...még gyerek voltam, ez a nap olyan csoda volt. Erzsébet nap! Anyukám Erzsébet volt, mind a két nagymamám, apukám testvére...tehát, ha ilyenkor összejöttünk, mindig nagy ünneplés volt. Erre ma, reggel, ja ma Erzsébet nap van? És eszembe jutott a régi érzés, anyukámat ünnepeltük, kis virággal, rajzzal....
Amúgy jár az agyam, közeledik Csenge szülinapja. Milyen torta legyen, meg ajándék...
De helyre kell magamban tennem pár dolgot. És záros a határidő, mert az ünnepeket már nem így szeretném megélni.
Mert, már képes vagyok meglátni magamban a rosszat is és a jót is, még helyre rakni a dolgokat nem sikerült! Egyre nehezebb dolog.
Mert baromi nehéz azt megcsinálni, hogy arra gondolok mosolyogjak, de valahogy nem megy, pedig akarom...de nem, majd azt mondom este magamnak, majd holnap teljesen más milyen leszek, mint anya, mint feleség, mint barát, mint lány, mint nő...nem úgy megy, pedig nagyon akarom. Kicsi változás van...és annak örülök. De én olyan tűzijátékos petárda durrogós változást szeretnék. De persze a szekrény mélyéből, nehogy észre vegyék...Na, így nehéz ezt csinálni.:-))) Olyan bonyolult vagyok én.... De azért nincs nagy baj, azért is írom le, hogy figyelmeztessem magam rá.:-)
Hahó, Anikó...mosolyogj!!!!:-D
Amúgy jár az agyam, közeledik Csenge szülinapja. Milyen torta legyen, meg ajándék...
De helyre kell magamban tennem pár dolgot. És záros a határidő, mert az ünnepeket már nem így szeretném megélni.
Mert, már képes vagyok meglátni magamban a rosszat is és a jót is, még helyre rakni a dolgokat nem sikerült! Egyre nehezebb dolog.
Mert baromi nehéz azt megcsinálni, hogy arra gondolok mosolyogjak, de valahogy nem megy, pedig akarom...de nem, majd azt mondom este magamnak, majd holnap teljesen más milyen leszek, mint anya, mint feleség, mint barát, mint lány, mint nő...nem úgy megy, pedig nagyon akarom. Kicsi változás van...és annak örülök. De én olyan tűzijátékos petárda durrogós változást szeretnék. De persze a szekrény mélyéből, nehogy észre vegyék...Na, így nehéz ezt csinálni.:-))) Olyan bonyolult vagyok én.... De azért nincs nagy baj, azért is írom le, hogy figyelmeztessem magam rá.:-)
Hahó, Anikó...mosolyogj!!!!:-D
Nekem a nagymamám volt Erzsébet, két éve ment el, még itt van a fülemben a hangja. Eszembe jutott ma többször is, főleg a hangja, meg sajnos inkább az utolsó hónapjai, hetei. Amikor csak feküdt, nem reagált semmire, én fogtam a kezét, és egyszer csak rámnézett, lefogyott arcán mosoly, és megkérdezte, Dominikám, hát te vagy az? Én meg mondtam, igen, mama, én...
VálaszTörlésEz olyan megható volt!
TörlésNekem évekeig kellett tudatosan olyan emlékképet elém rakni, hogy anyukámra ne betegen emlékezzek. Mára sikerült! Lassan pedig már 13 éve ment el...
Hahó, Anikó, mosolyogj! És tegyél egy kis vázába virágot, köszöntsd így Anyukád.
VálaszTörlésDe közben is mosolyogj!!!
Próbálok, próbálok...néha sikerül...velem van minden pillanatban anyukám!
TörlésHú, de hasonlót érzünk a petárda és a szekrény mélye, na meg a mosolygás tekintetében... :)
VálaszTörlésAkkor semmi újat nem írtam!:-) Te is sajnos megtapasztalod...de a bicajozás jó dolog, kikapcsolódsz!:-)))
TörlésMosolyogj, amikor tudsz, de engedd meg néha a melankoliát is Magadnak! Mert ilyen vagy, le kell menned a melyre, hogy megint fent tudj lenni. :)
VálaszTörlésAanyos vagy...azzal tisztában vagyok, nem lehet mindig mosolyogni, mert az is lehet egy álarc, és én az olyan embereket ki nem állhatom!
Törlés