek, magukon kívül csak a kortársiakat viselik el, néha..néha, nemhogy egy kishúgot.
Én sem vagyok, sosem voltam egy olyan anyuka, aki órákig eljátszik a legóval, Barbival, macikkal...érdekes gyermekkoromban is egyedül játszottam, nem tudtam másokkal. Lehet, hogy nem egy jó tulajdonság, hogy ilyen anya vagyok, de ezen már nem fogok tudni változtatni.
És akkor most kijött ez Csengén, amitől azért féltem. Itthon van csütörtök óta. Vasárnap meg, amúgy is be voltunk szorulva, mert esett az eső. Bevallom önző is vagyok, szeretnék, néha néha, olyan klasszikus vasárnap délután. Rend van körülöttem, bebújok egy pléd alá a kanapén, gyertyafény, halk zene, egy jó könyv, vagy egy film....helyette: hangzavar, (csak Csenge beszél egyfolytában) körülöttem kupi, de nem olyan, hogy játszik vele a gyermek, nem, csak szét van dobálva minden, ő a a kupi közepén beszél, beszél, rajzol...kér: (követel), kapcsold fel a villanyt, ezt azt AKAROK, ezzel most párosult a " NEM JÁTSZIK VELEM SENKI, BRUHAHAHAHA" című előadás. Zsolti próbálkozik, de nagyon fárasztó a "ezt ne így, hanem úgy, az nem jó. hanem így jó.." Állandóan dirigál..Persze aranyos, meg minden, de este várjuk már mire elalszik.:-) És akkor ott vannak a nagyok, akik ugye nem akkor jönnek (ha jönnek) mikor éppen optimális. (van olyan?) Örül az ember ha jön éppen...Persze élvezem én a nagy családot, de azért néha fárasztó, és közben meg annyira bűntudatom van, hogy mért nem vagyok más, lehetne többet játszani Csengével, úgy sajnálom mikor játszana valakivel, és senki nem mozdul.:-(

Másik dologról nem most fogok írni, össze kell ahhoz szedni a gondolataimat majd!

2015. november 14., szombat

Nyugis...közben meg...

Ma nem sütök másnak....mégis rajtam a kötény, fahéj illat lengi be a lakást, azóta már annak morzsái vannak, most csoki illat lengi be. De ezt, szigorúan holnap lehet megkezdeni. Csokis tésztája, olyan brownie féle, csak kevesebb étcsokival van, főzött krémes krém és tejszínhab a tetején..Ezzel Zsoltinak szeretnék kedveskedni, mert olyan kis lelkesen viszi a csomagokat hétköznap.;-)

Annyira szeretek sütni, hogy remegve várok minden rendelést annyira örülök neki. De nem nagyüzemben csinálni, hanem így "Anikósan", mennyire jó érzés, hogy belevágtam.

Közben jól telik a hétvége...éppen Bence a városban (csajozik:-), Dávid patakon bandázik, Zsolti most ment pecázni, délelőtt dolgozni volt, most kikapcsol, Mesi ment a szerelméhez, ma ott alszik, hiányoznak, hogy nem itt, de így van ez jól. Csenge már rommá tette egy párszor a lakást, de eljátszik..én mindgyárt befejezem a sütit, és pihenek, ez a hétvége csuda jó, hogy nem kell feszülten tanulom, jövőhét, picit lazább lesz, ebből a szempontból..

A szívem azért szomorú, ami a világban történik...:-(

Mai kenyérkénk :-)

2015. november 13., péntek

Szinte tökéletes! :-)

Az ember olyan ritkán érzi azt, hogy ez a nap, tökéletes volt. Tegnapi nap ezt éreztem este. Hihetetlenül jó érzés , ebből fogok töltekezni egy darabig. (csak el ne szálljak.-)

Pedig volt ami nem olyan jó, Csenge nagyon náthás lett, úgyhogy itthon maradt, jól tűrte a vásárlást, anyósomat is elvittem. Hazaértünk, már az tökéletes volt, hogy 11 óra után pár perccel raktam fel a húst (tarja, karaj), a kuktába főni, sülni, hagymásan, majd tejföllel behabartam, rizst főztem hozzá, 12 kor már kész volt! Ez a kukta, csoda gyors! :-)
Utána tanultam mint a güzü, két dogát írtunk ....volna, de angolt átraktuk a jövőhétre. Töri, meg jobban sikerült mint múltkor, ennek örültem. Pedig hosszú suli nap volt, négy matek óra, két töri, és két angol.

És aztán 8 után olyan 20 perccel, itthon voltam. És akkor elmesélem, hogy mégse múltkor volt nekem karácsony hanem tegnap.:-) Megvettem a dagasztót, az egész spórolt pénzem ráment, meg amit kerestem, de szerintem megérte. Tegnap suli előtt bedagasztottam a kifli és a kakaós csiga tésztáját vele, és az egy dolog, hogy én közben mást csináltam, de ennyire szépen kidolgozni a tésztát én kézzel nem tudom. Majd persze a szerda reggeli elfuserált sütésem után, izgultam. Hiszen a kel tésztának lelke van, nem lehet,csak ripsz, ropsz összedobni. De ha még összedobja is az ember, szégyenlős a lelkem, mert idő kell neki, hogy előbújjon.:-) 6-7 óra viszont sok neki, akkor meg túlkel, és nem lesz akkor sem jó. Kitaláltam, hogy mikor elmegyek a suliba, berakom a hűtőbe, majd lelkére kötöttem Emesének, hogy olyan hat óra felé vegye ki a hűtőből a tésztákat és takargassa jól be őket. Mikor hazajöttem, szépen megkelt tészták vártak, nosza gyorsan elővettem a deszkát, és megformáztam a kifliket, csigákat, majd egy jó fél óra múlva, beraktam sütni őket, és 10 óra előtt már kész volt, én közben vacsoráztam, zuhanyoztam. És azt hiszem ilyen pihe puha kiflik és csigák, soha még nem lettek! Olyan elégedett vagyok, hogy azt el sem tudom mondani. Azért is, mert a nagy félelmem, mit csinálok, ha suliban vagyok, szertefoszlott. :-)))

Ma is sütök, brownie-t, és ebéd is lesz...valami. Hétvégére, viszont szegény éhező gyermekeimnek sütök egy tepsi kakaós kalácsot, mert hőbörögnek..:-))))
 

2015. november 11., szerda

:-)

Estére, csakazértis megsütöttem, ahogy azt kell. :-) Remélem a rákóczi túrós is ízlett mindenkinek.:-)

Most viszont megyek aludni, összefolyik a szemem előtt a betű, nehezek most az angol szavak.:-( Töribe bele sem néztem..Nem baj, majd holnap szakítok egy kis időt rá, valahogy, de van egy sejtésem, hogy a királylány itthon marad, megint köhög.:-(

Hüpp, hüpp, hüpp...

Nem sikerült tegnap eltervezett reggeli sütésem.:-( Kifutottam az időből, nem kelt meg a tészta rendesen, és kicsi lett a túrós batyú, vagyis, persze nem kicsi, de nem is olyan lufis leveles.:-( Szomorú vagyok nagyon! Ez a legnagyobb félelmem, és beigazolódott! :-( Folyamatos minőséget kellene biztosítanom, erre tessék, lehet többet nem is rendelnek.:-((((
Holnaptól lesz akciós a Lidlbe egy jó kis dagasztó gép, gondoltam meglepem magam, jó befektetésnek tűnik, tűnne...de így?  Fel kell magam készíteni a kudarcokra is.
Persze ma egy nagyon finomnak ígérkező rákóczi túróst is sütöttem...azon is ideges vagyok, lehet nem ízlik..:-(
Ne ítélkezzetek felőlem, csak hangosan gondolkodom...egyedüli felület ez nekem.:-(


2015. november 10., kedd

hüpp

Nincs kedvem az iskolához mostanában, annyit tanulok, aztán...jó-jó, vannak jó jegyek, meg vannak rosszabbak is. Konkrétan ma írtunk is dogát, és kikaptunk is. Mert kémiát megírtuk, jó lett, bioszt kikaptuk, ötös lett, viszont az irodalom..A házi doga hármas, az összehasonlítás is hármas, és a helyesírás három negyed! :-( De nem azért, mert rossz volt a helyesírásom, nem, hanem azért mert csomó vesszőt rossz helyre írtam.:-( Jó, az tudom, hogy mindig össze vissza rakom, na de mégis..:-( Persze, ez már érettségi szinten megy, és itt még nem is beszéltük meg, hogy kell fogalmazni. Kíváncsi leszek, amit órán írtunk, hányas?  Ez van..Nem vagyok annyira lekonyulva.
Reggel kíváncsi leszek, hogy fog megsülni a sok péksüti, hűtőben kelesztem most...izgulok!:-)
Megyek is lassan, hosszú volt a mai nap (is).

tudtam én...

Tudtam hol fog ki majd rajtam, ez az egész ötletem! A marketing résznél és az árak kikalkulálásánál..:-(
De harcolok, bár néha nagyon fárasztó. Tegnap szenvedtem egész nap, nem tudtam igazából, hogy jól vagyok, vagy nem...inkább a nem felé húztam, tanultam (tök sok idő elmegy vele), majd délután elkezdtem sütni. És akkor olyan jól lettem. Közben tanultam valamit megint, és ez nem az alkán elemek égése volt, hanem, hogy a kelt tésztához idő kell.:-) Azt nem lehet ripsz ropsz, és ha van idő, akkor gyönyörű lesz a kifli és a zsömle is.:-) Remélem ízlik majd annak aki megeszi..na ez is a nagy kérdés nálam. mert a család eltüntet mindent, de másnak sütni? Olyan fura....

Jaj, megyek már, mert kimostam a törölközőket (nem tudom, de vagyunk, hatan-heten, és tizenkettő törölköző van elől...de olyan finom langyos szél fúj, hamar megszárad (egy száritógép hmmmmm)
És még valamit főznöm is kell, meg ma kémia doga..:-(((( És a lakás is...és az idő, csak szalad....

De örülök, minden új olvasónak! Szeretettel látlak benneteket! :-)

2015. november 9., hétfő

Kicsivel jobb..

Jobb...kicsivel...mint tegnap este!
Nem is tudom, ma lenne az a nap, mikor semmit sem kellene csinálnom, de persze nem így lesz. Nem sorolom, mit kell csinálnom, mindenki képzeletére bízom.
Még kémiát is kell tanulnom és törit, meg angolt is.
Csenge még mindig nincs tökéletes állapotban. :-( De olyan aranyosak voltak reggel az oviban, úgy örültek egymásnak. Arra gondoltam, hogy van egy aranyos barátnője, meg egy kisfiú akivel együtt szoktak be tavaly, erős kötelék van közöttük. Na most ennek a kisfiúnak lesz a szülinapja, jövőhét végén, egy játszó házban. Nincs ezzel semmi baj, hiszen 20 gyereknek tényleg jobb megoldás. Csenge már múltkor is mondta, hogy szeretne ő is szülinapi bulit. Hát igen, de én ilyen banzájt nem nagyon szeretnék tartani. És arra gondoltam, hogy meghívnám péntek délután a két kis barátját, meg plusz lehet, hogy egy nagycsoportos kislányt, azzal is sokat játszanak. Így lenne buli is, meg nem is lenne olyan megterhelő.:-) Pont egy hónap múlva lesz öt éves a mi kis drágánk.:-)

Megyek bedagasztok kenyeret, meg lehet kalácsot sütök, foszlósat...



2015. november 8., vasárnap

Alszom egyett és jobb lesz...vagy?

Sokszor gondolok arra, mit csinálok rosszul?
Hogy, amúgy egy tök jó életben, mért gerjesztem, saját magam?
Gerjesztem-e magam, vagy tényleg rossz valami?
Nekem.
És ezzel együtt, mindenkinek.
Miért nem tudok alkalmazkodni?
Miért esik rosszul, vélt, vagy valós sérelmem?
Lehet, hogy nincs is min duzzognom.
Lehet...de akkor miért érzem rosszul magam?
Mért szeretném azt, ami soha nem hiányzott?
Miért idegesít mostanában az, ami eddig mindig így volt?
Miért utálom,leírni mind ezt?
Akkor miért írom le???

Vissza kellene törölnöm...de nem!
Ez is én vagyok!

Nem szeretem a változást, nem szeretek változni...nem szeretem ezt! :-(

2015. november 7., szombat

Karácsony volt nekem...:-)

Ma délután karácsony volt nekem. :-)
Délután gondolt egyet Mesi és szerelme Dávid, hogy menjünk el az IKEA-ba. Hát szerintem, oda minden nő szeret menni...csak egy kis ezért, csak egy kis azért...:-)))))
Hömpölygött a tömeg, de nem zavart. Láttam olyan berendezett hálószobát, ami tiszta "anikós" volt, na azt inádtam volna...amúgy...meg alig vártam, hogy a piactérre menjek. :-) Ott aztán volt tömeg, rendesen körbe sem tudtam nézni.:-( Le is maradt naaaaagyon fontos ez az! ;-) De azért az alap, a piros csíkos fehér konyharuha, a műanyag kis tálkák ,két bögre....apropó bögre....
Olyan gyönyörű kéket vettem, még egyszer írom, gyönyörű KÉK bögre...Mindenkinek vannak szín korszakai?
Nekem, régen volt egy kék korszakom. Majd nagyon megutáltam,volt, drapp, majd rózsaszín, meg mitudomén, de megint a kék korszakomat élem. IMÁDOM, mindenben, a kék fehér kombót.:-)

Vettem még nagy deszkát a kenyeres részre, ahol csinálják a reggeli, vágjuk a kenyeret, mert oda nagyon szerettem volna, vettem, gyertyatartót, és gyertyát is, persze, ez is alap ott.:-) És talán ennyi..kicsit csalódott voltam, a konyhás részben, bizti találtam volna még valamit...de legalább spóroltam. Hazafelé, a fiatalság megrökönyödésére, beinvitáltam őket mekizni (IKEA-ban rengetegen voltak, nem vártuk ki a sort, az étteremnél),  hoztam a sanyarú sorsú fiaimnak is hamburgert, legyen már nekik is karácsony.:-))) Én IKEA-ban kb öt éve voltam, nem is kb, pontosan öt éve voltam,a mekiben, tizenöt éve...Nem változott semmi!:-)))

Ja, és ma olyan gyönyörű orchideát vettem 100ft-ért, csak annyi volt a baja, hogy az egyik levél picit sérült és elvirágzott, kaptam hozzá, gyönyörű üveg vázát, meseszép, na ma tényleg karácsony volt nekem...:-D

2015. november 6., péntek

1500

1500 bejegyzés, azért ez nem semmi...Olyan nosztalgikus is lettem emiatt.
Mi minden történt azóta? Jesszus, majdnem hat évvel öregebb lettem, megszületett Csenge, keresem a helyem, még nem nagyon találom, lett három kamaszgyerekem, ez néha ugyanannyira fárasztó mint mikor három dackorszakos volt! Csenge lassan ötéves...Volt sok jó, sok nem jó, volt egy nagyon komoly változás is az életünkben, nagyon nehéz időszak, sokat változtunk a Mi kis életünkben...:-)

Részletekbe nem megyek bele...ha van valakinek kedve, olvassa el az 1500 bejegyzést! :-DDD


2015. november 5., csütörtök

1499. bejegyzés! :-O

Hehe...Kérte az előző bejegyzésem alatt Annamária, jelöljem be facebook-on. Tudom, hogy régen olvas, szokott is írni nekem. Mivel neki nincs blogja (?), így nem szoktam vendégségbe menni hozzá. Lényeg, hogy az ember ilyenkor elképzel egy arcot is. Én nem tudom, talán a neve miatt, egy erősen középkorú, barna dauerolt rövid hajú nőnek képzeltem el, (nincs ezzel bajom, sőt), erre félve jelölök meg egy csinos fiatal szőke hölgyet, vajon ő az az Annamária? :-D Ő volt! :-)))))
Na ezt csak azért írom le mert biztos ti is jártatok már így, amúgy muris dolog ez! Elképzelünk valakit, és teljesen más...

És akkor ma ismétlem magam, a tegnap este visszajött migrénem, most érzem végleg távozott. Pedig a délelőtti tanulásom semmit nem írt, mert nem abból írtunk töri dogát amit tanultam, az angol meg...khm...inkább hagyjuk, volt ami jó lett benne, remélem egy kettes meglesz. Viszont a fizika ötös lett. Jövőhéten kémia doga, és a törit újra írom, meg angol doga is lesz, de szódoga, az könnyebb.

Viszont holnap ki kell suvickolnom a lakást, borzalom a köbön...:-( Meg a hétvégén próba sütést is csinálok, pogit szeretnék csinálni. Holnap meg túrós táskát is.

Tehát örülök, hogy a mai napnak is vége..megyek is pihenni...
Ha még erre jártok, jó éjt Nektek is! :-)

2015. november 4., szerda

Végre..

Mikor már kezdem rózsaszínűen látni az életet! :-) Kezd múlni, a tegnap este óta tartó migrénem.
Már szerda van, hamarabb jöttem a munkából, mert hamarabb mentem, de valami borzasztó migrénnel dolgozni, szédültem, émelyegtem, volt, hogy nem láttam, de ez már a múlt, mint a tegnapi suli nap is. Megírtam a vers elemzéses fogalmazást. Nem lett tökéletes, mégis...örültem, hogy ennyire meg tudtam írni. Biosz nem volt nehéz, még úgy sem, hogy elfelejtettem az egyik anyag részt átnézni, naná, hogy a fele az volt.:-)
És ma Zsolti munka társa kért fél kiló kenyeret, és négy zsömlét, már kel, meg magunknak is gyúrtam be. És pizza tésztát is vacsira, éhes lesz a banda az tuti:-) Még semmi külső jelentkező, de nem adom fel...nem én, amíg örömmel tölt el, elővenni a kenyér dagasztó tálamat, és érezni a langyos víz elegyét a liszttel...addig nem! :-)

Csenge köhög. Ha fekszi akkor nagyon is, de amúgy nem. Ma szólt az óvónéni is, de nem rosszidulatból, mert én szóltam, hogy figyeljék, és szóljanak, ha nagyon köhög megyek érte. Meglátom mi lesz majd az éjjel...

Na megyek..még teregetek, ágyneműt húzok, ha már ilyen jól lettem. Aztán este törit tanulok, meg angolt is kell...(jaj)

2015. november 3., kedd

tudom, tudom..

Akkor is leülök, öt percre.
Most jöttem meg, a nagy bevásárlásról. El kellene pakolni....milyen jó is mikor a gyerekek kipakolnak...most mégis jó a csönd.
Feszült vagyok (mikor nem?), ma két dolgozat, főznöm kell, holnapra is, mert dolgozom, ahova nincs kedvem menni, de pénzt kapok érte és végül is ez is valami.
Feszített a tempó, nézem az órát folyamatosan, ez csak hétvégén szűnik meg egy kicsit...ez frusztráló..nem tudom beosztani az időmet, hogy kényelmesen, minden meglegyen.
Ma ott alszik Csenge az oviban. Miért nem szeretnek a gyerekek az oviban aludni????? Ilyenkor nagyon nehezen megy az oviba. Pedig ma fényképezés is lesz.

Tanulni sem tudok, talán este lehetne kilenc után, de nekem az nem nagyon megy, fáradt vagyok.
Tudom, tudom, nem dől össze a világ, ha nem jól sikerül egy-egy doga...de nekem összedől, én olyan maximalista vagyok, magammal szemben, nekem mindenhol meg kell felelnem és jól kell megfelelnem. És ha nem, na akkor...rosszul érzem magam. Családom persze: úgyis megírod, mert mindig megíród jól...Persze, de ahhoz tanulni kellene rendesen. Úgyis van mindig tiszta ruha, ebéd, kenyér, süti, viszonylag rend és viszonylag tele hűtő...persze, de azt megcsinálja valaki, nem csak úgy ott van.
Na mindegy, most jól kipanaszkodtam magam, megyek, felrakom az ebédet, rakott karfiol és próbálom a reggeli romhalmazt elpakolni, meg a sok szatyorból kipakolni, meg majd egy órácskát tanulok is suli előtt...
Tudom, tudom, hálás is vagyok, hogy van ki után pakolnom, van kire főznöm, sütnöm, van miért tanulnom,  van mit kipakolni a szatyrokból..

2015. november 2., hétfő

és akkor...

És akkor ma már...indult a mókus kerék, pontosan hét hétig. (mert annyira vártam, hogy elkezdődjön a suli, ovi...hogy már annyira várom, mikor lesz újra szünet) majd jön a téli szünet.:-) Remélem az nem lesz ennyire beteges. És más kialakul, hogy megy, vagy nem megy a sütizés.:-)
Ma délben megyek Csengéért, mert ha vízszintbe kerül, köhög, itthon vagyok, hazajöhet ma délben, meg talán holnap, szerdától meg ott alszik...majd meglátjuk.

Azt látni lehet, hogy a facebook-os hirdetés kevés. reggel beszéltem egyik óvónénivel, aki azt mondta a kinti hirdetőt lehet használni, ma délben viszek egy plakátot és beszélek a vezető óvónóvel, hogy kirakhatom e? Ötleteltünk, szóró lap kellene... ugye a nyomtatás..utána kell járni. Most milyen jó lenne Zsolti régi munkahelye, lehetne nyomtatni plakátot, meg tudna szerkeszteni is olyan nagyon szupert....de nincs, ebből kell gazdálkodnunk amink van.

És ma három és fél óra nyugiban, át kell néznem a sok tanulnivalót. Magyar, biosz, töri, angol témazárók..Nem baj, nem parázom túl, az én agyamat most más köti le...
Olyan furcsa, hogy bele mertem vágni...persze az örök nyertesei ennek az álmomnak, a családom! :-))))

2015. október 31., szombat

Ma

Ma, így az őszi szünet vége előtt egy nappal, kész vagyok!
Ma már alig várom a hétfőt (aztán majd jól visszavágyom a kupacot) .
Ma már sikítva rohantam volna a világba, úgy tanultam bioszt, hogy visított Csenge torka szakdtából...mert...mindegy. Angolomat meg kinevették..
Ma már sok(k) volt a legkisebbünk is, pedig tudom, hogy csak az egész éjszaka tartó köhögése miatt fáradt.
Ma már útban voltak kicsit...

PEDIG

Ma volt kéz a kézben piacozás.
Ma volt egy kis visszajelzés, talán lesz valami az Anikó sütödéjéből.
Ma ettünk finomat Sógórnőméknél.
Ma volt ölelés.
Ma volt kimondva "szeretlek".

Tehát a serpenyő kiegyenlítődött. De zúg a fülem...jó, hogy este van, pedig előre félek tőle, szegény Csenge, nem tud kilábalni a náthából.:-(

2015. október 30., péntek

türelmetlen...

Kezdem belátni, futár szolgálattal kellene küldenem a sütiket, mert olyan aranyosan biztattok és lelkesítetek, de nem nagyon van a közelben senki, aki venne is.
És a család, bár nagyon aranyos, hogy jelképesen vesz, egy egy kenyeret, de ezért kár kiváltanom az engedélyt! ;-)

Fény postai szolgáltatásig, türelmeteket kérem....:-D


Türelmetlen vagyok??? IGEN! (csak őszintén, ahogy szoktam)

2015. október 29., csütörtök

Végre...

Ide is felrakom, ne csak a facebook-on legyen fenn. Próba sütés a túrós táska, és első megrendelésem, kovászos fehér kenyér, nekem nagyon bejött! :-) Ízre nem tudom, csak remélem az is jó! :-)

Olyan...semmilyen!

Tegnap, eluralkodott rajtam a nátha..:-( ( Csengén is, még mindig)
De akkor lemaradtam volna....a színekről az erdőben, a zörgő fa levelek rugdosásáról, az illatról, amit az őszi erdő áraszt, a nedves fa padon való, forró tea ízéről.
És a legfontosabbról, mikor a zörgő fa levelek, a nagy széltől elindulnak lefelé a hatalmas fáról. És felnézek, olyan mesebelin sokáig tart, olyan csodálatos, a sárgás vöröses fényekben úszó erdő és ahogy potyognak a levelek, csak visítozunk Csengével, elvarázsol a mindenség. Boldog pillanat volt!
Eszembe sem jutott lefotózni, és megmutatni majd, pedig, ha lenne mit, ezt érdemes lett volna. De mint majdnem minden, ez is a saját pillanatunk lett! :-)

Érdekesen alakul az őszi szünet nekem, nem rossz, de...
Tudom, nekem most tele izgalommal, tervekkel, ettől olyan hullámvasút. Néha olyan optimista bizakodó vagyok, tele elszántsággal, lendülettel.
Néha, meg olyan türelmetlen, lemondó, kétségbeesett.
Persze tudom az okát, és hát végül is, nagyon is örülök annak, hogy mertem elindulni, és nem úgy mint sok mindent az életben feladni. Bár alapvetően, nem adtam fel sok mindent, küzdő típus vagyok...na jó, ebből nem fogok kimászni, saját kusza gondolataimból..:-)

Ma jó lesz, jönnek nővéremék, Csenge nagyon várja Katát. És miért jó a nagycsalád? Ő az első megrendelőm.:-) Kenyeret kért és Mesi szerelme is kért péntekre egyet! :-) Na senki nem mondhatja, hogy a kutyát nem érdekli...ha egy üzlet beindul...
Nem vagyok türelmetlen, alakul majd.
Ma is próba sütésem lesz. Túrós batyut sütök, és két kenyeret.
Biggyesztés. bab leves lesz.

2015. október 27., kedd

Ha egyszer meghálálhatnám...

Tudjátok, a hosszú évek óta, már sokszor mondtam, de nem elégszer, hogy nekem vannak a legjobb olvasóim!
Mindenféle túlzás nélkül írom ezt, személyesen, neked és neked is..(())
Mert amit megint az elmúlt napokban tőletek kapok, ismét, az egyszerűen lebírhatatlanul jó érzés!
Tudjátok, van itt ez a blog, vagytok sokan akik olvastok, írtok és vannak a fb-on valamilyen kapcsolataim...és ugye vannak a "való" életben is. Mindegyik valóságos, de más!
És most ez összevegyült. Egyszerűen akkora szeretet áradat indult el felém, amit hirtelen nem is értek, (igen, igen...még jó, hogy egyedül vagyok a nappaliban, potyognak a könnyeim).
MEGÉRDEMLEM én ezt????
Nem vagyok én olyan jó...sőt!

Ha valaha, vége lesz ennek az egésznek...olyan mérhetetlen szeretetet adtatok, igen, egyesével is, Te és Te és Te is...hogy LEÍRHATATLAN!
Kevés az a szó, hogy KÖSZÖNÖM!

jól körbejárva...:-)

Tegnapi napom, kutakodással telt! Bár, nehezített tényező, hogy mindenki itthon van! ;-)
Utána jártam, mi a hivatalos út, megbeszéltük itthon, készségesen segít mindenki.
Izgalommal várom az első megrendelőt, addig próbasütéseket végzek.
Amíg izgalommal várom azt is, hogy a zacskó lisztből amit kibontok, plusz alapanyagokból, milyen csodák lesznek, addig örülök, hogy belefogtam, mert izgalommal tölt el.
Próbasütés abból áll, hogy először is az alap anyagokat felírom. Mennyibe kerül azt is., mennyi a sütési idő és mennyi idő fektetek bele.
Körbenéztem az árak után is. Érdekes, szélsőségek vannak.

Ma linzert sütök és csokis labdákat, meg foszlós tejes kalácsot ismét, nagy sikere volt két napja. :-)

Biggyesztés is lesz, milánói, de olyan lasange féle.

Csenge extra hisztis, nyűgös, remélem csak a nátha miatt, mert a hajunk, sokszor égnek áll...kamaszokról meg csak szépet és jót, különben bele sem kezdek...;-))))

Szép napot Nektek!!!

2015. október 26., hétfő

:-)

Már plakátom is van! Mesi csinálta! :-)

Segítsetek...

Segítsetek!!!!:-)
Hogy lehet kirakni ide a blogra, a facebook oldalamat? Csináltam egy zárt csoportot, Házi sütik Anikótól, cimmel, de reklámozni szeretném itt is! ;-)

Ha van ötletek, írjátok meg lécci..., köszönöm!

2015. október 25., vasárnap

teremtő...

Höhö... az okos órák tudták mennyi az idő reggel, én meg jól elcsodálkoztam, pedig annyit aludtam, mégis még csak ennyi az idő? :-) Buta órákat átállítom nemsokára.:-)

Mostanában kimeríthetetlen téma lesz nálam, ez a sütödés dolog. Aki unja...sajnálom!

Ezzel álmodom, ezzel kelek, ezzel fekszem. Még csak az agyalós rész van meg, de ugye ez már teremtő...
Tegnap zsír papírt vettem, sütő papír helyett, jól bele is ragadt a kenyér :-(, amit sütöttem. És mire gondoltam, véletlenek nincsenek, csomagolni milyen jó lesz bele a sütiket majd, amit eladok!:-)

Nagy dolog már a gondolat is részemről. 41 és lassan fél éve, soha nem volt ilyen vágyam, amit magam miatt csináltam volna. És most itt egy saját ötlet, és olyan egyedül vagyok vele szemben. Furcsa érzés. És olyan ijesztő is. Pár napja még komolyan haragudtam, hogy miért kell még ezt egyedül csinálnom,(ebből látszik, sosem voltam egyedül) aztán rájöttem, meg kell harcolnom ezért, de megéri, ha meg nem, akkor is megpróbáltam.
És tegnap már beruháztam, bizony ám! Vettem mérleget!:-) Én mindig saccperrkábé sütök. Meg robotgépet, mert az enyémnek eltört a fémpöcke. És már álmodoztam a dagasztógépen, milyen színű legyen..ha beindul az üzlet!
Arra is rájöttem, a vállalkozásokat, csak nagyon nagy, óriási naivitással kell elkezdeni, álmodozva, nagyokat álmodni, mert különben, bele sem fog az ember.
Rengeteg ötletet kaptam, ezúton is nagyon szépen köszönöm! Még szükségem lesz rá, biztosan!!!

Jó ez a felület nekem, most arra is, hogy kiötleteljem a dolgokat!
Ma (is) próba sütésem lesz, szalakális dió krémes sütit sütök, és fonott kalácsot!
Ja igen és már álmodom, mit árulok darab árban, mit súlyra majd.

Biggyesztés: velős csont leves és maradt marha pörkölt és nokedli tegnapról!

Szép vasárnapot nektek!
Tegnap délután..:

2015. október 23., péntek

:-)

Legjobb dolog, megbeszélni, átölelni...

El kellene...

Néha jó lenne...
"El tünni csendben, az volna jó"...
Bezárni a piros x-et végleg.
Kikapcsolni a telefonom, végleg.
Nem lájkolni, hozzászólni.
Olvasni, beleélni... Állítólag EZ rossz!

Néha el kellene tűnnöm, jó messzire és sokáig, hogy tudják, milyen, ha nem vagyok ott.
Nehéz a lelkem, ha tehetném, zokogva futnék ki a világból.
Nem tehetem, mert akkor is rossz vagyok, hogy próbálok ÉLNI!

2015. október 22., csütörtök

Na akkor...

Azt hiszem sokkal előrébb vagyok abban, hogy meg kell próbálnom ezt az utat. Jó, hogy leírtátok a véleményeteket! Köszönöm! <3 p="">Hivatalosan is lehet ezt csinálni, ahogy Márti írta, kezdetben...majd..

A legnagyobb probléma nekem az, hogy nem tudom a marketing részét...ez majd egy nagy utána járás lesz részemről.

Nem mellékesen, kell a bevétel nagyon....azt is nagyon ki kell kalkulálnom, mert tudom magamról, hogy az ár, nem lehet elrugaszkodott, jó lenne, azt a réteget megfogni, aki szerényebb bevétele van, mégis néha, néha áldoz erre...

És persze meg kell beszéli itthon, jó alkalom lesz ette az őszi szünet. (remélem)

De belevágok, mert ha nem próbálom meg, nem tudom mit veszíthetek! ;-)
Egyet szeretnék még kérni tőletek, ha esetleg a marketing kérdésben ötletetek van, ne tartsátok magatokat vissza! :-)))))


Csenge jól benyalta ezt a vírust, és ahogy jelenleg érzem magam én is. :-(
Tegnap délután is olyan hirtelen felment a láza, csak én kellettem neki... És ma suli, tanultam is rá, mert angol szódoga, és töri témazáró, amit még megírható ugye kétszer...nem tudom menjek e??? Hajlok rá, hogy ne menjek, mert nem vagyok én sem túl jól...idén valahogy betegesebb az ősz!:-(((

Biggyesztés, rakott zöldbab, kenyeret sütök, és almás palacsinta lesz a nasi!

2015. október 21., szerda

Kérdés, felétek...:-)

Elkezdtem agyalni délelőtt. Kérlek benneteket, őszintén válaszoljatok, ha van kedvetek, egy nagy dilemmámra.

Van ennek előzménye is, nem is kis kevés. Pár éve érlelődik bennem, mit is szeretnék csinálni a jövőben, mert ugye kell, ez nem kérdés. Elkezdtem tanulni, ez jó, nagyon is, de most sem tudom, minek kellene tanulnom, hogy valami olyat csináljak, amit szeretek is és meg is fizetik.
Ezzel nem vagyok egyedül, de azért bennem motoszkál valami folyamatosan. Ma, hogy lemondtam a munkát, (elég bénán, de mindegy) eszembe jutott mennyire nem szeretem én azt csinálni, kín szenvedés elmennem mostanában, pedig keveset járok, mégis, ha nem kapnék utána pénzt, nem csinálnám, tudom, tudom, sokan vagyunk így...mégis!
Beszélgettem egy anyukával az oviból, egyik reggel. Kerekre nyílt szemmel néztem őt, aki nem nézi a fecabook oldalamat és mostanában ugye, az oviban is lemaradok a sütijeimel, kapásból azt mondja nekem, hogy én nekem a süti sütésekből kellene megélnem...TÉNYLEG??? áááá csudákat! Jöttek a kifogások, na de én nem vagyok profi, meg jön a NAV, meg ki is venné meg az én sütijeimet??
De azért a lelkembe látott ezzel a mondatával. Hiszen évek óta ezen rágódom. És Drága Erzsi, már jó pár hónapja meg is bökdösött, hogy de hát itt a blog, lehetne hirdetni, meg más felületen is...

Na most itt jöttök, Ti! Nem szeretném, ha elfogultak lennétek,:-) hanem igenis, mindenki írja le, mi a véleménye,(ha van kedve persze) arról, hogy érdemes lenne e belefogni, házi sütemény, pék sütemény, kenyér, árusításába? Olyan kicsibe, családiasban...gondolkodom. Semmiképpen nem csoda tortákban gondolkodom, ahhoz én béna vagyok, azt sokan csinálják itt, konkrétan mellettünk is...hanem házi sütikben.

Kifogásaim voltak, nem is egy, ez a kedves ismerősöm, erre csak ennyit mondott felhúzott vállakkal, mit veszíthetek???? Erre nem tudtam mit mondani. Ti tudtok??? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, mindnyájatokéra!!!

Na tessék...:-(

Olyan hülye vagyok, megint...tanulság, nem vagyok képes arra, hogy ne feleljek meg magamnak!
Az ember, én, pl. konkrétan tegnap arra vágytam, hogy történjen valami, hogy ne kelljen mennem ma dolgozni, és holnap suliba, mert már elegem van, fáradt vagyok...Nincsenek véletlenek, éjjel belázasodott Csenge!:-(
Nem erre gondoltam pont tegnap..:-(
Mai munkát lemondtam, még itt soha nem tettem.  Olyan bután jött ki a dolog, mintha nem akarnék menni oda majd többet dolgozni, pedig dehogy, legalábbis, még egy darabig menni kell, tény nem szívesen megyek, nem álmaim munkája, ha ajánlanának valamit, nem csinálnám...de nem ajánlanak.

Ugye ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül? Most bűntudatom van, meg minden...:-(
Persze, Csenge, meg a gyerekek az elsők, de nem tudok a bőrömből kikelni, szeretek megfelelni, mindennek, és mindenkinek... És ez frusztrál állandóan!:-(

2015. október 20., kedd

Legyen már hétvége..:-(

Mintha a fogamat húznák...olyan ez a hét! :-(
Tegnap még lelkes voltam estig, majd tovaszállt az éjjel. Csenge folyamatos száraz köhögése zavart, majd mikor, én is elaludtam volna, olyan furcsán éreztem magam, rázott a hideg, semmi sem volt jó, aludni nem tudtam, de állandóan frusztrált, hogy aludjak, mert még három napig nem lehetek csak úgy...suli, munka, egyebek.:-(
Hajnal négyig ment a közös forgolódás Csengével, majd ő hangosan elkezdett szuszogni, én meg mély álomba merültem,és hülye angol szavakat mormoltam, meg a reformáció atyjai jártak az eszembe, nem mondom, hogy szuper volt! Csenge későn kelt, de jókedvű volt, egypárszor eljátszottam a gondolattal, hogy itthon maradnánk, és semmi kötelezettség. De mentünk, egy kisfiú, sokkal jobban köhögött mint Csenge, anyuka nem nagyon izgatta magát, gondoltam, akkor nekem sem kell...annyira!
Ma csak este hétig leszünk suliban, a magyart megcsináltam múlthéten, csütörtökön, töri téma záró, 80% -át tudom, meg angol, na azt olyan 70%-ig tudom. Ma is tanulok kicsit, majd csütörtökön is. Valamikor vásárolni is kell mennem, de nem sietek, mert hosszú hét lesz a következő, de végre őszi szünet!:-) Zsolti szabin, együtt leszünk, legszívesebben összecuccolnám a családomat, majd elmennék abba a bizonyos faházba, és csak kirándulnánk, olvasnánk, ennénk, innánk, na jó, lehet wifi is, nem vagyok én önző...:-D

Biggyesztés: paradicsomos káposzta, sütök kenyeret és valami sütit is, kevés, sőt...nincs is, nasi!:-))))

2015. október 19., hétfő

:-)))))

Érdekesség...magamnak. Mikor hétvégén előveszem a tankönyveket, az idilli állapot az, hogy Csenge folyamatosan magyaráz, meg a tévé, valakivel csettelek néha néha, valamelyik nagyobbacska felhívja magára valahogy a figyelmet, vagy, Mesi és a barátja élik a fiatalság hangos báját!,-) Mit nem adnék egy kis csöndre...
Nem baj, ma úgyis áramszünet..lehet csendben tanulnom, sok dogát írunk a héten, ma az egyetlen nap mikor tanulhatnék...Ja, van áram. :-) Keresem a tananyagot a neten, eszembe jut ez az megnézem. Bekapcsolom a rádiót is, ne legyen már olyan csönd, kedvenc fiatal szerelmetes számom szól, mosolygok, mivel abszolút hülye vagyok megjegyezni az ANGOL címeket, előkapom a telefonom, és gyorsan megnézem rajta, a szám címét, és újra mosolygok, gondoltam volna, hogy ezen nézem majd meg valamikor...á, nem is ez a lényeg, előjön a szerelmes érzés, amit akkor éreztem, amikor ezt agyba főbe hallgattam..:-D
Anikó, miért nem tanulsz???? :-D

2015. október 18., vasárnap

mi szülők....

Érdekes téma jár mostanában a fejemben. Ezért is jó más blogokat olvasni, megmozgatja a gondolataimat! :-)

Mi szülők, nevelés, nem nevelés, iskola, otthon, kisgyerek, nagyobbacska gyermek, ezek a kamaszok...

Mi szülők, anyák, mindig bűn tudattal küzdünk,tegye fel a kezét aki nem????
Mert hol ezért, hol azért..most nem ez a lényeg!
Hányszor néztem a három nagy gyermekem, mikor kicsi volt, a "szomszéd fűjét", az sokkal szebb volt, meg zöldebb is ugye? Marhára meg akartam felelni az "elvárásoknak" és nagyon dühített, ha a büdös kölök nem úgy csinálta, mint a Jóskapista!
Meg is kapom mostanában sokszor a nagyoktól, bezzeg Csengével...őt soha nem büntetitek, terrorizáljátok, (sarokba állás, hidegvíz, fenékre verés és társai) Szegény nagyobbacskák. Bűntudatom van is emiatt, náluk sem kellett volna, amúgy Csengének is meg kell felelni dolgoknak, nincs szabadon, feszegeti sokszor a határokat, de jobban  belátja a dolgokat, nem viszi túlzásba!
VOLNA, ha ezzel az eszemmel éltem volna akkor. De nem éltem, visszahozni nem tudom, és bíztatom magam, fáradtság, igenis volt, mikor jogosan akadtam ki.
Csenge miért más? Többen vagyunk rá, nincs aki szekálja, mert ha a nagyokra rá is jön ez, akkor már kontrolálják magukat, vagy ha rájuk szólok, megteszik...DE nem ez a lényeg.
Már nem nézem a "szomszéd fűjét", nézem a magamét, az is szépen nő!!!!
Tökéletes nem leszek, nem lesznek, nem is kell, milyen rossz is lenne egy tökéletes világban...
Minden család, teljesen más, még akkor is, ha ugyanannyi gyermek van. MÁS!!!! Ki kell alakítani azt, ami nekünk jó, persze minnél többen vagyunk a családban, annál nagyobb kompromisszum kell. De nem LEHETETLEN megoldani.

Ez egy nem lezárt téma, fogok még írni róla, személyesebben is.

2015. október 17., szombat

A lényeg..:-)

Írhatnékom van. Meg a hétvégén, úgyis kevesebben olvasnak, így ha sok sületlenség jön ki belőle, hamar elfelejtődik...:-) Na, mondjuk a legfőbb ok, mert itt ülök, Zsoltinak be kellett menni a melóhelyére. Ami jó is, meg nem is...délután meg kabátot kell venni Dávidnak, mert kinőtte, így várom Zsoltit, hogy együtt menjünk.
De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy még mindig mennyit ad nekem a blog, volt, hogy azt éreztem, nem folytatom, elég sokszor éreztem így, de akkor mindig volt valami, általában Ti, ami, akik tovább lendítettetek, és volt, vagyis van, mikor én szeretek annyira itt lenni, írni, olvasni mások blogját, hogy nagyon jólesik, és nem azért, mert tudom, hogy sokan vannak akiket nem ismerek, annak éppen miért érdekes, éppen mit sütöttem, jó passzban vagyok e, vagy vágyom e valamire, vagy éppen küzdök valamivel, vagy valakivel? Úgy érzem, hogy olyat soha nem írtam, ami annyira intim lenne, hogy másra nem tartozna, éppen lehet, hogy sok olyat meg biztos igen, amit azért ha szembe jönne a hatodik szomszéd, nem kezdeném el mondani neki...de ugye azért ez a felület más. Lehet, ha kép is tartozna mindig az olvasó mögé, kevesebben jönnének olvasni. Viszont annyira szeretem mikor írtok nekem, valamennyire megismerjük egymást és kölcsönösen írunk egymásnak.
Na most már annyira belegabalyodtam saját írásomba, (meg persze Csenge folyamatosan valamit mond), hogy jobb ha abbahagyom. Egésznek a lényege, hogy szeretek itt lenni! :-)

Szép hétvégét, jó pihenést!

2015. október 16., péntek

ma nyugi??? Remélem...

Reggel van???? Mert olyan sötét van, mintha kora hajnal lenne..:-( Még jó, hogy nem ma van áramszünet, hanem tegnap volt, mert kevés lenne a gyertya itthon, apropó gyertya, felháborító a gyufák minősége. Én ritkán találkozok vele (amúgy sajnos, mert szeretem a tüzet, a lángot, megfelelő helyen ;-), mármint a gyufával, de tegnap majdnem felgyújtottam saját magamat, pedig nem vagyok egy béna, úgy általában...:-) Mi lett volna, ha egyik gyerek teszi ezt????:-( Belegondolni is rossz.:-(

Tegnap jó volt az áram szünet, mert megcsináltam a magyar beadandót. Összehasonlító elemzés volt, a Himnusz és a Szózatot kellett, még élveztem is, a végére. Viszont, jó sokáig voltunk tegnap a suliba. Negyed kilencig, két matek volt, két fizika, ebben doga is, két töri,és két angol. Na az angol nagyon kikészít. Jó, nem mondom, hogy egy kukkot nem értek az angolból, de nem sokat! Ez bennem egy olyan gát, még a matek is, de az legalább olyan, hogy az órán semmit nem értek, majd leülepszik, itthon, gyakoroljuk, megírjuk a dogát, ami valamennyire siker,ül, majd teljesen, utána értem meg, amikor már más anyagot veszünk.:-)))

Nagyon hosszú volt a tegnapi nap, Csenge, egy nagy hisztit vágott le este...még én sem tudtam megvigasztalni, és most még alszik. Délig lenne ma, mert pénteken elhozom, de lehet nem is viszem, pihenjen, látszik fáradt!

Sütünk valamit, meg főzni is kellene...semmi, ötletem...:-(

2015. október 14., szerda

Jó kis napok..

Még nem tudom, hogy bővebben írjak a napokról, vagy röviden.... de nemsokára írok...csak közben, Zsolti jön ebédelni!:-))))

Közben a kakaós csigát is beraktam a tepsibe, mert megkelt a tészta. Mert az úgy volt (reggeli csendélet nálunk) , hogy tegnap, nem tudtam kenyeret sütni, mert áramszünet volt, és még lesz majd két nap, és nekem villanysütőm van. Kértem Mesit menjenek át a kisboltba zsömléért! TÉNY, nem mondtam mennyi zsömlét vegyen, vett 10-et, meg más naaagyon fontos dolgot. Azzal messzire nem megyünk, vacsira, meg reggelire, meg pakolni. Na akkor reggel átment Zsolti a kisboltba zsemléért, majd mondja, hogy ellenállt a kakaós csigának, mert drága. Jó, mondom neki, ma úgyis megyek vásárolni, ilyenkor be becsúszik egy bolti pék süti is, DE itt jön a csavar, Zsolti válla felett mondja Bencének, ajaj, de anya kakaós csigája még finomabb,,,na szerintetek, ki tud ellenállni, ilyen felhívásnak, már lassan sül a kakaós csiga.:-))))

Látom, hosszú leszek..:-DDDD

Tegnap áramszünet volt mint írtam, így a magyar házi dogát megcsináltam. Erre jó volt, de amúgy...sötét volt, hideg, mert a gázkazán is csak áram hatására indul..És olyan ijesztő csönd volt, hallottam szinte a gondolataimat! BRRRR, pedig milyen sokszor vágyom erre.:-))))

Suli SZUPER volt, olyan volt mint régen...de jó lenne, ha így maradna...jókedv, röhögések..
Azonkívül, a kocsival akrobatikus mutatványok mentek, míg ki, be álltam..Még jó, hogy nem vadi új..lehet nyúzni!
Szóval ma és tegnap is, igazán jó napom van, még hiányoztam is a Nővéremnek;-) Akinek ezúton is gratulálok, hogy Nagymami lett!!!! :.) <3 br="">

2015. október 12., hétfő

gyógyult...-)

Visszamentünk ma a doktornénihez! Minden rendben! Vagyis volt egy fél mondata, ami azóta azért kicsit foglalkoztat....Hogy Csengének a nyelve fel lett e vágva, kicsi korában? Mert ahogy kinyújtotta nagyon ügyesen a száját, és kidugta a nyelvét, azt látta, hogy le van tapadva és hogy beszél e Csenge rendesen? Mondom, beszélni beszél...van a c, cs, s, sz betűk rosszul ejtése, meg néha ragoz ide oda..de ehhez a nyelvének semmi köze. meg több mint két éves koráig szopott, azzal sem volt soha gond...nem értem, de aztán a doktornő nem foglalkozott vele, így nem firtattam én sem..

Holnap mehet oviba, Bencének nem rossz a vérképe, anti bogyót szedje be, majd szerda délután mutassa meg a nyirok csomóját, és rendben vagyunk! Huhh...azért annyira hálás vagyok, hogy csak ennyi bajunk van általában!!!!

Én meg végre tanulni akartam holnap, erre igaz, hogy Csenge oviba lesz, de áram sem lesz, kellett volna a gép tanulni...na mindegy, van házi doga amit enélkül is meg tudok csinálni.

Mai biggyesztés borsó főzelék, a maradék sült mellé és kisült a kenyér, már lassan a fahéjjas fátyolka is..

2015. október 11., vasárnap

ebben az időben...

Amit utálok ebben az időben:
-Párás minden. Úgymint a fürdőszoba (nyitva az ablak, de mivel itt száradnak (száradnának) a ruhák, fürdünk..így állandó pára.
-Hálószobában is van már az a furcsa téli szag, hideg, nehéz, jellegzetes szagú..nemszeretem.
-Mit nem adnék egy szárítógépért...hm....mert büdösre szárad a ruha napokig...(itt, mikor képesek a mosógépet megállítani, és haj szárítóval szárítani a ruhát, (nem mintha nem lenne ruha)
-Nem lehet kiülni kávézni Zsoltival a padra.
-Nehezen találják fel magukat a fiúk.meg Csenge is, bár ő, olyan jókat játszik..ma volt vízbe ugrálás, papír pizza sütés, plüss állatok etetése, busszal vagy hajóval? összes plüss állat utaztatása...csak a kis lakásban, az állandó csivitelése mellett.. Próbáltam tanulni, szerintetek??:-)

Amit szeretek ebben az időben:
-jó ilyenkor is sütni, főzni.
-jó bekuckolódni, még ha úgy is sikerült ma megnéznem egy filmet,hogy a felét hallottam, és közben ugráló fejecske cikázott a tévé előtt...:-)
-jó a sült sütőtök! Finom édes...
_és lassan gondolkozunk rajta, milyen is lesz a tél, hiszen még előttünk van, lesz szülinap, lesz mikulás, lesz KARÁCSONY (imádom) és szilveszter. :-)
-szeretem az eső kopogását hallani, már amikor hallom, és nem a Csengét...:-DDDD

Összességében, csak ezt a párát a lakásban utálom, de azt ugye nem tudom megoldani. Csak meleggel lehetne, az meg nem megy, mert drága a fűtés..ilyenkor jó, a kis nappali, ott jó meleg van mindig!:-)

2015. október 10., szombat

igen, az enyém...

Szóval, az úgy volt, hogy egész nap, vagyis délelőtt spannoltam magam a "dolgon". Majd délben hazajött Zsolti ebédelni és akkor mikor éppen a tűzhely mellett álltam, hátulról átölelt és mondott valami félig vicceset, félig szerelmeset és elillant a sérelmem. Annyira, hogy szinte egész délután beszélgettem, na jó csetteltem azzal, aki miatt spannoltam magam, és megbeszéltük a dolgot, úgy érzem legalábbis. Elmesélte, neki miért fontos az, ami engem idegesít, és én is elmeséltem, nekem miért nehéz megértenem. Nem leszünk ettől többet együtt, külön szálon fut az életünk, és eléggé másfele tart. Kicsit talán amiatt is sokkaltam be, hogy bármennyire keresgélek, nem sodor felém az élet, hasonló beállítottságú embert a közelembe, mint én vagyok. Zavar ez, vágyom rá amúgy...de nem. Korban hozzám is illő, de teljesen más beállítottságú, mert mást hozott neki az élet, lehet az anyagi, vagy társas kapcsolat..Persze ezzel nincs baj, vannak olyan ismeretségek, amik így is tudnak működni, de szerintem kevés.
Bármennyire úgy tűnik és azért bevallom, élőszóban is tudnék dumálni, nem vagyok az a "kivesézzünk egy mondatot, élet helyzetet" fajta.
 Talán ez abból adódik, hogy 21 éve nem kell megmagyaráznom sok mindent, mert TERMÉSZETES. Akkor azt minek ecseteljem, nem?
És kimondom, mert néha ez zavar, hogy nem merem kimondani, mert félek, hogy megbántok vele olyanokat, akiknek nem hozta így a sors...hogy én milyen boldog vagyok, hogy van mellettem egy olyan ember, aki lassan 21 év alatt, minden rezdülésemet ismer, aki soha nem kritizál, aki szeret úgy is, ha reggel csipásan ,kócosan, kelek fel a bundás zoknimban, és megajándékozott négy gyönyörű gyermekkel, és együtt vannak álmaink, céljaink. És nekem ő az első...és utána a gyerekeim, vagy együtt, egy gombolyagban. Vannak céljaim, de azokat együtt képzelem el...És nem vagyok semmiben sem tökéletes. Van rajtam túlsúly, van mikor nem érdekel az éppen aktuális kupi (van amikor nagyon is érdekel), tudnék szigorúbb is lenni, kevesebbet kiabálni(néha sikerül), tudnék mosolygósabb lenni...meg elfogadóbb, többet tanulni, lehetnék akár kitűnő, de engem nem mindig izgat ez, és sokkal, sokkal...másabb is lenni, de ez vagyok ÉN!
Hát kimondtam, boldog vagyok így, mert ez az én életem.