2012. november 30., péntek

Jön...

...a hideg! Nem bánom. Tegnap délben sors társaimra(migrénes) gondoltam a melegben, hej csodás is a napsütés, így november végén (mi, máris vége van???:-O), és közben szomorúan néztem a rózsát, mert éppen erősen bimbóban van, meg a verbéna is csodásan virágzott, még egy bogár is virágról, virágra szállt, szippantson bele egyet még a nedűbe. De meddig? Máig! Már este éreztük a széllel jött a hideg is. De ennek most van itt az  ideje. Így mégis más hangolódni az ünnepre. Mondom hangolódni...ja, tényleg.

Tegnap megsütöttem  Krisztitől EZT , isteni lett, persze ma már csak pár rúd fahéjas van, mert a csokis, hipp- hopp elfogyott!:-)
És azt elfelejtettem írni, micsoda szép dolgot csinált nekem Zsolti, de a hétvégén, az első adag mézeskaláccsal kipróbálom, rászánom a fényképezésre magam, és megmutatom.:-)

Mai ebéd, pulyka combot sütök fokhagymásan, és vagy hagymás krumpli lesz mellé, vagy rizs.

2012. november 29., csütörtök

Kicsit...

....feszült vagyok. Sajnos nem csak én, Zsolti is. Hiába mondjuk nap mint nap el, ilyen nem fordulhat elő, velünk biztos nem...sajnos semmi nem biztos.:-( Igen a gázóra ügy. Felesleges kombinálnunk addig, míg nem mondják el, mi a bajuk...de ugye, az ember nem olyan, főleg ha saját magáról és családjáról szól a dolog. Most csiga lassan telnek a napok, és a hétfő még olyan messze van, addig még ott  a hétvége, ami amúgy is kicsit húzósabb lesz a szokásosnál. Mert munkanap szombat, Zsoltinak elvileg nem kell menni dolgozni, viszont a gyerekeknek van suli délig!? Na, ha aznap tanulnak, megeszem a kalapom, de nem baj, majd filmet nézetnek velük.:-@
Mesi meg Zsolti a Kisképzőbe megy nyílt napra. Tele a lelkünk vívódással, míg én tudom milyen Mesi, és amilyen én is voltam pálya választás előtt, Zsolti még mindig várja Mesiben a nagy lelkesedést. Sajnos sosem volt az a kitartó típus semmiben Mesi, én már átlendültem a dolgokon, nem kattogok rajta, lesz ami lesz. Én csak mindig azt hangsúlyozom ki, itt ebben a suliban nagy  a hajtás, messze is van, korán kelés, későn jövés...én ebben érzem még gyengének őt. Látom most milyen, persze az egy év még, de tudom vannak dolgok amik nem fognak változni. Na mindegy, megnézik a sulit. Talán jó is lesz a közös program, kicsit összecsiszolódnak Apjával.
Vasárnap Kersztlányom szülinapját ünnepeljük, és ami legfontosabb Advent első vasárnapja. Kérdeztem a gyerekeket, van e kedvük idén is minden nap kihúzni egy nevet, és egy aprósággal meglepni a másikat?Egyöntetűen, igen volt a válasz. Na én annyi forrócsokit nem ittam mint tavaly adventkor.:-))) De nagyon jó kis összetartó és ráhangoló volt ez!:-)
Szombat délután megcsináljuk a koszorút és a forró csoki alapot.
Csak kicsit rányomja a hétfői nap a bélyeget mindenre.:-( Most nem bánnám ha pár nappal idősebb lennék, soha nem siettetném az időt, de most igen.:-) Mert mindenhol olvasom, így és így készülnek, nekem meg semmi hangulatom hozzá. Na de én még bízom az emberekben. Tegnap is azt hittem nem veszik vissza Mesi cipőjét, ami három hetes volt és levált a talpa, és mégis visszavették, és jobb csizmát kapott utána. Tehát nem lehet feladni a reményt!:-)

2012. november 27., kedd

Vajon...

....kezdjek el aggódni, ha hetek óta rosszul látok? Mert nemrégen észrevettem, hogy ha csak a bal szememmel nézem a betűket, homályosan látok, de a jobb szemmel látok. Ha együtt nézem a betűket akkor kicsit erőltetve, de látok.
Vagy....lehet ez már az öregkori szem romlás???Ilyen öreg vagyok???

Ezért is..

....jó, itthon  lenni.:-) Kigondoltam kéne sütni egy kis sütit délutánra nasizni....kedvencem, egyszerű kevert süti, meggyet szórtam rá, és durvára vágott diót, ami jó ropogósra sült a tetején. Egy kávé....máris jobb a tanulás...:-)

Érdekes....

....ez a blogolás. El gondolkodtam nemrégen, nekem mit jelent! Pót cselekvést! De a szó, jó értelmében. Mert nekem eddig csak pozitív élményem volt vele. Annyiszor talpra álltam már tőle. És az a sok kedves ember akit általa megismertem. Jó, tudom ez olyan felületes ismeretség. De ahogy a környezetemen látom, ez nagyon is nagy ismeretség. Hiszen, nem csöngetünk be akárkihez, hozzánk sem csönget be sok ember, hogy beszélgessen. És most nem azért írom, mert hú de rossz is nekem, erről én is tehetek. De ezen már teljesen túl vagyok.
Nem mindent írok le...mert bár ez az én blogom, de személyes, nagyon magán dolgot nem írok. Csak a mindennapok jönnek ki rajtam, és azt sem írom, hogy magamnak írom, majd lehessen olvasni, később, meg...blabala..mert nem. Én nagyon örülök, ha valaki megtisztel azzal, hogy olvasóim lesz, majd ír nekem. Az mindig kicsit olyan mintha beszélgetnék, de mégis kicsit rólam szól. Értitek nem???:-))))
Meg a másik érdekesség, mióta Virág levette a blog listáról a blogomat, (megértem, otthon tanulnak ismét, olyan blogokat rakott ki, akik ugyanezt teszik) senki nem olvas a gyereketető blogról. Na, ez csak azért érdekes számomra, mert eddig fel sem tűnt mennyien olvasnak onnan. De ez sem zavar, soha nem akartam olyanoknak írni, akik, elolvasnak és soha nem jönnek vissza. (jobb esetben elolvasnak) És régen nem érdekel már hányan olvasnak aznap, az inkább, hogy olvasnak azok akik közel kerültek hozzám. És ez olyan jó!!!!! Komolyan!!!!:-)

 

2012. november 26., hétfő

Hirtelen....

.....felindulásból írok, ezt előre bocsájtom!:-) Mert legkisebb kisdedünk megint alkotott. Fél négy óta mint a csiga mászott körbe, körbe az ágyában. Mindent kipakolt, szó szerint! A szivacs, csak azért maradt az ágyban, mert gondolom a csupasz rácsokon nehezebb lett volna csúszkálni. Én meg hallgatóztam, mikor csendesedik el, kezd el egyenletesen lélegezni, mert akkor gyorsan betakarom. Zsákot már este levette, meg a nadrágot is. Hiába adok rá harisnyát, vagy kezeslábast Houdini tanítványa, minden ruhától meg tud szabadulni, pillanatok alatt. Jó, hát ő biztos az őseink életmódját akarja folytatni, csak semmi flanc, sem ruha, sem az ágyban puha takarók, és plüss állatok fogságában. Jó az úgy puritán! Ja, ha egyik este nem arra megyek fel, hogy vacog a foga egy száll badiban. Mert a hálószobában, hűvös van, vagyis még nem is, mert 18 fok van, februárban örülünk a 16 foknak. Aludni jó, fincsi dunyha alatt, na de meztelenül?????? :-O Nem tudok mit kitalálni, sem a délutáni nem alvását illetően, pedig minden délben leteszem, sem az állandó vetkőzését sem tudom megfejteni. De hogy már éjjel, reggel sem aludjon! És nem vagyok hajlandó semmi olyat hallani, mint amit Nővérem mesél Kata babáról, hogy 10-ig aludt, meg délután is....VAGY, még egy ötletem támadt, nagyon apró betűs volt a leírás mikor Csengét hazahoztuk a kórházból és elkerülte a figyelmemet, hol kell kivenni az elemet belőle.:-) Muszáj humorral néznem a dolgokat.
Tegnap is, szinte nem csináltunk semmit, mégis olyan fáradtak voltunk.Biztos mindenki van úgy, hogy valahogy át kell szervezni a dolgokat, mert nem jól működnek a fogaskerekek. Így éreztem tegnap is. Itt a vasárnap és ahelyett, hogy pihennénk, mindig van valami. Nem szabadna a fiúk tanulását vasárnapra hagyni. Csak pénteken, a" hurrá péntek" hangulatban, nem érzek késztetést jó magam sem arra, hogy menj tanulni.. nyaggatás menjen. Szombat az elsiklik, hol ezzel, hol azzal. Oké, majd vasárnap. De ugye akkor mi sem pattanunk ezt azt csinálni, komótos kávézás, meg reggeli, és még azt veszem észre 10 óra, és pizsiben a fél család. Jó, hát vasárnap van, vagy mifene..oké, de akkor tanulni kellene, hogy délután édes semmittevésben teljen. Aha...nyaggatás, majd felmennek (látszólag tanulni) egy ideig vihogás, majd azt kérem erőteljesebben, tanulás...jó, csend. Majd fúrás faragás, kalapálásra leszek figyelmes miközben főzök. (ez a hang melyik leckéhez kell??) Majd gyertek le teríteni...jó mindgyárt...oké ebéd, felkúsznak "tanulni" , majd suspuss..varrnak, pszt! karácsonyi ajándék készül. Hű de jó, milyen kedvesek és aranyosak...és a lecke? MINDGYÁRT! Két órakor már bekúszunk Zsoltival a nappaliba, kávéval a kezünkbe, nyafogás, hiszti, erősebb hívás, szólít Csenge lejönne, mert ma sem alszik. Én míg lehozza Zsolti Csengét, lehúzom a kávét egy kortyra. Semmi sírás, de pörög egész délután ezerrel. Próbálsz lefeküdni a párnára pinejünk együtt a meleg mellett, de a fejeden ugrál, ha megfordulsz a hasadon, választhatsz!:-) De hohó, eszedbe jut a nagyfiúk tanulása, vagy a nemtanulása, ami fel sem tűnne, ha a szobából nem a tesztoszteron állttal viaskodó nyúzó hang, szűrődne, vagyis üvöltene a füledbe. Én idegesen fel, majd zavarom, jobbra balra, leginkább valami olimpia számra, hogy kiűzzem belőlük ezt, de jobb híján, kérem a töri és a természet ismeret leckét, ami kiderül, nem tud(nak), csak az egyik jó magoló, két perc alatt megtanulja, majd elfelejti, a másik még be akar etetni, hogy a három héttel előbb vett anyagot mondja, és nem érti miért is kérjük a könyvet tőle ellenőrizni. Sértődés, ellenállás, majd vacsoránál is töri van kikérdezve. Közben hármasban (bocsi négyesben Téglával) elmegyünk sétálni. Kiadva mire hazajövünk legyen rend. Még vacsora is fogad minket, jólesett nagyon, kis izgalom, egyik tojás romlott volt amit Bence megevett, és mielőtt pálinkát itattunk volna vele fertőtlenítés céljából, már előre láttam az éjjeli menetet. De úgy néz ki, pálinka nélkül is erős a gyomra Bencének.:-) Ő legalább jól aludt!:-))) Éljen a szürke hétköznap!!! ( a csudát)
Megyek és hirtelen felindulásból lemosom a csempét a fürdőszobában.:-))))

2012. november 24., szombat

Elkövettünk..

...ma egy nagy hibát! Felbontottunk, leszűrtük, kiporcióztuk a dió likőrt. Szerintetek meddig fog tartani?

2012. november 23., péntek

Péntek...

...van! Hurrá...:-)
Ma olyan jól éreztem magam délután. Ígérem nem fogom minden nap leírni, milyen is a hangulatom, mert az baromi unalmas lenne.:-) De ma délután, miközben a hajamon a festék dolgozott, én meg a kocsonyát mertem a tálba, elkezdtem mosolyogni. Csak úgy olyan jókedvem lett spontán, semmi különös nem történt, ezért is írtam le, mit csináltam éppen. Kicsit nőciskedtem is, Mesi szempilla spiráljával kimázoltam magam, még nekem is tetszett, mikor aztán mostam le a hajamról a festéket, szétkentem magamon, majd tükörbe pillantva, még meg is ijedtem magamtól, mert elég ijesztő voltam a saját karikáim mellé, még dupla fekete karika éktelenkedett a szemem körül.:-)

És lett is búbos kemence melletti ülés, helyett....., radiátor elé raktam két nagy párnát. Szerintetek mikor tudom odaverekedni magam? Mert hol Csenge kucorodik oda, hol könyvvel, hol mint éppen most, szekrényből lopott reszelővel.:-) De a fiúk is ott hevertek nemrégen.:-) Na tessék van nekünk kemence mellett ücsörgés.:-)
És az is jó volt, mert nemrégen raktam el téli fülőkét (gomba), ecetesen hagymásan, és olyan jó illata volt...hm....meg a kocsonya, bár lehet kicsit hűvösebb kellene neki, no mindegy. Megy majd a hűtőbe.
És tök jó, hogy holnap nincs suli és munka sem, megint együtt leszünk. És kicsit már tervezgetjük a karácsonyt, adventet, Csenge szülinapját...:-)
Legyen nagyon szép hétvégétek!

2012. november 22., csütörtök

Tegnapi...

...nap után, sokkal nyugodtabb hangvételben folytatom. Bár nekem sokat adott ez az írás. Ez vagyok ÉN!
Ma Mesivel szaladtunk el  vásárolni. Megvolt a célja, Mesi be akart vásárolni a Hobby boltba, karácsonyra mindenkinek kézzel készült ajándékot csinál. Jó volt nézelődni, kicsit én is vásároltam, mint például lufi a Csenge szülinapjára, meg torta alátétet, meg meglepit is. Na azután prózaibb heti nagy bevásárlást is elintéztük.
A Hobby boltba annyi anyukával összefutottam, meg Mesi osztály főnökével is.:-) Mindenki lázasan készül. Mi is megvettük az adventi koszorú alapot, és a gyertyákat is.
És bár állandóan mondom magamnak, hurrá karácsony, de néha még azt várom, hogy holnap megint vajon lesz olyan idő, hogy medencézzünk?:-)) Délután keresem az órát, mennyi lehet vajon az idő, hogy így sötétedik? Olyan 6-7 óra? Á, még éppen csak négy óra...és még nem kifele jövünk belőle, hanem megyünk befelé. De persze ez nem baj, most ez van, és kimentem ma Tégla kutyushoz, és másképpen simogattam.És megnéztem a felhőt is bár nagyon egybefüggő és szürke volt, és szippantottam egy nagyot  a ködös időben...és éreztem a füstöt is (kár hogy nem fa, hanem égett műanyag szag volt!)

Viszont vettem kocsonya húst, és ebben a szezonban először csinálok pár tányér kocsonyát, Zsolti örömére.:-)))

2012. november 21., szerda

Kicsit...

...szokásomtól merőben ellentétesen, másról fogok írni ma mint a hétköznapunk.
Kicsit olyan álomszerű, kicsit elgondolkodtató, de számomra nagyon mély dolgokról szeretnék most írni.
Találtam egy blogot, még csak belenézegettem, nagy falat nekem, nem csak belelapozgatós lesz. Sajnos már nem írnak a mindennapokról, de megértem, mert már nem álmodoznak az életről, hanem élik azt! Egy másik írás után jutottam ide. A  másik írás is nagyon megfogott! Ha van egy kis időtök olvassátok el.
És akkor elkezdtem gondolkozni....szeretem a mostani életemet. Érzem, szerencsés vagyok, mert van egy szerető férjem, négy gyönyörű gyermekem. Egészségesek vagyunk, és van fedél a fejünk felett, meg ennivalónk is van. De nem vagyok maradéktalanul boldog. Persze, persze...nem lehet a múltban élni, nézni kell a jövő felé, hisz arra visz az út. De én nem tudok csak a jövőnek élni. Én bennem nagyon is bennem van a múlt. Igen maradi vagyok, meg régimódi, és skanzen a konyhám. De a csuda vigye el, mégsem tudok teljesen a mostnak örülni, hiszen csomó mindenünk megvan, és csomó mindent nem csinálunk, meg csomó mindent csinálunk. Az írás ami bennem elindított valamit, tükröt mutatott nekem. Mikor az anyóka a lavórban mosakodott. Ti mikor néztetek egy lavór vízbe? És én??? Nagyon régen....nekem nem kell elengednem a lányomat kenyérért a katonák közé, nem is tudom, mit érezhet az, aki anyaként hallja a fegyver ropogást, majd nincs többé a szeretett gyermeke, aki csak egy kenyérét ment, hogy éhen ne haljanak. Kérlek ne úgy olvassátok, milyen nagy szavak ezek, hiszen nincs most háború,(itt), és van mit ennünk, sőt túl sok is van. Ha ezt látták volna akkor??? Szégyellem magam. Persze, persze tudom, ne a múltba éljek, nem lehet visszahozni...DE ha az nincs, én sem lennék. Szomorú vagyok, hogy nem a hűs kút vízben mosom meg az arcom reggelente, hogy nem érdes a tenyerem a MUNKÁTÓL, hogy én nem tudom megtermelni a családi asztalra az ételt. Hanem bekapcsolom a gáz fűtést, eltekerem a sütő gombját, kinyitom a meleg vízcsapot, elmegyek a multiba bevásárolni, halmozom a ruhákat, nézem a agymosást a tévében, ütögetem a billentyűket, olvasom másnál mi újság, nézem a trendi karácsonyi díszeket, sütiket, ételeket a "világhálón". Pedig én nem erre születtem, nem érzem jól magam így. Ránézek Zsoltira, ugyanazt érzem. Érzem, ő is ha választhatna, megtenné. És én mindig arra vágyom, bárcsak lennénk elég bátrak, belevágni....
Most magamról írok, mert próbálom belecsempészni a dolgokat a múltat a mostani életünkbe. Így a hagyományok, a karácsony, az ételek, sütik, nem hajhászom a trendi cuccokat, a kozmetikumokat, próbálok egyszerűen élni.  Minnél egyszerűbben. Hogy ne függjek olyan dolgoktól amik nem visznek előrébb. Persze nem hazudtolom meg a szavaimat, hisz itt ülök, én is böngészem a netet. És élvezem az előnyöket annak is, hogy csak eltekerem a gombot és meleg van, sül a süti és folyik a meleg víz. De érzem, hogy azt a boldogságot nem tudom megkapni így, ami teljessé tenné az életemet. Én télen, vágnám a fát, söpörném a havat...ha kell fáznék, nyáron napkeltétől, napnyugtáig ténykednék, lenne veteményes, gyümölcsfa, kert, konyha, lóca a verandán...És ami a legfontosabb, sokkal, de sokkal jobban együtt élnék a természettel. Nem az interneten nézném milyen idő van ma, vagy lesz holnap, hanem látnám a gomolygó felhőket és érezném, vihar lesz. Sokkal jobban együtt élnék vele..nem a szobából neon fényből, gáz fűtés mellett mondanám, hogy hűha, ma milyen hideg van, vagy nyáron meleg....lassan elfelejtünk együtt élni a természettel a földdel a levegővel...

Mi ez ha nem tudatos dolog, hiszen a fejlődés elé nem állhatunk. Vagy ha állunk mert vagyunk olyan bátrak és erősek, akkor is megy az élet előre.
Nem tudom miért nem vagyok elég bátor is erős, pedig akarom. És azt is tudom, sokat kéne nagyon változnom, elfogadóbb lennem, szeretnem az embereket. És legfőképpen saját magamat.
Egyet nagyon szeretnék, hogy a halálos ágyamon majd úgy emlékezzek vissza az életemre, hogy bátor voltam és erős!

2012. november 20., kedd

Köszöntöm...

...a 65. olvasómat is, Mónikát, meg persze a többi kedves olvasóimat is. Szép szám ez a 65!:-)

El kell mesélnem valamit.:-) Ma reggel kávézás közben, köszöntek el a gyerekek a suliba. Mesi kabátban, föld felett egy méterre, és jó (számomra) sok szempilla spirállal. (igen, igen...majd 15 évesen naaaaaaaaaaaagyon fontos dolog ez.) Na, de nem is ez a lényeg... Hanem, mikor apjához hajol puszit adni, megböki majdnem a szemét egy virágnak a levelével....belőlem úgy kijött a nevetés, hogy egy nagy korty kávé, landolt az ölembe...földre mindenhova, mert nem bírtam lenyelni....és csak röhögtem...Mert ugye nincsenek véletlenek, és pont majdnem a szemét szúrta meg, amit kritizáltunk...Ez is én vagyok, először megijedtem magamtól, mégis milyen dolog felelőségteljes anyaként úgy nevetni, hogy a kávét szerteköpöm, de azután eszméletlen nagyot nevettünk hárman.:-))) Ezt csak a mosolygásra visszautalva.:-)

Csenge ma sem alszik...éjjel pedig nagyon rosszul aludt. És folyamatosan vetkőzik, édes babatalpak, meg hurkák, meg minden...de könyörgöm, mi lesz -20 fokban? Mert már így is amikor tudok spórolok a gázzal, és letekerem a fűtést! És olvasom, hogy kell a délutáni alvás...de könyörgöm, mégis hogyan altassam el? Melléfekszem, azt hiszi játszunk, otthagyom az ágyában, másfél órát, hol hív valakit, hol idomítja a plüss állatot. Ha lehozom, elkezd játszani. Ma fél hétkor kelt! És este fél nyolckor alszik el.... Nem egy alvó baba..

Ma krumplifőzelék volt az ebéd. Egyszerű, de finom!

2012. november 19., hétfő

Mikor...

...még gyerek voltam, ez a nap olyan csoda volt. Erzsébet nap! Anyukám Erzsébet volt, mind a két nagymamám, apukám testvére...tehát, ha ilyenkor összejöttünk, mindig nagy ünneplés volt. Erre ma, reggel, ja ma Erzsébet nap van? És eszembe jutott a régi érzés, anyukámat ünnepeltük, kis virággal, rajzzal....

Amúgy jár az agyam, közeledik Csenge szülinapja. Milyen torta legyen, meg ajándék...
De helyre kell magamban tennem pár dolgot.  És záros a határidő, mert az ünnepeket már nem így szeretném megélni.
Mert, már képes vagyok meglátni magamban a rosszat is és a jót is, még helyre rakni a dolgokat nem sikerült! Egyre nehezebb dolog.
 Mert baromi nehéz azt megcsinálni, hogy arra gondolok mosolyogjak, de valahogy nem megy, pedig akarom...de nem, majd azt mondom este magamnak, majd holnap teljesen más milyen leszek, mint anya, mint feleség, mint barát, mint lány, mint nő...nem úgy megy, pedig nagyon akarom. Kicsi változás van...és annak örülök. De én olyan tűzijátékos petárda durrogós változást szeretnék. De persze a szekrény mélyéből, nehogy észre vegyék...Na, így nehéz ezt csinálni.:-))) Olyan bonyolult vagyok én.... De azért nincs nagy baj, azért is írom le, hogy figyelmeztessem magam rá.:-)
 Hahó, Anikó...mosolyogj!!!!:-D

2012. november 18., vasárnap

Azért..

.....rádöbbentem ma, hogy milyen szerencsés ember vagyok én. Zsoltival beszélgettünk, hogy milyen jó lenne egy nagyobb étkező asztal. Nagyok  gyerekek is, és kényelmetlen a négy személyes asztal már. Sorozatban rúgnak, majd ütik meg a térdemet a székkel, a könyök mindig útban van...stb. Tudom nem ez az élet nagy dolga, de mivel szeretünk együtt enni. Így fontos hely is az asztal. Álmodoztam róla sokszor, vasárnapi ebédeknél, karácsonykor, ünnep napokon, hogy lesz egy kényelmes hat személyes asztalunk.
És miért vagyok szerencsés? Mert említettem Zsoltinak, hogy láttam minap egyet akciósan az egyik áruházban. Ma reggel mikor öltözködött, mert kint akart dolgozni, láttam rajta hogy hezitál a munkás ruha felvételénél. Majd megkérdezte tőlem, megnézzük az asztalt? Persze én megörültem neki, elszaladtunk megnézni. Nem, ami akciós volt, nem volt jó...és már alkudoztunk magunkban, hogy másmilyen is jó lesz, mikor az eladó készségesen mondta, van most a raktárban, de ha tudunk, várni, december 6-tól, 20000ft-tal olcsóbb lesz az asztalt! Micsoda? Persze hogy tudunk várni!! :-) Így pont Csenge szülinapján már lehet nagy étkező asztal, meg karácsonykor....meg... na meg már túl leszünk a "gázos" sztorin is. Remélem pozitív megkönnyebbüléssel. Mégis hiszek az emberekben. Mert nem volt az eladónak semmi érdeke, hogy előre mondja, hogy akkor olcsóbb lesz. :-)

Ma nagyon finom ebédünk volt! Libafarhátból csináltam tegnap délután, nagyon fincsi húslevest. Majd pulyka felsőcombot sütöttem, olyan szaftos, puha lett. És tegnap a piacon vettem csicsókát, felét kisütöttem, mint a csípsz, fele rozmaringos, oregános fűszerrel lett sütve a sütőben. Tegnap délután egy nagy kakaós virágot sütöttem, és egy dióvirágot. Van még belőle.:-)

Szép vasárnap délutánt nektek!
 

2012. november 17., szombat

Még....

...jó, hogy nem fogadtam meg, hogy minden nap írok. Pedig szinte minden nap írok. De ma nagyon rövid leszek...valamiért szétfeszít az ideg...ideges vagyok, fáradt, és rosszkedvű. És mivel tudom, nem szeretitek a nyafogok, én sem, várok...várok...Holnap jobb lesz!

2012. november 16., péntek

Tegnap...

...mikor kavargattam az ebédet, és hátra pillantottam,  a nappaliba ment befelé Csenge olyan bohókásan. És akkor egy pillanatra nem azon járt az agyam, mit kell még megcsinálni, hanem elmerengtem. Milyen jó most nekem, ezzel a kis mazsolával itthon.:-) És hátra nézett Csenge, látta őt nézem, megfordult és odaszalad hozzám. Én átöleltem, és kicsordult a könnyem. Ez is az anyaság! Vagy mikor rebeg az én szívem is, mert azt mondta egy fiú a nagy lányomra, hogy szereti. És ez olyan jó, mert ettől száll Mesi, és akkor én is..:-)Mert ez a fiú nem a mai trendi kamasz...együtt értek erre meg Mesivel. És tudom, törékeny dolog ez..bízom benne, szép lesz! Ez is az anyaság!
Kezdenek a fiúk is kamaszodni...hajajaj...köthetem fel a gatyámat. Na, ez is az anyaság!:-)
Szeretem őket, nagyon!

2012. november 15., csütörtök

Van...

.... az, mikor kifejezetten jó, kamasz lány anyukája lenni!;-) Pszt!!!! Nem is írtam semmit.....:-D

2012. november 14., szerda

Persze...

....mára megnyugodtam, szeretem a gyerekeimet, és levettem a katapult gombról a kezem. :-) Olyannyira, hogy kedvet kaptam játszani is Évánál, tegyétek ti is ezt, kedves gesztus..itt
Amúgy dübörög a Csík...és Csenge is jót mulat rajta, nemsokára megyek főzni, paradicsom leves lesz, és palacsinta, estére kitalálok valamit még, úgyis megyek vásárolni.
Kicsit telítve lettünk tegnap Zsoltival. A gyerekek jegyei, majd a gázosok szívatása ( ó, remélem mi nem leszünk áldozatok..:-(, este szülői, elgondolkodni, mi lenne jó Mesinek továbbiakban, sok, sok információ... Meg is beszéltük Zsoltival, milyen jók is az unalmas napok...jók bizony!:-)
De azért ezek mind, mind megoldható problémák....és oldjuk őket rendületlenül, hejjjjj (bocs, közben vinnyogom Csíkkal a nótát!!!:-)))))))

2012. november 13., kedd

Így..

....jó menni szülőire. Én a gonosz anya, nagy elvárásaim vannak a gyerekeimtől. Ne már csak tesiből és rajzból hozzanak négyest, ötöst. Sírni tudnék dühömben. Ennyit ér a hét végi órák amikor kérdezem ki őket, mikor együtt tanulunk. Tehát semmi...Ó, majd holnap, holnapután jövőhéten, SEMMIKOR, kijavítom!:-((( Pofázhatom én Mesinek hogy húzzunk már bele ebben a félévben mert ez számít a felvételin. Ma...matek: egyes! Mi lett volna ha belehúz? Kettes? áááááááááá ilyenkor nagyon büszke anya vagyok. De a többi sem kivétel, Dávid, természet ismeret, és töri felelés KETTES!:-( Szegény Bence meg örül a kettes matek dogának. Éljen! Nem lehetne most éppen katapultálnom????Nem????? Ja és a négyeskéről se feledkezzünk meg, puhatalpú, csak másfél órát hisztizett az ágyban...aludt? NEM!!! Csőd!!!!Mindenből!!!:-(

Itt...

....ülök a reggeli maradékommal, kakaóval, és csak keresek, keresek...nyitogatom a kis komód ajtaját, majd becsukom, hűtő ki, majd be, mélyhűtő is ki, majd be....kattog az agyam mit főzzek? Semmi ötletem, semmi ihlet. :-( Tészta? De milyen? Nem kívánom a krumplisat, sem a grízeset, sem a túrósat, mondjuk az nincs is itthon, meg darálthús sincs, bár a milánóit is már unom...paprikás krumplit sem kívánom, hopp....egy remény sugár...legyen rakott krumpli? Kicsit üres a hűtő, mert holnap szeretnék vásárolni menni..de talán még van ehhez hozzávaló. Szeretik is...na akkor ez lesz. Jól megbeszéltem magammal.:-)))))

Ma délután szülői is lesz Mesinek. Pályaválasztásra készülve...ajajaj

2012. november 12., hétfő

Meg...

...azon is gondolkoztam, mikor vásárolni mentünk, és megláttam azt a jó sok műanyag giccset a polcokon, milyen nyugodt is volt a bevásárlás is pár évig, míg elkerültem a Barbikat, csak azokat a legókat nem sikerült, most is első kérés az volt a fiúktól, hagy nézzünk meg a legókat? De nem kegyelmeztem, ebbe a házba több új legó, nem jön. A régikből is remekül lehetne egy nagyvárosnyi házat, autóstól, űrhajóstól megépíteni.:-)
Erre Mesi bevezette Csengét a rózsaszín kavalkádba, és az én két szem lányom már el volt varázsolva. No megint mehetek arra a részlegre nézelődni:-))))
Ez olyan erővel tört rám, mint a pelenka. Ugye a nagyobbacska gyerekek már egy ideje szobatiszták voltak, mikor közén röppent Csenge baba. Így emlékszem, izgatottan vettem az első pelust újra. És elaléltam a mérettől. Mostanában meg az áraktól. 18 ft-ért is vettem a fiúknak pelust, most a számomra megfelelő, kis is írom Lidlben kapható, pelus is 47ft felett van...:-) Na de ha minden jól megy, ez is megoldódik jövőre, és azt a sort is elkerülhetem, végleg!:-(  Így változik az ember élete.
Úgy szeretem ezt a majdnem kétéves korszakot. Mindent megért, mindent elmutogat, mond. Önfeledten nevet, huncutan kacag, hurkás, még puha talpú, illatos, és gyúrni való, amit élvez is. Pillanatnak él, ha éppen almát eszik annak, úgy rágja, mintha nem evett volna még, és többet nem ehetne. Odabújik belefeledkezik az ölelésbe, nézi a mimikám, ha mosolygok ő is teszi, ha grimaszolok utánozza. Minden ember mellé kellene ilyen szeretet gombóc, aki rádöbbenti, minden apróságnak lehet örülni, lehet mosolyogni, ölelni, puszilni...a nagyokat is, nekik is szükség van erre a testi közelségre. Bár őket már nem fogom fürdés előtt kergetni, majd elkapni, és jól megrágni!:-DD

2012. november 11., vasárnap

Tegnap..

....ahogy vásárolni voltunk, csapatostul, igen, mert nagyon ritkán megyünk hatan vásárolni, de most téli cipő kellett, és láss csodát mindenkinek kaptunk, nagyon jó árban, és mindenki megelégedésére.:-) Elgondolkoztam, mert már tele volt a bolt karácsonyi és mikulás ajándékkal. Oda sem kanyarodtam, mert ezeket gyerekekkel nem lehet nézegetni. Vagyis a könyveket átnéztem gyorsan, mert Csengének könyvet  nézünk szülinapjára. És igen amiben sok, sok katicabogár van. Imádja a mostani könyveiben keresni őket. És mivel láttam most marcipán katicabogarat, azt is becsempéztem a kosárba.:-) Micsoda öröm lesz!:-))) Lassan sűrűsödnek a kellemes feladatok. :-) Mikulásnak puttonyba valónak, Csenge ajándéka, karácsonyi ajándék kitalálása..majd díszítés, mézeskalács sütés.(hú azt nagyon várom.) Adventi koszorú készítése..Karácsonyi menü kitalálása. Majd szilveszter, előtte Dávid név napja, és januárban Mesi szülinapjával zárjuk a mulatságot!:-)

2012. november 10., szombat

Micsoda...

...kontraszt! X-Faktor előtt, Fellszállott a páva....ez miért nem volt eddig??? Imádom!!!:-)

Mostanában...

.....van egy állandó gondolat a fejemben. Mivel már nem vagyok mai csirke, tapasztaltam már, hogy az életemben vannak szakaszok, változások, hol aprók, hol nagyok. Egyik óriási Csenge vágyása. Ezt majd egy hónap múlva leírom, akkor lesz két éves Csenge.
Mikor az ember megtalálja a párját, minimum halandónak érzi magát, de az biztos, hogy tele van tervekkel, kis és nagy tervekkel. Azt szövögeti, tervezgeti. És boldog ha sikerül, és szomorú ha nem. Én azt hittem soha nem lesznek nagyok a gyerekek, pedig mennyiszer kívántam. És itt van, nagyok!:-( Most meg sokszor azt kívánom, nem kezdhetném újra?)..mert fránya irigység gyötör, minden fiatal tervezgető párra. És akkor itt van az a gondolat, ami motoszkál bennem. Nem, nem egy újabb baba. Bár szerintem környezetem meg sem lepődne rajtunk, (mostanában direkt sütögetem ezeket a poénokat:-) így is eléggé furcsállják az életünket. De persze ez érdekel a legkevésbé.
Testileg, sem lelkileg nem kívánom már a terhességet. Meg, hogy így nőnek mint a bolondgomba;-) még sokáig élvezni sem tudom a baba kort. :-)))
Tehát el kell jutnom olyan szintre magamban, hogy ne hátra felé nézzek, hanem előre. Hogy majd negyven évesen is lesz csoda, meg terv, meg ÉLET. Sőt utána is, és ez jó. Nem lesz kisbaba, de itt vannak négyen, ők mindig az én gyerekeim lesznek, és őket kell terelgetnem tovább. És nagyon hamar eljött az az idő, mikor már csókolómmal köszönnek nekem, és ráncos is vagyok, erősödtek a vonásaim, tudom már, hogy én sem vagyok halhatatlan, és büszke vagyok magamra, hogy elértem azt amit szerettem volna. De még nincs vége, koránt sincs vége. Most ugranom kell egy következő lépcsőre, milyen szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem. Csak hát minden ugrás nehéz! Fél az ismeretlentől az ember. Persze, van már sok mindenben tapasztalatom, és azt viszem is magammal. Meg tudom, hogy jó lesz, meg persze néha rossz....Örülök, hogy megélhetem.:-))) 

2012. november 9., péntek

Semmi...

.... pénteki hangulatom nincsen.:-( Holnap suli....teljes órákban.:-( Kettőnek hat órája lesz, háromnegyed kettőkor jönnek haza. Úgy néz ki holnap Zsoltinak is menni kell dolgozni, bár ma nagyon korán ment, nagyon sok a munka. :-(
Pedig ma aludt Csenge délután, főznöm sem kellett, de csak tengek, lengek....
Csizmát is kellene venni hétvégén a gyerekeknek, vagy kinőtték, vagy elvitte a zöldszemű csizma szörny...

Most kellene a lelkemnek a reggeli blog kávézás..Ha nem lenne ilyen késő nekiállnék sütni valamit!:-)))))

kis zene...

https://www.youtube.com/watch?v=ynWULyewtlk&feature=player_detailpage

Egyik kedvenc számom! Ha van kedvetek hallgassátok meg.:-)

https://www.youtube.com/watch?v=E-K5eBgLYXE&feature=player_detailpage

Ez a másik! "Stevie" énekli aki vak, kell ennél szebb zene?  

2012. november 8., csütörtök

Szóljon...

...már valaki az időnek, hogy gyenge, még egyszer írom, GYENGE melegfronti hatás van. Kocsi hőmérőn 15,5 fok, én téli gumit cseréltetek, és az üres benzinkútnál tankolok, pedig meglepődtem milyen olcsó a benzin ára (meddig???) És a melegfronti hatás mit hozott nálam? Igen, migrént, de ennyi amit említek róla.!:-(
Tegnapi sok sok hozzászólás nagyon jólesett! Köszönöm mindenkinek, jó volt kicsit kalandozni, álmodozni. :-)

Mesivel ma fogszabályzáson voltunk ismételten, Tegnap a gumit rakták fel újra, ma reggel az alsó fogszabályzót. Nagyon elkenődött, nem raktak rá színt, így egy nagy vas darab van a szájában. Én imádom, szeretem így is! Erre mondta Mesi, jó, jó...de Te az anyukám vagy. Majdnem sírt. Persze megértem, dúl a kamaszkor, a szerelem, a barátság. És hiába mondtam neki, hogy ha valaki a fogszabályzód után ítél meg, akkor az nem érdemli meg a barátságod! Ezt is megszokja majd,mint a felsőt, mondtam neki úgy álljon hozzá, hogy most már fent van, és várja majd, hogy levegyék. Nem úgy van, hogy még csak most várja, hogy feltegyék, majd le.

Csenge nagyon rosszul aludt éjjel. Szinte csak hajnalban aludt el, szerintetek aludt délután??? Nem!!!
Nagyon remélem jobb éjszakánk lesz.
Olyan jó illat van most (is):-) ,sül a sütőben a székely káposzta. Mióta megvettem azt az agyagedényt, ebben sütöm a káposztát. Egy réteg káposzta, rá a kockázott hús, szalonna, egy marék rizs, piros paprika, kicsi majoránna. Még egy réteg káposzta, hús, szalonna, rizs, piros paprika. És a tetejét káposztával fedem. Rászórok pirosparikát, felöntöm vízzel, hogy ellepje. A szalonnából és a húsból kijön annyi zsiradék, hogy elég legyen. Be a sütőbe, 3-4 óra sütés után, tökéletes. Két kiló káposztából van, és egy kiló húsból most, elég lesz két, három napra..
Ma Mesi kedvéért brokkolikrémleves lett, és Dávid kérésére hortobágyi palacsinta.:-)

2012. november 7., szerda

Most...

... olyan írós kedvemben vagyok, de igérem, senkit nem fogok a mélybe repíteni követlező írásommal, csak úgy könnyedén, egyszerűen.:-)
Eszembe jutott ma birsalma pucolás közben, (nem egy könnyű feladat) milyen jó lenne a finom lekváromból adni minden kedves olvasómnak, küldenék Terecsenybe, Pécsre, Szegedre, Bicskére, Németországba, Norvégiába, Szlovákiába, Erdélybe, Katarba.:-))) Budapestre, és még sok, sok helyre ahonnan olvasnak. Ja Győrbe, Komáromba, Pócsmegyerre, Kakasdra, őőőőőőőőőőőőő, bocsi most több nem jut eszembe.:-))) Na szóval küldenék én mindenkinek, egy bibi van, 3 dl lett a birs lekvárból. Elosszam???:-D
Tehát ez indított el bennem valamit...
 Képzeljetek el, egy fehérre meszelt falú házat, kék, zöld ablakkeretek, levendula színű kaspókban színes virág az ablakokban. Lenne egy nagyobbacska terasz, rakott kővel. Színes székek, de az asztalon fehér asztal terítő, rajta egy kis vázában, színes virágcsokor van. Ott ülnek az emberek, van ki munkás szerelésben, van aki irodai ruhában, van aki csak azért mert, itt szereti meginni a reggeli kávét, újságot olvasva.
Nekem össze van kötve a hajam, szoknyában vagyok, papucsban. Derekamon, keményített szép kötény, én viszem a kávét az asztalra, az újság mellé, majd mosolyogva kérdem, milyen péksütit hozhatok? Lenne minden féle, édes, sós, túrós, lekváros, diós, mákos, pizzás...illatozna tepsiben még, várná hogy kikapkodjam a fonott kosárba. Minden péksüti mellé járna a finom lekváromból..ki milyet szeretne, cseppet sem bánnám, hogy a reggeli hat órai nyitáshoz, már háromkor négykor sütnöm kellett a sütiket, ami este elkészítette. Mindenkit ismerek név szerint, tudom honnan jött, Terecsenyből, Pécsről, Szegedről, Bicskéről, Budapestről, Németországból, Norvégiából, Győrből, Komáromból, Pócsmegyerről, Kakasdról, Erdélyből, Szlovákiából....(nem teljes a sor) Visszamosolyognak rám, kérdeznek a gyerekek felől...én kedvesen válaszolok. És a  kedves Névtelen idegent is, ugyanolyan szívesen látom, mit a régi ismerősöket.
Érzitek az illatot? A napsütés, a virágok, és a sülő sütik illata, majd egy erősebb kávé illat..megvan?És én is ott lennék, mert én ott vagyok..mert én ott akarok lenni!:-)
Édes álom! Nem szeretnék felkelni.....

ui. ez lehet, hogy azért jött most ki belőlem, mert jött ma haza Mesi és betévedt egy barátnője, én csak ezt hallom;- itt mindig ilyen finom  illat van?
Kisült a lustarétes!:-))))))

Gyerekkor..

Az előbb válaszoltam Dominika kérdésére. Majd eszembe jutott egy gondolat erre. Dominika azt írta sokkal jobb a gyerekeim élete mint nekem volt. Igen, sokkal jobb, nekik van rendes ruhájuk, bár nagy számba megy, ha veszek, mert örökölünk, vagy én annak a híve vagyok nem kell olyan sok ruha. Még így is a felét kidobhatnám, mert nem hordjuk. Nem fáznak, csak tekerünk a termosztáton és meleg van, meleg víz is van mindig, nem kell sakkozni, ki fürödjön és mennyit, mert kifogy a bojlerből a víz. Ez így mondjuk nem igaz, mert én spórolok, a vízen, gázon, melegen mindig...így is sok(k)! Éhezni nem éheznek, főt ennivaló mindig van, kedvencek is, heti bevásárláskor, ügyelek, hogy mindenki kapjon valami finomat, amit szeret. Kétnaponta süti is van, mondjuk panasz sosem volt, még a lecsót is ették tegnap. Bár a tejberizs hamarabb elfogyott!:-))) Fiúk egész nap képesek patakon játszani, Mesi meg a számítógép mellett is el lenne, ha anya néha nem küldené el onnan..:-) De nincs a szobájukban külön tévé, nincs pleysteyson Nem is tudom hogy kell írni. Mindenkinek van telefonja, de nem okos ám;-) én a butát is utálom..:-))) Egy számítógép van, azon osztozunk öten. Ezeket csak azért írom, mert a mai trendi mást követel, és én innen a szobából letojom, hogy most épp mi a trendi, de a gyerekek kapják az infót a suliban egymástól. Eddig szerencsésnek mondhatom magam, Mesi régen próbálkozott, Ő ilyen-olyan érintő képernyős telefont szeretne, kapott, de utána jött az ilyen olyan...internetezős, okos telefon...és én megkérdeztem, nem elég amit itt ül a gép előtt? Azóta jó neki a karcos telefonja, és még ha szeretne is másikat, nem emlegeti. Haladok a korral, de próbálom a arany közép utat járni.:-) Hogy boldogok e? Nagyon remélem, hogy megkérdezhetem majd tőlük felnőtt korban, milyen volt a gyerek koruk.:-))))

2012. november 6., kedd

Őszintén...

... úgy döntöttem leírom ami ebéd közben motoszkált a fejemben. Nem valami boldog kezdése volt a saját életemnek, olyan kb. 20 éves koromban.És most döbbentem meg a számokat leírva, kb ugyan ennyi évet éltem már igazi felnőttként. Zsoltival megismerkedtünk 1995 január 13.án.
Két fiú között kellett választanom éppen, egyik élte az életét,nagykanállal,  majd ott volt Zsolti, aki szinte olyan mint ma, gondoskosó, és itt még sorolhatnám, de nem teszem, lényeg ma még talán jobban szeretem mint akkor. Ez most komoly!
 Szóval, nehéz kezdet volt, szegény családban felnőni, itt értsd, fázás, éhség, nem volt sok ruhám, apám italozása... gyerekként nagy trauma ez, mikor látod a szomszéd kéményét, hogy még este is tesznek a tűzre, hogy reggel meleg legyen, és jó fekete füst gomolygott, mert jó fajta német szénnel fűtöttek. Mi meg? Ronggyal, vagy amivel tudtunk, tojás szénnel, én mondjuk bírtam a szén hordást, hamuzást... Este is hideg volt már, volt egy kedvenc selyem(haha, szerintem nejlon volt) ingem. Ma is érzem milyen volt felvenni reggel a mínuszokban,brrrr borzalmas.Volt, hogy megfagyott a csöpögő víz, a radiátor alatt.
 Vagy mikor valahonnan kaptam egy új nadrágot, mert előtte csak használt volt rajtam, és a tesiórán mikor öltöztünk át, nagyon megdicsérte a "menő" csaj, na akkor nagyon büszke voltam magamra.
Legjobban az fájt gyerekként mikor a szüleim azzal fenyegetőztek, elválnak. Na az borzasztó volt! Így utólag, ennyi év után, lehet jobb lett volna. Anyukám belebetegedett, persze inkább Öcsém halálába. Ami felnőtt életem meghatározója volt!
De azért ne higgyétek, csak rossz volt a gyerek korom. Nem! A szomszéd fűtött házba például nem lehetett kacsákat szabadon kergetni, nálunk igen, vagy csak a tégla rakáson (amit állandóan pakoltunk gyerek koromban A-ból, B-be, na azt is utáltam a sok pókoktól), hagymás zsíros kenyeret enni..:-) De szerettem mikor anyukám mosolygott, ha éjszakába bele sütött ünnep napokon, és soha nem panaszkodott, mikor néha normális volt apukám. Az ünnepeket mikor együtt volt a család. Vagy mikor mi mentünk a nagyiékhoz, és a Wartburg hátsó ülésén, néztem a lámpákat, karácsonyi égőket. Vagy mikor lement az egész család a Dunára fürödni, és dobáltuk be a kutyának a vízbe a botot. vagy mikor együtt sütöttünk anyukámmal.....rém nosztalgikus lettem...sorolhatnám, lehet hogy nem is ide való ez most. De hát ez is én voltam, vagyok. És amiért kijöttek az emlékek, az a szülői ház! Én már nem tudnék visszamenni, eladták a házat, nagyon egyszerű okból, elárverezték...pedig milyen szépen kezdődött anyukámék élete. Na ilyen terhekkel szabadított ki a vártoronyból Zsolti.:-) Komolyan szabadított, ugyanis, elég hamar menekültem otthonról...és ő befogadott. Meg Zsolti családja. És ezt köszönöm nekik. Nem is tudott elszaladni Zsolti....de remélem azóta nem bánta meg!:-D

Ennyi őszinteség jött ma ki belőlem, ne sajnáljatok, én már rájöttem, nekem szép gyerek korom volt. Nekem meg kellett élnem azokat a dolgokat. Gyerek másképp él meg dolgokat...
És már feleség vagyok, anya..másképp élek. És azt is tudom már, a gyerekkor meghatározza a felnőtt kort. Próbálok úgy élni, hogy a gyerekeimnek is legyenek szép pillanatai mint nekem voltak és akkor nem hiába élek!:-)

semmi különös...

Ebéd után vagyunk, még nem jöttek meg a nagyok a suliból. Csenge alszik, legalábbis most csöndben van, lehet, hogy csak vetkőzik:-), Zsolti készül a munkába. Én a konyhát, a roham előtt rendbe tettem. Már voltunk postán, Mesi után vittük Csengével, a tízóraiját, és boltban is voltunk pár apróságért. Főztem is, lecsó lett tarhonyával, és hogy "eladhatóbb" legyen,:-) tejberizst is csináltam.
  Még élvezem a nyugit, mert ha jönnek a nagyok, rám zúdítják a napjukat, és én örülök neki,mikor hallom a jó jegyeket, meg nem is, mikor hallom a rossz jegyeket. Meg a nagyon fontos történéseket...És ebédeljél légyszíves, és közben kicsit eresszenek le, meg kezdjenek el tanulni, de mi is a lecke? És miből írtok dolgozatot? Semmiből, meg jegyet sem kaptam, meg nem is történt ma semmi, ha rákérdezek....amúgy ma is írtak dolgozatot, sok lecke van, és sok minden történt ma is..:-))Szóval így zajlik majd a délután. Ja, és még Dávid karatéra megy.
Pedig ebédnél még azon járt az agyam mit is írjak ma? Hiszen nem történt ma semmi különös...mégis van mit írnom.:-)
Napok óta egyre jobban foglalkoztat, hogy Csenge lassan két éves lesz. Környezetemben sokan mentek a picikék oviba, bölcsibe. Belegondoltam, milyen lenne ha Csenge is bölcsis lenne. Furcsa lenne nagyon. Nekem meg roham tempóban kell jól éreznem magam itthon, mert repül az idő, és a mi csöpp lányunk is intézményesedni fog...:-)))

2012. november 5., hétfő

Ma..

.... olyan tipikus hétfő van. Gyerekek reggel keltek, meglepően korán, még Mesi is, aki a szünetben, ha nem muszáj fél tíz előtt nem kel fel. Zsolti délutános, így reggel együtt kávéztunk, reggeliztünk, de éreztem a levegőben, nem az ő napja. Persze, hogy nem. Jó volt neki is itthon együtt, sajnáltam is eléggé. Terveztük a szobák még meleg- komfortossá tételét, szőnyeggel. El is indultunk huza -vona után a áruházba. Megalkudtunk magunkban, három szőnyegen, ami egy árából kijött. Így jól jártunk, plusz most 15% kedvezmény is volt. Na majd csütörtökön kiderül milyenek, addigra jön meg. Mesit megleptük már, neki nagyon tetszett a szőnyeg. Szegényt, ma úgyis meggyötörték, felraktak gumit az alsó fogára, csütörtökön megy rá az alsó fogszabályzó. Lassan a Bencének is kész lesz...csak győzzük fizetni.:-(
Mire hazaértünk, már csak átsütöttem a milánóit, és egy gyors kevert sütit sütöttem, amibe tettem étcsokit és meggyet. Finom lett.
 

2012. november 4., vasárnap

Vége...

.... az őszi szünetnek. Mi a csudának van ilyen, mert mire bele jövünk, vége.:-( Lehet, más nem így van vele, de én határozottan élvezem, mikor együtt van a család. Már rutinosabb a reggeli készítés, az ebédhez van ötlet és sok segítség. Csenge élvezi a nagyok társaságát, sokat tanul ilyenkor. Zsoltival is összecsiszolódunk. Pikk, pakk megy a mosogatás, törölgetés.:-))) Azután jönnek a hétköznapok, ..naptárt át sem mertem fordítani az előbb. Már láttam a betáblázást...

Volt a héten azért egy kis idegeskedés is. Kedves Gázszolgáltató kitalálta, tél előtt, nézzük már meg az órát, hogy jól mér e? Gondolhatjátok, nem mért jól...grrrrrrr...jó, felvázoltunk minden lehetőséget, de ha valamit kihoznak, hogy bütyköltünk rajta, én olyan balhét csapok, hogy a világ nem látott olyat. Mi, aki kínosan ügyelünk, hogy mindig be legyenek fizetve a számla...és még a kulcsot sem találtam a szekrényhez...na mindegy, inkább azért vagyok ideges, ne szökjön az egekbe a gáz számla. Bárcsak lehetne mással is fűteni, jó azt sem adják ingyen, de nem lennék rest lemenni a patakra fát gyűjteni, rengeteg van. És ha valaki azt mondaná nem szabad? (bevallom, nem érdekelne.) De addig is, kínosan ügyelni fogok, hogy ne legyen olyan magas a számla, spórolni fogunk ahogy tudunk. Nem mintha eddig 30 fok lett volna nálunk, a hálóban télen, 17 fok van. Volt már 16 is, csak a bebújás rossz, de aludni jó!:-)

És ahogy rohannak a napok, lassan készülhetünk a téli szünetre. Hát, azért most belegondoltam, lesz addig mit csinálni...:-)))

2012. november 3., szombat

pillanat..

Tegnap ahogy sétáltunk Zsoltival, egyik kedvenc házam mellett mentünk el...írhatnám, kik laknak benne, de ez lényegtelen. Maga a ház már nekem melegséget tükröz! És tegnap, még  éppen szürkületben, égtek a lámpák bent a házban. Nem lehetett belátni, csak az égők világítottak. Csendesen, melegen. És elmerengtem, csak kb. egy percre, de jó ez a meleg fény, olyan hangulatos csendes. Biztos Ti is éreztétek már ezt az érzést. Én főleg karácsonykor szoktam érezni,mikor látom a karácsonyi égőket, meg mikor a füstöt nézem a kéményből ahogy száll.. Csak egy pillanat....de úgy feltöltött.:-)
 

2012. november 2., péntek

Olyan..

Ma olyan szépen sütött a nap délelőtt. Be is csapott minket, gyors vásárlás után, ebédet főztem (tünk) Mesi sokat segített. Egyszerű sült krumpli volt, rántott hússal. Majd gyorsan összeraktam a sport szeletet nasinak.:-) És elmentünk Zsoltival KETTESBEN gombászni, a patak partra. Mondjuk már nem napsütésben.  Bár Csenge egy csöppet sem aludt, de a Nagyok vigyáztak rá. Aranyosak!!! Egy kosár gombát szedtünk. Jó volt kettesben, ja nem, hármasban mert Tégla kutya is jött velünk.:-)) Én még utána pakoltam a konyhát, fürdőt takarítottam, és a ruhás kosarat, kabátokat. Valahogy az egy fekete lyuk, gyűlik a ruha, kabát, csak gyűlik...
Csenge nem alszik délután, de úgy fel van pörögve, hogy csuda. Kitették a srácok a babaszékét, nagy székre ült velünk asztalhoz. Na ez kelőképpen elgondolkodtatott, nemrégen vártam, hogy végre közénk üljön ebédelni. Most meg már nagyszéken mellettünk.:-O Egy hónap és két éves lesz..De nem vagyok rosszkedvű miatta, csak néha ész bekapok, megy az idő. Elkezdett beszélni, imádom...ahogy mondja, legtisztábban a NEM szó megy nagyon!:-D Egy kis szeretet gombóc, de olyan kis zsivány, örökmozgó, mosolygó. Viszont azt észre veszem, új helyen nehezen oldódik fel. Ott tartózkodó.
Na megyünk is fürödni....még az a szerencse, hogy éjjel jól alszik! Így mi is.:-))))

2012. november 1., csütörtök

Emlékeztünk!

Jók ezek a négy napos hétvégék! De ne feledkezzünk meg a "miértről", mit ünneplünk akkor.
Most emlékezzünk azokra, akik nem lehetnek már velünk. Nekem a legfontosabb, Anyukám, nem lehet már velem.
Az idő is "sírt" ma. Esett nagyon, mikor ott jártunk....én jólesően hallgattam gyerekeim, férjem és saját hangomat, ahogy együtt imádkoztunk  a gyertya felett. Még ha csak egy pillanatra is, emlékeztünk!